1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-3687
Rész, Fejezet
1 I, I | A kapuőrséget elnyomta az álom, a szédítő hőségben
2 I, I | hanyatt dőlve horkoltak az oszlopok megrövidült árnyékában.
3 I, I | le.~Fönt a kapunyílásban, az őrök mögött megjelent egy
4 I, I | csöndet ért mindenütt, csak az apródok tanulószobájából
5 I, I | hangot. Ott megállt figyelve.~Az apadt hasú Nonnus, a császári
6 I, I | legszorgalmasabb notariusa tartotta az órát az újan felvett apródoknak.
7 I, I | notariusa tartotta az órát az újan felvett apródoknak.
8 I, I | újan felvett apródoknak. Az apródnevelés az udvarmesteri
9 I, I | apródoknak. Az apródnevelés az udvarmesteri hivatalra tartozott,
10 I, I | nagy volt a felfordulás. Az udvar nagyobb része a székvárosban
11 I, I | hónapról hónapra késett, s ebbe az udvarmester is belebetegedett
12 I, I | ideiglenesen a notariusnak az apródoktatást. Igaz, hogy
13 I, I | tudománya egyszer besegíti az udvarmesteri hivatalba s
14 I, I | címeket és rangokat magyarázta az ásítozó ministralisoknak,
15 I, I | Diocletianus hiába tette az egész birodalom hivatalos
16 I, I | hivatalos nyelvévé a latint, az imperium keleti felének
17 I, I | foglaljuk össze még egyszer az udvari tökéletesség szabályait.
18 I, I | vagy Germaniában? Akinek az apja oly szerencsés, hogy
19 I, I | apja oly szerencsés, hogy az isteni szentség vadászebeinek
20 I, I | tudni kell annyit, hogy az udvari ember nem két manccsal
21 I, I | szeméből halk kuncogás verte ki az álmosságot. A notariusnak
22 I, I | Így, így, ezt szeretem, az udvari ember csak a szája
23 I, I | viharzott végig a fiúkon. Az összeszáradt, sovány kis
24 I, I | annyit, hogy súlyosságodnak az alkamarásokat kell nevezni?
25 I, I | tehát aki azokat elhibázza, az felségsértést követ el,
26 I, I | katedrán, és tovább fejtegette az új római alkotmánytant.~-
27 I, I | Notitia Dignitatum szerint?~Az apródok karban kiáltottak:~-
28 I, I | pillanatnyi szünetet tartott.~- Az isteni Cajus Aurelius Valerius
29 I, I | Elõször azért, mert eredetét az istenek atyjától vette,
30 I, I | halhatatlanok felett. Õ a fõcsászár, az elsõ augustus, röviden az
31 I, I | az elsõ augustus, röviden az Úr, a Dominus. Aztán jön
32 I, I | Herculius nevet is visel. Mert az isteni heros sarjadéka,
33 I, I | sarjadéka, s ahol Diocletianus az ész, ott õ a kar; amit Jupiter
34 I, I | Diocletianus augustus az imperium keleti felét Cajus
35 I, I | mellé caesarnak. A caesarok az augustusok fogadott fiai
36 I, I | nobilissimusok és nobilissimák. Az adoratio, vagyis a térdre
37 I, I | tekinti bûnnek, ha megadatik az társainak is, akik részesei
38 I, I | társainak is, akik részesei az õ istenségének. A legmagasabb
39 I, I | szentségeseket azoknak, akiket az istenek boldoggá tesznek
40 I, I | nobilissimákat illeti...~Ezen az órán nem tudódott ki, hogy
41 I, I | rikácsolással szaladt be az ajtón. Ragyogó farka-tollaiba
42 I, I | amelyrõl sárga méz csordogált. Az arany szandálkákról és a
43 I, I | azonban, vagy azért, mert õ is az istenekhez tartozónak tudta
44 I, I | Képzeletében hirtelen átfutotta az udvari szertartáskönyvet,
45 I, I | vallotta be magának, hogy az mégse tökéletes alkotás.
46 I, I | süvölteni.~Már akkor futott is az oleander fasorok közül a
47 I, I | összevissza egymással, mint az istenek.~- No hallod? Tán
48 I, I | visszacihegett.~- Apja vére az. Az is leereszkedett a halandókhoz,
49 I, I | visszacihegett.~- Apja vére az. Az is leereszkedett a halandókhoz,
50 I, I | is valami cselédféle volt az elsõ felesége Naissusban
51 I, I | felesége Naissusban vagy hol. Az, akit el kellett neki kergetni,
52 I, I | Helena. Pincérlány volt, az öregem is kerülgette valamikor.~-
53 I, I | valamikor.~- Szép volt?~- Szép az még most is.~- Hát él még?~-
54 I, I | hogy õ a fehér asszony, az ura meg a fehér caesar.
55 I, I | Constantius Chlorus.~- Igen, az utolsó éjszaka fehéredett
56 I, I | felesége mért oszlatta föl az udvartartását? Azért, mert
57 I, I | sírni látta a feleségét.~- Az más! - legyintett Pyrargus. -
58 I, I | Minervina küzdelmét nézte az egyre jobban megvaduló gyerekkel.
59 I, I | pávafark-szaggatás helyett. Az aranyszandálokat szerette
60 I, I | ordította kétségbeesetten.~Az elõtte térdelõ dajka kifogyott
61 I, I | tettlegesség is követte volna, ha az oleanderek közül föl nem
62 I, I | tátva maradt szájjal nézett az ajtóra. Magas, karcsú, de
