Rész, Fejezet
1 I, I | caesar felesége mért oszlatta föl az udvartartását? Azért,
2 I, I | ha az oleanderek közül föl nem csendül egy meleg férfihang.~-
3 I, II | valamikor.~Nevetgélve mentek föl a lépcsõkön, búcsút intve
4 I, II | engem?~A fiú nevetve szaladt föl.~- Olyan furcsán érzem magam,
5 I, III | alacsony sorból verekedte föl magát, mint õ. Jó hadvezér
6 I, III | Megnõttél, fiam - csillant föl az apa szeme, ahogy összeölelkeztek -,
7 I, III | azt neki. Te mondtad, hogy föl tudja támasztani a halottakat.
8 I, IV | csucsorított szájjal cuppantott föl a tarka madárra, amely aranykalitkában
9 I, IV | küldd vissza. Az hozza föl, aki levitte. Hiszen nekem
10 I, V | Mindenki rabszolga - pattant föl nevetve a nobilissima. -
11 I, V | csengõk muzsikájára riadt föl. Különös szabású, nagy ráncokban
12 I, V | Nincs bezárva - billentette föl a magister a láda tetejét,
13 I, VI | csalán fölmarta bõrét, de föl nem ébresztette egyik se.
14 I, VI | azonban hiába szólították föl, hogy távozzon. Csak akkor
15 I, VI | Nem tudom, anyám! - kapta föl Valeria hevesen a kezét. -
16 I, VI | Én nem, én nem! - sírt föl hangosan az anya. - Én nem
17 I, VII | a legutolsó írnokról is föl lehetett tenni, hogy õ az
18 I, VIII | császár csak akkor kapta föl fejét, mikor a rhetor hangja
19 I, VIII | abban a pillanatban nézett föl a praefectura tetejére.
20 I, IX | kezét.~- Éppen azért vágtam föl, mert istennek már öregellettem.~-
21 I, IX | szentséges úr - egyenesedett föl Quintipor elpirulva. - Azt
22 I, X | Ezt nem értem - kapta föl a császár a fejét. - Én
23 I, X | búcsút. A fiúnak úgy tûnt föl, mintha a matematikus sápadtabb
24 I, X | emlékeztetsz rá? - csattant föl a császár. - Azt hiszed,
25 I, XI | Énbelõlem? - horkant föl Maxentius, aki nem sértegetést
26 I, XI | Theodora zavarodottan állt föl a helyérõl.~- Mi történt? -
27 I, XI | az a Minervina? - figyelt föl az augustus a nõi névre.~-
28 I, XI | pincernariákból szedegessük föl a babáinkat!~Olyan csönd
29 I, XI | mondom, fiú, fizetek! - kapta föl a szót a caesar. - Galerius
30 I, XII | szemével és szájával, engedett föl a fagyossága.~- A homlokod
31 I, XII | rejteni.~- Anyám! - tört föl belõle a sírás.~Most Helena
32 I, XIV | volt, Jupiter azért vitte föl az Olümposzra, mert megijedt
33 I, XIV | polgár - a legtöbb város föl van mentve a katonaállítás
34 I, XIV | pergamen-lapokról olvasva föl valamit. A császárné mögött
35 I, XIV | sürget, Dominus - emelte föl hangját a caesar. - Magad
36 I, XV | Mert a császár maga is föl akarja venni az új hitet,
37 I, XV | milyen szép kis babát csípett föl magának ez a téntás körmû
38 I, XV | velem. Velem olvastatja föl azt a könyvet, amit Pantaleon,
39 I, XV | nászuk reggelén ajánlottak föl a házi isteneknek. Addig
40 I, XVI | áldoznia, amikor szívét föl szokta emelni az Istenhez.
41 I, XVI | mert hetvenkettõt avatott föl kézrátétellel a tizenkettõ.
42 I, XVI | Trajanusnak, mert az építette föl az õ szülõvárosát, amit
43 I, XVI | egyetértene vele. Arra szólította föl a híveket, kérje ki-ki az
44 I, XVII | kamarás, a nagy füstre ébredt föl, de az udvarmester nélkül
45 I, XVIII | Kigyulladt arccal ugrott föl.~- Bocsáss meg, nobilissima.~-
46 I, XIX | és a keleti égen csaptak föl piros lángnyelvek. S északról,
47 I, XX | nagyon is komoly - nézett föl a császár. - Keveset van
48 I, XX | trón elõtt.~- Gyere csak föl egészen bátran, fiam - mosolygott
49 I, XXI | amint Nagy Sándor holtteste fölemelkedett a város fölé,
50 I, XXI | ellen, de áldozásra se emeli föl kezét elõtte. A legkisebb
51 I, XXI | a keresztény rabszolgát föl lehessen szabadítani.~A
52 I, XXI | borostyánkövet ajánlott föl a császárnak, amelyben egy
53 I, XXI | a pillangó igen - sütött föl az asszony szeme. - Nem
54 I, XXI | Thesszalonika felé, ahol csakugyan föl is lázította az istenteleneket,
55 I, XXI | a lelkiismerete lázadt föl azok miatt a gonosztettek
56 I, XXI | elkobzandó, s ha feljelentõ adta föl õket, az jutalomban részesül.~
57 II, XXII | teveháton, sehol se harsant föl a classicum, és sehol se
58 II, XXII | hogy a tudatlan emberek föl nem foghatják őket. Az egyik
59 II, XXII | egy könyvet, amelyikben föl van jegyezve, hogy a Nílus
60 II, XXII | dagadt arccal. A láng hamar föl is csapott, mert a nobilissima
61 II, XXII | szemével. Elõször az tûnt föl neki, hogy a démonnak olyan
