1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-3687
Rész, Fejezet
1501 I, XVI | nevezni felelte a szent.~- Ki az az Istenhordozó?~- Aki Krisztust
1502 I, XVI | felelte a szent.~- Ki az az Istenhordozó?~- Aki Krisztust
1503 I, XVI | ember volt, és csak ezért az egy gonosz cselekedetéért
1504 I, XVI | csodatevõ nagy püspök arra kérte az Istent, hogy az õ kedvéért
1505 I, XVI | arra kérte az Istent, hogy az õ kedvéért kegyelmezzen
1506 I, XVI | ennek a Trajanusnak, mert az építette föl az õ szülõvárosát,
1507 I, XVI | Trajanusnak, mert az építette föl az õ szülõvárosát, amit a földindulás
1508 I, XVI | földindulás elpusztított. Mármost az Isten megtette azt, hogy
1509 I, XVI | odavitette a püspökhöz, az megkeresztelte, s erre Trajanus
1510 I, XVI | életében meg fogja látni az Isten országát.~Mindenki
1511 I, XVI | jót sejtenek. Akármi lesz, az bizonyos, hogy a Dominus
1512 I, XVI | Világért se szeretné, hogy az Isten a nagy uralkodót elszólítsa
1513 I, XVI | rendelje. De könyörögni kellene az Istennek, hogy valami jellel
1514 I, XVI | forduljon el a bálványoktól.~Az öreg katona beszédére sokan
1515 I, XVI | föl a híveket, kérje ki-ki az Istent, hogy bölcsességével
1516 I, XVI | és szentelje meg a békét az emberek között.~A gyülekezet
1517 I, XVI | közös vacsorája, amelyen az élet apró-cseprõ dolgait
1518 I, XVI | hogy Isten talán csak erre az alkalomra hozatta ide angyalaival
1519 I, XVI | elhajított fakeresztek hevernek az út szélén, és úsznak az
1520 I, XVI | az út szélén, és úsznak az Orontész habjain. Ami útjába
1521 I, XVI | szõrös, fekete emberre, aki az udvar elköltözése elõtt
1522 I, XVI | udvarból keresték ugyan az illetõt, de azt nem tudatta
1523 I, XVI | hozott neki. Kinevezték az antiochiai szent palota
1524 I, XVI | bujtogatott a császár és az istenek ellen.~- Ugyan mást
1525 I, XVI | is beszélnek, de jobb, ha az ember se hall, se lát -
1526 I, XVI | se lát - mondta Nonnus az udvari ember tapasztaltságával.~
1527 I, XVI | De nem is érdemelnek jót az istentelenek. Láttam én
1528 I, XVI | legveszedelmesebb ellenségei az emberi nemnek.~A két nagytekintetû
1529 I, XVI | praefectus magára maradt, bezárta az ajtaját, és mindent fölforgatott
1530 I, XVI | jöhetnek még, mindig jó, ha az ember elõrelátó.~
1531 I, XVII | ellentmondásoknál fogva, amelyek az istenek akaratából sokkal
1532 I, XVII | erõsebben kapcsolják össze az emberi dolgokat, mint azok
1533 I, XVII | gondolnom, hogy ez lehetne az a vallás, amely az aranykort
1534 I, XVII | lehetne az a vallás, amely az aranykort visszahozhatná
1535 I, XVII | hogy örök életûvé tegye az imperium romanumot, ha több
1536 I, XVII | földre.~Ez a komor szoba az oka, Bionom, hogy ilyen
1537 I, XVII | fölöttébb érdekeseknek találni az én töprengéseimet. Szerencse,
1538 I, XVII | seimet. Szerencse, hogy az ablak nyitva van, s hogy
1539 I, XVII | könyvmolyom, csiklandoznak-e ebben az órában az alexandriai zephirek?
1540 I, XVII | csiklandoznak-e ebben az órában az alexandriai zephirek? Fáradt
1541 I, XVII | Megpezsdül-e a vén csontjaidban az alvadt velõ, ha eszedbe
1542 I, XVII | sarka ezt a két szót nyomta az iszapba: Kövess engem!~Csóválod
1543 I, XVII | vagy a gráciák vették-e el az eszét a vén rhetornak? Ne
1544 I, XVII | most én vagyok a császárnak az, ami ezelõtt te voltál.
1545 I, XVII | engem, hogy velem írassa meg az utókor számára az õ viselt
1546 I, XVII | írassa meg az utókor számára az õ viselt dolgait, nem mintha
1547 I, XVII | õ fogja hagyni a bíbort, az helyrehozhassa, amit õ vétett,
1548 I, XVII | elmulasztott. Nem nehéz föladat az enyém, barátom, mert könnyû
1549 I, XVII | gyönyörûségessé is teszi az, hogy ezt a nagyságot ilyen
1550 I, XVII | sincs hozzá, megvan benne az isteni értelemnek az a száraz
1551 I, XVII | benne az isteni értelemnek az a száraz fénye, amelyet
1552 I, XVII | Nem is gondolnád, hogy ez az öreg bagoly, aki oly keveset
1553 I, XVII | aki oly keveset röpköd az ember-erdõben - az istenek
1554 I, XVII | röpköd az ember-erdõben - az istenek óvjanak meg a felségsértésnek
1555 I, XVII | rendíthetetlen tisztelõje az isteneknek, de nyugtalankodva
1556 I, XVII | nyugtalankodva látja, hogy az emberek közt inkább a félelem,
1557 I, XVII | való tiszteletet. S mivel az õ véleménye szerint, amely
1558 I, XVII | véleménye szerint, amely az enyém is, az emberiség sorsa
1559 I, XVII | szerint, amely az enyém is, az emberiség sorsa az istenek
1560 I, XVII | enyém is, az emberiség sorsa az istenek térdein nyugszik,
1561 I, XVII | parancsolta nekem, forogjak sokat az emberek között, és tegyen