63 I, I | Constantius Chlorus és az elûzött Helena fia. Nonnus
64 I, I | viszonzott.~- Jobb volna most az Orontészben lubickolni -
65 I, I | bátyus, csecse! - kapkodott az aranylánchoz. - Mégy bátyushoz,
66 I, I | a thrákhoz.~A fiúk mind az övükkel csörögtek. Hora,
67 I, I | szolgálatában.~- Tehát négyen vannak az uralkodók, mint a négy évszak
68 I, I | bolygóhoz hasonlóan heten vannak az illustrisek, vagyis nagyméltó
69 I, I | azaz tiszteletre méltók az állami fõpapok és clarissimusok,
70 I, I | egregiusok, kitûnõek, akár az irodában ülnek, akár az
71 I, I | az irodában ülnek, akár az udvartartásban serénykednek;
72 I, I | vidéki decuriók, akik mióta az adóvégrehajtás is az õ tisztük,
73 I, I | mióta az adóvégrehajtás is az õ tisztük, respectabilisek.~
74 I, I | vagyis „Terjedelmességed”, az esetleg nem haragszik meg
75 I, I | jár, vagyis „Súlyosságod”, az az orrába veszi, ha „levitas”-
76 I, I | vagyis „Súlyosságod”, az az orrába veszi, ha „levitas”-
77 I, I | nek találják tisztelni.~- Az isteni Diocletianus ugyan
78 I, I | azért örök érdeme mégis az marad, hogy a címek és rangok
79 I, I | római birodalmat azokból az évszázados zavarokból,
80 I, I | borzongani. Hirtelen befejezte az elõadást, és az apródoktól
81 I, I | befejezte az elõadást, és az apródoktól körülzsibongva
82 I, I | ordította - te megrágod az istennõ mirtuszát, és nem
83 I, I | vessen ikreket, hanem ez az istentelen szörnyeteg. Neked
84 I, I | szándékú szamárverésnek az vetett véget; hogy egy fél
85 I, I | találta a bõrkötényes embert. Az apródok elkobozták a zsákot,
86 I, I | rikácsolta - rosszabbak vagytok az isauri rablóknál!~Újabb
87 I, I | következett. Ferox fölkapta az egyik kapuõr lándzsáját,
88 I, I | odábblökte.~- Ne bõgessétek ezt az állatot! Ha behallatszik
89 I, I | állatot! Ha behallatszik az augusta tricliniumába, baj
90 I, I | lármája.~- Ott a forumon az ármegállapító tábla. Arról
91 I, I | is a piac felé nézett, de az öklét rázva.~- Meg, ugye?
92 I, I | szög és a kasza, mióta ez az új rend van? Veszett volna
93 I, I | kitalálta!~Nonnust kiverte az izgalom verejtéke. Tudta,
94 I, I | szigorúan veszi a császár az ármaximálást, amely némely
95 I, I | Dominusra?~- Mit tudom én, ki az a Dominus - hökkent meg
96 I, I | ütötte a rongyos embert.~Erre az megveszedett. Fölvágott
97 I, I | kullancsaival együtt. Te is az vagy?~Nonnus a torkához
98 I, I | stationariusért! - fordult az apródokhoz, ahogy magához
99 I, I | Két öregember lépett ki az oszlopok közül, meg egy
100 I, I | Ebben a korban így hívták az igazságkeresõknek azt a
101 I, I | és okos kémlelõje volt az életnek. Száz évvel azelõtt,
102 I, I | eredetû volt, mind a kettõ az alexandriai Arnobiustól
103 I, I | képesített. Pályájuk azonban az élet küzdelmeiben hamar
104 I, I | Bion elõbb került oda. Az egyiptomi hadjáratban. Alexandria
105 I, I | csillagjós keveredett abba az elegy-belegy népbe, amely
106 I, I | táborokat mindig kísérni szokta. Az ostrom soká tartott, s idegessé
107 I, I | Ha teljesedik a jóslatod, az udvaromba veszlek. Ha nem
108 I, I | esküdnek eleget tettél. Az istenek így adták tudtodra,
109 I, I | szeretett volna eleget tenni, de az istenekkel nem mert ellenkezni.
110 I, I | Lactantius. Erre kinyomozta, hogy az ifjúkori barát az afrikai
111 I, I | hogy az ifjúkori barát az afrikai Siccában, szülõvárosában
112 I, I | éppen fényesen fizetett. Az igazi jövedelmet a hallgatók
113 I, I | Lactantius ilyenformán, mivel az õ hivatala nem adott alkalmat
114 I, I | ugyan csak évekkel ezelõtt, az elsõ bemutatkozáskor került,
115 I, I | bemutatkozáskor került, de azért az udvarnak nagyon ismert alakja
116 I, I | Bion lehetõleg elhúzódott az emberektõl, a rhetor, délszaki
117 I, I | benne lenni.~Most is õ volt az, aki megállította Pyrargost,
118 I, I | rangosztályba sorozva, de az kétségtelen volt, hogy a
119 I, I | matematikus végigtapogatta az övét.~- Otthon felejtettem
120 I, I | övét.~- Otthon felejtettem az erszényem - mosolygott Lactantiusra.~
121 I, I | olyan kis bursa, amelyik az én számomra nagy ne volna.~
122 I, I | szarujára, fiú! Neked már az aprópénzed is aranyból van,
123 I, I | hálálkodj, mert akkor nemcsak az aranyat nem viszed haza,
124 I, I | Csak hallomásból ismerte az aranypénzt, amely már az
125 I, I | az aranypénzt, amely már az õ gyerekkorában kiveszett
126 I, I | jobban elhitványodott a pénz, az se mutogatta, akinek volt.
