Rész, Fejezet
1 I, I | arcához.~A notarius odafutott hozzá, s megfeledkezve a nobilissimáknak
2 I, I | karjából a baba odarepesett hozzá.~- Csecse, bátyus, csecse! -
3 I, I | parasztot, aki piszkos testét hozzá merte dörzsölni a szent
4 I, I | annyi jóindulattal volt hozzá, hogy nemcsak ellátásáról,
5 I, II | óriás. Mnester fohászkodott hozzá, hogy vegye fel õt is a
6 I, III | Néha még ez se kellett hozzá. Elég volt, ha a megvesztegetett
7 I, III | mindig engedelmes voltam hozzá.~- Szerelmed az életedbe
8 I, IV | Omphalé lábainál! Mit szólsz hozzá, Varanes?~A perzsa feleletül
9 I, IX | Miért gyûlöli? Rossz hozzá? Én derék embernek ismerem.~
10 I, IX | volna... Ezért voltam olyan hozzá.~A császár két tenyerébe
11 I, IX | mosolygott rá. - Mit szól majd hozzá az a te Pantaleonod?~
12 I, X | elõtt állt.~- Hogy hasonlít hozzá! - lepõdött meg a császár.~
13 I, X | az imént, hogy jobb volt hozzá, mint az apja?~- Én nem
14 I, XI | veszek tõle. Mit szólsz hozzá, Constantiusom?~- Úgy látom,
15 I, XI | ideérkezett, elõször szólt hozzá maga jószántából.~- Nem -
16 I, XI | tartás és jó szemmérték kell hozzá. Alacsony emelvényen nagy,
17 I, XII | lány állát, úgy beszélt hozzá.~- Mindig fogod szeretni?
18 I, XII | nem szeret már? Hû leszel hozzá? Akkor is, ha eltaszít magától?
19 I, XV | úgyhogy a Gonosz nem juthatott hozzá, ruháját pedig, amely hozzáért
20 I, XV | megnézted, hé! Mit szólnál hozzá, ha itt hagynálak, és beszegõdnék
21 I, XV | hagynálak, és beszegõdnék hozzá fauninasnak?~- Mindjárt
22 I, XVII | gyakorlott, de fogékonysága sincs hozzá, megvan benne az isteni
23 I, XVII | a mennydörgéstõl, átment hozzá, hogy vele legyen, míg a
24 I, XIX | Meleged van? - fordult hozzá Heptaglossus. - Nincs kedvetek
25 I, XIX | van írás. Minálunk készül hozzá a tinta gubacsból, mézgából,
26 I, XIX | ilyet sokszor látni - tette hozzá vigasztalásul. - Sajnos,
27 I, XXI | az ajánlatot.~Elvitette hozzá a Canopusban lelt kincseket,
28 II, XXII | Nappal még idegenebb volt hozzá, mint azelõtt, a dolgozószobában.
29 II, XXII | császár szolgájához. Nem volt hozzá szívesebb semmivel, mint
30 II, XXII | másikkal, hogy semmi köze hozzá. A lány elõször arcátlannak
31 II, XXIII | alatt kipiheni magát, s hozzászokik a boldogság gondolatához.
32 II, XXIII | gondolatához. Akkor elküldi hozzá a császár a fiát. Hét hétig
33 II, XXIV | hogy létrát nyújt le a hozzá kívánkozók elé, és fölviszi
34 II, XXV | Quintipor több bizalommal mert hozzá közeledni. A császár örült
35 II, XXV | császár Titanillát küldte el hozzá a paranccsal, nagyon szigorú
36 II, XXV | A lány egy kis csalással hozzá tudta értetni ujjahegyét
37 II, XXVI | A lány közelebb simult hozzá.~- Mi baja a kisfiúnak? -
38 II, XXVI | fiú lábait. Az lehajolt hozzá, és ijedt öleléssel fogta
39 III, XXVII | Hát Gránátvirág mit szólna hozzá, ha neki is bekötné a száját?
