Rész, Fejezet

  1       I,  VIII   |           a nobilissima vállára.~- Gránátvirág! - súgta a lány, és szeme
  2       I,  VIII   |       nevedet mondtam. Rátaláltam. Gránátvirág!~Senki se figyelte õket.
  3       I,  XIII   |          virágot kapta. Quintipor. Gránátvirág. Merne fogadni, hogy a sötétben
  4       I,  XV     |         hatsz, nem vagyok üvegbõl, Gránátvirág.~Érezte, hogy a fiú karja
  5       I,  XV     |   könyökölte a fiút.~- Van pénzed, Gránátvirág? Kettõt vegyél, egyet nekem,
  6       I,  XV     |           tudsz-e bátor fiú lenni, Gránátvirág! Szszsz!~A fiú zavarában
  7       I,  XV     |      nobilissima.~- Most nem kell, Gránátvirág. Majd akkor fizettetlek
  8       I,  XV     |      szemfüles zsidóra.~- Gyerünk, Gránátvirág! Csakugyan okosabb lett
  9       I,  XVIII  |            már, Quintipor!~Már nem Gránátvirág! Quintipor láza hirtelen
 10       I,  XVIII  |     hegyével fölemelte az állát.~- Gránátvirág? Ugye, azért kérded?~A fiú
 11      II,  XXVI   |    csalódás és keserûség könnye.~- Gránátvirág!~A háta mögül jött a hang,
 12      II,  XXVI   |           semmit.~- Mit csináltál, Gránátvirág?~- Vártalak, nobilissima.~-
 13      II,  XXVI   |          karja után nyúlt.~- Igaz, Gránátvirág? Igazán igaz? Mindig vártál
 14      II,  XXVI   |       kikötõ-sor felé fordultak.~- Gránátvirág! - súgta a lány, ahogy beértek
 15      II,  XXVI   |            a császár.~- Hová küld, Gránátvirág?~- Messzire. Bajaeba. Ezután
 16      II,  XXVI   |               Nem értesz te ahhoz, Gránátvirág - rántotta fel a vállát
 17      II,  XXVI   |               Neked minden szabad, Gránátvirág! Majd én megtanítlak rá,
 18      II,  XXVI   |          lány boldogan kacagott.~- Gránátvirág, a te szemed tovább káprázik,
 19      II,  XXVI   |   felhatalmazás is.~- Csacsi vagy, Gránátvirág.~ ~
 20     III,  XXVII  |           akárkivel a világon? Hát Gránátvirág mit szólna hozzá, ha neki
 21     III,  XXVII  |            szomorúságú profilja.~- Gránátvirág! Hogy kerülsz te ide?~Az
 22     III,  XXVII  |          Te is hiába várod Keüxöt?~Gránátvirág magyarázta el neki, hogy
 23     III,  XXVII  |       szempilláin.~- Mit csinálsz, Gránátvirág? - hajtotta fejét a fiú
 24     III,  XXVII  |      versemet elengedem. Elhoztad, Gránátvirág?~Hogy az alexandriai epigrammát
 25     III,  XXVII  |        nagyot sóhajtott.~- Tudtam, Gránátvirág, hogy egy holdújulásnál
 26     III,  XXVII  |       hiszen a te arcod van rajta, Gránátvirág.~- Dehogy, Antinousé. Hadrianus
 27     III,  XXVIII |        piroslott a ráömlött bor.~- Gránátvirág - tette a tenyerét az álla
 28     III,  XXVIII |        lábát se tette be.~- Látod, Gránátvirág, milyen kis helyen megférek
 29     III,  XXVIII | rendetlenséget, mint amekkora van. Gránátvirág megígéri neked, hogy énrajtam
 30     III,  XXVIII |         fog meglátni a szobában.~- Gránátvirág? - tátotta el a dajka a
 31     III,  XXVIII |            kis szentségem? Ki az a Gránátvirág?~Titanilla megfricskázta
 32     III,  XXVIII |       engedett.~- Vesd le a ruhád, Gránátvirág. Ne gyerekeskedj, mert mindjárt
 33     III,  XXVIII |           Tit?~- Semmi se történt, Gránátvirág. Kivettük a ruhádból a foltot,
 34     III,  XXVIII |        pedig nem szabad emelgetni, Gránátvirág, annak, aki nem akarja elfelejteni