1562 I, XVII | afféle curiosusszá tett engem az isteni dolgokban, s azt
1563 I, XVII | puszta kíváncsiságból, mert az õ személyétõl semmi sem
1564 I, XVII | éveit arra szánta, hogy az istenek kissé összekeveredett
1565 I, XVII | azok között, akiket Jupiter az élet napos oldalára teremtett
1566 I, XVII | örökös árnyékra kárhoztatott az õ kiszámíthatatlan személye,
1567 I, XVII | tudja többé, miben higgyen. Az istenek úgy alkották meg
1568 I, XVII | amelytõl õk függnek, s ez az igazság bizonyára megvolt
1569 I, XVII | tapogatózunk utána. Hiába hullámzik az élet a forumokon, hasztalan
1570 I, XVII | ülünk fényes palotáinkban az örömek terített asztalához,
1571 I, XVII | csakugyan leléptek róluk az istenek a halandók közé?
1572 I, XVII | istenek a halandók közé? Az istenek vertek meg bennünket
1573 I, XVII | gladiátor-játékokat, és az élet értelmét keresik. Nem
1574 I, XVII | remélhetik, hogy megnyílik az ég, s csüggedt fiatalokból
1575 I, XVII | reménytelenül kell leszállnunk az alvilágba, folytatni azt
1576 I, XVII | alvilágba, folytatni azt az árnyékéletet, amely öreg
1577 I, XVII | amit eddig írtam -, hogy az istenkeresés közben elõlem
1578 I, XVII | elõlem is tünedezni kezdenek az istenek. Régebben, emlékezel,
1579 I, XVII | vitatkoztunk Pantaleonnal, az orvossal meg az idevaló
1580 I, XVII | Pantaleonnal, az orvossal meg az idevaló püspökkel. Azonban
1581 I, XVII | hiszed magadat, és nemcsak az isteneket kerülöd, hanem
1582 I, XVII | kívül is magadban hordod az isteneket. Remélem, nem
1583 I, XVII | s természetesen követi az udvar is. Nem tudom, tájékozódva
1584 I, XVII | keresztények ellen, akik az összeírás szerint körülbelül
1585 I, XVII | együtt. A császár álláspontja az volt, megfelelõen az õ mindenkor
1586 I, XVII | álláspontja az volt, megfelelõen az õ mindenkor tapasztalt bölcsességének,
1587 I, XVII | eddig nem is élt házaséletet az urával, most neki adott
1588 I, XVII | Pantaleonnak mint orvosnak az a véleménye, hogy Valeria
1589 I, XVII | Valeria azért gyûlölte úgy az urát, mert nagyon szerette.
1590 I, XVII | keresztény vér szomjazásában is az ura mellé fogja állítani.
1591 I, XVII | is, a császárnét is, hogy az õ istenük mindent jóra tud
1592 I, XVII | történt. Annak a napnak az éjszakáján, amelyen Galeriusnak
1593 I, XVII | hálószobája. A császárt csak az mentette meg, hogy zivataros
1594 I, XVII | kubikulárius, aki elszunnyadt az ajtóban, egy Gorgonius nevû
1595 I, XVII | nagy füstre ébredt föl, de az udvarmester nélkül nem mert
1596 I, XVII | hálószobába, mire pedig az elõkerült, akkorra már Valeria
1597 I, XVII | nyugtalan álma volt, fölébredt, az ablakra nézett, s meglátta
1598 I, XVII | nézett, s meglátta a lángot az apja hálószobájában. Hogy
1599 I, XVII | azonban Tages mást olvasott ki az isteneknek bemutatott hálaáldozati
1600 I, XVII | hálószobába, amivel azonban az istenek, akiknek akarata
1601 I, XVII | Pantaleontól tudom ezt, aki az önkívületbe esett császárnét
1602 I, XVII | térítette magához -, de amint az augusta meghallotta lánya
1603 I, XVII | boldogtalan testvérükért, s kérték az istent, hogy adjon neki
1604 I, XVII | keresztül. Ekkor azonban az történt, hogy újra tûz támadt
1605 I, XVII | aludt. Már lánggal égtek az ágy függönyei, amikor a
1606 I, XVII | csuklyás alakot látott az ajtó felé sompolyogni. Tartásáról
1607 I, XVII | követte el a hibát, hogy nem az õrségért kiáltott, hanem
1608 I, XVII | akit többen láttak azon az éjszakán a palotában. Nem
1609 I, XVII | mentette meg a tortúrától. Az én meggyõzõdésem szerint
1610 I, XVII | külön futár értesítette az uralkodókat, azzal az utasítással,
1611 I, XVII | értesítette az uralkodókat, azzal az utasítással, hogy a maguk
1612 I, XVII | gaiban õk is nyomozzanak az összeesküvés szálai után.
1613 I, XVII | s megnevezte Pantaleont, az orvost, aki tudomása szerint
1614 I, XVII | Urunk, aki igen megkedvelte az orvost, mióta feleségét
1615 I, XVII | tisztázta magát. Elmondta, hogy az antiochiai gyülekezetet
1616 I, XVII | A császár hitelt adott az orvos szavainak, mégis Galerius
1617 I, XVII | is megsértették. Másnap az egész város forrongott,
1618 I, XVII | véres bosszút követelt az istentelenek ellen, a császár
1619 I, XVII | tiszteletére összegyûlhessenek, és az egész birodalomban elrendelte
1620 I, XVII | hirdetõtáblát, és azt kiáltotta:~- Az ártatlan keresztényekkel
1621 I, XVII | a császár, akit nemcsak az állami tekintély érdeke,
1622 I, XVII | ezt urunk is, akit ezek az események levertek, töprengõvé
1623 I, XVII | betegágyánál, akit különben az ápolónõknek egész csoportja
