Rész, Fejezet
1 I, I | is tudta, hol heveredett le.~Fönt a kapunyílásban, az
2 I, I | Néhány rézpénzt dobott le a parasztnak, aki a csörrenésre
3 I, I | aureust, hogy nem jön-e le róla az arany, mint az új
4 I, II | kérdezte tõle, miért szállt le talapzatáról. „Én Christophorus
5 I, III | anarchia idején romboltak le a germánok. Constantius
6 I, IV | Igaz - nyalábolgatta le Bion a padról a poros tekercseket,
7 I, IV | csókolj meg te, és töröld le a tartozásom - ásított a
8 I, IV | dobott ezüst fátylat, s már le is hunyta a szemét.~Maxentius
9 I, IV | házból, csípõsen kiáltott le rá.~- Ezzel is úgy jártál,
10 I, V | heverõ-vánkost a pamlagról.~- Ülj le, és ide hallgass! Tudod,
11 I, V | bolondos. Tudod, mért vágatta le?~Quintipor ámulva hallgatott.
12 I, V | Te meg tudnád-e tenni? Le tudnád vágatni azt az erõs
13 I, V | felelsz?~- Igen - sütötte le Quintipor a szemét.~- Jaj,
14 I, V | a számra vagy a karodra. Le tudnád valamiért vágatni
15 I, V | erkély, szédülten hunyta le a szemét. Látta a nobilissima
16 I, V | megrázkódott, ernyedten hullatta le a karjait, és kábultan kérdezte:~-
17 I, V | A fiú borzongva mutatott le a padlóra.~- Ott... nobilissima...
18 I, VI | Saját lándzsájával szúrtam le az õrültet, pedig a bíbor
19 I, VI | amannak a feje csúszott le a vánkosról. Titanilla rémülten
20 I, VI | többi léhûtõ.~Neki adogatta le azokat a függõ kosarakat,
21 I, VI | colchicumokat rakd bele - nyújtott le egy gömbölyû kosárkát. -
22 I, VI | Türelmetlenül kiáltott le, anélkül hogy megfordult
23 I, VI | sehol. Dörmögve cihelõdött le a létráról.~Mire leért,
24 I, VI | De a virágot csak tedd le szépen, az nem ilyen fitos
25 I, VII | aranyalma, de tudta, hogy le fogja szakítani. Nem azért,
26 I, VII | uralkodása vérben áldozik le. Élete nagyobb része a harctereken
27 I, VII | fehér szakálla több helyen le volt perzselve, megszólalt.~-
28 I, VII | Az adószedéskor égették le, szentséges úr. Elõször
29 I, VIII | nem váratlanul szállott le a földre a betlehemi éjszakán.
30 I, IX | Apollinaris szeme láttára gördült le a szakadékos parton a mély
31 I, IX | Kétségbeesetten csüggesztette le a fejét.~- Ki az a Pantaleon?~-
32 I, XI | számat tartom elé - rázta le magáról Maxentius a borgyöngyöket,
33 I, XIII | a két ujjával feszítette le dühében. Õ ugyan eddig mindig
34 I, XIII | caesar lecsillapodva járkált le s fel a szobában.~- Ide
35 I, XIII | Diocletianus, aki akkor verte le az egyiptomi lázadást, és
36 I, XIV | éjszaka is sokat hallotta le és fel sétálni. Csodálkozott
37 I, XIV | Az ármaximálási törvény le nem tagadható kudarcát is
38 I, XIV | legszentebb úr - borult le a két udvari ember.~A császár
39 I, XIV | ezért ha nem mondott is le tervérõl, egyelõre félretette,
40 I, XIV | tanácsház hátterébõl nézett le rájuk olümposzi derûvel.~
41 I, XV | bakancsos-ládáját szegezte le.~- Mit tudom én, nem hallgatom
42 I, XV | leszek, mint most. S hogy le ne tagadhasd, mit tettél
43 I, XVI | nemcsak ellenségeit teríti le, hanem a langyosakat is
