1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-3687
Rész, Fejezet
3001 IV, XXXIV | Hiszen én jelentettem fel. Az anyját is fellázította az
3002 IV, XXXIV | Az anyját is fellázította az istenek ellen. Együtt hányták
3003 IV, XXXIV | Victoriát is, amit akkor kaptam az apámtól - õ is centurio
3004 IV, XXXIV | hitte, örömet szerez vele az apának, ha felháborodását
3005 IV, XXXIV | a legjobb fiú volt, csak az isteneknek ellensége. Azok
3006 IV, XXXIV | Maxentius fölpillantott az ablakra, de már csak egy
3007 IV, XXXIV | tükre elõtt ült, háttal az ajtónak.~- Titanilla! -
3008 IV, XXXIV | a heverõn.~- És ez újság az én feleségemnek?~- Nem engem
3009 IV, XXXIV | Hormizda? Nem tudod, hogy az a fejembe kerülhet, ha meghallja
3010 IV, XXXIV | esztendõ múlva caesar lesz az uram, kettõ múlva augustus?~-
3011 IV, XXXIV | ült fel a princeps, és az ölébe húzta a királylányt. -
3012 IV, XXXIV | rajonganak a katonái. Én az elébb nyertem meg a praetorianusokat.~-
3013 IV, XXXIV | praetorianusokat.~- Hallgattalak az ablakból - nevetett a lány,
3014 IV, XXXIV | ölében a princeps, és hol az egyik fülébe cuppantott
3015 IV, XXXIV | más feleségem, mint te? - Az ölelés szerelmes volt, de
3016 IV, XXXIV | szeplõk a princeps lóarcán. - Az merészel téged megnézni?
3017 IV, XXXIV | engem Nikomédiába kísérni az udvarhoz, ha megunom magam
3018 IV, XXXIV | a princeps. - Azt hiszi, az egész világ az õ Antinousa
3019 IV, XXXIV | Azt hiszi, az egész világ az õ Antinousa körül forog.
3020 IV, XXXIV | princeps tenyerét.~- Hol az eszed, caesarkám? Hát honnan
3021 IV, XXXIV | idelovagolsz Mediolanumból az igazi feleségedhez, megkérdezni
3022 IV, XXXIV | megkérdezni tõle, hogy mit csinál az étvágya?~A királylány nevetett,
3023 IV, XXXIV | magát a császár, akinek az egészsége nagyon megromlott.
3024 IV, XXXIV | hogy hirtelen éri valami, az is lehet, hogy maga jószántából
3025 IV, XXXIV | bíbort, de legjobb volna az, ha adoptálná õt. Maximianus
3026 IV, XXXIV | kerülne a hatalom. A Flaviusok az istentelenek kiirtásával
3027 IV, XXXIV | mihelyst meg akarják csókolni. Az ilyen nõ menjen el lamiának,
3028 IV, XXXIV | sohasem fog gyermeket ringatni az ölében.~Hormizda csak úgy
3029 IV, XXXIV | Maximianus azt reméli, hogy az adoptálás gondolatát õ olthatná
3030 IV, XXXIV | hogy lánya révén mégis az õ vére fog uralkodni a római
3031 IV, XXXIV | senkinek tudni, hogy ki az én igazi feleségem?~- Értem,
3032 IV, XXXIV | asszonyszépítõ szerszámot talált az asztalon, azt kihordogatta
3033 IV, XXXIV | Látod, arra gondoltam, amit az elébb mondtál. Hogy a császár
3034 IV, XXXIV | császár nagyon szigorú ember az ilyenekben, világtól elmaradt,
3035 IV, XXXIV | elnéz a császár, ha ugyan az lesz még akkor. Megértesz
3036 IV, XXXIV | Titanillához? Ha a hajamba tûzöm az ibolyát, vagy ha a mellemre
3037 IV, XXXIV | Titanilla úgyis ide adja, ha az én nevemben kéred, neki
3038 IV, XXXIV | engedj, hogy ne találjon itt az a fickó.~- De én meg azt
3039 IV, XXXIV | szófogadó a te igazi feleséged!~Az ajtó felé hátrált, hogy
3040 IV, XXXIV | elállja a princeps útját.~- Az asztal lábához kötlek az
3041 IV, XXXIV | Az asztal lábához kötlek az övemmel, ha meg akarsz szökni -
3042 IV, XXXIV | fenyegetõzött hideg nevetéssel.~Az eunuch már akkor jelentette
3043 IV, XXXIV | lovagot, és elhúzta elõle az ajtó nehéz perzsa-függönyét.~
3044 IV, XXXIV | félreszegett fejjel és azzal az epedõ tekintettel, amelyet
3045 IV, XXXIV | szíven. Mintha egyszerre az egész palota összedûlt volna,
3046 IV, XXXIV | Sandalarum legapróbb topánkáiba az õ lábacskáit képzelte.
3047 IV, XXXIV | A Via Sacra drágaköveit az õ aranyfényében ragyogtatta,
3048 IV, XXXIV | citromfaágyat, a murrhina-vázákat az õ lábához rakta, tele virágos
3049 IV, XXXIV | Fekete-tenger pácolt halaival, az Alpesek sajtjaival, és õt
3050 IV, XXXIV | sajtjaival, és õt itatta az édes chiosival. De más volt
3051 IV, XXXIV | legpuhább gyaloghintóban, az örök város lármás utcáin,
3052 IV, XXXIV | idegenekkel beszélni róla. Az õ kis Titje csak az övé
3053 IV, XXXIV | róla. Az õ kis Titje csak az övé volt, mint a vére, a
3054 IV, XXXIV | volt, mint a vére, a szíve, az agya, még azoknál is másabb,
3055 IV, XXXIV | senki se tudhatta, hogy van. Az õ kis Titjének érett szõlõszínû
3056 IV, XXXIV | mint Dianának, és ajkán az ég és a föld minden szépsége
3057 IV, XXXIV | volt a világon sehol, csak az õ szívében. Egyszer látta
3058 IV, XXXIV | triumfuson, messzirõl, de az egy kis fehér árnyék volt,
3059 IV, XXXIV | kis fehér árnyék volt, nem az õ aranyfényû kis Titje,
3060 IV, XXXIV | melyikrõl beszélnek ezek az idegenek? Ez a nevetõ lány
3061 IV, XXXIV | véres szemû férfi? Ez lenne az, akit most a kis Tit édes
