1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1960
Rész, Fejezet
1 I, I | tavaszon. Akkor úgy volt, hogy a császár is hamarosan megérkezik
2 I, I | az apródoktatást. Igaz, hogy jobb kézbe nem is kerülhetett
3 I, I | előrelátásból is. Számított rá, hogy tudománya egyszer besegíti
4 I, I | az apja oly szerencsés, hogy az isteni szentség vadászebeinek
5 I, I | annak tudni kell annyit, hogy az udvari ember nem két
6 I, I | protector domesticusnak, hogy téged kergessen haza disznót
7 I, I | még most sem tudsz annyit, hogy súlyosságodnak az alkamarásokat
8 I, I | Figyelmeztetlek benneteket, hogy a címeket és rangokat a
9 I, I | Nem vette észre senki, hogy eltévesztette a sorrendet.
10 I, I | boldoggá tesznek azzal, hogy színük elé kerülhetnek.
11 I, I | az órán nem tudódott ki, hogy mi illeti a nobilissimákat.
12 I, I | hagyta, látnivaló volt, hogy a gyerek a szentségesek
13 I, I | szégyenkezve vallotta be magának, hogy az mégse tökéletes alkotás.
14 I, I | Övén aranycsat jelezte, hogy Maximianus augustus udvarához
15 I, I | Úgy értem, méltó arra, hogy istennõt ringasson.~A szomszéd,
16 I, I | egy dupla sestertiusba, hogy mindjárt itt lesz a princeps?~
17 I, I | a Dominus ráparancsolt, hogy vegye el a Maximianus lányát.~
18 I, I | Naissusban, úgy hívják, hogy a „fehér asszony”. Ha a
19 I, I | hívhatnák.~- Te, milyen furcsa, hogy õ a fehér asszony, az ura
20 I, I | ilyen dolgokról? Tudjátok, hogy Galerius caesar felesége
21 I, I | fojtatott, aki azt suttogta, hogy sírni látta a feleségét.~-
22 I, I | nagy medálionjával mutatta, hogy ez a katonatiszt is a felségek
23 I, I | úgy vette át a gyereket, hogy karja végigsimította a dajkát.~-
24 I, I | kántálta tikkadtan.~Tudta, hogy senki se hallgat rá, de
25 I, I | kötvén a haladni akaróknak, hogy mindig inkább kettõvel följebb,
26 I, I | örök érdeme mégis az marad, hogy a címek és rangok rendezésével
27 I, I | amelyek abból keletkeztek, hogy senkinek sem volt biztos
28 I, I | érkezendõ Galerius caesar, hogy gyõzhetetlen karja erejét
29 I, I | mirtuszát, és nem törõdsz vele, hogy énrajtam fog bosszút állni!
30 I, I | szüléseket igazgató Lucina, hogy ne a feleségem vessen ikreket,
31 I, I | szamárverésnek az vetett véget; hogy egy fél dinnye orron találta
32 I, I | tábla. Arról megtudhatod, hogy hitvány dinnyéd még ennyit
33 I, I | Hát azt honnan tudom meg, hogy hová bújt azóta a gyapjú
34 I, I | mint a parabola két szára, hogy aztán a császári udvar végtelenségében
35 I, I | dühében megesküdött rá, hogy ha beveszi a lázadó várost,
36 I, I | bátorságot vett magának arra, hogy biztosítsa a császárt a
37 I, I | istenek így adták tudtodra, hogy nem kívánják Alexandria
38 I, I | közelében jelölte ki szobáját, hogy mindig kéznél legyen, ha
39 I, I | jóindulattal volt hozzá, hogy nemcsak ellátásáról, hanem
40 I, I | gondoskodott. Parancsot adott ki, hogy ha bárhol a hadizsákmányba
41 I, I | amelynek kolofonjából kiderült, hogy annak szerzõje Lactantius.
42 I, I | Lactantius. Erre kinyomozta, hogy az ifjúkori barát az afrikai
43 I, I | de elég józan volt ahhoz, hogy udvarias legyen mindenkihez,
44 I, I | de az kétségtelen volt, hogy a császár tudott róluk.
45 I, I | morzsolgatta az aureust, hogy nem jön-e le róla az arany,
46 I, I | látszom én?~S megmutatni, hogy nem olyan semmi ember õ,
47 I, II | eltûnt a sarkon.~- Mit? Hogy ez a küklopsz az istentelenek
48 I, II | füvet. Mnester azt hitte, hogy talán Memnón, Éosz fia,
49 I, II | Mnester fohászkodott hozzá, hogy vegye fel õt is a karjára,
50 I, II | kereszténygyûlölõ vagy, Lactantiusom, hogy belõled még dühös keresztény
51 I, II | Lactantiusom. Mindenki tudja, hogy te adod a mintát a jövõ
52 I, II | más, Bion. Nem azt mondom, hogy én nem értem a mesterségemet,
53 I, II | most nem arról van szó, hogy milyen gyászbeszédet mondhatott
54 I, II | hegyét.~- Azt hallottam, hogy mikor Maximianust a gall
55 I, II | van annyira mûvelt ember, hogy csak a fõeunuchjának adta
56 I, II | rendelte. Egész bizonyos, hogy nem zavarta a szónokot,
57 I, II | szilva. De annyival különb, hogy mikor a szilvamagot kiköpöm,
58 I, II | Bion csak most vette észre, hogy a fiú elmaradt tõlük. A
59 I, II | magamtól a köldökzsinórodat, hogy így elhagyj engem?~A fiú
60 I, II | ebédelj velem. Tudod, gyerek, hogy az étel se esik jól, mióta
61 I, II | ezt még nem. Emlékszel rá, hogy mikor bementem érted a falutokba,
62 I, II | Bion. Haragudtam az apámra, hogy rabszolgának adott.~- A
63 I, II | korára rábízta a másikat is, hogy viselje gondját. Azt hiszem,
