1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-3687
Rész, Fejezet
501 I, VI | Apollinaris! - sikoltott az anya, és fölvetette magát
502 I, VI | anya, és fölvetette magát az ágyban.~Valeria visszanyomta
503 I, VI | közt maga felé fordította az arcát.~- Mit siratsz azon,
504 I, VI | lányom, lányom, óvjanak meg az istenek attól, hogy valamikor
505 I, VI | meg azt a gyereket, akit az én méhem szülne! De ne félj
506 I, VI | félj attól, augusta, hogy az unokád gyilkosa leszek!
507 I, VI | a véres kezekkel akarta az én övemet megoldani! Anyám,
508 I, VI | már õ is sírt, rároskadva az anyjára. Az fél karjával
509 I, VI | rároskadva az anyjára. Az fél karjával magához szorította,
510 I, VI | simogatta.~- A császár... az apád...~- Nem apám, anyám,
511 I, VI | mert õ csak császár. Ha az nem volna, talán lánya volnék.
512 I, VI | fel. A classicum, amellyel az uralkodókat fogadni szokták.
513 I, VI | Valeria fölugrott, és kinézett az atriumba. Vértelen arccal
514 I, VI | Galerius jön, anyám. Kérlek az istenekre, felejts el mindent.
515 I, VI | eligazította a beteget az ágyban, könnyeit felitatta
516 I, VI | a takaróval, s fölemelte az érkezõ elõtt az ajtó függönyét.~
517 I, VI | fölemelte az érkezõ elõtt az ajtó függönyét.~A Kelet
518 I, VI | fejbólintással viszonozta az üdvözlést, aztán fölemelte
519 I, VI | dörgõ hangon szólalt meg.~- Az istenek áldása rajtad és
520 I, VI | vénülök, de ez nem baj, csak az asszonyok fiatalok maradjanak.~
521 I, VI | egy kicsit soká tartott az út. Késleltettek az istentelenek.~
522 I, VI | tartott az út. Késleltettek az istentelenek.~Dühösen fújt
523 I, VI | jazigokról beszéltem, hanem az istentelenekrõl. A jazigok
524 I, VI | Egyet-kettõt felköttet belõlük az ember a határon, s míg azoknak
525 I, VI | tart, addig csönd van. De az istentelenek rosszabbak
526 I, VI | istentelenek rosszabbak az ellenségnél.~- A keresztényekre
527 I, VI | keresztényekre gondolsz?~- Azok az istentelenek. A jazignak
528 I, VI | rabszolga. De a keresztények az isteneket akarják kiverni
529 I, VI | útközben a papok, hogy ezek az elvetemedettek összetörték
530 I, VI | elvetemedettek összetörték az oltárokat. Összefogattam
531 I, VI | juttattam õket. De a legdühítõbb az volt, hogy az egyik centurióm
532 I, VI | legdühítõbb az volt, hogy az egyik centurióm eldobta
533 I, VI | lándzsájával szúrtam le az õrültet, pedig a bíbor is
534 I, VI | futott ki a nobilissima.~Az apja, vállán hátra vetve
535 I, VI | neki jár. Térdelni csak az Isten elõtt szabad.~Istent
536 I, VI | mondott, és nem isteneket. Az öreg rabszolga szeme fölcsillant.~-
537 I, VI | Pantaleonnak hívnak, orvos vagyok.~Az öregember megint arcra vágta
538 I, VI | arcra vágta magát, mint az elõbb a caesar elõtt.~-
539 I, VI | Hát nem vagy keresztény?~- Az vagyok, uram, s most már
540 I, VI | a gyülekezetben. Te vagy az, nagy mágus, aki halottakat
541 I, VI | hogy én mutathatom neked az utat.~Pantaleon csakugyan
542 I, VI | s Isten maga vezette õt az igazság útjára. Már sok
543 I, VI | Mnesterrel, a püspökkel. Az orvos elõször kuruzslónak
544 I, VI | meg azon csodálkozik, hogy az orvos nem keresztény. Minden
545 I, VI | meg archiaterré, vagyis az antiochiai orvosi kollégium
546 I, VI | Mivel csõdület is volt az udvaron, bement, és elmondatta
547 I, VI | fél napja kiterítve feküdt az udvaron, s mivel az anyja,
548 I, VI | feküdt az udvaron, s mivel az anyja, egy gyapjúszövõ özvegye,
549 I, VI | szokásos gyászdalokat, közben az istenek minden átkát kérvén
550 I, VI | ütközött meg Pantaleon az asszony kifakadásain.~-
551 I, VI | azt hitték, keresztény.~Az orvos gondolkodóba esett,
552 I, VI | alatta.~Így vezette rá Isten az igazság útjára Pantaleont,
553 I, VI | parancsolta, hogy azonnal hívjam az elsõ orvost, akit találok.
554 I, VI | megszólítottam egy öregasszonyt, s az ide utasított tehozzád,
555 I, VI | tehozzád, mert azt mondta, te az õ halott fiát is életre
556 I, VI | Kövess tehát engem!~Pantaleon az Isten kezét látta ebben
557 I, VI | Azért a szent palotában az öreg rabszolgát kérte meg,
558 I, VI | legyen kalauza.~- Innen az Isten legyen kalauzod, uram -
559 I, VI | Nem állta útját senki. Az ápolónõk olyankor, amikor
560 I, VI | császárnõnél, elhúzódtak trécselni.~Az orvos megállt és hallgatózott.
561 I, VI | sírás csordogált a fülébe, az után indult.~Két egymásra
562 I, VI | kérdezte a fiatalabb.~- Az orvos vagyok.~- Ki hívott?~-
563 I, VI | orvos vagyok.~- Ki hívott?~- Az Isten küldött.~A másik asszony
