Rész, Fejezet
1 I, I | No?~- Constantinus, a princeps. Én már láttam õket együtt.~-
2 I, I | hogy mindjárt itt lesz a princeps?~A görög visszacihegett.~-
3 I, I | kijáró tiszteletet, amit a princeps barátságos fejbólintással
4 I, I | gyerünk - mondta lágyan a princeps, s úgy vette át a gyereket,
5 I, III | Azt akarta mondani, hogy a princeps az anyjára hasonlít, de
6 I, III | búzaföldek közt - javasolta a princeps. - Por lesz, de szájtátók
7 I, III | ezek, apám - vont vállat a princeps. - S lehet, hogy nem is
8 I, III | keresztény barátaid?~Most a princeps késett a válasszal. Mereven
9 I, III | kápolnámba a többi isten közé.~A princeps arcát elöntötte a vér.~-
10 I, III | számadással senkinek. Te princeps vagy, akit a császár Fausta
11 I, III | amit tõlem elvettek.~A princeps széttárta a két karját.
12 I, III | s a lánytól az életét.~A princeps arcát fény öntötte el.~-
13 I, III | Nem tudom - felelte a princeps. - Csak azok lehetnek. Még
14 I, III | köszöntesz? - kérdezte a princeps.~- Isten szentjeit - vetett
15 I, IV | mindjárt! - legyintette meg a princeps tenyere a lánynak a takaró
16 I, IV | Nem, ez is Varanes volt!~A princeps mérgesen toppantott.~- Csalás,
17 I, IV | ugye?~- Már megint kezded, princeps? - most hidegen csendült
18 I, IV | tovább cuppogott neki. A princeps elõbbre lépett, rövidlátó
19 I, IV | és addig cirógatta, míg a princeps megbékülten emelkedett fel.
20 I, IV | incselkedett a lány. - Ne búsulj, princeps, beérem én teveled is.~Kezét
21 I, IV | Borzasztóan megijesztettél, princeps. Az én apám meg maga a hóhér.
22 I, IV | nélkül elfutott elõled.~A princeps fölfenyegetett az ujjával.~-
23 I, IV | Elég volt belõled mára, princeps. A rabszolgát akarom!~A
24 I, V | elfelejtem, ki vagy. De azért a princeps keresztre feszíttethetett
25 I, V | nézd, mit küldött neked a princeps! Kibontsam, madaram?~Letette
26 I, V | Trulla? Mit akarsz?~- A princeps küldött neked valami szépet.
27 I, V | szeretném, ha téged látna meg a princeps a szállása körül. Ha engem
28 I, VIII | Látod? Az istentelenek.~A princeps fölszisszent, Titanilla
29 I, XI | rászorította pióca-száját a princeps, akkorára már aludt. Maxentius
30 I, XII | Constantiusék. Constantinus princeps fölhasználta azt a pillanatot,
31 I, XII | aludni.~Pár perc múlva a princeps már úti köpönyegben lépett
32 I, XII | Minervianus.~- Ki az? - kérdezte a princeps.~- Anthimus, az apatei presbiter.
33 I, XII | kiáltotta el magát a princeps.~A fehér hajú asszony meg
34 I, XII | két keze közé kulcsolta.~A princeps türelmesen várt. Õ maga
35 I, XII | bontakozott ki karjaiból a princeps, és átölelte a lány vállát -,
36 I, XII | Fölugrott, és megragadta a princeps karját.~- Neked nem szabad
37 I, XII | hókuszpókuszt, amitõl a princeps félt. Jobb kezével megfogta
38 I, XII | Krisztus!~Mire a nap fölkelt, a princeps felesége és anyja már útban
39 I, XII | presbiter kísérte õket.~A princeps visszalovagolt a szent palotába,
40 I, XVIII | odatartotta az arcát, a princeps a szájára akart lecsapni,
