Rész, Fejezet

  1       I,  VI     |              méltóságok maguk se, mert a császárné palotájába nekik is tilos
  2       I,  VI     |               kimutatta, mint azelõtt. A császárné úgy hányta-vetette magát
  3       I,  VI     |                sorsa jobbrafordulását.~A császárné nehezen szánta rá magát
  4       I,  VI     |                 elõtt történt, s azóta a császárné minden új reményen kapkodó
  5       I,  VI     |               beárnyékolt hálószobában a császárné finom, sápadt, éremprofilú
  6       I,  VI     |          matrónább volt, mint a beteg.~A császárné lehunyt szemeibõl csöndesen
  7       I,  VI     |                 elállítsa a könnyedet.~A császárné jóanyás szeme fájdalmasan
  8       I,  VI     |         asszonyok fiatalok maradjanak.~A császárné erõt vett magán. Reszketõ
  9       I,  VI     |       idefröccsent valahova a tógámra.~A császárné és a caesarné egyszerre
 10       I,  VI     |              értünk, a Jézus Krisztus.~A császárné felsírt.~- Én is szültem
 11       I,  VI     |              anyát meg tud gyógyítani.~A császárné pillantás nélkül meredt
 12       I,  VI     |               hívnak téged? - kérdezte a császárné, aki soha egy udvari méltóságnak
 13       I,  VI     |             csalódva.~- Fa? - kérdezte a császárné nehezedõ pillákkal. - Nem
 14       I,  VI     |          kislányom - simogatta a haját a császárné. - Eltetted?~- A keresztet?
 15       I,  VIII   |                erõsebbnek látszott még a császárné démonánál is. Szájról szájra
 16       I,  VIII   |                  neki. Hallották, hogy a császárné egyszer hangosan nevetett.
 17       I,  VIII   |             hanem halványrózsaszínûek. A császárné megsimogatta õket, és azt
 18       I,  VIII   |              kapuban fogadhassák õket. A császárné azonban, aki tizenhat év
 19       I,  IX     |          asztalon minden siker nélkül. A császárné elkezdett sírni. A császár
 20       I,  IX     |           világosan látta a helyzetet. A császárné nem akart enni, a császár
 21       I,  IX     |                    Diocles - fogta meg a császárné az ura kezét, amikor magukra
 22       I,  IX     |                 Reggel volt, még akkor a császárné aludt, õ lóra ült, köpenyegébe
 23       I,  IX     |           kavargott még egy örvényben.~A császárné máskor mindig ájulásba esett
 24       I,  IX     |                derék embernek ismerem.~A császárné szerette volna azt mondani,
 25       I,  IX     |        izgatottság érzett a hangjában.~A császárné félt, hogy a nyers, nyakas,
 26       I,  IX     |                     Diocles - fogta át a császárné az ura nyakát. - Én nem
 27       I,  XII    |                          XII.~Valeriát a császárné gynaeceumáig kísérték Constantiusék.
 28       I,  XIV    |               közül kilátott a kertbe. A császárné meleg takarók alatt feküdt
 29       I,  XIV    | pergamen-lapokról olvasva föl valamit. A császárné mögött szelíd és értelmes
 30       I,  XVI    |                   Mindenki tudta, hogy a császárné megtérésére céloz. Valakinek
 31       I,  XVII   |                 adott igazat, s emiatt a császárné nem is engedte többet maga
 32       I,  XVII   |                    s mivel tudta, hogy a császárné fél a mennydörgéstõl, átment
 33       I,  XVII   |                térden állva könyörgött a császárné ajtajában, hogy engedje
 34       I,  XVIII  |     kibeszélgethetem magam egy kicsit. A császárné mellett szoborrá dermed
 35       I,  XVIII  |              ezelõtt veled olvastatott a császárné.~- Azok nem mesék, nobilissima,
 36       I,  XXI    |                érkezett meg, amelyikre a császárné Pantaleont várta.~A Csordás
 37       I,  XXI    |             nyugtalankodj - mosolygott a császárné. - Látod, én se nyugtalankodom.
 38       I,  XXI    |               hajóutat a Níluson. Maga a császárné is biztatta, menjen pihenni.
 39       I,  XXI    |             vállalta volna az utat, ha a császárné is elkíséri. De az augusta