564 I, VI | aki énvelem törõdik?~- Az én istenem mindenkivel törõdik,
565 I, VI | szültem egy istent. Hova lett az, kiért halt meg?~Az orvos
566 I, VI | lett az, kiért halt meg?~Az orvos derült arccal fordult
567 I, VI | kereszt alatt.~- Kicsoda az a Mária?~- Az Úrkrisztus
568 I, VI | Kicsoda az a Mária?~- Az Úrkrisztus anyja. Az õ fia
569 I, VI | Az Úrkrisztus anyja. Az õ fia is meghalt, de visszatért.
570 I, VI | pillantás nélkül meredt az orvos sugárzó arcára.~Most
571 I, VI | gyógyít meg? Melyik isten?~- Az, aki engem ideküldött. A
572 I, VI | örülni tudnak, s mit adhat az öröm azoknak, akik szomorúak?
573 I, VI | azoknak, akik szomorúak? Az én istenem az egész világot
574 I, VI | szomorúak? Az én istenem az egész világot meg tudja
575 I, VI | vigasztalni, mert szenvedett az egész világért.~Hátranyúlt
576 I, VI | kezdett csöndesedni. Ez az orvos nem úgy beszélt, mint
577 I, VI | orvosának. Legyen veletek az Isten, ti szegények.~A keresztet
578 I, VI | el Valeria, s végignyúlva az ágy szélén, átölelte az
579 I, VI | az ágy szélén, átölelte az anyját. - Ugye, most már
580 I, VI | vagyok, s ezután mindig az maradok?~- Kislányom, kislányom -
581 I, VI | álló-létrájával végigcsörömpöli az atriumot. Az oszlopok virágdíszeit
582 I, VI | végigcsörömpöli az atriumot. Az oszlopok virágdíszeit rendezgette,
583 I, VI | virágcsillagok közt mosolyogtak az apró aranyalmák.~- Hát te
584 I, VI | azokkal a gallyakkal? Majd ezt az oszlopfejet fûzzük körül
585 I, VI | veszed észre, hogy itt a víz az orrod elõtt, az udvar közepén
586 I, VI | itt a víz az orrod elõtt, az udvar közepén az impluvium
587 I, VI | elõtt, az udvar közepén az impluviumban? No már látom,
588 I, VI | õket!~Quintus pattintott az ujjával.~- És én még lánynézõbe
589 I, VI | lánynézõbe kínálkoztam ennek az alamuszinak! Jó gusztusod
590 I, VI | virágot csak tedd le szépen, az nem ilyen fitos orr számára
591 I, VI | vagyok, a császárnak meg az öreg Sapriciának így is
592 I, VI | nobilissima megsimogatta az öreg állát, és ránevetett
593 I, VII | tíz nap alatt tette meg az ezerkilométeres utat. A
594 I, VII | jelentéseinek. Igaz, hogy az új közigazgatási rendszer
595 I, VII | föl lehetett tenni, hogy õ az udvar titkos levelezõje.
596 I, VII | tisztviselõk nagy részét az állam természetben fizette,
597 I, VII | fizetést is húztak, nem az államtól, hanem a községektõl.
598 I, VII | új ünnep elrendelésérõl, az uralkodók családtagjainak
599 I, VII | városokban és falvakban, az udvarmesteri hivatal által
600 I, VII | szobra elõtt ugyanazzal az áhítattal hódoltak a polgárok,
601 I, VII | áhítattal hódoltak a polgárok, az iskolák s az egyletek és
602 I, VII | a polgárok, az iskolák s az egyletek és céhek küldöttségei.
603 I, VII | küldöttségei. Ugyanazzal az alázattal borultak elébe
604 I, VII | pedig a decuriók. Mögöttük az ünneplõbe öltözött szabad
605 I, VII | császári birtokokat meg az óriási latifundiumokat.~
606 I, VII | császár némán hallgatta végig az egy kaptafára készült üdvözlõbeszédeket,
607 I, VII | legmagasabb kitüntetés volt. Az ilyen szerencsés embernek
608 I, VII | játékok rendezését.~Mindjárt az út kezdetén, Dorylaeumban
609 I, VII | hanem a kinevezési táblán az üresen hagyott helyekre
610 I, VII | ítéletet. Elrendelte, hogy az igazi kitüntetettek által
611 I, VII | falujában rendesen befolynak-e az adók. Az adókat ugyanis
612 I, VII | rendesen befolynak-e az adók. Az adókat ugyanis az új törvények
613 I, VII | adók. Az adókat ugyanis az új törvények szerint õk
614 I, VII | csatában kaptad ezt a sebet az arcodon. Nem az armeniai
615 I, VII | a sebet az arcodon. Nem az armeniai fronton?~A decuriót
616 I, VII | mögött összevissza integettek az elõkelõségek. Némelyek azt
617 I, VII | vele megértetni, hogy ha az nemet mondott, akkor neki
618 I, VII | ólmos korbáccsal serkentsék az adók szigorúbb behajtására.~
619 I, VII | befejezte elõírt vallomását az alattvalók boldogságáról,
620 I, VII | alattvalók boldogságáról, az egyik térdelõ zsellér hason
621 I, VII | nézett rá.~- Ne káromold az isteneket. Beszélj!~A jobbágy
622 I, VII | úgy kívánta. Jött azonban az új törvény, amely eltörölte
623 I, VII | A család felét, amennyi az asszony után jár. Hát te
624 I, VII | ahová akartok.~Nemcsak az emberek lassították az utat,
625 I, VII | Nemcsak az emberek lassították az utat, hanem az istenek is.
626 I, VII | lassították az utat, hanem az istenek is. Minduntalan
627 I, VII | tövébe mélyedés volt vágva az italáldozat befogadására