44 I, XVI | a püspök is némán csukta le a szemét, mintha nem akarná
45 I, XVII | nyelvemet haraptam volna le, semhogy tovább prókátorkodjam
46 I, XIX | császárt és a titkárát vezettem le hozzájuk.~A kripták - inkább
47 I, XIX | nem nézik, kit gázolnak le.~Lactantius elõtt megképzettek
48 I, XX | hány templomot romboltak le, és hány püspököt, papot
49 I, XX | istenséged lábai elé - tett le néhány pergamentekercset
50 I, XX | minden népnek az istenét le akarja szúrni azzal a lándzsával,
51 I, XX | súgta neki.~- Az augusta le akarta magát vetni a Paneum
52 I, XXI | végzése közben nem húzza le ujjáról azt a gyûrût, amelynek
53 I, XXI | a naptól kezdve, amikor le akarta vetni magát a Paneumról,
54 I, XXI | próbatételnél, s végre is én ütöttem le az orgyilkosságra készülõ
55 II, XXII | nobilissima az õ bûnös kezét is le akarná vágatni, mint a borbélyét,
56 II, XXII | este elvérzik a napisten.~- Le a tevékrõl! Bújjatok mögéjük! -
57 II, XXII | ráloccsantottam. De mindjárt le is csukta, s azóta alszik.~
58 II, XXIII | megjelenéstõl.~Sokáig járt le s fel dolgozószobájában,
59 II, XXIV | azzal, hogy létrát nyújt le a hozzá kívánkozók elé,
60 II, XXV | hogy a Hórák közül küldjék le valamelyiket a földre.~A
61 II, XXVI | keresgette, melyek pattanhattak le arról az oldalról, amelyiket
62 II, XXVI | széttárta a karjait, de mindjárt le is kapta õket. Szerencsére,
63 II, XXVI | vagy száraz levél csörgött le a fáról. Hirtelen szétváltak,
64 III, XXVII | szemét szégyenkezve süsse le. Ha a hivatalos lap, az
65 III, XXVII | szíve, amely sohase vetette le a gyászt, mindig támadásnak
66 III, XXVII | holttestet, s vele együtt merült le a mélységbe. Az isteneket
67 III, XXVII | itt felejtettük! - hajolt le a lány a fûre. - Ezt neked
68 III, XXVII | széttárta a karjait.~- Szaladj le bátran te is, ne félj, csak
69 III, XXVIII | egész életében sohase megy le többet a nap, hanem a hegyre
70 III, XXVIII | az én ruhámat is! Látod? Le kellett öntenem magamat,
71 III, XXVIII | melledig. Most te térdelsz le, egyszer már az én rabszolgám
72 III, XXVIII | így se engedett.~- Vesd le a ruhád, Gránátvirág. Ne
73 III, XXVIII | Trullát, és õvele vetkõztetem le a kisfiút! Gyorsan, gyorsan,
74 III, XXVIII | császárné hajnalig járt le s fel a hálószobájában,
75 III, XXIX | rothadt húsát szaggatják le a vadállatok. Derékig a
76 III, XXIX | lábait, azután karjait vágták le bárddal, s törzsét, mikor
77 III, XXX | kötõkosarat csak azután húzta le a karjáról.~- Megengedi
78 III, XXX | és visszahúzta.~- Nyeld le, bolondkám, mert megfulladsz -
79 III, XXX | Emelj föl, és ne tegyél le addig, míg azt nem mondom,
80 III, XXXI | Titanillának nem tetszett, hogy le akart sántikálni valamelyik
81 III, XXXI | látni, boltsöprögetés közben le találta szakítani a fülét.
82 III, XXXI | öszvérhajtást, és tesznek le érte egy kis biztosítékot,
83 III, XXXI | Nem, de már egyszer estem le öszvérrõl. Hát te?~- Én
84 III, XXXI | A macska ijedten szökött le úrnõje ölébõl.~- Úgy? Már
