1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-3687
Rész, Fejezet
2001 II, XXII | bőgését Chnum, az erős kos, az istenek atyja, aki leheletet
2002 II, XXII | szemű tehén, aki szoptatta az isteni karvalyt, s az élet
2003 II, XXII | szoptatta az isteni karvalyt, s az élet bőségét és a szerelem
2004 II, XXII | amit azok nekik áldoztak. Az ősi szentélyek papjai, akik
2005 II, XXII | papokká váltak. A hódítók az óriási birtokok nagy részét
2006 II, XXII | s hogy Koptosban látta az oltáron Isis haját, amelyet
2007 II, XXII | oltáron Isis haját, amelyet az istennő Osiris elvesztésekor
2008 II, XXII | lopogatják a zarándokok. Az utazgató görögök és rómaiak
2009 II, XXII | olyanok is, akik mosolyogtak az isteneken, másoknak azonban
2010 II, XXII | látták halálba dermedni azt az országot, amely piramisokat
2011 II, XXII | épített már akkor, mikor az ő őseik még kecskebőrben
2012 II, XXII | halandókat, mint a bánat, az idegenek nem sajnálták az
2013 II, XXII | az idegenek nem sajnálták az alamizsnát a feléjük nyújtott
2014 II, XXII | időben a Nílus völgyében az istenek és az emberek.~A
2015 II, XXII | völgyében az istenek és az emberek.~A császár szokatlanul
2016 II, XXII | magát, és többet mondjon az idegenkápráztatók szokott
2017 II, XXII | Erre a szobor leszállt az oltárról, csónakba ült,
2018 II, XXII | halandó, mert talapzatába az van vésve, hogy aki azt
2019 II, XXII | hogy aki azt megteszi, az soha nem nevet többet életében.
2020 II, XXII | hogy tán nem hisznek neki. Az öregember megnyugtatta,
2021 II, XXII | matematikusa, tehát nem ő lehetett az, aki életével fizetett a
2022 II, XXII | most már jobban megbecsülte az idegeneket, akiknek barátjuk
2023 II, XXII | föl nem foghatják őket. Az egyik Isis, a másik Osiris,
2024 II, XXII | felé nem, mert onnan jön az ártó sötétség, az istenek
2025 II, XXII | onnan jön az ártó sötétség, az istenek ellensége.~- Ugyan
2026 II, XXII | mióta ez a király megölte az isteneket. Csak Átent hagyta
2027 II, XXII | is mindenütt lefaragták az emléktáblákról, és kivakarták
2028 II, XXII | papirusokról. El is veszett az emlékezete neki is meg az
2029 II, XXII | az emlékezete neki is meg az istennek is. Már csak mi
2030 II, XXII | sohase lesznek többet méltók az emberek.~A császár kedvetlenül
2031 II, XXII | nevetésének, a csodálkozásának, az életben való örömének. Megfogni
2032 II, XXII | se õ, se a hajósnép, se az egy-két kísérõül hozott
2033 II, XXII | a lélegzését, és nézheti az éjjeli mécses világánál
2034 II, XXII | éjjeli mécses világánál az arcát. Mikor mélyen alszik,
2035 II, XXII | talán meg is simogathatja az ujjai hegyével. Ha fölneszel
2036 II, XXII | örömekbõl csak ezt kapta meg az apa. Csak akkor lehetett
2037 II, XXII | érdeklõdést se mutatott az ég, a föld és a folyó lépten-nyomon
2038 II, XXII | semmit, sohase hallatta az elámulás felkiáltását, nem
2039 II, XXII | tarka oszloperdõk közt ültek az óriási kõistenek, s nem
2040 II, XXII | unott. Viszonya a fiúhoz az volt, ami a caesar lányáé
2041 II, XXII | tisztában önmagukkal sem. Mióta az alexandriai könyvtárban
2042 II, XXII | gyûlöletesnek. Mért is volna az? Mert azt merte mondani,
2043 II, XXII | követ el, mint Ixion, aki az istenek királynõjére emelte
2044 II, XXII | szemét. Õ meg akarta tiltani az istennõnek, hogy arra vesse
2045 II, XXII | vetetteknek viselni kell, de ezt az egyet, a nobilissimának
2046 II, XXII | a tekintetét nem. Hiszen az õ vétke nem volt szándékos.
2047 II, XXII | betûk. Igaz, hogy a tollat az õ ujjai fogták, s azokban
2048 II, XXII | ujjai fogták, s azokban az õ szíve vére lüktetett.
2049 II, XXII | lüktetett. Ha a nobilissima az õ bûnös kezét is le akarná
2050 II, XXII | levegõn. Hát nem õ volt-e az, aki pajtásának fogadta,
2051 II, XXII | elõtte a szemét? Ó, mégis az öreg Bionnak volt igaza!
2052 II, XXII | a lány, szembeszögezvén az úrnõ meztelen gõgjével a
2053 II, XXII | is, azután örültek neki. Az udvarnál kerülhette a másikat,
2054 II, XXII | kerülhette a másikat, aki akarta; az úton való állandó együttlét
2055 II, XXII | jelentette, hogy nincs menekülés. Az ellenségnek egész nap éreznie
2056 II, XXII | nem törõdik vele. A harcot az udvarnál úgy kezdték, hogy
2057 II, XXII | Galerius lánya bánik így az õ fiával! De értelme azonnal
2058 II, XXII | a fiúban rabszolgánál, s az volna a baj, ha többet látna.
2059 II, XXII | ilyen jól el van rejtve az udvari titkár ruhájában
2060 II, XXII | ruhájában nemcsak önmaga, hanem az egész világ elõl. De mért
2061 II, XXII | megbénítja nyelvét a hódolat, az, ha fájdalmas is az apa
2062 II, XXII | hódolat, az, ha fájdalmas is az apa szívének, de érthetõ.
2063 II, XXII | szívének, de érthetõ. S az mindjárt elmúlik, ha az
