Rész, Fejezet
1 I, I | udvarmesteri hivatalba s talán valami palotakormányzói
2 I, I | nyilvánvaló felségsértésre. Talán tettlegesség is követte
3 I, I | filozófus császárok korában talán császári könyvtáros lett
4 I, II | Mnester azt hitte, hogy talán Memnón, Éosz fia, és meg
5 I, III | másik nagyratörõ tábornok, talán a császár legmeghittebb
6 I, III | Jovius nevet is fölvette, talán homályos származása eltakarására
7 I, III | lehetett volna magyarázni, s talán nem is alap nélkül, de Maximianus
8 I, V | mulatott a lány. - Ki tudja, talán annak is azt mondták valaha,
9 I, V | akinek készült a ruha. Talán az éppen az én anyám volt.
10 I, V | földön heverõ, véres kéz.~- Talán Bion tudja. Próbáljátok
11 I, VI | császár. Ha az nem volna, talán lánya volnék. Így csak császár,
12 I, VII | szegény éhenkórászok voltak. S talán még ennél is kilátástalanabbá
13 I, IX | szemlélõdõ természetû ember, talán a vakságot is könnyen viselte
14 I, X | négyszemközt volt önmagával.~Talán a környezet szokatlansága
15 I, X | menj haza, aludd ki magad, talán kifárasztott ez a nap -
16 I, X | mintha gúny lett volna. Tudja talán róla, hogy sohase volt annyira
17 I, X | ismeretlen erõknek, amelyek talán a föld mélyében, talán a
18 I, X | amelyek talán a föld mélyében, talán a csillagok sugaraiban laknak.
19 I, X | isteneket. A jóslat nélkül talán már rég elvéreztek volna
20 I, X | újjáépítésének. A bizonytalan jövõért talán nem ölte volna bele a pihenésnek
21 I, X | folytatta álmodozó derûvel. - Talán meglep, Bion, hogy én, a
22 I, X | vetettem. Szegény anyja talán megsejtette a jövõt, mikor
23 I, X | voltak, útban Illíria felé, s talán el se jutott hozzájuk a
24 I, XIV | Alexandriába, ezután ott él, s talán nem is fogja többet látni.
25 I, XIV | búsulhatnának rajta, hogy most talán egész életükre elszakadnak
26 I, XIV | megfoganjon a lelkében. A csíráját talán Maximianus ültette el, mikor
27 I, XIV | meghívott szaktekintélyek. Talán ebben az újításban nem csupán
28 I, XIV | papjaik meghallgatásával talán megtaláljuk a módját az
29 I, XV | küldték a decuriókat, hogy az talán tud rajtuk segíteni.~A nagy
30 I, XVI | célozgattak, hogy Isten talán csak erre az alkalomra hozatta
31 I, XVII | visszahozhatná a földre - talán emlékszel még rá, hogy mit
32 I, XVII | életem kiszáradt üvegébõl. Talán ez elõl a nyugtalanító,
33 I, XVII | biztosra, hogy akaratodon vagy talán tudtodon kívül is magadban
34 I, XVII | lakosságának. A caesar - talán nem is alap nélkül - azt
35 I, XVII | maradt nyájak elszéledjenek. Talán emlékszel rá, hogy Manes
36 I, XVII | okossággal övezi magát körül, talán nagy jövõre lett volna hivatott.~
37 I, XVII | üldözés elõl kitérni, de talán rá tudom venni, hogy mint
38 I, XVII | veszélytelen rám nézve se, s Te talán csodálkozni fogsz rajta,
39 I, XVIII | magisternek. Nemrégiben talán éppen ezért a gyerek éretlen
40 I, XVIII | jutott el soha odáig, hogy talán a nobilissima is szereti
41 I, XX | akkor mellette nem állnék? Talán a Nagy Sándor fiának sorsára
42 I, XX | aligha találkozhattak, uram. Talán nem is tudnak még egymásról.
43 I, XX | kicsit. Aranyfény õ, de... talán... már nem veszélyes.~Egy
44 I, XX | aranyfényével és pillangós bájával, talán szóvá is tette volna a dolgot
45 I, XX | amelynek polgárai közt talán õk fizetik a legtöbb adót.
46 I, XX | közé. Kölcsönös jóakarattal talán lehetne is megoldást találni.
47 I, XXI | Érdekes ember lehet, s talán a csillagokhoz is ért. Vajon
48 I, XXI | nézett a császár sötéten. - Talán én meg tudtam volna szólaltatni.
49 I, XXI | Galerius a császárhoz -, talán behívatnám a két princepset
50 I, XXI | érdekelni fogja a dolog. Talán még ismerõsre is talál a
51 I, XXI | újságot írt neki.~- Diocles, talán unokánk lesz.~A császárné
52 II, XXII | titkokat õrzünk, amelyekre talán sohase lesznek többet méltók
53 II, XXII | segítségre szorul. Néha talán arra is lesz alkalma, hogy
54 II, XXII | arcát. Mikor mélyen alszik, talán meg is simogathatja az ujjai
55 II, XXII | vagy a kormányoshoz, sõt talán ridegebb és parancsolóbb.
56 II, XXII | meg fog neki bocsátani, és talán el is mondatja vele még