628 I, VII | halhatatlanok összekeveredtek az újakkal, és sorsuk körülbelül
629 I, VII | újakkal, és sorsuk körülbelül az lett, ami halandó alattvalóiké.
630 I, VII | selejtes maradék beleveszett az imperium néptengerébe. Arra
631 I, VII | hogy római színûre fesse az elegy-belegy tömeget, de
632 I, VII | képtelenül, hogy rómaivá tegye. Az õs természetisteneket is
633 I, VII | maguk kiköltöztek belõlük az új igéket hozó, jövevény
634 I, VII | meg se voltak addig, míg az olümposziak igazán uralkodtak.
635 I, VII | szép harmóniában bírták az eget és a földet, elkeseredésükben
636 I, VII | összeépítették õket a dór harcosok, az attikai földmûvesek, az
637 I, VII | az attikai földmûvesek, az ioniai halászok és a latin
638 I, VII | örökös rettegésben tartván az emberi nyájakat. Démonok
639 I, VII | szelekben, a sziklákban, az állatokban. Ha valaki megütötte
640 I, VII | kincset talált szántás közben, az csakúgy a démonok mûve volt,
641 I, VII | démonok mûve volt, mint az aszály vagy a jégesõ, a
642 I, VII | császárt udvara zárta el, az isteneket is császároknak
643 I, VII | azoknak, akik fölöttük vannak. Az istenek, ha elefántcsont
644 I, VII | nem törõdnek vele, hogy az emberek jók-e, rosszak-e,
645 I, VII | nézik, hogy nekik megadják-e az emberek a magukét áldozatok
646 I, VII | vadászás közben véletlenül az istennõ aranyszarvasát nyilazta
647 I, VII | destrukciója ugyan nem kímélte az isteneket sem, de sok kárt
648 I, VII | kilátástalanabbá tette küzdelmüket az, hogy ahelyett, amit el
649 I, VII | tömegekében mozdulatlan maradt az a sötétség, amelyben biztos
650 I, VII | bújhattak meg a démonok. Az istenek annyira biztonságban
651 I, VII | de nem azért, mert ennek az a bogara volt, hogy írt
652 I, VII | uralkodói tökéletességben. Ez az elõdje készen kapott egy
653 I, VII | amint õ szerette volna, az óriási mû mégiscsak elkészült,
654 I, VII | akinek hite õszinte volt az istenekben, maga a császár
655 I, VII | istenekben, maga a császár volt az. Természetüket soha nem
656 I, VII | hatott ki olyant, amire az istenek jóváhagyásukat nem
657 I, VII | Igaz, hogy sokáig késett az istenek kegyelme. A nyomorúság
658 I, VII | hamar kiszabadították, de az egykori rabszolga fia, ha
659 I, VII | útján, csak lassan jutott el az utolsó kapuig. S ott is
660 I, VII | S ott is sokáig váratták az istenek, mintha maguk se
661 I, VII | volnának biztosak benne, õ-e az, aki méltó arra, hogy befogadják
662 I, VII | befogadják örökkévalóságukba. Nem az a fájdalmas, ha az embernek
663 I, VII | Nem az a fájdalmas, ha az embernek forrásvízen kell
664 I, VII | forrásvízen kell élnie, hanem az, ha ugyanakkor az õ szeme
665 I, VII | hanem az, ha ugyanakkor az õ szeme láttára nála hitványabbak
666 I, VII | türtõztetnie magát, míg az istenek, elfordulva a méltatlanoktól,
667 I, VII | pohárnokuknak, hogy kárpótlásul az átszomjazott esztendõkért,
668 I, VII | Galateia gazdag városához, ahol az útiterv szerint csatlakozni
669 I, VII | Antiochiába. Hírnökök már az északi kapunál jelentették,
670 I, VII | a nyugati imperátor még az este megérkezett. Diocletianus
671 I, VII | állandó lakosul. Pessinust már az õsidõk homályában maga Cybele,
672 I, VII | misztériumainak köszönhette, hogy az olümposziak közül õ õrizte
673 I, VII | római állam neki szentelte az év legnagyobb ünnepeit,
674 I, VII | év legnagyobb ünnepeit, az egy hétig tartó megalesiákat,
675 I, VII | zarándok módjára lépkedett fel az elkoptatott lépcsõkön, hogy
676 I, VII | helyrõl indította õt el azon az úton, amely a világ trónusához
677 I, VII | zsoldjához mért áldozattal lépett az oltárhoz. Vadászatról jött,
678 I, VII | oltárhoz. Vadászatról jött, s az illatos füstölõn kívül csak
679 I, VII | matróna trónolt szentélyében. Az egyik papnõ - a császár
680 I, VII | most is látta lobogó szemét az õsz haját borító rituális
681 I, VII | a kétágú korbácsot mint az önsanyargatás eszközét -
682 I, VII | Magna Mater!~Ez már nem az oltárnál történt, hanem
683 I, VII | oltárnál történt, hanem kint az elõcsarnokban. Az ifjú katona
684 I, VII | hanem kint az elõcsarnokban. Az ifjú katona nem talált benne
685 I, VII | hunyni a szemét.~- Ha elejted az igazi vadkant, akkor császár
686 I, VII | akkor császár leszel, és ha az akarsz maradni, ne felejtkezzél
687 I, VII | maradni, ne felejtkezzél el az istenekrõl!~Ettõl fogva
688 I, VII | Nem tudta, mikor érik meg az aranyalma, de tudta, hogy
