Rész, Fejezet
1 I, I | haza disznót makkoltatni. Hát még most sem tudsz annyit,
2 I, I | Szép az még most is.~- Hát él még?~- Mitõl ne élne?
3 I, I | öklét rázva.~- Meg, ugye? Hát azt honnan tudom meg, hogy
4 I, I | ordította:~- Engem nem etet, hát mért tudnám! Én etetem õt
5 I, I | Mért sértegetsz, uram? Hát zsidónak látszom én?~S megmutatni,
6 I, II | istentelenek utálatos fajából való? Hát nem érezted, milyen rossz
7 I, II | palotának.~- Quintipor! Hát azért vágtam el magamtól
8 I, II | találnék bele a nyelvemmel.~- Hát énvelem bajod volt? - szomorodott
9 I, II | éretlen gyerek vagy, magister. Hát jobban szeretnél salátát
10 I, II | ruhában páváskodni? Igaz, hát az öreg Quintus elismer-e
11 I, III | sebed, amit Daciában kaptál! Hát ez itt a combodon? Te, hiszen
12 I, IV | A princepset.~- Ej, ej, hát nem tudod, hogy kettõ van?~-
13 I, IV | nobilissimánál találom meg.~- Hát hiszen én is olyasfélét
14 I, IV | pajzánkodva a matematikus.~- Hát azt mondták, Titanillánál
15 I, IV | az ajtónyílás fölött.~- Hát te ki vagy? - látta meg
16 I, IV | tud esni! Te kedves, te! Hát hogy nézhetted nõnek? Hiszen
17 I, IV | csókolt meg, hanem én.~- Hát most csókolj meg te, és
18 I, V | vörösödött el Quintipor.~- Ó, hát mi vagy te? Kulcsár? Mért
19 I, V | mit nevettél?~- Azt, hogy hát én addig mit csináltam volna,
20 I, V | mint aki álomból ébred.~- Hát nem a császár rabszolgája
21 I, V | vad nobilissimának hívnak? Hát téged hogy is hívnak?~-
22 I, V | kapaszkodott meg a párkányban. Hát ilyen bolondosak a nobilissimák?
23 I, V | legyek benne, mire megjön. De hát kinek legyek én szép, Quintipor?~
24 I, V | a rontás, gyönyörûségem? Hát nem felelsz az öreg dadusnak?
25 I, VI | kértelek?~- Nem sajnálsz.~- Hát engem ki sajnál?~- Te még
26 I, VI | unokád gyilkosa leszek! Hát nem tudod, hogy a lányod,
27 I, VI | nagy szemet meresztett.~- Hát ezeket mi lelte?~- Megrémítetted
28 I, VI | rá szigorúan a másik. - Hát nem vagy keresztény?~- Az
29 I, VI | Most Valeria sírt fel.~- Hát engem ki gyógyít meg? Melyik
30 I, VI | mosolyogtak az apró aranyalmák.~- Hát te holdas vagy? Hol jártál
31 I, VI | magadat. Artemisz köldökére, hát ez melyik grácia?~Titanilla
32 I, VI | De neked is, amatricula! Hát kellene, szép fiú, szép
33 I, VI | megkapta a karját.~- Quintus, hát nem tudod, kivel beszélsz?
34 I, VII | amennyi az asszony után jár. Hát te jóváhagyod azt, szentséges
35 I, VII | tették, szentséges úr.~- Hát a többiek hol vannak a faluból?~-
36 I, VIII | Titanilla rácsodálkozott.~- Hát téged mi lelt?~- Visszaadom,
37 I, IX | neki jó étvágyat.~- Te? Hát én? Engem nem kíván?~- Teveled
38 I, IX | sarokban. Te kutya, te, hát nem tudod már, mi nap van
39 I, IX | elijesztgetnie a tõkékrõl. Hát reggel látom, hogy mind
40 I, IX | vendégeket is hívtam rá, hát ez a tökéletlen azok elõtt
41 I, IX | se fordulva kérdezte:~- Hát ez a fiad, Quintus?~- Szerencséjére
42 I, X | okos szeme fölvillant.~- Hát most már a császárok sorsa
43 I, X | vigasztalására? Beszélj hát, Bion! Nem érted, mit akarok?
44 I, XI | Maxentius széket tolt alá.~- Hát mégiscsak elkészültél, kislány? -