2064 II, XXII | az mindjárt elmúlik, ha az istenek akarata teljesül,
2065 II, XXII | fiatal szemekben, amelyekbõl az életnek kellene lángolni?
2066 II, XXII | Hiszen lehetne örökség is, az anyjában is megvan, õ maga
2067 II, XXII | nekik volt és van okuk rá, az anyjának a szomorúságra,
2068 II, XXII | anyjának a szomorúságra, az élettõl való elfordulásra,
2069 II, XXII | való elfordulásra, neki az összeszorított szájú hallgatásra,
2070 II, XXII | keresztények istene maga az oka, hogy villámmal nem
2071 II, XXII | bebizonyították, hogy õk az erõsebbek. Õk voltak azok,
2072 II, XXII | hogy indítsa meg a hadat az emberi gyûlöletet eltiltó,
2073 II, XXII | a földrengés után, hogy az isteneket a keresztények
2074 II, XXII | elfelejteni, mennyi része volt az utolsó edictum kibocsátásában
2075 II, XXII | utolsó edictum kibocsátásában az apai rettegésnek, és biztosabbnak
2076 II, XXII | visszafelé Szaisznak veszi útját. Az õsi deltavárosban akart
2077 II, XXII | jártak, visszatérõben arról az oázisról, ahol Ámon isten
2078 II, XXII | s éles kövek metélték el az állatok patáját. Mindnyájan
2079 II, XXII | aki csak egyet kapott meg az istenek közül. Mert azt
2080 II, XXII | belõlük - mutatott a pap az egyik völgyszakadék felé,
2081 II, XXII | kergetett maga elõtt.~- Szét, az átkozott isten, aki Tifonnak
2082 II, XXII | látták, hogy mozgásban van az egész sivatag, most már
2083 II, XXII | Végre mégis apa lehetett. Az õ szívük mindig csak a halál
2084 II, XXII | boldog még itt se lehetett az apa. Mielõtt Tifon lehelete
2085 II, XXII | démon szakállába fújja, de az dörmögve fölállt.~- Babilon
2086 II, XXII | nyiladozó szemével. Elõször az tûnt föl neki, hogy a démonnak
2087 II, XXII | Mindenki megvan, akit keresel. Az öreg kiásott engem, mert
2088 II, XXII | és jóízût aludt. Nemcsak az arca, hanem még a haja is
2089 II, XXII | megmenekültek. A szolgák is, az állatok is.~- A pap?~A lány
2090 II, XXII | Tifonnak is mondatik. Így jár az, aki válogat az istenek
2091 II, XXII | Így jár az, aki válogat az istenek közt.~A császár
2092 II, XXII | tüzel öreg démonunk?~Biz az a saját lábával tüzelt.
2093 II, XXII | kezei közül a démon, és az égett bõrrõl lesúrolta a
2094 II, XXII | és idehoztam a karomon, az ördög sugallatára erõsebben
2095 II, XXII | fordult Titanillához. - Az én övembõl, úgy látszik,
2096 II, XXII | úgy látszik, kicsúszott az erszény.~A lány azonban
2097 II, XXII | onnan. Észrevette, hogy az árnyékba fektetett szolgák
2098 II, XXII | nekik a vizet. Ellenben az öregember hangja megnyikordult.~-
2099 II, XXII | kopatlanul csillogott rajtuk az imperator koszorús képe,
2100 II, XXII | imperator koszorús képe, vállán az égisszel, az istenek atyjának
2101 II, XXII | képe, vállán az égisszel, az istenek atyjának villámot
2102 II, XXII | õket a lábával, és odaszólt az öregnek.~- Szedd fel. Jutalom
2103 II, XXII | Engem akarsz megjutalmazni az ördög találmányával?~- Tudod
2104 II, XXII | Sátán nevét, s azt hitte, az is valami ismeretlen isten.
2105 II, XXII | Jupiter fia, vállalhatta az új címet is.~- Segíthetnék
2106 II, XXII | segíteni, Kain ivadéka.~Ennek az istennek a nevét se hallotta
2107 II, XXII | nézném, hogy te mentetted meg az életünket, ledobatnálak
2108 II, XXII | volna, hogy titeket temetett az Isten a homok alá, mint
2109 II, XXII | mint ahogy elborította az istentelen Szenacherib népét,
2110 II, XXII | magistert. Szökdécselve járt, az arca piros volt, és a szeme
2111 II, XXII | tisztelet, se alázat nem volt az arcán, csak az ujjongó szeretet
2112 II, XXII | nem volt az arcán, csak az ujjongó szeretet sugárzott
2113 II, XXII | jókedvû volt, neki is kipirult az arca, nevetett a szeme,
2114 II, XXII | vezetõ nélkül rátalálunk az útra.~Az egyik hajcsár tudott
2115 II, XXII | nélkül rátalálunk az útra.~Az egyik hajcsár tudott egy
2116 II, XXII | a démonok kõsivatagából. Az öreg démontól hiába próbáltak
2117 II, XXII | emlegette, akiket kezébe adott az Úr, és hangja egyre szilajabbá
2118 II, XXII | törölj el mindent, valami az övé; ne szánd meg õtet,
2119 II, XXII | idejük félreugorni annak az óriás sziklatömbnek az útjából,
2120 II, XXII | annak az óriás sziklatömbnek az útjából, amely mennydörögve
2121 II, XXII | erõvel akkora lökést adott az ingó sziklának, hogy maga
2122 II, XXII | volt, mint egy démon, akit az ég kidobott magából. A rémület
2123 II, XXII | gyanánt zárta be éppen azt az útszakaszt, amelyen a Sátán
2124 II, XXII | elsõszülötte és kísérete várta az elkerülhetetlen halált.~
2125 II, XXII | oka megvolt rá, hogy már az elsõ útba esõ oltáron hálaáldozatot
2126 II, XXII | hálaáldozatot mutasson be az isteneknek. Nemcsak kétszeres
2127 II, XXII | hanem azért is, hogy ezzel az istenek félreérthetetlen
