Rész, Fejezet
1 I, I | Faustella! Babácska!~A gyerek, mintha elvágták volna a sírását,
2 I, IV | magához a könnyû skarlátot, mintha ólomból volna.~A nobilissima
3 I, V | aranyperecek.~Quintipor úgy nézte, mintha álmot látna. A lány félrebillentette
4 I, V | feltûnõ.~Quintipor úgy érezte, mintha megmarkolták volna a szívét.
5 I, V | csillagok alatt. Úgy érezte, mintha valamelyik a fejére zuhant
6 I, VI | úgy vonszolta magát elõre, mintha tipegõ gyereket vezetne,
7 I, VII | sokáig váratták az istenek, mintha maguk se volnának biztosak
8 I, VII | támadt ilyen gondolata. Nem mintha rossz embernek tudta volna
9 I, VII | de eddig sohase érezte, mintha köze volna más emberhez.
10 I, VIII | pillanatra eltakarta tógájával, mintha az istenek oltára elõtt
11 I, VIII | megint úgy szállnak el, mintha a taraxacum termésének bóbitáit
12 I, VIII | Nyilas halvány csillagait, mintha az ég meghasadt kárpitja
13 I, VIII | Egy pillanatra olyan volt, mintha állna, aztán elkezdett siklani
14 I, VIII | hanem csöndesen haladt, mintha egy láthatatlan tenyér gördítené
15 I, X | inkább barátságnak tetszett. Mintha valami ismeretlen tûz melegítette
16 I, X | A fiúnak úgy tûnt föl, mintha a matematikus sápadtabb
17 I, X | tiszteletnél egyebet, de hangjában mintha gúny lett volna. Tudja talán
18 I, X | vetted észre, hogy olyan, mintha Antinoust keltették volna
19 I, XI | többet.~A második lépésnél mintha kibicsaklott volna alóla
20 I, XI | összecsapta két karját, mintha halálos sebet kapott volna,
21 I, XIII | Tudom, mindenki úgy tesz, mintha nem emlékezne. De a hátam
22 I, XIV | sugárzott az elégedettségtõl, mintha az egész világ az övé volna.
23 I, XVI | bújtok el az Isten nevével, mintha lopnátok az üdvösséget.
24 I, XVI | némán csukta le a szemét, mintha nem akarná látni az elkövetkezendõket.
25 I, XVII | az õ viselt dolgait, nem mintha dicsekedni akarna velük,
26 I, XVIII | õ követei, amelyek mind mintha rokonai lettek volna, a
27 I, XIX | nézett rá Lactantius. Mintha keserûnek érezte volna Heptaglossus
28 I, XIX | Mnester csakugyan olyan volt, mintha valami történt volna vele.
29 I, XIX | Empedoklészt, az nekem világosabb, mintha Apolló teszi. De ezt csak
30 I, XIX | zûrzavaros lárma hallatszott, mintha emberek ezrei ordítoznának
31 I, XIX | keresztényeknek. A helytartó úgy tesz, mintha meg akarná védeni a zsidókat.
32 I, XX | aranyfény - ismételgette, mintha el akarná felejtetni a matematikussal,
33 I, XX | határvárak. Melitene... Mintha látta volna a város nevét
34 I, XX | is megvannak.~Hierocles mintha ingerültséget és gúnyt érzett
35 I, XX | kezét, odahúzta maga mellé, mintha más nem is volna teremben. -
36 I, XXI | kettérepesztett a földrengés. Mintha a világ megrázkódása könnyített
37 II, XXII | önsanyargatással kell tisztelni.~- Itt mintha látnék is egyet belõlük -
38 II, XXII | jön fel a patak mellõl. Mintha kicserélték volna a magistert.
39 II, XXII | arca, nevetett a szeme, mintha csak tükörképe lett volna
40 II, XXII | úgy mosolyogtak egymásra, mintha ez lett volna elsõ mosolygásuk
41 II, XXIII | szõlõvesszõkrõl úgy beszélt, mintha már elültette volna õket.
42 II, XXIV | mert úgy vették észre, mintha az angyalok nekik integetnének.