 35     III,  XXVIII |      kitolta rajta.~- Jó éjszakát, Gránátvirág!~- Hát te nem jössz?~- Nem,
 36     III,  XXX    |          adsz.~- Ne ejts kétségbe, Gránátvirág! Azt hiszed, mindig így
 37     III,  XXX    |          Ilyent igazán ne kérdezz, Gránátvirág. Talán tegnap óta. Ne nézz
 38     III,  XXX    |         irigyled el tõlem, fösvény Gránátvirág?~- Ha igazi császár volnék,
 39     III,  XXX    |           szibilla barlangjával.~- Gránátvirág, te vagy a legokosabb ember
 40     III,  XXX    |     alvilág bejárata...~- Vigyázz, Gránátvirág mindenüvé csak velem mehetsz!
 41     III,  XXX    |     fonjanak koszorút. Õ is egyet, Gránátvirág is egyet, s azt dobják hátra
 42     III,  XXX    |   özvegységét élvezi már Bajaeban.~Gránátvirág nem mosolyodott el, s neki
 43     III,  XXX    |      szamárságot.~- Taníts meg rá, Gránátvirág.~- Nem, ne tanuld meg! -
 44     III,  XXX    |    tökéletesen szeretnék meghalni, Gránátvirág, hogy egy porszem se maradjon
 45     III,  XXX    |      gyerekem soha. Ne szólj most, Gránátvirág, semmit. Holnap megverhetsz,
 46     III,  XXX    |    asszonyról?~- Valami bajod van, Gránátvirág? - állt meg ijedten a lány
 47     III,  XXX    |            Megbír ez kettõnket is, Gránátvirág - mondta nyugodtan, s eleresztette
 48     III,  XXXI   |             hogy ilyen gyáva vagy, Gránátvirág - fogta meg a lány a másik
 49     III,  XXXI   |       megint megszeged a törvényt, Gránátvirág? Már megint a jövõ titkait
 50     III,  XXXI   |           karját.~- Gyerünk innét, Gránátvirág. Én úgy félek.~A lány csakugyan
 51     III,  XXXI   |       kikötõsoron dülleszkedett.~- Gránátvirág, eredj vissza!~- Minek,
 52     III,  XXXI   |        félek. Én nem vagyok bátor, Gránátvirág, csak tettetem magamat.
 53     III,  XXXI   |         itt, kis Tit.~- Megveszed, Gránátvirág?~- Megveszem, kis Tit.~Pár
 54     III,  XXXI   |       Akkor nekem meg kell halnom, Gránátvirág - csüggesztette le a lány
 55     III,  XXXI   |            Fõvértanút.~- Köszönöm, Gránátvirág. Ugye, az biztosan csodát
 56     III,  XXXI   |        volt a hangja.~- Tegyél le, Gránátvirág. Virágot akarok. Szakíts
 57     III,  XXXI   |            már nevetett. Hogy ez a Gránátvirág ilyen ravasz tud lenni!
 58     III,  XXXI   |             De furcsákat kérdezel, Gránátvirág. Még senki se kérdezett
 59     III,  XXXII  |            nem hordod te azt soha, Gránátvirág?~- Eltettem, kis Tit. Csak
 60     III,  XXXII  |           Ej, bolondokat beszélek, Gránátvirág. Inkább te mondd meg, te
 61     III,  XXXII  |        ragadtatva? Rögtön felelni, Gránátvirág!~- Tetszettél, tetszettél.~-
 62     III,  XXXII  |      Láttad te már nõnek a térdét, Gránátvirág? De meg is nézted? Ne mondd,
 63     III,  XXXII  |       vetett háttal.~- Vegyél föl, Gránátvirág, és szaladjunk innen akárhová.
 64     III,  XXXII  |      kifutott utána.~- Megszöktél, Gránátvirág?~- Áldozatot szeretnék bemutatni
 65     III,  XXXII  |        visszakapta a fejét.~- Úgy, Gránátvirág? - csúfolódott. - Hát kinek
 66     III,  XXXII  |           Már közeledünk Bajaehoz, Gránátvirág - nyújtotta kezét a lány
 67     III,  XXXII  |          tréfásan megfenyegette.~- Gránátvirág! Nem szégyelled magad? Kitaláljam,
 68     III,  XXXII  |          mit gondoltál már megint?~Gránátvirág sohase örült még ennyire
 69     III,  XXXII  |             Most hogy mentesz meg, Gránátvirág?~Hátuk mögött már akkor