2128 II, XXII | stolisták vitték utánuk az igazság kelyhét, a törvényesség
2129 II, XXII | mennyezethordók után a tömeg énekelte az ünnepi himnuszt.~Legyen
2130 II, XXII | Mennyek elsõ szülötte,~Nemzõje az idõnek, ~A létnek magvetõje, ~
2131 II, XXII | Igaz fia istennek, ~S az igaz embereknek ~Örökéletû
2132 II, XXII | Egy pillanatig tartott az egész, s már a helyére igazított
2133 II, XXII | lett volna elsõ mosolygásuk az életben.~
2134 II, XXIII | eszébe jutott a császárnak. Az alexandriai kikötõ-kormányzóság
2135 II, XXIII | söpörte, jóformán szemeláttára az érte küldött mentõhajónak.
2136 II, XXIII | mentõhajónak. Se egy hajóinast az emberekbõl, se egy zsineget
2137 II, XXIII | építésvezetõség jelentését is az asztalára tették. A szokásos
2138 II, XXIII | a szívén feküdt Salona. Az elpusztíttatott kis falu
2139 II, XXIII | úgy érezte magában, hogy az a legszebb hely a világon,
2140 II, XXIII | világon, ott legszelídebb az ég kéksége, leglágyabban
2141 II, XXIII | és legtisztább szívûek az emberek. Fia székhelyének
2142 II, XXIII | közéjük, és ott fogja letenni az élet hivatalát, ahol hurcolását
2143 II, XXIII | szolgálati nyilvántartásból és az élelmezési lajstromból mind
2144 II, XXIII | megkönnyebbülten sóhajtott. Az istenek megint a kezére
2145 II, XXIII | volt, és ha még nem volt az, elejét vették annak, hogy
2146 II, XXIII | elejét vették annak, hogy az lehessen. Az asszony kevésbé
2147 II, XXIII | annak, hogy az lehessen. Az asszony kevésbé nyugtalanította,
2148 II, XXIII | kevésbé nyugtalanította, s az egyébként is végzete elé
2149 II, XXIII | katonaságot. Ellenállás alig volt: az istentelenek fajzata csak
2150 II, XXIII | mint a megostorozott eb. Az antiochiai csõcselék is
2151 II, XXIII | engedélyt is adott neki az Alexandriába való visszatérésre.
2152 II, XXIII | akarja ott megnyerni, miután az övét már megkapta, egy olyan
2153 II, XXIII | amelyekkel számot vetett, mikor az utolsó edictumot kiadta.
2154 II, XXIII | magyarázni, hogy a régi és az új befogadottak elméjét
2155 II, XXIII | egyformán megvilágosították az istenek. Inkább választották
2156 II, XXIII | istenek. Inkább választották az áldozatok megadásával az
2157 II, XXIII | az áldozatok megadásával az életet, mint a babonáikhoz
2158 II, XXIII | egyszerû közrendészeti ügy. Az istenek tekintélyével és
2159 II, XXIII | válaszolta, hogy nem ér semmit az olyan parancs, amit nem
2160 II, XXIII | valamennyi szidalmazza az isteneket és a császárt,
2161 II, XXIII | lehetetlen elérni.~- Ki az? - kiáltott sápadtan a császár.~-
2162 II, XXIII | a császár.~- Egyenrangú az istenekkel.~- Azt kérdeztem,
2163 II, XXIII | istenekkel.~- Azt kérdeztem, ki az?~- Feleséged õistensége.~
2164 II, XXIII | vagy mondott valamit?~A pap az igazságot felelte. A császárné
2165 II, XXIII | semmibe, csak nem vett részt az udvar nyilvános áldozattételein.
2166 II, XXIII | fölháborodás viharzott végig az egész városon. Elõször
2167 II, XXIII | kezdjétek a császárnén! S most az egész világ visszafojtott
2168 II, XXIII | legszentebb úr, hogy nem az istentelenek azok, akik
2169 II, XXIII | imádságaikkal és zavaros énekeikkel. Az istenhivõk azok, akik azt
2170 II, XXIII | kapujában van. Vagy áldozni fog az augusta, vagy te leszel
2171 II, XXIII | augusta, vagy te leszel az áldozat.~A császár azzal
2172 II, XXIII | betegeskedése tartotta vissza az istenek elõtt való megjelenéstõl.~
2173 II, XXIII | dolgozószobájában, s rájött, hogy az istenek közt való harc csak
2174 II, XXIII | Tagesnak igaza van, itt az istenek sorsával együtt
2175 II, XXIII | istenek sorsával együtt dõl el az övé és a birodalomé is,
2176 II, XXIII | birodalomé is, amely nemcsak az õ birodalma, hanem a fiáé
2177 II, XXIII | álljon a harcban, amelyben az istenek szeszélye döntõ
2178 II, XXIII | döntõ szerepet juttatott az asszonyi szeszélynek. Eddig
2179 II, XXIII | imádkozik élettársa, mert mikor az erõs istenek az õ szövetségesei,
2180 II, XXIII | mert mikor az erõs istenek az õ szövetségesei, az erõs
2181 II, XXIII | istenek az õ szövetségesei, az erõs férfié, nem jelenthet
2182 II, XXIII | nem jelenthet semmit, hogy az asszonyi nádszál merre hajlik.
2183 II, XXIII | Tudta, hogy felesége húz az asszonyoknak való új istenhez,
2184 II, XXIII | õ már rájött arra, hogy az új isten, noha a varázslatban
2185 II, XXIII | el, de örült neki, hogy az asszony beteg lelke kínzó
2186 II, XXIII | alkalom arra, hogy arra az útra terelje feleségét,
2187 II, XXIII | anyácska, majd meglágyítjuk az istenek szívét. Engesztelõ
2188 II, XXIII | Prisca hevesen rázta a fejét az ura vállán.~- Vagy eljössz
2189 II, XXIII | kacagva kapkodó kisdedet?~Az asszony most már felemelte
2190 II, XXIII | szívszaggató könyörgéssel nézett az urára.~- Diocles! Ne bánts
