1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-3687
Rész, Fejezet
2501 III, XXVIII | Mindig közelebb szorította az ajtóhoz, s aztán szelíden
2502 III, XXVIII | vissza senki. De téged vár az úrnõd. Vigyázz, meg ne haragítsd,
2503 III, XXVIII | elnézõ volt hozzád.~Becsukta az ajtót retesszel, s mire
2504 III, XXVIII | retesszel, s mire Quintipor az ablak alá ért, már sötét
2505 III, XXVIII | hagytak is, és oda fektette az arcát. Érzései hintája nagy
2506 III, XXVIII | mélységekbe zuhant ezen az estén: milyen különös -
2507 III, XXVIII | milyen különös - ez volt az utolsó világos gondolata -,
2508 III, XXVIII | is dies Lunae volt. Mint az, amelyiken az elsõ csókot
2509 III, XXVIII | volt. Mint az, amelyiken az elsõ csókot váltották.~A
2510 III, XXVIII | egymástól, visszafordult az oszlopcsarnokból.~- Domina,
2511 III, XXIX | Akkor kezdett belemerülni az álomba, mikor Trulla ijedten
2512 III, XXIX | tartotta valószínûnek, hogy az õ szíve fájdult volna meg
2513 III, XXIX | s neki üzenetet hozott az apjától. Ha maga Galerius
2514 III, XXIX | Galerius jött volna meg, az személyesen kereste volna
2515 III, XXIX | szólította. Elengedte neki az adorációt. Kitalálta, hogy
2516 III, XXIX | félni. Nem kis dolog lehet az, ami a császárnét így megváltoztatta.~
2517 III, XXIX | ha szolgálatára lehetne az augustának.~- Nem is gondolod,
2518 III, XXIX | öregasszony vagyok, és nem értek az ilyesmihez. Fiatal koromban
2519 III, XXIX | szégyellem magam, úgy, mint az udvarmesterem elõtt, hogy
2520 III, XXIX | Szeretett volna szemébe kacagni az öregasszonynak, és nekiesni
2521 III, XXIX | belladonna-cseppentõvel, az agyába sütni a hajgöndörítõ
2522 III, XXIX | gonosz vén szívébe fúrni az ezüst olló és ezüst csíptetõ
2523 III, XXIX | félteni kellene valakitõl az õ Gránátvirágját! Aki még
2524 III, XXIX | szelíd kézzel simogatta rá az idegesen megránduló arcra
2525 III, XXIX | mondta, és a hervadt ajkakra az eperkenõcsöt. A többire
2526 III, XXIX | valóban nyugodttá tette az augustát. A festék megadta
2527 III, XXIX | vívnia a rabszolgáért, aki az õ fiatalkori vonásait viseli,
2528 III, XXIX | palota tablinumában, amely az õ ideérkezése óta még nem
2529 III, XXIX | kedvesen töltötte velük az estét, és remélte, hogy
2530 III, XXIX | reád tartozik legelõször.~Az augusta csak fej- és kézmozdulattal
2531 III, XXIX | tablinum fõfalát. A kép az Olümposzt ábrázolta minden
2532 III, XXIX | A császárné látta, hogy az õ arca helyett a kép harsogó
2533 III, XXIX | beszélek, Domina, vagyis az istentelenekrõl, ahogy nevezni
2534 III, XXIX | õket.~A császárné szemében az istenek színei kezdtek elevenedni.
2535 III, XXIX | van szó. Fölsóhajtott, és az a különös gondolata támadt,
2536 III, XXIX | tudott mondani.~- Nem tudsz az üldözõ rendeletekrõl?~-
2537 III, XXIX | akik Bajaeban örülhettek az istenek kegyének, azoknak
2538 III, XXIX | összejöveteleket.~A caesar eltakarta az arcát két tenyerével.~-
2539 III, XXIX | elé dobott gyermekekkel. Az Alpesektõl idáig keresztek
2540 III, XXIX | idáig keresztek szegélyezik az országutakat, és azokról
2541 III, XXIX | szurokkal töltött üst védi az isteneket, Kappadóciában
2542 III, XXIX | isteneket, Kappadóciában az olvasztott ólom, Judeában
2543 III, XXIX | isten, mint a keresztényeké. Az egy almatolvajt is örök
2544 III, XXIX | császárné is tenyerébe rejtette az arcát.~- Hát még ha azokat
2545 III, XXIX | hallanád, Domina, amelyektõl az én fülem sohase szabadul
2546 III, XXIX | érvényben van a régi Rómának az a törvénye, hogy szüzet
2547 III, XXIX | hóhérlegények elhárították az akadályt az üldözõ törvények
2548 III, XXIX | elhárították az akadályt az üldözõ törvények érvényesülése
2549 III, XXIX | bólintott a caesar. - Az elsõ rendeletet magam hirdettem
2550 III, XXIX | rendeletet magam hirdettem ki az udvarnak. Megkérdeztem,
2551 III, XXIX | szemem láttára áldozzanak az isteneknek. Kilencen megtették,
2552 III, XXIX | nekik, hogy aki istenét az elsõ szóra megtagadja, attól
2553 III, XXIX | szóra megtagadja, attól az ura se várhat hûséget.~Constantinus
2554 III, XXIX | Constantinus rajongó szemmel nézett az apjára.~- Én éreztem, mikor
2555 III, XXIX | démon szállhatta meg. Ugyan az is lehet, hogy csak a kapzsiság
2556 III, XXIX | praetorok ijedten kérték az utasítást, hogy mit csináljanak
2557 III, XXIX | is ennél, Domina. Nemcsak az emberek szívéhez fordulok,
2558 III, XXIX | szívéhez fordulok, hanem az uralkodó bölcsességéhez
2559 III, XXIX | elsõk a szótartásban és az összetartásban. Ha a császár
2560 III, XXIX | lehet, õk lesznek azok, akik az egész világot egy birodalommá
2561 III, XXIX | princeps most megint lelkesült az apjáért, és példákat mondott
2562 III, XXIX | kitartás csodáira. Különösen az asszonyokon ámult el, akik
