1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-3687
Rész, Fejezet
1001 I, X | csillagokban, Bion? Mihelyst az életedet kell védeni, mindjárt
1002 I, X | te jövendõd, uram, hanem az enyém, amellyel a tiéd érintkezik.~-
1003 I, X | neked?~Bion vállat vont.~- Az a te dolgod, uram. De ha
1004 I, X | amit a maga fiának jósolt. Az a pessinusi jósnõ, uram,
1005 I, X | néztél meg. Én ott álltam az anyám mellett, mikor õ neked
1006 I, X | akik etetõvályút csináltak az oltárból, és az istenek
1007 I, X | csináltak az oltárból, és az istenek lesoványításából
1008 I, X | megszállott, akinek szájából az istenség beszélt.~- Téged
1009 I, X | szolgálóleánya volt azoknak az ismeretlen erõknek, amelyek
1010 I, X | csillagok sugaraiban laknak. De az is lehet, hogy az emberszív
1011 I, X | laknak. De az is lehet, hogy az emberszív a tanyájuk. Plutarchosz
1012 I, X | száraz kezével eltolt magától az ágykárpitok közé: „menj -
1013 I, X | nevére, mondja meg, fog-e az bíbort viselni, és megéred-e
1014 I, X | császár.~- Már mondtam, uram. Az nem a gyermekre vonatkozott,
1015 I, X | keltették volna életre benne az istenek az emberi nem vigasztalására?
1016 I, X | életre benne az istenek az emberi nem vigasztalására?
1017 I, X | Tizenhat év óta te vagy az elsõ ember, akivel a fiamról
1018 I, X | trónra érett! Tudod te, mi az, mikor egy apának el kell
1019 I, X | tagadnia a fiát a világtól, az anyjától és magamagától
1020 I, X | álmában se simogathatja meg az arcát, mert a császárnak
1021 I, X | arcát, mert a császárnak az álmát is kilesik. Ó, Bion,
1022 I, X | kegyetlenek tudnak lenni az istenek!~A matematikus elcsodálkozva
1023 I, X | volt szokása pártját fogni az isteneknek, akiket nem becsült
1024 I, X | látta megjegyezni, hogy az istenek néha irgalmatlansággal
1025 I, X | áldozatokkal engesztelte meg az isteneket. A jóslat nélkül
1026 I, X | napfény. Nem veszett volna el az apa és anya számára a pillangókergetõ
1027 I, X | húszéves korára bíbort ígértek az istenek.~- Még két év, Bion! -
1028 I, X | és akkor belefektethetsz az aranykoporsódba. Úgyis fáradt
1029 I, X | császár azt felelte, hogy ha az öreg katonák, õ és Maximianus
1030 I, X | nagyszerû hadvezér marad az új augustus mellett, a két
1031 I, X | római birodalomnak, és hol az a hódító, aki a római birodalomra
1032 I, X | szolgálta, a császárt és az apát. Akar-e valamelyik
1033 I, X | kormányzásra, de nem kívánja az udvar levegõjét sem. Arra
1034 I, X | neki, hogy elvonulhasson az alexandriai könyvtárba.
1035 I, X | alexandriai könyvtárba. Az öregember szeret visszatérni
1036 I, X | uralkodása kezdetén, ez az altiszt volt az egyetlen
1037 I, X | kezdetén, ez az altiszt volt az egyetlen embere, akiben
1038 I, X | akiben megbízhatott. Aki az õ életét megmentette, arra
1039 I, X | is. Akinek a szája eljár, az meghal. Biztos benne, hogy
1040 I, X | És a gyermek anyja, uram? Az augusta? - kérdezte Bion. -
1041 I, X | tiltakozott. Ezt a titkot éppen az anyjára nem lehetett bízni.
1042 I, X | A szenvedést elbírhatta az anyaszív, abba belepusztult
1043 I, X | volna, hogy idegen legyen az élõ fiához.~- És te, uram,
1044 I, X | élõ fiához.~- És te, uram, az apa?~- Magamtól is féltettem
1045 I, X | vigyázhassak rá. Közeleg az idõ, mikor fölveheti a bíbort,
1046 I, X | simogatni, hogy megszokja, mire az övé lesz.~- Éppen ettõl
1047 I, X | hanem hogy elõkészítse az uralkodásra. Lehet, hogy
1048 I, X | uralkodásra. Lehet, hogy ezen az estén, amikor tizenhat év
1049 I, X | kurjongatott volna örömében, az se lett volna sok. Ám ezt
1050 I, X | se lett volna sok. Ám ezt az apát nem fogja többet látni
1051 I, X | küldeni, hogy rendezzék be az új palota kertjét a földrengés
1052 I, X | Quintusékat is elteszi a Dominus az útból, akkor õ okosan teszi,
1053 I, XI | úgy látszott, hogy mire az almára kerül a sor, nem
1054 I, XI | nevében Maximianus mutatott be az imádkozófülke márványoltárán.
1055 I, XI | tejet és olajat öntött az oldalán kifolyóval ellátott
1056 I, XI | lakoma fölött azonban nem az idézett Jupiter, hanem a
1057 I, XI | emelte meg poharát, amikor az augustus köszöntõre vette
1058 I, XI | augustus köszöntõre vette fel az övét, néhány csöppet a mozaik-padlóra
1059 I, XI | mozaik-padlóra löttyentve belõle.~- Az istenek áldása családunkra!~
1060 I, XI | adott, aki apjával szemben, az asztal végén ült Titanilla
1061 I, XI | ne értse, meglökte térdét az asztal alatt.~- Az új mamáimra
1062 I, XI | térdét az asztal alatt.~- Az új mamáimra értettem. Csak
1063 I, XI | legalább tudnám, melyik lesz az igazi. Ha az öreg énrám