3062 IV, XXXIV | akinek suaveolumot ad? De az nem kis Tit. Az egy idegen
3063 IV, XXXIV | suaveolumot ad? De az nem kis Tit. Az egy idegen asszony, ott
3064 IV, XXXIV | õneki semmi köze. Kis Titet, az övét, az egyedülvalót ezek
3065 IV, XXXIV | köze. Kis Titet, az övét, az egyedülvalót ezek nem ismerik,
3066 IV, XXXIV | a szent palota erkélyén, az elsõ találkozáskor.~- Mégiscsak
3067 IV, XXXV | aranypléhet kalapált üllõjén az aranymûves-bolt ajtajában;
3068 IV, XXXV | elõrehajolva, elefántcsontnyelû s az újabb törvények értelmében
3069 IV, XXXV | ösztökélte gyorsabb haladásra az óriás termetû lecticariusokat.
3070 IV, XXXV | hajnalban kezdõdött.~- Inkább az Aetnán Vulcanus Mulciber
3071 IV, XXXV | ehhez felügyelet is kellene! Az ezerszemû Argusra, ez az
3072 IV, XXXV | Az ezerszemû Argusra, ez az egyetlen játék, amelyhez
3073 IV, XXXV | fogja látni rajta, hogy az ascendens és az aspectusok
3074 IV, XXXV | rajta, hogy az ascendens és az aspectusok változatlansága
3075 IV, XXXV | a lovag serkentésére, de az nyilván felesleges is volna.
3076 IV, XXXV | irányban többet tehet, mint az emberiség minden filozófusai
3077 IV, XXXV | csodáinak tömege elragadta az elsõ napokban, és azt a
3078 IV, XXXV | város is ilyen szép lehet. Az ugyan némi nyugtalansággal
3079 IV, XXXV | bronzokban laknak, hanem az emberek húsában és vérében.
3080 IV, XXXV | összetörni kalapáccsal, ha az emberekben épen marad a
3081 IV, XXXV | senki se gyanúsíthatta meg az istentelenekhez való tartozással,
3082 IV, XXXV | tények tudták róla, hogy az igaz Istent és hívei védelmét
3083 IV, XXXV | szerezte azokat, lesújtották. Az izzó temperamentumú déli
3084 IV, XXXV | találkozott, közömbösnek és az üdvösség csûre számára éretlennek
3085 IV, XXXV | hirdetett Trajanus forumán, az igazi erényt szándékozott
3086 IV, XXXV | magot szándékozott vetni az ocsún élõk elé, azzal a
3087 IV, XXXV | fejbólogatással, hogy osztja az igazi erényrõl való felfogását,
3088 IV, XXXV | túlságosan józanoknak és az élettel fölöttébb számotvetõknek
3089 IV, XXXV | lobbantott a szemére, holott az csak a bölcs mérsékletnek
3090 IV, XXXV | a bölcs mérsékletnek azt az elvét képviselte, amelyet
3091 IV, XXXV | maga a rhetor hirdetett az egyház érdekében állónak.
3092 IV, XXXV | mélyén, ahol megvonta magát az élõk városában kioltásra
3093 IV, XXXV | és megjósolta, hogy közel az aratás, mert fehéredik már
3094 IV, XXXV | jelentkezett a császárnál, és kérte az udvari szolgálatból való
3095 IV, XXXV | fenyegetést öntött ekkor az õ hangjába. A császár figyelmét
3096 IV, XXXV | attól, hogy megbánja ezt az elhamarkodott lépést? Õ
3097 IV, XXXV | felelte, elérkezettnek látja az idõt arra, hogy kilépjen
3098 IV, XXXV | halottaik ünneplésére, hanem az élet igéinek hallgatására
3099 IV, XXXV | tisztséget a gyülekezetben, de az összejöveteleken gyakran
3100 IV, XXXV | mióta a triumfus alkalmával az ifjú Constantinus princepsszel
3101 IV, XXXV | reményt, hogy el fog jönni az Erõs Férfiú, aki leveti
3102 IV, XXXV | Erõs Férfiú, aki leveti az Antikrisztust a poklok mélyébe,
3103 IV, XXXV | poklok mélyébe, és berekeszti az Alpesek és a Kaukázus szikláival.
3104 IV, XXXV | lelkek a világ végére és az Úr dicsõséges eljövetelére
3105 IV, XXXV | amikor fölkelsz, már nem az leszel, aki voltál. Légióid
3106 IV, XXXV | bálványimádókat kerülte is, mióta az udvart elhagyta, Biontól
3107 IV, XXXV | táplálta, hogy õt is rátereli az igazság útjára, maga se
3108 IV, XXXV | úgy ült Bionnal szemben az Anulinus-palota kis könyvtárszobájában,
3109 IV, XXXV | lakom egy padlásszobában az ötödik emeleten, és minden
3110 IV, XXXV | császár.~Bion fölnézett az írásból, és elnevette magát.~-
3111 IV, XXXV | csak olyant mondok, amiben az istened is benne van. Deus
3112 IV, XXXV | triumfust nem láttak, mint az övé volt. Az elefánt kevés
3113 IV, XXXV | láttak, mint az övé volt. Az elefánt kevés is volt, sovány
3114 IV, XXXV | tõle, hogy majd fölmegy az Arany-ház tetejére.~- Minek
3115 IV, XXXV | ilyenkor marékkal szórni az aranyat. Õ még csak egy
3116 IV, XXXV | forronganak, és visszakövetelik az õsi szabadságot. Azt mondják,
3117 IV, XXXV | Aegyptius. Azt hiszi, õ lesz az az uralkodó, aki valóban
3118 IV, XXXV | Aegyptius. Azt hiszi, õ lesz az az uralkodó, aki valóban szerencsésebb
3119 IV, XXXV | megtartatott, a Mons Albanuson, az áldozat bemutattatott, s
3120 IV, XXXV | a Mars-mezõn feleskették az újoncokat. - A Coeliolumon
3121 IV, XXXV | repült végig a Via Nován, az augurok jelentése szerint
3122 IV, XXXV | keresztény sem végeztetett ki.~Az utolsó mondatot a rhetor
3123 IV, XXXV | Azt akarta, fia legyen az, aki a bíbor felvételekor
3124 IV, XXXV | aki a bíbor felvételekor az amnesztiával megadja a birodalom
3125 IV, XXXV | természetesebbnek tartotta, mert hiszen az üldözõ rendeleteket úgyis
