Rész, Fejezet
1 I, I | kérgét. A szamárhoz tartozó ember a palota legalsó lépcsőjén
2 I, I | kell annyit, hogy az udvari ember nem két manccsal vakarózik,
3 I, I | ezt szeretem, az udvari ember csak a szája szélével nevet.
4 I, I | összeszáradt, sovány kis ember felháborodva csapta össze
5 I, I | tömpe orrú, Szokratész-arcú ember, száz ránc közül mosolygó,
6 I, I | és villogó, fekete szemû ember, Lactantius volt, a rhetor.
7 I, I | megmutatni, hogy nem olyan semmi ember õ, mint amilyennek látszik,
8 I, II | papja volt, józan és tudós ember. De mikor utoljára jártam
9 I, II | Maximianus van annyira mûvelt ember, hogy csak a fõeunuchjának
10 I, II | megállt.~- Te, Bion, milyen ember a császár? Ugye nem választ
11 I, II | meg, hogy a császár nem ember, hanem isten. Tehozzád eddig
12 I, III | katona, de korlátolt és hiú ember. Ellenségnek veszedelmes
13 I, III | társ-császár szabados életû ember volt, s nem nagyon bánta,
14 I, IV | nem volt különösebben önzõ ember, s legtöbb pályatársával
15 I, IV | nemhiába volt tanult és tudós ember Serapis isten szolgálatában.
16 I, VI | birodalma van.~- A legbölcsebb ember a világon.~- Anyám, nekem
17 I, VI | Egyet-kettõt felköttet belõlük az ember a határon, s míg azoknak
18 I, VI | nemcsak jámbor, hanem tudós ember is, s elcsodálkozott rajta,
19 I, VI | Pantaleon, noha tanulékony ember volt, idegenkedett a keresztények
20 I, VII | emelni, amelyiknek minden ember aláfér. Mindössze annyit
21 I, VII | Diocletianus mindig tiszta életû ember volt. Törvényeket is adott
22 I, VII | szalagokat viselõ, pohos ember egy bíborkendõvel letakart,
23 I, VII | ezeket a változásokat. Az ember lefelé megy a dombról, a
24 I, VII | megtizedelésére. Hatezerhatszáz ember halálos csöndben olvasott
25 I, VII | tizedelték õket tovább, míg egy ember se maradt a hatezerhatszázból.
26 I, VII | asszony meg három rongyos ember, akik az utolsó sorban térdeltek,
27 I, VIII | becsülete. Kapzsi és erõszakos ember volt, amilyen más is lett
28 I, VIII | megtalálni többé, elég gyakorlott ember volt ahhoz, hogy balkarjára
29 I, VIII | kopasz, falusinak látszó ember volt a szószólójuk, aki
30 I, VIII | a katonák elé. A falusi ember térdre ereszkedett, és a
31 I, IX | nem szemlélõdõ természetû ember, talán a vakságot is könnyen
32 I, IX | kicsit elõrehajló, korán öreg ember körte formájú, hatalmas
33 I, IX | arra vallottak, hogy ez az ember az istenek dédelgetett kegyeltje,
34 I, IX | csüggedt és boldogtalan ember, mint õ maga.~Belesírt egyetlenegy
35 I, X | ahol a világ ura százmillió ember sorsát formálja. Ott a világ
36 I, X | a szegénysoron született ember kényelmetlenségét érezte,
37 I, X | hogy sohase volt annyira ember, mint ebben az órában? Máris
38 I, X | suttogta -, itt a bíboros ember.” Én láttalak és hallottalak,
39 I, X | Tizenhat év óta te vagy az elsõ ember, akivel a fiamról beszélhetek.
40 I, X | akivel a fiamról beszélhetek. Ember, érted, mit tesz ez? Nem
41 I, XI | A Dominus a legbölcsebb ember a világon, és mégis vannak,
42 I, XIII | csak magáért gyûlölhet az ember, nem olyan távoli dolgokért.
43 I, XIV | isteneknek, nemcsak mint vallásos ember, hanem mint legfõbb pap
44 I, XIV | borult le a két udvari ember.~A császár az ajtóra mutatott.~-