2191 II, XXIII | Diocles! Ne bánts engem az isteneiddel, akik elvették
2192 II, XXIII | és anyja méhében megölték az unokámat!~A császár csak
2193 II, XXIII | szívével vetett számot, az anyáéval nem. Most már tudta,
2194 II, XXIII | elszántan vette védelmébe az isteneket. Az ember sohase
2195 II, XXIII | védelmébe az isteneket. Az ember sohase tudja, mivel
2196 II, XXIII | Soha, soha! - kiáltotta az asszony. - Õk voltak a gonoszak,
2197 II, XXIII | célzást tett arra, hogy az istenek rossz néven veszik,
2198 II, XXIII | akkor semmit se tudtam arról az új istenrõl, akit célzasz,
2199 II, XXIII | temiattad ver bennünket az Isten. Te vagy az oka, hogy
2200 II, XXIII | bennünket az Isten. Te vagy az oka, hogy a lányunk halott
2201 II, XXIII | isteneiddel, a bálványaiddal, az egy igaz Isten gyûlöletével!~
2202 II, XXIII | elszokott szívében csak az uráért való rajongás tartotta
2203 II, XXIII | uráért való rajongás tartotta az életet. Két lángoló kard
2204 II, XXIII | Nikomédiában, hogy te vagy az Antikrisztus! - fortyogott
2205 II, XXIII | Antikrisztus! - fortyogott föl az asszony dühének lávája.~-
2206 II, XXIII | kiáltotta a császár, hogy az erek kidagadtak beesett
2207 II, XXIII | kidagadtak beesett halántékán. - Az árulót?~- Pantaleon a Krisztus
2208 II, XXIII | Volt? - tántorodott meg az asszony.~- Volt, igen! Volt!
2209 II, XXIII | szalajtott ki a száján. Az asszony alabástrom szoborrá
2210 II, XXIII | elszorult torkából a hang. Nem az emberi öröm hangja, az elveszett
2211 II, XXIII | Nem az emberi öröm hangja, az elveszett kölyke nyomára
2212 II, XXIII | haldokló galambként vergõdött az ura mellén.~Most már a császár
2213 II, XXIII | hogy ha õrültséget tettet, az asszony azt el fogja neki
2214 II, XXIII | hinni. De ahogy ránézett az elkínzott arcra, ahogy látta
2215 II, XXIII | hervadt száj vonaglását, ahogy az eszelõs remény fénye rácsillant
2216 II, XXIII | volt többé ura magának. Az apai szeretettõl elgyöngített
2217 II, XXIII | szív nem bírta tovább nézni az anya szenvedését.~- Ha az
2218 II, XXIII | az anya szenvedését.~- Ha az istenek így akarták, Prisca,
2219 II, XXIII | kõgörgetõ keresztényéig. Az asszony egy darabig moccanás
2220 II, XXIII | a székrõl, és odaborult az ura elé.~- Hagyj itt, édes
2221 II, XXIII | akarta emelni.~- Hiszel-e már az istenekben, Prisca? Érzed-e
2222 II, XXIII | kiknek köszönheted ezt az órát? Tudod-e már, kiért
2223 II, XXIII | Tudod-e már, kiért kell az egész világ elõtt bizonyságot
2224 II, XXIII | hogy nem vagy ellensége az isteneknek?~A császárné
2225 II, XXIII | Jupiter Olimpicus szentélyében az udvar szeme láttára. Holnap
2226 II, XXIII | mielõtt visszaadtad volna?~Az öregember átkarolta az öregasszony
2227 II, XXIII | Az öregember átkarolta az öregasszony derekát, akinek
2228 II, XXIII | nemcsak én. Lehet, hogy az az áldozat, ami most következik,
2229 II, XXIII | nemcsak én. Lehet, hogy az az áldozat, ami most következik,
2230 II, XXIII | boldogságot eltitkolni.~Az asszony egyre fáradtabban
2231 II, XXIII | jó, azt érezte õ maga is. Az elõbb még majd kiugrott
2232 II, XXIII | császár a fiát. Hét hétig az övé lesz, s örülhet neki,
2233 II, XXIII | neki, ha el tudja titkolni az örömét. Amire az apa majd
2234 II, XXIII | titkolni az örömét. Amire az apa majd egy éve képes már,
2235 II, XXIII | egy éve képes már, arra az anyaszívnek is lesz ereje
2236 II, XXIII | hétig. Akkor megkezdõdik az utolsó esztendõ, és Quintiport
2237 II, XXIII | Apollinaris - nyögött fel az anya. - Apollinaris a mi
2238 II, XXIII | Legyen a maga ura, szokja meg az elõkelõ életet, s ne mint
2239 II, XXIII | délelõtt ráhintette a tömjént az istenek királyának oltárára.~
2240 II, XXIII | és a máglyarakások felé. Az elsõ nap Alexandria püspöke
2241 II, XXIII | Alexandria püspöke nyerte el az örök élet koronáját huszonkilenc
2242 II, XXIV | Lactantius, a rhetor búcsúzott az alexandriai gyülekezettõl,
2243 II, XXIV | ajándékozta meg. Jelen volt az elsõ kivégzéseken, látta
2244 II, XXIV | elsõ kivégzéseken, látta az örök világosság elõrevetõdését
2245 II, XXIV | alatt mosolygó arcokon, nem az égõ hús szagát érezte, hanem
2246 II, XXIV | citerazengése ereszkedik eléje az ég fodor felhõibõl. Mások
2247 II, XXIV | úgy vették észre, mintha az angyalok nekik integetnének.
2248 II, XXIV | látomásra. De amit tapasztalt, az is meggyõzte arról, hogy
2249 II, XXIV | meggyõzte arról, hogy csak az igaz Isten lehet az, aki
2250 II, XXIV | csak az igaz Isten lehet az, aki gyönyörré tudja tenni
2251 II, XXIV | csakugyan kiválasztottja volt az Istennek. Nemcsak az õ lelkének
2252 II, XXIV | volt az Istennek. Nemcsak az õ lelkének megtisztításáról