1064 I, XI | melyik lesz az igazi. Ha az öreg énrám hallgatna, a
1065 I, XI | kvád lányt választanám, az kevesebb festékbe kerülne,
1066 I, XI | pletykákkal próbált kedveskedni az asszonyoknak. A koisi átlátszó
1067 I, XI | egy házaspárt, a férjnek az asszony huszonötödik felesége
1068 I, XI | huszonötödik felesége volt és az asszonynak a férfi negyvenhatodik
1069 I, XI | férfi negyvenhatodik ura. Ez az utolsó újság keltett is
1070 I, XI | keltett is némi érdeklõdést. Az asztal végén hangos kitöréssel
1071 I, XI | Galeriusnak, lángba borult az arca. Theodora pedig lesütötte
1072 I, XI | is eszébe jutott Helena.~Az augustus fölhagyott az asszonyok
1073 I, XI | Az augustus fölhagyott az asszonyok mulattatásával,
1074 I, XI | tartományokat tizedelt meg, az öngyilkosság is járványos
1075 I, XI | olyan vadat lõtt, amelynek az apja párduc volt, az anyja
1076 I, XI | amelynek az apja párduc volt, az anyja teve, s mivel õ ezt
1077 I, XI | nélkül eldobják maguktól az életet.~- De istentelen
1078 I, XI | egy sincs köztük! - ütött az asztalra Galerius. - Maholnap
1079 I, XI | bizonyságot is tudott rá. Az apatei rongyosok esetét,
1080 I, XI | kötni.~Maxentius elmondta az udvari orvos elcsapatása
1081 I, XI | Ahogy én Tagest ismerem, az befûti a kemencét az istenteleneknek.
1082 I, XI | ismerem, az befûti a kemencét az istenteleneknek. A papra
1083 I, XI | a Dominus is hallgat.~- Az a baj, hogy a Dominus már
1084 I, XI | vagytok - kiáltotta Maxentius az öklét emelgetve. - Kérdezne
1085 I, XI | veszedelmet. De a tacskó az asztal végén felbõszítette.~-
1086 I, XI | nagy hasznodat vette volna az imperium. Akkor még közérdek
1087 I, XI | Akkor még közérdek volt az asztal alá inni a barbár
1088 I, XI | Maxentius elvörösödve nézett az apjára. Az hallgatást parancsolt
1089 I, XI | elvörösödve nézett az apjára. Az hallgatást parancsolt neki
1090 I, XI | szemöldökével. Õ védte meg a fiát.~- Az ököl sohase megy ki a divatból,
1091 I, XI | a fiam tudja, mire való az ököl, s kinek kell mutogatni.~
1092 I, XI | nem sértegetést várt errõl az oldalról.~- Ne ugrálj, öcsém!
1093 I, XI | menekült elõle. Otthagyta az asztalt, és az egyik ablakfülkébe
1094 I, XI | Otthagyta az asztalt, és az egyik ablakfülkébe húzódott.
1095 I, XI | ablakfülkébe húzódott. Arccal az égnek, háttal a társaságnak.~
1096 I, XI | égnek, háttal a társaságnak.~Az ajtónálló egy ijedt arcú
1097 I, XI | nézett rá egy percre az apja is, az ura is.~- Minervina
1098 I, XI | rá egy percre az apja is, az ura is.~- Minervina eltûnt.
1099 I, XI | Nem találják sehol.~- Ki az a Minervina? - figyelt föl
1100 I, XI | Minervina? - figyelt föl az augustus a nõi névre.~-
1101 I, XI | nevetett rá, és megfenyegette az ujjával.~- Dajka? Te-e!~
1102 I, XI | elfutotta a méreg. Megtaszította az asztalt.~- Én a te fiad
1103 I, XI | üdvére!~Aztán odafordult az asszonyokhoz.~- Eh, a ti
1104 I, XI | Theodora tétován nézett az urára.~- Elkísérlek - ugrott
1105 I, XI | jössz, Caesar? - kérdezte az urát.~Galerius értetlenül
1106 I, XI | rá. Mi történhetett ezzel az asszonnyal? Mióta ideérkezett,
1107 I, XI | Titanilla csak azt értette, hogy az apja parancsol. Az egyetlen
1108 I, XI | hogy az apja parancsol. Az egyetlen akarat volt, amelynek
1109 I, XI | tökéletesített formában az elõkelõ társaságok is fölkapták.
1110 I, XI | úgy köpték a magasba, hogy az egyik csészébe hullott vissza,
1111 I, XI | s azt úgy süllyesztette az alatta álló szobrocskára,
1112 I, XI | jócskán italos volt, Titanilla az apjára tekintett. Az óriás
1113 I, XI | Titanilla az apjára tekintett. Az óriás egészen odahúzta székét
1114 I, XI | egészen odahúzta székét az augustusé mellé, s mélyen
1115 I, XI | mellé, s mélyen bekönyökölve az asztalra, úgy eltakarta
1116 I, XI | asztalra, úgy eltakarta az öreget, hogy csak kisütött
1117 I, XI | öreg katonákat összebújni. Az apja rendesen közéjük szokta
1118 I, XI | csészéje elõbb megtelik, az a gyõztes.~- Majd én kezdem! -
1119 I, XI | azonban oda-odapillantott az apjához is. Halkan beszéltek,
1120 I, XI | elfogott a füle. Különösen az apjáét.~Az istentelenek...
1121 I, XI | füle. Különösen az apjáét.~Az istentelenek... A haza ellenségei...
1122 I, XI | szent nekik... Constantiust az elsõ fára... De fiastól...
1123 I, XI | parókájú fej rábicsaklott az óriás vállára. A caesar
1124 I, XI | vállára. A caesar megölelte az augustust. Az augustus nagyokat
1125 I, XI | megölelte az augustust. Az augustus nagyokat cuppantott
1126 I, XI | úgy érezte, hogy õ se fél az apjától. Csókot dobott neki,
