Rész, Fejezet

  1       I,  I      |       mert én is naissusi vagyok. Nekem földim Flavia Helena. Pincérlány
  2       I,  II     |    elkomolyodott.~- Quintipor, ha nekem fiam volna, soha annak a
  3       I,  II     |         Senkiét, akit szeretek. S nekem rajtad kívül nincs kit szeretnem.~-
  4       I,  III    |       orvos meg nem gyógyíthatja. Nekem segítõ kéz kell, olyan,
  5       I,  III    |    Mereven nézte a lova nyakát.~- Nekem megmondhatod, fiam. Az én
  6       I,  III    |           Nem értettél meg, apám. Nekem nem ágyasom van, hanem menyasszonyom.~-
  7       I,  IV     |           Azok nem neked valók, s nekem egyéb vagyonom nincs. Tudod,
  8       I,  IV     |          föl, aki levitte. Hiszen nekem még át se adta az üzenetet
  9       I,  V      |        hogy az életeddel tartozol nekem? Nem vetted észre, hogy
 10       I,  V      |     Milyen szép volna az, ha csak nekem mondanád meg, ki vagy! Jönnél-mennél
 11       I,  V      |      oltárról, és verset mondanál nekem a felhõkrõl, a szelekrõl
 12       I,  V      |    mondtad el, mi üzenetet hoztál nekem.~- A fõkamarás azt a jelentést
 13       I,  V      |           is hallottam. Tudod, ez nekem már nem újság. Én már tegnap
 14       I,  V      |           a feleségét. De az apám nekem küldte, hogy szép legyek
 15       I,  V      |        mint Hekaté, és csak õ tud nekem lepényt sütni, majd egyszer
 16       I,  VI     |              Mi örömet adhatnának nekem az életben az istenek a
 17       I,  VI     |        férjhez, sohase lesz anya? Nekem nincs férjem, csak uram.
 18       I,  VI     |         ember a világon.~- Anyám, nekem nem bölcsesség kellene,
 19       I,  VI     |          aki a parancsot vitte.~- Nekem úrnõm, a nobilissima azt
 20       I,  VI     |    peristylium elsõ oszlopánál -, nekem tilos ide belépni.~Nem állta
 21       I,  VI     |        Quintipor, a virággal? Nem nekem szántad? Vagy nem láttál?
 22       I,  VI     |         ültünk a lugasban. Igazán nekem adod? Ó, milyen nehezek
 23       I,  VII    |      megsuhogtatta a vesszejét.~- Nekem azt beszélték, hogy a keresztényeknek
 24       I,  IX     |         futárt a gazdád. Hasogass nekem egy kis aprófát.~- Nekem
 25       I,  IX     |          nekem egy kis aprófát.~- Nekem ne parancsolgass! - feleselt
 26       I,  IX     |             Micsoda fát vágtál te nekem, Quintus? Olyan füstöt vet,
 27       I,  X      |          a pessinusi jósnõ, uram, nekem anyám volt. Nem ismersz
 28       I,  X      |    fülembe ordítottad volna, hogy nekem fiam van, fiam van, fiam
 29       I,  X      |         könyvek emberének mondod. Nekem tudatlan, vén katonának
 30       I,  X      |            aki a múzsákat vezeti, nekem Marsot kellett uralnom,
 31       I,  XII    |           meg neki, hogy Theodora nekem jó feleségem, és én jó ura
 32       I,  XIII   |        oldalán Constantiusszal, s nekem, a római birodalom caesarának
 33       I,  XV     |        vitte a hajó Dalmatiába.~- Nekem nincs keresztem - nevetett
 34       I,  XV     |         hogy jó hír? Majd egyszer nekem is olvasol belõle. Merre
 35       I,  XV     | Gránátvirág? Kettõt vegyél, egyet nekem, egyet magadnak.~A fiú vonakodva
 36       I,  XVII   |         mint a mi császárunké, és nekem gyönyörûségessé is teszi
 37       I,  XVII   |         nyugszik, azt parancsolta nekem, forogjak sokat az emberek
 38       I,  XVII   |         már Mnester is mutogatott nekem mint örök világosságot.
 39       I,  XVIII  |          tarka virágos övét, ~Jaj nekem, Aphrodité! Ez volt beleszõve