64 I, II | emlékezetét! S az a jó, hogy száznegyvenketten vagytok,
65 I, II | választ el azért tõled, hogy ide parancsolt bennünket?~
66 I, II | vagyunk, hé! Tanuld már meg, hogy a császár nem ember, hanem
67 I, II | Tehozzád eddig jóisten volt. S hogy elválaszt-e tõlem? Honnan
68 I, II | lesz kedve. Nem hiszem, hogy rossz szándéka volna veled.
69 I, II | ugrott a nyakába a fiú. - Hogy el ne kelljen válnom tõled.
70 I, II | betaszította az ajtón.~- Milyen jó, hogy Korinthoszban meg Athénben
71 I, III | látott benne különbséget, hogy a római helyõrségtõl kap-e
72 I, III | nekik olyan megoldásért is, hogy minden három hónapban új
73 I, III | három nap múlva. Aszerint, hogy mikor akadt egy másik nagyratörõ
74 I, III | kenyerezés közben azt beszélte, hogy álmában a hadi zászlórudak
75 I, III | hamar meggyõzõdhetett róla, hogy nem méltatlan rá. Az a hadi
76 I, III | El lehetett neki hinni, hogy az istenek atyja megosztotta
77 I, III | nyers, amennyire mérsékelt, hogy rendet tudjon csinálni azon
78 I, III | Vörös-tengerig ért.~Azon kezdte, hogy székhelyét provinciális
79 I, III | azért, mert tartott tõle, hogy a patríciusok gõgje s a
80 I, III | kitudódik az isteni császárról, hogy kardhoz szokott kezének
81 I, III | némelyek még emlékeztek rá, hogy valahol a Via Nomentanán
82 I, III | mindenesetre beérte azzal, hogy kikiáltásáról levélben
83 I, III | értesítette a senatust anélkül, hogy jóváhagyását kérte volna.
84 I, III | küldöttsége célzást tett arra, hogy a szent város várja haza
85 I, III | imperatort, azt felelte, hogy õ nem egy városnak, hanem
86 I, III | azzal a biztos reménnyel, hogy a légiók majd gondoskodnak
87 I, III | birodalom olyan naggyá nõtt, hogy egy úr többé el nem kormányozhatja,
88 I, III | kormányozhatja, és olyan beteg, hogy egy orvos meg nem gyógyíthatja.
89 I, III | találtalak alkalmasnak arra, hogy megosszam veled bíborom
90 I, III | volt, semhogy érezte volna, hogy parancsot teljesít, amikor
91 I, III | visszatért arra számítván, hogy mint triumfator tapsoltatja
92 I, III | fenyegeti Egyiptomot. Tudom, hogy rád most nem számíthatok,
93 I, III | fordítva. Nem gondolod-e, hogy mindkettõnknek egy-egy fiatal
94 I, III | birodalom egy-egy negyedét. S hogy hûségökre ne csak a feljebbvaló,
95 I, III | Diocletianus félt attól, hogy a rövidlátó embert hiúsága
96 I, III | jelölte ki, megértetvén vele, hogy az Alpesek tövébõl könnyebb
97 I, III | ajánlatot tette császártársának, hogy fiát udvarába veszi, Constantius
98 I, III | volt, s nem nagyon bánta, hogy nyiladozó szemû fia nem
99 I, III | könnyebbülésnek érezte, hogy az elûzött elsõ feleség
100 I, III | Galerius azt pletykázta neki, hogy Constantius nem tud tekintélyt
101 I, III | képességük nem volt már arra, hogy szabad emberekké válhas
102 I, III | ruháztunk fel a bíborral, hogy tudod méltóképpen viselni.
103 I, III | viselni. Sajnálkozva halljuk, hogy nem tanultál meg uralkodni,
104 I, III | megkívánják az istenektõl, hogy elkápráztassák õket. Ki
105 I, III | szerényen csak annyit felelt, hogy õt olyan barbárok közé küldte
106 I, III | császár. - Ne felejtsd el, hogy fiatal korunkat magunk is
107 I, III | között töltöttük, s tudjuk, hogy a szegénység az õ szemükben
108 I, III | emberekkel. Elvárjuk tõled, hogy megtanulsz meggazdagodni,
109 I, III | fegyvereiket eldobálták, mondván, hogy isten ellen nem harcolnak.~
110 I, III | megbizonyosodott arról, hogy Galerius keze van a dologban,
111 I, III | támadását, arról kapott hírt, hogy rövidesen látogatásra érkezik
112 I, III | elõzményeket. Az eredmény az lett, hogy ami arany és ezüst ékesség
113 I, III | zavarba ejtette, amit látott, hogy alig tudta köszöntõjét elmondani.
114 I, III | akartalak meggyõzni arról, hogy alattvalóim hûsége nagyobb
115 I, III | Diocletianusban volt annyi józanság, hogy többé nem ellenezte Constantius
116 I, III | része lehetett annak is, hogy az uralkodók nemigen találkoztak
117 I, III | Alkalmat akart neki adni arra, hogy huzamosabban együtt lehessen
118 I, III | kísérettel. Jólesett neki, hogy várták. Constantinus már
119 I, III | hasonlítasz.~Azt akarta mondani, hogy a princeps az anyjára hasonlít,
120 I, III | felszaggatni, és remélte, hogy a fia se teszi azt. Hiszen
121 I, III | akirõl azt rebesgették, hogy jó szívvel van az egyistenhivõkhöz.
122 I, III | egyistenhivõkhöz. Azt is tudták, hogy a világ urai összeülnek
123 I, III | hiszen ez medveharapás! Hogy nem írtál errõl soha?~Constantinus