1127 I, XI | Aztán fölfelé fordította az arcát, hosszú sugárban lövellte
1128 I, XI | és csengve ütõdött bele az Anterosz-szoborba. A szívnek
1129 I, XI | inkább vitte, mint vezette az apja elé. Kicsit fújtatott,
1130 I, XI | Elõbb majd én - heherészett az augustus nyiladozó szemmel,
1131 I, XI | jobb és bal arcán. - Ez az apa csókja. Ez a szövetséges
1132 I, XI | a karján a nobilissimát. Az ég bíborfüggönyei alatt
1133 I, XII | császár lányától. Odasúgott az apjának:~- Üzensz valamit,
1134 I, XII | feleségemnek. De a sírban az elsõ feleségemmel szeretnék
1135 I, XII | kezét Minervianus.~- Ki az? - kérdezte a princeps.~-
1136 I, XII | a princeps.~- Anthimus, az apatei presbiter. Anyád
1137 I, XII | apatei presbiter. Anyád az õ házában várakozik, s õ
1138 I, XII | eresztettek ki rajta. A csuklya az arcára volt húzva, csak
1139 I, XII | princepset.~Õ elõre lovagolt az útmutatóval, a csuklyás
1140 I, XII | de azért már világosodott az ég eresze, mire beértek
1141 I, XII | ég eresze, mire beértek az elhagyott faluba. A rongyosok
1142 I, XII | rongyosok háza elõtt leugrott az öregember Minervianus mögül,
1143 I, XII | ájtatoskodó, de tudta, hogy az imádságnak szabályai vannak,
1144 I, XII | nem tiszteli, magára veszi az istenek haragját.~Nem kellett
1145 I, XII | amelyen nem hagyott nyomot az idõ. Szokatlanul domború
1146 I, XII | Semmi se vallott benne az egykori csárdáslányra, úrnõ
1147 I, XII | fagyossága.~- A homlokod az övé, de a hajad meg a szemöldököd
1148 I, XII | hajad meg a szemöldököd az enyém. Hát ez a nagy kerek
1149 I, XII | teleszalad könnyel? Nézem az orrodat? Ó, milyen ráncok
1150 I, XII | Szeretsz nevetni te is, mint az apád? Nem vagy kegyetlen,
1151 I, XII | hirtelen haragú vagy, én is az voltam valamikor! Nagy bûn!
1152 I, XII | Nem olyan keskeny, mint az apádé, ez az én szám, ez
1153 I, XII | keskeny, mint az apádé, ez az én szám, ez nem hitszegõ
1154 I, XII | udvarában? El tudtál fordulni az undok örömöktõl, amikkel
1155 I, XII | asszony térdeit, és arcát az ölébe rejteni.~- Anyám! -
1156 I, XII | hitszegõnek lenned! Gondolj az anyádra, ha ingadozol! Akár
1157 I, XII | hegyérõl! Gondolj arra, amit az anyád szenvedett!~Kibuggyant
1158 I, XII | Engem azért hagyott el az Isten, mert az ördögök elõtt
1159 I, XII | hagyott el az Isten, mert az ördögök elõtt esküdtem.
1160 I, XII | avattak asszonnyá. Téged az igaz Isten fog megoltalmazni.
1161 I, XII | Isten fog megoltalmazni. Az én istenem a te istened!
1162 I, XII | istenek után, de nem epekedett az újért se. Szeretett Tükhére
1163 I, XII | türelmes. De amikor itt lesz az ideje, meg fogja világítani
1164 I, XII | legyen veled!~Kinyitotta az ajtót, és kikiáltott az
1165 I, XII | az ajtót, és kikiáltott az udvarra.~- Mnester!~Antiochia
1166 I, XII | el magánál. Félve nézett az ajtóra, hogy kik jönnek
1167 I, XII | félt. Jobb kezével megfogta az õ kezét, baljával a lányét,
1168 I, XII | egymásba tette a kezüket, s az összekulcsolt kezek fölé
1169 I, XII | Akkor áldjon meg benneteket az egy igaz Isten és az õ egyszülött
1170 I, XII | benneteket az egy igaz Isten és az õ egyszülött fia, a mi Urunk
1171 I, XII | palotába, többet gondolva az új asszonyra, akit lányfejjel
1172 I, XII | lányfejjel engedett útnak, mint az új Istenre, akivel most
1173 I, XII | Mind a kettõnek mozgott az ajka, de nem egymással beszéltek.
1174 I, XII | nem egymással beszéltek. Az egy igaz Istennek adtak
1175 I, XII | családból támasztott oltalmat az õ népének.~
1176 I, XIII | gondtalan nevetéseket, azokat az órákat, amelyek nem patát,
1177 I, XIII | s nem hagytak törést se az arcon, se a szívben.~Nézte
1178 I, XIII | tivornyának semmi nyomát az arcán. A bõre fehér volt
1179 I, XIII | Mióta Varanes itt volt az udvarnál, néha azon kapta
1180 I, XIII | sötétben is elvörösödött az este a rabszolga, amikor
1181 I, XIII | folyosón. Galerius csapta szét az ajtófüggönyöket. Nagy, piros
1182 I, XIII | a köd.~- Nemhiába titán az apád, kis tücsök. Tebelõled
1183 I, XIII | Titanilla elõtt megképzett az esti kép. Az összebújó két
1184 I, XIII | megképzett az esti kép. Az összebújó két öreg katona,
1185 I, XIII | mert volna ilyent kérdezni az apjától. Most, hogy eldöntötték
1186 I, XIII | lányra.~- Hogy jut ilyen az eszedbe? A Dominus öreg
1187 I, XIII | tehetetlen. Dühös vagyok rá, az lehet. Sajnálom is, kár
1188 I, XIII | fõistentelent minden ivadékostul az öklömmel verem agyon.~A
1189 I, XIII | Romula nagyanyjától hallott az apja erejérõl. Csordáskorában
1190 I, XIII | csinált mindent.~Látta, hogy az óriás szenved, és sejtette,