2563 III, XXIX | férfiakat is megszégyenítették az állhatatosságban. A férfiak
2564 III, XXIX | akadt megtántorodó. Nem az életüket féltették ezek
2565 III, XXIX | se, csak kényelmüket vagy az élet apró örömeit. Egyik
2566 III, XXIX | barátai elforduljanak tõle az utcán, vagy a közös fürdõben
2567 III, XXIX | utcán, vagy a közös fürdõben az emberek kiugráljanak abból
2568 III, XXIX | gyerekét a többiek leköpdössék az utcán; s volt hír olyan
2569 III, XXIX | minden vérontást. Hanem az asszonyok! Hallott olyanról,
2570 III, XXIX | míg megcsapta a láng, s az elsõ pillanat fájdalmában
2571 III, XXIX | fájdalmában szétnyílván az összeszorított ujjak, a
2572 III, XXIX | s most már, odaállítván az özvegyet maga mellé az emelvényre,
2573 III, XXIX | odaállítván az özvegyet maga mellé az emelvényre, azt kívánta
2574 III, XXIX | fönnhangon: pusztuljanak el az istentelenek! Az özvegy
2575 III, XXIX | pusztuljanak el az istentelenek! Az özvegy kiáltotta is a kívánt
2576 III, XXIX | aki szégyenkezve állt ott az üvöltözõ tömegben. Most
2577 III, XXIX | legnagyobb hõs talán mégis az az edessai asszony volt,
2578 III, XXIX | legnagyobb hõs talán mégis az az edessai asszony volt, akit
2579 III, XXIX | még csak négyéves volt - az ajtó mögé bújt. A hóhérok
2580 III, XXIX | is vették volna észre, de az anya maga húzta elõ, mert
2581 III, XXIX | mellette a mennyei városban az Isten aranyasztalánál.~-
2582 III, XXIX | ugrott föl a császárné -, az nem anya volt, hanem vadállat,
2583 III, XXIX | bocsánatot kért. Nem akarta az augustát fölizgatni, csak
2584 III, XXIX | meg ne tántorodjon.~- Mi az a thurificata? - kérdezte
2585 III, XXIX | reménykedett, hogy hátha nem az, amit õ sejt.~- Olyan keresztény
2586 III, XXIX | tömjénáldozatot mutat be az isteneknek. Ez imádkozott
2587 III, XXIX | Látod? - csattant fel az augusta hangja. - Ez anya
2588 III, XXIX | múlva meghalt a beteg fiú. Az asszony azt állította, a
2589 III, XXIX | keresztényüldözés. Mert ez az eset ott történt, Trallesban.~
2590 III, XXIX | benneteket, föl kell készülnöm az útra. Egy óra múlva a hajótokon
2591 III, XXIX | õ is csomagoljon össze. Az érte való rettegés elfelejtette
2592 III, XXIX | aki a pohárnok arcában az övét ismerte fel.~Volt ereje
2593 III, XXIX | életében elõször megcsókolta az augusta lábát, mint egy
2594 III, XXX | kérdezõsködni. A cselédek, az udvarmesternõn kezdve, ahányan
2595 III, XXX | nyikorogtatta a kézi-malmot, de az legalább nem a konyhán,
2596 III, XXX | többiek? Senkit se találok az egész házban.~- Mindenki
2597 III, XXX | hozzá láb. Lefûrészelte az uram, mikor olyan fiatal
2598 III, XXX | nevetve mutogatta, hogy az õ combjának csak a töve
2599 III, XXX | azzal kárpótolta magát, hogy az augusta fogadószobájába
2600 III, XXX | fogadószobájába csúszkált be, és az õ lábvánkosára kuporodott
2601 III, XXX | ölében festékekkel. A lány az adoráció mozdulatával köszöntötte.~-
2602 III, XXX | ajkait. - De nagyobb baj az, hogy ez csak magadforma
2603 III, XXX | evésnél a kenyeret, hogy az elsõ falatot külön ne tenném
2604 III, XXX | amikor folytatta, mintha az õ hangját is eláztatta volna
2605 III, XXX | totyogtam. Ne felejtsd el, az még megvan Romula nagyanyánál,
2606 III, XXX | ami volt, és ami lesz. Az nincs egyik se, kisfiú.
2607 III, XXX | Gondolj valamit, és ugrasd ki az ujjaid közül a magot egyenesen
2608 III, XXX | egyszerre nevették el magukat. Az ég mennyezetét nem lehet
2609 III, XXX | fordult ugyan vissza, de az egyik kezét hátranyújtotta,
2610 III, XXX | azok kikelnek, és mikor az ember elalszik, elõbújnak,
2611 III, XXX | mindenkinek parancsol. Még az apámnak is.~- Hiszen én
2612 III, XXX | se tudod, hogy okos ember az örökkévalóságot percekkel
2613 III, XXX | cselédednek, aki kihozta neked az ebédet. De ne nézz nagyon
2614 III, XXX | Quintipor erre nekiajándékozta az egész tisztást. De hátha
2615 III, XXX | delfinekkel, a zöld hegyeket az õzekkel és szarvasokkal,
2616 III, XXX | pillékkel és szitakötõkkel.~- Az egész világot a nevedre
2617 III, XXX | belevésve. Hol is hagytuk el? Az acherusi tó. Oda menekülnek
2618 III, XXX | Phlegrae fortyogó mezõi, az alvilág bejárata...~- Vigyázz,
2619 III, XXX | két karjával, és égõ arcát az övéhez tapasztotta. Így
2620 III, XXX | hétig nem is mentek tovább. Az útitervet ott felejtették
2621 III, XXX | Titanilla szemébõl csak az élet öröme sugárzott Gránátvirágéba,
2622 III, XXX | ravaszkodva a lány. - Én csak az elsõrõl tudom, hogy az Pitho,
2623 III, XXX | csak az elsõrõl tudom, hogy az Pitho, a szerelmi rábeszélés.
2624 III, XXX | fiú füléhez. - Himerus, az epedés.~Az jutott eszébe,
2625 III, XXX | füléhez. - Himerus, az epedés.~Az jutott eszébe, hogy a körülöttük
2626 III, XXX | egyszer ezt a tilalmat. Az antiochiai palotában. Mikor
