Rész, Fejezet

  1       I,  I      |           az istentelen szörnyeteg. Neked mindegy, vajúdók védõje,
  2       I,  I      |             Fortuna szarujára, fiú! Neked már az aprópénzed is aranyból
  3       I,  II     |         zavartan? A császár fejére, neked még vannak titkaid?~- Ki
  4       I,  III    |            díszben, amelyet én adok neked, és hozzanak vissza abban
  5       I,  III    |         Britannia önként felajánlja neked minden kincsét.~Diocletianusban
  6       I,  III    |    lecsúszott a fiú válláról.~- Azt neked kell tudni. Hiszen már hat
  7       I,  III    |         kért rá.~- Rólam nem írt?~- Neked üzent. Nemsokára meg fog
  8       I,  IV     |     Danubiuson túlra.~- És mi közöd neked a Danubiushoz itt Antiochiában,
  9       I,  IV     |         fiatalabb volnék, segítenék neked megkeresni.~- Üzenetet kellene
 10       I,  IV     |           nõnek? Hiszen tudod, hogy neked minden nõ biztatás nélkül
 11       I,  IV     |          ide a jazigok királyát, és neked adom eunuchnak, s látod,
 12       I,  IV     |        dobta a princepsnek.~- Ha én neked volnék, levágatnám a borbély
 13       I,  IV     |            két tenyerét. - Azok nem neked valók, s nekem egyéb vagyonom
 14       I,  V      |            ruhád. Vagy csináltatnék neked egy oltárt, azon állnál
 15       I,  V      |          menjen el, mert már untam. Neked azt parancsolom, hogy maradj,
 16       I,  V      |      családi titok, hogy mondjam el neked? Tudsz valami családi titkot
 17       I,  V      |         adni érte cserébe? Ó, de jó neked, hogy nincs családi titkod?
 18       I,  V      |       csordáslegény fiából. Mondjak neked valamit? Én a csordás vérét
 19       I,  V      |          mondani? Hamar, Quintipor! Neked ezután mindig el kell találni,
 20       I,  V      |            Nilla, nézd, mit küldött neked a princeps! Kibontsam, madaram?~
 21       I,  V      |        akarsz?~- A princeps küldött neked valami szépet. Megnézed?~
 22       I,  V      |           Quintipor is megindult.~- Neked nem mondtam, hogy mehetsz.
 23       I,  V      |               Milyen puha hajad van neked! Puhább az enyémnél, próbáld
 24       I,  V      |            a fülébe súgta:~- Örülök neked, Quintus fia, mert tehozzád
 25       I,  VI     |             gyászolta Perszephonét. Neked, anyám, tizenhat esztendõ
 26       I,  VI     |          vagyok, hogy én mutathatom neked az utat.~Pantaleon csakugyan
 27       I,  VI     |        Krisztus nevében parancsolom neked, hogy állj fel!~A gyerek
 28       I,  VI     |            különös ruhájú orvost.~- Neked külön istened van?~- Mindenkinek
 29       I,  VI     |           Jó gusztusod van, fiú. De neked is, amatricula! Hát kellene,
 30       I,  IX     |             Megvárod, míg a Dominus neked saját kezûleg írt meghívót
 31       I,  IX     |           császár, hogy azért lehet neked hasznodat venni, ha urat
 32       I,  IX     |             november nonájára.~- Jó neked, Diocles, hogy apa vagy.
 33       I,  X      |             Kicsoda?~- Apollinaris. Neked azt tudnod kell.~- Hogy
 34       I,  X      |             kitértél?~- Mondtam már neked, uram, hogy a csillagokban
 35       I,  X      |                csak bebizonyítottam neked, hogy tudok titkot tartani.
 36       I,  X      |       akarod, hogy én ezt elhiggyem neked?~Bion vállat vont.~- Az
 37       I,  X      |           az anyám mellett, mikor õ neked mint fiatal centuriónak