 70     III,  XXXII  |         elférek. Nem leszek nehéz, Gránátvirág?~Az ég szinte szünet nélkül
 71     III,  XXXII  |     lehelete. - Csak elálmosodtam, Gránátvirág. Nem lesz baj, ha alszom
 72     III,  XXXII  |         suaveolum. Valami baj van, Gránátvirág?~Azért kérdezte, mert a
 73     III,  XXXII  |  görnyedezés kínjától.~- Itt vagy, Gránátvirág? - nyitotta fel Tit a szemét. -
 74     III,  XXXII  |      senkink sincs egymáson kívül, Gránátvirág?~- Értem, kis Tit - felelt
 75     III,  XXXII  |            kezét. - Mit gondoltál, Gránátvirág?~Egy-két lépést egyedül
 76     III,  XXXII  |      gondoltalak volna. Aludj jól, Gránátvirág!~Elkapta a fiú kezét, mind
 77     III,  XXXIII |         Nem nyitja ajtaját meg. ~S Gránátvirág azóta ~Nem hajnal harmatában, ~
 78     III,  XXXIII |         Vége az alküonei napoknak, Gránátvirág - mondta nyugodtan.~- Vége
 79     III,  XXXIII |          fiúéból.~- Nem haragszol, Gránátvirág? Tudod, itt már nem szabad.~
 80     III,  XXXIII |      azelõtt.~- Hívatni akartalak, Gránátvirág. Elkísérsz a becsületes
 81     III,  XXXIII |          elválását.~- Olvasd csak, Gránátvirág, nekem megfájósodott a szemem,
 82     III,  XXXIII |         mégiscsak jobban ért, mint Gránátvirág, de ha nagyon akarja, együtt
 83     III,  XXXIII |      Meghalt az apád? De jó neked, Gránátvirág.~De rögtön ráeszmélt, hogy
 84     III,  XXXIII |        palotában.~- Jó kedved van, Gránátvirág - nyújtotta eléje mind a
 85     III,  XXXIII |      tenyerei közé.~- Csókolj meg, Gránátvirág - fordította felé az arcát
 86     III,  XXXIII |            mosolygott.~- Köszönöm, Gránátvirág.~- Mit köszönsz, kis Tit?~-
 87     III,  XXXIII |        ellepték a könnyek.~- Én... Gránátvirág... én... most már... megmutatom
 88     III,  XXXIII |         nem látjuk többet egymást, Gránátvirág. Légy boldogabb, mint én.~
 89     III,  XXXIII |            Sohasem szerettem mást, Gránátvirág, csak téged. És esküszöm
 90     III,  XXXIII |            leány-bullára esküszöm, Gránátvirág.~Azzal elment, lehajtott
 91      IV,  XXXVI  |            Tit beszélt. Ne hazudj, Gránátvirág, lágy az orrod, ne hazudj!
 92      IV,  XXXVI  |         sem szabadíthat föl téged, Gránátvirág.~Most fölütötte Quintipor
 93      IV,  XXXVI  |         Ide fordítsd a virágarcod, Gránátvirág beszél, hallod? Nem hazudok,
 94      IV,  XXXVII |           a hangját is hallotta.~- Gránátvirág, nem alszol még?~- Nem alszom,
 95      IV,  XXXVII |             Nem alszom, kis Tit.~- Gránátvirág, én mindig tudtam, hogy
 96      IV,  XXXVII | elgondolkozott és elmosolyodott.~- Gránátvirág a neve.~- És Nikomédiában
 97      IV,  XXXVII |          reggel óta. Mi a neved?~- Gránátvirág.~Az írnok elnevette magát.~-
 98       V,  XXXVIII|           a... a füled... virág... Gránátvirág.~A császárné addig maradt
 99       V,  XXXIX  |          de sejtette, hogy attól a Gránátvirág nevû rabszolgától származhatnak,
100       V,  XXXIX  |           Gránátvirágnak hívják.~- Gránátvirág? - sikoltott föl a császárné.
101       V,  XXXIX  |        hogy a fiatal uraság maga a Gránátvirág, isten úgy segítse meg,
102       V,  XXXIX  |      börtön udvarán. Úgy, mint egy gránátvirág.~Már rég elhallgatott, mikor
103       V,  XXXIX  |          halkan beszélt.~- Itt van Gránátvirág.~Ott volt, a láda fenekéhez