3126 IV, XXXV | jóslat beteljesedéséig se az összeesküvõk orvszándéka,
3127 IV, XXXV | jóslat beteljesedik, talán az istenek is összebékülnek
3128 IV, XXXV | módját találta annak, hogy ez az év ne legyen véres. Egyelõre
3129 IV, XXXV | császár megígérte, hogy az eredményhez képest az egész
3130 IV, XXXV | hogy az eredményhez képest az egész birodalomra ki fogja
3131 IV, XXXV | hogy foganatja legyen. Amit az üldözések rémségeirõl hallott,
3132 IV, XXXV | rémségeirõl hallott, és az aktákban olvasott, újra
3133 IV, XXXV | felébresztették benne azt az iszonyodást a vértõl, amit
3134 IV, XXXV | róla, hogy éjszakáit is az üldözések rémképei rontják
3135 IV, XXXV | gyõzelmet várni, amikor az üldözések hõsökké tették
3136 IV, XXXV | vissza fog hanyatlani abba az elernyesztõ nyugalomba,
3137 IV, XXXV | elernyesztõ nyugalomba, amelybõl az üldözések felrázták, és
3138 IV, XXXV | lépeit, hogy összefogdossa az Isten kalitkájából kiszökdösõ
3139 IV, XXXV | ami megrendíti a hitet, az éleselméjûség fitogtatása,
3140 IV, XXXV | hízelgésnek és rágalmazásnak az az aljas komédiája, amely
3141 IV, XXXV | hízelgésnek és rágalmazásnak az az aljas komédiája, amely semmiben
3142 IV, XXXV | a színház, kocsiverseny, az arany-ezüst edény, a fehér
3143 IV, XXXV | tanított a rhetor-iskolában. - Az Antikrisztusnak az ördög
3144 IV, XXXV | rhetor-iskolában. - Az Antikrisztusnak az ördög sugallta azt a gondolatot,
3145 IV, XXXV | lapot.~- Látod? Mióta csak az önként jelentkezõket végzik
3146 IV, XXXV | különös harcról, amelybe az istenek keveredtek egymással.
3147 IV, XXXV | egymással. Noha nincs meg benne az igazi filozófusok nyugalma,
3148 IV, XXXV | ember módjára szemlélné az emberi dolgokat, értelmes
3149 IV, XXXV | azt vettem ki, hogy maga az Istenek Atyja se cselekedhetett
3150 IV, XXXV | terjeszted ki, világ ura, az enyhítõ rendeletet az egész
3151 IV, XXXV | ura, az enyhítõ rendeletet az egész imperiumra, a napfény,
3152 IV, XXXV | egész imperiumra, a napfény, az esõ és a szél annál hamarabb
3153 IV, XXXV | rámosolygott a rhetorra.~Az azonban nem mosolygott vissza.
3154 IV, XXXV | mellettem adjon neked helyet az õ asztalánál.~Hosszú idõk
3155 IV, XXXV | egymással.~- De most lesz, az egész istenseregletre mondom! -
3156 IV, XXXV | közt, s ezúttal Bion volt az indulatosabb és harsányabb
3157 IV, XXXV | amilyennek te mondod, akkor az a legalkalmasabb a lélek
3158 IV, XXXV | emberek, akikért nem elég az Istennek meghalni; akik
3159 IV, XXXV | tanulta a filozófusokat, az ne mondjon ilyent. Az embert
3160 IV, XXXV | filozófusokat, az ne mondjon ilyent. Az embert se isten, se másik
3161 IV, XXXV | csak azt tudhatod, hogy az oktalan baromnak a bálványok
3162 IV, XXXV | tisztíthatja meg a lelket. Az ember halála más. Az ember
3163 IV, XXXV | lelket. Az ember halála más. Az ember megváltója embertársának,
3164 IV, XXXV | szeretetbõl adja érte vérét.~Az utcán kezdtek elhalni a
3165 IV, XXXV | muzsikaszó foszlányai csapódtak az ablakhoz, máskor részegek
3166 IV, XXXV | ha elcsalnánk magunkkal az amphitheatrumba? Legalább
3167 IV, XXXV | hátha ott akar csodát tenni az istened?~A rhetor lehajtott
3168 IV, XXXV | nagy mulatság lesz. Itt az ablak alatt is ordította
3169 IV, XXXV | õ arra hívta bizonyságul az isteneket, hogy tíz circuskocsist
3170 IV, XXXV | nem dicsekvésképp mondja, az õ unokaöccse az a világhírû
3171 IV, XXXV | mondja, az õ unokaöccse az a világhírû Crescentius,
3172 IV, XXXV | Quintipor.~- Igen, uram. Az a híres mímus, akit a szentséges
3173 IV, XXXV | fújt, dögletes szagot hozva az esquilinusi temetõrõl, amelynek
3174 IV, XXXV | Mit csinálsz itt, Benoni?~Az istenkereskedõ gubbasztott
3175 IV, XXXV | igyekezz, Benoni, és kérd az isteneidet, hogy latrok
3176 IV, XXXV | különös hangon Quintipor. Az jutott eszébe, vajon emlékszik
3177 IV, XXXV | kis Tit valahogy belenyúlt az életébe. Ezen a napon ez
3178 IV, XXXV | Valami olyan. Zsidó. Benjámin az igazi neve. Az annyit tesz,
3179 IV, XXXV | Benjámin az igazi neve. Az annyit tesz, hogy a „jobb
3180 IV, XXXV | nevezte el magát, azt mondja, az is marad addig, míg haza
3181 IV, XXXV | Igaz, persze, tudom már. Az Judeának a fõvárosa. Most
3182 IV, XXXV | mutatott, amely bal karján az oroszlánbõrt tartotta, jobbjával
3183 IV, XXXV | kényelmesen belefér, és ha az istenek tehetséget adtak
3184 IV, XXXVI | megvilágított színház ezen az estén félig se telt meg.
3185 IV, XXXVI | vonta el a közönséget, hanem az aréna is. Róma quaestor-választásra
3186 IV, XXXVI | quaestor-választásra készült, és az ilyen nagy állásra pályázók
3187 IV, XXXVI | pályázók sorsa rendesen az amphitheatrumban dõlt el.
3188 IV, XXXVI | ügyesebben ölték egymást, az gyõzött. A népítélet alapja