 40       I,  XXI    |           Diocles, talán unokánk lesz.~A császárné arca sugárzott az örömtõl.
 41      II,  XXIII  |                  az igazságot felelte. A császárné nem tett és nem mondott
 42      II,  XXIII  |           Elõször csak azt zúgták, hol a császárné. Késõbb már olyan kiáltások
 43      II,  XXIII  |            bocsátotta el a papot, hogy a császárné áldozni fog, bár beteges,
 44      II,  XXIII  |            Megint gonosz álom kínzott?~A császárné nem tudott szóval válaszolni,
 45      II,  XXIII  |               õket egy másik istenért. A császárné elértette, és nem titkolt
 46      II,  XXIII  |               ellensége az isteneknek?~A császárné pergamentekercseket húzott
 47      II,  XXIII  |                     Bajaeba? - dadogta a császárné. - És õ?~- Õ itt marad velem.
 48      II,  XXIII  |                 Jó lesz így, anyácska?~A császárné egyre bágyadtabban bólintott
 49      II,  XXV    |              Maxentius távollétében és a császárné elutazása után nagyon magára
 50      II,  XXV    |                 Prisca elárulja magát. A császárné azt írta, megerõsödött,
 51      II,  XXV    |                Róma népét, amely, mint a császárné Bajaeban hallotta, halálosan
 52      II,  XXV    |               ezt is Bajaeban hallotta a császárné. Ami pedig a szép testet
 53     III,  XXVII  |       rebesgették, hogy az aedilisszel a császárné adatta ki a parancsot. A
 54     III,  XXVII  |               egész birodalomban, hogy a császárné példát mutatott az istenek
 55     III,  XXVII  |              szeretett volna nekimenni a császárné arcának, amelyen kezdtek
 56     III,  XXVII  |              álarca mögött. Igaz, hogy a császárné eddig is csak az urára való
 57     III,  XXVII  |             amelyet sohase látott még. A császárné maga sürgette az útrakelést,
 58     III,  XXVII  |                  vele tölthette, mikor a császárné elzárkózott levelet írni
 59     III,  XXVIII |              következni, ha meglátják. A császárné pohártöltögetõ rabszolgájában
 60     III,  XXVIII |                 szemei egy rabszolgán? A császárné tudta ezt magáról, a rabszolgák
 61     III,  XXVIII |                  a görög tengeren jár.~A császárné nyilván maga se tudta volna
 62     III,  XXVIII |            találkozott a Tit szemével. A császárné ült az asztalfõn, tõle jobbra,
 63     III,  XXVIII |            mögött állt egy pohárnok, õ a császárné mögül leste a lányt, aki
 64     III,  XXVIII |               vége felé jártak, amikor a császárné kiejtette Maxentius nevét.
 65     III,  XXVIII |              számoszi vörösbort öntsön a császárné hátranyújtott poharába.
 66     III,  XXVIII |            Domina. Igazi Antinous-fej.~A császárné arcán most nyílt ki az elsõ
 67     III,  XXVIII |                 sötét is volt a szoba.~A császárné tricliniuma is sötét volt
 68     III,  XXVIII |                 elsõ csókot váltották.~A császárné hajnalig járt le s fel a
 69     III,  XXVIII |      Constantinust is magával vihesse.~A császárné nem volt benne bizonyos,
 70     III,  XXIX   |                                  XXIX.~A császárné másnap korán reggel hívatta
 71     III,  XXIX   |             idõben látni kívánta volna a császárné. Nem is tartotta valószínûnek,
 72     III,  XXIX   |             meglepetés érte egyszerre. A császárné puha hangon lányának szólította.
 73     III,  XXIX   |            felosztja köztük a világot. A császárné látta, hogy az õ arca helyett
 74     III,  XXIX   |             ahogy nevezni szokás õket.~A császárné szemében az istenek színei
 75     III,  XXIX   |                egy óra alatt.~Most már a császárné is tenyerébe rejtette az
 76     III,  XXIX   |                  nem tudhat ezekrõl! - A császárné azt hitte, akkorát kiáltott,
 77     III,  XXIX   |                caesar egy bíborvánkost a császárné reszketõ lábai alá. - Azért
 78     III,  XXIX   |                Te is? - borzongott meg a császárné. - Te is... eleget tettél...
 79     III,  XXIX   |                  Közbe akart vágni, de a császárné megelõzte. Azt kérdezte