124 I, III | vállat a princeps. - S lehet, hogy nem is volt bennük szándékosság.
125 I, III | volna Galeriusnak arra, hogy életemre leselkedjék?~A
126 I, III | kérdéssel az apjához.~- Hogy van anyám?~A caesar simogató
127 I, III | tudni. Hiszen már hat hete, hogy ideérkezett. Nem szoktad
128 I, III | is mindig úgy alszom el, hogy a karja alá fúrom a fejemet.
129 I, III | nem rossz indulatú. Lehet, hogy én is beveszem a szobrát
130 I, III | lányát.~- Mondom, apám, hogy keresztény. Én csak feleségül
131 I, III | születésekor. Mostohádtól tudom, hogy Maximianus már rá is festette
132 I, III | szájért?~Azt akarta mondani, hogy „egy dajkáért”. De félt,
133 I, III | egy dajkáért”. De félt, hogy a fia azzal vág vissza: „
134 I, III | visszaadja azt neki. Te mondtad, hogy föl tudja támasztani a halottakat.
135 I, III | elõtt adtam ki a rendeletet, hogy azokra az érmekre, amiket
136 I, III | láttam õket, de hallottam, hogy õrjöngéssel szokták tisztelni
137 I, IV | padról a poros tekercseket, hogy helyet csináljon a barátjának. -
138 I, IV | kincset.~- Én azt kérdeztem, hogy a hír igaz-e?~- Rám nézve
139 I, IV | nyugtalanság a városban, hogy a jazigok betörtek Valeriába,
140 I, IV | feleségérõl nevezte el a caesar, hogy hízelegjen vele apósának,
141 I, IV | csakugyan messze volt ahhoz, hogy Antiochiában nyugtalankodjanak
142 I, IV | haza - akkora erdõ volt, hogy sohase lehetett égés nélkül.
143 I, IV | tartozott, akik úgy érezték, hogy a barbár hordák az õ kezébõl
144 I, IV | pecsenyét. Nemcsak azt sajnálta, hogy hiába tanulta be nagy beszédét,
145 I, IV | Ciceróval bizonyította, hogy már a régi Róma tisztultabb
146 I, IV | rhetor tisztában volt vele, hogy Cicero a rombolásnak legveszedelmesebb
147 I, IV | magukat. S azt gondolta ki, hogy egy titkos császári ediktummal
148 I, IV | scalpellumot is, ha azt hiszed, hogy egy kis vakarással meg lehet
149 I, IV | isteneket. De azt nem ajánlom, hogy vallásfilozófiára tanítgasd
150 I, IV | Ej, ej, hát nem tudod, hogy kettõ van?~- Maxentiust.~
151 I, IV | praepositustól. Azt mondta, hogy bizonyosan a nobilissimánál
152 I, IV | mert ez is bizonyság arra, hogy õ titán. Ha Diocletianus
153 I, IV | üzenet átadását, Bion?~- Hogy gondolod ezt? Ilyen roskadt
154 I, IV | Quintipornak az az érzése volt, hogy aranygolyót dobnak ezüsttálba.~-
155 I, IV | se lehet messze. Persze hogy ott van, mégpedig párosan.
156 I, IV | Maxentiusod. Arról híres, hogy vékony aranykarikát visel
157 I, IV | nyerítõ hangja.~- Esküszöm, hogy nem látok! - kacagott a
158 I, IV | szemem, ha nyitva volna is, hogy ne lássalak.~- Várj, kis
159 I, IV | köpönyeget, s most látszott, hogy a bal karja hiányzik. Mély
160 I, IV | csíkjai.~- Elhiszed, Varanes, hogy a szajkómnak több esze van,
161 I, IV | nagyapámra mondom, kis gézengúz, hogy engem még a fiús hangoddal
162 I, IV | és akkorát lökött rajta, hogy a pamlagig tántorodott.
163 I, IV | nobilissimus vállát.~- Esküszöm, hogy ilyen ügyesen csak az én
164 I, IV | esni! Te kedves, te! Hát hogy nézhetted nõnek? Hiszen
165 I, IV | nézhetted nõnek? Hiszen tudod, hogy neked minden nõ biztatás
166 I, IV | gyönyörûm. Megfogadtam magamban, hogy szakállánál fogva húzom
167 I, IV | arcán csúfolódó mosollyal.~- Hogy is hívják azt az isteneteket,
168 I, IV | Szólhatnál neki, Maxentius, hogy itt is találna munkát. Ott
169 I, IV | alkonyodó napba. Észre se vette, hogy az elõtte térdelõ Minervina
170 I, IV | egyéb vagyonom nincs. Tudod, hogy én vagyok a császári ház
171 I, IV | minek játszottál? Tudod, hogy én meg annak a Maximianusnak
172 I, V | és ide hallgass! Tudod, hogy az életeddel tartozol nekem?
173 I, V | nekem? Nem vetted észre, hogy az elébb én mentettelek
174 I, V | Mitõl, nobilissima?~- Hogy merészelted megütni a princepset?
175 I, V | Felelj, mit nevettél?~- Azt, hogy hát én addig mit csináltam
176 I, V | Én is mindig félek tõle, hogy megharap.~Pajkosan mosolygott,
177 I, V | tud, mint a dajkám. Kár, hogy fél karját lecsapatta a
178 I, V | és beárulták az apjának, hogy összeesküdött ellene. Amint
179 I, V | Hadd hallom, mire mondtad, hogy igen? Az övedre, a számra
180 I, V | lélegzete. Hirtelen ráeszmélt, hogy most nagyobb vakmerõséget
181 I, V | császár rabszolgája vagy? Hogy lehetsz az apád rabszolgája?~-
182 I, V | katonáival. Nem hallottad még, hogy engem a vad nobilissimának
183 I, V | nobilissimának hívnak? Hát téged hogy is hívnak?~- Quintipor.~-
184 I, V | Az én nevem azt jelenti, hogy Quintus fia vagyok. Quinti
185 I, V | Maxentiusé. Az azt jelenti, hogy még a legnagyobbnál is nagyobb.