2627 III, XXX | mikor jól kimérte szemével az irányt is, meg a távolságot
2628 III, XXX | röpült a koszorú. - Mondom!~Az utolsó szót olyan hangon
2629 III, XXX | félrebillent lychnis-koszorúval.~De az elképedése csak egy pillanatig
2630 III, XXX | fejhez tartozó pocak.~- Áldom az isteneket, hogy megengedték
2631 III, XXX | kérdezte meg, ki volt ez az Aktaión.~- Aktaión? - csodálkozott
2632 III, XXX | rád a szemét, mint ahogy az Dianára.~- Tricongiusnak
2633 III, XXX | markában szinte roppant az evezõ. A hangja annál csöndesebb
2634 III, XXX | annál csöndesebb volt.~- Az apám udvarából - villant
2635 III, XXX | Valamikor átcikázott volna rajta az a vágy, mint Galerius lányán,
2636 III, XXX | mindjárt a saját szigorúságán, az több egy óránál, elég büntetés
2637 III, XXX | megmerítette a tenyerét, és az arcába loccsantotta a vizet
2638 III, XXX | vizet Gránátvirágnak.~- Hát az a vén ijesztõ, kisfiú?~-
2639 III, XXX | dévaj hang. El volt rontva az egész napjuk. Még Trulla
2640 III, XXX | eljátszotta nekik Acilia esetét az orvossal. Acilia egy tábornok
2641 III, XXX | ijedten szalajtott orvosért, az rendelt is neki olyan lélöttyöt,
2642 III, XXX | keverni? Tudd meg, hogy az én rangombelinek a gyomra
2643 III, XXX | ezüst sestertiusnál kezdõdik az orvosság.~A romok mögött
2644 III, XXX | egy-egy tollpihét.~Mert az is megesett néha, hol csókolózás
2645 III, XXX | hol csókolózás után. De az a jó volt benne, hogy a
2646 III, XXX | bájos eltorzulást adott az arcának, mert egyik szemöldöke
2647 III, XXX | vagy te? - kérdezte a fiú, az öntudat és az önkívület
2648 III, XXX | kérdezte a fiú, az öntudat és az önkívület határán.~- Emelj
2649 III, XXX | Egyszer - holdtölte volt, és az mindig fölizgatta a lányt,
2650 III, XXX | lányt, a dermedt némaság és az esztelen kacagás közt dobálva -
2651 III, XXX | Epiktétoszra gondolok néha, mert az mondta a legnagyobb szamárságot.~-
2652 III, XXX | azt mondja, többet ér, ha az ember okosan boldogtalan,
2653 III, XXX | szíriai táncosnõk táncolták az apám elõtt. Azt mondják,
2654 III, XXX | Megoldódott haja körülkígyózta az arcát, csak a thyrsus hiányzott
2655 III, XXX | se maradjon belõlem, és az legyen a búcsúztatóm, ejnye,
2656 III, XXX | senkinek se jusson eszébe az se, hogy voltam. Látod,
2657 III, XXX | a zivatar.~- Messze van az - biztatta Quintipor. -
2658 III, XXX | de te megférsz benne, ha az egyik kezedet kint hagyod
2659 III, XXX | hagyod nekem. Ott nem ér az esõ.~- Nem az esõ. A mennydörgéstõl
2660 III, XXX | Ott nem ér az esõ.~- Nem az esõ. A mennydörgéstõl félek.
2661 III, XXX | nemsokára azt fogod olvasni az Acta Diurnában, hogy Galerius
2662 III, XXX | domina fürdõkádjában felvágta az ereit.~A fiú úgy megmerevedett,
2663 III, XXX | Domina? Kis Tit, mikor az õ karjába kapaszkodik, úgy
2664 III, XXX | volt. Hiszen nem vágtam föl az ereimet. Nézd, hogy lüktet
2665 III, XXX | ereimet. Nézd, hogy lüktet az ér abban a karomban, amelyikkel
2666 III, XXX | fiút, pajzánkodva kapott az egyik ág után.~Quintipor
2667 III, XXX | lábát. - Kár. Várjunk. Hála az isteneknek, a jobb lábam
2668 III, XXXI | errõl hallani se akart. Az meg Titanillának nem tetszett,
2669 III, XXXI | görög bölcs is csak abban az egyben egyezett meg, hogy
2670 III, XXXI | amekkora Bajaeban tolong az utcán reggel nyolc órakor.
2671 III, XXXI | kapom magamra, hanem kilopom az augusta szekrényébõl a bíbort.~-
2672 III, XXXI | félteni, akkor fölkaplak oda az oltárra, és ott csókollak
2673 III, XXXI | közepén, ezzel a fölírással: az isteneknek. Ebben az ajánlásban
2674 III, XXXI | fölírással: az isteneknek. Ebben az ajánlásban mindenki megtalálhatta
2675 III, XXXI | kiszolgálni még istennel is. Az oltártól jobbra és balra
2676 III, XXXI | fölrakásában jártas bõrápolók s az elhájasodott tagokat biztos
2677 III, XXXI | kezdték nyitogatni. Egyiknek az ajtajában már ott állt csaloga
2678 III, XXXI | Lépj be, Domina. De azért az urad is jöjjön be. Majd
2679 III, XXXI | hogy olyan véreshurkát az Olümposzon se esznek, mint
2680 III, XXXI | se akárhol, hanem csakis az Olajbogyóhoz címzett csapszékben,
2681 III, XXXI | félteni, attól, hogy ha az istenek egyszer be találnak
2682 III, XXXI | Puteoliba, nézzük meg, mit tud az a véreshurka. S akkor megvennénk
2683 III, XXXI | de nincs kocsisa. Ugyanis az elõbb az inasnak, aki a
2684 III, XXXI | kocsisa. Ugyanis az elõbb az inasnak, aki a kocsisi teendõket
2685 III, XXXI | Nem esett idegennek, mert az inas az õ tulajdon gyereke,
2686 III, XXXI | idegennek, mert az inas az õ tulajdon gyereke, de azért
2687 III, XXXI | Ha tehát merik vállalni az uraságok az öszvérhajtást,
2688 III, XXXI | merik vállalni az uraságok az öszvérhajtást, és tesznek