3189 IV, XXXVI | gyõzött. A népítélet alapja az volt, hogy aki nem sajnálja
3190 IV, XXXVI | polgárság mulattatására, az biztosan nagyon jó tisztviselõ
3191 IV, XXXVI | jó tisztviselõ lesz. Ezen az estén már a harmadik pályázó
3192 IV, XXXVI | pikkelyekbõl álló általvetõben, az egész homlokát eltakaró
3193 IV, XXXVI | bohóságot, amely talán már az õs Róma parasztjait is mulattatta.
3194 IV, XXXVI | parasztjait is mulattatta. Pappus, az öreg meg akarta szöktetni
3195 IV, XXXVI | nagyevõ, és fölfalta nemcsak az ifjú kecskét, hanem az öreg
3196 IV, XXXVI | nemcsak az ifjú kecskét, hanem az öreg szerelmest is. Együgyûség,
3197 IV, XXXVI | láthatatlan bilincsek csörgését és az istenek kacaját, fölviharzott
3198 IV, XXXVI | A fiú azonban nem látta az integetést. A zenét se hallotta,
3199 IV, XXXVI | egy pillét? Szétszedheti az ujjaival, mint egy virágot?
3200 IV, XXXVI | mint egy virágot? Hiszen az övé, azt tehet vele, amit
3201 IV, XXXVI | megismeri? Tisztába jöhet az ember a saját lelkével?
3202 IV, XXXVI | máséban vájkálni?~Mi volt az, ami õt Hormizdához hajtotta?
3203 IV, XXXVI | Mért szerette, ha a ruhája az övéhez súrolódott, mért
3204 IV, XXXVI | véletlenül hozzáérhetett a keze az övéhez, mért leste reggel,
3205 IV, XXXVI | reggel, hogy nyitva-e már az ablaka, mért nem tudta éjszaka
3206 IV, XXXVI | elfújni a mécsesét addig, míg az õ cubiculariumában világítottak
3207 IV, XXXVI | cubiculariumában világítottak az ablakrések?~Nézett a színpadra,
3208 IV, XXXVI | hátteret egészen betöltötte az Ida-hegység, fûvel benõve,
3209 IV, XXXVI | nyak, kezében a caduceus és az aranyalma, amit átnyújt
3210 IV, XXXVI | eltáncolja Párisznak azt az ígéretet, hogy a szépség
3211 IV, XXXVI | lányok, végre megjelenik maga az istennõ, mintha most született
3212 IV, XXXVI | Õ nem hibás, mindennek az volt az oka, hogy Hormizda
3213 IV, XXXVI | hibás, mindennek az volt az oka, hogy Hormizda nagyon
3214 IV, XXXVI | itta, fülével, szemével, az idegen lány mozgásában,
3215 IV, XXXVI | keze is olyan volt, mint az övé, a tenyere rózsás és
3216 IV, XXXVI | tenyere rózsás és puha, az ujjai karcsú kis kígyók,
3217 IV, XXXVI | nak, aki átnyújtotta neki az aranyalmát. Az istennõk
3218 IV, XXXVI | átnyújtotta neki az aranyalmát. Az istennõk elvonultak, a vesztesek
3219 IV, XXXVI | fenyegetõzve, a gyõztes az ítélethozó karján táncolt
3220 IV, XXXVI | hazudj, Gránátvirág, lágy az orrod, ne hazudj! Nem engem
3221 IV, XXXVI | szíved már járt egy táncot az enyémmel, a te szád már
3222 IV, XXXVI | enyémmel, a te szád már ismerte az enyémnek az ízét, a te szemed
3223 IV, XXXVI | már ismerte az enyémnek az ízét, a te szemed már csukódott
3224 IV, XXXVI | szemed már csukódott le az enyémmel együtt, neked már
3225 IV, XXXVI | porcikád emlékezett rám, az összekuszált hajadtól a
3226 IV, XXXVI | aki hús és vér. Mert te is az vagy, kisfiú, férfi vagy,
3227 IV, XXXVI | kezdõdött volna még meg az elõadás? Mért van akkor
3228 IV, XXXVI | szamárfejbe volt bujtatva. Az oldalából piros patak csordogált.
3229 IV, XXXVI | hogy valami festék, de az is lehet, hogy igazi vér.
3230 IV, XXXVI | Pár perc múlva itt lesz az archimímus, már elküldték
3231 IV, XXXVI | fölkészült mindenre. Nemcsak az arcát takarta el álarccal,
3232 IV, XXXVI | nagyon eredetinek találták az ötletet, s a színész még
3233 IV, XXXVI | jutalmazóan.~- Genesius! Genesius!~Az ünnepelt színész most már
3234 IV, XXXVI | már magára öltötte, de az arcát nem festette ki. Sápadt
3235 IV, XXXVI | Ötvenedszer játszotta már ebben az istenteleneket kigúnyoló
3236 IV, XXXVI | se ilyen õszinte ijedelem az arcában. Teste reszketése
3237 IV, XXXVI | bõ ingben is látszott, és az arcára rá volt írva, hogy
3238 IV, XXXVI | hallotta a hangját. Úgy, mint az alexandriai könyvtárban. „
3239 IV, XXXVI | éreztem, hogy te már nem fogod az enyémet. Mikor azt hallottam,
3240 IV, XXXVI | vacsorámnál már félretettem neked az elsõ falatot, úgy, ahogy
3241 IV, XXXVI | más boldog asszonyához? Az nem az én kis Titem. Kis
3242 IV, XXXVI | boldog asszonyához? Az nem az én kis Titem. Kis Tit, az
3243 IV, XXXVI | az én kis Titem. Kis Tit, az egyedülvaló, itt lakik az
3244 IV, XXXVI | az egyedülvaló, itt lakik az én palotámban. Nem, ezt
3245 IV, XXXVI | palotámban. Nem, ezt nem az idegen lányra értettem.
3246 IV, XXXVI | idegen lányra értettem. Az már nincs, az csak addig
3247 IV, XXXVI | értettem. Az már nincs, az csak addig volt, míg te
3248 IV, XXXVI | volt, míg te nevettél rám az õ szemébõl, míg te simogattad
3249 IV, XXXVI | míg te simogattad a hajam az õ kezével, míg a te térdeid
3250 IV, XXXVI | térdeid ringatták a fejemet az õ ölében. Most már nincs,
3251 IV, XXXVI | szobájában, és még nyitva voltak az ablakok, és a karjai illata
