Rész, Fejezet
1 I, I | asszony, az ura meg a fehér caesar. Constantius Chlorus.~-
2 I, I | Tudjátok, hogy Galerius caesar felesége mért oszlatta föl
3 I, I | udvartartását? Azért, mert a caesar három udvarhölgyet vízbe
4 I, I | Pyrargus. - Constantius a fehér caesar, Galerius meg a vörös caesar.~
5 I, I | caesar, Galerius meg a vörös caesar.~De azért õ is jobbnak látta
6 I, I | Sirmiumból érkezendõ Galerius caesar, hogy gyõzhetetlen karja
7 I, III | udvarába veszi, Constantius caesar fiával, Constantinussal
8 I, III | lábatlankodni. Constantius caesar már sokkal nehezebb szívvel
9 I, III | másodiknak szeme elõtt.~A két caesar közt is volt valami egyenetlenkedés,
10 I, III | éppen jóindulattal a nyugati caesar iránt. Diocletianus hallatlanná
11 I, III | meg a császár a nyugati caesar kormányzói módszerén, s
12 I, III | halhatatlanság italát?~A caesar szerényen csak annyit felelt,
13 I, III | meggazdagodni, s követed Galerius caesar példáját, aki nemcsak karja
14 I, III | fõnökei azt hitték, a keleti caesar városavatásra érkezik. Constantius,
15 I, III | imperátornak.~- Constantius caesar megtanult uralkodni - írta
16 I, III | egymás mellett haladtak, s a caesar át-átkapott fiához, hol
17 I, III | kertbe, ahol megrohanták a caesar medvéi. A rabszolgákat,
18 I, III | a bestiák elé dobatta a caesar. Pedig nem történt semmi
19 I, III | megrohantatott? - sötétedett el a caesar arca. - Azt is mástól kellett
20 I, III | életemre leselkedjék?~A caesar az udvari életrõl kérdezõsködött.~
21 I, III | apjához.~- Hogy van anyám?~A caesar simogató keze lecsúszott
22 I, III | tudakoltam. Az elûzöttet.~A caesar sokáig nem szólt. Mikor
23 I, III | láttam még az írását.~A caesar lehajtotta a fejét.~- Elégettem
24 I, III | Fausta? - csodálkozott a caesar. - Én azt hittem, az még
25 I, III | fiam - nevette el magát a caesar. - Ezt aztán a te korodban
26 I, III | ügettek egymás mellett. A caesar csak akkor szólalt meg,
27 I, III | voltam - mondta csöndesen a caesar. - Nem törõdött velem senki,
28 I, III | hirtelen fellobogott elõttük. A caesar fél karját a szeme elé kapta.~-
29 I, III | sugárzó kék szemével borult a caesar nyakába.~- Köszönöm, uram.
30 I, III | Tükhé?~- Tükhé? - nézett a caesar meglepetve a fiára. - Te
31 I, III | Isis-papok? - kérdezte a caesar.~- Nem tudom - felelte a
32 I, III | Keresztények? - bámult el a caesar. - Mért ostorozzák magukat?~-
33 I, IV | feleségérõl nevezte el a caesar, hogy hízelegjen vele apósának,
34 I, IV | Maximianus augustusszal, Galerius caesar pedig tán már ma vagy holnap
35 I, V | eladni az apám. Pedig õ caesar. A te apád micsoda?~- Quintus,
36 I, V | jelentést kapta, hogy Galerius caesar õszentsége már csak pár
37 I, VI | Fiatal vagyok, császár lánya, caesar felesége, s nem ér annyit
38 I, VI | futott egyiktõl a másikhoz.~A caesar nagy szemet meresztett.~-
39 I, VI | uram. A véres bíboroddal.~A caesar elkacagta magát.~- Nem a
40 I, VI | köszöntötte a bíbort, a caesar azonban nem vett tudomást
41 I, VI | emelkedett fel, amint a caesar továbbment.~- Uram - mondta
42 I, VI | ijedten -, ez a szentséges caesar volt.~- Tudom - mosolygott
43 I, VI | vágta magát, mint az elõbb a caesar elõtt.~- Mit csinálsz? -
44 I, VI | tudod, kivel beszélsz? A caesar lánya, a nobilissima...~
