1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-3687
Rész, Fejezet
3501 V, XXXIX | most apátiába ment át. Az orvos jelentését a császárné
3502 V, XXXIX | csak annyit mondott, hogy az az udvarmesterre tartozik.
3503 V, XXXIX | annyit mondott, hogy az az udvarmesterre tartozik.
3504 V, XXXIX | Galeriust is elkísérte az övé, s ezek mind a ketten
3505 V, XXXIX | ketten maguknak követelték az intézkedés kizárólagos jogát,
3506 V, XXXIX | jogát, egyik a férj, másik az apa képviseletében. Viszont
3507 V, XXXIX | bárki is bitorolni merje az ő hatáskörét.~A szegény
3508 V, XXXIX | már negyedik napja feküdt az atriumban a lectus funebrisen,
3509 V, XXXIX | tiszteletben tartása, és veszélyes az alvilági istenek megsértése,
3510 V, XXXIX | érdek a tekintély megóvása. Az udvar pártokra oszlott,
3511 V, XXXIX | fõudvarmesternõit megbízta az intézkedésekkel. Ez nagyon
3512 V, XXXIX | triumfusra emlékeztetett. Az orvos közbenjárására azt
3513 V, XXXIX | koporsójába. Maga nem nézte meg az írásokat, mert az orvostól
3514 V, XXXIX | nézte meg az írásokat, mert az orvostól azt hallotta, hogy
3515 V, XXXIX | úgyhogy tudott gondolni az uralkodói méltóságra is,
3516 V, XXXIX | síron s a halotti torra az egész udvart, sõt Nikomédia
3517 V, XXXIX | tett kifogást semmi ellen. Az apának joga van gyermekét
3518 V, XXXIX | várta a választ, mert hiszen az egész kilencedünnepet azért
3519 V, XXXIX | császár helyett is megadhatja az engedelmet, aki elé mostanában
3520 V, XXXIX | beszédet~A császár baja az volt, hogy hatodik hete
3521 V, XXXIX | elhallgatott. Utolsó Levele az volt, amelyben azt az örömhírt
3522 V, XXXIX | Levele az volt, amelyben azt az örömhírt közölte, hogy Venus
3523 V, XXXIX | Hormizda szívét, s hogy az enyhítõ rendelet beváltotta
3524 V, XXXIX | kétszer is kérte a jeleket, s az augur a legkedvezõbb ómenekkel
3525 V, XXXIX | tudta, mint a császárnénak az a feltevése, hogy a fia
3526 V, XXXIX | császár nyugtalansága elérte az õrület határát. Csak a hosszú
3527 V, XXXIX | attól, hogy le ne szaladjon az utcára az emberek közé,
3528 V, XXXIX | le ne szaladjon az utcára az emberek közé, s bele ne
3529 V, XXXIX | engedte magához, csak azt az öreg eunuchot tartotta kézügyében,
3530 V, XXXIX | tartotta kézügyében, aki az ágyát meg szokta vetni.
3531 V, XXXIX | háborgassák, ez hozta be neki az ételt, amelyhez nem kellett
3532 V, XXXIX | novendialia napján, amikor az egész Nikomédia ünneplõbe
3533 V, XXXIX | találta a római postában az elsõ hírt, amely újra felfortyogtatta
3534 V, XXXIX | Genesius-féle botrányról, amely az istentelenség ragályát
3535 V, XXXIX | keresztények. Fájdalom; ezek az õrjöngõk nem mind az alj-népbõl
3536 V, XXXIX | ezek az õrjöngõk nem mind az alj-népbõl kerültek ki.
3537 V, XXXIX | serkentve, végrehajtották az üdvös és hasznos fenyítõ
3538 V, XXXIX | rendszereket. Azok közt az istentelenek közt, akiket
3539 V, XXXIX | isteneknek, nagy számmal vannak az elõkelõbb és vagyonosabb
3540 V, XXXIX | Szerinte igen nagy hiba volt az, hogy eddig a régi törvényeknek
3541 V, XXXIX | tetemekkel ûzött babonaság révén az istentelenség nemcsak a
3542 V, XXXIX | új híveket szerzett nekik az istenek követõi között is.
3543 V, XXXIX | sokakat visszariasztana az, ha a kivégzettek tetemeit
3544 V, XXXIX | utcáinak szennyében, és aztán az esquilinusi dögtemetõbe
3545 V, XXXIX | fejezte be elõterjesztését.~- Az isteneknek kellemesebb rothadó
3546 V, XXXIX | áldozatok illatos füstje.~- Az istenek, az istenek... -