2253 II, XXIV | volt, és bölcs pásztora az antiochiai egyháznak, a
2254 II, XXIV | Szentlélekben való kétkedésével az eretnekség szélén járt,
2255 II, XXIV | Lélek munkáját. Ennélfogva az Atya, Fiú és Szentlélek
2256 II, XXIV | csorgatta a rhetor vállaira az élet vizét, mikor az belemerítette
2257 II, XXIV | vállaira az élet vizét, mikor az belemerítette magát a keresztelõkútba.
2258 II, XXIV | a tiszteletet, amellyel az új testvért körülvették.~
2259 II, XXIV | rabszolga hurcolta a rhetor után az irattekercseket, a titkos
2260 II, XXIV | ami a püspökbõl hiányzott, az mind megvolt a rhetorban.
2261 II, XXIV | rhetorban. A hitbuzgalmon kívül az erély a csüggedõk bátorítá
2262 II, XXIV | szomorúak vigasztalásában; az emberi gyöngeségekkel számot
2263 II, XXIV | gyöngeségekkel számot vetõ okosság az ellenállás megszervezésében
2264 II, XXIV | ellenállás megszervezésében és az összeköttetések felhasználásában.
2265 II, XXIV | felhasználásában. Neki köszönhette az alexandriai gyülekezet,
2266 II, XXIV | alexandriai gyülekezet, hogy az elsõ napok megpróbáltatásai
2267 II, XXIV | botladozását el fogja is nézni az Úristen, tõlük, mint az
2268 II, XXIV | az Úristen, tõlük, mint az egyház oszlopaitól, állhatatosságot
2269 II, XXIV | pénzért szívesen kiállították az igazoló libellust arról,
2270 II, XXIV | igazoló libellust arról, hogy az istentelenséggel vádoltak
2271 II, XXIV | istentelenséggel vádoltak teljesítették az elõírt szertartásokat. Lactantius
2272 II, XXIV | testvéreket arról, hogy az okosság nem mindig bûn,
2273 II, XXIV | okosság nem mindig bûn, s az oktalanság nem mindig erény.
2274 II, XXIV | mutat be a bálványoknak, az méltó arra, hogy úgy Isten,
2275 II, XXIV | faggatásoktól, és rá tudja szedni az Antikrisztust saját hazug
2276 II, XXIV | kapzsi szolgái segítségével, az nem érdemel büntetést.~-
2277 II, XXIV | készek a megõröltetésre, hogy az egész világ táplálására
2278 II, XXIV | legalább egyelõre, enyhült az üldözés dühe, s a hívek
2279 II, XXIV | kitûzte, szorongásig megtelt az alacsony raktárterem, amelyet
2280 II, XXIV | hogy Salsula elpártolt az istenektõl, és keresztény
2281 II, XXIV | mondta, akit mostanában az Isten teljesen átengedett
2282 II, XXIV | amelyeket csak õ ismer. De az bizonyos, hogy Isten a Gonosszal
2283 II, XXIV | ki volt a felesége annak az Alexander nevû régi királynak,
2284 II, XXIV | mint a császárnak abban az elhatározásában, hogy a
2285 II, XXIV | hogy húsz év múltán kíván az örök városba bevonulni mint
2286 II, XXIV | úgy érezte, kötelessége az engedelmesség. Õ nem a pogány
2287 II, XXIV | valami célja volt azzal, hogy az ördög hatalmába került császár
2288 II, XXIV | fejezte be szavait -, eljött az idõk teljessége, és feltöretik
2289 II, XXIV | pecsétje is a könyvnek, amelyet az apostol Pathmoszban látott.
2290 II, XXIV | most pedig el fog sötétülni az ég, mint a bekötött zsák,
2291 II, XXIV | Isten ponyváján a tisztát az ocsútól. De ti ne féljetek,
2292 II, XXIV | halállal, és megtudják akkor az összes gyülekezetek, hogy
2293 II, XXIV | gyülekezetek, hogy én vagyok az, aki vizsgálom a veséket
2294 II, XXIV | és megfizetek mindenkinek az õ cselekedetei szerint.”~
2295 II, XXIV | rhetor szava harsogott, mint az ércbõl való tuba, és a gyülekezetben
2296 II, XXIV | rémült csönd támadt, mintha az Apokalipszisnak mind a hét
2297 II, XXIV | megdöbbentette ez a csönd és az arcokra fagyott rémület.
2298 II, XXIV | angyalának mondott a Bárány: íme, az ajtó elõtt állok és kopogtatok;
2299 II, XXIV | hangomat, és kinyitja elõttem az ajtót, belépek akkor, és
2300 II, XXIV | amiképp én is gyõztem, és ülök az atyámmal az õ trónján. Akinek
2301 II, XXIV | gyõztem, és ülök az atyámmal az õ trónján. Akinek van füle,
2302 II, XXIV | szomorú szertartást, amellyel az összejövetel befejezõdött.~
2303 II, XXIV | könyvvel, amely hét pecsétjével az Apokalipszisnak arra a titokzatos
2304 II, XXIV | megemelve megszólalt.~- Az Atyának és Fiúnak és Szentlélek
2305 II, XXIV | oltalmazót választottál nekünk az asszonyi nem gyöngeségébõl,
2306 II, XXIV | engedd meg neki, hogy egyék az élet fájáról, mely van a
2307 II, XXIV | két összetett kezét emelte az ég felé. S a gyülekezet,
2308 II, XXIV | S a gyülekezet, amelynek az exkommunikálás szokott formája
2309 II, XXV | szolgált a szeme, mikor az aggkor gyöngeségének kapkodását
2310 II, XXV | most, és soha nem gyorsabb az elhatározásban. Reggeltõl
2311 II, XXV | dolgozzon ki javaslatokat az adóterhek könnyítésére.
2312 II, XXV | derengettek fel elõtte, az istenek ezüst nyilának fénye
2313 II, XXV | jelentéktelenebb célokért. S az istenek nyilvánvalóan kimutatták,
2314 II, XXV | nyilvánvalóan kimutatták, hogy ez az áldozatot nem kímélõ szigor