40 III, XXVII | makacsabbul ragaszkodott hozzá, mihelyt azt érezte, hogy
41 III, XXVII | kisfiú, te! - törleszkedett hozzá boldogan a lány. - De azért
42 III, XXVII | szerette, mert nem volt hozzá olyan gyöngéd, mint a császár,
43 III, XXIX | elefántcsontkapuján keresztül terel hozzá, hanem a valóság szaru-kapuján
44 III, XXIX | vértanú-halálra. Erre a férj odarohant hozzá, átölelte a halottat, s
45 III, XXX | szíved?~- Szív van, de nincs hozzá láb. Lefûrészelte az uram,
46 III, XXX | mint hogy hazáig nem szól hozzá. Nem, ijedt el mindjárt
47 III, XXXI | hogy féltelek. Mit szólnál hozzá, ha megint meglátna valamelyik
48 III, XXXI | Bajae piacán.~- Ezt szóltam hozzá, látod. Hát nem tudod már,
49 III, XXXI | Domina! Hallod? Mit szólsz hozzá, kisfiú? Édes uram.~A fiú
50 III, XXXI | egyszer be találnak vetõdni hozzá, elviszik magukkal pohárnoknak.~-
51 III, XXXI | vállalni, hiszen ketten voltak hozzá. Tit a boldogság kis sikolyaival
52 III, XXXI | öszvérrõl. Hát te?~- Én se értek hozzá - rémüldözött a fiú. - Mi
53 III, XXXI | Septumanus ígérte.~A lány odament hozzá, és elcsicseregte neki,
54 III, XXXI | kis Tit.~- Vigyél - bújt hozzá a lány, és egy darabig csöndben
55 III, XXXI | csináltunk egyszer. Belopóztunk hozzá reggel, nem ébredt föl rá.
56 III, XXXII | kisfiú Salmachisszal - tette hozzá pajkosan. - Tudod, kire
57 III, XXXII | istennõ. Úgyis úgy hasonlítasz hozzá, mintha testvérje volnál.~-
58 III, XXXII | nem!~A lány közel vitte hozzá a magáét, aztán visszakapta
59 III, XXXII | van késõn? - törleszkedett hozzá a lány. - Arra, hogy megcsókolj?~-
60 III, XXXIII| Félóra múlva már indult hozzá. Fele úton találkozott vele.
61 III, XXXIII| magunktól is! Mit szólsz hozzá, aranymadaram?~A lány nem
62 III, XXXIII| maradva.~Még egyszer lehajolt hozzá, és megcsókolta a haját.~-
63 IV, XXXIV | találkozáskor.~- Mégiscsak hasonlít hozzá - nézett ellágyuló tekintettel
64 IV, XXXV | mert Lactantius nyitott be hozzá, hóna alatt irattekercsekkel,
65 IV, XXXV | a rhetort.~- Mit szólnál hozzá, testvér, ha elcsalnánk
66 IV, XXXVI | keménytojást vagdostak hozzá, ezt mind hajlongva állta.
67 IV, XXXVI | Genesius? - kiabáltak föl hozzá részvéttel. Mások körülnéztek,
68 IV, XXXVII| még sohase figyelt meg. Hozzá hasonlót igen, egyetlenegy
69 IV, XXXVII| csináltam én az úrnõmmel. Még hozzá se ért, csak a kezét nyújtotta
70 IV, XXXVII| kívánod, uram, én elvezetlek hozzá.~Quintipor elfogadta az
71 IV, XXXVII| Magát Aphroditét küldték el hozzá Hormizda képében. Igaz,
72 V, XXXIX | volt, és nem engedett be hozzá senkit. Galerius távol volt,
73 V, XXXIX | mivel kérdést nem mertek hozzá intézni, s nem is lehetett,
74 V, XXXIX | kellett neki angustator, mert hozzá se nyúlt, s ezzel hordatta
75 V, XXXIX | császár percekig nem tudott hozzá kérdést intézni. A nyíratlan,
76 V, XXXIX | császárné. Az eunuch szaladt hozzá a panasszal, hogy Bion betört
|