2689 III, XXXI | nyugtalansággal gondolt az öszvérhajtásra.~- Próbáltál
2690 III, XXXI | elérték Puteolit. Hiszen az egész úton nem eresztették
2691 III, XXXI | kezét. A gyeplõt inkább. De az öszvér higgadt, öreg állat
2692 III, XXXI | suhogtat.~Délre már ott voltak az Olajbogyóban. Az ajtó fölé
2693 III, XXXI | voltak az Olajbogyóban. Az ajtó fölé festett címer
2694 III, XXXI | nagyobb volt, mint maga az ajtó. Egy kis Mercurius
2695 III, XXXI | egy kis Apolló tartották az óriás olívaszemet, amelyre
2696 III, XXXI | kolbász szagával. De se az ajtórepedéseken kitóduló
2697 III, XXXI | mértékben a halandókat. Az udvarias Septumanusnak,
2698 III, XXXI | gyermeke fülén adhassa ki az erélyét, mindössze három
2699 III, XXXI | ki eszméiket, úgyhogy már az utcáról hallani lehetett
2700 III, XXXI | hallani lehetett õket. Ahogy az új vendégek beléptek, elcsendesedtek,
2701 III, XXXI | beléptek, elcsendesedtek, és az ilyen helyen szokásos gyanakvással
2702 III, XXXI | ki lehetett olvasni, hogy az isten kedvelte a füstölt
2703 III, XXXI | öregasszony szundikált, az ölében macska dorombolt.~-
2704 III, XXXI | dorombolt.~- Ez lesz a kollégád, az istenek kiszemelt pohárnoka
2705 III, XXXI | látszik, azt tartotta, hogy az udvariasságot odakint a
2706 III, XXXI | itt szeretnének ebédelni. Az egész fürdõ csak az Olajbogyó
2707 III, XXXI | ebédelni. Az egész fürdõ csak az Olajbogyó konyhájáról beszél.~-
2708 III, XXXI | copa -, de mióta ismered te az én uramat?~- Ó, már több
2709 III, XXXI | hogy behízelegje magát az Olajbogyó kegyeibe.~Mérges
2710 III, XXXI | szeme. - Ki csinosította az én fiamat?~- A kedves apja -
2711 III, XXXI | asszonyom. Borzasztó éhes az uram.~Odaintett a sarok
2712 III, XXXI | kicsit.~- Mit akar enni az urad? Botulát vagy tomaculát?~
2713 III, XXXI | azután egészen megbékítette az asszonyt. Maga ment oda
2714 III, XXXI | s megszorította a kezét az asztal alatt. - De poharat
2715 III, XXXI | Taeda istennõ világítsa meg az ágyatokat!~Nem tudták ugyan,
2716 III, XXXI | Nem tudták ugyan, ki ez az istennõ, de a térdük egymáshoz
2717 III, XXXI | egymáshoz rándult.~Ízlett nekik az étel, de azért nem sok kárt
2718 III, XXXI | három vendég újra cserélte az eszmét. Most már a copa
2719 III, XXXI | percekig csak õ beszélt. Azt is az õ szavaiból vették ki -
2720 III, XXXI | hogy a három ember közül az egyik hajós, a másik pacaltisztító,
2721 III, XXXI | kis Tit, mert mindjárt az ujjadat kapom be.~- De ha
2722 III, XXXI | A macska odaszaladt, s az asztaltól három lépésre,
2723 III, XXXI | beszélgetést.~- Hát megmutatnám az istenüknek, ha egyszer a
2724 III, XXXI | szaggatnám ki a haját, mint az uramét, mikor rajtakaptam,
2725 III, XXXI | mikor rajtakaptam, hogy õ is az istentelenek közé akar állni.
2726 III, XXXI | hõsködött Septumanus, hogy az õ haja a szolgálók miatt
2727 III, XXXI | hogy most fejébe kerülhet az embernek.~- Ugye, most meg
2728 III, XXXI | vagy ijedve? - dühöngött az asszony. - De fogadok veled,
2729 III, XXXI | névrõl se ismerik a népek az isteneket. A favágás istenét
2730 III, XXXI | azt tudjátok-e, hogy még az ajtósaroknak is volt istene
2731 III, XXXI | ajtósaroknak is volt istene az én gyerekkoromban? Cardo
2732 III, XXXI | küszöbé meg Limentinus. Az övfelkötésé Cinxia, a hajkenésé
2733 III, XXXI | konzulok, hadvezérek voltak az õseim. Az apám proconsul
2734 III, XXXI | hadvezérek voltak az õseim. Az apám proconsul volt, pedig
2735 III, XXXI | földeket, rabszolgákat hagyott az anyámra, meg engem. Beállt
2736 III, XXXI | pacaltisztítónak kellett lennem, mert az anyám szent lett.~Zöld arca
2737 III, XXXI | s ökleivel akkorát ütött az asztalra, hogy a poharak
2738 III, XXXI | Rómában, meghallottam, hogy az istentelenek nagy istápolói
2739 III, XXXI | tálba. Két esztendeig voltam az isteni irgalom kosztosa,
2740 III, XXXI | nõvérek, s tán még ma is az volnék, ha ránk nem ijesztenek
2741 III, XXXI | olyan rossz emberek azok az istentelenek. Két esztendeig
2742 III, XXXI | kerül is!~Megemelte poharát az ólomisten felé. A többiek
2743 III, XXXI | két karjával bekönyökölt az asztalra.~- Valami nõvéreket
2744 III, XXXI | Valami nõvéreket emlegettél az elébb - nézett szigorúan
2745 III, XXXI | azokról különöseket beszélt, az hazudott. Megmondom úgy,
2746 III, XXXI | Ha-zu-dott! Szent asszony volt az mind, egy illetlen szót
2747 III, XXXI | hívták, hogy ótestamentum. Az sokkal érdekesebb volt,
2748 III, XXXI | sokkal érdekesebb volt, mint az imádságuk. Csak egyszer
2749 III, XXXI | Várj, mindjárt eszembe jut.~Az Énekek Énekének összezavart
2750 III, XXXI | kezdtek. A legjobbkor nyílt az ajtó. Piros képû, szálas,
2751 III, XXXI | lógott.~- No, hogy megy az üzlet, Cimessor? - szólította
2752 III, XXXI | mérgesen a bõrzsákot a padra az új vendég. - Úgy látszik,