2315 II, XXV | szerint való. Neki visszaadták az egészségét, s a fiút vidámmá,
2316 II, XXV | Reggel, iratok rendezésének az ürügyével, magához rendelte
2317 II, XXV | császárnéban éppúgy nem érzi meg az anyát, mint a császárban
2318 II, XXV | császárban nem érezte meg az apát, mint attól, hogy Prisca
2319 II, XXV | arról tanúskodtak, hogy az a kábulat, amelyben elutazott,
2320 II, XXV | okosan fogja kivárni, míg az istenek megengedik, hogy
2321 II, XXV | A nevét sohase írta ki, az igazit, amelyen tizenhat
2322 II, XXV | nincs egyéb mulatsága, mint az olvasás. Félti a szemeit
2323 II, XXV | olvasás. Félti a szemeit az ákombákomoktól. Nem jó volna
2324 II, XXV | Nem jó volna felgyújtani az egész könyvtárt? A császár
2325 II, XXV | gondba ejtette Diocletianust. Az egyik az, hogy nem volna-e
2326 II, XXV | Diocletianust. Az egyik az, hogy nem volna-e jó megbékíteni
2327 II, XXV | adót kell fizetni, mert az a népnek nem fáj. Abba is
2328 II, XXV | huszadikban. Béküljön meg az örök város, hogy egy év
2329 II, XXV | utasításokkal, amelyeket nem ismert. Az is köztük volt, hogy ha
2330 II, XXV | másik gondba ejtõ kérdése az volt a császárnénak, találnak-e
2331 II, XXV | illeti, meg kellene kérni az isteneket, hogy a Hórák
2332 II, XXV | családalapításra, s mióta az erkölcsök meglazultak, a
2333 II, XXV | már elõbb is töprengett, s az a felvilágosítás, amit Lactantiustól
2334 II, XXV | Világbíró szelleme sugallt neki. Az akkori világban csak két
2335 II, XXV | tébolyítsa a férfiakat. Ez az az istennõ, aki mindenben
2336 II, XXV | tébolyítsa a férfiakat. Ez az az istennõ, aki mindenben méltó
2337 II, XXV | közt. Varanes, egyetlen fia az apjának, gyönge és beteges
2338 II, XXV | gyönge és beteges ember. Ha az istenek úgy akarják, Quintipor
2339 II, XXV | tornyából kiszabadulhat; az apja és bátyja a kérést
2340 II, XXV | úton - majdnem két hónap az Euphratésztõl a Tiberisig -
2341 II, XXV | nap alatt elérheti Ciprust az üzenettel, s onnan visszafordíthatja
2342 II, XXV | volt és rosszkedvû, mikor az elutazás elõtt való alkonyaton
2343 II, XXV | kellene vágni - mutatott az egyik vén óriásra. - Azonnal!~
2344 II, XXV | vén óriásra. - Azonnal!~Az öreg platánt Kleopátra fájának
2345 II, XXV | tartották róla, hogy Antonius az alatt ölelte meg elõször
2346 II, XXVI | jött rá, hogy ez már n em az a fa, amelyhez a nobilissima
2347 II, XXVI | melyek pattanhattak le arról az oldalról, amelyiket a nobilissima
2348 II, XXVI | viháncoltak el mellette, s az egyik megcsiklandozta a
2349 II, XXVI | tengeri szellõt, és örültek az életnek.~Olyan helyet keresett,
2350 II, XXVI | formátlan faszobra. Leült az oltár széthullott köveire,
2351 II, XXVI | kellett befutni. Átvágott az árucsarnokok oszlopsorán,
2352 II, XXVI | bisszusz-göngyölegei, Serica selymei s az aranypor, elefántcsont és
2353 II, XXVI | ajtókon keresztül is elárulta az erõs illat, hogy hol árulják
2354 II, XXVI | gyökereit és szárított bogyóit.~Az oszlopsor végében görbe
2355 II, XXVI | Anubisz, aki meggyógyítja az izzadást, a hascsikarást
2356 II, XXVI | egyszerre talpra ugrott az üzlet reményében. - Hogy
2357 II, XXVI | Hogy is hívnak téged?~Az istenkereskedõ bizalmasan
2358 II, XXVI | megszámítom. Vagy talán azt az istennõt ajándékozod meg
2359 II, XXVI | bámult rá Quintipor.~- Arról az istennõrõl, akinek a karjába
2360 II, XXVI | keresgélt a szemeivel, mikor az elõbb itt elszaladt. Vén
2361 II, XXVI | elszalajtotta a nobilissimát, miután az egész délutánt elácsorogta
2362 II, XXVI | A lány már eltávolodott az ablakból, csak a feje látszott
2363 II, XXVI | ugrott félre, és leguggolt az egyik puszpáng-hattyú mögé.
2364 II, XXVI | s Quintipor látta, hogy az úrnõ kezére csap a dajkának.
2365 II, XXVI | amely a soma keleti felét, az asszonyok palotáját összekötötte
2366 II, XXVI | olyan közel kerülni, hogy az ajtónálló megláthassa, csak
2367 II, XXVI | Beletelt egy óra, míg kinyílt az ajtó, s a kamarás térdre
2368 II, XXVI | elfutott, s megint lesbe állt az ablak alatt. De hiába várt,
2369 II, XXVI | milyen édes! Kóstold csak az enyémet? Ízlik?~Sietett
2370 II, XXVI | Hirtelen megképzett elõtte az a levél, amit a császári
2371 II, XXVI | Elérték a palotakert kapuját. Az õrt álló hastatus tisztelegve
2372 II, XXVI | kell a Trulla lángosából!~Az õr utat engedett nekik,
2373 II, XXVI | Nem is kérdezed tõlem, mi az a jó újság?~- Az én számomra
2374 II, XXVI | tõlem, mi az a jó újság?~- Az én számomra már nincs jó
2375 II, XXVI | halandó módjára jönni-menni az emberek között. Jaj, most
2376 II, XXVI | és átölelte a fiú lábait. Az lehajolt hozzá, és ijedt
2377 II, XXVI | már nincsenek. Érdekes. Az elõbb még nyüzsögtek. Hát
2378 II, XXVI | szemed tovább káprázik, mint az enyém. Nem láttunk mink