1191 I, XIII | szenved, és sejtette, hogy nem az istenekért szenved. Így
1192 I, XIII | Így csak magáért gyûlölhet az ember, nem olyan távoli
1193 I, XIII | kapta meg a lánynak. Ha az ujjait szorítja úgy meg,
1194 I, XIII | nevû helyen, s most már az is eszébe jutott, hogy a
1195 I, XIII | lány torkára tette a kezét. Az érezte a rettentõ ujjak
1196 I, XIII | tartani. Vagy azt akarod, hogy az öreggel vetesselek el? Biztosra
1197 I, XIII | latriunkuláját belefojtatja az Orontészba.~A lány szemét
1198 I, XIII | Orontészba.~A lány szemét lefogta az utálat. A caesar lecsillapodva
1199 I, XIII | legtöbb félnivalója volt az imperiumnak. Nem sokkal
1200 I, XIII | Diocletianus, aki akkor verte le az egyiptomi lázadást, és Constantius,
1201 I, XIII | Galeriusnak, hogy várja meg az erõsítéseket, ne vigye mészárszékre
1202 I, XIII | vereséget szenvedtek azon az átkozott helyen, ahol évszázadokkal
1203 I, XIII | kegyetlenebb volt, mint az ellenség kezére került császár
1204 I, XIII | beszélt, homlokán kidagadtak az erek, ami az útjába került,
1205 I, XIII | kidagadtak az erek, ami az útjába került, szék, vánkos,
1206 I, XIII | Tudod már most, mit jelent az apádnak Carrhae?~Kiszaladt
1207 I, XIII | carrhaei cipõ! - vágta földhöz az összeszáradt szandált. -
1208 I, XIII | minden este megesküszöm rá az isteneknek, hogy lesz még
1209 I, XIII | fattyakéba, mert azokban is az õ aljas vére folyik! Az
1210 I, XIII | az õ aljas vére folyik! Az istentelenekébe, akikkel
1211 I, XIII | császárnak kiáltatni, mihelyst az öreg Diocles befogja a szemét.
1212 I, XIII | Akkorára a magját is kiirtjuk az istenteleneknek, s az utolsó
1213 I, XIII | kiirtjuk az istenteleneknek, s az utolsó a sápadt pofájú lesz.
1214 I, XIII | sápadt pofájú lesz. Ezzel az öt ujjammal szorítom ki
1215 I, XIII | hálóköntöse ujjával törülgette az eltorzult arcot. Irtózattal
1216 I, XIII | is, szánalommal is nézte az õrjítõ bosszúvágy betegét.~-
1217 I, XIII | megetetésére.~- Mit hoztam ám én az én drágaságomnak, de mit
1218 I, XIII | Megkönnyebbedett, hogy nem kell az apjára nézni.~- Mivel szokott
1219 I, XIII | a drága Romula nagymama az õ kis cicájának kedveskedni?~-
1220 I, XIII | augurok tisztelendõ fõnöke és az érdemes Sincellus, az orvos
1221 I, XIII | és az érdemes Sincellus, az orvos jelentek meg a szentséges
1222 I, XIV | olyan örömmel készülnek az útra. Mégiscsak szülei,
1223 I, XIV | igazán senkije se marad az udvar sivatagában? Még ismerõse
1224 I, XIV | neki egyszer. S mivel látta az arcán, hogy nem érti, meg
1225 I, XIV | a dolgokról, amelyekrõl az õ közelében tudomást szerez,
1226 I, XIV | nagy tûzvész lehet. Nemcsak az uralkodónak nem szabad bízni
1227 I, XIV | memória. Dicsérte azokat az új törvényeket, amelyeket
1228 I, XIV | fiú?~Neki hirtelen kiment az álom a szemébõl. Felugrott
1229 I, XIV | volt, nem is nagyon kereste az embereket, de mindig sugárzott
1230 I, XIV | embereket, de mindig sugárzott az elégedettségtõl, mintha
1231 I, XIV | elégedettségtõl, mintha az egész világ az övé volna.
1232 I, XIV | elégedettségtõl, mintha az egész világ az övé volna. A világ uráról
1233 I, XIV | övé volna. A világ uráról az az érzése volt Quintipornak,
1234 I, XIV | volna. A világ uráról az az érzése volt Quintipornak,
1235 I, XIV | mint õ. Hogy honnan ez az érzés, azt nem tudta volna
1236 I, XIV | tartása méltóságos volt. Az is szemmel látható volt,
1237 I, XIV | összeszedte magát.~Ez volt az elsõ nap, hogy Quintipor
1238 I, XIV | kívül senkit se óhajt látni. Az aláírt paranccsal magának
1239 I, XIV | maradt, a gonddal, amely az imént váratlanul szállta
1240 I, XIV | hogy áldozatot mutatott be az isteneknek, nemcsak mint
1241 I, XIV | szerencsétlennek ígérkezik-e a nap. Az utóbbi esetben tartózkodott
1242 I, XIV | aláírását is elhalasztotta. Az ármaximálási törvény le
1243 I, XIV | annak tulajdonította, hogy az edictumot a naptárfigyelõ
1244 I, XIV | elõtt fokozott gondja volt az istenek jóindulatának biztosítása.
1245 I, XIV | hogy maga hintett tömjént az áldozati tûzre, hanem véres
1246 I, XIV | megtekintése után jelentést tett az istenek hangulatáról.~Eddig
1247 I, XIV | a függönyök mögül, ahová az áldozat bemutatása után
1248 I, XIV | bronztálcán.~- Szentséges úr, az istenek neheztelésüket tudatják.
1249 I, XIV | hogy beteg állat került az áldozó papok kése alá. A
1250 I, XIV | rendelkezett.~- Tudakold meg az istenektõl neheztelésük
1251 I, XIV | pedig uralkodótársaival s az aznap szolgálatban levõ
1252 I, XIV | tisztviselõkkel ájtatosságba merült az oltár elõtt, amely fölött