186 I, V | princepsnek azt parancsoltam, hogy menjen el, mert már untam.
187 I, V | Neked azt parancsolom, hogy maradj, mert még nem unlak.
188 I, V | fõkamarás azt a jelentést kapta, hogy Galerius caesar õszentsége
189 I, V | megfordult.~- El is felejtettem, hogy itt vagy, Quintus fia. Hazagondoltam
190 I, V | hallod, családi titok, hogy mondjam el neked? Tudsz
191 I, V | cserébe? Ó, de jó neked, hogy nincs családi titkod? Ha
192 I, V | istenkáromlónak mondana. Elhiszed, hogy én is az Olümposzról pottyantam
193 I, V | Azt csak az apám tudja, hogy õt az öreg Romula magától
194 I, V | Romulust Rhea Silvia. Lehet, hogy Mars isten is tudja. Csak
195 I, V | seprõnyelet a fián, ha meghallaná, hogy ilyen rossz hírbe keverte.~
196 I, V | háta mögött úgy hívják, hogy a „Csordás”. Ugye, ezt gondolod?~-
197 I, V | ajándékozta az apámnak, hogy öltöztesse bele a feleségét.
198 I, V | De az apám nekem küldte, hogy szép legyek benne, mire
199 I, V | voltam, mikor belehalt abba, hogy az apám elhagyta. Trulla
200 I, V | észre a szememen, Quintipor, hogy az zsidószem? Csak kifelé
201 I, V | megindult.~- Neked nem mondtam, hogy mehetsz. Hozd ide a ládát.
202 I, V | borbélya kezét. Még jó, hogy nem a nyakát találtam mondani.
203 I, V | Érezte, illene azt mondani, hogy õ két kezét is odaadná érte
204 I, V | ablakán dobd be, hadd higgye, hogy valamelyik isten könyörült
205 I, V | elnevette magát.~- Mondom én, hogy álruhás isten vagy.~Két
206 I, V | Utolsó gondolata az volt, hogy ez a nap a hét harmadik
207 I, VI | az istenekhez. Annyiban, hogy õt egyáltalán nem lehetett
208 I, VI | lehetett látni. Tudták, hogy van, mert a köztereken szobrai
209 I, VI | lehetett elképzelni. Beszélték, hogy ilyen is volt abban az idõben,
210 I, VI | asszonyok. Némelyek úgy tudták, hogy valami elrútító betegség
211 I, VI | Szállongott olyan hír is, hogy a Dominát õrültséggel verték
212 I, VI | megérkezésnek megesküdött rá, hogy akit leplekbe és fátyolokba
213 I, VI | földerült. Sõt volt úgy is, hogy magához kérette vacsorára
214 I, VI | merülve, és nem véve észre, hogy ápolónõk kísérik. Az elsõ
215 I, VI | A vége mindig az volt, hogy felsikoltott, s addig rohangált
216 I, VI | magát. Az volt a különös, hogy ez az álom, mely néha csak
217 I, VI | megállapodtak abban is, hogy ha azt egyszer sikerülne
218 I, VI | Még az se segített rajta, hogy a flamenek legõsibb varázsigéiket
219 I, VI | archonának. Megállapodtak benne, hogy Thiuthabaothnak hívják,
220 I, VI | azonban hiába szólították föl, hogy távozzon. Csak akkor hagyta
221 I, VI | hányta-vetette magát az ágyban, hogy öt ápolónõ alig bírta lefogni.
222 I, VI | bírta lefogni. Világos volt, hogy a beteg elcsigázott testében
223 I, VI | démon ezzel jelentette ki, hogy haragszik a zaklatások miatt,
224 I, VI | fõorvos erre azt tanácsolta, hogy forduljanak magához a fõgyógyító
225 I, VI | lábak tanúskodtak mellette, hogy ott már sok gazdag beteg
226 I, VI | gyógyított. Mégpedig olyformán, hogy a betegnek megmondta álmában,
227 I, VI | ugyan nem emlékezett rá, hogy álmodott volna valamit a
228 I, VI | szentélyben, de a papok hallották, hogy hangosan nevetett álmában.
229 I, VI | fájlalta. Arról azonban, hogy lefeküdjön, hallani se akart,
230 I, VI | aki ahhoz volt szokva, hogy mindent ráhagyjanak. Egy
231 I, VI | bántottalak, anyám? Azzal, hogy türelemre kértelek?~- Nem
232 I, VI | tizenhat esztendõ se volt elég, hogy elállítsa a könnyedet.~A
233 I, VI | óvjanak meg az istenek attól, hogy valamikor te is úgy tudd
234 I, VI | ne félj attól, augusta, hogy az unokád gyilkosa leszek!
235 I, VI | gyilkosa leszek! Hát nem tudod, hogy a lányod, aki anya nélkül
236 I, VI | vette ki belõle a magzatot, hogy annak a beleibõl mondasson
237 I, VI | Szóljál neki. Vagy akarod, hogy én térdeljek elé?~- Félek
238 I, VI | tõle, anyám. Te nem tudod, hogy fordult el tõlem, mikor
239 I, VI | augusta. Nem haragszol, hogy nem hajtom meg a térdemet,
240 I, VI | kérdezte meg a caesart, hogy utazott.~- Jól, anyám. Csak
241 I, VI | tettek útközben a papok, hogy ezek az elvetemedettek összetörték
242 I, VI | De a legdühítõbb az volt, hogy az egyik centurióm eldobta
243 I, VI | most már emlékszem is rá, hogy láttalak a gyülekezetben.
244 I, VI | nevében. Boldog vagyok, hogy én mutathatom neked az utat.~
245 I, VI | elejtett szavából észrevette, hogy nemcsak jámbor, hanem tudós
246 I, VI | s elcsodálkozott rajta, hogy mégis keresztény. Ezt meg
247 I, VI | õ meg azon csodálkozik, hogy az orvos nem keresztény.