2753 III, XXXI | a copa. - Mind kivesztek az istentelenek?~- Többen vannak,
2754 III, XXXI | legyintett Cimessor. - Éppen az a baj, hogy minden kivégzett
2755 III, XXXI | kivégzett tíz újat magzik. Az idõsebb hóhérokat mindenütt
2756 III, XXXI | mellett kínálván meg hellyel az elkeseredett embert. Bort
2757 III, XXXI | aromatarius volt, aki azonban az orvosi gyógyfüveken kívül
2758 III, XXXI | fekete kréta, amit leginkább az örökség-vadászok vásároltak,
2759 III, XXXI | hónapon belül esedékessé vált az örökség; és háromszoros
2760 III, XXXI | settebb cikk volt azonban az akasztott ember kötele vagy
2761 III, XXXI | megkezdõdtek, azóta csak az istentelenek ereklyéinek
2762 III, XXXI | nem is ment nehezen, mert az áldozat sok volt, a hóhérok
2763 III, XXXI | holttestekkel, és olcsón adták az ereklyéket. Az élelmes Cimessor
2764 III, XXXI | olcsón adták az ereklyéket. Az élelmes Cimessor azonban,
2765 III, XXXI | csakhamar monopolizálta ezt az üzletet, ezért senki se
2766 III, XXXI | szedett fel. A baj éppen az volt, hogy nagyobb lármát
2767 III, XXXI | üzérkedésrõl, s a dolog vége az lett, hogy a keresztények
2768 III, XXXI | vásárolták el elõlem, de még az istentelenek véréhez se
2769 III, XXXI | szõnyegeket terítenek le az arénában, a vesztõhelyeken,
2770 III, XXXI | hogy üvegekbe foghassák fel az elfolyó vért.~Benyúlt a
2771 III, XXXI | s egy csontocskát dobott az asztalra.~- Zsákkal mentem,
2772 III, XXXI | megfordíthatják már, mert úgy érzi, az az oldala már megsült, amelyiken
2773 III, XXXI | megfordíthatják már, mert úgy érzi, az az oldala már megsült, amelyiken
2774 III, XXXI | Kézrõl kézre adogatták az ujjpercet, a hajós azt mondta,
2775 III, XXXI | mondta, most már emlékszik az illetõre, õ volt a fõ alamizsnaosztogató,
2776 III, XXXI | a tenyerében méricskélte az ujjpercet.~- Mennyiért adnád
2777 III, XXXI | lesekszenek útonállók, mindig jó az ilyesmi.~- Hiszen majd szerzesz
2778 III, XXXI | magyarázatul.~- Majd lesz az még rosszabbul is - folytatta
2779 III, XXXI | éred meg...~A lány kint az utcán ráborult a fiúra.
2780 III, XXXI | azt a kis csontot attól az embertõl.~- Minek volna
2781 III, XXXI | embertõl.~- Minek volna az neked, kis Tit?~- Nagyon
2782 III, XXXI | Azért kellett volna annak az istentelennek a csontja.~
2783 III, XXXI | Köszönöm, Gránátvirág. Ugye, az biztosan csodát tesz énvelem?~
2784 III, XXXI | karjával. Sohase ragyogott még az arcán ennyi szelídség, tisztaság,
2785 III, XXXI | nevet.~- Venus haja. Nem, az nem lehet. Hiszen a te hajad
2786 III, XXXI | ül. Bajae messze van, és az a csontkeresõ útonállókról
2787 III, XXXI | kislánynak.~- Kislány, szoktál te az istenekre gondolni?~- Igen,
2788 III, XXXI | gondolni?~- Igen, mikor dörög az ég. Hát te?~- Én akkor,
2789 III, XXXI | meg vannak veled elégedve az istenek.~- Kislány! Szoktál
2790 III, XXXI | lett belõle.~- Kibõl?~- Az édesanyámból. Azt hiszem,
2791 III, XXXI | legyen mindenki.~- Nekem adod az imádságodat?~- Mit csinálsz
2792 III, XXXI | alakja van, ni.~Belerajzolta az ujjával a fiú tenyerébe
2793 III, XXXI | felett a trónus-csillag.~- Ez az, látod. Ma éjszaka azt fogom
2794 III, XXXI | benne.~- De csak azért, hogy az ölembe vehesselek.~Amint
2795 III, XXXI | hazaért, levelet talált az asztalán. Alexandriából
2796 III, XXXI | császár tudatta vele, hogy az apja, Quintus kertész meghalt,
2797 III, XXXI | Quintus kertész meghalt, és az anyja ismeretlen helyre
2798 III, XXXI | Kérte, hogy nyugodjon meg az istenek akaratában, és ne
2799 III, XXXI | Apja, anyja, a császár, az egész világ nagyon messze
2800 III, XXXI | is voltak régi bútorok, az antiochiai szent palotának
2801 III, XXXI | gyûlölte, ha arra gondolt, hogy az mennyi mindent tud Titrõl,
2802 III, XXXI | azonban nem volt mehetnékje. Az öreg cseléd elkapatottságával
2803 III, XXXI | már tudja, mi?~Quintipor az egyik karjával aláölelt
2804 III, XXXI | vánkosnak, a másikkal eltakarta az arcát.~- Már megint alszol?
2805 III, XXXI | Már megint alszol? Akár az én úrnõm. Idezavart hozzád,
2806 III, XXXI | persze fölijedt, mindjárt az arcához kapott a bakancsos
2807 III, XXXI | magyarázat. Amit a tabernában az isteni irgalom volt kosztosa
2808 III, XXXI | kosztosa próbált idézni az Énekék Énekébõl:~- Kedvesem,
2809 III, XXXI | Énekébõl:~- Kedvesem, én vagyok az a virág, amely kedvesed
2810 III, XXXII | szerencsésen megjárták. A lánynak az jutott eszébe, hogy ki kellene
2811 III, XXXII | hogy úgy jársz velem, mint az egyszeri kisfiú Salmachisszal -
2812 III, XXXII | gondolok?~Gránátvirágnak az egész arca gránátvirágszín
2813 III, XXXII | hogy õ szoktassa le róla.~- Az egyszeri kisfiú - magyarázta,
2814 III, XXXII | azért szerette úgy, mert az meg nagyon mulyácska, szégyenlõs,