45 I, XIV | tapasztalhatta, hogy ha az álló ember nem mindig okosabb is a
46 I, XIV | nem tartott soká, a szõrös ember feltápászkodott, s elõször
47 I, XV | utcákon nyüzsgött, és minden ember keresztvetéssel üdvözölte
48 I, XV | zsidó. A horpadt mellû kis ember a nyakába kötött deszkára
49 I, XV | forumon egy ronda fekete ember körül annyi a nép, hogy
50 I, XV | Aztán mit tud az a fekete ember? - egyenesedett fel Quintus,
51 I, XVI | csikorgatását.~- Megkeveredett ember vagy te, barátom - nézett
52 I, XVI | kiköpi szájából.~A fekete ember szavai befejezéseül keményen
53 I, XVI | Egy görbe hátú, kopasz ember - mindenki tudta róla, hogy
54 I, XVI | hogy máskülönben jóravaló ember volt, és csak ezért az egy
55 I, XVI | hogy a Dominus igazságos ember. De nem minden uralkodó
56 I, XVI | beszélnek, de jobb, ha az ember se hall, se lát - mondta
57 I, XVI | mondta Nonnus az udvari ember tapasztaltságával.~A praefectus
58 I, XVI | jöhetnek még, mindig jó, ha az ember elõrelátó.~
59 I, XVII | nem illik a magunk korú ember elüszkösödött májához, és
60 I, XVII | bánni, mikor olyan nagy ember neve áll a tábla homlokán,
61 I, XVII | kal, érezzük, hogy minden ember külön-külön bolyong a részvétlen
62 I, XVII | ez a szegény világtalan ember, aki már semmit se látott
63 I, XVII | kényszerített erre. Egy ember élete nem számít akkor,
64 I, XVIII | Lactantiushoz.~- Tûzbe tudna az ember érte ugrani - lelkesedett
65 I, XVIII | már nem élne. Már deresedõ ember volt, de mindig jókedvû
66 I, XVIII | elmésen hazug, mert ion ember volt, és sokfelé megfordult
67 I, XVIII | mellett szoborrá dermed az ember. Félõs, hogy megint elõveszi
68 I, XVIII | az országban ökör az az ember, aki nem bikának születik.~
69 I, XIX | méltóságos megjelenésû ember, aki fején babérkoszorút
70 I, XIX | másik hosszú, sovány, fekete ember volt, akinek vad tekintetéhez
71 I, XIX | kicsoda a sárga cingulusos ember.~- Dehogynem. Dsaresnak
72 I, XIX | istenekkel, ahogy a magunkfajta ember lehet. Ne kívánják tõlem,
73 I, XX | Hierocles, értelmes arcú, görög ember Káriából, azok közé a jóhiszemû,
74 I, XX | és nem isszák föláldozott ember vérét. Fajtalankodásaikról
75 I, XX | mozdulatain érzett, hogy ez az ember most tele van Pleromával,
76 I, XXI | minden keresztény szabad ember elveszti hivatalát, ha vonakodik
77 I, XXI | felesége lelkét. Érdekes ember lehet, s talán a csillagokhoz
78 I, XXI | fel a fejét. Nemcsak az ember és a hang, hanem az üdvözlet
79 I, XXI | volt most már neki. Ez az ember az apatei rongyosok feje,
80 II, XXII | kissé fáradt és hajlott öregember a világ ura, aki egy szemöldök-rántással
81 II, XXII | éleszti a tüzet, rendes ember módjára, gömbölyûre dagadt
82 II, XXIII | védelmébe az isteneket. Az ember sohase tudja, mivel bántotta
83 II, XXIII | mennyezetét, amely alatt a két ember megöregedett. Már nem a
84 II, XXV | apjának, gyönge és beteges ember. Ha az istenek úgy akarják,
85 II, XXVI | oszlopsor végében görbe lábú kis ember bóbiskolt egy kõpadon, elõrebukdosva
86 III, XXX | azok kikelnek, és mikor az ember elalszik, elõbújnak, és
87 III, XXX | most se tudod, hogy okos ember az örökkévalóságot percekkel
88 III, XXX | Gránátvirág, te vagy a legokosabb ember a világon! - csapta össze