1624 I, XVII | csoportja vesz körül. Maga az ifjú nobilissima, Titanilla
1625 I, XVII | jelentené. Most még vonakodik az üldözés elõl kitérni, de
1626 I, XVII | annyi keserû vitám volt. Az egyik ok éppen az, hogy
1627 I, XVII | volt. Az egyik ok éppen az, hogy régi vitatkozó társamat
1628 I, XVII | fekete szemû emberek - én is az vagyok - mind rosszak, és
1629 I, XVII | lehet különbséget tenni az emberek közt a hitük színe
1630 I, XVII | igazságot tenni, de maguk az istenek is igazságtalanok
1631 I, XVII | annyi derék fiút ismerek az istentelenek között, mint
1632 I, XVII | oltárnál áldoznak. S mivel ezt az istentelen Mnestert testvéremül
1633 I, XVIII | fülkében, amelyet Heptaglossus, az alexandriai könyvtár igazgatója
1634 I, XVIII | matematikus penészes tekercsei az asztal alatt hevertek, a
1635 I, XVIII | kecses virágok hajtottak, de az élõ szívek mindig úgy érezhették,
1636 I, XVIII | mindig úgy érezhették, hogy az õ vérük élteti ezeket a
1637 I, XVIII | de valahogy másképp, mint az athénéi meg a korinthoszi
1638 I, XVIII | nem látta õket, legföljebb az álmát zavarták meg, és akkor
1639 I, XVIII | maga elõtt, napsütésben az õ aranyfényét érezte. Nemcsak
1640 I, XVIII | tenger megborzongásai voltak az õ követei, amelyek mind
1641 I, XVIII | dolgok is rá emlékeztették. Az antiochiai tüzet ugyan rég
1642 I, XVIII | homlokán rózsaszínben feszült az új bõr. A császár mindennapos
1643 I, XVIII | keresztül-kasul bolyongta az óriás várost. Ha a gyárnegyed
1644 I, XVIII | szemétkupacokat kellett kerülgetnie, az jutott eszébe, milyen óvatosan
1645 I, XVIII | és egyben mindig tudatta az anyákkal, hogy kicsinyeik
1646 I, XVIII | kicsinyeik merre járnak: az õ fülébe a nobilissima kösöntyûi
1647 I, XVIII | hatkilométeres drómoszon, az oszlopsorokkal beszegett
1648 I, XVIII | A nobilissima, aki már az elsõ találkozásukkor pajtásságot
1649 I, XVIII | kedves szeleburdisággal az udvari emberekrõl, a princepsekrõl,
1650 I, XVIII | Romula nagyanyjáról és az öreg Trulláról. Mindig jólelkûen
1651 I, XVIII | néha egészen közel hajolva az arcához, ha párnát igazított
1652 I, XVIII | válogatás nélkül mindenkihez az volt. A princepsekhez, a
1653 I, XVIII | princepsekhez, a rabszolgákhoz, az úton a hajóskapitányhoz
1654 I, XVIII | hajóskapitányhoz s itt Alexandriában az öreg Bionhoz és Lactantiushoz.~-
1655 I, XVIII | Lactantiushoz.~- Tûzbe tudna az ember érte ugrani - lelkesedett
1656 I, XVIII | kedvetlenséget is érzett az öregek lelkesedése miatt.
1657 I, XVIII | flament, aki tábori papja volt az apjának, s õt, aki csak
1658 I, XVIII | volt, mint Apolló, most az augustalisok feje Rómában.
1659 I, XVIII | nobilissima magáról, és az most mind benne kavargott
1660 I, XVIII | édesebb a szívnek, mint az öröm. Quintipor azt gyûlölte
1661 I, XVIII | elõtt, Lactantius elõtt, az egész világ elõtt, s maga
1662 I, XVIII | vétkezett, hogy beleszeretett az Olümposz királynõjébe, hanem
1663 I, XVIII | bontom remegõ kezeimmel az este ~Szépnevetésû babám
1664 I, XVIII | lehetett látni, de befelé nem? Az is nevetett mindenkire,
1665 I, XVIII | Aszklépiadész szívébõl is úgy áradt az erekbe a keserûség, mint
1666 I, XVIII | tollal szíveket rajzolgatott az asztalon talált papirus-lapra.
1667 I, XVIII | Sok-sok szívet rajzolt már, az egész asztalkát be lehetett
1668 I, XVIII | sához lábafejével vervén az ütemet.~Úgy belemerült az
1669 I, XVIII | az ütemet.~Úgy belemerült az írásba, hogy nem hallotta
1670 I, XVIII | bõrön. Odaadta volna érte az életét, ha a szája is megégett
1671 I, XVIII | egész tenyerét ráfektette az égõ homlokra. - Mit dolgoztál?
1672 I, XVIII | mellett szoborrá dermed az ember. Félõs, hogy megint
1673 I, XVIII | betegsége. Csak jönne már az a Pantaleon!~- Három napja
1674 I, XVIII | császár.~- Tudom, de mikor ér az ide vissza? Képzeld, addig
1675 I, XVIII | betegszem már.~Fölkuporodott az asztalra, és harangozni
1676 I, XVIII | jöttél te Alexandriába? Az egész életedet ezekkel a
1677 I, XVIII | Ujjai hegyével fölemelte az állát.~- Gránátvirág? Ugye,
1678 I, XVIII | halkan a lány. - Mindig az vagy, ha egyedül vagyunk.
1679 I, XVIII | Genesiusnak, a színésznek az a híre volt, hogy az esztendõ
1680 I, XVIII | színésznek az a híre volt, hogy az esztendõ minden napjára
1681 I, XVIII | magának, s a kimaradtak az év meghosszabbítását akarták
1682 I, XVIII | a Suburrából váltott ki. Az elõkelõ szeretõket csak
1683 I, XVIII | császár mind elbocsátotta az állami színészeket - mondta
1684 I, XVIII | Akkor nem jól ismered az államtitkokat. Maxentius
1685 I, XVIII | hallatszott. A lány leugrott az asztalról, Quintipor hirtelen