85 III, XXXI | inkább a lábam ujját vágja le a fejsze, mint a lábam fejét.
86 III, XXXI | máma?~- Egyre se - csapta le mérgesen a bõrzsákot a padra
87 III, XXXI | pogányok se tagadhatták le azokat a csodákat, amelyeket
88 III, XXXI | szõnyegeket terítenek le az arénában, a vesztõhelyeken,
89 III, XXXI | Gránátvirág - csüggesztette le a lány a fejét.~- Kis Tit,
90 III, XXXI | volt a hangja.~- Tegyél le, Gránátvirág. Virágot akarok.
91 III, XXXI | szürke selyemtokot tett le a takarójára. Úgy nézte,
92 III, XXXII | ambicionálta, hogy õ szoktassa le róla.~- Az egyszeri kisfiú -
93 III, XXXII | egyszeri kisfiú - magyarázta, le nem véve szemét Quintiporról -
94 III, XXXII | Magatudatlan mozdulattal tépte le - keskeny erdei ösvényen
95 III, XXXII | eresztelek innen ki? - heveredett le a lány egy óriás gesztenyefa
96 III, XXXII | vagy az oltár mögé terítse le a medvebõröket, amelyeket
97 III, XXXII | alatt annyi szénát rángatott le a szekérrõl, hogy alattuk
98 III, XXXIII | tojásba keverve nyelette le a beteggel, s ez csakugyan
99 III, XXXIII | szétzilált madárfészek csüngött le, néhány zöldes aranyba játszó
100 III, XXXIII | adót szállították volna le, s erre egy öreg hintóhordó,
101 III, XXXIII | nemcsak a hátralékát fizetné le, hanem még elõleget is adna!~
102 IV, XXXIV | megátkozott helyeken dõlnek le aludni. Galeriusnak be kell
103 IV, XXXIV | caesar - pittyesztette le Hormizda duzzadt ajkait. -
104 IV, XXXV | sovány is, adóban foglalták le valami állatmutogatótól
105 IV, XXXV | harminchárom keresztényt szúratott le a fölséges nép örömére.
106 IV, XXXVI | te szemed már csukódott le az enyémmel együtt, neked
107 IV, XXXVI | rabszolgájának, hogy törölje le homlokáról a szüntelen gyöngyözõ
108 IV, XXXVII | amit Quintipor úgy dobott le magáról vetkõzéskor, hogy
109 IV, XXXVII | drágám még mindig nem tette le a lány-bulláját. A princeps
110 IV, XXXVII | a rontást csak az veheti le róla, aki ráadta. Most már
111 IV, XXXVII | a mosoly aztán egész nap le se maradt az arcáról. Mosolyogva
112 IV, XXXVII | elég lenne. Valamennyit le bírok belõle alkudni.~-
113 IV, XXXVII | tántorodjon, s elõször hervadt le szájáról a mosoly.~- Kis
114 IV, XXXVII | ezüstkulcson, amit úgyis le kellett volna venni a ruhájáról.
115 V, XXXVIII| ellenkezésnek. Türelmetlenül nézett le az udvarra. Szerette volna
116 V, XXXIX | önfegyelmezés óvta meg attól, hogy le ne szaladjon az utcára az
117 V, XXXIX | munkája se torzíthatott le róla.~A császárné, egy jajszó,
118 V, XXXIX | motyogta a császár -, fektess le.~Odaszédült a szobor talapzatához.
119 V, XXXIX | annak, hogyan taglózzák le egymást a rómaiak. Elgondolni
120 V, XXXIX | hálószoba heverõjén fektetett le, míg a Dominát a gynaeceumba
121 V, XXXIX | utasítást, hogyan csöndesítse le a tömeget.~- Majd én lecsöndesítem -
122 V, XXXIX | amely elõtt még neki is le kellett hunyni a szemét.~
123 V, XXXIX | a kapuban.~- Igen, Bion. Le kell hoznunk õket. Segíts
124 V, XXXIX | istennõnek, s panasszal borult le eléje.~- Most ígéred ezt
|