45 I, XI | de nézd meg ezt a lányt, hát nem érdemelné ez meg, hogy
46 I, XII | a szemöldököd az enyém. Hát ez a nagy kerek szem? Ez
47 I, XII | voltam valamikor! Nagy bûn! Hát a szád? Nem olyan keskeny,
48 I, XII | Ölelj meg! No, ne sírj hát, édes, drága, kicsi kis
49 I, XIII | harsogott rá a lányára. - Hát elbántunk Maxentiussal,
50 I, XIII | üvöltés volt.~- Bántottak? Hát elfelejtetted már Carrhaet?
51 I, XIII | kapta el a kezét dühösen -, hát nem érted, hogy nem Maxentiusról
52 I, XIX | meghalkította a hangját.~- Hát nem aranykoporsóba temették
53 I, XIX | felkapta a fejét.~- Nini, hát az én szolgám hová lett?~
54 I, XXI | igazán nekem adod, Diocles?~- Hát nem szebb ez a rubintojás
55 I, XXI | áhítattal a tengeri gyantát. - Hát nem látod, mi van benne?~-
56 I, XXI | hogy ne legyen!~- Beszélj hát! - A szó sípolva szakadt
57 I, XXI | akit a császár rábízott.~Hát ha irtást akarnak, akkor
58 II, XXII | keresztül rajta, mint a levegõn. Hát nem õ volt-e az, aki pajtásának
59 II, XXII | homlokához értette ujjait? Hát nem õ bátorította-e, és
60 II, XXVI | Az elõbb még nyüzsögtek. Hát hova bújtak?~Tit nevetett.~-
61 III, XXVII | mint akárkivel a világon? Hát Gránátvirág mit szólna hozzá,
62 III, XXVII | kergetőzni a tritonokkal? Hát a pánok és szatírok, a kéjkertek
63 III, XXVII | olyan kék - nevetett a lány.~Hát most olyan kék volt a haja,
64 III, XXVII | tart tovább a szerelmed.~- Hát nem találtad meg? Hiszen
65 III, XXVIII | nyúlszíved van neked, kisfiú. Hát mitõl vagy úgy megriadva?
66 III, XXVIII | éjszakát, Gránátvirág!~- Hát te nem jössz?~- Nem, szívem.
67 III, XXIX | tenyerébe rejtette az arcát.~- Hát még ha azokat a hangokat
68 III, XXX | vigyorodott el a vénasszony.~- Hát te? - mosolyodott el a lány
69 III, XXX | harapással a fiút kínálta.~- Hát azt melyik istennek szántad,
70 III, XXX | hiszed, mindig így lesz ez? Hát sohase leszel olyan bátor,
71 III, XXX | kiáltotta hevesen Quintipor.~- Hát ne mondd - vont vállat a
72 III, XXX | legyintett a lány. - Hát hiába olvastatta veled a
73 III, XXX | vizet Gránátvirágnak.~- Hát az a vén ijesztõ, kisfiú?~-
74 III, XXX | bohóka! - borult rá a lány. - Hát ezért? Ostoba fecsegés volt.
75 III, XXXI | Ezt szóltam hozzá, látod. Hát nem tudod már, hogy én vagyok
76 III, XXXI | copát - incselkedett Tit.~- Hát hogyne - vallotta be a boltos -,
77 III, XXXI | Legalább egy causiát vegyetek hát tõlem. A kis urad még hétszerte
78 III, XXXI | egyszer estem le öszvérrõl. Hát te?~- Én se értek hozzá -
79 III, XXXI | bízná akárkire a kocsit. Hát mért nem a fiú jött vele
80 III, XXXI | Hallod? - riadt meg Tit. - Hát nem mondtam!~Most már figyelték
81 III, XXXI | figyelték a beszélgetést.~- Hát megmutatnám az istenüknek,
82 III, XXXI | Putának hívták a régi öregek. Hát azt tudjátok-e, hogy még
83 III, XXXI | mint a nyak szakadjon. Hát nem jól mondom, testvér?~
84 III, XXXI | hevesen hadonászott.~- Hát aki azokról különöseket
85 III, XXXI | kellett kicserélni.~- De hát mi károd neked abban? -
86 III, XXXI | lány a fejét.~- Kis Tit, hát nem szeretsz már engem? -
87 III, XXXI | Nem felelsz, kis Tit? Hát nem szeretsz már, hogy meg