1686 I, XVIII | Csak szemed a magadé, az a legszebb s én arra haragszom: ~
1687 I, XVIII | átkapta a derekát.~- Itt az ebédidõ. Kérem az ízelítõt.~
1688 I, XVIII | Itt az ebédidõ. Kérem az ízelítõt.~A lány odatartotta
1689 I, XVIII | ízelítõt.~A lány odatartotta az arcát, a princeps a szájára
1690 I, XVIII | alól. Canopusban járt, s az egyik kocsma elõtt ráhágott
1691 I, XVIII | hagyta volna helyben, de az akkor már jajgatva vergõdött
1692 I, XVIII | állatra. Egyszerre odarohant az egész utca kövekkel, dorongokkal,
1693 I, XVIII | ordítozva hadonásztak karjukkal az ég felé, s ha egy katonai
1694 I, XVIII | tanulta meg, hogy Egyiptomban az istállóban is istenek laknak.
1695 I, XVIII | találgatni, melyik lehet az, az épületbõl egy tehén
1696 I, XVIII | találgatni, melyik lehet az, az épületbõl egy tehén dugta
1697 I, XVIII | Genesius, aki mestere volt az állathangok utánzásának,
1698 I, XVIII | és botjával megvakarta az állat homlokát a két szarva
1699 I, XVIII | szolgálatára rendelt papokkal. Az Apis-bika kedvéért isteni
1700 I, XVIII | ezüstbõl.~- Barátom - vonta az ölébe Maxentius a nobilissimát -,
1701 I, XVIII | a nobilissimát -, ebben az országban ökör az az ember,
1702 I, XVIII | ebben az országban ökör az az ember, aki nem bikának
1703 I, XVIII | ebben az országban ökör az az ember, aki nem bikának születik.~
1704 I, XVIII | bikának születik.~A lány egyre az ajtót leste, s már kezdett
1705 I, XVIII | forgalom, és soká tartott az újdonságok összeszedése.~
1706 I, XIX | hegyekkel és vízesésekkel, ahová az alexandriaiak csak akkor
1707 I, XIX | hordott, nemcsak azért, hogy az isteni Platónhoz jobban
1708 I, XIX | Kambüszész halála kapcsán az istenek szörnyû bosszújával
1709 I, XIX | feküdt - nem voltak mélyek. Az oszlopok közén keresztül
1710 I, XIX | mint könnyû lepel ringott az ezüst triposzokon állandóan
1711 I, XIX | ezüstlapokkal voltak borítva. Az ezüstrõl visszaverõdõ napsugarak
1712 I, XIX | is itt függött - mutatott az igazgató a falra. - De az
1713 I, XIX | az igazgató a falra. - De az is arannyal volt bevonva,
1714 I, XIX | Minden megtörténhetik - vont az vállat. - Rendeletet kaptam,
1715 I, XIX | õket égetni. Miért? Mert az a törvény, annak pedig eleget
1716 I, XIX | dolgot képzelni? Holnap az juthat az eszébe valamelyik
1717 I, XIX | képzelni? Holnap az juthat az eszébe valamelyik podvásfejûnek,
1718 I, XIX | felkapta a fejét.~- Nini, hát az én szolgám hová lett?~Csak
1719 I, XIX | eszébe, hogy Mnester már az elsõ kriptától visszafordult,
1720 I, XIX | Félek, valami baj érte az öreget - sietett ki a sírboltból,
1721 I, XIX | valami történt volna vele. Az arca kipirosodott, a szeme
1722 I, XIX | láttam, a bujtogatót! Azt az Ammoniust, aki fel akart
1723 I, XIX | Látod? Mindjárt kiérnek az oszlopsor mögül.~Lactantius
1724 I, XIX | amint beszélgetve megálltak az oszlopsorhoz csatlakozó
1725 I, XIX | alatt. A kövéret ismerte, az Tages volt, a fõaugur. A
1726 I, XIX | sokszor elkápráztatja, s az övé már öreg szem.~Lactantius
1727 I, XIX | Serapis-papok közül való, õ az isten nagy ünnepén a cerebroskop.~-
1728 I, XIX | ünnepén a cerebroskop.~- Az agyvelõkben olvas? - kérdezte
1729 I, XIX | emberáldozattal jár, s annak az agyvelején mindig van írás.
1730 I, XIX | ráteszem a forró agyvelõt, az mindjárt beissza, s csak
1731 I, XIX | fordítani ide a másik tenyérre az agyat, úgyhogy az írás legyen
1732 I, XIX | tenyérre az agyat, úgyhogy az írás legyen felül, mindenki
1733 I, XIX | rábólintott, hogy most már érti. Az õ anyja nem úgy jövendölt,
1734 I, XIX | most már csak így beszélnek az istenek az emberekkel.~Lactantius
1735 I, XIX | így beszélnek az istenek az emberekkel.~Lactantius elcsodálkozott
1736 I, XIX | merem én nektek mondani az igazat.~- Tehát csakugyan
1737 I, XIX | mostanában jöttem rá, hogy az vagyok. Mióta üldözik õket.
1738 I, XIX | semmi? Tudjátok, úgy voltam az istenekkel, ahogy a magunkfajta
1739 I, XIX | magyarázom Empedoklészt, az nekem világosabb, mintha
1740 I, XIX | tengerig, s elválasztotta az elõkelõk márványvárosát
1741 I, XIX | Mondhatom nektek, hogy az a Pál nevû keresztény, akinek
1742 I, XIX | filozófiához, mint Seneca, az istenhez sokkal közelebb
1743 I, XIX | sokkal közelebb jutott, mint az arany combú Püthagorász.
1744 I, XIX | Azt merném mondani, hogy az ölébe ült az istennek.~Nehéz
1745 I, XIX | mondani, hogy az ölébe ült az istennek.~Nehéz lábak dobbanásától
1746 I, XIX | tereltek haza hajcsárok az ergastulumokba. A bõrgyáriakat
1747 I, XIX | cserbûzrõl lehetett megismerni, az illatszergyáriak pedig a
1748 I, XIX | meztelen testükbõl.~- Még az üveggyártók hátra vannak -
