Rész, Fejezet
1 I, I | kirántotta magát a csöpp nobilissima kezébõl, hanem a pogácsát
2 I, I | fogadták.~- Ez már nem is nobilissima, hanem dignissima - csettentett
3 I, I | jobban megvaduló gyerekkel. A nobilissima egész közönséges poronty
4 I, IV | öreget nem is fogadna a nobilissima. Tudja azt a praepositus,
5 I, IV | nem látok! - kacagott a nobilissima. - Hidd el, kedves Maxentius,
6 I, IV | húzta oldalra a fejét a nobilissima.~Aztán elnevette magát.~-
7 I, IV | A császár rabszolgája, nobilissima.~- Ki küldött? - kerekedett
8 I, IV | táblát, és odatartotta a nobilissima elé.~- Az aranyamat, drágám!
9 I, IV | a tartozásom - ásított a nobilissima.~- Nem lehet. Aki ügyetlen
10 I, IV | folyosó elsõ kanyarodóját, a nobilissima az erkély párkányára ugrott.
11 I, IV | öltötte ki a nyelve hegyét a nobilissima.~Akkor lépett ki az udvarra
12 I, IV | mintha ólomból volna.~A nobilissima elmosolyodott, és újra lekiáltott
13 I, IV | indult is a lepellel. A nobilissima hangja parancsoló lett.~-
14 I, V | Mire Quintipor fölért, a nobilissima fátylába burkolózva, maga
15 I, V | Nem az a mesterségem, nobilissima - vörösödött el Quintipor.~-
16 I, V | mentettelek meg?~- Mitõl, nobilissima?~- Hogy merészelted megütni
17 I, V | hajtani?~- Nem szoktam, nobilissima.~- Igaz, mindig elfelejtem,
18 I, V | Az apám rabszolgája.~A nobilissima körülnézett, mint aki álomból
19 I, V | pattant föl nevetve a nobilissima. - Engem is elõbb-utóbb
20 I, V | olvas?~- Bion mindent tud, nobilissima. Athénében ki akarták kiáltani
21 I, V | áldozati barmok bõgése.~A nobilissima hirtelen megfordult.~- El
22 I, V | Olümposzról pottyantam ide?~- El, nobilissima - felelte a magister nagyon
23 I, V | Ugye, ezt gondolod?~- Nem, nobilissima. Mért gondoltam volna?~-
24 I, V | üzenetet.~- Már elmondtam, nobilissima. Atyád rövidesen megérkezik.~-
25 I, V | hunyta le a szemét. Látta a nobilissima fehér vállát és rajta a
26 I, V | palástban táncolt eléje a nobilissima. Fején ezüst turbán, nyakában
27 I, V | magad vagy méltó a világon, nobilissima - hebegte a fiú.~- Egész
28 I, V | Az anyádról szóltál, nobilissima.~- Igen, igen. Én nem ismertem
29 I, V | feketének tudta Quintipor a nobilissima szemét. Most amint pillantás
30 I, V | látta.~- Olyan színe van, nobilissima, mint az érett szõlõnek.~
31 I, V | remegõ gyûrûvé nyílt.~- Nobilissima - szólította a fiú ijedten.~
32 I, V | érthetetlen neveket mormolva.~A nobilissima megrázkódott, ernyedten
33 I, V | mutatott le a padlóra.~- Ott... nobilissima... az...!~- Látom - rúgta
34 I, V | testében. A lépcsõ aljában a nobilissima várta, eléje kerülve valamelyik
35 I, V | fél kezet?~- Nem tudom, nobilissima - mondta dadogva.~Érezte,
36 I, V | a kezét szorította meg a nobilissima. A gemmát csúsztatta bele.~-
37 I, VI | megengeded, uram - futott ki a nobilissima.~Az apja, vállán hátra vetve
38 I, VI | vitte.~- Nekem úrnõm, a nobilissima azt parancsolta, hogy azonnal
39 I, VI | Meg akarta fricskázni a nobilissima orrát, de Quintipor, aki
40 I, VI | beszélsz? A caesar lánya, a nobilissima...~Quintus puttyantott a
41 I, VI | szemem világát is elvette.~A nobilissima megsimogatta az öreg állát,