127 I, I | vagy beolvasztották nemcsak az aranyat, hanem a régi ezüstöt
128 I, I | két ujja közt morzsolgatta az aureust, hogy nem jön-e
129 I, I | hogy nem jön-e le róla az arany, mint az új sestertiusokról
130 I, I | jön-e le róla az arany, mint az új sestertiusokról az ezüst.
131 I, I | mint az új sestertiusokról az ezüst. Aztán ráharapott;
132 I, I | A paraszt arcán látszott az õszinte megbotránkozás.~-
133 I, II | Mit? Hogy ez a küklopsz az istentelenek utálatos fajából
134 I, II | szagú volt? Ezt a bûzt csak az orratlan istenük bírhatja
135 I, II | orra sem lehet. Márpedig az övékének se szeme, se füle,
136 I, II | mondja, éppen azért különb az õ istenük a mieinknél. Ismered
137 I, II | csak nem? Nem, nem lehet az. Az én Mnesterem Serapis
138 I, II | nem? Nem, nem lehet az. Az én Mnesterem Serapis papja
139 I, II | mondja, akkor kapta meg az égi világosságot. Amikor
140 I, II | jövendõt hordozom” - mondta az óriás. Mnester fohászkodott
141 I, II | vegye fel õt is a karjára, az óriás fel is kapta, átlábolta
142 I, II | letette a sivatagban, ahol az elhomályosult elméjû istentelenek
143 I, II | Onnan hozták el püspöküknek az antiochiai istentelenek.~-
144 I, II | Bionom! Meg fog téged mártani az Orontészben, és rád haragítja
145 I, II | Orontészben, és rád haragítja az isteneket.~- Engem ne félts -
146 I, II | tudott elindulni addig, amíg az apródok sarukötõ szíjat
147 I, II | szíjat nem kerítenek neki. Az övé elszakadt, amikor a
148 I, II | miért énrám bízta a város az augustusok üdvözlését. A
149 I, II | helytartó dolga lett volna az vagy valamelyik consularisé.~-
150 I, II | jövõ rhetor-nemzedéknek.~- Az más, Bion. Nem azt mondom,
151 I, II | mûvészet, és semmi esetre sem az én tehetségemhez méltó feladat.~-
152 I, II | leverése után Mediolanumban az ünnepi szónok Hannibalhoz
153 I, II | õistensége azt kérdezte, ki volt az a Hannibal.~- Lehetséges -
154 I, II | vállat a matematikus -, de az ilyesmi ne nyugtalanítson.
155 I, II | fel, amikor másfelé visz az utam?~- Tarts velünk, Lactantius.
156 I, II | kevélységgel simította meg övén az ezüstkulcsot. A matematikus
157 I, II | velem. Tudod, gyerek, hogy az étel se esik jól, mióta
158 I, II | sok mindent próbáltam már az életben, de ezt még nem.
159 I, II | Apád kötéllel akart rákötni az öszvér hátára. Gonosz kis
160 I, II | kicsi, Bion. Haragudtam az apámra, hogy rabszolgának
161 I, II | rabszolgájának, fiú! Tudta az öreg Quintus, mit csinál!
162 I, II | A császár nálad tartja az emlékezetét! S az a jó,
163 I, II | tartja az emlékezetét! S az a jó, hogy száznegyvenketten
164 I, II | is kibéleltetett, pedig az neki nem szokása. A rhetornak
165 I, II | világon, csak téged.~- És az anyád? Meg az apád?~- Nekik
166 I, II | téged.~- És az anyád? Meg az apád?~- Nekik nem kellettem,
167 I, II | ruhában páváskodni? Igaz, hát az öreg Quintus elismer-e úrnak?~-
168 I, II | derekát, és betaszította az ajtón.~- Milyen jó, hogy
169 I, II | elé. Aztán elmosolyodott. Az öreg tudós bölcsességével,
170 I, II | lázadozás nélkül szereti az életet.~
171 I, III | Diocletianusénak megnégyszerezõdése.~Az alatt a száz év alatt, amely
172 I, III | Aki felvette a bíbort, az a halál árnyékába lépett.
173 I, III | menti zsoldosok emeltek fel, az ellen az afrikai zsoldosok
174 I, III | zsoldosok emeltek fel, az ellen az afrikai zsoldosok ütöttek
175 I, III | születésnapján pedig bõven osztogatta az ajándékokat. Legfeljebb
176 I, III | olyan császárt kívánt volna az istenektõl, akinek több
177 I, III | pénzt a forumon és a vért az arénában.~A határoktól messze
178 I, III | A határoktól messze volt az út Rómáig, és nem minden
179 I, III | el a bevonulásig. Nemcsak az ellencsászárok hadai állhatták
180 I, III | jártak, rossz ómeneket kaptak az istenektõl. A császár belebukhatott
181 I, III | kedvetlenül szedegették az eléjük szórt szemet. Ha
182 I, III | éhesen leskelõdõ testvéreik.~Az elöregedés minden nyavalyája
183 I, III | de legnagyobb baja mégis az uralom bizonytalansága volt.
184 I, III | hogy nem méltatlan rá. Az a hadi sanyarúságban nevelkedett
185 I, III | lehetett neki hinni, hogy az istenek atyja megosztotta
186 I, III | világkormányzó bölcsességét. Az alája vetett világ legalább,
187 I, III | rendet tudjon csinálni azon az elvadult birtokon, amely
188 I, III | birtokon, amely a Thamesistõl az Euphratészig s a borostyántermõ
189 I, III | szobrai alá, ha kitudódik az isteni császárról, hogy