45 I, VIII | díszruhákba, körülötte a két caesar a princepsekkel és nobilissimákkal.
46 I, X | augustus mellett, a két caesar. Constantius és Galerius
47 I, XI | lehetett hallani Constantius caesar mély lélegzetvételét. De
48 I, XI | Valeria is.~- Te nem jössz, Caesar? - kérdezte az urát.~Galerius
49 I, XI | Galeriushoz fordult.~- Caesar, a lányodat meg kell verni.
50 I, XI | akkor nem kéretné magát.~A caesar ránézett a lányára.~- Teljesíted
51 I, XI | fizetek! - kapta föl a szót a caesar. - Galerius mindenkinek
52 I, XI | rábicsaklott az óriás vállára. A caesar megölelte az augustust.
53 I, XI | augustus nagyokat cuppantott a caesar csattanó-piros arcára. Titanillát
54 I, XI | Csókot dobott neki, de a caesar nem nézett oda. Kiáltani
55 I, XI | Maxentiusnak.~- Fizetsz, caesar? - lépett oda Maxentius
56 I, XII | is ott leszünk.~A fehér caesar csöndes szomorúsággal felelt:~-
57 I, XII | asszony volt Constantius caesar eltaszított felesége, a
58 I, XII | dásra született.~- Te vagy a caesar fia? - kérdezte, s nem sok
59 I, XIII | szemét lefogta az utálat. A caesar lecsillapodva járkált le
60 I, XIV | öregember elõtt Galerius caesar, a vad szemû óriás is úgy
61 I, XIV | alacsonyabb székeken a két caesar, a consistorium többi tagjai
62 I, XIV | beszélni kíván.~- Hallgatunk, Caesar - ült vissza a helyére a
63 I, XIV | Dominus - emelte föl hangját a caesar. - Magad láthattad az imént,
64 I, XIV | véleményed, Constantius?~A fehér caesar, Helenára és Minervinára
65 I, XIV | legjámborabb és legkegyesebb caesar számára. A szentély azonban
66 I, XIV | költségemen építtesd újra, Caesar, és szállíttasd oda a nagy
67 I, XIV | nincs fiad, Galerius.~A caesar mély bókolással felelt.~-
68 I, XVI | neki az emberei, hogy a caesar csakugyan színe elé bocsáttatta
69 I, XVII | váratlanul megérkezett Galerius caesar. Nem csinált belõle titkot,
70 I, XVII | birodalom lakosságának. A caesar - talán nem is alap nélkül -
71 I, XVII | magyarázták a dolgot, hogy a caesar egyszerûen megverte szemmel
72 I, XVIII | sokat gondolt mosolyogva a caesar lányára, de ha együtt volt
73 I, XX | A szentséges Galerius caesar futárja.~A császár már trónon
74 I, XX | után átnyújtotta neki a caesar lepecsételt levelét. Távozást
75 I, XX | Mondtam neked, uram - írta a caesar -, hogy ide fog vezetni
76 I, XX | hogy Helena, Constantius caesar elsõ felesége Naissusban
77 I, XXI | orvost juttatta eszébe. A caesar azon a napon érkezett meg,
78 I, XXI | történt veled, Galerius?~A caesar lecsúsztatta karjáról a
79 I, XXI | püspökük szabadonbocsátását. A caesar hamar rendet csinált, néhányat
80 I, XXI | szálltak Ciprus felé. A caesar utánuk akart sietni, azonban
81 I, XXI | arra, amit elmondtál?~A caesar kinézett az ablakon.~- Már
82 I, XXI | rámeredt a császárra, aztán a caesar elé lépett. Mikor megszólalt,
83 I, XXI | véres húscafatot ráköpte a caesar mellére.~Az óriás elbõgte
84 I, XXI | fejére. A pap elvágódott, a caesar most oszlopsúlyú lábát emelte
85 I, XXI | taszította.~- Elég volt, caesar. Ne felejtsd el, hogy mikor
86 II, XXII | a fiúhoz az volt, ami a caesar lányáé lehet a császár szolgájához.
87 II, XXII | nem szánta azt a verset a caesar lányának. Maga se tudta,
88 II, XXII | magát! Õ majd megmutatja a caesar lányának, hogy õt nem abból
