Rész, Fejezet
1 I, I | megvesszõzéssel bûnhõdik.~Csönd lett a teremben. Nonnus elégedetten
2 I, I | talán császári könyvtáros lett volna. Diocletianusnak azonban
3 I, II | üdvözlését. A helytartó dolga lett volna az vagy valamelyik
4 I, III | biztosításával megmentõje lett a birodalomnak.~A dalmata
5 I, III | megcsalódott. Diocletianus nem lett szolgája a légióknak, amelyek
6 I, III | Ellenségnek veszedelmes lett volna, mint barátot hasznosítani
7 I, III | elõzményeket. Az eredmény az lett, hogy ami arany és ezüst
8 I, IV | nobilissima hangja parancsoló lett.~- Elég volt belõled mára,
9 I, V | Az árnyék egyre mélyebb lett, a hang halk, messzirõl
10 I, V | Vestának, amiért szentséges úr lett az õ csordáslegény fiából.
11 I, VI | többiek. Ebbõl aztán verekedés lett, ami azzal végzõdött, hogy
12 I, VI | szültem egy istent. Hova lett az, kiért halt meg?~Az orvos
13 I, VII | gyorsabb és kényelmesebb lett volna, de Diocletianusnak
14 I, VII | és sorsuk körülbelül az lett, ami halandó alattvalóiké.
15 I, VII | istenek halálos megsértése lett volna, ha szavukban kételkedik.~
16 I, VII | egy leánygyermek anyjává lett. S bár Diocletianus moesiai
17 I, VIII | ember volt, amilyen más is lett volna az õ helyében. Sógora
18 I, VIII | hullámainak kitéve. Róma lett a horgony, amely szilárdan
19 I, IX | Sõt, ha addig ismeretlen lett volna, õ találta volna ki
20 I, IX | tizenhat éve nem tudjuk, hova lett a fiunk.~A császár egész
21 I, IX | levetette õket. Neki nem lett semmi baja, de Apollinaris
22 I, IX | lábra. Nem bánod, hogy õ lett az orvosom Sincellus helyett?
23 I, IX | ruháján, milyen nagy úr lett belõle.~Most már megfordult
24 I, X | Uram, Apollinaris most lett tizennyolc éves.~- És a
25 I, X | lehetett volna! Vagy legalább lett volna egy szív, amelyre
26 I, X | hangja hirtelen fátyolozott lett. - Mondd, apádat, anyádat
27 I, X | de hangjában mintha gúny lett volna. Tudja talán róla,
28 I, X | gyümölcsöt is hozott! Alapja lett a birodalom újjáépítésének.
29 I, X | érte küld. Mire szóbeszéd lett belõle, hogy a császár fiát
30 I, X | gyöngébb volt, mint szabad lett volna. De ha részeg táncot
31 I, X | kurjongatott volna örömében, az se lett volna sok. Ám ezt az apát
32 I, XI | öngyilkosság is járványos lett a nyugati birodalomban.
33 I, XIII | eszedbe? A Dominus öreg lett és tehetetlen. Dühös vagyok
34 I, XIII | sivatagnak. A gyõzelem biztos is lett volna, diadalhoz szokott,
35 I, XV | püspök olyan népszerû embere lett a városnak, hogy csak este
36 I, XV | Gránátvirág! Csakugyan okosabb lett volna ide nem jönni - karolt
37 I, XVI | országát.~Mindenki hajlandó lett volna ezt hinni, ha fel
38 I, XVI | volt, se azt, hogy hová lett. Arról természetesen hallgatott,
39 I, XVI | volt, s utoljára keresztény lett. Ebben a minõségben itt
40 I, XVII | napjainkra idefönt részünkké lett.~Megvallhatom neked, Bionom -
41 I, XVII | körül, talán nagy jövõre lett volna hivatott.~Érzi ezt
42 I, XVIII | fogta a lábát, mint szabad lett volna. Keresztre feszíttette
43 I, XIX | hát az én szolgám hová lett?~Csak most jutott eszébe,
44 I, XIX | ordítozás egyre erõsebb lett. A nap nyugaton merült a
45 I, XX | Nagy Sándornak fia, és mi lett annak a sorsa. A rhetort
46 I, XX | lakik a Szûz házában. Ha nem lett volna neki olyan kedves
47 I, XX | Ujjainak játéka egyre gyorsabb lett, ahogy az eléje bocsátott