1749 I, XIX | Halljátok! Ezek ma megint az istenek kedvét keresik.~
1750 I, XIX | istenek kedvét keresik.~Az ordítozás egyre erõsebb
1751 I, XIX | tartották a halandók szívében az istenek. Abban mindenki
1752 I, XIX | vigasztalásul. - Sajnos, az egyiptomi nép szemtelen,
1753 I, XIX | mert kezded nem érteni az összefüggéseket. Barátunk
1754 I, XIX | nem volnának zsidók, hogy az egyiptomi nemzet ezeken
1755 I, XIX | tökhajban. Ez mutatta, hogy az szentelt víz, és valami
1756 I, XIX | víz ráloccsant a katonára, az pedig beleköpött a tökhajba.
1757 I, XIX | valami istenfélõ egyiptomi, az lármát ütött, s egy óra
1758 I, XIX | óra múlva már talpon volt az egész Rhacotis, és azt követelte
1759 I, XIX | volt, és ott bujkál valahol az atyafiai közt. Most aztán
1760 I, XIX | Heptaglossus pattintott az ujjaival.~- Nem szép napokat
1761 I, XX | nomenclatori tisztet betöltötte. Az oszlopcsarnok tele volt
1762 I, XX | zavarosak és hiányosak, de az bizonyos, hogy legalább
1763 I, XX | Valószínûleg Antipater fojtatta meg az anyjával együtt.~A császár
1764 I, XX | máglyát?~Bion nem félt. Az utolsó holdfogyatkozáskor
1765 I, XX | segíteni fog, mint ahogy az augustát meggyógyította.~-
1766 I, XX | Pantaleon nem jöhetett velünk, az augusta szenvedései megint
1767 I, XX | való visszagondolást.~- Az augustát régi fejszaggatásain
1768 I, XX | hogy bízzak akkor titkot az anyaszívre?~- Uram, az anyaszív
1769 I, XX | titkot az anyaszívre?~- Uram, az anyaszív nem lehet áruló -
1770 I, XX | császár vagyok én, hanem az apád...~Jobbját bocsánatkérõen
1771 I, XX | õmiatta nem lehet. Neki az én kezem által kell megkapni
1772 I, XX | megkapni a bíbort, ahogy az istenek rendelte idõ letelik.
1773 I, XX | rendelte idõ letelik. Ki tudja, az istenek is megoltalmaznák-e,
1774 I, XX | elfátyolosodni, amikor látta, hogy az apai szeretet gyámoltalan,
1775 I, XX | csüggedt gyerekké tette az öregembert, akinél fegyelmezettebb
1776 I, XX | markában a szétzüllött világot, az nem bírta visszatartani
1777 I, XX | ráncos arcon.~Eszébe jutott az antiochiai este, mikor elõször
1778 I, XX | Alexandriában, de nem hiszem, hogy az övé rácsillant volna valamelyikre.
1779 I, XX | rácsillant volna valamelyikre. Az bizonyos, hogy még nem láttam
1780 I, XX | visszafordulni senki után. Az isteni nobilissima az egyetlen
1781 I, XX | után. Az isteni nobilissima az egyetlen nõi lény, akitõl
1782 I, XX | Titanilla? Örülök neki, hogyha az asszonyi nemhez szelídíti
1783 I, XX | mondta. Arra gondolt, hogy az õ fiának Venusa a Szûz házában
1784 I, XX | is tette volna a dolgot az apjának. Így azonban csak
1785 I, XX | és figyeld, mikor rátalál az igazira.~Csókra nyújtotta
1786 I, XX | maga elõtt. Mért szeretik az emberek mindenbe belekeverni
1787 I, XX | belekeverni a vért?~Becsöngette az öltöztetõ fõkamarásokat.
1788 I, XX | bent termettek, mielõtt az érchang elhalt volna, s
1789 I, XX | ülve fogadta a futárt, aki az adoratio után átnyújtotta
1790 I, XX | pergamentekercset, kíváncsian kezdett az olvasásába, aztán kedvetlenül
1791 I, XX | aztán kedvetlenül ejtette az ölébe.~- Eh, már megint
1792 I, XX | szemét csakugyan odakapta az aláhúzott szó. Most már
1793 I, XX | sorsuk nagyon kétséges. Az apatei lázadás nem katonai,
1794 I, XX | tûnõdött a császár. Igen, az a falu, amelynek népe a
1795 I, XX | tisztviselõkkel együtt megszökött az adófizetés elõl. Hallotta
1796 I, XX | kutyák vonítását, s látta az elõtte csúszó-mászó keresztényeket,
1797 I, XX | ruháikat leterítették elé az antiochiai bevonuláskor.
1798 I, XX | Itt nem segít a jóság, az istentelenek gyalázatos
1799 I, XX | rosszhiszemûen elhallgatták elõled az istentelenek magasrangú
1800 I, XX | mernek jönni, bizakodva az õ erejükben és a mi gyöngeségünkben.
1801 I, XX | értesülést szereztem, hogy az államfelforgató mozgalmak
1802 I, XX | nagy tiszteletnek örvend az ottani keresztények közt.
1803 I, XX | egyre gyorsabb lett, ahogy az eléje bocsátott küldöttségeket
1804 I, XX | nemcsak Alexandria, hanem az egész birodalom nevében
1805 I, XX | foglalkozást keresni, ami az államra nézve lesz legnagyobb
1806 I, XX | legnagyobb veszteség. Mióta az istentelenek elszaporodtak,
1807 I, XX | áldozatokon kívül, amelyek csak az év néhány nagy ünnepén szokásosak,
1808 I, XX | szokásosak, alig mutat be valaki az isteneknek véres áldozatot,
1809 I, XX | isteneknek véres áldozatot, s az is legfeljebb egy gerlice
1810 I, XX | bárány.~Ugyanezt panaszolták az olajkereskedõk, a bortermelõk
1811 I, XX | bortermelõk és a tömjénárusok. Az utóbbiak kimutatták, hogy
