Rész, Fejezet
1 I, I | princeps. Én már láttam õket együtt.~- Láthattad, abban
2 I, I | Dominus szétparancsolta õket.~Ferox a két fecsegõ közé
3 I, III | mielõtt kikiáltották volna õket.~Tábornokai közt legtöbb
4 I, III | istenektõl, hogy elkápráztassák õket. Ki tisztelné Jupitert,
5 I, III | gyújtotta ki, lehûtötte õket.~- Galerius azt akarja megtudni,
6 I, III | akkorára csõdület vette körül õket. A kikötõi targoncások,
7 I, III | lehetnek. Még sohase láttam õket, de hallottam, hogy õrjöngéssel
8 I, III | körmenetet. A kíséret beérte õket, és az is megállt. Miner
9 I, IV | visszafordultak, mert hátba támadták õket a marcomannok. A Dominus
10 I, VI | vagy nyugalomba küldte õket a császár. Udvarhölgyei
11 I, VI | lettek, ha nevükön tudták õket szólítani. Thiuthabaothot
12 I, VI | istenük sorsára juttattam õket. De a legdühítõbb az volt,
13 I, VI | mi lelte?~- Megrémítetted õket, uram. A véres bíboroddal.~
14 I, VI | gallyak! Gyere hozd fel õket!~Quintus pattintott az ujjával.~-
15 I, VII | teszik azokat, akik kapják õket. Különösen, ha nemcsak ellenségeiknek,
16 I, VII | amilyenekbõl összeépítették õket a dór harcosok, az attikai
17 I, VII | emberek, hanem istenek. Aki õket elhanyagolja vagy megsérti,
18 I, VII | ezentúl szövetségeseinek tudta õket, akiknek hálával és kötelességgel
19 I, VII | közt, s addig tizedelték õket tovább, míg egy ember se
20 I, VII | mondták, ott nem kínozzák õket, és ingyen gabonát kapnak.
21 I, VII | decuriók?~- Féltek, hogy õket az állami adószedõk kínozzák
22 I, VII | Anthimus. - Isten ránk bízta õket, hogy viseljük gondjukat,
23 I, VIII | A császárné megsimogatta õket, és azt mondta, olyan színük
24 I, VIII | áldozatul mutathassa be õket Vesta oltárán.~Hogy ezek
25 I, VIII | Gránátvirág!~Senki se figyelte õket. A rhetor már fölfedte arcát,
26 I, VIII | hogy a kapuban fogadhassák õket. A császárné azonban, aki
27 I, IX | asphodelos-mezõkõn, s ha haza hívják õket, hazaszállnak. Gyereksírást
28 I, IX | megijeszthette valami, levetette õket. Neki nem lett semmi baja,
29 I, IX | embereket is, akik megbántják õket.~- És kit gyûlöl Valeria? -
30 I, IX | szentséges úr parancsolta ide õket.~- Kicsoda a másik? - kiáltott
31 I, X | s rögtön útnak indította õket Diocleiába, közös szülõfalujokba,
32 I, X | közelébõl. Salonába fogja õket küldeni, hogy rendezzék
33 I, XI | Dominus nem húzatta fel õket? - acsargott Galerius.~-
34 I, XII | görbe presbiter kísérte õket.~A princeps visszalovagolt
35 I, XIV | szakadnia. Salonába rendelte õket a Dominus, s kicsit rosszul
36 I, XIV | jelenléte ingerelte fel õket, hanem azt is, hogy meg
37 I, XIV | vértanúsággal erõsíteni õket - mondta határozottan a
38 I, XIV | könyveit égetted meg, hanem õket magukat is tûzre hányattad.~-
39 I, XIV | gondolt senki.~- Össze kell õket számlálni az egész birodalomban -
40 I, XV | Jobban szemügyre vette õket, és fölemelve a deszkát,
41 I, XV | A nép ordítozva tombolta õket körül.~- Ne bántsátok az
42 I, XVI | elé bocsáttatta Ammoniust, õket pedig elküldette.~Naplemente
43 I, XVI | egyebet, mint ami megilleti õket: a sírást és fogak csikorgatását.~-
44 I, XVI | testvéreket. Nemcsak arra kérte õket, hogy hallgassák meg istenfélelemmel,
45 I, XVI | keresztény nyugalomra is intette õket.~A figyelem biztosítva volt,
46 I, XVI | hogy Isten méltónak találta õket próbára tenni az ördög incselkedésével.
47 I, XVI | hogy Isten kegyelmének õket kettõjüket tetszett kiválasztani
48 I, XVII | valamiért, hogy ne lássuk többé õket, vagy most nyiladozik a
49 I, XVII | isteneket. Remélem, nem fogod õket elõlem rejtegetni, ha megint
50 I, XVII | látszik, istenük meghallgatta õket, mert a kamarás nem emberi
51 I, XVIII | jutott eszébe, ha nem látta õket, legföljebb az álmát zavarták
52 I, XIX | keresztül a nap elöntötte õket fénnyel, amelyben mint
53 I, XIX | füstje.~- Mi tartjuk illattal õket - mutatott Heptaglossus
54 I, XIX | akarnak velük. Meg akarják õket égetni. Miért? Mert az a
55 I, XIX | az vagyok. Mióta üldözik õket. Azelõtt nem érdekeltek.
56 I, XIX | esetleg a tûzbe hajigálják õket, s egy-két hétig békesség
57 I, XIX | zsidók iránt, meg akarja õket nyerni a keresztények ellen.~
58 I, XX | vissza, majd vissza fogják õket kapni, csak egy kicsit csöndesedjék
59 I, XX | egyelõre életben hagyják õket, mert papjaikat akarják
60 I, XX | amelyekkel régebben vádolták õket. Nem igaz, hogy lisztbe