 80     III,  XXIX   |                 bennük - rázta a fejét a császárné.~- Ki tudja? - vont vállat
 81     III,  XXIX   |                  princeps - ugrott föl a császárné -, az nem anya volt, hanem
 82     III,  XXIX   |              festékpáncélt felrakatni. A császárné érezte, hogy még a szíve
 83     III,  XXIX   |             vértõl való irtózást. Prisca császárné, aki eznap festette ki elõször
 84     III,  XXX    |                Tit már kereste a fiút. A császárné palotájában azonban nem
 85     III,  XXX    |                Quintipor. - Nem láttad a császárné villájának peristyliumában
 86     III,  XXXI   |                  alatt. De ma? Tán még a császárné se hallotta hírüket soha.
 87      IV,  XXXV   |             tudta, hogy a Plaviusok és a császárné arra akarták rávenni Alexandriában,
 88      IV,  XXXV   |            nélkül. Ebben megnyugodtak, a császárné is, a Flaviusok is, különösen
 89      IV,  XXXVII |         torusszal szemben a császár és a császárné hermáján. Amaz aranyozott
 90       V,  XXXVIII|           üdvözöld - mondta Titanilla. A császárné mindennap meglátogatta pár
 91       V,  XXXVIII|             feljõ, legszentebb úrnõ...~A császárné ijedten hallgattatta el,
 92       V,  XXXVIII|             kislányom - ölelte magához a császárné a lehanyatló kis fejet,
 93       V,  XXXVIII|             anyám, van-e nekem lelkem?~A császárné szemébõl kiszaladt a könny.
 94       V,  XXXVIII|           rabszolgáknak is van lelkük?~A császárné feje lehanyatlott. Egyetlenegyszer
 95       V,  XXXVIII|          megtaláltad?~- Igen - felelte a császárné szorongva.~- Add ide, anyám.
 96       V,  XXXVIII|                  virág... Gránátvirág.~A császárné addig maradt ráhajolva,
 97       V,  XXXIX  |              méltóságok megrendülését. A császárné, aki győzte lelkierővel
 98       V,  XXXIX  |                át. Az orvos jelentését a császárné megbetegedéséről fejbólintással
 99       V,  XXXIX  |             ettõl a megpróbáltatástól. A császárné összeszedte magát annyira,
100       V,  XXXIX  |          egyszerû lehetett, amilyennek a császárné kívánta. Ideiglenes sírt
101       V,  XXXIX  |       közbenjárására azt is elrendelte a császárné, hogy a papirusokat és viasztáblákat,
102       V,  XXXIX  |           polgárságát is megvendégeli.~A császárné, akinek elmondta ezeket
103       V,  XXXIX  |                nagyon sok fordult meg.~A császárné azt felelte, úgy hiszi,
104       V,  XXXIX  |                     Múló baj - felelte a császárné, és másra terelte a beszédet~
105       V,  XXXIX  |           Gránátvirág? - sikoltott föl a császárné. Az eunuch szaladt hozzá
106       V,  XXXIX  |             elõtt. De se a császár, se a császárné se hallott, se látott semmit.
107       V,  XXXIX  |             Õistenségeik, a császár és a császárné várják a szavadat.~Benoni
108       V,  XXXIX  |          istenségek? Egy császár meg egy császárné? Egészen másformáknak képzelte
109       V,  XXXIX  |      elhallgatott, mikor a császár meg a császárné még mindig úgy hallotta,
110       V,  XXXIX  |                  torzíthatott le róla.~A császárné, egy jajszó, egy sóhaj nélkül
111       V,  XXXIX  |          hálószoba ajtajában megjelent a császárné. Fekete lepelben, fekete
112       V,  XXXIX  |                  tartozó nõk viseltek. A császárné most öltötte elõször magára
113       V,  XXXIX  |              hozattad?~- Ide - felelte a császárné fáradt hangon és száraz
114       V,  XXXIX  |                 elõrenyújtva tartotta. A császárné nem nyúlt utánuk. Inkább
115       V,  XXXIX  |           folyosón, amely a császár és a császárné lakását összekötötte, s
116       V,  XXXIX  |             pihenni. Megrázta a fejét. A császárné ugyanazt mondta ki, amit
117       V,  XXXIX  |               különben is hallotta már a császárné zokogását, amelyben talán
118      VI,  XL     |               császár s az isteni Fausta császárné isteni gyermekének, Crispusnak