190 I, III | kardhoz szokott kezének nehéz az írónád. S némelyek még emlékeztek
191 I, III | a Via Nomentanán lakott az az Anulinus szenátor, akinek
192 I, III | Via Nomentanán lakott az az Anulinus szenátor, akinek
193 I, III | szenátor, akinek házában az irodalmi nevelésben nem
194 I, III | nem részesült császár apja az irodalomnak élt. (Tudniillik
195 I, III | a szent város várja haza az imperatort, azt felelte,
196 I, III | nem egy városnak, hanem az egész birodalomnak császára.~
197 I, III | világ fõvárosának megadja az elégtételt.~Róma megcsalódott.
198 I, III | barátot hasznosítani lehetett. Az új császár azt mondta neki:~-
199 I, III | kell, olyan, amelyik fölér az enyémmel. Egyedül téged
200 I, III | parasztok ellen. Vezéreljenek el az istenek abban a díszben,
201 I, III | ahol isteni õsöd tisztelt az emberek között.~Egy új istent
202 I, III | országaidban is reng a föld. Az Oceanus partjait a brit
203 I, III | volna gondolkozni azon, amit az elsõ augustus akart. Amint
204 I, III | elsõ augustus akart. Amint az Galeriust, õ Constantius
205 I, III | mindig elejét tudta venni az összecsapásnak.~Maximianus
206 I, III | megértetvén vele, hogy az Alpesek tövébõl könnyebb
207 I, III | könnyebb szemmel tartani az északi barbárokat. Maximianus
208 I, III | könnyebbülésnek érezte, hogy az elûzött elsõ feleség képmása
209 I, III | két hadvezér, úgy, amint az katonák szokása, s attól
210 I, III | fakupával köszönt vissza az áldomásiváson.~- Nincs benne
211 I, III | sokat bevérezte a kezét, és az emberek elõtt sohase mutatkozott
212 I, III | elaljasodott, megbízhatatlan, az önállóságtól rég elszokott
213 I, III | szerint a birodalmat csak az menthette meg, ha tökéletes
214 I, III | Pedig a halandók megkívánják az istenektõl, hogy elkápráztassák
215 I, III | Jupitert, ha bocskorban járna az emberek között, és fakupával
216 I, III | olyan barbárok közé küldte az augustusok kegyelme, akik
217 I, III | tudjuk, hogy a szegénység az õ szemükben is szégyenletes
218 I, III | megvetendõ. Körülbelül ez az egyetlen dolog, amiben meg
219 I, III | elmondta barbár barátainak az elõzményeket. Az eredmény
220 I, III | barátainak az elõzményeket. Az eredmény az lett, hogy ami
221 I, III | elõzményeket. Az eredmény az lett, hogy ami arany és
222 I, III | aki õszinte vallomást tett az imperátornak.~- Constantius
223 I, III | legalkalmasabbnak vélt az imperator gyanújának felkeltésére. -
224 I, III | erõssége birodalmadnak, mint az én gazdagságom volna. Palotám
225 I, III | ura közt semmi se zavarta az összhangot; amiben része
226 I, III | lehetett annak is, hogy az uralkodók nemigen találkoztak
227 I, III | odaküldte a két caesar-fiúval s az udvar egy részével. Alkalmat
228 I, III | kevésbé tudott megbocsátani az akaratával való szembeszállásért,
229 I, III | Constantius felesége, aki az Oceanus partjáról indult
230 I, III | azelõtt jutott árvaságra. Az anya halála igen rövid tartamú
231 I, III | negyedik feleségét juttatta az istenek közé.~A négy uralkodó
232 I, III | meg, aki hajón tette meg az utat. Antiochia kikötõjében,
233 I, III | Megnõttél, fiam - csillant föl az apa szeme, ahogy összeölelkeztek -,
234 I, III | mint én, és milyen piros az arcod! Nem énhozzám hasonlítasz.~
235 I, III | mondani, hogy a princeps az anyjára hasonlít, de nem
236 I, III | anyjától elszakították, és az udvari élet rég elmoshatta
237 I, III | rebesgették, hogy jó szívvel van az egyistenhivõkhöz. Azt is
238 I, III | Antiochiában, s a fiáról kitalálták az apját.~- Menjünk a búzaföldek
239 I, III | át-átkapott fiához, hol az arcát, hol a karját cirógatva
240 I, III | hozzád a Dominus? Szeret az augusta? Minek hívnak a
241 I, III | Milyen szépen beforrott az a sebed, amit Daciában kaptál!
242 I, III | látogatóban volt Galeriusnál, s az valamiért leküldte a kertbe,
243 I, III | életemre leselkedjék?~A caesar az udvari életrõl kérdezõsködött.~
244 I, III | hirtelen õ fordult kérdéssel az apjához.~- Hogy van anyám?~
245 I, III | feleségedet kérdeztem, hanem az anyámat. A feleségednél
246 I, III | szereti a gyerekeit. De én nem az õ gyereke vagyok. Én az
247 I, III | az õ gyereke vagyok. Én az én anyámat tudakoltam. Az
248 I, III | az én anyámat tudakoltam. Az elûzöttet.~A caesar sokáig
249 I, III | fejemet. S reggel mindig az õ hangjára ébredek fel.
250 I, III | apám. Sohase láttam még az írását.~A caesar lehajtotta
