Rész, Fejezet

 1       I,  I      |         fecsegõ közé dugta torzonborz fejét.~- Mit jár a szátok ilyen
 2       I,  I      |          dinnyével a paraszt bozontos fejét - itt vannak a perzsák!~
 3       I,  II     |      püspöküket?~- Nem - rázta Bion a fejét -, nem is vagyok rá kíváncsi.~-
 4       I,  III    |         írását.~A caesar lehajtotta a fejét.~- Elégettem a levelét.
 5       I,  III    |               altiszt, és meghajtotta fejét a sötétruhások elõtt.~-
 6       I,  IV     |           Maxentius - húzta oldalra a fejét a nobilissima.~Aztán elnevette
 7       I,  IV     |              Maxentius, és hozzákente fejét a lány nyakához.~Az utálkozva
 8       I,  V      |                Quintipor lehajtotta a fejét. Ha az volt is, eddig senki
 9       I,  V      |     kiegyenesedett, és hátravetette a fejét.~- Sok bolondot beszélek,
10       I,  V      |               lány félrebillentette a fejét.~- Nem imádsz engem, rabszolga?
11       I,  V      |      Körülnézett, magához kapta a fiú fejét, és a fülébe súgta:~- Örülök
12       I,  VI     |              hátra kellett csavarni a fejét. Úgyse találta a fiát sehol.
13       I,  VII    |          tudta idejében visszakapni a fejét, Maximianus észrevette,
14       I,  VIII   |          császár csak akkor kapta föl fejét, mikor a rhetor hangja fölcsendült
15       I,  VIII   |       üdvözlést, és karját fölemelve, fejét pár pillanatra eltakarta
16       I,  VIII   |               a szóra hátrahajtotta a fejét. Az ég bársonyán szikrázó
17       I,  VIII   |             Csak olyankor horkantott, fejét felkapva, amikor a rhetor
18       I,  IX     |           felesége vállára hajtotta a fejét, hogy ne kelljen a szemébe
19       I,  IX     |          végére. Most megkapta az ura fejét, és maga felé fordította
20       I,  IX     |    Kétségbeesetten csüggesztette le a fejét.~- Ki az a Pantaleon?~-
21       I,  IX     |               körte formájú, hatalmas fejét. Gyér, õsz haja, ráncos
22       I,  IX     |             az - csóválta a kertész a fejét. - A te rabszolgád, uram.
23       I,  IX     |            térdelt. Az elfordította a fejét, és bágyadtan intett a kezével.~-
24       I,  IX     |       Dominának. Quintus megvakarta a fejét. Õt se nem küldték, se nem
25       I,  X      |          érdekli õt - rázta hevesen a fejét Diocletianus.~Mikor azonban
26       I,  X      |                 kapta föl a császár a fejét. - Én nem vagyok tudós,
27       I,  X      |           házi-oltára. Odatámolygott, fejét betakarta az oltárra rejtett
28       I,  X      |            ráhajthatta volna zakatoló fejét. Sapricia? Milyen furcsa,
29       I,  X      |               Bion.~A császár rázta a fejét. A fiút nem azért vette
30       I,  XI     |                 Érthetetlen - rázta a fejét Galerius. - A Dominus a
31       I,  XI     |               nézett, aki lesütötte a fejét. Maximianus pedig Maxentiusra
32       I,  XII    |        mellére ütött, és lehajtotta a fejét, két kezét pedig összekulcsolta.~-
33       I,  XIV    |              nem sokáig törte rajta a fejét. Nem bánta volna, ha nem
34       I,  XIV    |           Kedvetlenül fordította el a fejét, de hirtelen mosoly suhant
35       I,  XIV    |             ontunk vért - rázta meg a fejét a császár, mielõtt a nyugati
36       I,  XIV    |          Constantius lehorgasztotta a fejét. Maximianus felháborodva
37       I,  XV     |         imádságát, és álomra hajtotta fejét. Csak virradatkor vette
38       I,  XVIII  |        épületbõl egy tehén dugta ki a fejét, bámész szemeit rámeresztve.
39       I,  XVIII  |               viszonozta a bõgést, és fejét odanyomta a rácshoz. A színész
40       I,  XIX    |            rhetor hirtelen felkapta a fejét.~- Nini, hát az én szolgám
41       I,  XX     |          gyógyította meg - csóválta a fejét a császár -, csak elaltatta
42       I,  XX     |         tartván elébe levágott, véres fejét. Hiszen nekem egy szóval
43       I,  XX     |           vérbe fagyott, drága, szõke fejét látta maga elõtt. Mért szeretik
44       I,  XXI    |     orgyilkosságra készülõ istentelen fejét.~- Kár volt - nézett a császár
45       I,  XXI    |               meglepetten kapta fel a fejét. Nemcsak az ember és a hang,
46       I,  XXI    |              császár megborzongott. A fejét fájlalta, és csakugyan rosszul
47      II,  XXII   | férfiszemélyre?~Most már õ kapta el a fejét, szégyenkezõen is, dacosan
48      II,  XXII   |            most már rémülten forgatta fejét jobbra-balra. Kiáltani akart,
49      II,  XXII   |               hirtelen elfordította a fejét, hogy könnyel teleszaladt