1812 I, XX | vallásukat úgy módosítanák, hogy az õ istentiszteletük is hasznára
1813 I, XX | megoldást találni. Például az üveggyárosoknak nincs okuk
1814 I, XX | szétzüllését, és keresték az új foltot, amellyel a szétmálló
1815 I, XX | ellentmondásokat fedezett fel az evangéliumban, és spekulatív
1816 I, XX | hagyták Krisztus parabolái. Az egyistenhitet elfogadhatónak
1817 I, XX | Általában szegényesnek ítélte az egész tant egy olyan bámulatos
1818 I, XX | iskolákra; amire Alexandria, az akkori világ anyagi és szellemi
1819 I, XX | állott borát igyekeztek az új tömlõkbe átönteni, hanem
1820 I, XX | állami fõtisztviselõ képes. Az új vallás aktái rendkívüli
1821 I, XX | rendkívüli tetszésre találtak az alexandriai közélet csiszolt
1822 I, XX | Hierocles elérkezettnek látta az idõt, hogy a hosszú évek
1823 I, XX | készített, döntõ fegyvereket az államfõ rendelkezésére bocsássa.
1824 I, XX | bocsássa. Philaletes, vagyis az Igazság Barátja címet adta
1825 I, XX | életünkben barátai voltunk az igazságnak - bólintott a
1826 I, XX | másrészt többet bízott az élõ szó, mint az írott betû
1827 I, XX | bízott az élõ szó, mint az írott betû meggyõzõ erejében.
1828 I, XX | betû meggyõzõ erejében. Az ügy fontosságára és sürgõsségére
1829 I, XX | s nem tapasztalta azokat az ocsmányságokat, amelyekkel
1830 I, XX | változatossága szerint mérvén az érdem és erény nagyságát.
1831 I, XX | és erény nagyságát. Még az se volna baj, bár azt nem
1832 I, XX | borzalmasabbak. A keresztényeket az teszi igazában az állam
1833 I, XX | keresztényeket az teszi igazában az állam ellenségeivé, hogy
1834 I, XX | mosolyog, és minden népnek az istenét le akarja szúrni
1835 I, XX | be magát, szembeállítja az apát a gyermekkel, a férjet
1836 I, XX | bolondítja magához, hogy egyenlõ az urával, sõt ha keresztény,
1837 I, XX | forró ecettel porlasztotta az Alpeseket.~Diocletianus
1838 I, XX | szólt közbe.~- De azért az Alpesek ma is megvannak.~
1839 I, XX | milyen nagyszerû rendszer az övé, amely még a zûrzavaros
1840 I, XX | és nehézfejû követõit is az értelem fegyvereivel fogja
1841 I, XX | rangosztályokba rendezi el az egész kozmoszt. Isten valóban
1842 I, XX | és a keresztényeknek. Ez az egy Isten a Lélek, az Értelem,
1843 I, XX | Ez az egy Isten a Lélek, az Értelem, a Pleroma, akinek
1844 I, XX | Pleromának nincs öntudata, mert az gondolatot tételezne fel,
1845 I, XX | szüksége. Nincs akarata, mert az a jónak kívánása lenne,
1846 I, XX | mozdulatain érzett, hogy ez az ember most tele van Pleromával,
1847 I, XX | amely nemzé a pneumát és az aetont, az ennoia, a genesiurgnak
1848 I, XX | a pneumát és az aetont, az ennoia, a genesiurgnak nevezett
1849 I, XX | nem oldhatók, s amennyiben az istenek maguk nem döntenek
1850 I, XX | teremteni.~Quintipor nyitott be az ajtón. A császár odaintette
1851 I, XX | A nobilissima üzent. Az augusta...~A császár szorosabban
1852 I, XX | Mondjad - súgta neki.~- Az augusta le akarta magát
1853 I, XX | akarta bebizonyítani, hogy az õ vallási rendszerével az
1854 I, XX | az õ vallási rendszerével az égi tünemények is mind ésszerûen
1855 I, XX | el tõle. Ezek büntetésül az égboltra vannak szögezve
1856 I, XX | magukhoz akarták tõlük vonzani az elrabolt fényrészecskéket.
1857 I, XX | izzadnak, ilyenkor hull az esõ. Ugye, mennyivel ésszerûbb
1858 I, XX | mennyivel ésszerûbb ez annál az együgyû mesénél, hogy Jupiter
1859 I, XX | kovácsolja a villámokat az Aetna gyomrában?~Fényes
1860 I, XX | csillagok gyanánt szegezett az égboltra, bizonyosan aludtak,
1861 I, XX | azonban arra gondolt, hogy az istenek haragja ingatta
1862 I, XXI | fáraó-temetõbõl ültettetett oda. Az elsõ nap azt is beszélték,
1863 I, XXI | alussza álmát mézágyában. Az õ égbemenetele helyett be
1864 I, XXI | Serapeum udvarán egyedül az a harminc méter magas vörös
1865 I, XXI | nyilvánvaló volt belõle, hogy az istenek kegyelme, akik saját
1866 I, XXI | a földindulás. Csakhamar az a hír terjedt el, hogy a
1867 I, XXI | el, hogy a fenyegetések az istentelenektõl származnak.
1868 I, XXI | vas-horgokon vonszolják végig az utcákon, akkor kiderült,
1869 I, XXI | kérkedtek vele, hogy igenis az õ istenük állt bosszút letartóztatott
1870 I, XXI | bálványimádók bûnei miatt az egész világ el fog pusztulni.
1871 I, XXI | keresztények nagyon megritkultak az utcákon, most már otthonukban
1872 I, XXI | tak, ajtajaikat bekenték az áldozati állatok vérével,
1873 I, XXI | áldozati állatok vérével, s az egész város egy ordítás
1874 I, XXI | is úgy magyarázta, mint az istenek jóakaratának jelét,
1875 I, XXI | birodalom fõpapja, megadta az engedélyt arra, hogy cerebrospicium