251 I, III | Nekem megmondhatod, fiam. Az én udvaromban is vannak
252 I, III | keresztények. A praefectusom is az, és szeretem hallgatni,
253 I, III | szeretem hallgatni, mikor az istenükrõl beszél. Nagyon
254 I, III | Nagyon hatalmas isten lehet az, és nem rossz indulatú.
255 I, III | arcát elöntötte a vér.~- Az a lány is a keresztények
256 I, III | caesar. - Én azt hittem, az még egész kis gyerek.~-
257 I, III | igazán nem kell szégyelleni. Az öreg Maximianusnak már egy
258 I, III | magához.~A fiú szembefordult az apával.~- Nem értettél meg,
259 I, III | császár akaratából Fausta.~- Az én menyasszonyom az én akaratomból
260 I, III | Fausta.~- Az én menyasszonyom az én akaratomból Minervina.~-
261 I, III | Minervina.~- A rablány?~- Az anyja már szabados volt,
262 I, III | szabados volt, mikor õt szülte. Az apja az az altiszt, aki
263 I, III | mikor õt szülte. Az apja az az altiszt, aki itt lovagol
264 I, III | mikor õt szülte. Az apja az az altiszt, aki itt lovagol
265 I, III | ahogy te feleségül vetted az anyámat.~Hallgatva ügettek
266 I, III | egyenesen vitt a városba az Orontész partján. A vízben
267 I, III | nagy ünnepét tartották, s az õ tiszteletére a szent hetérák
268 I, III | hetérák már reggel kezdték az éjszakát.~- Én akkor csak
269 I, III | azzal vág vissza: „amikor te az anyámat elvetted, az pincérlány
270 I, III | te az anyámat elvetted, az pincérlány volt egy csárdában.”~
271 I, III | boldogtalanná, fiam. Áldjanak meg az istenek azzal is, amit tõlem
272 I, III | Szerette volna megölelni az apját. De már elérték a
273 I, III | voltam hozzá.~- Szerelmed az életedbe kerülhet.~- Ha
274 I, III | kerülhet.~- Ha lemondok róla, az biztos halál.~- El fogják
275 I, III | venni a lányt, s a lánytól az életét.~A princeps arcát
276 I, III | támasztani a halottakat. De az istenek kegyelme velünk
277 I, III | rendeletet, hogy azokra az érmekre, amiket most bocsátok
278 I, III | amiket most bocsátok ki, az õ képét tegyék az éremverõk.~
279 I, III | bocsátok ki, az õ képét tegyék az éremverõk.~Constantinus
280 I, III | sors-istennõnek kis aranyszobra volt az.~Elhaladtak a Pantheon elõtt,
281 I, III | õrjöngéssel szokták tisztelni az istennõt. Várjuk meg, míg
282 I, III | kíséret beérte õket, és az is megállt. Minervianus,
283 I, III | is megállt. Minervianus, az altiszt térdre ereszkedett.~-
284 I, III | szentjeit - vetett keresztet az altiszt, és meghajtotta
285 I, III | ostorozzák magukat?~- Engesztelik az istent azok vétkéért, akik
286 I, IV | pergamentekercseket talált. Az egész világról elfelejtkezve
287 I, IV | után. Reszketett a keze az örömtõl, amikor az egyikben
288 I, IV | keze az örömtõl, amikor az egyikben Menaechmusnak a
289 I, IV | helyenként kirágta a moly, s az írást sok helyen elfakította
290 I, IV | írást sok helyen elfakította az idõ. Leöntötte a chartát
291 I, IV | amikor Lactantius bezuhant az ajtón.~- Hallottad? Igaz?~-
292 I, IV | üszköt, de a füstjétõl csak az törölgette a szemét, aki
293 I, IV | csetepaték nem változtatták meg az élet képét, s ezért nem
294 I, IV | árukészletüket. Különben az augustusok és caesarok dolga
295 I, IV | augustusok és caesarok dolga az egész. Õk gyarapszanak egy-két
296 I, IV | Galeriust, s megakadályozhatta az uralkodók találkozóját,
297 I, IV | elõléptetéseket és kitüntetéseket, az éhesek és rongyosak gabona-
298 I, IV | megkönnyebbülést. Nemcsak az uralkodók, hanem embereik
299 I, IV | érezték, hogy a barbár hordák az õ kezébõl ütötték ki a pecsenyét.
300 I, IV | tudott is lelkesedni azokért az eszmékért, amelyekbõl élt.
301 I, IV | Volt egy ötlete, amellyel az istenek érdekét kívánta
302 I, IV | tisztultabb elméi is megsejtették az egy istent, mielõtt Krisztus
303 I, IV | kinyilatkoztathatta volna az igazságot. A rhetor tisztában
304 I, IV | legveszedelmesebb csákánya lesz az istentelenek kezében, ha
305 I, IV | csak, mindjárt meglesz, az imént láttam. Tessék, itt
306 I, IV | Lactantiusom. Cicero könyve az istenek természetérõl. Parancsold
307 I, IV | vakarással meg lehet menteni az isteneket. De azt nem ajánlom,
308 I, IV | Cicerót Senecástól, s ráadásul az isteni Platónt is. Mi baj,
309 I, IV | magistere” tétován állt az ajtóban.~- A nobilissimust
310 I, IV | a fiú.~- Maximillát, mi? Az a neve, de arra nem ért.
311 I, IV | a neve, de arra nem ért. Az apja Titanillának nevezte
312 I, IV | gondolsz, Lactantius, mit írna az öreg Cicero az istenek termé