88 III, XXXI | Igen, mikor dörög az ég. Hát te?~- Én akkor, mikor terád
89 III, XXXII | csóválta a fejét Tit -, hát nem félsz, hogy megnyílik
90 III, XXXII | a vértõl, mint te.~- De hát én nem gondoltam vérre! -
91 III, XXXII | Gránátvirág? - csúfolódott. - Hát kinek van adó szája, kinek
92 III, XXXII | neki? Martialist emlegette. Hát azt kivel olvasta együtt?
93 III, XXXII | megcsókolj?~- Fáradt lehetsz.~- Hát nem világít sötétben a szemem?
94 III, XXXII | a fiú. - Nekem nincs.~- Hát nekem van? - kapta vissza
95 III, XXXIII | Trulla elvigyorogta magát.~- Hát beeresszem, szemem fénye?
96 III, XXXIII | nevetéssel förmedt rá.~- Hát te mindenbe belekotnyeleskedsz?
97 III, XXXIII | Mit köszönsz, kis Tit?~- Hát te mit köszöntél nekem az
98 IV, XXXIV | tartott.~- Micsoda út?~- Hát hogy a világszépit hoztuk -
99 IV, XXXIV | eszembe azt a sápadt lárvát! Hát azért menekülök ide hozzád,
100 IV, XXXIV | magát hátra Hormizda.~- Hát van nekem más feleségem,
101 IV, XXXIV | valakihez?~- De caesarom, hát elfelejted, hogy Quintipor
102 IV, XXXIV | õ Antinousa körül forog. Hát nem természetesebb lett
103 IV, XXXIV | Hol az eszed, caesarkám? Hát honnan tudhatná a császár,
104 IV, XXXIV | ezt nem szereted hallani. Hát nem örülnöd kellene annak,
105 IV, XXXIV | barátságban lennél vele. Hát nézd, én se bánnék egy kis
106 IV, XXXV | benne van. Deus Pantheusra! Hát miben hasonlít a tejeskofák
107 IV, XXXV | szurkos fenyõfáklyákat.~- Hát eredj! - mutatott ki bosszankodva
108 IV, XXXV | fordult oda Quintiporhoz.~- Hát te, fiú - nézd, hogy rájár
109 IV, XXXV | megyünk? Hová indultál?~- Hát nem a Circus Maximusba kíséred
110 IV, XXXV | Severus házába.~- Akkor hát igyekezz, Benoni, és kérd
111 IV, XXXV | Jeruzsálem, Jeruzsálem... Hát ez honnan is ismerõs?~-
112 IV, XXXV | mióta a mi kolóniánk. De hát oda nem teheti be a lábát
113 IV, XXXVI | ezt valamikor kis Titnek? Hát a maga lelkét ismeri? A
114 IV, XXXVII | nem úgy van, hogy „vár”.~- Hát nem vár? - a csicsergés
115 IV, XXXVII | megint megszólalt.~- Várj. Hát nem ismersz meg? Nézz meg
116 IV, XXXVII | meglepetésében.~- Trulla! Hát te férjhez mentél?~A dajka
117 IV, XXXVII | nem nézte, hová esik.~- De hát volt szíved úrnõdet elhagyni?~
118 IV, XXXVII | én vagyok az oka.~- De hát minek az oka, Trulla? -
119 IV, XXXVII | verni a szívét.~- Ejnye no! Hát annak, hogy szegény kicsi
120 IV, XXXVII | Jó, Trulla, ne gyere.” Hát ezt érdemeltem én tõle?~
121 IV, XXXVII | nem rontom vele magam, de hát tudom én azt megállni? Most
122 IV, XXXVII | összerezzent.~- Megmenteni?~- Hát. De azért ne egyél meg,
123 IV, XXXVII | vászonkendõbe kötöttem. De hát hol vegyek én annyi pénzt,
124 IV, XXXVII | Akkor mehetünk, uram.~- Hát az ajtód? - mutatott Quintipor
125 IV, XXXVII | sírhattok a falnál. Vedd hát el gyorsan, mert nekem sietnem
126 IV, XXXVII | közül, akik kivonszolták.~- Hát te miért lettél bíró? Azt
127 V, XXXVIII| Nézz rám, kis nobilissima. Hát nem tudod, ki vagyok? Sok
128 V, XXXVIII| eszedbe! A lélek, az virtus, hát minek volna az neked? Az
129 V, XXXIX | feleletet kapta, hogy koporsó. Hát a koporsóban? Halott. Miféle
|