1253 I, XIV | Kisvártatva a fõjós már jelentette az istenek kedvetlenségének
1254 I, XIV | kedvetlenségének okát.~- Valaki van itt az áldozók közt, legszentebb
1255 I, XIV | intése után folytatta.~- Az istenek nem fogadták el
1256 I, XIV | istenek nem fogadták el azt az áldozatot, amelyben olyanok
1257 I, XIV | akik nem hisznek bennük. Az istenek azt is tudják, hogy
1258 I, XIV | viselnek a ruhájuk alatt az õ idegen istenük tiszteletére,
1259 I, XIV | tiszteletére, aki gyûlöli az õsi isteneket.~A császár
1260 I, XIV | gyülekezet felé fordult.~- Ki az közületek, aki nem hisz
1261 I, XIV | közületek, aki nem hisz az istenekben?~Ketten léptek
1262 I, XIV | istenekben?~Ketten léptek elõ, az aznapi szolgálattevõ kamarások,
1263 I, XIV | udvari ember.~A császár az ajtóra mutatott.~- Távozzatok,
1264 I, XIV | jelenlétetek ne ingerelje az isteneket - mondta nyugodtan. -
1265 I, XIV | állat elõkészítésérõl, de az istenek engesztelékenyebbeknek
1266 I, XIV | fejezték ki, hogy valóban az istentelenek jelenléte ingerelte
1267 I, XIV | elkedvetlenítette a dolog. Éppen erre az utolsó ülésre tartogatott
1268 I, XIV | arról gyõzte meg, hogy az hatalmas isten, s méltó
1269 I, XIV | haláluk, csak kockáztak vele az életükre egyenlõ eséllyel.
1270 I, XIV | villogtatott mögöttük hóhérpallost. Az az isten, aki ilyen fegyelmet
1271 I, XIV | mögöttük hóhérpallost. Az az isten, aki ilyen fegyelmet
1272 I, XIV | gondolt arra is, hogy ez az új isten tiltja a gyûlöletet,
1273 I, XIV | Jupiter azért vitte föl az Olümposzra, mert megijedt
1274 I, XIV | meggyógyításával halhatatlanakká teszi az embereket. Az istenek atyjának
1275 I, XIV | tatlanakká teszi az embereket. Az istenek atyjának felfogása
1276 I, XIV | halálra szükség van, mert ha az nincs, a halandók nem tisztelik
1277 I, XIV | halandók nem tisztelik többé az isteneket. De vajon szükség
1278 I, XIV | hogy gyûlölség is legyen az emberek között? Nem járnának-e
1279 I, XIV | egymást, és nem jelentené-e az az örök békét a birodalomnak?
1280 I, XIV | egymást, és nem jelentené-e az az örök békét a birodalomnak?
1281 I, XIV | békét a birodalomnak? Végre az is jólesett a császárnak,
1282 I, XIV | curiosusok. Derék isten lehet az, akinek ilyen tekintély
1283 I, XIV | nagyon örült neki, hogy az imperiummal együtt olyan
1284 I, XIV | ejtette a császárt. Úgy látta, az istenek féltékenyek, valami
1285 I, XIV | s ezért szûkítette meg az utolsó ülés kereteit.~A
1286 I, XIV | szaktekintélyek. Talán ebben az újításban nem csupán a tekintélytisztelet
1287 I, XIV | tapasztalhatta, hogy ha az álló ember nem mindig okosabb
1288 I, XIV | pénzügyminiszteré volt a szó. Az értelmes arcú, kövér örmény
1289 I, XIV | leglényegesebb változás az volt, hogy kezdetben senki
1290 I, XIV | amelyekkel Diocletianus az anarchiát megelõzõ nagy
1291 I, XIV | tisztviselõ vigyázott, s az adók felét az adótisztviselõk
1292 I, XIV | vigyázott, s az adók felét az adótisztviselõk légióinak
1293 I, XIV | Nekik köszönhetõ, hogy ebben az idõben született meg az
1294 I, XIV | az idõben született meg az a közmondás, hogy könnyebb
1295 I, XIV | közmondás, hogy könnyebb az embernek öt elefántot a
1296 I, XIV | szem búzát, amelybõl négy az államot illette. A kizsarolt
1297 I, XIV | tesen újabb gondot jelentett az államhajó kormányosainak,
1298 I, XIV | államhajó kormányosainak, s az örményeknek egyre újabb
1299 I, XIV | olyan javaslattal állt elõ az örmény, ami vita nélkül
1300 I, XIV | tetszésre talált. Mivel az adó egy részét természetben
1301 I, XIV | természetben szedték a termelõktõl, az állami borpincékben olyan
1302 I, XIV | földbirtokosokkal. Ezzel az állam készpénzhez jut, amire
1303 I, XIV | a katonaállítás alól, s az elcsenevészedett emberanyag
1304 I, XIV | Galerius nem nagyon lelkesedett az indítványért. Attól félt,
1305 I, XIV | pénzügyi terhei enyhüljenek.~Az uralkodók közül csak Constantius
1306 I, XIV | indítványt tett. Azt, hogy az uralkodók tiltsák meg a
1307 I, XIV | birodalom területérõl. Ami kárt az ipar és kereskedelem látszólag
1308 I, XIV | császár arra gondolt, hogy az illustris katonát minél
1309 I, XIV | hirtelen mosoly suhant át az arcán, amit még soha nem
1310 I, XIV | szívét más derítette fel. Az exedra oszlopai közül kilátott
1311 I, XIV | takarók alatt feküdt nyugágyán az õszvégi napsütésben. Elõtte
1312 I, XIV | rázni kezdett. Hogy mit, az nem hallatszott el a tanácsteremig,
1313 I, XIV | hallatszott el a tanácsteremig, de az augusta arcán is, a fiúén
1314 I, XIV | a fiúén is meglátszott az elmélyült figyelem.~Ez lehet