2815 III, XXXII | lucrinusi tóban, arra kérte az isteneket, úgy egyesítsék
2816 III, XXXII | akkor se, ha akarnának. Az istenek szíve meg is esett
2817 III, XXXII | higgye el Martialisnak, az is nagyon szavahihetõ fiú
2818 III, XXXII | míg Trulla összekészíti az eleséges batyut.~- Nem úgy
2819 III, XXXII | eleséges batyut.~- Nem úgy lesz az - ellenkezett a lány. -
2820 III, XXXII | fürdõruha, mert ott csak az istenek és a nimfák lubickolnak,
2821 III, XXXII | szeretnék én, kisfiú. Megvan még az a zöld ruhád a cseresznyepiros
2822 III, XXXII | azonnal vedd fel a zöld ruhád.~Az idõ ugyan nem a zöld ruhára
2823 III, XXXII | és szomorúság ömlött el az arcán. Magatudatlan mozdulattal
2824 III, XXXII | virágot - dobta el a lány az összetépett szirmokat. -
2825 III, XXXII | csak szépnek kell lenni, és az nem nehéz. Semmi gondja,
2826 III, XXXII | lehet hazudni!~Megnyomta az orrát.~- Kemény. No mondjad!~-
2827 III, XXXII | A szemed nem láthattam. Az arcod se igen.~- A karom
2828 III, XXXII | egyre jobban belemélyedtek az erdõbe, s egyszerre az út
2829 III, XXXII | belemélyedtek az erdõbe, s egyszerre az út is elfogyott. Mars isten
2830 III, XXXII | erdõben.~Jó darabig vitte az ölében, keresve az utat.~-
2831 III, XXXII | vitte az ölében, keresve az utat.~- Soká találd meg -
2832 III, XXXII | jártatok, mint aki ikrát keres az ökörben. Kelet felé akartok
2833 III, XXXII | is volt valami papos, de az öltözete vadászos volt,
2834 III, XXXII | Limnatis szent erdeje. Ez az istennõ nyelette el egyszer
2835 III, XXXII | megfeledkeztek magukról az õ gesztenyefái alatt.~-
2836 III, XXXII | Vadásza vagy hajtója?~Az öregember sekrestyése volt
2837 III, XXXII | a Vesuvius még egy volt az Aetnával. A nagy város is
2838 III, XXXII | tüzet meg a hamut. Aztán az egészet benõtte ez az erdõ,
2839 III, XXXII | Aztán az egészet benõtte ez az erdõ, az emberek elszoktak
2840 III, XXXII | egészet benõtte ez az erdõ, az emberek elszoktak innen,
2841 III, XXXII | titánok voltak valamikor az urak, akkor õ mint örökös
2842 III, XXXII | régi lehetett, talán még az elsõ görög gyarmatosok építették,
2843 III, XXXII | a flamen. Egy azúr vázát az isteni Nero császár hagyott
2844 III, XXXII | arc, s mosolygott rájuk az oltárról a szûz Diana is,
2845 III, XXXII | istennõnek, szokatlan csak az volt rajta, hogy felsõ testét
2846 III, XXXII | gömbölyû ezüst csészét vett ki az oltár mélyedésébõl.~- Látjátok -
2847 III, XXXII | simogatta eres, öreg kezeivel az idõbarnította ezüstöket -,
2848 III, XXXII | csészékrõl mintázta a szobrász az istennõ kebleit, a csészéket
2849 III, XXXII | csészéket pedig Vulcanus magának az istennõnek a kebleirõl mintázta.~
2850 III, XXXII | Odakint csaholt a kutya, az öreg kiszaladt, átnyújtva
2851 III, XXXII | valami szégyellenivalóm az istennõ márványba vésett
2852 III, XXXII | keblei csengve gurultak végig az oltár kikoptatott márványlépcsõin.
2853 III, XXXII | kikoptatott márványlépcsõin. S bár az istennõt itt sokkal súlyosabb
2854 III, XXXII | föld nem nyílt meg, sem az istennõ nem röpítette el
2855 III, XXXII | melilotus mézes szaga árad, vagy az oltár mögé terítse le a
2856 III, XXXII | zsákjába kötve, mint mikor az elsõ csókot adták-vették,
2857 III, XXXII | aztán mosolyogva hallgatta az öreg templomszolgát, aki
2858 III, XXXII | Minket azzal ijesztettél.~- Az erdõben igen, mert ott nem
2859 III, XXXII | idebent Venus hajtója. Neki az a fizetése, amit a szerelem
2860 III, XXXII | amit a szerelem hálából az oltárra tesz. Sajnos, Bajaeban
2861 III, XXXII | itt, ezen a helyen kérte az istennõt, hogy vagy õt tegye
2862 III, XXXII | dupla sesterciust hagyott az oltáron! - emelte fel a
2863 III, XXXII | Titnek megcsapta a láng az arcát. Csak a kezét merte
2864 III, XXXII | A fiú már kint álldogált az oszlopok alatt, kifutott
2865 III, XXXII | feketék párosak - mondta az öreg, s beleszedte a galambokat
2866 III, XXXII | kosárba. A feketék közül csak az egyiket kellett megfogni,
2867 III, XXXII | Visszamentek a templomba. Az öreg letette a kosarat az
2868 III, XXXII | Az öreg letette a kosarat az oltárra, elõkészített egy
2869 III, XXXII | kiáltott rá a fiú, s letett az oltárra két aureust.~- Ezüstkést
2870 III, XXXII | hozok! - pillantott oda az öreg, és kiszaladt a templomból.~
2871 III, XXXII | lány bánatosan nyújtotta be az ujját a galamboknak a fonott
2872 III, XXXII | a fejét.~- Te mutasd be az áldozatot, kis Tit, akkor
2873 III, XXXII | akkor jobban örül neki az istennõ. Úgyis úgy hasonlítasz
2874 III, XXXII | tiszteletére.~A lány szájáról az elragadtatás halk sikolya
2875 III, XXXII | Kiröpültek? - szaladt be az öreg, hadonászva az ezüstkéssel. -
2876 III, XXXII | szaladt be az öreg, hadonászva az ezüstkéssel. - Nekem mindegy,