3547 V, XXXIX | illatos füstje.~- Az istenek, az istenek... - mormolta maga
3548 V, XXXIX | amelyen már nyüzsögtek az ünnepi díszbe öltözött joviusok.
3549 V, XXXIX | semhogy hallotta volna az elõszobájában támadt tülekedés
3550 V, XXXIX | nagy zajjal kicsapódott az ajtó, és berohant a szobába
3551 V, XXXIX | gyûrött bíború öregember és az ólomszürke arcú, elkócosodott,
3552 V, XXXIX | a fiamat, kérlek, Bion. Az anyád halálos ágyára kényszerítelek,
3553 V, XXXIX | Rómát, a vigilek felkutatták az egész környékét, sehol semmi
3554 V, XXXIX | nyoma.~- Földúlatom érte az egész birodalmat! - ugrott
3555 V, XXXIX | legyen kin kedvüket tölteni az úton. Ez a zsidó ismerõsnek
3556 V, XXXIX | többször is nézte a hajón, se az ember, se az õ hangulata
3557 V, XXXIX | a hajón, se az ember, se az õ hangulata nem olyan volt,
3558 V, XXXIX | sikoltott föl a császárné. Az eunuch szaladt hozzá a panasszal,
3559 V, XXXIX | Prisca, én úgy félek.~Az öregasszony azt felelte
3560 V, XXXIX | öregasszony azt felelte az öregembernek, amit egyszer,
3561 V, XXXIX | mindkettõjük vállát.~- Ez az az ember! Beszélj, ember!~
3562 V, XXXIX | mindkettõjük vállát.~- Ez az az ember! Beszélj, ember!~Benoni,
3563 V, XXXIX | Kinek parancsolhatott ez az átkozott öreg filiszteus?
3564 V, XXXIX | a deszkákat a császárnak az asztalon heverõ aranynyelû
3565 V, XXXIX | megbízással. Gránátvirágnak mondta az illetõt, akit neki ki kell
3566 V, XXXIX | mosolygással, amelyet még az olcsó balzsamozók gyors
3567 V, XXXIX | ugyanakkor keményen megzörgették az ajtót, nyilván nem elõször
3568 V, XXXIX | szerszámokat, hogy becsukja az ajtót. De hirtelen olyan
3569 V, XXXIX | rémült, hogy ijedtében nem az ajtót csukta be, hanem az
3570 V, XXXIX | az ajtót csukta be, hanem az egyik szekercét kapta föl,
3571 V, XXXIX | lehajtva megadással várta az ütést. De a szekerce az
3572 V, XXXIX | az ütést. De a szekerce az olümposzi Jupiter márványszobrán
3573 V, XXXIX | kétszer, háromszor pendült az ércpenge a márványon, aztán
3574 V, XXXIX | kiáltott a zsidóra.~De az már akkor a vestibulumban
3575 V, XXXIX | hogy Bion nyitva felejtette az ajtót, és nem akart közeli
3576 V, XXXIX | rómaiak. Elgondolni szép az ilyent, elalvás elõtt, az
3577 V, XXXIX | az ilyent, elalvás elõtt, az ólban, a rothadt szalmán,
3578 V, XXXIX | rothadt szalmán, de látni nem az ilyen szegény, köhögõs,
3579 V, XXXIX | lélegzett, most már csak azon az egy-két vágáson és lándzsanyél
3580 V, XXXIX | nem õrizte senki. Nyilván az ostiarusok is, a hastatusok
3581 V, XXXIX | elmosolyodott, mikor arra az öreg túrószacskóra gondolt,
3582 V, XXXIX | népek ordítoznak!~Csakhogy az acclamatiók nem Diocletianusnak
3583 V, XXXIX | nem tarthatja titokban az elõtt, akiben õ nemcsak
3584 V, XXXIX | Most nem sugárzott belõle az az erõ, amely elõtt még
3585 V, XXXIX | nem sugárzott belõle az az erõ, amely elõtt még neki
3586 V, XXXIX | házicipõk látszanak ki. Az acclamatiók még erõsebbek
3587 V, XXXIX | erõsebbek lettek, amikor az óriás mint egy gyermeket
3588 V, XXXIX | gyermeket tette föl a császárt az emelvényre. Amikor azonban
3589 V, XXXIX | karját, olyan csönd lett az óriás mezõn, mint mikor
3590 V, XXXIX | óriás mezõn, mint mikor az áldozó pap az oltárnál kiejti
3591 V, XXXIX | mint mikor az áldozó pap az oltárnál kiejti a „favete
3592 V, XXXIX | azok érthették meg, akik az elsõ sorokban állottak.~-
3593 V, XXXIX | elõttetek, aki roskadozik az élet hivatalának terhe alatt,