1315 I, XIV | hálát érzett iránta, hogy az anyát hozzászelídítette
1316 I, XIV | fel, s amit mondani fog, az méltó lesz a megfontolásra.~
1317 I, XIV | kérdezte, hangjában és arcán az indulat minden nyoma nélkül,
1318 I, XIV | tárgyává kívánja tenni.~- Az idõ sürget, Dominus - emelte
1319 I, XIV | caesar. - Magad láthattad az imént, hogy engedékenységeddel
1320 I, XIV | halmoztál a fejedre. Nemcsak az istenek haragja fenyeget
1321 I, XIV | fenyeget bennünket, hanem az istentelenek arcátlansága
1322 I, XIV | arcátlansága is, akik ellenségei az isteneknek, a császárok
1323 I, XIV | császároknak, a törvényeknek és az egész természetnek.~Mintegy
1324 I, XIV | nemcsak Galeriusnak.~- Én ezt az arcátlanságot eddig nem
1325 I, XIV | istentelenek volnának. Inkább az a baj, hogy a mi isteneink
1326 I, XIV | halhatatlanokat. Aztán papjaink és az õ papjaik meghallgatásával
1327 I, XIV | talán megtaláljuk a módját az ellenkezõ istenek összebékítésének.~
1328 I, XIV | istenek összebékítésének.~Az illustrisek morgása most
1329 I, XIV | hadsereget meg kellene tisztítani az istentelenektõl. A kormányzás
1330 I, XIV | volt alkalma meggyõzõdni az istentelenek megbízhatatlanságáról.
1331 I, XIV | azokat. A földön vannak, de az égben élnek. Úgy hallotta,
1332 I, XIV | szavait. Nem tudja, hogy az õ országaiban mennyien vannak
1333 I, XIV | senki se panaszkodott rájuk. Az erõszaknak, mint uralkodótársai
1334 I, XIV | embertelenséggel ment volna.~Az illustrisek köteles morgása
1335 I, XIV | föltakarjam családi sebemet, amit az istentelenek ütöttek.~-
1336 I, XIV | beteget, amely mindig kijárt az epilepsziásoknak. A roham
1337 I, XIV | s elõször is hálát adott az isteneknek, akik a szent
1338 I, XIV | jutalmazták meg azért, amit az istentelenektõl szenvedett.
1339 I, XIV | hogy õ Galerius anyjának, az isteni Romulának szolgálatában
1340 I, XIV | ruhát, és mutatta hátán az ostorcsapások bevarasodott
1341 I, XIV | és megállapította, hogy az istentelenek kegyetlenebbek
1342 I, XIV | sokáig billegtette egymáson az ujjait - ez szokása volt,
1343 I, XIV | birtokán Rhea szentélyét az én költségemen építtesd
1344 I, XIV | szobrát római templomából. Az istengyalázók kikutatását
1345 I, XIV | félsz attól, Dominus, hogy az istentelenek egyszer a te
1346 I, XIV | palotád?~- Mennyien lehetnek az istentelenek? - kérdezte
1347 I, XIV | Össze kell õket számlálni az egész birodalomban - fordult
1348 I, XIV | hazaindulhasson családjával. Az õ útja leghosszabb az Atlanti-óceán
1349 I, XIV | családjával. Az õ útja leghosszabb az Atlanti-óceán partjáig.~-
1350 I, XIV | Maxentiust azért tartom az udvarnál, mert rád emlékeztet,
1351 I, XV | ahogy világvároshoz illik. Az igazságnak egy szem búzájából
1352 I, XV | A császár összeíratja az egész birodalomban az istenteleneket.~
1353 I, XV | összeíratja az egész birodalomban az istenteleneket.~Másnap már
1354 I, XV | maga is föl akarja venni az új hitet, és tudni akarja,
1355 I, XV | keresztények úgy tartották, hogy az antiochiai gyülekezet, amelyet
1356 I, XV | összeolvashatatlanul nagy a számuk. Az csak most derült ki, mikor
1357 I, XV | elhatározásának híre futott. Az egész város az utcákon nyüzsgött,
1358 I, XV | híre futott. Az egész város az utcákon nyüzsgött, és minden
1359 I, XV | egymásra.~- Én titokban mindig az voltam - mondták a szemérmesebbek.~
1360 I, XV | mondták a szemérmesebbek.~Az arcátlanabbak gúnyolódva
1361 I, XV | bizonyítani is tudnák, ha az apjuk meg nem halt volna,
1362 I, XV | kiskorukban üldözést szenvedtek az igazságért. De akik olyan
1363 I, XV | fordulónál a baloldalára került. Az a keresztény borbély, aki
1364 I, XV | természetesen befizette az ecclesia pénztárába a szegények
1365 I, XV | csak este mert kimozdulni az utcára. Ha meglátták valahol,
1366 I, XV | valahol, mindjárt elállták az útját, és térden állva kérték
1367 I, XV | hogy tekintélyét maguk az istenek is elismerték. Egyszer -
1368 I, XV | Apolló jósdájában töltötte az éjszakát. Sok ügyet nem
1369 I, XV | mióta a templomban hált, az isten nem ád jóslatot. Úgy
1370 I, XV | szólalj meg! Mnester püspök, az Isten szolgája. A pap Apolló
1371 I, XV | Krisztust és a püspököt, s az ovációban részt vettek még
1372 I, XV | szerint valónak találták az új istent, aki a békesség
1373 I, XV | bálványimádókat, hogy eljõ az Úr felhõiben, villámlással
1374 I, XV | vízözönnel pusztítja el nemcsak az ördögöknek szentelt templomokat,
1375 I, XV | küldték a decuriókat, hogy az talán tud rajtuk segíteni.~
1376 I, XV | csinált a kancsal Benoni, az istenkereskedõ zsidó. A