42 I, VIII | könnyû leplet eresztett a nobilissima vállára.~- Gránátvirág! -
43 I, VIII | fiú feje.~- Parancsolsz, nobilissima? - suttogta.~- A nevedet
44 I, XI | akarat volt, amelynek a vad nobilissima mindig szót fogadott. A
45 I, XI | neked - csípett Maxentius a nobilissima karjába. - Nem is kérdezed,
46 I, XIV | sokszor eszébe jut neki a nobilissima. Lehet, azért is, mert Bion
47 I, XV | Titanilla Quintiportól.~A nobilissima egy kosár citromot akart
48 I, XV | aszerint hogy kivel beszél.~A nobilissima rábámult a fiúra.~- Nevess
49 I, XV | a filozófus faunt!~- Te, nobilissima? - hökkent meg a fiú.~-
50 I, XV | velünk Nikomédiába?~- Megyek, nobilissima.~- Persze a császárt kíséred.~-
51 I, XV | leszel, mint múltkor?~- Nem, nobilissima - próbált magán erõt venni
52 I, XV | ráncaiban.~- Parancsolj velem, nobilissima.~- Most nem kell, Gránátvirág.
53 I, XVII | Valeriával együtt. A Domina nobilissima térden állva könyörgött
54 I, XVII | vesz körül. Maga az ifjú nobilissima, Titanilla is sûrûn felkeresi
55 I, XVIII | merre járnak: az õ fülébe a nobilissima kösöntyûi muzsikáltak. A
56 I, XVIII | elõtt, s õ hallotta, amint a nobilissima csodálkozó kislány módjára
57 I, XVIII | volt együtt a lánnyal. A nobilissima, aki már az elsõ találkozásukkor
58 I, XVIII | lelkesedett Lactantius, mikor a nobilissima egyszer azt mondta neki,
59 I, XVIII | aki térdre ne boruljon a nobilissima elõtt, s ha tudott volna
60 I, XVIII | Ennyi mindent elmondott a nobilissima magáról, és az most mind
61 I, XVIII | világ elõtt, s maga elõtt a nobilissima elõtt. Mindenki arról akarta
62 I, XVIII | hanem a kikötõsoron. A nobilissima is azt mondta volna? Quintipor
63 I, XVIII | soha odáig, hogy talán a nobilissima is szereti õt, s hogy azt
64 I, XVIII | ugrott föl.~- Bocsáss meg, nobilissima.~- Nem bocsátok meg, Quintipor.
65 I, XVIII | elõbb feleletet a sok közül, nobilissima?~A lány elnevette magát.~-
66 I, XVIII | császárné.~- Azok nem mesék, nobilissima, hanem szent könyvek. A
67 I, XVIII | bátorságát. Odaállt a lány elé.~- Nobilissima! Kérdezhetek valamit?~-
68 I, XVIII | fülébe bírt cuppantani. A nobilissima elvisította magát. A színész,
69 I, XVIII | bájos enyelgésednek...~A nobilissima nevetve közbevágott.~- Ne
70 I, XVIII | A Dominus életmentõje?~A nobilissima hallatlanná tette a kérdést,
71 I, XX | visszafordulni senki után. Az isteni nobilissima az egyetlen nõi lény, akitõl
72 I, XX | Maxentiustól, amelyek szerint a nobilissima már nem lakik a Szûz házában.
73 I, XX | teremben. - Történt valami?~- A nobilissima üzent. Az augusta...~A császár
74 I, XX | vetni a Paneum tetejérõl. A nobilissima alig bírta visszatartani.
75 II, XXII | megmondja a princepsnek. A vad nobilissima ujjongott, mikor elképzelte
76 II, XXII | találkozott a szemük, a fiú csak a nobilissima gõgös arcát láthatta s a
77 II, XXII | szíve vére lüktetett. Ha a nobilissima az õ bûnös kezét is le akarná
78 II, XXII | amikor azt hitte, hogy a nobilissima majd egy kicsit szelídíteni
79 II, XXII | hamar föl is csapott, mert a nobilissima is fújta a tüzet. Ott hevert