2379 II, XXVI | szemem világát.~Quintipor az elsõ csók bûntudatával,
2380 II, XXVI | felelt, amelyben benne van az új bûnre való felhatalmazás
2381 III, XXVII | mintha beleesett volna az ég. Közben Romula nagyanyára
2382 III, XXVII | rabszolgától. Se a nevére, se az arcára nem emlékezett már,
2383 III, XXVII | észrevette, hogy hozzáértette az arcát az övéhez. Ő akkor
2384 III, XXVII | hogy hozzáértette az arcát az övéhez. Ő akkor nagyon sírt,
2385 III, XXVII | nagyanya nem akarta, hogy az ő unokája arcát rabszolgának
2386 III, XXVII | képzelhető Bajae? Hiszen ők az ide zarándokoló, magtalan
2387 III, XXVII | parancs. Azt rebesgették, hogy az aedilisszel a császárné
2388 III, XXVII | ugyan sohase jelent meg az emberek között, kerti fürdőházába
2389 III, XXVII | le. Ha a hivatalos lap, az Acta Diurna közhírré nem
2390 III, XXVII | közhírré nem tette volna az egész birodalomban, hogy
2391 III, XXVII | császárné példát mutatott az istenek tiszteletében, megint
2392 III, XXVII | hogy szívét megmételyezték az istentelenek babonái. Így
2393 III, XXVII | némelyek már örültek is az új rendnek. Hamar kiderült,
2394 III, XXVII | irigy matronává változott. Az első dolga az volt, hogy
2395 III, XXVII | változott. Az első dolga az volt, hogy mindjárt elválasztotta
2396 III, XXVII | amely most úgyis lakatlan. Az, amelyikbe ő költözött,
2397 III, XXVII | szűk és kényelmetlen, s az ő beteges, rossz hangulata
2398 III, XXVII | Nem tudhatta azt, hogy az anyai féltésnek milyen vihara
2399 III, XXVII | császárné eddig is csak az urára való tekintettel tűrte
2400 III, XXVII | mostohagyerekét látta benne, s azt az aranyfényt, amit a császár
2401 III, XXVII | emlegetett, nem vette észre. Az ő szíve, amely sohase vetette
2402 III, XXVII | arra a kis időre, míg a fia az övé lesz, senkit se akar
2403 III, XXVII | Rómába a matematikust, s az engedélyt kért rá, hogy
2404 III, XXVII | császárné maga sürgette az útrakelést, s a császár
2405 III, XXVII | fölhatalmazta rá, hogy ott várja be az udvart, amely a triumfus
2406 III, XXVII | magisterrel való barátságot. Ahogy az asszonyi természetet ismerte,
2407 III, XXVII | elveszíti, s talán annak az első rabszolga-játszótársnak
2408 III, XXVII | elzárkózott levelet írni az urának.~Itt szoktak találkozni,
2409 III, XXVII | talán még jobban annak, hogy az erkölcsök sehol se számíthattak
2410 III, XXVII | halálfélelem üldözöttjeiből, se az örömök kergetőiből. Betegeknek
2411 III, XXVII | fáradságos lett volna idáig az út, a szerelmeseknek pedig
2412 III, XXVII | skorpiófészkes romok közé menekül az istennő, akit itt nem üldözött
2413 III, XXVII | napistent, a sok árnyék.~Az árnyékok már kezdtek nyúlni,
2414 III, XXVII | oszlopa még talpon állt az egykori palotának. Az egyikhez
2415 III, XXVII | állt az egykori palotának. Az egyikhez hozzámérték magukat
2416 III, XXVII | melyikük meddig ér. Megkereste az oszlopot, s a haján keresztülbújtatott
2417 III, XXVII | még mindig megmaradt volna az ő kis Titjének.~- Kis Tit,
2418 III, XXVII | tüzelő szemét is, amelyet az alázatosság párás zafírhoz
2419 III, XXVII | járt vele a hajón, mikor az öreg kormányos a csillagokat
2420 III, XXVII | lassanként a fiú mellére kábult, az szelíden átfogta a két vállát. „
2421 III, XXVII | is úgy találtak ide már az első nap, hogy a víz-széltől
2422 III, XXVII | még nem egyenesedett föl az egy napja lehevert fű, és
2423 III, XXVII | úgy maguktól találtak oda az ujjai, s addig táncoltak
2424 III, XXVII | Gránátvirág! Hogy kerülsz te ide?~Az egyik bokor megzördült.
2425 III, XXVII | tündöklött ott, talán éppen az egyik azok közül, amelyeknek
2426 III, XXVII | lány bizonyosra vette, hogy az, s azt is tudta, melyik.~-
2427 III, XXVII | tudta, melyik.~- Te vagy az, Alküone? - mosolygott rá
2428 III, XXVII | jégmadarak, s Aeolusnak az istenek parancsára ilyenkor
2429 III, XXVII | Jupiterrel és Junóval sem. Az istenek királynéja addig
2430 III, XXVII | ingerelte ellenük Jupitert, míg az villámmal sújtotta Keüx
2431 III, XXVII | együtt merült le a mélységbe. Az isteneket annyira meghatotta
2432 III, XXVII | Elhoztad, Gránátvirág?~Hogy az alexandriai epigrammát jóvátegye,
2433 III, XXVII | mint pohárnokot állította az asztalhoz, és a hajába törölte
2434 III, XXVII | és mind ez ideig beérte az urával, aki különben az
2435 III, XXVII | az urával, aki különben az idén Róma praefectusa. Most
2436 III, XXVII | aki iránt szánalommal van az egész fürdõ. Azért szánták,
2437 III, XXVII | szerencsétlen, hogy minden gyereke az apjára hasonlít. Az elsõ
2438 III, XXVII | gyereke az apjára hasonlít. Az elsõ a nagyfülû ügyvédre,
2439 III, XXVII | egyszerre ott csücsörödött az övé elõtt.~- Gránátvirágom,