 40       I,  XVIII  |        ide vissza? Képzeld, addig nekem kell felolvasnom azokat
 41       I,  XIX    |          nem érdekeltek. Mi közöm nekem a mások isteneihez, mikor
 42       I,  XIX    |       magyarázom Empedoklészt, az nekem világosabb, mintha Apolló
 43       I,  XX     |     levágott, véres fejét. Hiszen nekem egy szóval meg lehetne gyógyítanom,
 44       I,  XX     |            Bion, nem merem! Mikor nekem oly nehéz magamon erõt venni,
 45       I,  XX     |           Bion, ha te azt tudnád, nekem mit kell kiállnom, aki csak
 46       I,  XXI    |     nagyon megörült.~- Ezt igazán nekem adod, Diocles?~- Hát nem
 47       I,  XXI    |             Nem, Diocles, ezt add nekem! - nézte az augusta áhítattal
 48      II,  XXIII  |    lehetett gondolni.~- Megmondta nekem Pantaleon már Nikomédiában,
 49      II,  XXVI   |          is elhagyod? Tudod, hogy nekem is el kell mennem? Messzire,
 50      II,  XXVI   |         ne kínozz! Tudom én, hogy nekem nem szabad másra gondolnom,
 51     III,  XXVIII |      odavan a szép ruhácskád. Van nekem olyan pecséttisztítóm, hogyha
 52     III,  XXIX   |          a kerék. Galerius caesar nekem magamnak dicsekedett vele,
 53     III,  XXX    |         találsz, amit úgy adhatsz nekem, hogy te is jól jársz vele.~
 54     III,  XXX    |          adamaskõbõl van a szeme. Nekem adod, császár?~- Neked adom,
 55     III,  XXX    |          villájából.~- Hogy mersz nekem olyan orvosságot beadni,
 56     III,  XXX    |           mesélsz belõlük valamit nekem, amibõl vizsgázhatok a Dominának,
 57     III,  XXX    |     voltam. Látod, ezért nem lesz nekem gyerekem soha. Ne szólj
 58     III,  XXX    |         egyik kezedet kint hagyod nekem. Ott nem ér az esõ.~- Nem
 59     III,  XXX    |         én csak rabszolga vagyok. Nekem nem jár szép halál. Nekem
 60     III,  XXX    |         Nekem nem jár szép halál. Nekem csak kötél való.~Fölmutatott
 61     III,  XXXI   |           választ magának.~- Kezd nekem a kisfiú tetszeni - csúfolódott
 62     III,  XXXI   |        vigyorodott el a favágó. - Nekem mindig azzal hõsködött Septumanus,
 63     III,  XXXI   |     étessék belõle a szegényeket. Nekem pacaltisztítónak kellett
 64     III,  XXXI   |  ujjpercet.~- Mennyiért adnád ezt nekem, Cimessor?~- Semennyiért
 65     III,  XXXI   |    fõszentét. Nagy szükségem lesz nekem erre, mert nemsoká itt a
 66     III,  XXXI   |        Minek, kis Tit?~- Vedd meg nekem azt a kis csontot attól
 67     III,  XXXI   |    megmondani, hová ment.~- Akkor nekem meg kell halnom, Gránátvirág -
 68     III,  XXXI   |           Virágot akarok. Szakíts nekem abból a sárgából. Csak egyetlenegy
 69     III,  XXXI   |    énhozzám jó legyen mindenki.~- Nekem adod az imádságodat?~- Mit
 70     III,  XXXII  |          rajtad. Ezt majd egyszer nekem adod, s én fölakasztom házi
 71     III,  XXXII  |          engem? Õszintén, kisfiú! Nekem nem lehet hazudni!~Megnyomta
 72     III,  XXXII  |           Ki gondolta volna, hogy nekem már ilyen nagy kisfiam van!
 73     III,  XXXII  |         Mit gondolsz, kisfiú, van nekem valami szégyellenivalóm
 74     III,  XXXII  |      hadonászva az ezüstkéssel. - Nekem mindegy, a hibát nem én
 75     III,  XXXII  |           fojtott hangon a fiú. - Nekem nincs.~- Hát nekem van? -
 76     III,  XXXII  |         fiú. - Nekem nincs.~- Hát nekem van? - kapta vissza a lány
 77     III,  XXXIII |    udvarias Septumanushoz? Veszel nekem olyan körömollót, amelyikkel
 78     III,  XXXIII |         Olvasd csak, Gránátvirág, nekem megfájósodott a szemem,
