Rész, Fejezet
1 I, I | keleti felét Cajus Valerius Galerius caesarral osztotta meg,
2 I, I | dolgokról? Tudjátok, hogy Galerius caesar felesége mért oszlatta
3 I, I | Constantius a fehér caesar, Galerius meg a vörös caesar.~De azért
4 I, I | meg a Sirmiumból érkezendõ Galerius caesar, hogy gyõzhetetlen
5 I, III | katonák szokása, s attól fogva Galerius, bár nem mutatott haragot,
6 I, III | olyant, ami gondba ejtette. Galerius azt pletykázta neki, hogy
7 I, III | meggazdagodni, s követed Galerius caesar példáját, aki nemcsak
8 I, III | megbizonyosodott arról, hogy Galerius keze van a dologban, de
9 I, III | rövidesen látogatásra érkezik Galerius. Hazasietett székvárosába,
10 I, III | gyújtotta ki, lehûtötte õket.~- Galerius azt akarja megtudni, megtanultam-e
11 I, III | hordták össze uruk udvarába. Galerius túlzott pompával érkezett
12 I, III | Diocletianus egyszerre kapta Galerius jelentését és Constantius
13 I, III | megtanult uralkodni - írta Galerius, s hozzáfûzte azt, amit
14 I, IV | különben is numidiai vagy?~A Galerius alá tartozó Pannonia, amelynek
15 I, IV | Maximianus augustusszal, Galerius caesar pedig tán már ma
16 I, IV | Tornácán magas talapzaton Galerius életnagyságú bronzszobra
17 I, V | a jelentést kapta, hogy Galerius caesar õszentsége már csak
18 I, VI | Vértelen arccal jött vissza.~- Galerius jön, anyám. Kérlek az istenekre,
19 I, VI | Maxentius nagyon készült rájuk.~Galerius elnevette magát.~- Maxentius
20 I, VIII | A császár megöregedett!~Galerius száján szaladt ki a szó,
21 I, VIII | összevillant Constantinuséval. De Galerius is megszorította Maxentius
22 I, IX | volna azt mondani, hogy Galerius vérszagú, de nem merte.
23 I, X | találni. Akkora tömeg, mint Galerius, tisztán felismerszett.~-
24 I, X | két caesar. Constantius és Galerius karjára és szívére mindig
25 I, XI | köztük! - ütött az asztalra Galerius. - Maholnap egyéb se marad
26 I, XI | húzatta fel õket? - acsargott Galerius.~- Nem. A Dominus ruhát
27 I, XI | Érthetetlen - rázta a fejét Galerius. - A Dominus a legbölcsebb
28 I, XI | elcsapatása történetét. Galerius mohón kapott rajta, mikor
29 I, XI | s kinek kell mutogatni.~Galerius pirosan és keményen közbeharsogott.~-
30 I, XI | Caesar? - kérdezte az urát.~Galerius értetlenül nézett rá. Mi
31 I, XI | kapta föl a szót a caesar. - Galerius mindenkinek megfizet!~A
32 I, XI | van, fiú! - tekintett oda Galerius a csendülésre, és fölemelt
33 I, XI | fújtatott, mire odaért vele.~Galerius nevetve fordult oda a bóbiskoló
34 I, XI | tapsolt a rabszolgáknak, de Galerius ledörmögte.~- Neked ilyen
35 I, XIII | lépések döngtek a folyosón. Galerius csapta szét az ajtófüggönyöket.
36 I, XIII | többire nem emlékezett, de Galerius szavaitól hamar eltakarodott
37 I, XIII | sok idõ telik bele. Ohó, Galerius megfizet!~Titanilla elõtt
38 I, XIII | kétségbeesés vakmerõvé tette.~Galerius rámeresztette a szemét a
39 I, XIII | mosolyra a lány sápadt szája.~Galerius tréfás fintort vágott.~-
40 I, XIV | vézna kis öregember elõtt Galerius caesar, a vad szemû óriás
41 I, XIV | lakatlanná vált területeket.~Galerius nem nagyon lelkesedett az
42 I, XIV | teljesíteni fogják. Maximianus és Galerius összevillantotta a szemét,
43 I, XIV | Nagy meglepetésére azonban Galerius jobbja fölemelésével jelezte,
44 I, XIV | méltó lesz a megfontolásra.~Galerius azt kérdezte, hangjában
45 I, XIV | Dominus - makacskodott Galerius. - Azoknak nemcsak a könyveit
46 I, XIV | bevallják bûnüket - horkant fel Galerius minden tanácskozási illendõség
47 I, XIV | morgása most se maradt el, de Galerius piros arca elfakult. A régi
48 I, XIV | Aztán elmondta, hogy õ Galerius anyjának, az isteni Romulának
49 I, XIV | kegyetlenebbek a vadállatoknál. Galerius mellén összefont karokkal
50 I, XIV | megbüntetését rád bízom.~Galerius meghajtotta a térdét. De
51 I, XIV | hogy neked nincs fiad, Galerius.~A caesar mély bókolással
52 I, XIV | ellene kifogásom.~- Köszönöm, Galerius - nyújtott kezet neki a
53 I, XIV | Túszokat szed tõlünk - dörmögte Galerius Maximianus fülébe.~
54 I, XVI | tarkóját.~- Kísértess el Galerius caesarhoz - felelte nyugodtan
55 I, XVI | hogy a templomtolvajnak Galerius caesarral is lehetett valami