43 II, XXIV | benyomást tett a császár, mintha elméjében meghomályosodott
44 II, XXIV | olyan rémült csönd támadt, mintha az Apokalipszisnak mind
45 II, XXV | nyilának fénye mellett.~Mintha teljesen megváltozott volna
46 II, XXVI | Oda tartotta a lány elé.~- Mintha még pislogna benne egy-kettõ -
47 III, XXVII | sima volt és olyan kék, mintha beleesett volna az ég. Közben
48 III, XXVII | olyan riadtságot látott, mintha szentségtörésre adott volna
49 III, XXVIII | gondot okoz a Dominának. Nem mintha nem szerette volna a Flaviusokat.
50 III, XXIX | augusta - ismerte be a lány. - Mintha neked is rossz éjszakád
51 III, XXIX | akadozva mondta ezt. Éppen úgy, mintha Quintipor mondta volna,
52 III, XXX | nevetett. De amikor folytatta, mintha az õ hangját is eláztatta
53 III, XXX | ember okosan boldogtalan, mintha oktalanul boldog.~- Minden
54 III, XXX | A fiú úgy megmerevedett, mintha csakugyan megütötte volna
55 III, XXX | isteneknek, a jobb lábam mintha megütöttem volna. Most már
56 III, XXXI | hallották, úgy mosolygott, mintha rózsákon feküdne, és egész
57 III, XXXI | ilyen ravasz tud lenni! Mintha nem látta volna! Össze nem
58 III, XXXI | összekarmolta magát vele, mintha csak vadmacskák baltázták
59 III, XXXII | Úgyis úgy hasonlítasz hozzá, mintha testvérje volnál.~- Én? -
60 III, XXXIII | föl volt repedve a bõre, s mintha fogak helye látszott volna
61 III, XXXIII | félénk és elfogódott volt, mintha minden bátorságát kiadta
62 III, XXXIII | Lépni is alig merek, mintha nem volna szabad valakit
63 III, XXXIII | Fele úton találkozott vele. Mintha most megörült volna neki,
64 III, XXXIII | milyen ágyba feküdjünk? Mintha nem tudnánk mink azt magunktól
65 III, XXXIII | zuhant a dajka karjába. Mintha az a kis eszmélete is elhagyta
66 III, XXXIII | is szaladt, hanem repült, mintha Mercurius szárnyai nõttek
67 III, XXXIII | ruhája. Néha megremegett, mintha lélegzetet venne, s kis
68 IV, XXXIV | Quintiport találta vele szíven. Mintha egyszerre az egész palota
69 IV, XXXIV | csillagok szikráztak fel, mintha kalapáccsal ütöttek volna
70 IV, XXXV | nába, most már Nikomédiába. Mintha a fiú iskolás gyerek volna,
71 IV, XXXV | kukucskálót csinálni belõlem! Mintha ehhez felügyelet is kellene!
72 IV, XXXV | szemverés ellen való talizmánt. Mintha volna olyan szem a világon,
73 IV, XXXVI | megjelenik maga az istennõ, mintha most született volna a tenger
74 IV, XXXVII | némelyiket már jobban szerettem, mintha hites uram lett volna. Az
75 IV, XXXVII | úgy szaladt ki a szobából, mintha az Erinnysek kergetnék,
76 IV, XXXVII | beszéltem, úgy éreztem, mintha onnan felülrõl nagy fényesség
77 IV, XXXVII | Szegénynek sokkal rosszabb, mintha dolgozna - elméskedett a
78 V, XXXVIII| Sõt úgy viselte magát, mintha már nem is tudná, hogy vendége
79 V, XXXVIII| és fejét fel-felkapva, mintha valami váratlant hallana,
80 V, XXXIX | még mindig úgy hallotta, mintha beszélne. Moccanás nélkül
81 V, XXXIX | a császár olyan halkan, mintha magában beszélne, és olyan
82 VI, XL | úgy rémlik, Lactantiusom, mintha én soha nem is állítottam
83 VI, XL | kék és csak olyan felhõs, mintha Krónion barna szemöldökétõl
|