689 I, VII | thrák Maximianus favágó, az arab Philippus pedig tevehajcsár
690 I, VII | Pessinusban arra jelölték ki az istenek. A kor olyan volt,
691 I, VII | jeleket kértek a földiek az égiektõl. A hajós nem indult
692 I, VII | útjára, a paraszt nem fogott az aratásba, a hadvezér nem
693 I, VII | hadvezér nem kezdte meg az ütközetet, és a férj nem
694 I, VII | kéretlenül kapta a jóslatot, az istenek halálos megsértése
695 I, VII | van kijelölve, fecsegéssel az istenek bizalma ellen vétkezett
696 I, VII | volna. Maradt tovább is az a kötelességtudó és lelkiismeretes
697 I, VII | vadászembernek van valami babonája, az övének ezt ismerték.~Az
698 I, VII | az övének ezt ismerték.~Az egyetlen, akit beavatott
699 I, VII | beavatott a jövõ titkába, az az elszegényedett patrícius-árva
700 I, VII | beavatott a jövõ titkába, az az elszegényedett patrícius-árva
701 I, VII | nászajándékul merte adni az ígéretet:~- Császár anyjává
702 I, VII | Császár anyjává foglak tenni.~Az évek azonban teltek-múltak,
703 I, VII | hogy nem lesz fogam, mire az igazi vadkant elejtem. De
704 I, VII | igazi vadkant elejtem. De az istenek elõbb-utóbb meg
705 I, VII | azt súgta neki, hogy ezzel az örömhírrel az istenek az
706 I, VII | hogy ezzel az örömhírrel az istenek az ígért óra közeledtét
707 I, VII | az örömhírrel az istenek az ígért óra közeledtét tudatják
708 I, VII | közeledtét tudatják vele.~Az ösztön nem is csalta meg.
709 I, VII | között meghalt Numerianus, az ifjú császár. Azt rebesgették,
710 I, VII | haditörvényszék Chalcedonnál az egész hadsereg színe elõtt
711 I, VII | amelyhez a pessinusi jóslat az õ sorsát kötötte. Most ráeszmélt,
712 I, VII | kötötte. Most ráeszmélt, hogy az istenek elhozták az õ óráját.
713 I, VII | hogy az istenek elhozták az õ óráját. Kirántotta a kardját,
714 I, VII | átszúrta vele Apert, mielõtt az csak a száját is kinyithatta
715 I, VII | ötvenezer torokból visszhangzott az új császár neve.~Az istenek
716 I, VII | visszhangzott az új császár neve.~Az istenek beváltották ígéretüket,
717 I, VII | ígéretüket, s természetes, hogy az a hit, amelyet így jutalmaztak,
718 I, VII | érezte Diocletianus, hogy az istenek oltalma alatt áll.
719 I, VII | halványabbnak látszott a rendesnél, az õ akaratuk megnyilvánulását.
720 I, VII | elõtt kell tartani. Emennek az ura után meg én örököltem.
721 I, VII | igyekezett érdeklõdõ arcot vágni az öreg bajtárs léha fecsegéséhez.~
722 I, VII | bajtárs léha fecsegéséhez.~Az elõkelõségek, akik a császár
723 I, VII | alattvalót megnyugtathatott az az elégedett derû, amely
724 I, VII | alattvalót megnyugtathatott az az elégedett derû, amely a
725 I, VII | kellett engedni Tagesnek, az udvari fõpapnak, aki augurjai
726 I, VII | Legszentebb imperatorok - térdelt az augustusok elé - a Magna
727 I, VII | csodával üdvözölnek benneteket az istenek.~Az egyik augur
728 I, VII | üdvözölnek benneteket az istenek.~Az egyik augur leemelte a kendõt
729 I, VII | tisztelettel a tojást.~- Azt, hogy az isteneknek öröme telik bíborotokban -
730 I, VII | magyarázatot.~- Mint ahogy az istenek kegyelmébõl ti is
731 I, VII | bíborotok nehéz terhét.~Az egyik gyaloghintó felõl
732 I, VII | gyaloghintóból hallatszott sziszegés. Az özvegy gyûrûs, karpereces
733 I, VII | türelmetlen mozdulatot tett. Az asszony elõbb akarta látni
734 I, VII | Rossz jel! - futott végig az ijedt mormogás az egész
735 I, VII | végig az ijedt mormogás az egész társaságon.~Maximianus
736 I, VII | szívta a tojás belsejét. Az istenek akarata az, hogy
737 I, VII | belsejét. Az istenek akarata az, hogy az egész birodalom
738 I, VII | istenek akarata az, hogy az egész birodalom a ti bíborotok
739 I, VII | volt, hogy a hatalomnak az a legjobb ragasztószere,
740 I, VII | változást érzett magában. Ma az alkonyati pirosságot se
741 I, VII | Dorylaeumba. Megkegyelmezett az arénára szánt bûnösöknek.
742 I, VII | gondolt, hogy életében ez az elsõ kegyelmi ténye. Azután
743 I, VII | rájött, hogy volt már egy, az is ezen az úton. Mikor a
744 I, VII | volt már egy, az is ezen az úton. Mikor a zsellért felszabadította.
745 I, VII | zsellért felszabadította. Ha az apától engedte volna elvenni
746 I, VII | engedte volna elvenni a fiát, az fölért volna egy halálos
747 I, VII | fûszálakat, õ se vetett ügyet az emberi fûszálakra, amelyeken
748 I, VII | lába taposott. Úgy látszik, az öregség hozza magával ezeket
749 I, VII | magával ezeket a változásokat. Az ember lefelé megy a dombról,