57 II, XXII | rohanásra állataitokat, talán még elérjük a szakadékot.~
58 II, XXII | alakban volt kivésve a szikla. Talán nem is ének volt, hanem
59 II, XXIII | megdönteni a régi isteneket. Talán elnézésével bûnt is követett
60 II, XXIV | választása éppen õrá esett. Talán ugyanazt a szolgálatot teheti
61 II, XXVI | olcsón megszámítom. Vagy talán azt az istennõt ajándékozod
62 II, XXVI | közt zörgés hallatszott. Talán alvó madarak tollászkodtak,
63 III, XXVII | biztos, hogy elveszíti, s talán annak az első rabszolga-játszótársnak
64 III, XXVII | köszönhette világhírét, hanem talán még jobban annak, hogy az
65 III, XXVII | jégmadár tündöklött ott, talán éppen az egyik azok közül,
66 III, XXVII | mint máskor. Õ mindig jó.~Talán egy csöpp dac is volt benne,
67 III, XXVII | palotája volt. Itt halt meg. Talán éppen innét nézett utoljára
68 III, XXVIII | rabszolga látja az úrnõt, s ez talán kegyetlenebb érzés volt,
69 III, XXVIII | arra a gondolatra, hogy talán túlságosan is jól játssza
70 III, XXVIII | Aranyfényû tekintet volt, talán több is égett benne, mint
71 III, XXVIII | hangjából az indulatot.~- Talán várnál a megjegyzéseiddel,
72 III, XXIX | fájdult volna meg utána. Talán a lánya érkezett meg váratlanul,
73 III, XXIX | ellenségekké teszi õket, akkor talán csakugyan elvész miattuk
74 III, XXIX | vasdorongokkal.~De a legnagyobb hõs talán mégis az az edessai asszony
75 III, XXIX | Quintiport. Jó felolvasó, s talán nemcsak a filozófusokat
76 III, XXIX | olvastatnád vele, leányom. És talán ne hagyd sokat magára. Itt
77 III, XXX | ne kérdezz, Gránátvirág. Talán tegnap óta. Ne nézz olyan
78 III, XXXI | szemeivel a napba pislogva.~- Talán itt is kapunk - állt meg
79 III, XXXI | boldog volt abban a percben, talán képes is lett volna rá.
80 III, XXXI | apja - mosolygott Tit. - De talán könyörülnél már rajtunk,
81 III, XXXI | egy darabig csöndben volt. Talán el is aludt. Mikor megszólalt,
82 III, XXXI | hogy bizalmasa Titnek, s talán éppen ezért nem nagyon szerette.
83 III, XXXII | csakugyan nagyon régi lehetett, talán még az elsõ görög gyarmatosok
84 III, XXXII | tud, mindenkire emlékszik. Talán minden csókjában, minden
85 III, XXXII | azzal a nézéssel tekintett. Talán azért van olyan minden mozdulatra
86 III, XXXIII | nem aludta ki magát, s talán a betegség is bujkál még
87 IV, XXXIV | hogy nálatok ez a szokás. Talán nem is kell ellopnod, Titanilla
88 IV, XXXV | Mire a jóslat beteljesedik, talán az istenek is összebékülnek
89 IV, XXXVI | egyfelvonásos bohóságot, amely talán már az õs Róma parasztjait
90 IV, XXXVI | amely kebleid között hált. Talán volt egy pillanat, hogy
91 IV, XXXVII | először az a gondolat, hogy talán nem egészen babona az, amikor
92 IV, XXXVII | jajveszékelnek a porból. Talán ha délután nem hallja Bion
93 IV, XXXVII | vita folytatásának, sőt talán eldöntésének látszott.
94 IV, XXXVII | sírásra fordult.~- Nem, hanem talán Capitolium.~Érezte, hogy
95 IV, XXXVII | nélkül mi lett volna belõle? Talán favágó volna Diocleában,
96 IV, XXXVII | olyan félrebeszéd volt. Talán eszedbe se jut már, mit
97 IV, XXXVII | megveheted az engedélyt?~- Arra talán már elég lenne. Valamennyit
98 IV, XXXVII | a tolvajoknak, de azért talán megõrzi holnapig a te pénzedet
99 V, XXXVIII| magát vak embernek. Holnap talán számkivetés vagy annál is
100 V, XXXVIII| úgy, mint, Carrhaenál? Talán õ lesz a koronatanú is?
101 V, XXXVIII| nobilissima befogta a szemeit. Talán el is aludt, mert egyszer
102 V, XXXVIII| könnyû szél borzongatott meg, talán az éthert keresõ lélek fölszabadult
103 V, XXXIX | meggyõzetni a Dominával, hogy talán valahol vihar késleltette
104 V, XXXIX | a feltevése, hogy a fia talán útban van a matematikussal
105 V, XXXIX | császárné zokogását, amelyben talán nemcsak az anya gyásza búgott,
106 V, XXXIX | hogy üldözni fogják, s talán azóta már üldözik is a princepset,
107 VI, XL | szólít téged, amely ma már talán kedvesebb neki, mint teneked
108 VI, XL | feleljek neked, Lactantiusom? Talán csak annyit, hogy én már
109 VI, XL | épülõ fõvárosában? Nekem talán az utolsó örömem ez az ajánlat
|