1876 I, XXI | cerebrospicium útján kérdezzék meg az istenektõl, mi az oka haragjuknak.
1877 I, XXI | kérdezzék meg az istenektõl, mi az oka haragjuknak. Egy különben
1878 I, XXI | anyagyilkost áldozták fel az istennek fején vékát viselõ,
1879 I, XXI | is ki kellett bocsátani az új rendeletet, amely a polgárjogok
1880 I, XXI | hivatalát, ha vonakodik az isteneknek áldozatot bemutatni,
1881 I, XXI | áldozatbemutatással kezdõdik.~Az edictumot természetesen
1882 I, XXI | óta nem alkalmazták, de az azért nem veszítette el
1883 I, XXI | egyértelmû a felségsértéssel. Aki az istenek ellenségének mondja
1884 I, XXI | ellenségének mondja magát, az ellensége a birodalomnak,
1885 I, XXI | a birodalomnak, amelyet az istenek tartanak fönn, de
1886 I, XXI | császár képe van vésve, az kétségtelenül hazaáruló,
1887 I, XXI | ellensége a birodalomnak az is, aki nem emel ugyan kezet
1888 I, XXI | legkisebb büntetés, ami érheti, az, hogy a birodalom kitagadja
1889 I, XXI | némi töprengés után aláírta az edictumot. Mindössze annyi
1890 I, XXI | a birodalom fejének. Ezt az intézkedést alkalmasnak
1891 I, XXI | határozott beavatkozás volna az istenek harcába. A keresztények
1892 I, XXI | harcába. A keresztények azzal az egy-két szem tömjénnel,
1893 I, XXI | ahogy akarják. Viszont az edictumból õk is, ellenségeik
1894 I, XXI | amely nem engedi, hogy az isteneket tekintélyük megsértésével
1895 I, XXI | ingerelje.~S úgy látszott, ezzel az intézkedéssel csakugyan
1896 I, XXI | járt Diocletianus nemcsak az embereknek, hanem az isteneknek
1897 I, XXI | nemcsak az embereknek, hanem az isteneknek is. Canopusban,
1898 I, XXI | döntött romba a földrengés, az omladékok eltakarításakor
1899 I, XXI | kõvel elzárt üregre akadtak. Az üreg drágakövekkel volt
1900 I, XXI | jeleknél is boldogabbá tette az, hogy felesége állapota
1901 I, XXI | Pantaleont hozza. Álmában beszélt az orvossal, s az megmondta
1902 I, XXI | Álmában beszélt az orvossal, s az megmondta neki még a napot
1903 I, XXI | amelyen meg fog érkezni. Ebben az ígéretben bízva, most már
1904 I, XXI | kereszténységet, tudta, hogy az újhitûek szent könyveibõl
1905 I, XXI | okokból kellett elkobozni, s az augustát, szegényt, igazán
1906 I, XXI | vádolhatta senki azzal, hogy az õ életére vagy a római birodalom
1907 I, XXI | csodálkozott rajta. Hiszen az asszonyok és a gyerekek
1908 I, XXI | mesemondásból -, azonban az augusta nem vállalta az
1909 I, XXI | az augusta nem vállalta az ajánlatot.~Elvitette hozzá
1910 I, XXI | ezt add nekem! - nézte az augusta áhítattal a tengeri
1911 I, XXI | benne néha légyforma is, de az rosszat jelent. A pillangó
1912 I, XXI | pillangó igen - sütött föl az asszony szeme. - Nem látod,
1913 I, XXI | szeme. - Nem látod, hogy ez az üdvösség jele?~A császár
1914 I, XXI | hitelt adott most már õ is az augusta álmának, hogy Galerius
1915 I, XXI | Galerius megjelenése is az orvost juttatta eszébe.
1916 I, XXI | hoztad magaddal Pantaleont, az orvost?~Galerius hátratántorodott.
1917 I, XXI | voltak összeragadva, s amint az asztalra állította, hullott
1918 I, XXI | kívántál, uram. Pantaleon, az orvos. A felségsértõ, a
1919 I, XXI | hálaáldozatot mutasd be az isteneknek, uram, hogy idejében
1920 I, XXI | idejében a kezembe adták.~Az õ arca már kezdett színesedni,
1921 I, XXI | Villámsújtás gyanánt érte, hogy az orvos azon a napon jelent
1922 I, XXI | ígérkezett, s úgy, ahogy az elsõ álom mutatta.~- Én
1923 I, XXI | caesarja, a te võd és fiad. Az orvos útban volt feléd.~-
1924 I, XXI | sovány keze úgy szorította az asztal szélét, hogy hallani
1925 I, XXI | ujjporcai ropogását. Ha az elõbb villám érte, most
1926 I, XXI | Naissusban hallotta, hogy az istentelenek fölbujtogatója
1927 I, XXI | istentelenek fölbujtogatója az a Pantaleon nevû orvos,
1928 I, XXI | lázító leveleket küldözgetett az ázsiai keresztény egyházaknak.
1929 I, XXI | csakugyan föl is lázította az istenteleneket, akik nagy
1930 I, XXI | szétfûrészeltetett közülük. Az orvost és a presbitert azonban
1931 I, XXI | utánuk akart sietni, azonban az indulás elõtt egy embert
1932 I, XXI | vallomásával igazolta, hogy õ az apatei presbiter, s annál
1933 I, XXI | gonosztettek miatt, amiket az orvos tervezett. Mindenütt
1934 I, XXI | beszélt, hogy a császár az Antikrisztus, akit a keresztények
1935 I, XXI | Micsoda ivadékára gondolhatott az orvos?~Galeriust egy pillanatra
1936 I, XXI | aztán megvallotta, hogy az istentelen bizonyára Valeriát
1937 I, XXI | bizonyára Valeriát értette, az õ feleségét, a Dominus lányát.
1938 I, XXI | fölháborító, mint nevetséges. Az istentelen ugyanis azt híresztelte
