Rész, Fejezet
1 I, I | Helenának hívhatnák.~- Te, milyen furcsa, hogy õ a fehér asszony,
2 I, I | izgalom verejtéke. Tudta, milyen szigorúan veszi a császár
3 I, II | fajából való? Hát nem érezted, milyen rossz szagú volt? Ezt a
4 I, II | nem arról van szó, hogy milyen gyászbeszédet mondhatott
5 I, II | Quintipor megállt.~- Te, Bion, milyen ember a császár? Ugye nem
6 I, II | betaszította az ajtón.~- Milyen jó, hogy Korinthoszban meg
7 I, II | a napfényben.~- Bionom, milyen jó élni!~Bion a küszöbön
8 I, III | magasabb vagy, mint én, és milyen piros az arcod! Nem énhozzám
9 I, III | Minek hívnak a katonáid? Milyen szépen beforrott az a sebed,
10 I, IV | khitonában. A magistert meglepte, milyen vékony és kicsi volt. Inkább
11 I, V | pedig bujdosnia kell miatta. Milyen különös apák és milyen különös
12 I, V | Milyen különös apák és milyen különös fiúk vannak a világon!
13 I, V | valami álruhás isten vagy? Milyen szép volna az, ha csak nekem
14 I, V | Csodálkozva kiáltott rá:~- Milyen puha hajad van neked! Puhább
15 I, VI | lugasban. Igazán nekem adod? Ó, milyen nehezek ezek a gallyak!
16 I, VII | igazak. Még azzal se, hogy milyen viszonyban vannak a másik
17 I, VII | császárt, senki se sejtette, milyen belsõ meghatottság vett
18 I, VII | behízott szemeit a császárra.~- Milyen könnyû! - kapta fel Maximianus
19 I, IX | uram. Láthatod a ruháján, milyen nagy úr lett belõle.~Most
20 I, IX | ilyennek hallotta - közelrõl milyen meleg, szelíd, kék tud lenni. -
21 I, IX | a császár vézna két keze milyen erõvel tudta megszorítani
22 I, X | zakatoló fejét. Sapricia? Milyen furcsa, hogy nem annak a
23 I, X | nagyon messze elvitték tõlük. Milyen jó volt azelõtt anyjához
24 I, X | uram.~- Most arról beszélj, milyen szép, milyen okos, milyen
25 I, X | arról beszélj, milyen szép, milyen okos, milyen jó! Hiszen
26 I, X | milyen szép, milyen okos, milyen jó! Hiszen neked tudnod
27 I, X | álmát is kilesik. Ó, Bion, milyen kegyetlenek tudnak lenni
28 I, XII | könnyel? Nézem az orrodat? Ó, milyen ráncok vannak itt! Szeretsz
29 I, XII | száj! Nézz csak rám, úgy! Milyen nagy vagy, milyen szép vagy!
30 I, XII | úgy! Milyen nagy vagy, milyen szép vagy! Ölelj meg! No,
31 I, XII | részt vett már, s tudta, milyen sok cerimonián kell addig
32 I, XIV | mondtad, hogy a keresztények milyen könnyen meg tudnak halni.~-
33 I, XV | komoly férfiak, hogy ej, milyen szép kis babát csípett föl
34 I, XVI | palota kertjében. Ki tudja, milyen idõk jöhetnek még, mindig
35 I, XVII | legmagasabb fájának ormáról milyen éles szemmel látja, s milyen
36 I, XVII | milyen éles szemmel látja, s milyen részvéttel szemléli a nyomorult
37 I, XVIII | kerülgetnie, az jutott eszébe, milyen óvatosan és kecsesen tipegne
38 I, XX | Dicsérni kezdte a fiát, milyen értelmes, és mennyire megkomolyodott.~-
39 I, XX | hogy evvel tüntesse fel, milyen nagyszerû rendszer az övé,
40 II, XXII | könnyedségével a princepset. Milyen szép volt akkor, haragjában
41 II, XXII | haragjában és utálatában! És milyen megható volt, ahogy sápadtan
42 II, XXIII | nem sokat törõdött vele, milyen istenhez imádkozik élettársa,
43 II, XXV | másikat idegennek érezte. Milyen színû ruha áll neki legjobban?
44 II, XXVI | Mindig vártál azóta? Nézd, milyen hideg a kezem, melegítsd.
45 II, XXVI | neked Ciprusból. A tied milyen édes! Kóstold csak az enyémet?
46 II, XXVI | most meg már a te kezed milyen hideg, add ide, majd most
47 III, XXVII | hogy az anyai féltésnek milyen vihara tombol a szelíd nyugalom
48 III, XXVIII | mutatni Constantiuséknak, milyen szép fia van neki, akirõl
49 III, XXVIII | barátságosan nézett utána.~- Milyen kamea-arcú szolgád van,
50 III, XXVIII | be.~- Látod, Gránátvirág, milyen kis helyen megférek én.
51 III, XXVIII | mélységekbe zuhant ezen az estén: milyen különös - ez volt az utolsó
52 III, XXIX | Nem is gondolod, lányom, milyen nagy kérésem van hozzád -
53 III, XXIX | vendéget. Eldicsekedett vele, milyen jól aludt, bizonyosan azért,
54 III, XXXI | hajad fekete. A paplanod milyen, kis Tit?~Kis Tit már nevetett.
55 III, XXXI | Melyik istenhez?~- Nem tudom, milyen isten lett belõle.~- Kibõl?~-
56 III, XXXII | Vagy csak irigylem? Ó, milyen jó a virágnak! Neki csak
57 III, XXXII | födetlen hagyta a szobrász.~- Milyen szép! - sóhajtotta el magát
58 III, XXXII | Sajnos, Bajaeban nem tudják, milyen kellemes hely ez, s csak
59 III, XXXII | tréfázni is tudott. - Látod, milyen jó most, hogy ilyen kicsi
60 III, XXXII | nyitotta fel Tit a szemét. - Milyen hideg a szád! Ó, kisfiú,
61 III, XXXII | rekedten a fiú. - Megnézem, milyen világ van odakint.~Óvatosan
62 III, XXXIII | megfojtotta szülemlõ vágyát.~- Milyen csönd van - mondta halkan. -
63 III, XXXIII | lánytól, bár eszébe jutott, milyen szépet mondott neki egyszer
64 III, XXXIII | kérdezzük már meg, hogy milyen ágyba feküdjünk? Mintha
65 IV, XXXIV | perzsa vállal, kézzel, hogy õ milyen beavatott ember. - Megszokhatta
66 IV, XXXIV | és így nem vette észre, milyen pokol gyulladt ki a lány
67 IV, XXXIV | látnod kell a magad szemével, milyen szófogadó a te igazi feleséged!~
68 IV, XXXV | emlékszik még a zsidó kis Titre? Milyen furcsa, hogy eddig mindig
69 IV, XXXV | föladott kérdésbõl kiérti, milyen feleletet várnak rá.~
70 IV, XXXVII | félrebeszélésbõl. Hogy ha te tudnád, milyen beteg õ, bizonyosan megtartanád
71 V, XXXVIII| vidámságával. - Láttad? Ugye milyen szép volt?~- Igen - bólintott
72 V, XXXVIII| csak akkor ád, ha megtudja, milyen a lelkem.~Elkezdett halkan
73 V, XXXVIII| bedugta a takaró alá.~- Milyen jól melegítenek ezek, orvos -
74 V, XXXVIII| orvos - mosolygott el. - És milyen jó, hogy olyan sok van!
|