 38       I,  X      |             okos, milyen jó! Hiszen neked tudnod kell, te vele élhettél!
 39       I,  XI     |            alá.~- Én is azt szántam neked - csípett Maxentius a nobilissima
 40       I,  XI     |           de Galerius ledörmögte.~- Neked ilyen kis madárhoz is segítség
 41       I,  XII    |              nézd, nemcsak fiad van neked.~Helena odafordult a lányhoz,
 42       I,  XII    |     megragadta a princeps karját.~- Neked nem szabad hitszegõnek lenned!
 43       I,  XII    |        hatalmát és dicsõségét ígéri neked a Nebo hegyérõl! Gondolj
 44       I,  XIV    |     ledöntötték isteneink szobrait. Neked mi a véleményed, Constantius?~
 45       I,  XIV    |       vagytok körülöttem. Kár, hogy neked nincs fiad, Galerius.~A
 46       I,  XV     |            szót: Sátán, parancsolom neked, hogy szólalj meg! Mnester
 47       I,  XV     |            keresztet akart venni.~- Neked nincs még? - kérdezte Titanilla
 48       I,  XV     |              Én mindig nevetnék, ha neked volnék.~- Én is mindig nevetnék,
 49       I,  XV     |         intett Quintipornak. - Majd neked is én választok.~Kivette
 50       I,  XVII   |        közelrõl láthatom. Mondhatom neked, hogyha császár nem volna,
 51       I,  XVII   |       elõttünk? Én csak tovább adom neked a kérdést, amelyet sokan
 52       I,  XVII   |        részünkké lett.~Megvallhatom neked, Bionom - valószínûleg magad
 53       I,  XIX    |          Heptaglossus?~- Majd éppen neked megmondom, a császár barátjának -
 54       I,  XX     |        volna fel õellene?~- Mondtam neked, uram - írta a caesar -,
 55       I,  XX     | legkegyelmesebb atyja, megmondták-e neked, vagy rosszhiszemûen elhallgatták
 56       I,  XXI    |         Különben meggyõztél, hiszek neked. Az istenteleneknek csakugyan
 57      II,  XXII   |             ünnepi himnuszt.~Legyen neked dicsõség,~Mennyek elsõ szülötte,~
 58      II,  XXII   |          Örökéletû királya, ~Legyen neked dicsõség!~Másnap ötven fehér
 59      II,  XXVI   |         keresztem. Régi vevõm vagy, neked olcsón megszámítom. Vagy
 60      II,  XXVI   |         nagy fügét, azért tettem el neked délben. Ezzel akartalak
 61      II,  XXVI   |            fügével kereslek! Hoztam neked Ciprusból. A tied milyen
 62      II,  XXVI   |           mondtam már, hogy egyszer neked is enned kell a Trulla lángosából!~
 63      II,  XXVI   |     belekapott a fiú két vállába.~- Neked minden szabad, Gránátvirág!
 64      II,  XXVI   |             én megtanítlak rá, hogy neked minden szabad! Hiszen te
 65      II,  XXVI   |          Tovább ne! Csak Tit legyek neked. Kis Tit. Hívj úgy, ahogy
 66     III,  XXVII  |       megcsókolni, mikor te akarod. Neked nem kérõ szád van, hanem
 67     III,  XXVII  |             le a lány a fûre. - Ezt neked találtam. Ez pedig az én
 68     III,  XXVIII |       mellére.~- Kis nyúlszíved van neked, kisfiú. Hát mitõl vagy
 69     III,  XXVIII |           van. Gránátvirág megígéri neked, hogy énrajtam kívül semmit
 70     III,  XXVIII |            Majd figyeld meg holnap. Neked is kamea-arcod van még most
 71     III,  XXIX   |         ismerte be a lány. - Mintha neked is rossz éjszakád lett volna.~-
 72     III,  XXX    |         mosolyodott el a lány is. - Neked már nincs szíved?~- Szív
 73     III,  XXX    |             falatot külön ne tenném neked. Így mindig elhitetem magammal,
 74     III,  XXX    |       egyszer majd elkérem tõle, és neked adom. De ne kérdezz többet