3594 V, XXXIX | zúgás és morgás hallatszott. Az elsõ sorokban állók, többnyire
3595 V, XXXIX | nem kell semmi abból, amit az istenek adtak. Vegyenek
3596 V, XXXIX | Vegyétek vissza ezt!~Az egész tömegnek egyszerre
3597 V, XXXIX | Egy ugrással fönt termett az emelvényen, és anélkül hogy
3598 V, XXXIX | beharsogták a teret. Igaz, hogy az elsõ szavakat a kis öregember
3599 V, XXXIX | állt mellette.~- Amikor az istenek kegyelme az õ ágyékukból
3600 V, XXXIX | Amikor az istenek kegyelme az õ ágyékukból sarjadott Diocletianust,
3601 V, XXXIX | se vetett rá ügyet, hogy az istenek kegyelte Diocletianus
3602 V, XXXIX | Kocsisod már szerszámozta az öszvéreket, mikor eléd indultam.~
3603 V, XXXIX | a dolgozószobába mentek. Az ajtóban a császár eltakarta
3604 V, XXXIX | ajtóban a császár eltakarta az arcát.~- Te menj elõre,
3605 V, XXXIX | aminõt Titanilla halála óta az udvarhoz tartozó nõk viseltek.
3606 V, XXXIX | fiammal, akit te megöltél az isteneiddel.~- Én? Én? -
3607 V, XXXIX | Te. A keresztényüldözõ. Az Antikrisztus.~Azzal behúzódott
3608 V, XXXIX | szobába, és becsukta maga után az ajtót. Bion a karjába roskadt
3609 V, XXXIX | halott édesanyjára gondolt, az is ölni tudott volna a fiáért.
3610 V, XXXIX | amelyben talán nemcsak az anya gyásza búgott, hanem
3611 V, XXXIX | látta sehol. Nyilván elment az új császárt éltetni. Nem
3612 V, XXXIX | és megrántotta a gyeplõt. Az öszvérek megérezték, hogy
3613 V, XXXIX | a városba, már hallották az új imperator éltetését.
3614 V, XXXIX | jövet is vágtatva tették meg az utat, agyonhajszolt lovaik
3615 V, XXXIX | lovat váltottak. De míg az új lovakat elõvezették,
3616 V, XXXIX | Constantinus kísérõi elvagdosták az addig használt lovak inát.
3617 V, XXXIX | régi módszerrel lassították az üldözést.~Az éjszakát már
3618 V, XXXIX | lassították az üldözést.~Az éjszakát már Byzantiumban
3619 V, XXXIX | mansióban. Holtra fáradtan, az izgalomtól is elcsigázva,
3620 V, XXXIX | csengõ hangon.~Õ elébe ment az istennõnek, s panasszal
3621 V, XXXIX | és látta, hogy nem Tükhé az, aki neki ígérte a világuralmat.
3622 VI, XL | fiatal peregrinus korunkban az árokparton elhajított, nyiszlett
3623 VI, XL | mi cím illet téged, mint az isteni Constantinus császár
3624 VI, XL | isteni Constantinus császár s az isteni Fausta császárné
3625 VI, XL | halhatatlan tudományában, s az bizonyára nem lényegtelen
3626 VI, XL | fejezetekkel bővült azóta.~Az öregség fecsegõvé teszi
3627 VI, XL | öregség fecsegõvé teszi az embert, barátom - ezt meg
3628 VI, XL | anélkül hogy szót váltanék az árnyakkal, amelyekkel napjaimat
3629 VI, XL | adtad föl nekem kérdéseidet.~Az elsõ kérdésed az, belátom-e
3630 VI, XL | kérdéseidet.~Az elsõ kérdésed az, belátom-e már, hogy az
3631 VI, XL | az, belátom-e már, hogy az istenek nem voltak halhatatlanok.
3632 VI, XL | is állítottam volna ennek az ellenkezõjét. Nekem az istenek
3633 VI, XL | ennek az ellenkezõjét. Nekem az istenek már azóta gyanúsak
3634 VI, XL | koromban megmásztam egyszer az Olümposzt, és mögéje néztem
3635 VI, XL | ha alulról tekint föl rá az ember. Én följebb merészkedtem
3636 VI, XL | nemigen lehetett meglepõ az, ami téged meglepetéssel
3637 VI, XL | azt, hogy a mértékletesség az igazság nõvére, azt követ
3638 VI, XL | mondasz, jobban hiszel ezekben az istenekben, mint én, aki
3639 VI, XL | Jupiterrel együtt lehull az ég, ha Apollóval együtt
3640 VI, XL | és Neptunusszal kiszárad az Óceán, az olyan temetése