56 I, XVII | körül váratlanul megérkezett Galerius caesar. Nem csinált belõle
57 I, XVII | nem tudták megállapítani. Galerius azt mondta, biztosra veszi,
58 I, XVII | valami leselkedõ veszélyre. Galerius újra a keresztények bûnösségét
59 I, XVII | napirendre térni, amikor Galerius megérkezett Pannoniából,
60 I, XVII | az orvos szavainak, mégis Galerius tanácsára szükségesnek látta
61 I, XVIII | gyanúsan fénylõ szemmel. Galerius egyszer észrevette, hogy
62 I, XVIII | faragott róla. A szobor Galerius sirmiumi palotájában van,
63 I, XX | volna neki olyan kedves a Galerius leánya aranyfényével és
64 I, XX | jelenteni:~- A szentséges Galerius caesar futárja.~A császár
65 I, XX | látta volna a város nevét Galerius levelében. Fölemelte a pergament,
66 I, XX | van, melynek betûiben a Galerius tollhoz nem szokott, nehézkes
67 I, XXI | az augusta álmának, hogy Galerius megjelenése is az orvost
68 I, XXI | magaddal Pantaleont, az orvost?~Galerius hátratántorodott. Piros
69 I, XXI | menjetek! Mi történt veled, Galerius?~A caesar lecsúsztatta karjáról
70 I, XXI | sípolva szakadt ki mellébõl.~Galerius most már lecsillapult. Nyugodtan
71 I, XXI | megengeded, uram - fordult Galerius a császárhoz -, talán behívatnám
72 I, XXI | mint maguk az istentelenek.~Galerius türelmetlenül dobbantott
73 I, XXI | kedvelt, méltó-e bizalmára. Galerius, mikor tanúja cserbenhagyta,
74 II, XXII | semmibe vevõ tekintetért. A Galerius lánya bánik így az õ fiával!
75 II, XXIII | ha Apatéba telepedett át. Galerius azt jelentette, hogy aránylag
76 II, XXV | bizonyultak, mint ahogy Galerius jósolta, de egy gót vagy
77 III, XXVII | tekintettel tűrte maga körül a Galerius lányát, de szeretni sohase
78 III, XXVIII | hogy se Maximianusék, se Galerius nem lesznek hajlandók uruknak
79 III, XXVIII | Constantius caesar a fiával és Galerius caesar leánya, a nobilissima.~
80 III, XXVIII | szemmel ült az asztal végén. Galerius leánya nem tartotta különös
81 III, XXIX | hozott az apjától. Ha maga Galerius jött volna meg, az személyesen
82 III, XXIX | Rómába, Diocletianus és Galerius tartományaiból.~- Ahogy
83 III, XXIX | fejsze, Pontusban a kerék. Galerius caesar nekem magamnak dicsekedett
84 III, XXX | volna rajta az a vágy, mint Galerius lányán, hogy a tengerbe
85 III, XXX | az Acta Diurnában, hogy Galerius caesar õszentségének nem
86 III, XXXIII | állítani Titet, amelyet Galerius gyorsfutárja hozott Sirmiumból.
87 IV, XXXIV | világ lenne. Nem mondja, Galerius is a hadsereg embere, a
88 IV, XXXIV | össze lehetett téveszteni Galerius lányával.~Hormizda bosszúsan
89 IV, XXXIV | ölébe húzta a királylányt. - Galerius megnyerte a dunai légiókat.
90 IV, XXXIV | bele legtöbb reménnyel, s Galerius nyilván hajlandó is lesz
91 V, XXXVIII| óta már negyedszer próbált Galerius caesar színe elé kerülni.
92 V, XXXVIII| adóra.~A tanácskozások után Galerius saját kezû levelet írt Maximianusnak,
93 V, XXXVIII| császárnéval? - hökkent meg Galerius.~- Azzal. Nem felejted el?~-
94 V, XXXIX | engedett be hozzá senkit. Galerius távol volt, a bithyniai
95 V, XXXIX | valahogy kereszténnyé tette Galerius lányát, sõt betegágyában
96 V, XXXIX | után való nap megérkezett Galerius, akit sikerült valamelyik
97 V, XXXIX | Beteg a császár? - kérdezte Galerius lesekvõ tekintettel.~- Múló
98 V, XXXIX | nélkül? A negyedik héten, Galerius megérkezésekor a császár
99 V, XXXIX | Nikomédia ünneplõbe öltözött Galerius lakomájára, találta a római
100 V, XXXIX | sabbak lettek. Déltájban Galerius Tagestõl és a miniszterektõl
101 V, XXXIX | párbeszéde nagyon rövid volt. Galerius azt jelentette, hogy a katonák
102 V, XXXIX | a szó is nehezére esik.~Galerius habozott. Mit akarhat a
103 V, XXXIX | díszpalást kell és a diadém.~Galerius sohase látta még a császár
104 V, XXXIX | ilyen jó kedvük volt, azok Galeriusnak és embereiknek jóvoltából
105 V, XXXIX | egyszerre állt el a lélegzete. Galerius elkapta a diadémot.~- Meg
106 V, XXXIX | utánaröpült a diadémnak.~Galerius azt is röptében fogta el,
107 V, XXXIX | közölni Diocletianussal Galerius és Maximianus összeesküvésérõl.
108 VI, XL | Constantinus ül Diocletianusnak Galerius és Maxentius által megfertõztetett
|