3252 IV, XXXVI | maga lehajtott feje felé. Az õ szája az enyémet kívánta,
3253 IV, XXXVI | lehajtott feje felé. Az õ szája az enyémet kívánta, de az enyém
3254 IV, XXXVI | szája az enyémet kívánta, de az enyém csak a tiedet. De
3255 IV, XXXVI | érte el, kis Tit, mert én az ablakra néztem, és megláttam,
3256 IV, XXXVI | megláttam, hogy kérõ száj hívja az enyémet, nem adó száj, és
3257 IV, XXXVI | hogy kiáltott-e utánam az idegen lány hangja, mert
3258 IV, XXXVI | rá a fiú.~- Mert te vagy az egyetlen ember, aki ezt
3259 IV, XXXVI | állni.~Genesius ott állt az elõtérben, arcáról csurgott
3260 IV, XXXVI | szegezve, két karját fölemelve, az egész színházat betöltõ
3261 IV, XXXVI | tegye olyan fehérré, mint az inge, az erre fölemelte
3262 IV, XXXVI | olyan fehérré, mint az inge, az erre fölemelte a vödröt,
3263 IV, XXXVI | lengették a színész felé. Az most már leeresztette a
3264 IV, XXXVI | közönség felé fordította.~Az elsõ sorban valaki elkiáltotta
3265 IV, XXXVI | újra tapsoltak és kacagtak, az elsõ sorok azonban elcsöndesedtek.
3266 IV, XXXVI | és orvosért kiáltoztak.~Az archimímus magasba lendített
3267 IV, XXXVI | kövessétek példámat!~Mint az elõbb a taps erõsödött,
3268 IV, XXXVI | én követem a példádat.~Az utolsó szó már belehalt
3269 IV, XXXVI | utolsó szó már belehalt az ordítások zûrzavarába. „
3270 IV, XXXVI | bestiák elé!” „Máglyára az istentelenekkel!” Mindenki
3271 IV, XXXVI | színházára, azok elállták az ajtókat. Fegyver nélkül
3272 IV, XXXVI | kihalászni a matematikust az izgatott csoportokra szakadozó
3273 IV, XXXVI | Gyorsabban jár, mint én, az õ lábszárcsontjaiban még
3274 IV, XXXVI | elõtt, nagyot szippantván az odarakott jácint-kosarak
3275 IV, XXXVI | jácint-kosarak méz-illatából. Az ajtó mögül nem hallatszott
3276 IV, XXXVII | Lactantiustól, hogy éppen ők az isten szentjei. De se így,
3277 IV, XXXVII | ébredt föl benne először az a gondolat, hogy talán nem
3278 IV, XXXVII | talán nem egészen babona az, amikor az emberek úgy nyújtogatják
3279 IV, XXXVII | egészen babona az, amikor az emberek úgy nyújtogatják
3280 IV, XXXVII | vitáját a megváltásról és az istennek fölajánlott életről,
3281 IV, XXXVII | is egyszer, a kis Titén. Az más volt persze, egészen
3282 IV, XXXVII | hallott, mint mikor a tetõn, az esõcsatorna vízokádójának
3283 IV, XXXVII | tökéletesen kiment szemébõl az álom. Fölült, mert most
3284 IV, XXXVII | Szigetére?~- El, kis Tit.~Az Oceanus parttalan, ~Habágya
3285 IV, XXXVII | mondott, és meg akarta nézni az asztalán a cera pusillát,
3286 IV, XXXVII | Eddig feküdt, és álmodta az egész beszélgetést. A mécsesben
3287 IV, XXXVII | hanem nyári délután, és õ az antiochiai szent palota
3288 IV, XXXVII | már olyan mélyen beúszott az álom vizébe, hogy sejtését
3289 IV, XXXVII | hogy sejtését is elhagyta az öntudat partjának. Lehajolt,
3290 IV, XXXVII | rózsaszín márvány alatt az aranyos felírást.~Életemet,
3291 IV, XXXVII | egyszerre semmit se látott. Az az érzése volt, hogy elvesztette
3292 IV, XXXVII | egyszerre semmit se látott. Az az érzése volt, hogy elvesztette
3293 IV, XXXVII | bizonyosan tudja, hogy még az elõbb megvolt mind a kettõ.
3294 IV, XXXVII | vagyok. Kövesd a példámat.~Az ablaktáblák szét voltak
3295 IV, XXXVII | könyökölt fel Quintipor, és az ajtót nézte. Félig nyitva
3296 IV, XXXVII | Tit?~A dajka odaperdült az ágy elé, és csapkodta össze
3297 IV, XXXVII | két kezét.~- Képzeld, ezek az ökrök nem akartak hozzád
3298 IV, XXXVII | Csattogtatta, lobogtatta az ezüsttel kivarrott, keskeny
3299 IV, XXXVII | úgy elgirhesedett volna az apja mellett, mint egy gazdátlan
3300 IV, XXXVII | gazdátlan macskafiók, akibõl az utcagyerekek játékot csinálnak?
3301 IV, XXXVII | huszonhárom kérõnek adtam ki az úticédulát õmiatta, pedig
3302 IV, XXXVII | mintha hites uram lett volna. Az elsõ még akkor csak manipulus
3303 IV, XXXVII | rendes uram van, magister az is, mint te voltál, csak
3304 IV, XXXVII | szikrázott Trulla szeme.~- Az ura?~Trulla megvetõen lepittyesztette
3305 IV, XXXVII | Ura? Maxentius? Úgy ura az, mint te! Hiszen azért kergetett
3306 IV, XXXVII | lenni. Azt hiszi, én vagyok az oka.~- De hát minek az oka,
3307 IV, XXXVII | vagyok az oka.~- De hát minek az oka, Trulla? - Quintipor
3308 IV, XXXVII | lány-bulláját. A princeps mindjárt az elsõ éjszaka úgy szaladt
3309 IV, XXXVII | szaladt ki a szobából, mintha az Erinnysek kergetnék, és
3310 IV, XXXVII | Erinnysek kergetnék, és az én torkomnak esett neki,
3311 IV, XXXVII | neki, hogy mit csináltam én az úrnõmmel. Még hozzá se ért,
3312 IV, XXXVII | aztán újra próbát tett vele az a kórságos, de megint csak
3313 IV, XXXVII | inni. Összedugta a fejét az apjával meg az orvosokkal,