750 I, VII | amennyire utána tudott számítani az életének, amelynek kezdetét
751 I, VII | történetét. Mint mondta, az juttatta az eszébe a dolgot,
752 I, VII | Mint mondta, az juttatta az eszébe a dolgot, hogy az
753 I, VII | az eszébe a dolgot, hogy az út egy helyen égõ erdõ mellett
754 I, VII | emlékezett rá, hogy hallott volna az esetrõl A nyugati augustus
755 I, VII | oltára elõtt újítsa meg az engedelmességi esküt. Secundus,
756 I, VII | akit helyébe léptetett az imperator, szintén. Miután
757 I, VII | zsoldért életünket ígértük, az a tiétek, elvehetitek tõlünk.
758 I, VII | vegyük el testvéreinktõl az istenajándékozta életet.~
759 I, VII | terelve agyonnyilazták.~Az augustus még most is el
760 I, VII | cirkusznál. Még most is látom az öreg szószólót, akit csodálatosan
761 I, VII | vissza, és félrehívatták az udvarmesteri hivatal vezetõjét.
762 I, VII | leghatározottabban kijelentette, hogy az elõre megállapított útirány
763 I, VII | alkalmatlankodjanak a kéréssel, mert az tudja, hogy rend az alapja
764 I, VII | mert az tudja, hogy rend az alapja mindennek, s csak
765 I, VII | legszegényesebb vályogházakat, az egyikbõl kutyaugatást hallottak.
766 I, VII | hasonlítasz a kertészemhez.~- Az a bátyám, szentséges úr.
767 I, VII | úr. Én Anthimus vagyok, az olajütõ. Ezek meg a rokonaim.
768 I, VII | vagy? Meg a többiek is?~Az öregember alázatosan, de
769 I, VII | istentelenek. Egyebünk sincs, mint az istenünk.~- Hogy égett meg
770 I, VII | kérdezte Diocletianus.~- Az adószedéskor égették le,
771 I, VII | szentséges úr. Elõször elvitték az olajütõmet, azután leszedték
772 I, VII | Mindnyájan elszökdöstek az adók elõl. Elmentek koldusnak
773 I, VII | bíznak, hogy húst is kapnak az oltárokról.~- És hová lettek
774 I, VII | oltárokról.~- És hová lettek az elöljáróitok? A decuriók?~-
775 I, VII | decuriók?~- Féltek, hogy õket az állami adószedõk kínozzák
776 I, VII | mondtátok, semmitek sincs, csak az istenetek.~- Õhozzá imádkozunk
777 I, VII | vannak kincseik, mert nekik az istenük nem kerül semmibe.~
778 I, VII | istenük nem kerül semmibe.~Az öregember hátrakiabált valamit
779 I, VII | három rongyos ember, akik az utolsó sorban térdeltek,
780 I, VII | elõbbre kúszott. Fölemelték az arcukat. Gyulladt, keléses
781 I, VII | Isten részeltessen bennünket az örök élet kenyerében.~-
782 I, VII | Diocletianus vállat vont.~- Lehet, az õ dolguk. Leghívebb szolgáim.~
783 I, VIII | VIII.~Az antiochiai medicusok céhét
784 I, VIII | fölkavarta Sincellusnak, az udvari orvosnak az a bejelentése,
785 I, VIII | Sincellusnak, az udvari orvosnak az a bejelentése, hogy Pantaleon
786 I, VIII | amilyen más is lett volna az õ helyében. Sógora volt
787 I, VIII | fõ-augurnak, s természetes, hogy az istenek tekintettel voltak
788 I, VIII | rokoni összeköttetésre. Ha az elõkelõ betegek a fõpap
789 I, VIII | kegyeltjét. Ideje volt, hogy az istenek most már mást karoljanak
790 I, VIII | varázslat ejtse hatalmába. Az ellen senki se zúgolódott,
791 I, VIII | zúgolódott, hogy Pantaleon az õ külön istene nevében gyógyítsa
792 I, VIII | szegényeket, akik úgyis az istenekre bízták a fizetést.
793 I, VIII | Elõre lehetett látni, hogy az udvar elõkelõségei mind
794 I, VIII | sietve fognak alkalmazkodni az udvari méltóságok divatjához.~
795 I, VIII | azonban semmit se lehet tenni az istentelenekhez szegõdött
796 I, VIII | se menti meg attól, hogy az õ sorsára ne jusson. Ha
797 I, VIII | nemcsak a társadalom, hanem az állam részérõl is, mert
798 I, VIII | kétségtelen jeleit mutatták az aggkori gyöngeségnek.~Hamarosan
799 I, VIII | hálószobáját is. A Domina kiült az atriumba, és elbeszélgetett
800 I, VIII | elbeszélgetett Quintusszal, az öreg kertésszel, aki a császár
801 I, VIII | mindenki meggyõzõdhetett az augustusok bevonulása napján.
802 I, VIII | bíborponyva-mennyezetet feszítettek, s az alá üléseket készítettek.
803 I, VIII | leplekkel és lábtartókkal. Az õszi alkonyat meleg volt
804 I, VIII | is belenyúlik.~Csakugyan az ég peremére szállott már
805 I, VIII | elé borulni, addig azonban az áhítat csöndjével tisztelendõk.~
806 I, VIII | háromezer herculiusnak, az augustusok díszruhás testõreinek
807 I, VIII | akkorára már ráborult a térre az este. A nappali világosságnak
808 I, VIII | fáklyák fénye elöntötte az uralkodóknak már akkor az
809 I, VIII | az uralkodóknak már akkor az emelvény elefántcsont-selláin
810 I, VIII | érdemesnek ébrenlétét mutatni az elõtte csúszómászó halandók
811 I, VIII | be adorációikat a papok, az állami és városi hatóságok,