 79     III,  XXXIII |           a lány a fiút. - Hiszen nekem még úgyse voltál felolvasóm.
 80     III,  XXXIII |         el a szokott naeniákat.~- Nekem is meghalt az apám - mondta
 81     III,  XXXIII |     küldött érte.~- Gyaloghintót? Nekem? - ütközött meg Quintipor.
 82     III,  XXXIII |          hegyen ül, látod? Segíts nekem nézni, és simogasd a kezem.
 83     III,  XXXIII |              Hát te mit köszöntél nekem az utolsó versedben?~Köszönöm,
 84      IV,  XXXIV  |        csóválta meg a fejét.~- Ha nekem szóltál volna, megmentettem
 85      IV,  XXXIV  |          mondja. S nem te ígérted nekem a hajón, hogy esztendõ múlva
 86      IV,  XXXIV  |         hátra Hormizda.~- Hát van nekem más feleségem, mint te? -
 87      IV,  XXXIV  |          ettõl nem félek, mert ez nekem is nehéz.~- Miben töröd
 88      IV,  XXXIV  |      kellene, s én barbár vagyok, nekem nincs római tûm. Kérlek,
 89      IV,  XXXVI  |          te is, csakúgy, mint én. Nekem nem tudtad megbocsátani,
 90      IV,  XXXVI  |         tanultam. Hiszen mi közöm nekem a más boldog asszonyához?
 91      IV,  XXXVI  |        Tudod, a mi csillagunk, és nekem eszembe jutott, hogy te
 92      IV,  XXXVI  |  Bizonyosan szebb álma lesz, mint nekem - egyenesedett föl a matematikus,
 93      IV,  XXXVII |          nem ölelhetlek meg, mert nekem nincs karom.~Széttárta a
 94      IV,  XXXVII |          a Genesius arcát leírták nekem, s te magad is beszélted,
 95      IV,  XXXVII |      vezethetnél be a szobádba?~- Nekem nincs szobám, uram. Én itt
 96      IV,  XXXVII |         ha megengeded. Annyim van nekem, amibe az öcsém engedélye
 97      IV,  XXXVII |         Vedd hát el gyorsan, mert nekem sietnem kell. Nem kell megolvasnod,
 98      IV,  XXXVII |         pénzhez, uram.~- Miért?~- Nekem ünnepem van.~- Hátha én
 99       V,  XXXVIII|           felnézett.~- Orvos, van nekem lelkem?~Az orvos kapott
100       V,  XXXVIII|          Atyám, te mondd meg, van nekem lelkem?~A caesar elnevette
101       V,  XXXVIII|       elmenni.~- Hová, gyermekem? Nekem csak most szóltak, mikor
102       V,  XXXVIII|           így szólítsalak? Látod, nekem sohase volt senkim, akit
103       V,  XXXVIII|        akkor bizonyítsd be. Mondd nekem úgy, hogy: kis Tit.~- Úgy
104       V,  XXXVIII|          kis Tit.~- Azt mondd meg nekem, anyám, van-e nekem lelkem?~
105       V,  XXXVIII|           meg nekem, anyám, van-e nekem lelkem?~A császárné szemébõl
106       V,  XXXVIII|          megkönnyebbedve. - Akkor nekem már régen van lelkem, mert
107       V,  XXXVIII|           is rajta a vére. Azt is nekem adta. Én is neki adtam az
108       V,  XXXIX  |       elkékült szájjal vallott:~- Nekem rettenetes gyanúm van, uram.~
109       V,  XXXIX  |         így folytatta beszédét:~- Nekem már nem kell semmi abból,
110       V,  XXXIX  |         kell hoznunk õket. Segíts nekem.~Elõször a dolgozószobába
111       V,  XXXIX  |          eléje.~- Most ígéred ezt nekem, mikor Galeriust segítették
112      VI,  XL     |          szabatossággal adtad föl nekem kérdéseidet.~Az elsõ kérdésed
113      VI,  XL     |         nem voltak halhatatlanok. Nekem úgy rémlik, Lactantiusom,
114      VI,  XL     |      volna ennek az ellenkezõjét. Nekem az istenek már azóta gyanúsak
115      VI,  XL     |      akadályozott meg abban, hogy nekem éppen úgy szavamjárása legyen
116      VI,  XL     |         mint a többi halandóknak, nekem nemigen lehetett meglepõ
117      VI,  XL     |     amelyet örömmel ajánlanál fel nekem Byzantiumban, az új világ
118      VI,  XL     |          világ épülõ fõvárosában? Nekem talán az utolsó örömem ez