3314 IV, XXXVII | Összedugta a fejét az apjával meg az orvosokkal, etették vele
3315 IV, XXXVII | Megmondtam úgy, ahogy van, az én kicsi drágámat valaki
3316 IV, XXXVII | szívét, és a rontást csak az veheti le róla, aki ráadta.
3317 IV, XXXVII | vallattak, mondjam meg, ki volt az? Mit tudhatom én azt? Sok
3318 IV, XXXVII | összenõtt szemöldöke, s az mind ért a szemveréshez.
3319 IV, XXXVII | míg meg nem találom azt az átkozott szemût.~Nem azért
3320 IV, XXXVII | mert Quintipor visszazuhant az ágyba.~- Nem jól érzed magad?
3321 IV, XXXVII | Trullám, dehogy! És a kis... Az úrnõd engedett elûzni?~-
3322 IV, XXXVII | engedett elûzni?~- Nem törõdik az a világon semmivel - legyintett
3323 IV, XXXVII | mondják, ott majd helyrehozza az egyenletes meleg. Márpedig
3324 IV, XXXVII | egyenletes meleg. Márpedig azt az öreg Trulla jobban tudja,
3325 IV, XXXVII | Trulla jobban tudja, mi kell az õ kicsi drágájának. Ha valami
3326 IV, XXXVII | este úgy jött haza, mint az ázott ürge. Attól kezdve
3327 IV, XXXVII | elállít. Neki is azt adott az anyja már háromnapos korában,
3328 IV, XXXVII | országából, leszáll vele az albanusi tó partján, s aki
3329 IV, XXXVII | szájából a hagymát. No ez az, no, ebben a kendõben. Nem,
3330 IV, XXXVII | Már nem tetõled, hanem az igazitól, az enyimtõl. A
3331 IV, XXXVII | tetõled, hanem az igazitól, az enyimtõl. A praenestei fortunára
3332 IV, XXXVII | báránycombot kivettem belõle, amit az istennõnek hoztam. Tartós
3333 IV, XXXVII | itt se vagyok.~Ki is ment az ajtón, de megint visszafordult.
3334 IV, XXXVII | már akkor arcára feküdt az ágyban.~- Már megint alszol?
3335 IV, XXXVII | Már megint alszol? Akár az én szegény kicsi drágám!
3336 IV, XXXVII | voltam.~Quintipor fölült. Az arca sápadt volt, a homloka,
3337 IV, XXXVII | bizonyosan megtartanád az ígéreted, akkor õ meggyógyulna.
3338 IV, XXXVII | igen? Ej, ej, már látom az arcodon, hogy valami kópéságot
3339 IV, XXXVII | aztán egész nap le se maradt az arcáról. Mosolyogva szállt
3340 IV, XXXVII | mikor a két tudóst meglátta az atrium oszlopai közt sétálgatni.~
3341 IV, XXXVII | zászlaja alá úgy özönlenek az önkéntesek, hogy az ilyen
3342 IV, XXXVII | özönlenek az önkéntesek, hogy az ilyen veteranust be se sorozza.~
3343 IV, XXXVII | Istené a döntés, hogy kinek az áldozatát kívánja és fogadja
3344 IV, XXXVII | ment, és Benonit kereste, az istenkereskedõt, azon a
3345 IV, XXXVII | istenkereskedõt, azon a helyen, ahol az elõzõ reggel találkozott
3346 IV, XXXVII | felgyújtásában is segítségére volt az átkozott emlékû Titus császárnak,
3347 IV, XXXVII | fõzték számára a szurkot. Az emberek közt azonban még
3348 IV, XXXVII | bronzszobor, amelyet barátja, az átkozott császár emeltetett
3349 IV, XXXVII | bocsátani, hogy ide került, az örök város ércbe öltözött
3350 IV, XXXVII | tudja-e, hol lakik a zsidó. Az este egy kicsit szórakozottan
3351 IV, XXXVII | hozzá.~Quintipor elfogadta az ajánlatot, annál inkább,
3352 IV, XXXVII | nagyon meg tudja rövidíteni az utat. Ebbõl azt is látta,
3353 IV, XXXVII | kikiáltási árban megveszi az ócska candelabrumot, az
3354 IV, XXXVII | az ócska candelabrumot, az ráadásul ingyen megkapja
3355 IV, XXXVII | meg a zsidó. - Találtam az utcán, nagyon sírt, behoztam,
3356 IV, XXXVII | itt fogja majd keresni az anyja. Tudják, hogy ilyenekkel
3357 IV, XXXVII | játszani, mikor itthon vagyok. Az én öcsém is ekkora volt,
3358 IV, XXXVII | utoljára láttam.~- Most hol az öcséd?~- Otthon vár, uram.
3359 IV, XXXVII | uram. Én itt lakom, ebben az ólban. Ebben pedig két ember
3360 IV, XXXVII | húzódott hátrább Quintipor. Az ólnak nem érezte semmi szagát;
3361 IV, XXXVII | megmondom, hogy csak neked vagy az anyjának adják ki.~- Akkor
3362 IV, XXXVII | Akkor mehetünk, uram.~- Hát az ajtód? - mutatott Quintipor
3363 IV, XXXVII | ajtód? - mutatott Quintipor az ólra. - Az isteneid is ott
3364 IV, XXXVII | mutatott Quintipor az ólra. - Az isteneid is ott vannak?
3365 IV, XXXVII | pénzem kamatozik, uram. De az istenek ott vannak a szalma
3366 IV, XXXVII | ajtóm, uram. Nem is kell. Az én népemnek Izrael istenén
3367 IV, XXXVII | Quintipor, mikor megindultak az utcán a Tiberis felé -,
3368 IV, XXXVII | van rá.~- Tudom, uram, de az régi törvény. Hadrianus
3369 IV, XXXVII | pénzed, amennyiért megveheted az engedélyt?~- Arra talán
3370 IV, XXXVII | kapnék. Egy kicsit értek az egyiptomi bûvészethez, s
3371 IV, XXXVII | csinál. Legföljebb ha rossz az idõ, akkor beledobják a
3372 IV, XXXVII | kimentette a hullámokból, az engem is megsegítene. Más
3373 IV, XXXVII | hogy a falnál sírhasson az ember. Tíz perc húsz sestertius.
3374 IV, XXXVII | mert duplán kell számítani. Az öcsémmel együtt akarok sírni
3375 IV, XXXVII | keresztény útitársat, ha az minden költségedet fedezné?~