812 I, VIII | tolmácsául Lactantius szolgált, az ékesszólás hivatalos mestere.~
813 I, VIII | rhetor hangja fölcsendült az emelvénnyel szemben álló,
814 I, VIII | Szentséges urak, testvérei az istennek és atyái a birodalomnak! -
815 I, VIII | a birodalomnak! - kezdte az üdvözlést, és karját fölemelve,
816 I, VIII | eltakarta tógájával, mintha az istenek oltára elõtt állana.~
817 I, VIII | Valeria megszorította az anyja kezét.~A feleség szeme
818 I, VIII | meglibbentette a császár felé.~Az azonban már akkor a szónokot
819 I, VIII | mindenütt színhelye van az emberi tevékenységnek. A
820 I, VIII | vetéseinktõl zöldülnek, az erdõ hátrál a mezõk, a vad,
821 I, VIII | császár figyelni kezdett.~- Az Euphratész nem mer többet
822 I, VIII | a Rhenust kiszárították az istenek, mert birodalmad
823 I, VIII | szóra hátrahajtotta a fejét. Az ég bársonyán szikrázó csillagképeket
824 I, VIII | germán erdõk fenyérein, hol az örmény kõsivatagokban, a
825 I, VIII | Sagittariust kereste köztük, az egek Nyilasát, aki november
826 I, VIII | kezefeje alól keresgélt az égen. A rhetor, aki észrevette,
827 I, VIII | együtt õ is feltekintett az égre, s vele egyszerre látta
828 I, VIII | mérhetetlen sokaságnak.~Az ekliptikának azon a táján,
829 I, VIII | halvány csillagait, mintha az ég meghasadt kárpitja alól
830 I, VIII | felett bele nem veszett az ég aljáról felkapaszkodó
831 I, VIII | földre a betlehemi éjszakán. Az önkívület lázában idézte
832 I, VIII | balkarjára tekerve a tógát, ami az extázis elõírt mozdulata
833 I, VIII | bölcsõjében megfojtotta az anarchia kígyóit. Amíg titeket
834 I, VIII | Amíg titeket nem küldtek az istenek, maguknak a császároknak
835 I, VIII | maguknak a császároknak az élete se volt biztosabb,
836 I, VIII | mint a hangyáké, amelyek az elefánt lába alá kerülnek.
837 I, VIII | igazgassa a világot, azóta az istenek atyja nem meri leengedni
838 I, VIII | fognak visszakívánkozni az Olümposzra.~Most már nem
839 I, VIII | tradíciók cövekjéhez kötve az útszélen legeltetett, szabadon
840 I, VIII | szabadon engedte. Beszáguldotta az eljövendõ századokat, amelyekben
841 I, VIII | eljövendõ századokat, amelyekben az aranykor állandósul a földön.
842 I, VIII | nem lesz, aki ellenkezzék az erénnyel. A rend, az isteni
843 I, VIII | ellenkezzék az erénnyel. A rend, az isteni gyermek, akit Diocletianus
844 I, VIII | boldogan veti alá magát az egész világ.~- Róma zavartalanul
845 I, VIII | hadseregért fognak aratni; a bikák az eke számára tartatnak, a
846 I, VIII | volna, ha elragadtatását az is osztja. De a nyugati
847 I, VIII | halandó embernek, ahol maguk az istenek nyilazzák el a sötétséget
848 I, VIII | trónjáról. A tér megreszketett az örömkiáltásoktól. A tömeg,
849 I, VIII | szentséges urakra. A tolongás, az ordítozás, a sikoltozás
850 I, VIII | vásártéren megkezdõdött az áldozati pecsenyék szétosztása,
851 I, VIII | tetején. Meg akarták elõzni az augustusokat, hogy a kapuban
852 I, VIII | tizenhat év óta nem járt kint az emberek között, még egyszer
853 I, VIII | látni lehetett, hogy ezeken az embereken nincs ünnepi díszruha.
854 I, VIII | szolgaformák hadonásztak az elsõ sorban, de mögöttük
855 I, VIII | kiabálták:~- Áldott, ki az Úr nevében jõ!~A császár
856 I, VIII | Maxentius karját.~- Látod? Az istentelenek.~A princeps
857 I, VIII | lelt?~- Visszaadom, amit az apádtól kaptam - csípett
858 I, IX | Sapricia egész délután küldte az urát császárt nézni a forumra,
859 I, IX | már reggel bekészítettem az aprófát, ott van a sarokban.
860 I, IX | sovány, öreg test, hanem az összeszáradt katonabakancs
861 I, IX | egyre nehezebben fogadta be az elterpedõ kertészlábat.~-
862 I, IX | szaladni, mint asszonyok után.~Az asszony a szemét törülgetve
863 I, IX | szemét törülgetve állt ki az ajtóba.~- Micsoda fát vágtál
864 I, IX | Kicsoda, te?~- Priapus.~- Az isten? - csapta össze Sapricia
865 I, IX | Sokfogású coenát tálaltak, az étvágygerjesztõktõl a tésztákig
866 I, IX | piros selyem ünnepi díszben az angustator, az elõkóstoló
867 I, IX | ünnepi díszben az angustator, az elõkóstoló rabszolga, Balsas
868 I, IX | Balsas nevezetû hispaniai. Az angustatornak jelen kellett
869 I, IX | étkezésénél is, s ételekbõl az elsõ falatot, italokból
870 I, IX | elsõ falatot, italokból az elsõ kortyot kipróbálni
871 I, IX | biztosabb sikert ígért. Az angustatorok szerepe olyan
872 I, IX | fontos volt, hogy ennek az udvari fõméltóságnak a megszün