2877 III, XXXII | Megnyugodva látta, hogy az aranyak ott ragyognak az
2878 III, XXXII | az aranyak ott ragyognak az oltáron, s így nem törõdött
2879 III, XXXII | vissza próbálta csalogatni az istennõ galambjait.~A fehérek
2880 III, XXXII | ijedtek el. Mentek velük az erdõ széléig, ott leereszkedtek
2881 III, XXXII | amellyel lassan cammogtak az ökrök a Bajaenak vivõ széles
2882 III, XXXII | vivõ széles országúton.~Az erdõ fölött villámostor
2883 III, XXXII | engedte a fiút, s mikor az utána kapott, újra elõreszaladt.~
2884 III, XXXII | rómaiak annyira szerették az életet, hogy halálukban
2885 III, XXXII | városok kapuitól kezdve az országutak hosszában helyezkedtek
2886 III, XXXII | Csak most nézték meg jobban az oszlopot. Észrevették, hogy
2887 III, XXXII | Lollius Masculus azért feküdt az út mellé, hogy akik itt
2888 III, XXXII | fel Tit a halott reliefjét az oszlop oldalában. Alatta
2889 III, XXXII | Légy üdvöz, Lollius!~Az oszlop mögött búzatarló
2890 III, XXXII | mint most. Mert csakugyan az antiochiai vers jutott neki
2891 III, XXXII | antiochiai vers jutott neki az eszébe. „Minden ringy-rongy
2892 III, XXXII | nevet.” Még a halottra is! Az is „csinos fiú” neki!~Õszintén
2893 III, XXXII | lépésnyire tõlük megállt az út közepén a szénásszekér.
2894 III, XXXII | mire a fejük felett kigyúlt az ég. A jégpattogásra már
2895 III, XXXII | ilyen kicsi vagyok. Még az öledben is elférek. Nem
2896 III, XXXII | leszek nehéz, Gránátvirág?~Az ég szinte szünet nélkül
2897 III, XXXII | nélkül ropogott. A csönd, míg az új villámok készültek, szinte
2898 III, XXXII | szénabarlangot már beáztatta az esõ.~- Nem - perzselt fülébe
2899 III, XXXII | álla alá a fejét -, ez volt az igazi csók. A suaveolum.
2900 III, XXXII | Quintipor kilökte a szénát az egyik oldalon, s a nyílás
2901 III, XXXII | szék-csillag. Kinek szánta az elõször trónusul? Maxentiusnak?
2902 III, XXXII | hogy õ se parancsra írta az epigrammáit. S amikor eszébe
2903 III, XXXII | facsart a gondolatból. Igen, az õ versérõl csak véletlenül
2904 III, XXXII | most a lány keze forró, és az övé jéghideg. Hány kézben
2905 III, XXXII | amellyel ma Diana templomában az istennõhöz mérte magát?~
2906 III, XXXII | mindened csupa víz!~- Semmi az - mondta rekedten a fiú. -
2907 III, XXXII | rá ne mozogja a lányra. Az esõ már csak szemerkélt,
2908 III, XXXII | hordtak róla.~- Mehetünk?~- Az esõtõl mehetnénk, kis Tit,
2909 III, XXXII | befelé nem - jutott eszébe az elsõ találkozásuk, de keserûsége
2910 III, XXXII | akinek gyermekei a halál és az álom, nemcsak az ég csillagait,
2911 III, XXXII | halál és az álom, nemcsak az ég csillagait, hanem a világ
2912 III, XXXII | fáradtnak. Ó, de jót aludtam az öledben! Az éjszaka is úgy
2913 III, XXXII | jót aludtam az öledben! Az éjszaka is úgy akarok aludni!
2914 III, XXXII | volna magával a fiút.~De az visszahúzódott.~- Nem mehetek,
2915 III, XXXII | délben a palota tetején, az egész világ szemeláttára,
2916 III, XXXII | lehetett érteni.~- Nincs az a pille, amit könnyebben
2917 III, XXXII | ismerem, kis Tit, s míg az a tenyeremen nincs, nem
2918 III, XXXII | mind a kettõt megcsókolta, az egyiket is, másikat is,
2919 III, XXXII | lehetett a sötétben, csak az hallatszott néhányszor,
2920 III, XXXIII | viharban. Vérbélû nagy fügéket, az egyiknek föl volt repedve
2921 III, XXXIII | látszott volna benne. Tit ezt az egyet vette kicserepesedett
2922 III, XXXIII | aranyvirág.~Tit fölült az ágyban.~- Ha még egyszer
2923 III, XXXIII | ilyen átizzadva kiszaladok az utcára. Ezt akarod?~Trulla
2924 III, XXXIII | fehér lovával ~Nem jár az ég keletjén, ~Mióta Tit,
2925 III, XXXIII | Boldogok Szigetérõl szólt.~Az Oceanus parttalan ~Habágya
2926 III, XXXIII | tudott menekülni tõle. Csak az álom tette bátorrá és diadalmassá
2927 III, XXXIII | tette bátorrá és diadalmassá az ébrenlét józansága fölött.
2928 III, XXXIII | odáig, ahol Atlasz tartja az eget a vállával. Az óriás
2929 III, XXXIII | tartja az eget a vállával. Az óriás nagyon komor volt,
2930 III, XXXIII | hogy betörte volna fejével az eget - felelte õ bátran.
2931 III, XXXIII | eget - felelte õ bátran. Az óriás erre elnevette magát,
2932 III, XXXIII | be kell törnöd a fejeddel az eget, kislány, kacsintott
2933 III, XXXIII | kislány, kacsintott rá az óriás, és megsúgta neki,
2934 III, XXXIII | házhoz, aminek a kapujára az volt kiszögezve aranybetûkkel:
2935 III, XXXIII | Romula nagyanya. És erre az is nevetett, sarokra nyitotta
2936 III, XXXIII | összevisszaságot beszéltél az éjszaka álmodban - mondta
2937 III, XXXIII | múlik el a torokgyíkod, míg az igazi orvosságot be nem
2938 III, XXXIII | famozsárban fatörõvel, lehúzván az ujjáról a vasgyûrût, amit
2939 III, XXXIII | használt neki. Bár lehet, hogy az a levél is segített talpra