313 I, IV | mit írna az öreg Cicero az istenek természetérõl,
314 I, IV | ismerné?~A rhetor lógatta az orrát.~- Ha a császárok
315 I, IV | mint Midas király. Lemegyek az Orontész-partra, és a nádasoknak
316 I, IV | felé. - Éppen errõl szól az üzenet. A jazigok visszafordultak,
317 I, IV | vagy holnap megérkezik.~- Az istenek hírnöke vagy, fiú! -
318 I, IV | Quintipor elfintorította az arcát.~- Nem vállalnád magadra
319 I, IV | Nem vállalnád magadra az üzenet átadását, Bion?~-
320 I, IV | Elkísérlek odáig. Ha összetesszük az eszünket, majd csak odatalálunk.~
321 I, IV | majd csak odatalálunk.~Az antiochiai császári palota
322 I, IV | leáldozása percében sütött be az égetõ szíriai nap. Hadrianus
323 I, IV | a bõségszaruval, balján az aranyfonalat eresztõ három
324 I, IV | hallatszott. Quintipornak az az érzése volt, hogy aranygolyót
325 I, IV | hallatszott. Quintipornak az az érzése volt, hogy aranygolyót
326 I, IV | ott van, mégpedig párosan. Az a ferde vállú, a smaragd
327 I, IV | smaragd nyaklánca idevillog, az a te Maxentiusod. Arról
328 I, IV | csak télen bírja el. Ha az a tarka köpenyû, nyáron
329 I, IV | mint a princepsnek, mert az is felülrõl húzza a fûrészt.
330 I, IV | amely két kanyarodóval az erkélybe torkollt. Az egyik
331 I, IV | kanyarodóval az erkélybe torkollt. Az egyik kanyarodónál a hárfás
332 I, IV | olvasni, mert megint csengett az ezüstserlegbe dobott aranygolyó.
333 I, IV | dobogó szívvel húzta szét az ajtónyílás selyem-velumait.
334 I, IV | aztán gyökeret vert a lába.~Az erkély közepén elefántcsont-lábú,
335 I, IV | homlokszalag lehúzva a szemre és az orra, mint mikor bújócskázó
336 I, IV | táblácskára egy vesszõt húzott az ezüst stilussal.~A hegyes
337 I, IV | rászorította a lányéra, akinek az arca nevetõre gödrösödött.
338 I, IV | megvan.~Ledobta a padlóra az eltépett szalagot, és oldalra
339 I, IV | pamlagon. Válláról lecsúszott az eperszín selyemkhiton, fehér
340 I, IV | aranykalitkában gubbasztott az ajtónyílás fölött.~- Hát
341 I, IV | mandulavágású, sötét szeme.~- Az illustris praepositus üzent
342 I, IV | Õistenségeik, a Dominus és atyád, az augustus...~Maxentius elõregörnyedt,
343 I, IV | csúsztatni a fiú nyakán, de az felugrott, és akkorát lökött
344 I, IV | hátat fordított, és kihajolt az erkélyen. A lány megrázta
345 I, IV | hogy ilyen ügyesen csak az én princepsem tud esni!
346 I, IV | hajadon-ábrázathoz? Vagy az antiochiai ambubáják így
347 I, IV | szeretnek? No, mit üzent az öreg?~Quintipor megtette
348 I, IV | Hol veszi a borbélyod ezt az utálatos kenõcsöt?~- Arábiai
349 I, IV | hozzákente fejét a lány nyakához.~Az utálkozva intett az elbocsátásra
350 I, IV | nyakához.~Az utálkozva intett az elbocsátásra váró Quintipornak.~-
351 I, IV | törlõkendõt! Azt a fehér selymet az asztalról!~Megtörölte a
352 I, IV | mosollyal.~- Hogy is hívják azt az isteneteket, aki egyszer
353 I, IV | isteneteket, aki egyszer az Olümposzon aranyhálót kovácsolt
354 I, IV | Constantinus, eltûnõdõ arccal nézve az alkonyodó napba. Észre se
355 I, IV | napba. Észre se vette, hogy az elõtte térdelõ Minervina
356 I, IV | odatartotta a nobilissima elé.~- Az aranyamat, drágám! Elõször
357 I, IV | gyanánt tette a torkára.~Az újra ásított, és kelletlen
358 I, IV | megijesztettél, princeps. Az én apám meg maga a hóhér.
359 I, IV | a hóhér. Majd õ megadja az aranyadat, ha megjön.~-
360 I, IV | kanyarodóját, a nobilissima az erkély párkányára ugrott.
361 I, IV | mint a jazig királlyal. Az ellenség harc nélkül elfutott
362 I, IV | princeps fölfenyegetett az ujjával.~- De egyszerre
363 I, IV | egyszerre kiment a szemedbõl az álom!~- Veled együtt! -
364 I, IV | nobilissima.~Akkor lépett ki az udvarra Quintipor, szemmel
365 I, IV | Azt mondtam, küldd vissza. Az hozza föl, aki levitte.
366 I, IV | Hiszen nekem még át se adta az üzenetet a rabszolga.~Maxentius
367 I, IV | magisternek, és fölkiáltott az erkélyre.~- A többieket
368 I, IV | igazgatta, a száját pirosította, az arcát fehérítette, s egy
369 I, V | mosolyogva a skarlát után.~- Nem az a mesterségem, nobilissima -
370 I, V | memoriaeben.~- Bánom is én. Azért az ilyesmit is meg kell tanulnod.
371 I, V | itt nagyon szúnyogosak az esték. Reszket a kezed,
372 I, V | ide hallgass! Tudod, hogy az életeddel tartozol nekem?
373 I, V | Nem vetted észre, hogy az elébb én mentettelek meg?~-
374 I, V | Quintipor lehajtotta a fejét. Ha az volt is, eddig senki se