873 I, IX | szája. Ezért nem szabad volt az angustatornak fülének lenni,
874 I, IX | nem érdekelte semmi, s az ételt, italt már vakon is
875 I, IX | tehetséget érez magában.~Ez az este olyannak ígérkezett,
876 I, IX | olyannak ígérkezett, amelyre az angustator az utolsó órák
877 I, IX | ígérkezett, amelyre az angustator az utolsó órák párnáin is keserûséggel
878 I, IX | legingerlõbb részei kínálkoztak az asztalon minden siker nélkül.
879 I, IX | éveiben néha elkeserített az, hogy õt hivatala a házasélet
880 I, IX | most szívbõl hálát adott az isteneknek, hogy neki nem
881 I, IX | nem kell asszonyt etetni.~Az ételkóstoló fantáziája nem
882 I, IX | fogta meg a császárné az ura kezét, amikor magukra
883 I, IX | Diocles, hogy apa vagy. Csak az anyák tudnak belehalni az
884 I, IX | az anyák tudnak belehalni az emlékezésbe.~A császár a
885 I, IX | ilyenkor szabadságot ad nekik az asphodelos-mezõkõn, s ha
886 I, IX | mikor hajnalban hazamenne az árnyakhoz, akikkel tud beszélni,
887 I, IX | beszélni, elmondaná nekik, hogy az anyjánál járt, de az nem
888 I, IX | hogy az anyjánál járt, de az nem adott neki enni, nem
889 I, IX | többet, anyácska, ugye nem?~Az augusta nem tudott mindjárt
890 I, IX | zokogás. Szorította magához az urát.~- Nem beszélünk -
891 I, IX | mindig sikerült elkerülni az évfordulón a feleségével
892 I, IX | aki olyan tisztán látta az õ jövõjét, megmondja a gyerekét
893 I, IX | arra számított, hogy mire az anya fölébred, vissza is
894 I, IX | el is vitte a bújó patak az istenek szeszélyének kis
895 I, IX | történet végére. Most megkapta az ura fejét, és maga felé
896 I, IX | és maga felé fordította az arcát.~- Diocles, sohase
897 I, IX | nézett rá.~- Hogy jutott az eszedbe, anyácska? Sohase
898 I, IX | mondta, még visszakaphatom. Az õ istene visszaadhatja.
899 I, IX | folyamistennek. De nem lehet az. Pantaleon nem hisz a nimfákban
900 I, IX | istenekben. Nem, semmi istenben az övén kívül.~Kétségbeesetten
901 I, IX | csüggesztette le a fejét.~- Ki az a Pantaleon?~- A keresztények
902 I, IX | Nem bánod, hogy õ lett az orvosom Sincellus helyett?
903 I, IX | értetlenség látszott. Bûn az, ami a törvény ellen van.
904 I, IX | tiltotta meg. Nem is lehet, az benne van az emberi természetben.
905 I, IX | Nem is lehet, az benne van az emberi természetben. Az
906 I, IX | az emberi természetben. Az övében nincs, õ sohase gyûlölt
907 I, IX | gyûlölt senkit, de azért az nem lehet, hogy a gyûlölet
908 I, IX | gyûlölet bûn volna. Hiszen az istenek is gyûlölködnek.
909 I, IX | Egymást is gyûlölik, meg az embereket is, akik megbántják
910 I, IX | Valeria? - mosolyodott el.~- Az urát, Galeriust.~- Miért
911 I, IX | többször hallotta tõle, hogy az uralkodás vérontással jár.
912 I, IX | Ebben a pillanatban pedig az a gondolata támadt, nem
913 I, IX | fogant hatalom büntetése-e az õ szülõi boldogtalanságuk?~
914 I, IX | arra vallottak, hogy ez az ember az istenek dédelgetett
915 I, IX | vallottak, hogy ez az ember az istenek dédelgetett kegyeltje,
916 I, IX | sikerült. Mindig szerette az urát, de nem mindig keserûség
917 I, IX | keserûség nélkül. Irigyelte az erejét, a gõgjét, a nyugodtságát,
918 I, IX | könnyet a császár tenyerébe. Az anya könnyét az apa kezére.~-
919 I, IX | tenyerébe. Az anya könnyét az apa kezére.~- Fiatalok még,
920 I, IX | annak, hogy vigasztalja az urát.~A nomenclator kopogott,
921 I, IX | kedves, szelíd fiúcska, nem az apja fajtája. Vagy fáradt
922 I, IX | császár, s egy-két lépést tett az ajtó felé. - Gyere, öreg
923 I, IX | hogy nem kel fel addig, míg az õ gazdája lábát meg nem
924 I, IX | csókolhatja.~- Még csak az kellene - nyújtott neki
925 I, IX | biztos vagyok, hogy amit az én Quintusom hozott nekünk,
926 I, IX | abban nincs méreg.~Leült az ágy szélére, és tenyerébõl
927 I, IX | kínálta egy fej szõlõvel az augustát.~- Nem is tudtam,
928 I, IX | rájöttünk, hogy bolond biz az, szegény, nemhiába hogy
929 I, IX | Quintus?~- Szerencséjére nem az - csóválta a kertész a fejét. -
930 I, IX | Titkár vagy? - fiam!~Az utolsó szót egy kicsit vontatottan
931 I, IX | mondta, mint a többit.~- Az vagyok, szentséges úr. Magister
932 I, IX | nem volt. Korán kivetted az én apai nevelésem alól.
933 I, IX | nevelésem alól. Megrontotta az a vén égbekacsintó.~- Biont
934 I, IX | másik változó szempár jutott az eszébe. Az is feltûnt neki,
935 I, IX | szempár jutott az eszébe. Az is feltûnt neki, hogy a
936 I, IX | a vállát.~- Ezután majd az én titkárom leszel. Mindjárt
