Rész, Fejezet
1 I, I | viszed vízre a csirkéidet, öreg kotlós?~Szájával a meggörbülve
2 I, I | A két sötét lebernyeges öreg leballagott. A sötét lebernyeget
3 I, II | rabszolgájának, fiú! Tudta az öreg Quintus, mit csinál! Ha
4 I, II | szemét odaadta a császárért, öreg korára rábízta a másikat
5 I, II | páváskodni? Igaz, hát az öreg Quintus elismer-e úrnak?~-
6 I, II | Aztán elmosolyodott. Az öreg tudós bölcsességével, aki
7 I, III | nem kell szégyelleni. Az öreg Maximianusnak már egy szál
8 I, IV | Lactantius, mit írna az öreg Cicero az istenek termé
9 I, IV | szeretnek? No, mit üzent az öreg?~Quintipor megtette a jelentést.
10 I, V | az apám tudja, hogy õt az öreg Romula magától Mars istentõl
11 I, V | tudja. Csak az én drága öreg nagyanyám nem tud róla semmit.
12 I, V | gyönyörûségem? Hát nem felelsz az öreg dadusnak? Visszaûzzük a
13 I, V | nimfa kínálta oda keblét egy öreg szatírnak. A kõ nem volt
14 I, V | tudott jó szívvel gondolni öreg barátjára.~Már hajnalodott,
15 I, VI | mondott, és nem isteneket. Az öreg rabszolga szeme fölcsillant.~-
16 I, VI | Azért a szent palotában az öreg rabszolgát kérte meg, aki
17 I, VI | vagyok, a császárnak meg az öreg Sapriciának így is jó voltam
18 I, VI | nobilissima megsimogatta az öreg állát, és ránevetett a fiúra.~-
19 I, VII | vénasszony-képû, puffadt, öreg katona, akinek peckes tartása
20 I, VII | érdeklõdõ arcot vágni az öreg bajtárs léha fecsegéséhez.~
21 I, VII | a többit is. Elõállt egy öreg katona, és valamennyiük
22 I, VII | cirkusznál. Még most is látom az öreg szószólót, akit csodálatosan
23 I, VIII | elbeszélgetett Quintusszal, az öreg kertésszel, aki a császár
24 I, IX | évõdött egymással a két öreg egész addig, míg a szent
25 I, IX | belecsavarhatta volna magát a sovány, öreg test, hanem az összeszáradt
26 I, IX | kicsit elõrehajló, korán öreg ember körte formájú, hatalmas
27 I, IX | félt, hogy a nyers, nyakas, öreg veterán parancs ellen akarja
28 I, IX | tett az ajtó felé. - Gyere, öreg bajtárs. Ejnye, nem szégyenled
29 I, X | azt felelte, hogy ha az öreg katonák, õ és Maximianus
30 I, XI | melyik lesz az igazi. Ha az öreg énrám hallgatna, a kvád
31 I, XI | is beleugrott a Padusba. Öreg emberek, fiatal gyerekek,
32 I, XI | baj, hogy a Dominus már öreg, ti pedig gyávák vagytok -
33 I, XI | látott ilyen borba könyökölõ, öreg katonákat összebújni. Az
34 I, XIII | esti kép. Az összebújó két öreg katona, aki nagy rablásra
35 I, XIII | ilyen az eszedbe? A Dominus öreg lett és tehetetlen. Dühös
36 I, XIII | császárnak kiáltatni, mihelyst az öreg Diocles befogja a szemét.
37 I, XIV | udvarnál, mert rád emlékeztet, öreg bajtárs. Így legalább mindnyájan
38 I, XV | visszadugja a zsebébe az öreg, aszerint hogy kivel beszél.~
39 I, XV | hanem én is! - kapott az öreg az asszony derekához.~Quintipor
40 I, XVI | forduljon el a bálványoktól.~Az öreg katona beszédére sokan rábólintottak.
41 I, XVII | illatával. Vajon téged, öreg könyvmolyom, csiklandoznak-e
42 I, XVII | engem!~Csóválod a fejedet, öreg Bionom, és azt kérded magadban,
43 I, XVII | is gondolnád, hogy ez az öreg bagoly, aki oly keveset
44 I, XVII | azt az árnyékéletet, amely öreg napjainkra idefönt részünkké
45 I, XVII | elveszíteni, mert teveled, öreg matematikus, nem lehet veszekedni.
46 I, XVIII | Romula nagyanyjáról és az öreg Trulláról. Mindig jólelkûen
47 I, XVIII | hajóskapitányhoz s itt Alexandriában az öreg Bionhoz és Lactantiushoz.~-
48 I, XVIII | odakullogott a kerítéshez. Öreg jószág volt, elnehezedett
49 I, XVIII | színész kezét. Erre egy öreg Osiris-pap jött ki a házból,
50 I, XIX | Lactantius, s Antiochia öreg püspökére nézett, aki kopaszra
51 I, XIX | és lerajzolta a soklapú, öreg prizmát, megelõzte a magyará
52 I, XIX | elkápráztatja, s az övé már öreg szem.~Lactantius hazaküldte
53 I, XXI | lehetett látni. Memphisben egy öreg favágó szemtanúja volt annak,