 75     III,  XXX    |       hajába.~- Látod, én meg merem neked mondani, mit kívántam. Azt,
 76     III,  XXX    |     rabszolgád lehetnék én, és csak neked kellene szolgálnom örökkön-örökké.~-
 77     III,  XXX    |            cselédednek, aki kihozta neked az ebédet. De ne nézz nagyon
 78     III,  XXX    |              Nekem adod, császár?~- Neked adom, kis Tit - nyilatkoztatta
 79     III,  XXXI   |       kicserélni.~- De hát mi károd neked abban? - értetlenkedett
 80     III,  XXXI   |        vesztérõl való értekezést. - Neked már könnyû, Septumana, mert
 81     III,  XXXI   |          embertõl.~- Minek volna az neked, kis Tit?~- Nagyon félek.~-
 82     III,  XXXI   |            én azt megtudom, szerzek neked ahelyett a kis csont helyett
 83     III,  XXXI   |        akarsz, anyó?~- Úrnõm küldte neked ezt a találdkimicsodát.~
 84     III,  XXXII  |          Ezt a hálacsókot már akkor neked szántam, mikor a galamboknak
 85     III,  XXXII  |            kis Tit! Csinálok én itt neked olyan barlangot, hogy Dido
 86     III,  XXXII  |             szád! Ó, kisfiú, hiszen neked mindened csupa víz!~- Semmi
 87     III,  XXXII  |     visszarántotta.~- Tõlem! Amikor neked akarom adni magam!~- Tõled,
 88     III,  XXXIII |           Boldogok Szigetére. Akkor neked is be kell törnöd a fejeddel
 89     III,  XXXIII |              Meghalt az apád? De jó neked, Gránátvirág.~De rögtön
 90     III,  XXXIII |            memoria magistere, akkor neked.~Csak estefelé tért haza,
 91     III,  XXXIII |              kis Tit! Örömet mondok neked.~Fölugrott, és kiegyenesedve
 92     III,  XXXIII |              most már... megmutatom neked a lelkemet... Én... már
 93     III,  XXXIII |             csak téged. És esküszöm neked, hogy sohase fogok mást
 94      IV,  XXXIV  |                Te, istennõ, tetszik neked ez a Quintipor?~A lány nem
 95      IV,  XXXIV  |             része! Ugyanazt kívánom neked is.~Quintipor elõtt ökölnyi
 96      IV,  XXXV   |         elmédet, és mellettem adjon neked helyet az õ asztalánál.~
 97      IV,  XXXVI  |    csukódott le az enyémmel együtt, neked már minden porcikád emlékezett
 98      IV,  XXXVI  |         vacsorámnál már félretettem neked az elsõ falatot, úgy, ahogy
 99      IV,  XXXVII |             és megmondom, hogy csak neked vagy az anyjának adják ki.~-
100      IV,  XXXVII |            megmaradt.~- Mondtam már neked, hogy zsidó nem léphet be
101      IV,  XXXVII |         kõszarkofágba, teherárunak. Neked csak addig lenne vele bajod,
102      IV,  XXXVII |             találkozunk, ezt üzenem neked: Lactantiusnak van igaza.~
103      IV,  XXXVII |     keresztény vagyok.~- Oly sürgõs neked? Ilyen fiatal létedre. Van
104      IV,  XXXVII |           magát.~- Szép nevet adtak neked.~- Szépet - nevetett a Quintipor
105       V,  XXXVIII|          kislányodhoz, aki nem volt neked rossz gyereked.~Az egyik
106       V,  XXXVIII|             te! hogy ilyenek jutnak neked eszedbe! A lélek, az virtus,
107       V,  XXXVIII|          virtus, hát minek volna az neked? Az asszony nem tudna mit
108       V,  XXXVIII|           Add ide, anyám. Köszönöm. Neked megmondhatom, hogy egyszer
109       V,  XXXVIII| megerõsödött egy kicsit a hangja.~- Neked... megmondom a... nevét...
110      VI,  XL     | Lactantiusom, én majdnem azt merném neked mondani, hogy csak az istenek
111      VI,  XL     |         feltámadásban? Mit feleljek neked, Lactantiusom? Talán csak