375 I, V | satrapa volt már, és beárulták az apjának, hogy összeesküdött
376 I, V | levágatta a karját, és elküldte az apjának hûsége jeléül. Mert
377 I, V | jeléül. Mert nagyon szerette az apját, és még most is szereti,
378 I, V | tenni? Le tudnád vágatni azt az erõs karodat? Nini, az öved
379 I, V | azt az erõs karodat? Nini, az öved olyan piros, mint a
380 I, V | mire mondtad, hogy igen? Az övedre, a számra vagy a
381 I, V | komoly márványfeje, és neki az aranybetûs felírással kellett
382 I, V | vagy? Milyen szép volna az, ha csak nekem mondanád
383 I, V | Jönnél-mennél a világban, az emberek azt hinnék, olyan
384 I, V | szobornak, nem törõdnél az emberekkel, akik áldozatot
385 I, V | feljönnek, akkor leszállnál az oltárról, és verset mondanál
386 I, V | szelekrõl és a madarakról.~Az árnyék egyre mélyebb lett,
387 I, V | mondta:~- Rabszolga vagyok. Az apám rabszolgája.~A nobilissima
388 I, V | rabszolgája vagy? Hogy lehetsz az apád rabszolgája?~- Az apám
389 I, V | lehetsz az apád rabszolgája?~- Az apám tett rabszolgává. Nekiadott
390 I, V | elõbb-utóbb rabnõnek fog eladni az apám. Pedig õ caesar. A
391 I, V | Quintus, a kertész. Itt az udvarnál.~- Van itt kertész?
392 I, V | Nikomédiából jöttetek?~- Az apámék onnan jöttek. Engem
393 I, V | most hozott ide Bion.~- Ki az a Bion?~- A császár matematikusa.~-
394 I, V | matematikusa.~- Varanes ismeri. Az az, aki a csillagokban olvas?~-
395 I, V | matematikusa.~- Varanes ismeri. Az az, aki a csillagokban olvas?~-
396 I, V | istenkáromlóknak mondta azokat, akik az embert istennek teszik meg,
397 I, V | Hányódtam, vetõdtem, amerre az apám járt a katonáival.
398 I, V | puer? Ötödik gyereke vagy az apádnak?~- Nem, egyetlen
399 I, V | Nem, egyetlen gyereke. Az én nevem azt jelenti, hogy
400 I, V | szép, mint a Maxentiusé. Az azt jelenti, hogy még a
401 I, V | legnagyobbnál is nagyobb. Az én igazi nevem is Maximilla. „
402 I, V | Antiochiához.~A lány nem felelt. Az erkélyt körülfutó klematiszok
403 I, V | kislány koromban laktam. Az én nagyanyám - de ez titok,
404 I, V | te is atyafiságban volnál az istenekkel, mint mink, akkor
405 I, V | titkot.~Hátat fordított az emelkedõ holdnak.~- A te
406 I, V | mondana. Elhiszed, hogy én is az Olümposzról pottyantam ide?~-
407 I, V | Én nem hiszem. Azt csak az apám tudja, hogy õt az öreg
408 I, V | csak az apám tudja, hogy õt az öreg Romula magától Mars
409 I, V | Mars isten is tudja. Csak az én drága öreg nagyanyám
410 I, V | Kitaláljam, mit gondoltál? Az én apámat háta mögött úgy
411 I, V | Mert mindenki annak hívja. Az „Armentarius”-nak. Majd
412 I, V | úgy hívod, ha megmelegszel az udvarnál.~Legyintett a fiú
413 I, V | amiért szentséges úr lett az õ csordáslegény fiából.
414 I, V | vérét érzem magamban, nem az istenét. Én csak akkor lennék
415 I, V | Mondd el már végre azt az üzenetet.~- Már elmondtam,
416 I, V | Én már tegnap megkaptam az üzenetet az apámtól. Mást
417 I, V | tegnap megkaptam az üzenetet az apámtól. Mást is kaptam.
418 I, V | kaptam. Megmutassam?~Elsuhant az erkélyrõl. Quintipor zúgó
419 I, V | bolondosak a nobilissimák? Az Athéné-lányok, akikkel néha
420 I, V | azoknál. Megindult vele az erkély, szédülten hunyta
421 I, V | Tovább forgott körülötte az épületek és ligetek homályos
422 I, V | ligetek homályos csoportja, az élesen kirajzolódó Silpius
423 I, V | judeai helytartó ajándékozta az apámnak, hogy öltöztesse
424 I, V | öltöztesse bele a feleségét. De az apám nekem küldte, hogy
425 I, V | akinek készült a ruha. Talán az éppen az én anyám volt.
426 I, V | készült a ruha. Talán az éppen az én anyám volt. Az apám azt
427 I, V | éppen az én anyám volt. Az apám azt mondja, már nem
428 I, V | kitaláltad azt a verset is, ami az eszemben járt, akkor segíts
429 I, V | akkor segíts most is.~- Az anyádról szóltál, nobilissima.~-
430 I, V | Igen, igen. Én nem ismertem az anyámat, még egyéves se
431 I, V | mikor belehalt abba, hogy az apám elhagyta. Trulla azt
432 I, V | szememen, Quintipor, hogy az zsidószem? Csak kifelé van
433 I, V | színe van, nobilissima, mint az érett szõlõnek.~A lány nyilván
434 I, V | kimondhatatlan szomorúsággal az arcán, a szája keskeny,
435 I, V | madaram?~Letette a ládát az asztalkára, és simogatni
436 I, V | gyönyörûségem? Hát nem felelsz az öreg dadusnak? Visszaûzzük
437 I, V | hajad van neked! Puhább az enyémnél, próbáld csak!