62 II, XXII | vagyok, uram - csendült föl a lány hangja, egészen közelrõl.
63 II, XXIII | Antikrisztus! - fortyogott föl az asszony dühének lávája.~-
64 II, XXIII | ölelte át a lábait, mikor föl akarta emelni.~- Hiszel-e
65 II, XXIV | amit csak a Bárány nyithat föl. Mögötte egy másik diakonus
66 II, XXVI | puszpáng-hattyú mögé. Mire föl mert egyenesedni, a nobilissimán
67 II, XXVI | hastatus tisztelegve emelte föl lándzsáját.~- Fordulsz velem
68 III, XXVII | közepén még nem egyenesedett föl az egy napja lehevert fű,
69 III, XXVII | semmit, csak akkor tekintett föl, mikor néhány porszem megakadt
70 III, XXVIII | hogy kis Tit térdelve érjen föl a melledig. Most te térdelsz
71 III, XXVIII | Szeretnélek megérteni.~- Hagyj föl vele, barátom - mosolygott
72 III, XXIX | személyesen kereste volna föl. Maxentius pedig - ettõl
73 III, XXIX | Hazafelé menet lobogott föl a szívében ez a gyilkos
74 III, XXIX | kézmozdulattal hatalmazta föl rá a caesart, hogy beszéljen.
75 III, XXIX | Nem, princeps - ugrott föl a császárné -, az nem anya
76 III, XXIX | elbocsátlak benneteket, föl kell készülnöm az útra.
77 III, XXX | gondoltam.~- Te is? - ült föl a lány.~- Igen. Hogy bárcsak
78 III, XXX | örökkévalóságot percekkel méri? Ülj föl csak szépen, legyél császár,
79 III, XXX | gyönyörûséggel csókolta föl a könnyeket, mert a szerelem
80 III, XXX | önkívület határán.~- Emelj föl, és ne tegyél le addig,
81 III, XXX | volt. Hiszen nem vágtam föl az ereimet. Nézd, hogy lüktet
82 III, XXXI | látszik, ezzel a mesterséggel föl kell hagyni.~- Ne beszélj! -
83 III, XXXI | hozzá reggel, nem ébredt föl rá. Aztán fölhúztuk a kezére
84 III, XXXII | vetett háttal.~- Vegyél föl, Gránátvirág, és szaladjunk
85 III, XXXII | Ne félj, kis Tit! - kapta föl a lányt.~Nem is száz lépésnyire
86 III, XXXII | Lollius sírjánál buggyant föl benne. Akkor a szánalom
87 III, XXXII | aludni! Még akkor is, ha föl se ébredek többet. Nem érted,
88 III, XXXII | fázol, mint én. Ki melegít föl téged, ha elmégy? Ki melegít
89 III, XXXII | téged, ha elmégy? Ki melegít föl engem, ha elhagysz? Nem
90 III, XXXIII | nagy fügéket, az egyiknek föl volt repedve a bõre, s mintha
91 III, XXXIII | bokáját, mert csak azt érte föl, megmondta neki, hogy nagyon
92 III, XXXIII | nélkül semmi esetre se keresi föl. Legalább aznap nem. Félóra
93 III, XXXIII | rossz álmokból riadozott föl. Quintus jelent meg neki
94 IV, XXXIV | elé, s csak akkor ocsúdott föl, amikor a princeps Apolló
95 IV, XXXIV | Azt nem kívánom - fortyant föl Maxentius. - Én csak azt
96 IV, XXXV | gyámkodás és fölügyelet alól föl lehet szabadítani. Mióta
97 IV, XXXV | Lactantius.~- Nem - nézett föl Bion -, nem szoktam unatkozni.
98 IV, XXXV | keresztényüldözések végét.~- Nem - jajdult föl a rhetor -, a kereszténység
99 IV, XXXVI | császár sem szabadíthat föl téged, Gránátvirág.~Most
100 IV, XXXVI | vagy, Genesius? - kiabáltak föl hozzá részvéttel. Mások
101 IV, XXXVI | mint nekem - egyenesedett föl a matematikus, megdörgölve
102 IV, XXXVII | iránt. Ezen a napon ébredt föl benne először az a gondolat,
103 IV, XXXVII | neki.~Kis kosarat emelt föl a földrõl, nyitogatta a
104 IV, XXXVII | Candelabrum - okosította föl a szíriai. - Candelabrum
105 IV, XXXVII | és söprûvel fegyverkeztek föl, s a praetor segédje percegtette
106 V, XXXVIII| lépkedett fel a lépcsõkön, hogy föl ne ébressze a beteget, akit
107 V, XXXVIII| bullám, anyám. Megvan? Nyisd föl. Egy kis kereszt van benne,
108 V, XXXIX | egész birodalmat! - ugrott föl a császár.~Bion térden maradt,
109 V, XXXIX | akit irgalomból vesznek föl a hajósok, hogy legyen kin
110 V, XXXIX | Gránátvirág? - sikoltott föl a császárné. Az eunuch szaladt
111 V, XXXIX | az egyik szekercét kapta föl, s azzal rohant magatudatlanul
112 V, XXXIX | Nem várakoztatom - nézett föl a császár. - Gondoskodj
113 V, XXXIX | mint egy gyermeket tette föl a császárt az emelvényre.
114 V, XXXIX | hanem süket is.~- Emeld föl a fejed, kishitû! - parancsolta
115 VI, XL | és szabatossággal adtad föl nekem kérdéseidet.~Az elsõ
116 VI, XL | csúcsot, ha alulról tekint föl rá az ember. Én följebb
117 VI, XL | legoktalanabb kecskék kapaszkodnak föl a tápláló lombokért és rügyekért,
118 VI, XL | szõtte be a pók, és azt legföljebb a parasztok szaggatják
119 VI, XL | Végül, hogy nem cserélem-e föl az omladozó Salona magányát
|