3376 IV, XXXVII | felé, de annak is megkapnád az árát.~- Mikor indulhatnék?~-
3377 IV, XXXVII | lázrózsák gyúltak ki. Számolt az ujjain.~- Ab hó kilencedike
3378 IV, XXXVII | ha elõbb elmegyek Eskolba az öcsémért. Csakhogy...~Megint
3379 IV, XXXVII | öcsémért. Csakhogy...~Megint az állát dörzsölte. Quintipor
3380 IV, XXXVII | pillanatig habozott.~- Csak az enyimet, ha megengeded.
3381 IV, XXXVII | Annyim van nekem, amibe az öcsém engedélye kerül.~-
3382 IV, XXXVII | aureusod megmarad, hogy az öcséddel együtt száz esztendeig
3383 IV, XXXVII | Játékosan méregette két tenyerén az erszényeket. Benoni ijedten
3384 IV, XXXVII | együtt nézegették magukat az elsötétedõ víz tükrében.
3385 IV, XXXVII | Quintipor becsúsztatta az erszényeket, eligazgatta
3386 IV, XXXVII | füvet, és búcsút intett az istenkereskedõnek.~- Élj
3387 IV, XXXVII | koporsót?~- Megtalálod a címet az egyik erszényben egy papiros-szeletkén.~-
3388 IV, XXXVII | nézhetett a lovag után, mert az mindjárt a vámház sarkán
3389 IV, XXXVII | Vágtatva vitte a szekér az Anulinus-palotába, amelynek
3390 IV, XXXVII | várást parancsolt neki.~Az asztalon levelet talált,
3391 IV, XXXVII | szerencsében részesítették az istenek. Magát Aphroditét
3392 IV, XXXVII | villát, amelyben Cicero az istenek természetérõl szóló
3393 IV, XXXVII | írta.~- Emlékszel rá? Ez az a könyv, amit a rhetor egyszer
3394 IV, XXXVII | fogom beszélni a neheztelést az istennõ fejébõl. Nincs szebb
3395 IV, XXXVII | összebékíteni.~Eltépte a levelet, és az író-ólommal ezt a választ
3396 IV, XXXVII | kis Tit érintett valaha, az antiochiai kereszttõl az
3397 IV, XXXVII | az antiochiai kereszttõl az alküone-madár eldobott tolláig,
3398 IV, XXXVII | már nagy sokadalom van. Az azonban megijesztette, hogy
3399 IV, XXXVII | segédje percegtette nádtollát az asztalon.~Quintipor elõrelépett.~-
3400 IV, XXXVII | akarsz? - nézett fel mogorván az írnok.~- Én keresztény vagyok -
3401 IV, XXXVII | mosolygott Quintipor.~Az írnok megcsóválta a fejét.~-
3402 IV, XXXVII | de nagyon határozottan.~Az írnok vállat vont, és elõkeresett
3403 IV, XXXVII | a neved?~- Gránátvirág.~Az írnok elnevette magát.~-
3404 IV, XXXVII | Valami szõr akadhatott bele. Az írnok piszkálgatta egy darabig,
3405 V, XXXVIII| XXXVIII.~Az udvari orvos, Pantaleon
3406 V, XXXVIII| caesar színe elé kerülni. Az ajtónálló főkamarás azonban
3407 V, XXXVIII| úgy összetorlódtak, hogy az apának eszébe sem jutott
3408 V, XXXVIII| majdnem haragosnak találta, az üdvözlést pár odavetett
3409 V, XXXVIII| parancsszerûen jelentette ki, hogy az enyhítõ rendeletet rövidesen
3410 V, XXXVIII| rendeletet rövidesen kihirdetteti az egész birodalomban. A caesar
3411 V, XXXVIII| csikorította össze fogát az óriás, míg összeszorított
3412 V, XXXVIII| diadal biztos tudatában. Az istentelenek leplezett amnesztiát
3413 V, XXXVIII| kegyvesztettel bánik a császár - az összefüggést a vak is láthatta,
3414 V, XXXVIII| a maga szemével láthassa az õ bukását, úgy, mint, Carrhaenál?
3415 V, XXXVIII| tettetõ, s ha most elvetette az álarcot, vagy feleslegesnek
3416 V, XXXVIII| venni. Nyomára jött volna az összeesküvésnek, amelyet
3417 V, XXXVIII| lehetett ellenük szerezni az apatei presbiter óta, s
3418 V, XXXVIII| presbiter óta, s tulajdonképp az se volt haszonra való, de
3419 V, XXXVIII| a fonalat a Thamesistõl az Euphratészig, s tudják,
3420 V, XXXVIII| és a polgárok közt, mint az õ oldalukról Maxentius.
3421 V, XXXVIII| korával jár, méltóvá teheti õt az asszonyok becsülésére, de
3422 V, XXXVIII| ugyan mire is akart gondolni az elõbb? Gondjai zuhatagában
3423 V, XXXVIII| comes largitiorummal is, az örmény pénzügyminiszterrel,
3424 V, XXXVIII| el adójavaslatát, holott az föltétlenül eltüntette volna
3425 V, XXXVIII| föltétlenül eltüntette volna az állami deficitet. Az okos
3426 V, XXXVIII| volna az állami deficitet. Az okos és kövér örmény arra
3427 V, XXXVIII| indítványozta, hogy ezeknek az adóját duplázzák meg, mert
3428 V, XXXVIII| ennélfogva több pénzük van az adóra.~A tanácskozások után
3429 V, XXXVIII| ne vállalja másodszor is az orvos bejelentését.~A görög
3430 V, XXXVIII| görög azonban azok közé az orvosok közé tartozott,
3431 V, XXXVIII| minden szó nélkül félrelökte az ajtóból az egregiust, s
3432 V, XXXVIII| nélkül félrelökte az ajtóból az egregiust, s rányitott a
3433 V, XXXVIII| szentséges úr - felelte nyugodtan az orvos. - Hanem ha te el
3434 V, XXXVIII| rekedt bõgést hallatott, mint az a gyanútlanul legelészõ
3435 V, XXXVIII| erõpróbául fültövön ütött az öklével. A maga módján õ
3436 V, XXXVIII| amikor fölugortában fellökte az asztalt, és orvoson, kamaráson
3437 V, XXXVIII| keresztülgázolva rohant ki az udvarra. Nemcsak a barátait,
3438 V, XXXVIII| Nemcsak a barátait, hanem még az ellenségeit is elfelejtette,