248 I, VI | többször is találkoztak, hogy tegyen egyszer próbát. Azonban
249 I, VI | lett, ami azzal végzõdött, hogy a fiút a pajtásai agyonrugdosták.
250 I, VI | a püspök biztatta. Igaz, hogy a fiú nem volt keresztény,
251 I, VI | szedett-vedett nép nem tudja róla, hogy kicsoda.~Odalépett tehát
252 I, VI | nevében parancsolom neked, hogy állj fel!~A gyerek erre
253 I, VI | olyan elevenen pattant fel, hogy a ravatal összedûlt alatta.~
254 I, VI | tisztjérõl is lemondott, hogy annál több ideje legyen
255 I, VI | nagyon elcsodálkozott azon, hogy most õt hívták a császárnéhoz.~-
256 I, VI | nobilissima azt parancsolta, hogy azonnal hívjam az elsõ orvost,
257 I, VI | aki éppen útjába vetõdött, hogy legyen kalauza.~- Innen
258 I, VI | nektek is istenetek lesz.~- Hogy hívják a te istenedet?~-
259 I, VI | te istenedet?~- Csak úgy, hogy Isten. Neki nem kell más
260 I, VI | Ezt itt hagyom nektek, hogy vigyázzon rátok, és vigasztaljon
261 I, VI | beszélt, mint a többiek.~- Hogy hívnak téged? - kérdezte
262 I, VI | hallottak belõle semmit, hogy Quintus, a kertész láncos
263 I, VI | ne mondhassa a gazdád, hogy ingyen eszed a kenyerét,
264 I, VI | Türelmetlenül kiáltott le, anélkül hogy megfordult volna.~- No,
265 I, VI | Láttál? Azt nem veszed észre, hogy itt a víz az orrod elõtt,
266 I, VI | impluviumban? No már látom, hogy ha lánynézõbe mégy, nem
267 I, VI | már te felelj nekik azért, hogy a te szépséged a maradék
268 I, VII | helytartók jelentéseinek. Igaz, hogy az új közigazgatási rendszer
269 I, VII | írnokról is föl lehetett tenni, hogy õ az udvar titkos levelezõje.
270 I, VII | Diocletianus meggyõzõdhetett róla, hogy a római birodalomnak nem
271 I, VII | abban is megnyilvánult, hogy bõven osztogatta a kegyelem
272 I, VII | háláját azzal fejezni ki, hogy vagy nyilvános oszlopcsarnokot
273 I, VII | értesült a curiosusoktól, hogy a praetor a négy assessori
274 I, VII | mondott ítéletet. Elrendelte, hogy az igazi kitüntetettek által
275 I, VII | Senki se számított rá, hogy alattvalói közül szóba áll
276 I, VII | Azt kérdezte meg tõle, hogy falujában rendesen befolynak-e
277 I, VII | biztosította róla a császárt, hogy alattvalói boldogan tesznek
278 I, VII | kegyesen megkérdezte tõle, hogy mikor volt katona.~- Soha,
279 I, VII | A decuriót megzavarta, hogy a császár háta mögött összevissza
280 I, VII | Némelyek azt intették, hogy hagyja rá a dolgot a szentséges
281 I, VII | akarták vele megértetni, hogy ha az nemet mondott, akkor
282 I, VII | Kínjában megvallotta, hogy akkor kapta a sebeit, mikor
283 I, VII | parancsolták a lictoroknak, hogy ólmos korbáccsal serkentsék
284 I, VII | fordított, és elhatározta, hogy útja további részén senkit
285 I, VII | faluban azonban úgy történt, hogy mikor a hivatalos szónok
286 I, VII | Beszélj!~A jobbágy elmondta, hogy õ, aki császári birtokon
287 I, VII | közbelépnie. Elrendelte, hogy a zsellér nem válthatja
288 I, VII | jóváhagyod azt, szentséges úr, hogy a gyerekeimet is elfelezik
289 I, VII | néptengerébe. Arra még elég erõsen, hogy római színûre fesse az elegy-belegy
290 I, VII | de arra már képtelenül, hogy rómaivá tegye. Az õs természetisteneket
291 I, VII | bicegnek, nem törõdnek vele, hogy az emberek jók-e, rosszak-e,
292 I, VII | és igazak. Még azzal se, hogy milyen viszonyban vannak
293 I, VII | istennel. Õk csak azt nézik, hogy nekik megadják-e az emberek
294 I, VII | kilátástalanabbá tette küzdelmüket az, hogy ahelyett, amit el akartak
295 I, VII | Mindössze annyit értek el, hogy zavart világosságot nyújtottak
296 I, VII | biztonságban érezhették magukat, hogy még különös bosszúra se
297 I, VII | akiket csak azzal büntettek, hogy hosszú életet adtak neki.~
298 I, VII | ennek az a bogara volt, hogy írt és olvasott, mikor nem
299 I, VII | mert azzal tisztában volt, hogy a khaosz száz éve nemcsak
300 I, VII | kézmozdulatánál. Igaz, hogy sokáig késett az istenek
301 I, VII | õ-e az, aki méltó arra, hogy befogadják örökkévalóságukba.
302 I, VII | megparancsolva pohárnokuknak, hogy kárpótlásul az átszomjazott
303 I, VII | kellett Maximianusnak is, hogy aztán a két augustus együtt
304 I, VII | északi kapunál jelentették, hogy a nyugati imperátor még
305 I, VII | misztériumainak köszönhette, hogy az olümposziak közül õ õrizte
306 I, VII | az elkoptatott lépcsõkön, hogy bemutassa hódolatát a Nagy
307 I, VII | nyilazott a centurióra, hogy annak be kellett hunyni
308 I, VII | az aranyalma, de tudta, hogy le fogja szakítani. Nem
