Rész, Fejezet
1 I, I | te, mert én is naissusi vagyok. Nekem földim Flavia Helena.
2 I, II | rázta Bion a fejét -, nem is vagyok rá kíváncsi.~- Biztosan
3 I, II | talapzatáról. „Én Christophorus vagyok, és a jövendõt hordozom” -
4 I, II | Nem tehetem. Máshova vagyok híva.~- Mért mondod ezt
5 I, II | érzem magam, Bion, mióta úr vagyok.~Gyerekes kevélységgel simította
6 I, III | amennyit várt.~- Ha én Jovius vagyok, légy te Herculius. Oltárokon
7 I, III | De én nem az õ gyereke vagyok. Én az én anyámat tudakoltam.
8 I, IV | vagyonom nincs. Tudod, hogy én vagyok a császári ház koldus-király
9 I, IV | annak a Maximianusnak a fia vagyok, akinek hóhér a végrehajtója.~
10 I, V | magának mondta:~- Rabszolga vagyok. Az apám rabszolgája.~A
11 I, V | jelenti, hogy Quintus fia vagyok. Quinti puer.~- Bocsáss
12 I, V | Maximilla. „Legnagyobbacska” vagyok. Mit, azt hiszed, sokkal
13 I, V | azt hiszed, sokkal kisebb vagyok nálad?~Leugrott a pamlagról,
14 I, VI | vagy, lányom.~- Az. Fiatal vagyok, császár lánya, caesar felesége,
15 I, VI | Pantaleonnak hívnak, orvos vagyok.~Az öregember megint arcra
16 I, VI | nem vagy keresztény?~- Az vagyok, uram, s most már emlékszem
17 I, VI | istenünk nevében. Boldog vagyok, hogy én mutathatom neked
18 I, VI | a fiatalabb.~- Az orvos vagyok.~- Ki hívott?~- Az Isten
19 I, VI | álmos, lányom?~- Elesett vagyok, anyám.~- Akarsz idebújni
20 I, VI | most már megint a kislányod vagyok, s ezután mindig az maradok?~-
21 I, VI | Kis úrnõm, látod, félszemû vagyok, a császárnak meg az öreg
22 I, VII | szentséges úr. Én Anthimus vagyok, az olajütõ. Ezek meg a
23 I, VII | Krisztusban. Én pásztoruk vagyok.~Maximianus ráförmedt.~-
24 I, IX | hogy én most már katona vagyok. Különben is már reggel
25 I, IX | szobából. - Abban aztán biztos vagyok, hogy amit az én Quintusom
26 I, IX | mondta, mint a többit.~- Az vagyok, szentséges úr. Magister
27 I, X | császár a fejét. - Én nem vagyok tudós, beszélj az én nyelvemen.
28 I, X | aranykoporsódba. Úgyis fáradt vagyok, csak ez a reménység tart
29 I, XI | asztalt.~- Én a te fiad vagyok! Mi nem vagyunk rászorulva
30 I, XII | feleségem, és én jó ura vagyok a második feleségemnek.
31 I, XII | nyakában lógott.~- Én türelmes vagyok, fiam - mondta Helena méltósággal. -
32 I, XIII | lett és tehetetlen. Dühös vagyok rá, az lehet. Sajnálom is,
33 I, XV | is megszoríthatsz, nem vagyok üvegbõl, Gránátvirág.~Érezte,
34 I, XV | Honnan tudod, hogy az vagyok? - himbálta meg magát Titanilla.~-
35 I, XV | Engem ne sajnálj, mert nem vagyok gödölye. Hadd látom, tudsz-e
36 I, XV | belõle.~- Most már vértanúd vagyok - nevetett a lány -, s lenyalta
37 I, XVI | orvos jelentkezett.~- Itt vagyok, azonnal megyek!~Addig is,
38 I, XVII | matematikus, hogy most én vagyok a császárnak az, ami ezelõtt
39 I, XVII | szemû emberek - én is az vagyok - mind rosszak, és a kék
40 I, XVIII | Látod, magister, hogy nem vagyok én olyan tudatlan kislány,
41 I, XIX | mostanában jöttem rá, hogy az vagyok. Mióta üldözik õket. Azelõtt
42 I, XIX | olvasni tud, amiben nem vagyok biztos, és ha én magyarázom
43 I, XX | kell kiállnom, aki csak apa vagyok! Amikor úgy érzem, hogy
44 I, XX | ölelj meg, nem a császár vagyok én, hanem az apád...~Jobbját
45 I, XXI | gyöngeségtõl.~- Hogy én ki vagyok? Az igazságos Isten legbûnösebb
46 II, XXII | találmányával?~- Tudod te, ki vagyok én? - kérdezte a császár
47 II, XXII | körülnézett volna.~- Itt vagyok, uram - csendült föl a lány
48 II, XXIV | összes gyülekezetek, hogy én vagyok az, aki vizsgálom a veséket
49 II, XXVI | bizalmasan bólintott.~- Benoni vagyok, szolgálatodra. - Aztán
50 III, XXVII | csapongó.~- Kár, hogy nem vagyok olyan kék - nevetett a lány.~
51 III, XXVII | kapni.~- Látod, hogy el vagyok én maradva a világtól! -
52 III, XXIX | engemet. Tudod, én öregasszony vagyok, és nem értek az ilyesmihez.