89 III, XXX | mondja, többet ér, ha az ember okosan boldogtalan, mintha
90 III, XXXI | a bolt elõtt.~A tüsszögõ ember azonnal hûtlen lett a naphoz,
91 III, XXXI | kíváncsiság nélkül -, hogy a három ember közül az egyik hajós, a
92 III, XXXI | elfulladó hangú, fiatalos ember. Kirepedezett kezeivel minden
93 III, XXXI | volt azonban az akasztott ember kötele vagy a szégyenfából,
94 III, XXXI | gyalázattól.~- Elveszett ember vagyok - csikorgatta fehér
95 III, XXXII | tovább a fákat.~- Itt kevés ember járhat, mert ezek még nem
96 IV, XXXIV | hogy õ milyen beavatott ember. - Megszokhatta az úton,
97 IV, XXXIV | bíborszandálját. - Ügyes ember vagy, caesar. De azért én
98 IV, XXXIV | A császár nagyon szigorú ember az ilyenekben, világtól
99 IV, XXXV | polcos asztalon. Türelmes ember volt, de most bosszúsan
100 IV, XXXV | izzó temperamentumú déli ember, aki Egyiptom és a kelet
101 IV, XXXV | szabadítani. Mióta szabad ember lett, és a maga ura, másképp
102 IV, XXXV | arra, hogy a hegyrõl lenézõ ember módjára szemlélné az emberi
103 IV, XXXV | földhöz tapadnak. Ezeket csak ember tudja megváltani, hozzájuk
104 IV, XXXV | embert se isten, se másik ember meg nem válthatja, senki,
105 IV, XXXV | tisztíthatja meg a lelket. Az ember halála más. Az ember megváltója
106 IV, XXXV | Az ember halála más. Az ember megváltója embertársának,
107 IV, XXXV | Azokban csak háromezerkétszáz ember fürödhet meg egyszerre,
108 IV, XXXV | minden este tizenkétezer ember nevet.~Hûvös szél fújt,
109 IV, XXXVI | rajzolva is.~Négy-ötezer ember azért így is volt Pompejus
110 IV, XXXVI | megismeri? Tisztába jöhet az ember a saját lelkével? És ha
111 IV, XXXVI | felállítva, rajta egy meztelen ember, akinek a szeme szamárfejbe
112 IV, XXXVI | Mert te vagy az egyetlen ember, aki ezt nevetés nélkül
113 IV, XXXVI | szenátorok padjaiban egy öreg ember állt fel. A kortól berozsdásodott
114 IV, XXXVII | mert nagyon finom, mûvelt ember, rögtön dominának szólított.
115 IV, XXXVII | Quintipornak megtetszett a komoly ember, és tõle kérdezte meg, nem
116 IV, XXXVII | az ólban. Ebben pedig két ember nem fér el egyszerre. S
117 IV, XXXVII | szagát; mikor megtudta, hogy ember lakik benne, megtántorodott
118 IV, XXXVII | hogy a falnál sírhasson az ember. Tíz perc húsz sestertius.
119 V, XXXVIII| birodalomban egyre több a sovány ember, ennélfogva azt indítványozta,
120 V, XXXVIII| olvass!~Az orvos ugyan komoly ember volt, de azért elég folyékonyan
121 V, XXXVIII| szerettelek titeket. Az ember nem azt szereti, akit akar,
122 V, XXXIX | elkócosodott, lötyögõs ruhájú ember nem pillantó szemmel nézték
123 V, XXXIX | is nézte a hajón, se az ember, se az õ hangulata nem olyan
124 V, XXXIX | kimondta azt a szót, amit ember még nem hallott tõle.~-
125 V, XXXIX | mindkettõjük vállát.~- Ez az az ember! Beszélj, ember!~Benoni,
126 V, XXXIX | Ez az az ember! Beszélj, ember!~Benoni, akivel a rémület
127 V, XXXIX | sorokban állottak.~- Öreg ember áll elõttetek, aki roskadozik
128 VI, XL | ujjaim közül. Mondom, öreg ember vagyok már én, régi dalok
129 VI, XL | alulról tekint föl rá az ember. Én följebb merészkedtem
130 VI, XL | annyit, hogy én már öreg ember vagyok, aki nem sok hasznát
131 VI, XL | Mindenki érezte, hogy nem egy ember, hanem egy világ ég el ezen
|