438 I, V | enyémnél, próbáld csak! Mi az, Quintipor?~A fiú borzongva
439 I, V | Ott... nobilissima... az...!~- Látom - rúgta odább
440 I, V | odább a lány a kézfejet az aranyszandálja orrával. -
441 I, V | aranyszandálja orrával. - Az az ostoba csakugyan levágatta
442 I, V | aranyszandálja orrával. - Az az ostoba csakugyan levágatta
443 I, V | meghajtotta a térdét, és elhagyta az erkélyt. Nem háttal kifelé,
444 I, V | rabszolgához, tudod, a kezéért. De az ablakán dobd be, hadd higgye,
445 I, V | Quintipor félénken elõhúzta az erszényét, és megcsörrentette
446 I, V | és megcsörrentette benne az aranyakat. A lány elnevette
447 I, V | vagy.~Két aranyat kivett az erszénybõl.~- Jobb lesz,
448 I, V | körül. Ha engem meglát, az nem lesz neki feltûnõ.~Quintipor
449 I, V | a vacsoraidõt elkószálta az elhagyott fasorokban, a
450 I, V | várta vele. De eszébe jutott az a mosoly, amellyel Bion
451 I, V | zsibbadtak. Utolsó gondolata az volt, hogy ez a nap a hét
452 I, VI | Prisca még jobban hasonlított az istenekhez. Annyiban, hogy
453 I, VI | évben be kellett mutatni az elõírt napon a hivatalos
454 I, VI | hogy ilyen is volt abban az idõben, mikor sugárzó szépségben
455 I, VI | csakhogy késõbbi szobrai mind az elsõrõl készültek, nem magáról
456 I, VI | Dominát õrültséggel verték meg az istenek, s ezért vette körül
457 I, VI | kivettek a zárt kocsiból, az nem lehetett más, csak gyermek.~
458 I, VI | Biztosat senki se tudott. Az udvari méltóságok maguk
459 I, VI | udvari emberek pedig, akik az elsõ években szolgálták
460 I, VI | a császár. Udvarhölgyei az utóbbi években már nem voltak
461 I, VI | éltek a világtól. Rajtuk és az orvosokon kívül csak a császári
462 I, VI | egy-két meghittjük tudta az igazat.~Domina Prisca nem
463 I, VI | hatalmába került, ahogy az orvosok megállapították.
464 I, VI | hogy ápolónõk kísérik. Az elsõ napokban hangtalanul
465 I, VI | tanít járni. A vége mindig az volt, hogy felsikoltott,
466 I, VI | álomba nem sírta magát. Az volt a különös, hogy ez
467 I, VI | volt a különös, hogy ez az álom, mely néha csak két
468 I, VI | lélegzetvétele is olyan volt, mint az alvó emberé. Se kiáltozásra,
469 I, VI | azon maradt. Késõbb, mikor az orvosok gyanúba vették a
470 I, VI | vissza. Mindent elkövettek az elûzésére. Meghintették
471 I, VI | mint annak a máktejnek az ellenszerét, amellyel Somnus
472 I, VI | amellyel Somnus isten megkeni az alvók száját. Megfüstölték
473 I, VI | vetette el a magját, hanem az ébresztõ Aurora. De ez se
474 I, VI | ébresztette egyik se. Még az se segített rajta, hogy
475 I, VI | ismerünk - csóválták a fejüket az orvosok -, ez a démonok
476 I, VI | orvosok -, ez a démonok közt az archon.~A nevét is kitalálták
477 I, VI | úgy hányta-vetette magát az ágyban, hogy öt ápolónõ
478 I, VI | körmei közül.~Sincellus, az udvari fõorvos erre azt
479 I, VI | keresõnek bent kellett hálni az isten szobra elõtt, s a
480 I, VI | szegények nem bírták megfizetni az ágyazás költségeit meg az
481 I, VI | az ágyazás költségeit meg az altató italokat. Az isten
482 I, VI | meg az altató italokat. Az isten maga természetesen
483 I, VI | látszik, nemhiába feküdt az isten lábai elé. Õ ugyan
484 I, VI | amely világosan mutatta az isten jóakaratát.~- Egy
485 I, VI | öröm fogja meggyógyítani az augusta Dominát - magyarázták
486 I, VI | magyarázták a papok -, mert az örömtõl megtelik a szív
487 I, VI | megtelik a szív fényességgel. Az ártó démonok pedig, akik
488 I, VI | istenlátogatás nem sokkal az antiochiai út elõtt történt,
489 I, VI | mikor a szent palota megtelt az uralkodók várásának izgalmaival,
490 I, VI | csontos fiatalasszony, ahogy az ágy szélén ült, sötét tunikájában
491 I, VI | örömet adhatnának nekem az életben az istenek a halálon
492 I, VI | adhatnának nekem az életben az istenek a halálon kívül?~-
493 I, VI | betegíted meg magadat ezzel az örökös önmarcangolással.~
494 I, VI | türelmetlen hang megszeppentette az augustát, aki ahhoz volt
495 I, VI | még fiatal vagy, lányom.~- Az. Fiatal vagyok, császár
496 I, VI | felesége, s nem ér annyit az életem, mint egy halottmosogató
497 I, VI | Mért haragszanak miránk az istenek? - nyögött a beteg. -
498 I, VI | beteg. - Mért vették el az én örömömet, mikor én soha
499 I, VI | Valeria hevesen a kezét. - Az én örömömet bizonyosan elvettétek,
500 I, VI | nem! - sírt föl hangosan az anya. - Én nem is tudtam
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-3687 |