2440 III, XXVII | hanem adó szád.~Csókjuknak az vetett véget, hogy egy denevér
2441 III, XXVII | neked találtam. Ez pedig az én jogos tulajdonom.~Az
2442 III, XXVII | az én jogos tulajdonom.~Az ezüstérmet átnyújtotta a
2443 III, XXVII | azonban nem nézett oda. Az érmet vizsgálgatta, szembefordítva
2444 III, XXVII | fenyegette a császárt, s csak az menthette meg, ha valaki
2445 III, XXVII | is segítve magán, inkább az óvatos csúszkálást választotta.
2446 III, XXVII | a fiú izgatottan ütött az egyik márványoszlopra.~-
2447 III, XXVII | a szerelemmel kérkedni, az õ szerelmüknek bujkálni
2448 III, XXVIII | nem is gondolt, legalább az õ tudomása szerint. Õ számot
2449 III, XXVIII | akkor se, ha megtudják, hogy az istenek állnak mögötte.
2450 III, XXVIII | istenek állnak mögötte. Sõt az a gondolat is megborzongatta,
2451 III, XXVIII | van - írta nyugtalankodva az urának, inkább asszonyos
2452 III, XXVIII | jött válasz, de nem ez volt az, ami gondban tartotta a
2453 III, XXVIII | fiúval való bánásmód. Ha az isteneknek az az akarata,
2454 III, XXVIII | bánásmód. Ha az isteneknek az az akarata, hogy fiuk ne
2455 III, XXVIII | bánásmód. Ha az isteneknek az az akarata, hogy fiuk ne tudja
2456 III, XXVIII | bizonyosan nem fogja megtudni. Az anya szíve sokkal erõsebb
2457 III, XXVIII | erõsebb tudott lenni, mint az apáé. Igaz, hogy mindig
2458 III, XXVIII | a fiú nem is sejti benne az anyát, csak a rabszolga
2459 III, XXVIII | csak a rabszolga látja az úrnõt, s ez talán kegyetlenebb
2460 III, XXVIII | túlságosan is jól játssza az úrnõ szerepét, s a fiú örök
2461 III, XXVIII | megnyugtatta magát, hogy nem lehet az. Ha kõbõl volna a fiú szíve,
2462 III, XXVIII | egyszer, mit kellett érte az anyaszívnek szenvedni. S
2463 III, XXVIII | fogja õt a karján ringatni az õ drága, szép, nagy fia,
2464 III, XXVIII | rabszolgák ezrei közül, akik az udvarban nyüzsögtek, sohase
2465 III, XXVIII | a legbiztosabb mégiscsak az volna - ha már fölmerülhetett
2466 III, XXVIII | ha már fölmerülhetett az aggodalom -, hogy a fiú
2467 III, XXVIII | szeme elé. Pár szó parancs az egész, amit indokolni se
2468 III, XXVIII | a fiát arra szemelték ki az istenek, hogy császári bíborba
2469 III, XXVIII | szárnnyal bõvült azóta. Az is lakót kap mostanában.
2470 III, XXVIII | se tudott lemondani arról az örömrõl, hogy a fia hajához
2471 III, XXVIII | szabadsággal is velejárhatnak? Az anyai büszkeség lett rajta
2472 III, XXVIII | akirõl senki se tudja, hogy az õ fia? Egy élet szenvedéséért
2473 III, XXVIII | pillanatnyi elégtételt, az okosság minden korlátjának
2474 III, XXVIII | egész nap remegve gondolt az estére. Dühét az okozta,
2475 III, XXVIII | gondolt az estére. Dühét az okozta, mert tudta, hogy
2476 III, XXVIII | Tittel. Trulla éppen abban az órában fogja öltöztetni,
2477 III, XXVIII | ül. (Tit nevezte így el az alkonyatot, s a fiú biztos
2478 III, XXVIII | szemével. A császárné ült az asztalfõn, tõle jobbra,
2479 III, XXVIII | és lesütött szemmel ült az asztal végén. Galerius leánya
2480 III, XXVIII | majd küldet neki azoknak az antiochiai gránátalmafáknak
2481 III, XXVIII | princeps megfeledkezett az ígéretérõl. Constantius
2482 III, XXVIII | nyugodt, barátságos hangjából az indulatot.~- Talán várnál
2483 III, XXVIII | császárné arcán most nyílt ki az elsõ olyan mosolyvirág,
2484 III, XXVIII | szívben van a gyökere. De ha az arcának nem tudott is parancsolni,
2485 III, XXVIII | most nem volt nagyon ügyes. Az én apám ilyen hibáért boroshordóba
2486 III, XXVIII | fojtatná a pohárnokát.~S azzal az õ kezébõl is kicsúszott
2487 III, XXVIII | is kicsúszott a pohár, s az ölébe ömlött a bor.~- Jaj! -
2488 III, XXVIII | fiú után.~Még ott találta az atriumban, az egyik oszlopnak
2489 III, XXVIII | ott találta az atriumban, az egyik oszlopnak dõlve, lehorgasztott
2490 III, XXVIII | Gránátvirág - tette a tenyerét az álla alá -, nézd az én ruhámat
2491 III, XXVIII | tenyerét az álla alá -, nézd az én ruhámat is! Látod? Le
2492 III, XXVIII | cselédsoron nyittatott magának. Az emelet óriás csarnokaiba
2493 III, XXVIII | beszélsz te, kis szentségem? Ki az a Gránátvirág?~Titanilla
2494 III, XXVIII | megfricskázta Trulla tömpe orrát.~- Az nem tartozik terád, vénség.
2495 III, XXVIII | térdelsz le, egyszer már az én rabszolgám is lehetsz.~
2496 III, XXVIII | Domina a szökevényt. Még csak az kellene, hogy itt találjanak!
2497 III, XXVIII | jó? A ruhádat dobd oda az asztalra.~Úgy is maradt,
2498 III, XXVIII | maradt, háttal fordulva, míg az asztalra terített ruhával
2499 III, XXVIII | mozaikpadlót, a szétdobált ruhákat, az ágytakarót, s egy pillanatra
2500 III, XXVIII | rá.~- Szaiszi fátyol van az arcodon, kis Tit.~- Azt
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-3687 |