3439 V, XXXVIII| halántékára a sors ökle.~Az atriumban azonban csak meg
3440 V, XXXVIII| császárai építették, mint az antiochiait, hanem Diocletianus
3441 V, XXXVIII| merre menjen. Megvárta az orvost.~- Vezess hozzál
3442 V, XXXVIII| Mondd, orvos, nincs remény?~Az orvos a szakember alaposságával
3443 V, XXXVIII| hézagot hagynak maguk közt, és az egészség az a helyes arány,
3444 V, XXXVIII| maguk közt, és az egészség az a helyes arány, amely e
3445 V, XXXVIII| különbözõ nyavalyák ennek az aránynak a megzavarodásá
3446 V, XXXVIII| ami természetes is, mert az orvosi tudomány a filozófia
3447 V, XXXVIII| legföljebb estig tarthat még el.~Az orvos elhalkította a szót,
3448 V, XXXVIII| utánasompolygott gondok. Sõt most már az is eszébe jutott, hogy a
3449 V, XXXVIII| hogy a leveleket otthagyta az asztalon, illetve a fellökött
3450 V, XXXVIII| mindjárt követlek - mondta az orvosnak, s döngõ lépteivel
3451 V, XXXVIII| lépteivel visszasietett.~Az orvos lábujjhegyen lépkedett
3452 V, XXXVIII| skarlátot simogatta, s amint az orvos lépteit meghallotta,
3453 V, XXXVIII| és úgy fénylettek, hogy az orvosnak a kialvó mécses
3454 V, XXXVIII| Találkoztál vele? - kérdezte az ágon hintázó madár csicsergõ
3455 V, XXXVIII| volt?~- Igen - bólintott az orvos, és megkereste karján
3456 V, XXXVIII| ámult rá Titanilla.~- Az atyádról, a caesarról.~-
3457 V, XXXVIII| bosszúsan. - A kisfiút láttad-e?~Az orvos meglepetve nézett
3458 V, XXXVIII| jeléül, hogy õk most már az alvilág isteneihez tartoznak.~-
3459 V, XXXVIII| Dehogy - nevetett a beteg. - Az más kisfiú lehetett. Ennek
3460 V, XXXVIII| Elkezdett halkan sírdogálni. Az orvos nem vigasztalta. Számított
3461 V, XXXVIII| magától is el fog állni. Az érverés kezdett nyugodtabb
3462 V, XXXVIII| esne neki, ha meglátná. Az én kezemet csak õneki szabad
3463 V, XXXVIII| csak õneki szabad fogni.~Az orvos nem látta semmi értelmét
3464 V, XXXVIII| nem látta semmi értelmét az ellenkezésnek. Türelmetlenül
3465 V, XXXVIII| Türelmetlenül nézett le az udvarra. Szerette volna
3466 V, XXXVIII| Orvos, van nekem lelkem?~Az orvos kapott rajta, hogy
3467 V, XXXVIII| lélek tûz, amely azonban az emberi testben többé-kevésbé
3468 V, XXXVIII| levegõbe, mivel könnyebb, mint az, s annál magasabbra megy,
3469 V, XXXVIII| való keveredés lehúzza. Az olyan lélek azonban, mint
3470 V, XXXVIII| és két kezével eltakarta az arcát, amelyen irtózás látszott.~-
3471 V, XXXVIII| legjobbkor érkezett meg. Az orvos sietett félreállni,
3472 V, XXXVIII| volt neked rossz gyereked.~Az egyik nagy tenyerébe beleigazította
3473 V, XXXVIII| neked eszedbe! A lélek, az virtus, hát minek volna
3474 V, XXXVIII| virtus, hát minek volna az neked? Az asszony nem tudna
3475 V, XXXVIII| hát minek volna az neked? Az asszony nem tudna mit csinálni
3476 V, XXXVIII| mit csinálni a lélekkel, az csak az ilyen mellbe való,
3477 V, XXXVIII| csinálni a lélekkel, az csak az ilyen mellbe való, mert
3478 V, XXXVIII| nem kell félteni, szamár az az orvos.~Körül is nézett,
3479 V, XXXVIII| kell félteni, szamár az az orvos.~Körül is nézett,
3480 V, XXXVIII| Titanilla szó nélkül mutatott az asztalkáján levõ ezüst csengõre.
3481 V, XXXVIII| visszaintette õket. Csak az orvost marasztotta ott.~-
3482 V, XXXVIII| Olvasni akarok belõlük, de az én karomnak nehezek.~Amit
3483 V, XXXVIII| orvos. Most már te olvass!~Az orvos ugyan komoly ember
3484 V, XXXVIII| lement, kezdett barnulni az este.~- Menj eléje és üdvözöld -
3485 V, XXXVIII| megadják neki a tiszteletet.~Az orvos a lépcsõk aljáig eléje
3486 V, XXXVIII| Ilyenkor már mind elalszanak az ilyen kis madarak, mint
3487 V, XXXVIII| vagy.~Elkezdett dúdolni. „Az oceanus parttalan...”, mosolygott
3488 V, XXXVIII| se szerettelek titeket. Az ember nem azt szereti, akit
3489 V, XXXVIII| fojtogatták a könnyek az öregasszony torkát.~- Úgy,
3490 V, XXXVIII| nekem adta. Én is neki adtam az enyémet.~Már alig lehetett
3491 V, XXXVIII| magára is, és szólította az orvost.~- Világosságot!~
3492 V, XXXVIII| borzongatott meg, talán az éthert keresõ lélek fölszabadult
3493 V, XXXVIII| és ezüstfény öntötte el az oszlopcsarnokot. Kis Tit
3494 V, XXXIX | mélyebben megrendítette az udvari köröket, mint ahogy
3495 V, XXXIX | ahogy várni lehetett volna. Az uralkodóháznak Nikomédiában
3496 V, XXXIX | mulasztást most kellett pótolni, az alatt az egy hét alatt,
3497 V, XXXIX | kellett pótolni, az alatt az egy hét alatt, amely a temetésig
3498 V, XXXIX | állott. Gondoskodni kellett az udvari gyász elrendeléséről
3499 V, XXXIX | intézkedni, s ez okozta az udvari méltóságok megrendülését.
3500 V, XXXIX | ágynak esett, s állapotát az orvos olyan nyugtalanítónak
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-3687 |