50      II,  XXII   |          fátyolt, hirtelen aládugta a fejét. Látni akarta a jövendõjét.~
51      II,  XXII   |               a fátyolt, ám aládugott fejét mindjárt vissza is kapta,
52      II,  XXIII  |              császár lehorgasztotta a fejét, és egymásra tapasztotta
53      II,  XXIII  |                Prisca hevesen rázta a fejét az ura vállán.~- Vagy eljössz
54      II,  XXIII  |          asszony most már felemelte a fejét, és szívszaggató könyörgéssel
55      II,  XXIV   |      díszített, széles szalagot tett, fejét pedig mitrával födte be,
56      II,  XXVI   |              rajta. Elõször elkapta a fejét, a nobilissima öltözködött.
57      II,  XXVI   |     magisterbe, és vállára hajtotta a fejét.~- Mit tettél, rossz fiú?
58     III,  XXVII  |             hanem még azon is törte a fejét, hogyan vehetné elejét a
59     III,  XXVII  |              rá ne nyugtassa megint a fejét. Végighevert a füvön, bal
60     III,  XXVII  |               Gránátvirág? - hajtotta fejét a fiú térdéhez.~- Találd
61     III,  XXVII  |           lánynak.~Most megcsóválta a fejét.~- Nem hoztam el, kis Tit.~
62     III,  XXVII  |             kis Tit.~Tit lehajtotta a fejét, és nagyot sóhajtott.~-
63     III,  XXVIII |               pillanatra ráhajtotta a fejét a tórusz kis gyûrött selyemvánkosára.~-
64     III,  XXIX   |        csóválta meg Constantius fehér fejét -, neki már hetek óta rossz
65     III,  XXIX   |           Nagy erõfeszítéssel tudta a fejét Constantinus felé fordítani,
66     III,  XXIX   |    ellenségeit látja bennük - rázta a fejét a császárné.~- Ki tudja? -
67     III,  XXX    |               a falat. Elfordította a fejét, mert a szeme teleszaladt
68     III,  XXX    |                A lány térdére tette a fejét, és úgy nézett fel rá.~-
69     III,  XXX    |               lábuknál. Magasra emelt fejét forgatva nézte hol egyiküket,
70     III,  XXX    |               A lány megbiccentette a fejét, és rászólt a fiúra:~- Mehetünk,
71     III,  XXX    |              szívére szorította a fiú fejét.~- Úgy szeretném kiérteni
72     III,  XXXI   |             le a fejsze, mint a lábam fejét. Mondjad csak, testvér!~
73     III,  XXXI   |             csüggesztette le a lány a fejét.~- Kis Tit, hát nem szeretsz
74     III,  XXXI   |          bennünket - hajtotta a fiú a fejét a lányéhoz.~- De ha nem
75     III,  XXXII  |              Tit kevélyen fölszegte a fejét.~- Mit gondolsz, kisfiú,
76     III,  XXXII  |            hangján.~A lány fölkapta a fejét, bizonytalankodva tekingetett
77     III,  XXXII  |             Ejnye, ejnye - csóválta a fejét Tit -, hát nem félsz, hogy
78     III,  XXXII  |       keresztül. A fiú megsimogatta a fejét.~- Te mutasd be az áldozatot,
79     III,  XXXII  |           magáét, aztán visszakapta a fejét.~- Úgy, Gránátvirág? - csúfolódott. -
80     III,  XXXII  |                fúrta aztán álla alá a fejét -, ez volt az igazi csók.
81     III,  XXXII  |              nyílás felé fordította a fejét. Egyszerre fojtogatta a
82     III,  XXXIII |           nagyon szép. S azon törte a fejét, minek hívják azt a másik
83     III,  XXXIII |                Ijedten kapta vissza a fejét. A lány lezárt szemhéja
84     III,  XXXIII |           maga felé fordította a lány fejét. - Hallgass rám, kis Tit!
85     III,  XXXIII |             és ölébe akarta hajtani a fejét. Az azonban maga is térdre
86      IV,  XXXIV  |             pillanatra hajtotta meg a fejét, és olyan kíváncsisággal
87      IV,  XXXIV  |            sajnálkozva csóválta meg a fejét.~- Ha nekem szóltál volna,
88      IV,  XXXIV  |        billentette egy kicsit balra a fejét, epedõen nézve Maxentiusra,
89      IV,  XXXVI  |            Most fölütötte Quintipor a fejét. Nem kezdõdött volna még
90      IV,  XXXVI  |             öntötte el a fehér inget. Fejét égnek szegezve, két karját
91      IV,  XXXVII |               bort inni. Összedugta a fejét az apjával meg az orvosokkal,
92      IV,  XXXVII |               férfi, visszafordította fejét a lictorok közül, akik kivonszolták.~-
93      IV,  XXXVII |                Az írnok megcsóválta a fejét.~- Letelt a hivatalos idõ.
94       V,  XXXVIII|         idegesen táncoló ujjakkal, és fejét fel-felkapva, mintha valami
95       V,  XXXVIII|             bolondságon tudja törni a fejét, azt nem kell félteni, szamár
96       V,  XXXIX  |               két válla közé behúzott fejét. Kinek parancsolhatott ez
97       V,  XXXIX  |           nélkül engedelmeskedett, és fejét lehajtva megadással várta
98       V,  XXXIX  |           megállt pihenni. Megrázta a fejét. A császárné ugyanazt mondta
99       V,  XXXIX  |               Tükhé.~Õ erre felemelte fejét, és látta, hogy nem Tükhé