89 II, XXIII | látszik, menekülés közben.~A caesar jelentése annál inkább megnyugtatta
90 III, XXVIII | vendégek lesznek. Constantius caesar a fiával és Galerius caesar
91 III, XXVIII | caesar a fiával és Galerius caesar leánya, a nobilissima.~Quintipor
92 III, XXVIII | egészen indokolatlan. A caesar lánya elõször fogja látni,
93 III, XXVIII | asztalfõn, tõle jobbra, balra a caesar és fia, szemben a nobilissima.
94 III, XXVIII | most már el fogja bírni a caesar lányának tekintetét is.~
95 III, XXVIII | Menj!~A fiú kiszédelgett, a caesar barátságosan nézett utána.~-
96 III, XXVIII | szorította össze a szívét. A caesar, mikor már el is búcsúztak
97 III, XXVIII | van a fiamnak.~- Miben, caesar?~- Egész este azon tûnõdtem,
98 III, XXVIII | egészen ilyen lehettél.~A caesar különben arra kérte a császárnét,
99 III, XXIX | társas összejöveteleket.~A caesar eltakarta az arcát két tenyerével.~-
100 III, XXIX | Pontusban a kerék. Galerius caesar nekem magamnak dicsekedett
101 III, XXIX | hiszem, nem tud - igazított a caesar egy bíborvánkost a császárné
102 III, XXIX | Ameddig lehetett - bólintott a caesar. - Az elsõ rendeletet magam
103 III, XXIX | kezeid tiszták a vértõl.~A caesar jóságosan elmosolyodott.~-
104 III, XXIX | Ki tudja? - vont vállat a caesar, és a fiúra nézett. - Nagyon
105 III, XXIX | Mikor utazol Alexandriába, caesar?~- Délben indul a hajónk,
106 III, XXX | Diurnában, hogy Galerius caesar õszentségének nem kevésbé
107 IV, XXXIV | hadsereg embere, a keleti caesar, aki különben neki apósa,
108 IV, XXXIV | pamacsait. - Örülök neki, caesar hogy ennyire szereted a
109 IV, XXXIV | te süvöltözted a nevét, caesar!~Maxentius elvörösödött,
110 IV, XXXIV | hajón, hogy esztendõ múlva caesar lesz az uram, kettõ múlva
111 IV, XXXIV | bíborszandálját. - Ügyes ember vagy, caesar. De azért én is tudok ám
112 IV, XXXIV | igazi feleségem?~- Értem, caesar - pittyesztette le Hormizda
113 IV, XXXIV | oszlopon.~- Mit csinálsz, caesar?~- Életbiztonságomról gondoskodom.
114 V, XXXVIII| negyedszer próbált Galerius caesar színe elé kerülni. Az ajtónálló
115 V, XXXVIII| előírt léptekkel hagyta el a caesar szobáját.~- A szentséges
116 V, XXXVIII| jó erőben érzi magát.~A caesar még éjszaka megérkezett,
117 V, XXXVIII| az egész birodalomban. A caesar megkísérelt óvatosságot
118 V, XXXVIII| összefüggést a vak is láthatta, s a caesar nem ismerte magát vak embernek.
119 V, XXXVIII| része volt Maxentiusnak. A caesar olyannak látta a helyzetet,
120 V, XXXVIII| ötödször is megjelent a caesar elõszobájában, minden szó
121 V, XXXVIII| kérlelhetetlen.~- Mi? - a caesar olyan rekedt bõgést hallatott,
122 V, XXXVIII| tornya, kapuja volt, hogy a caesar mostani fejvesztettségében
123 V, XXXVIII| hosszú magyarázat alatt a caesar könnyei felszáradtak, s
124 V, XXXVIII| elszórakoztatni a beteget addig, míg a caesar ideér.~Azt felelte, hogy
125 V, XXXVIII| nem! Félek a holdtól.~A caesar a legjobbkor érkezett meg.
126 V, XXXVIII| meg, van nekem lelkem?~A caesar elnevette magát. Nagyon
127 V, XXXVIII| dörmögte kelletlenül a caesar. - Mást nem kívánsz? nincs
128 V, XXXVIII| asztalkáján levõ ezüst csengõre. A caesar távozóban még hallotta is
129 V, XXXIX | silicerniumban - tervezte tovább a caesar. - A nagy gyakorlótéren,
130 V, XXXIX | gynaeceumba támogatta be.~A caesar és a császár párbeszéde
|