309 I, VII | nem tartotta szükségesnek, hogy összemérje magát velük.
310 I, VII | istenek. A kor olyan volt, hogy mindenre jeleket kértek
311 I, VII | nem lépett ágyasházába, hogy nevének örököst támasszon.
312 I, VII | senkinek sem szólt arról, hogy mire van kijelölve, fecsegéssel
313 I, VII | változást találtak benne, hogy vadászatokon ettõl kezdve
314 I, VII | semmi jel nem mutatta, hogy közeledik a trónhoz. Pedig
315 I, VII | lehetett megingatni.~- Lehet, hogy nem lesz fogam, mire az
316 I, VII | a hírt a perzsa frontra, hogy Priscának házasságuk tizedik
317 I, VII | Ösztöne azt súgta neki, hogy ezzel az örömhírrel az istenek
318 I, VII | császár. Azt rebesgették, hogy tulajdon apósa és vezérkari
319 I, VII | Eddig soha nem gondolt rá, hogy a fõvezér azt a fatális
320 I, VII | kötötte. Most ráeszmélt, hogy az istenek elhozták az õ
321 I, VII | vértõl csepegõ fegyvert -, hogy ez volt császárunk gyilkosa!~
322 I, VII | ígéretüket, s természetes, hogy az a hit, amelyet így jutalmaztak,
323 I, VII | eltaposni, érezte Diocletianus, hogy az istenek oltalma alatt
324 I, VII | tudósait azért tartotta, hogy megmagyarázzák neki ezeket
325 I, VII | Maximianus észrevette, hogy a császár szeme megakadt
326 I, VII | meg én örököltem. Illõ, hogy én ruházzam szegény özvegyet.~
327 I, VII | tisztelettel a tojást.~- Azt, hogy az isteneknek öröme telik
328 I, VII | Az istenek akarata az, hogy az egész birodalom a ti
329 I, VII | vértõl. Meggyõzõdése volt, hogy a hatalomnak az a legjobb
330 I, VII | rendeletet aláírta, arra gondolt, hogy életében ez az elsõ kegyelmi
331 I, VII | kegyelmi ténye. Azután rájött, hogy volt már egy, az is ezen
332 I, VII | juttatta az eszébe a dolgot, hogy az út egy helyen égõ erdõ
333 I, VII | Diocletianus nem emlékezett rá, hogy hallott volna az esetrõl
334 I, VII | jelentette Maximianusnak, hogy a thébai légió összeszûri
335 I, VII | is, nem is a dolgot, de hogy minden kétségét kivesse,
336 I, VII | légióval, s elrendelte, hogy minden thébai Mars oltára
337 I, VII | s nyíltan megvallotta, hogy õk keresztény vért nem ontanak.
338 I, VII | se lehet kényszeríteni, hogy mi vegyük el testvéreinktõl
339 I, VII | halántékába. Akkor kiabálta azt, hogy mentõl jobban szétverik
340 I, VII | belõle.~Aztán mesélte tovább, hogy a megtizedelt légiót szétszórták
341 I, VII | nagyon hallotta. Tudta, hogy uralkodótársa azt tette,
342 I, VII | itt is elõrenyargaltak, hogy a kiválasztottak szájába
343 I, VII | leghatározottabban kijelentette, hogy az elõre megállapított útirány
344 I, VII | kéréssel, mert az tudja, hogy rend az alapja mindennek,
345 I, VII | császár parancsot adott, hogy kutassák ki a viskót. A
346 I, VII | Bocsásd meg, szentséges úr, hogy elbújtunk elõled. Nincs
347 I, VII | tudtam meg haragos szavadról, hogy te vagy a császár. De nem
348 I, VII | sincs, mint az istenünk.~- Hogy égett meg a szakállad? -
349 I, VII | a szakállamat próbálták, hogy elég kemény volna-e kefének.
350 I, VII | igaz-e, de abban bíznak, hogy húst is kapnak az oltárokról.~-
351 I, VII | elöljáróitok? A decuriók?~- Féltek, hogy õket az állami adószedõk
352 I, VII | õk minket. Úgy beszélték, hogy a barbárokhoz szöknek át.~-
353 I, VII | Nekem azt beszélték, hogy a keresztényeknek mindenütt
354 I, VII | Isten ránk bízta õket, hogy viseljük gondjukat, s mi
355 I, VII | velük gyökérkenyerünket, hogy Isten részeltessen bennünket
356 I, VIII | orvosnak az a bejelentése, hogy Pantaleon kuruzslással gyógyítja
357 I, VIII | mindenki örült titokban, hogy Sincellusnak kitelt a becsülete.
358 I, VIII | fõ-augurnak, s természetes, hogy az istenek tekintettel voltak
359 I, VIII | kegyeltjét. Ideje volt, hogy az istenek most már mást
360 I, VIII | képtelenségnek tartotta, hogy a szent palotát a keresztény
361 I, VIII | ellen senki se zúgolódott, hogy Pantaleon az õ külön istene
362 I, VIII | nyilvánvaló volt a veszedelme, hogy a Domina a szegények orvosára
363 I, VIII | magát. Elõre lehetett látni, hogy az udvar elõkelõségei mind
364 I, VIII | istene se menti meg attól, hogy az õ sorsára ne jusson.
365 I, VIII | mert nem lehetett tagadni, hogy a régi istenek egyben-másban
366 I, VIII | gyöngeségnek.~Hamarosan kiderült, hogy Pantaleon valóban nagy mágus,
367 I, VIII | fecsegett neki. Hallották, hogy a császárné egyszer hangosan
368 I, VIII | múlva már azt is hírlelték, hogy a Domina egy óra hosszáig
369 I, VIII | titkár engedelmet kért tõle, hogy elvezethesse a hosszú õszben
370 I, VIII | magisternek megparancsolta, hogy míg a virágban tart, minden