54 II, XXII | kissé fáradt és hajlott öregember a világ ura, aki egy
55 II, XXII | tolmácsnak fölfogadott, öreg memphisi pap se tartotta
56 II, XXII | elõtte a szemét? Ó, mégis az öreg Bionnak volt igaza! Akkor,
57 II, XXII | megvan, akit keresel. Az öreg kiásott engem, mert én már
58 II, XXII | szimatolt a lány. - Mivel tüzel öreg démonunk?~Biz az a saját
59 II, XXII | császár állt, félig eltakarva öreg megmentõjüktõl. Elõrelépett,
60 II, XXII | démonok kõsivatagából. Az öreg démontól hiába próbáltak
61 II, XXIV | kivégzett püspököt. A jó öreg, aki nappal mint rabszolga
62 II, XXV | vén óriásra. - Azonnal!~Az öreg platánt Kleopátra fájának
63 III, XXVII | járt vele a hajón, mikor az öreg kormányos a csillagokat
64 III, XXVIII| azonban rátoppantott.~- Drága öreg Trullám, ne óbégass, és
65 III, XXX | levegõt szívni. Csak egy öreg, fekete rabnõ nyikorogtatta
66 III, XXXI | inkább. De az öszvér higgadt, öreg állat volt, s nem hozta
67 III, XXXI | vissza a tûzhelyvédõ jó öreg Lateranus istenhez.~- No
68 III, XXXI | könnyû, Septumana, mert te öreg vagy, és úgyse éred meg...~
69 III, XXXI | nem volt mehetnékje. Az öreg cseléd elkapatottságával
70 III, XXXII | Látjátok - simogatta eres, öreg kezeivel az idõbarnította
71 III, XXXII | Odakint csaholt a kutya, az öreg kiszaladt, átnyújtva a csészéket
72 III, XXXII | mosolyogva hallgatta az öreg templomszolgát, aki türelmesen
73 III, XXXII | feketék párosak - mondta az öreg, s beleszedte a galambokat
74 III, XXXII | Visszamentek a templomba. Az öreg letette a kosarat az oltárra,
75 III, XXXII | hozok! - pillantott oda az öreg, és kiszaladt a templomból.~
76 III, XXXII | Kiröpültek? - szaladt be az öreg, hadonászva az ezüstkéssel. -
77 III, XXXIII| dajka.~- Mért haragszol rá, öreg Párka? - köhögött a lány.~-
78 III, XXXIII| szállították volna le, s erre egy öreg hintóhordó, szíjnyaklóval
79 IV, XXXIV | Most már csak régi divatú, öreg centuriók hordták magukkal.~-
80 IV, XXXIV | próbálja meg! - villant meg az öreg katona kardpenge-tekintete. -
81 IV, XXXIV | félrevezeti a tehetetlen, öreg császárt addig is, míg az
82 IV, XXXIV | világtól elmaradt, régi fajta öreg. De a kegyencének és a kegyence
83 IV, XXXV | pedni, és mibõl fog élni öreg napjaira. Nem tart-e attól,
84 IV, XXXV | Quintipor, s belekarolt öreg mesterébe. - Együtt megyünk?
85 IV, XXXVI | is mulattatta. Pappus, az öreg meg akarta szöktetni Dossienusnak,
86 IV, XXXVI | az ifjú kecskét, hanem az öreg szerelmest is. Együgyûség,
87 IV, XXXVI | taps. Maga Bion se sajnálta öreg tenyereit, és a maga szerényebb
88 IV, XXXVI | szenátorok padjaiban egy öreg ember állt fel. A kortól
89 IV, XXXVII| egyenletes meleg. Márpedig azt az öreg Trulla jobban tudja, mi
90 IV, XXXVII| meg akart hamisítani. De öreg barátunknak ne szólj róla!
91 IV, XXXVII| feladat a csillagok alatt egy öreg matematikus számára, fiam,
92 V, XXXIX | engedte magához, csak azt az öreg eunuchot tartotta kézügyében,
93 V, XXXIX | vele egy zsidó nemzetbeli öreg, afféle rõzsére való szegényember,
94 V, XXXIX | Csak addig, míg két remegõ öreg kéz megtalálta egymást,
95 V, XXXIX | s két halálosan sápadt, öreg emberfej összeborult. S
96 V, XXXIX | parancsolhatott ez az átkozott öreg filiszteus? Nem is gondolt
97 V, XXXIX | ilyen szegény, köhögõs, öreg zsidónak való. Volt õneki
98 V, XXXIX | elmosolyodott, mikor arra az öreg túrószacskóra gondolt, akit
99 V, XXXIX | elsõ sorokban állottak.~- Öreg ember áll elõttetek, aki
100 VI, XL | Lactantiusom, ne vedd ítéletbe öreg barátodat, aki még mindig
101 VI, XL | kihullottak ujjaim közül. Mondom, öreg ember vagyok már én, régi
102 VI, XL | kellemesen szolgálja az öreg embereket, és csak olyan
103 VI, XL | csak annyit, hogy én már öreg ember vagyok, aki nem sok
104 VI, XL | lakójának, akinek az én öreg cseléd karom volt egyetlen
|