937 I, IX | együtt, fiam. Fölmentelek az adoratio alól. Csak az augustának
938 I, IX | Fölmentelek az adoratio alól. Csak az augustának kell térdet hajtanod.~
939 I, IX | megcsókolta, nem tudta, az õ szája nagyon forró-e,
940 I, IX | keze nagyon hideg. Aztán az augusta elé térdelt. Az
941 I, IX | az augusta elé térdelt. Az elfordította a fejét, és
942 I, IX | mért hívatta a gazdája. Az is lehet, hogy éppen csak
943 I, IX | Diocles - fogta át a császárné az ura nyakát. - Én nem bánom,
944 I, IX | Eddig én is szíveltem. De az apja azt mondta, hogy tizennyolc
945 I, IX | esztendõs. Nem hallottad? Az jutott eszembe... õ is...
946 I, IX | rá. - Mit szól majd hozzá az a te Pantaleonod?~
947 I, X | is ki volt szolgáltatva az udvarmesteri hivatalnak.
948 I, X | meghazudtolta szavait.~- Az egész világ a te szobád,
949 I, X | lepõdött meg a császár.~Az õ tekintetét követve Bion
950 I, X | Várj csak, azt hiszem, az udvarmester nem felejtett
951 I, X | el valami heverõt rakatni az erkélyre.~Az óriás terem
952 I, X | heverõt rakatni az erkélyre.~Az óriás terem szobányi erkélyben
953 I, X | odakaroltatta ki a fiút. Az erkéllyel szemben Maximianus
954 I, X | Olyan távolságból, hogy az arcok nem voltak kivehetõk,
955 I, X | nem voltak kivehetõk, de az alakot ki lehetett találni.
956 I, X | már kitette viasztábláját az asztalra. Keskeny kettõs
957 I, X | császár mind a két könyökével az asztalra dõlt, és leplezetlen
958 I, X | Akinek sorsát kutatod, az az Apollinaris most is a
959 I, X | Akinek sorsát kutatod, az az Apollinaris most is a szerencseadó
960 I, X | oltalma alatt, mint eddig. Az ég szívébõl indul ki az
961 I, X | Az ég szívébõl indul ki az ascendens, s az aspectusok
962 I, X | indul ki az ascendens, s az aspectusok olyanok, amilyenek
963 I, X | nem vagyok tudós, beszélj az én nyelvemen. A Venus eddig
964 I, X | A Hold nem õrá tartozik. Az a Venusszal kapcsolódik.~-
965 I, X | tudok tisztán látni.~- És ki az a Venus? Az is meg van írva
966 I, X | látni.~- És ki az a Venus? Az is meg van írva a csillagokban?~-
967 I, X | felugrott, és kikiáltott az erkélyre:~- Apollinaris!
968 I, X | Odatámolygott, fejét betakarta az oltárra rejtett fehér gyolccsal,
969 I, X | percig.~Aztán leterítve az oltárt, megnyugodott hangon
970 I, X | csillagokat. Ó, ha Bion tudománya az övé lehetett volna! Vagy
971 I, X | kezét kívánta a homlokára! Az apja is mit mondhatna neki?
972 I, X | volt azelõtt anyjához bújni az ágyban, micsoda öröm volt
973 I, X | ágyban, micsoda öröm volt az, mikor Quintus õvele tapostatta
974 I, X | õvele? A császár kegye? Nem az, bizonyosan nem az. Tudja,
975 I, X | Nem az, bizonyosan nem az. Tudja, hogy az minden órában
976 I, X | bizonyosan nem az. Tudja, hogy az minden órában véget érhet.
977 I, X | meleg szemében, és mért fél az augusta hideg arcától?~Az
978 I, X | az augusta hideg arcától?~Az egyik ablaknyílás vele szemben
979 I, X | csillagokat nézi. Titanilla az? Kinek jutna eszébe másnak
980 I, X | eszébe másnak otthagyni az asztalt, és a csillagokhoz
981 I, X | Tudja Titanilla is, hogy az a nagy arany solidus a Jupiter,
982 I, X | arany solidus a Jupiter, és az a legezüstebb sestertius
983 I, X | ez a nap - veregette meg az arcát. - Hol a szállásod?~-
984 I, X | Jó mestered volt Bion?~- Az apám sem volt hozzám olyan,
985 I, X | megszólította.~- Nagyon ragaszkodsz az életedhez, Bion?~- Nem jobban,
986 I, X | ha eszembe juttatod, hogy az én csillagaim megkérdezése
987 I, X | nem földi emberek többé, az istenek fölöttük állnak
988 I, X | annyira ember, mint ebben az órában? Máris visszaél a
989 I, X | visszaél a titokkal, amelyhez az õ szerencsétlen elszólása
990 I, X | akirõl Quintipor azt mondta az imént, hogy jobb volt hozzá,
991 I, X | hogy jobb volt hozzá, mint az apja?~- Én nem haragszom
992 I, X | Megtudtál egy titkot, amelyrõl az istenek azt akarták, hogy
993 I, X | istenek azt akarták, hogy csak az én titkom legyen.~Bion megadással
994 I, X | uram. Úgy látszik, azt is az istenek akarták, hogy közöld
995 I, X | rajta, hogy a matematikus az istenekre hárította a felelõsséget
996 I, X | bölcshöz illõen megnyugszol az istenek akaratában?~- Meg
997 I, X | A félelem mégis elvette az eszedet - hökkent meg a
998 I, X | Mindeddig hallgattam róla, hogy az istenek akaratából én leszek
999 I, X | istenek akaratából én leszek az, aki halotti máglyádat
1000 I, X | kiröppenve lelkedet fölviszi az istenek közé.~A császár
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-3687 |