80 II, XXV | bizalmasság pecsétje alatt.~A nobilissima Quintiporral is csak annyit
81 II, XXV | kiterjesztett karral a fa törzsét. A nobilissima és a magister is megtették
82 II, XXV | kezéhez.~- Mért haragszol rá, nobilissima? - szomorodott el Quintipor. -
83 II, XXVI | most kellett visszatérnie a nobilissima hajójának - tán századszor
84 II, XXVI | n em az a fa, amelyhez a nobilissima teste hozzátapadt. A platán
85 II, XXVI | az oldalról, amelyiket a nobilissima ölelt át.~Hetérák viháncoltak
86 II, XXVI | felé vette útját, mert a nobilissima hajójának oda kellett befutni.
87 II, XXVI | Elõször elkapta a fejét, a nobilissima öltözködött. De nem sokáig
88 II, XXVI | Hova mehetett ilyenkor a nobilissima díszbe öltözve? Csak a császárhoz.
89 II, XXVI | Szerencsére, úgy hitte, a nobilissima nem vehette észre azt a
90 II, XXVI | Gránátvirág?~- Vártalak, nobilissima.~- Mióta?~- Nyolc nap óta.~
91 II, XXVI | amikor partra lépsz.~A nobilissima azt a sikoltást hallatta,
92 II, XXVI | nem félsz a hûvös estétõl, nobilissima.~Most látta csak, a fali
93 II, XXVI | Nem lehet olyan nehéz, nobilissima, ha ilyen örömmel beszélsz
94 II, XXVI | Nem tudom úgy mondani, nobilissima.~- Jó. Akkor felelj arra,
95 III, XXVII | már oda fog költözni.~A nobilissima azonban mindebből csak a
96 III, XXVIII | Galerius caesar leánya, a nobilissima.~Quintipor fojtott dühvel
97 III, XXVIII | caesar és fia, szemben a nobilissima. Mindenki mögött állt egy
98 III, XXVIII | abban a kis szobában, amit a nobilissima a cselédsoron nyittatott
99 III, XXVIII | találjanak! Nem gondolsz a vad nobilissima jóhírére, magister? No várj,
100 III, XXIX | Nagyon sápadt vagy.~A nobilissima egyszerre olyan piros lett,
101 III, XXIX | a közös nílusi úton õ, a nobilissima is megkedvelte Quintiport.
102 III, XXX | Maradj csak - intett neki a nobilissima, amikor a rémületét látta. -
103 III, XXX | megengedték látásod, isteni nobilissima!~A lány megbiccentette a
104 III, XXXI | már, hogy én vagyok a vad nobilissima? Nem ajánlom, hogy engem
105 III, XXXIII | Hol tekeregsz egész nap? A nobilissima minden minutumban szalajtott
106 IV, XXXIV | és a felesége, Titanilla nobilissima közt.~Maxentiusnak szánta
107 V, XXXVIII| összeszorulás, de a domina nobilissima esetében mégis inkább a
108 V, XXXVIII| keresztül kerül a vérbe. A nobilissima tüdeje se kitágulni, se
109 V, XXXVIII| skarlát takarója alatt. A nobilissima azonban nem aludt. Lesoványodott
110 V, XXXVIII| volna siettetni a caesart.~A nobilissima befogta a szemeit. Talán
111 V, XXXVIII| vagyis a hold magasságáig.~A nobilissima halkan felsóhajtott, és
112 V, XXXVIII| hajára.~- Nézz rám, kis nobilissima. Hát nem tudod, ki vagyok?
113 V, XXXVIII| szaladtak a nyugvóágyhoz, de a nobilissima visszaintette õket. Csak
114 V, XXXVIII| anyámnak szólítsak. Én a vad nobilissima voltam. Engem mindenki szeretett,
115 V, XXXIX | XXXIX.~A nobilissima halála sokkal mélyebben
116 V, XXXIX | mikor intézkedését kérték a nobilissima temetéséről, csak annyit
117 V, XXXIX | viasztáblákat, amelyeket a nobilissima ágyában találtak, tegyék
118 V, XXXIX | megtisztítónak találta a nobilissima halálát, hogy úgy érezte,
|