53 III, XXIX | Öregasszonynak így is elég szép vagyok már én - mondta hálálkodva
54 III, XXX | nektárszörpölgetésre, én pedig halandó nõ vagyok, akinek nem oltja szomját
55 III, XXX | leszel olyan bátor, mint én vagyok? Se nem parancsolsz? Se
56 III, XXX | pedig nagyon rossz útitárs vagyok. Mindjárt elfáradok, és
57 III, XXX | haza, mert nagyon fáradt vagyok.~Rossz kedve még másnap
58 III, XXX | hogy én csak rabszolga vagyok. Nekem nem jár szép halál.
59 III, XXXI | Hát nem tudod már, hogy én vagyok a vad nobilissima? Nem ajánlom,
60 III, XXXI | meghallotta a nevét.~- Én vagyok, mit akartok velem - szólt
61 III, XXXI | a birodalomban, mint én vagyok!~Csontos öklével kiszáradt
62 III, XXXI | Manliusok nemzetségébõl való vagyok. Fõpapok, konzulok, hadvezérek
63 III, XXXI | testvér. Én is mindig úgy vagyok, hogy inkább a lábam ujját
64 III, XXXI | gyalázattól.~- Elveszett ember vagyok - csikorgatta fehér farkasfogait
65 III, XXXI | kaparta a fájás. Kíváncsi vagyok, használ-e.~Septumana a
66 III, XXXI | haláltól is félek. Én nem vagyok bátor, Gránátvirág, csak
67 III, XXXI | meglátom. Akkor akárhol vagyok, fölnézek rá és imádkozom.~-
68 III, XXXI | Énekébõl:~- Kedvesem, én vagyok az a virág, amely kedvesed
69 III, XXXII | akarom még fölvenni.~- Nem vagyok rá kíváncsi, mikor - fordított
70 III, XXXII | jó most, hogy ilyen kicsi vagyok. Még az öledben is elférek.
71 III, XXXII | ekkora kolonccal, mint én vagyok rajtad, nem bír a szél.~
72 III, XXXIII | visz a hátán. Én kis Tit vagyok, felelte õ, és el akarok
73 III, XXXIII | Antiochia óta... menyasszonya vagyok... Maxentiusnak. Holnap
74 IV, XXXIV | ismered a gazdád fiát?~- Nem vagyok beismerkedve az idevaló
75 IV, XXXIV | caesarom, s én mindenre kész vagyok teérted. Még arra is, hogy
76 IV, XXXIV | is kellene, s én barbár vagyok, nekem nincs római tûm.
77 IV, XXXIV | Hiszen õ asszony, én meg lány vagyok, aki most készülök legényt
78 IV, XXXV | matematikus kezét.~- Én is készen vagyok. Búcsúzom tõled, Bion. Ha
79 IV, XXXV | ilyen nagy bûnös, mint én vagyok, Isten színe elé juthat,
80 IV, XXXV | tettem, mert úgy éreztem, nem vagyok méltó a vértanúk pálmaágára,
81 IV, XXXV | Jeruzsálembe?~- Ó, uram, hol vagyok én még attól! - nevetett
82 IV, XXXVI | elárultál engem, aki csak álom vagyok, azért, aki hús és vér.
83 IV, XXXVI | vagy, mint ahogy én asszony vagyok, és mindnyájan engedelmeskedünk
84 IV, XXXVI | elfutottam, és abban már nem vagyok bizonyos, hogy kiáltott-e
85 IV, XXXVI | én most már keresztény vagyok! Kövessétek példámat!~Máskor
86 IV, XXXVI | én most már keresztény vagyok! Kövessétek példámat.~A
87 IV, XXXVI | most már valóban keresztény vagyok, és kövessétek példámat!~
88 IV, XXXVI | hallatszott.~- Én is keresztény vagyok!~- Mi is azok vagyunk! -
89 IV, XXXVII | most már igazán keresztény vagyok. Kövesd a példámat.~Az ablaktáblák
90 IV, XXXVII | ura lenni. Azt hiszi, én vagyok az oka.~- De hát minek az
91 IV, XXXVII | megyek, megyek, már itt se vagyok.~Ki is ment az ajtón, de
92 IV, XXXVII | szoktam játszani, mikor itthon vagyok. Az én öcsém is ekkora volt,
93 IV, XXXVII | nincs, ugye?~- Jó gyalogló vagyok, uram. A magam lábán is
94 IV, XXXVII | az írnok.~- Én keresztény vagyok - mosolygott Quintipor.~
95 IV, XXXVII | én már ma is keresztény vagyok.~- Oly sürgõs neked? Ilyen
96 IV, XXXVII | éves vagy?~- Huszadikban vagyok.~A toll vastagon fogott.
97 V, XXXVIII| nobilissima. Hát nem tudod, ki vagyok? Sok a dolgom, mégis eljöttem
98 V, XXXVIII| erõtlen kezével.~- Ügyetlen vagyok. Akaszd ki csak a bullám,
99 V, XXXIX | mozaikpadlón koppant.~- Gyönge vagyok, Bion - motyogta a császár -,
100 VI, XL | közül. Mondom, öreg ember vagyok már én, régi dalok fogatlan
101 VI, XL | hogy én már öreg ember vagyok, aki nem sok hasznát venném
|