3641 VI, XL | Neptunusszal kiszárad az Óceán, az olyan temetése lett volna
3642 VI, XL | olyan temetése lett volna az isteneknek, amely méltóvá
3643 VI, XL | ságra. De nézd, rhetor, az alatt a néhány esztendõ
3644 VI, XL | néhány esztendõ alatt, amióta az isteni Constantinus ül Diocletianusnak
3645 VI, XL | világban? Csak annyi, hogy az istenek templomainak ajtajait
3646 VI, XL | parasztok szaggatják meg, hogy az omladozó oltárok köveit
3647 VI, XL | elhordják káposztáskõnek. Az ég csak olyan kék és csak
3648 VI, XL | barna szemöldökétõl függne az idõjárás, a nap csak úgy
3649 VI, XL | idõjárás, a nap csak úgy süt az igaziakra és gonoszakra,
3650 VI, XL | olyan kellemesen szolgálja az öreg embereket, és csak
3651 VI, XL | ugyanígy állhat a dolog az emberfejekkel és emberszívekkel
3652 VI, XL | emberszívekkel is: csak annyi az emberi káposztafej, s csak
3653 VI, XL | volt, amikor jóra, rosszra az istenek adták a példát az
3654 VI, XL | az istenek adták a példát az embereknek. Lactantiusom,
3655 VI, XL | neked mondani, hogy csak az istenek halandók - mert
3656 VI, XL | ismert isteneknek - igen, az istenek halandók, de a föld,
3657 VI, XL | Heptaglossus mondott el nekünk? - Az istenek adjanak neki könnyû
3658 VI, XL | adjanak neki könnyû nyugodást az alexandriai palota platánjai
3659 VI, XL | A napisten, így hiszik az egyiptomiak, mikor a sötétségtõl
3660 VI, XL | orvul megtámadva vérébe hal az ég alján, mindig jó reménységben
3661 VI, XL | másnap reggelre megszüli az új napot, aki bosszút áll
3662 VI, XL | akkorra õ is otthagyja az új élet csíráját az örök
3663 VI, XL | otthagyja az új élet csíráját az örök és valóban halhatatlan
3664 VI, XL | vele. De tudom, hogy benned az értelem száraz fényét nem
3665 VI, XL | föld teremtette.~Ennyit az istenekrõl, Lactantiusom.~
3666 VI, XL | Lactantiusom.~Második kérdésed az volt, nem éreztem-e önmagam
3667 VI, XL | legszánandóbb lakójának, akinek az én öreg cseléd karom volt
3668 VI, XL | õ volt áldozat, áldozata az egyetlen Istennek, akit
3669 VI, XL | meg nem lehet lágyítani: az Anankénak. Igen, én tartoztam
3670 VI, XL | majdnem keresztény Rómával az utolsó császár-istenítést.
3671 VI, XL | készült képe hét napig feküdt az aranyszövettel bevont, elefántcsont
3672 VI, XL | el ezen a máglyán, hogy az a sas, amely kirepült a
3673 VI, XL | amely sokáig fog keringeni az új világ felett is. S ne
3674 VI, XL | néhai urunktól, barátom, az aranykoporsót sem, amelyhez
3675 VI, XL | koporsójáról vettem a mintát, az alexandriai somában. Az
3676 VI, XL | az alexandriai somában. Az aranykoporsó, amelybe Diocletianus
3677 VI, XL | világéival szántam, csekély dísz az évezredekhez képest, amelyeket
3678 VI, XL | nagy hasznára lesz majd az örökösnek, amely az aranykoporsót
3679 VI, XL | majd az örökösnek, amely az aranykoporsót szét fogja
3680 VI, XL | használja fel, amelyeket az új élet új céljai kívánnak.~
3681 VI, XL | hogy nem cserélem-e föl az omladozó Salona magányát
3682 VI, XL | fel nekem Byzantiumban, az új világ épülõ fõvárosában?
3683 VI, XL | fõvárosában? Nekem talán az utolsó örömem ez az ajánlat
3684 VI, XL | talán az utolsó örömem ez az ajánlat ebben az életben.
3685 VI, XL | örömem ez az ajánlat ebben az életben. Látom belõle, hogy
3686 VI, XL | kiszáradóban van belõle az élet bele. De menni nem
3687 VI, XL | amely meleg gyapjúbéllel az öregek egyetlen igaz barátja.~
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-3687 |