371 I, VIII | vigyen neki néhány gallyat, hogy felkeléskor áldozatul mutathassa
372 I, VIII | mutathassa be õket Vesta oltárán.~Hogy ezek a mendemondák igazak
373 I, VIII | de számítani kellett rá, hogy a fogadtatás esetleg a hûvös
374 I, VIII | és praecok hirdették ki, hogy a hivatalos tisztelgések
375 I, VIII | szerint. Ezzel jelezte, hogy megindultsága majdnem elfojtja
376 I, VIII | azonban sokat hallotta már, hogy õ oszlop és sarokkõ, kard
377 I, VIII | lábaid elé dobva könyörög, hogy taposs rá, mint a szarmaták
378 I, VIII | rhetor, aki észrevette, hogy legszebb mondatai megint
379 I, VIII | Egy pillanatig úgy volt, hogy felbomlik a rend. De a rhetornak,
380 I, VIII | csillag, mely jelül adatott, hogy megszületett a gyermek és
381 I, VIII | eclogájával bizonyította neki, hogy a messiás nem váratlanul
382 I, VIII | gyakorlott ember volt ahhoz, hogy balkarjára tekerve a tógát,
383 I, VIII | rendet ültettétek trónra, hogy arany sceptrumával igazgassa
384 I, VIII | földre, mert attól fél, hogy a ti birodalmatokból nem
385 I, VIII | beszéde végének közeledését, hogy tógáját szenvedélyes izgés-mozgással,
386 I, VIII | urait.~A rhetort, aki várta, hogy a császár magához intse,
387 I, VIII | elõzni az augustusokat, hogy a kapuban fogadhassák õket.
388 I, VIII | világítottak, látni lehetett, hogy ezeken az embereken nincs
389 I, VIII | Quintiporra nézett. Látta, hogy a magister elsápadt. Mosolyogva
390 I, IX | családjának.~- No, majd meglátod, hogy úgy lesz, vénasszony. Még
391 I, IX | bujtatva a lábát. - Látod, hogy én most már katona vagyok.
392 I, IX | ládában.~- Tudhattam volna, hogy a vén semmirevaló már a
393 I, IX | tõkékrõl. Hát reggel látom, hogy mind megcsipdesték azt a
394 I, IX | füstölgõ teteméhez. Tudván, hogy a férfiakban soha sincs
395 I, IX | Beszélt veled a császár?~- Hogy gondolod azt, Quintus? A
396 I, IX | szõlõt, hadd lássa a császár, hogy azért lehet neked hasznodat
397 I, IX | szerepe olyan fontos volt, hogy ennek az udvari fõméltóságnak
398 I, IX | legistenibb császárral is megesik, hogy nem vigyáz, és eljár a szája.
399 I, IX | kérte, azzal fenyegette, hogy akkor õ se eszik egy falatot
400 I, IX | éveiben néha elkeserített az, hogy õt hivatala a házasélet
401 I, IX | hálát adott az isteneknek, hogy neki nem kell asszonyt etetni.~
402 I, IX | nonájára.~- Jó neked, Diocles, hogy apa vagy. Csak az anyák
403 I, IX | vállára hajtotta a fejét, hogy ne kelljen a szemébe nézni.~-
404 I, IX | beszélni, elmondaná nekik, hogy az anyjánál járt, de az
405 I, IX | bizonyos vagy te benne, hogy meghalt?~Diocletianusnak
406 I, IX | gyereket, s arra számított, hogy mire az anya fölébred, vissza
407 I, IX | sohase gondoltál még arra, hogy hátha valamelyik nimfa a
408 I, IX | császár zavartan nézett rá.~- Hogy jutott az eszedbe, anyácska?
409 I, IX | engem lábra. Nem bánod, hogy õ lett az orvosom Sincellus
410 I, IX | de azért az nem lehet, hogy a gyûlölet bûn volna. Hiszen
411 I, IX | szerette volna azt mondani, hogy Galerius vérszagú, de nem
412 I, IX | többször hallotta tõle, hogy az uralkodás vérontással
413 I, IX | szája nem arra vallottak, hogy ez az ember az istenek dédelgetett
414 I, IX | megmondani, miért. Úgy érezte, hogy a világ összeszorított szájú,
415 I, IX | érezte szükségét annak, hogy vigasztalja az urát.~A nomenclator
416 I, IX | hangjában.~A császárné félt, hogy a nyers, nyakas, öreg veterán
417 I, IX | koccantotta a térdét. Erõsködött, hogy nem kel fel addig, míg az
418 I, IX | Abban aztán biztos vagyok, hogy amit az én Quintusom hozott
419 I, IX | augustát.~- Nem is tudtam, hogy testvéred van, Quintus.~-
420 I, IX | tökéletlen azok elõtt kimondja, hogy õ a malacból nem eszik.
421 I, IX | részeg, de aztán rájöttünk, hogy bolond biz az, szegény,
422 I, IX | biz az, szegény, nemhiába hogy másodszor is megházasodott.
423 I, IX | szemébe. Quintiport meglepte, hogy a császár bennülõ, hideg,
424 I, IX | eszébe. Az is feltûnt neki, hogy a császár vézna két keze
425 I, IX | Biont, és megmondod neki, hogy egy óra múlva legyen a dolgozószobámban
426 I, IX | a gazdája. Az is lehet, hogy éppen csak látni akarta.
427 I, IX | Egy kicsit még várt, aztán hogy azok suttogóra vették a
428 I, IX | nyakát. - Én nem bánom, hogy te úgy szereted azt a fiút.
429 I, IX | De az apja azt mondta, hogy tizennyolc esztendõs. Nem
430 I, X | környezet szokatlansága tette, hogy a matematikus alig ismert
431 I, X | filozófust. Nyájasságában nemcsak hogy gõg nem bujkált, de leereszkedése