1377 I, XV | aki lekíséri a halottat az alvilágba, és megvédi a
1378 I, XV | Tutunus isten, aki megnyitja az asszonyok elzárt méhét!
1379 I, XV | elzárt méhét! Egy denarius az ára ennek az arannyal futtatott,
1380 I, XV | Egy denarius az ára ennek az arannyal futtatott, ezüsttõl
1381 I, XV | szerencsét és gazdagságot ürít az asztalra!~Benoni kereszteket
1382 I, XV | ingyen se, kinevették velük az istenkereskedõt. Most azonban
1383 I, XV | aki búcsúzni szaladt be az apjáékhoz. Az udvar másnap
1384 I, XV | szaladt be az apjáékhoz. Az udvar másnap indult a székvárosba,
1385 I, XV | visszavitte mind a kettõt az istenkereskedõnek. De az
1386 I, XV | az istenkereskedõnek. De az nem vette vissza, csak az
1387 I, XV | az nem vette vissza, csak az egyiket. A másikat hol elõveszi,
1388 I, XV | hol visszadugja a zsebébe az öreg, aszerint hogy kivel
1389 I, XV | dörmögve csoszogott be az ajtón. Útravalókat vásárolt
1390 I, XV | boltokban, és majd agyonnyomták az utcákon a tolongásban.~-
1391 I, XV | tolongásban.~- Meg van veszve az egész világ. A forumon egy
1392 I, XV | praefectura mögé.~- Aztán mit tud az a fekete ember? - egyenesedett
1393 I, XV | tudom én, nem hallgatom én az ilyen bolondságokat. Azt
1394 I, XV | szamár, arany.~- Ugyan ki az az értelmes filozófus?~-
1395 I, XV | szamár, arany.~- Ugyan ki az az értelmes filozófus?~- Ammoniusnak
1396 I, XV | közös, hanem én is! - kapott az öreg az asszony derekához.~
1397 I, XV | én is! - kapott az öreg az asszony derekához.~Quintipor
1398 I, XV | Én, én. Azt hiszed, csak az öregasszonyokat érdekli
1399 I, XV | hogy a fiú karja megrándult az övén. A vállával is hozzásimult.~-
1400 I, XV | Persze a császárt kíséred.~- Az úton az augusta rendelkezik
1401 I, XV | császárt kíséred.~- Az úton az augusta rendelkezik velem.
1402 I, XV | könyvet, amit Pantaleon, az orvos hozott neki.~- Varázslókönyv?
1403 I, XV | Evangéliumnak hívják.~- Evangelium? Az ugye annyit tesz, hogy jó
1404 I, XV | istenkereskedõ éppen abból az irányból közeledett. Azt
1405 I, XV | sohase lesz álomszuszék az ura.~Jobban szemügyre vette
1406 I, XV | Venus-szobrocska felé nyújtotta ki az állát:~- Nektek még nincs
1407 I, XV | istennõ segítségére. Három as az ára ennek a gyönyörû Libentinának.
1408 I, XV | fiú vonakodva húzta elõ az erszényét, a zsidó boldogan
1409 I, XV | akasztófa! Vagy ez maga az isten?~A zsidó elõregörnyedt,
1410 I, XV | magamfajta együgyû zsidó? Az én istenem se nem fából
1411 I, XV | papnõ?~- Honnan tudod, hogy az vagyok? - himbálta meg magát
1412 I, XV | Kivette a két legkisebbet, és az egyiket odaadta a fiúnak.~-
1413 I, XV | tûrte fel Quintipor karján az elpuhult divat szerint való
1414 I, XV | vértõl, a mostohaanyám.~- Az augusta is, Keresztelõ János
1415 I, XV | történetét mindig ki kell hagynom az evangeliumból.~Titanilla
1416 I, XV | rászorította a bulla fedelét az ólomfeszületre, és bosszúsan
1417 I, XV | palota felé. Nem csupán az idegesítette, hogy a kereskedõ
1418 I, XV | messiás sokkal hamarabb eljön az ég felhõiben, mint ahogy
1419 I, XV | benneteket, mint a sátán vetését az õ szántóföldjén, és bal
1420 I, XV | szántóföldjén, és bal kezébõl kiönti az ítélet csészéjét, hogy egy
1421 I, XV | sötétség fiai és lányai!~Az utolsó oszloptól visszapillantva
1422 I, XV | õket körül.~- Ne bántsátok az isten emberét! Éljen a messiás!~
1423 I, XVI | rendel ki megoltalmazására az isten. Ettõl azonban még
1424 I, XVI | ilyen nagy befolyása van az istennél. Nagy verekedés
1425 I, XVI | visszatépték a rendõrök kezébõl az isten emberét, úgyhogy mire
1426 I, XVI | bevitték a praefecturára, és az irenarchos elé állították,
1427 I, XVI | Isten igéjének hirdetõje.~Az irenarchos zavarban volt.
1428 I, XVI | irenarchos zavarban volt. Az õ zsebében is volt már egy
1429 I, XVI | Nagy megkönnyebbülés volt az irenarchosnak, mikor kis
1430 I, XVI | idõ múlva jelentették neki az emberei, hogy a caesar csakugyan
1431 I, XVI | nem volt könnyû bejutni. Az új megtérõk annyi gondot
1432 I, XVI | szívét föl szokta emelni az Istenhez. Most pedig még
1433 I, XVI | nagyobb szükségét érezte az égi kegyelemmel való találkozásnak,
1434 I, XVI | megszaporodása. Félt, hogy az ördög konkolyt hint az Isten
1435 I, XVI | hogy az ördög konkolyt hint az Isten búzájába, és a tiszta
1436 I, XVI | maga fekete kosait.~- Engem az Úr küldött követül püspökötökhöz -
1437 I, XVI | évtizedek óta senkit se üldöztek az igaz hitért. A diaconusok
1438 I, XVI | irigyen illették ajkukkal az üdvösség zálogául szolgáló
1439 I, XVI | szelíd feddéssel fogadta az összekarmolt képû hitszónokot.~-