48 I, XXI | hangulat egyre izgatottabb lett, a véres verekedésekbe mind
49 I, XXI | egész város egy ordítás lett:~- Halál a keresztényekre!~
50 I, XXI | a császáré olyan sápadt lett, mint a halotté, aki szembenézett
51 II, XXII | gyújtogató kezét - akkor õ nem lett volna kénytelen védekezni.
52 II, XXII | szeme, mintha csak tükörképe lett volna a fiúnak, aki odaért
53 II, XXII | megmenti õket, zavarban lett volna, mert a keresztény
54 II, XXII | mosolyogtak egymásra, mintha ez lett volna elsõ mosolygásuk az
55 II, XXIV | rendeztetni Rómában. Ennek lett volna értelme akkor, ha
56 II, XXVI | ajándékozod meg vele, aki méltó lett volna rá, hogy Salamon király
57 III, XXVII | kergetőiből. Betegeknek fáradságos lett volna idáig az út, a szerel
58 III, XXVII | verandái közt. Kész bolondság lett volna, ha elvadult bozótok
59 III, XXVII | kisebb nála. Nagyon boldog lett volna, ha egy hét óta legalább
60 III, XXVIII| velejárhatnak? Az anyai büszkeség lett rajta úrrá, amely akkor
61 III, XXIX | nobilissima egyszerre olyan piros lett, mint a csipkerózsa bogyója.
62 III, XXIX | neked is rossz éjszakád lett volna.~- Arra akarlak kérni,
63 III, XXIX | akinek a férje hittagadó lett - ez Ancyrában történt -,
64 III, XXIX | megtántorodott, és thurificata lett.~A császárnénak meg kellett
65 III, XXX | virágarc fagyos és gõgös lett. Bosszantotta, hogy a fiú
66 III, XXXI | tüsszögõ ember azonnal hûtlen lett a naphoz, hunyorgó szemeit
67 III, XXXI | is.~„Kis uram” hajlandó lett volna a Vezúv átugrására
68 III, XXXI | percben, talán képes is lett volna rá. A boltos azonban
69 III, XXXI | lennem, mert az anyám szent lett.~Zöld arca kivörösödött,
70 III, XXXI | üzérkedésrõl, s a dolog vége az lett, hogy a keresztények maguk
71 III, XXXI | Nem tudom, milyen isten lett belõle.~- Kibõl?~- Az édesanyámból.
72 III, XXXII | egész arca gránátvirágszín lett. De azért azt felelte, hogy
73 III, XXXII | ruhát akkor is, ha sziklából lett volna szabva. A lány végigsimogatta
74 III, XXXIII| fiú most már még ijedtebb lett, és elhatározta magában,
75 III, XXXIII| összesûrûsödni.~Hirtelen sötét lett. A nap eltûnt, és hosszú
76 IV, XXXIV | Hát nem természetesebb lett volna, ha énrám bíz, akivel
77 IV, XXXV | szárnyai, és annál izzóbb lett fekete szemeinek komorsága.
78 IV, XXXV | szabadítani. Mióta szabad ember lett, és a maga ura, másképp
79 IV, XXXV | vele bánni, mert õ is más lett. Ha azelõtt szép volt, mint
80 IV, XXXV | most emellett bölcs is lett, mint Aegyptius. Azt hiszi,
81 IV, XXXVI | zsákba. Pappus hajlandó lett volna ezt is asszonynak
82 IV, XXXVI | de mivel erre még nagyobb lett a nevetés, be érte azzal,
83 IV, XXXVI | tetszés egyre viharosabb lett. Sokan fölálltak, és a ruháikat
84 IV, XXXVI | valamit. Egyszerre csönd lett, mindenki elõregörnyedve
85 IV, XXXVII| gyöngédséggel. Náluk nélkül mi lett volna belõle? Talán favágó
86 IV, XXXVII| szerettem, mintha hites uram lett volna. Az elsõ még akkor
87 IV, XXXVII| megüvegesedett, s a szája olyan hideg lett, mint a halottnak. A magam
88 IV, XXXVII| borzasztó rossz természete lett szegénykének. „Elmegyek,
89 IV, XXXVII| te, hogy melyikünkbõl mi lett?~A terem hirtelen kiürült,
90 V, XXXIX | felségsértés és szentségtörés lett volna homályt találni a
91 V, XXXIX | két karját, olyan csönd lett az óriás mezõn, mint mikor
92 VI, XL | Óceán, az olyan temetése lett volna az isteneknek, amely
|