41 I, XVIII | a lány elhelyezkedett a princeps ölében. Egy pillanatra megállt,
42 I, XXI | Csak az altathatta el, ha a princeps ellenség gyanánt száll szembe
43 II, XXIII | csatornákba. Itt Maxentius princeps nagyon hõsiesen viselte
44 II, XXIII | sugalltak neki. Constantinus princeps sebesülten fekszik Nikomédiában;
45 II, XXV | tartja lekötve. Igaz, hogy a princeps már elhagyta a Keletet,
46 II, XXV | visszafordíthatja Maxentiust. S hogy a princeps ne csak duzzogás nélkül,
47 III, XXVIII| látszik, sok gondja közt a princeps megfeledkezett az ígéretérõl.
48 III, XXIX | egy birodalommá teszik.~A princeps most megint lelkesült az
49 III, XXIX | aranyasztalánál.~- Nem, princeps - ugrott föl a császárné -,
50 III, XXIX | meg - mondta csöndesen a princeps. - Egy hét múlva meghalt
51 III, XXXIII| Maxentiusnak. Holnap jön értem a princeps hajója. Mi... mi nem látjuk
52 IV, XXXIV | forgatta szemét a herélt.~A princeps savanyú mosollyal indult
53 IV, XXXIV | szolgájára, Veturióra.~A princeps csak most vette észre a
54 IV, XXXIV | táborunkat se nézte meg.~A princeps fontoskodó képet vágott.~-
55 IV, XXXIV | gazdátlan maradt bíbort. A princeps igyekezett megerõsíteni
56 IV, XXXIV | nyújtott kezet búcsúzóba a princeps -, ilyen derék apának derék
57 IV, XXXIV | buzogányokkal verték agyon.~A princeps sajnálkozva csóválta meg
58 IV, XXXIV | Constantinus, a másik princeps. Az volt a legjobb barátja
59 IV, XXXIV | visszatette a köpönyege alá. A princeps vállat vont, és a herélthez
60 IV, XXXIV | szinte magánkívül kiáltott a princeps, s ledobva sisakját, odarohant
61 IV, XXXIV | szereted a feleségedet.~A princeps nem vette észre a gúnyolódást.
62 IV, XXXIV | lesz, Hormizda - ült fel a princeps, és az ölébe húzta a királylányt. -
63 IV, XXXIV | feleségemtõl - ringatta ölében a princeps, és hol az egyik fülébe
64 IV, XXXIV | gyulladtak ki a vörös szeplõk a princeps lóarcán. - Az merészel téged
65 IV, XXXIV | beszél - állt fel dühösen a princeps. - Azt hiszi, az egész világ
66 IV, XXXIV | Hormizda megcsiklandozta a princeps tenyerét.~- Hol az eszed,
67 IV, XXXIV | került már ez, de akkor a princeps vagy szitkozódott egyet,
68 IV, XXXIV | Hormizda csak úgy nyelte a princeps szavát. Már rég ezt szerette
69 IV, XXXIV | akkor ocsúdott föl, amikor a princeps Apolló kis arany quadrigáját
70 IV, XXXIV | látni fogsz vele.~Mielõtt a princeps tiltakozhatott volna, tapsolt,
71 IV, XXXIV | hátrált, hogy elállja a princeps útját.~- Az asztal lábához
72 IV, XXXIV | boldogságot ifjú nõdnek!~A princeps kívülrõl pöfögött vissza:~-
73 IV, XXXIV | Hormizda kiöltötte nyelvét a princeps után. Õ látta már egyszer
74 IV, XXXVII| tette le a lány-bulláját. A princeps mindjárt az elsõ éjszaka
75 V, XXXIX | szárazföldi úton. Constantinus princeps volt és két centurio-barátja.
76 V, XXXIX | lovaik hamarosan kidõltek. A princeps a legközelebbi postaállomásnál
77 V, XXXIX | izgalomtól is elcsigázva, a princeps hamar álomba merült, s különös
|