61 I, XXI | de mikor agyonkövezték õket, s leszaggatták róluk a
62 I, XXI | semmi el nem tántoríthatta õket, s amelyen kívül más számára
63 I, XXI | s ha feljelentõ adta föl õket, az jutalomban részesül.~
64 II, XXII | császár kísérõinek választotta õket a nílusi útra, már akkor
65 II, XXII | egy szellõnek megtaszítani õket, hogy egymásra boruljanak.~
66 II, XXII | pajzsával. Kupacba söpörte õket a lábával, és odaszólt az
67 II, XXII | gyilkosuk lenni, aki megmentette õket. Ha csak megmenti õket,
68 II, XXII | megmentette õket. Ha csak megmenti õket, zavarban lett volna, mert
69 II, XXIII | mintha már elültette volna õket. De azt egészen jól eltalálta,
70 II, XXIII | félelem észre térítette õket. A hivatalos jelentésekben
71 II, XXIII | tudja, mivel bántotta meg õket. Szerencse, hogy buzgó áldozatokkal
72 II, XXIII | veszik, ha elhanyagolják õket egy másik istenért. A császárné
73 II, XXIII | hagyott nála.~- Vidd el õket tõlem, édes uram, és gondoskodj
74 II, XXIV | kívánkozók elé, és fölviszi õket a maga mennyei városába,
75 II, XXIV | tudatlanok néhol összecserélték õket a keresztényekkel. Salsula
76 II, XXVI | de mindjárt le is kapta õket. Szerencsére, úgy hitte,
77 II, XXVI | hangyák!~- Hol? Én nem látom õket.~- Itt! A lábamnál, a te
78 II, XXVI | Én a lábadnál se látom õket. Már a bokron se. Sehol
79 III, XXVII | jégmadarakká változtatták õket, s õk ma is annyira szeretik
80 III, XXVIII | míg Maxentius is hallhatja õket.~Quintipor éppen emelte
81 III, XXIX | istentelenekrõl, ahogy nevezni szokás õket.~A császárné szemében az
82 III, XXIX | jelentkeztek. Fölszólítottam õket, szemem láttára áldozzanak
83 III, XXIX | könnyû dolog tisztán tartani õket. Sokfelé nem akarták a keresztények
84 III, XXIX | csak a kapzsiság bántotta õket, mert valami koronát emlegettek,
85 III, XXIX | és ellenségekké teszi õket, akkor talán csakugyan elvész
86 III, XXIX | is hozzájuk. Arra kérte õket, hogy gyógyítsák meg a beteg
87 III, XXX | márványból.~- Hogy is hívják õket? - kérdezte ravaszkodva
88 III, XXX | napjuk. Még Trulla se tudta õket felvidítani, pedig eljátszotta
89 III, XXX | egész napra feltarisznyázta õket. Onnan nem kívánkoztak sehova,
90 III, XXX | csillagokat, ha nem látta is õket.~Egyszer - holdtölte volt,
91 III, XXX | mikor Bacchus maga vezette õket. Thainatta-thainatta...
92 III, XXXI | csipdesték. Senki se zavarta õket. Bajae még csak most kezdett
93 III, XXXI | utcáról hallani lehetett õket. Ahogy az új vendégek beléptek,
94 III, XXXI | gyanakvással nézegették õket.~A sarokba húzódtak, ahol
95 III, XXXI | keverve összeveszejtette õket egymással, csakúgy kapható
96 III, XXXII | XXXII.~Fölbátorította õket, hogy Puteolit olyan szerencsésen
97 III, XXXII | pillanatra kíváncsian nézték õket, aztán nyugodtan kopogtatták
98 III, XXXII | házába be kell neki fogadni õket, mert mibõl élnénk, ha itt
99 III, XXXII | elõttük libegve. Tit vette õket észre elõbb.~- Nézd, a fehérek
100 III, XXXII | hozzánk!~Quintipor megdobálta õket píniatobozzal, de a galambok
101 III, XXXII | kétszer is körülsuhanták õket, mint ahogy alant repülõ
102 III, XXXIII | viasztáblácska, hogy alig bírta õket egy kézzel összefogni.~-
103 III, XXXIII | összefogni.~- Legjobban szeretném õket kidobni a küldõjükkel együtt -
104 III, XXXIII | viasztáblákat, és addig olvasgatta õket, míg kívülrõl nem tudta
105 IV, XXXV | szerelmeseket, hogy biztathassam õket, ha elrenyhülnek. A csöndnek
106 IV, XXXV | fölöttébb számotvetõknek találta õket. Magának Marcellinus pápának
107 IV, XXXVI | kis kígyók, azért engedte õket a hajában futkározni.~A
108 IV, XXXVII | világított.~Sohase nézte õket ilyen sokáig és ennyi gyöngédséggel.
109 IV, XXXVII | Ejnye, hol hagyhatta el õket? El akart indulni keresésükre,
110 IV, XXXVII | érnek. Mért nem zárod be õket?~- Nincs ajtóm, uram. Nem
111 V, XXXVIII| Diocletianust, hogy nem meri õket közölni a császárral, kénytelen
112 V, XXXVIII| nobilissima visszaintette õket. Csak az orvost marasztotta
113 V, XXXVIII| ott. Egymás után vedd ki õket, és tartsd ide elébem. Olvasni
114 V, XXXIX | hozzatok! - kergette ki õket Bion. - Te pedig beszélj!~
115 V, XXXIX | Igen, Bion. Le kell hoznunk õket. Segíts nekem.~Elõször a
116 VI, XL | amely méltóvá tette volna õket halálukban a halhatatlan
117 VI, XL | de a föld, amely termi õket, halhatatlan.~Emlékezel
|