1939 I, XXI | hogy maga Valeria volt az, aki a nikomédiai palotát
1940 I, XXI | azt lehetne hinni, hogy az orvos elmeháborodott volt.
1941 I, XXI | feleség gyanánt élt, mert azt az õ istenük soha nem tiltotta
1942 I, XXI | istenük soha nem tiltotta meg. Az orvos azonban papi személyhez
1943 I, XXI | személyhez méltatlannak tartotta az ágyastartást, s igyekezett
1944 I, XXI | hogy szabadítsa meg magát az asszonytól és lelkét a kárhozattól.
1945 I, XXI | presbitert nem tudta meggyõzni, az asszonyt hálózta be, aki
1946 I, XXI | Thesszalonikában ellene fordult az orvosnak, rajtaesett, mikor
1947 I, XXI | vissza nem adja neki. S mivel az orvos annyira konok volt,
1948 I, XXI | hallgat. Pedig nem volt az a kínzás, amit a bakó ki
1949 I, XXI | s végre is én ütöttem le az orgyilkosságra készülõ istentelen
1950 I, XXI | elmondtál?~A caesar kinézett az ablakon.~- Már hozzák a
1951 I, XXI | hogy magad gyõzõdhess meg az igazságról. Velem jött a
1952 I, XXI | színed elé kerülhessen.~Az elõcsarnokban már hallatszott
1953 I, XXI | elõcsarnokban már hallatszott az udvar padlójához nem szokott,
1954 I, XXI | Constantius Chlorus fiát, akinek az anyja Naissusban él, különösen
1955 I, XXI | is talál a presbiterben.~Az áruló papot akkor lökték
1956 I, XXI | ajtajában.~- Áldott, ki az Úr nevében jõ! - kiáltotta
1957 I, XXI | égnek emelt arccal, amely az extázis fényében ragyogott. -
1958 I, XXI | kapta fel a fejét. Nemcsak az ember és a hang, hanem az
1959 I, XXI | az ember és a hang, hanem az üdvözlet is ismerõs volt
1960 I, XXI | ismerõs volt most már neki. Ez az ember az apatei rongyosok
1961 I, XXI | most már neki. Ez az ember az apatei rongyosok feje, a
1962 I, XXI | értelmetlen, mint maguk az istentelenek.~Galerius türelmetlenül
1963 I, XXI | dobbantott a lábával.~- Ne az istenedhez óbégass, istentelen!
1964 I, XXI | Mikor megszólalt, annak az embernek az ereje csengett
1965 I, XXI | megszólalt, annak az embernek az ereje csengett a hangjában,
1966 I, XXI | gyöngeségtõl.~- Hogy én ki vagyok? Az igazságos Isten legbûnösebb
1967 I, XXI | mit tudok? Azt, hogy nincs az a bûn, amit Isten irgalma
1968 I, XXI | ráköpte a caesar mellére.~Az óriás elbõgte magát, és
1969 I, XXI | meggyõztél, hiszek neked. Az istenteleneknek csakugyan
1970 I, XXI | hanem hóhér.~Még ebben az órában kiadta az utolsó
1971 I, XXI | Még ebben az órában kiadta az utolsó keresztényüldözõ
1972 I, XXI | kollégiumát. Most már nem az isteneket védte és a birodalmat,
1973 I, XXI | birodalmat, hanem a fiát. Se az orvos nem vallott, se a
1974 I, XXI | vallott, se a pap, de õneki az a gyanúja volt, hogy amikor
1975 I, XXI | gyanúja volt, hogy amikor az õ ivadéka kiirtásáról beszéltek,
1976 I, XXI | akkor a fiára gondoltak. Az egy pillanatra se jutott
1977 I, XXI | eszébe, hogy Bion lehetett az áruló. De Anthimus Quintusnak
1978 I, XXI | akkor õ fogja kezdeni! Az öregember szemében fellobbant
1979 I, XXI | öregember szemében fellobbant az a tûz, amellyel a végzetes
1980 I, XXI | végzetes vadkant ledöfte.~Az edictum rövid volt, de határozott,
1981 I, XXI | keresztény köteles a császár vagy az istenek szobra elõtt áldozni,
1982 I, XXI | tömlöcbõl viszik oda, akár az utcáról kényszerítik az
1983 I, XXI | az utcáról kényszerítik az oltár elé: a parancs alól
1984 I, XXI | vonhatja ki magát senki. Aki az engedelmességet megtagadja,
1985 I, XXI | mellõzésével hóhér kezére adandó. Az elítéltek vagyona elkobzandó,
1986 I, XXI | feljelentõ adta föl õket, az jutalomban részesül.~Az
1987 I, XXI | az jutalomban részesül.~Az ázsiai lázongások dolgában
1988 I, XXI | volt benne keltve. Csak az altathatta el, ha a princeps
1989 I, XXI | császárnét. Meglepetésére az augusta nem tett említést
1990 I, XXI | hozta szóba óvatosan, hogy az orvosnak ezen a napon meg
1991 I, XXI | csakugyan rosszul töltötte az éjszakát. Másnap nem is
1992 I, XXI | csak úgy vállalta volna az utat, ha a császárné is
1993 I, XXI | császárné is elkíséri. De az augusta engedelmet kért,
1994 I, XXI | császárné arca sugárzott az örömtõl. Diocletianus bólintott,
1995 I, XXI | Diocletianus bólintott, és kiadta az elõkészítõ rendeletet a
1996 I, XXI | kevésbé. Hátha fiú lesz az unoka, és valamikor kinyújtja
1997 II, XXII | bíbort felvette, ez volt az első útja, amelyet nem cövekelt
1998 II, XXII | nem cövekelt ki számára az udvarmesteri hivatal. Kíséretével
1999 II, XXII | amelyen éppúgy rajta volt az ibiszfejű Thot isten pecsétje,
2000 II, XXII | hallatta rekedt bőgését Chnum, az erős kos, az istenek atyja,
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-3687 |