2940 III, XXXIII | levelet olvasta.~A dajkának az a selyem tetszett legjobban,
2941 III, XXXIII | tetszett legjobban, amelyiken az Erótáktól körültáncolt Hümenaiosz
2942 III, XXXIII | ágyvilágító istent, akit az Olajbogyó copája emlegetett.~
2943 III, XXXIII | és megtépázta a bokrokat. Az egyikrõl szétzilált madárfészek
2944 III, XXXIII | egyet, aztán visszadobta az elszáradt levelek közé.~-
2945 III, XXXIII | elszáradt levelek közé.~- Vége az alküonei napoknak, Gránátvirág -
2946 III, XXXIII | felvette a tollat, amit az eldobott, és az övébe rejtette.~
2947 III, XXXIII | tollat, amit az eldobott, és az övébe rejtette.~Még egyszer
2948 III, XXXIII | sóhajtotta, hogy bár inkább az adót szállították volna
2949 III, XXXIII | legalább adóba fogadnák el az asszonyt! Némelyik polgár
2950 III, XXXIII | is adna!~Diocletianusnak az az edictuma volt a táblán,
2951 III, XXXIII | adna!~Diocletianusnak az az edictuma volt a táblán,
2952 III, XXXIII | életet folytat. Mert csak az tart meg bennünket, ami
2953 III, XXXIII | emelkedett oly magas polcra az istenek kegyelmébõl, mert
2954 III, XXXIII | szentnek minõsítették és az istenek védelme alá helyezték
2955 III, XXXIII | vissza, s ne haragudjon, hogy az ollóvásárlást nem õrá bízza.
2956 III, XXXIII | naeniákat.~- Nekem is meghalt az apám - mondta Quintipor
2957 III, XXXIII | száraz válasza.~- Meghalt az apád? De jó neked, Gránátvirág.~
2958 III, XXXIII | a dajka karjába. Mintha az a kis eszmélete is elhagyta
2959 III, XXXIII | vasvesszõvel verte a hátát, de az az érzése volt, hogy az
2960 III, XXXIII | vasvesszõvel verte a hátát, de az az érzése volt, hogy az olyan
2961 III, XXXIII | az az érzése volt, hogy az olyan puhán üt, mint egy
2962 III, XXXIII | vár a nagy sétányon, azon az oroszlánfejû padon, amelyik
2963 III, XXXIII | amely alatt elõször látta az antiochiai szent palotában.~-
2964 III, XXXIII | vitorlás, ahol a víz és az ég egybemosódott. A gömbölyû
2965 III, XXXIII | Gránátvirág - fordította felé az arcát is.~Kitágult szemét,
2966 III, XXXIII | Hát te mit köszöntél nekem az utolsó versedben?~Köszönöm,
2967 III, XXXIII | Köszönöm, hogy te vagy. ~Az órát köszönöm, ~Amelyben
2968 III, XXXIII | fiú kezét, és felmutatott az égre.~- Nézd, nézd!~A hold
2969 III, XXXIII | korongja két felhõ közé került. Az egyik nyitott szájú, hosszú
2970 III, XXXIII | akarta hajtani a fejét. Az azonban maga is térdre ereszkedett,
2971 III, XXXIII | szeretni. Fölemelte jobbját az esküt-tevõ mozdulatával,
2972 III, XXXIII | mozdulatával, és kereste az istenszobrot, amelyet ilyenkor
2973 III, XXXIII | a bullára, amely, benne az antiochiai keresztecskével,
2974 IV, XXXIV | XXXIV.~Az Anulinus-palota új része
2975 IV, XXXIV | boltozatot tartó kariatidák. Az egyik mogorva római, sisakos,
2976 IV, XXXIV | Nem vagyok beismerkedve az idevaló nagykutyákkal. Numidiában
2977 IV, XXXIV | mint oroszlánkísérõt.~- Az augustus fia ez. Most volt
2978 IV, XXXIV | augustus fia ez. Most volt az esküvõje az õszön, de már
2979 IV, XXXIV | ez. Most volt az esküvõje az õszön, de már többet van
2980 IV, XXXIV | Ha jobban ízlik neki az idegen jérce, mint a maga
2981 IV, XXXIV | beavatott ember. - Megszokhatta az úton, elég soká tartott.~-
2982 IV, XXXIV | öregember. Szõnyeget csomózott az atrium keleti oldalán, és
2983 IV, XXXIV | királya - egyenesedett térdre az eunuch, és hízelegve futtatta
2984 IV, XXXIV | Öthónapos férjnek mindig harc az élete.~- A hétpettyes fravashik
2985 IV, XXXIV | mosollyal indult tovább, de az eunuch visszaalázatoskodta.
2986 IV, XXXIV | fontoskodó képet vágott.~- Ha az apámtól nem tart, még rosszabbul
2987 IV, XXXIV | még rosszabbul jártok. Az a terve volt, hogy a castrumokat
2988 IV, XXXIV | próbálja meg! - villant meg az öreg katona kardpenge-tekintete. -
2989 IV, XXXIV | veszik, mint a tûzoltókat. Ha az apja meg õ lehetnének egyszer
2990 IV, XXXIV | õ lehetnének egyszer itt az urak, mindjárt más világ
2991 IV, XXXIV | caesarral. Ez a Constantius az oka mindennek, õ az õsi
2992 IV, XXXIV | Constantius az oka mindennek, õ az õsi erkölcsök megrontója.
2993 IV, XXXIV | a katonák ellenségeivel, az elpuhult istentelenekkel,
2994 IV, XXXIV | öreg császárt addig is, míg az istentelenekre támaszkodva
2995 IV, XXXIV | tartsanak semmitõl, mert õ meg az apja résen vannak, és igen,
2996 IV, XXXIV | míg õk vigyáznak rá. A fõ az, hogy a jó hazafiak fogjanak
2997 IV, XXXIV | fogjanak össze, s mindnyájan az õ táborukban legyenek, és
2998 IV, XXXIV | derék fia is van, aki méltó az õ szõlõvesszejére.~Veturio
2999 IV, XXXIV | Kivégezték mint istentelent. Az amfiteatrumban akarták agyonnyilazni,
3000 IV, XXXIV | Constantinus, a másik princeps. Az volt a legjobb barátja mostanában.
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-3687 |