1440 I, XVI | hátáról a ruhát.~- Ezeket is az istenért kaptam - mondta
1441 I, XVI | sötét zugokba bújtok el az Isten nevével, mintha lopnátok
1442 I, XVI | nevével, mintha lopnátok az üdvösséget. Isten bátorságot
1443 I, XVI | Isten bátorságot kíván az õ harcosaitól.~Látomásokról
1444 I, XVI | adták, hogy elkövetkezett az idõ teljessége. A bálványimádók
1445 I, XVI | tollseprû van kezedben, hanem az arkangyal tüzes kardja,
1446 I, XVI | arkangyal tüzes kardja, mint az övében.~- Hoztál valami
1447 I, XVI | bizonyságlevelet testvérünktõl?~Az egyház sok ezer püspöke
1448 I, XVI | solidus van benne, mert az istenben is három személy
1449 I, XVI | kézrátétellel a tizenkettõ. Az antiochiai gyülekezet szegényeinek
1450 I, XVI | volna tovább kételkedni. Az ajándék nagysága meglepte
1451 I, XVI | ugyan, de a három solidusnak az a magyarázata, hogy az istenben
1452 I, XVI | solidusnak az a magyarázata, hogy az istenben is három személy
1453 I, XVI | akart hivõ lenni, hanem az értelmével is. Nem tagadta
1454 I, XVI | ismerte el egyenlõ rangúnak az Atyával és Fiúval. Úgy találta,
1455 I, XVI | üzenetében célzást tett az egy isten három személyére.~
1456 I, XVI | Úgyis õsi szokás volt, még az apostoli idõkbõl való, hogy
1457 I, XVI | volt szabad bevinni, mert az is emlékeztetett volna az
1458 I, XVI | az is emlékeztetett volna az isteneknek bemutatott virágáldozatokra,
1459 I, XVI | virágáldozatokra, s ezért hiányzott az oltár is. Letakart, hosszú
1460 I, XVI | csészékkel, emlékeztetett az utolsó vacsora asztalára.
1461 I, XVI | már ritkán történt meg, az isten inkább papjai útján
1462 I, XVI | ki kenyér és bor színében az úrvacsorát is, s õ merítette
1463 I, XVI | szemeket. Ez más volt, mint az istennel való érintkezés
1464 I, XVI | változás láza feszítette meg az idegeket.~A püspök rövid
1465 I, XVI | után, amelyben arra kérte az istent, hogy világítsa meg
1466 I, XVI | istent, hogy világítsa meg az elméket, bejelentette, hogy
1467 I, XVI | mihelyst Ammonius föllépett az emelvényre. De az is mindjárt
1468 I, XVI | föllépett az emelvényre. De az is mindjárt megtetszett,
1469 I, XVI | mindenfelé híre szaladt, hogy az Isten embere megjelent Antiochiában,
1470 I, XVI | üvöltésben tört ki, és lezuhant az emelvényrõl.~- Itt van-e
1471 I, XVI | Itt van-e Pantaleon, az orvos? - kiáltott a püspök.
1472 I, XVI | azonnal megyek!~Addig is, míg az orvos utat bírt magának
1473 I, XVI | volna, akkorra már õ megint az emelvényen állt, és folytatta
1474 I, XVI | találta õket próbára tenni az ördög incselkedésével. Olyan
1475 I, XVI | kitüntetés ez, amilyen ritkán éri az embert. Szinte mámoros fölkiáltások
1476 I, XVI | mámoros fölkiáltások biztatták az egyre jobban erõre kapó
1477 I, XVI | Ammoniust, hogy folytassa az ördög mesterkedésének leleplezését.~-
1478 I, XVI | Mindenfelõl lángoló szemek és az álmélkodástól felnyílt ajkak
1479 I, XVI | nagyapáik idejében, mikor az igaz hitet üldözõ császárok
1480 I, XVI | tartotta erre érdemesnek az Isten. Legtöbben elõször
1481 I, XVI | Aztán fölébredt, és kérte az Istent, világítsa meg, mit
1482 I, XVI | Erre új látomása támadt, de az már éberen. A bibliai gonosz
1483 I, XVI | mintha nem akarná látni az elkövetkezendõket. Pantaleon
1484 I, XVI | csöndet. Azzal kezdte, hogy az ördög gyakran ölti magára
1485 I, XVI | ördög gyakran ölti magára az angyalok alakját, és nyíltan
1486 I, XVI | csöndben nõjön, és elborítsa az egész világot. Neki nincsenek
1487 I, XVI | száján felzendült egy himnusz az egyedülvaló Isten dicsõségére.
1488 I, XVI | dicsõségére. Vele énekelte az egész gyülekezet. Senkinek
1489 I, XVI | tövében ácsorgó csõcselék. Az arcokat besugározta az elragadtatás
1490 I, XVI | Az arcokat besugározta az elragadtatás szent derûje,
1491 I, XVI | a mennyezet, kettéhasadt az ég kárpitja, látták a csillagok
1492 I, XVI | látták a csillagok felett az Atyát, oldalán a Báránnyal
1493 I, XVI | tündöklõ, fehér tógás seregét.~Az ének megnyugtatta a lelkeket.
1494 I, XVI | Nem kérkedésképpen, csak az igazság kedvéért mondta
1495 I, XVI | beszél. Elbeszélte, hogy az õ jelenlétük ijesztett rá
1496 I, XVI | tudta róla, hogy Anthimius az, az apatéi presbiter, aki
1497 I, XVI | róla, hogy Anthimius az, az apatéi presbiter, aki bátran
1498 I, XVI | aki arról nevezetes, hogy az õ uralkodása alatt volt
1499 I, XVI | Antiochia püspöke Ignác, az Isten nagy szentje.~- Ki
1500 I, XVI | szenttõl.~- Senki se merje az Istenhordozót démonnak nevezni
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-3687 |