432 I, X | Antinous-szobor elõtt állt.~- Hogy hasonlít hozzá! - lepõdött
433 I, X | elõtt parancsolod, uram, hogy szolgálatodra legyek?~-
434 I, X | világítottak. Olyan távolságból, hogy az arcok nem voltak kivehetõk,
435 I, X | Neked azt tudnod kell.~- Hogy tudhatnám én azt, uram?
436 I, X | Sapricia? Milyen furcsa, hogy nem annak a jó öregasszonynak
437 I, X | bizonyosan nem az. Tudja, hogy az minden órában véget érhet.
438 I, X | elsötétedett. Csak most jött rá, hogy már rég nem a csillagokat
439 I, X | nézheti? Jó volna eltalálni, hogy õ is azt nézhetné. Tudja
440 I, X | nézhetné. Tudja Titanilla is, hogy az a nagy arany solidus
441 I, X | Mondd, apádat, anyádat hogy szoktad hívni?~- Rendesen
442 I, X | más öregember.~- Tudod, hogy meg kell halnod?~- Sohase
443 I, X | amennyit szabad volna tudnod, hogy életben maradhass.~- Kevesebbet
444 I, X | amennyit tudnod kellene, hogy ne fenyegethess.~A matematikus
445 I, X | Meggyõztelek róla, uram, hogy még teelõtted is.~- Mért
446 I, X | vele, ha eszembe juttatod, hogy az én csillagaim megkérdezése
447 I, X | Mondtam már neked, uram, hogy a csillagokban csak a halandók
448 I, X | volna. Tudja talán róla, hogy sohase volt annyira ember,
449 I, X | Quintipor azt mondta az imént, hogy jobb volt hozzá, mint az
450 I, X | az istenek azt akarták, hogy csak az én titkom legyen.~
451 I, X | azt is az istenek akarták, hogy közöld velem.~A császár
452 I, X | császár mohón kapott rajta, hogy a matematikus az istenekre
453 I, X | csak bebizonyítottam neked, hogy tudok titkot tartani. Mindeddig
454 I, X | Mindeddig hallgattam róla, hogy az istenek akaratából én
455 I, X | érintkezik.~- És azt akarod, hogy én ezt elhiggyem neked?~
456 I, X | centuriónak megjósolta, hogy a világ ura lész. Te huszonhárom
457 I, X | meglátására, nem. Azt õ se tudta, hogy csinálja. Nem úrnõje, hanem
458 I, X | laknak. De az is lehet, hogy az emberszív a tanyájuk.
459 I, X | téged várt még, mert tudta, hogy vissza fogsz jönni. Látott
460 I, X | nevelni a gyermeket úgy, hogy senki ne tudja, kicsoda,
461 I, X | csak miránk kettõnkre. Hogy én temetlek el téged, olyan
462 I, X | élhettél! Nem vetted észre, hogy olyan, mintha Antinoust
463 I, X | fülembe ordítottad volna, hogy nekem fiam van, fiam van,
464 I, X | matematikus elcsodálkozva látta, hogy a császár szeme teleszalad
465 I, X | teleszalad könnyel. Tudta, hogy ilyent még senki se látott
466 I, X | jónak látta megjegyezni, hogy az istenek néha irgalmatlansággal
467 I, X | beismerte ezt. Bevallotta, hogy néha elkeseredésében felesége
468 I, X | alkonyát. Ha nem tudta volna, hogy kiért dolgozik, nyilván
469 I, X | belõle titkot a császár, hogy a jóslat vételének órájától
470 I, X | megerõsödését és nyugalmát, hogy valahol egy dalmatiai faluban
471 I, X | uralkodó lesz, de félõs, hogy ügyesebben írna eposzt egy
472 I, X | vezetne egy háborút ahhoz, hogy eposzt lehetne róla írni.~
473 I, X | A császár azt felelte, hogy ha az öreg katonák, õ és
474 I, X | derûvel. - Talán meglep, Bion, hogy én, a katonacsászár el tudom
475 I, X | vetni? Örülök neki, Bion, hogy a fiamat a könyvek emberének
476 I, X | katonának kellett maradnom, hogy õ békét arathasson ott,
477 I, X | tisztségben?~Bion azt felelte, hogy nem született kormányzásra,
478 I, X | császárt, engedje meg neki, hogy elvonulhasson az alexandriai
479 I, X | A császár azt felelte, hogy a kertész semmit se tud.
480 I, X | Diocleiába, közös szülõfalujokba, hogy ott neveljék addig, míg
481 I, X | Mire szóbeszéd lett belõle, hogy a császár fiát szerencsétlenség
482 I, X | óvatosságból annyit mondott nekik, hogy egy elesett katonája fiát
483 I, X | az meghal. Biztos benne, hogy megõrizték a titkot, s nem
484 I, X | akik csak arra gondoltak, hogy nekik teljesíteni kell egy
485 I, X | abba belepusztult volna, hogy idegen legyen az élõ fiához.~-
486 I, X | Tizenhat évig nem néztem meg, hogy árulója ne legyek.~- És
487 I, X | Magamhoz keltett vennem, hogy most már én vigyázhassak
488 I, X | magam akarom vele simogatni, hogy megszokja, mire az övé lesz.~-
489 I, X | nem azért vette magához, hogy áruló gyöngédséggel vesztére
490 I, X | gyöngédséggel vesztére legyen, hanem hogy elõkészítse az uralkodásra.
491 I, X | elõkészítse az uralkodásra. Lehet, hogy ezen az estén, amikor tizenhat
492 I, X | érezhette a fiú mellett, hogy apa, gyöngébb volt, mint
493 I, X | Salonába fogja õket küldeni, hogy rendezzék be az új palota
494 I, X | vett búcsút, s örült neki, hogy jól választott. Ha a semmit
495 I, X | útból, akkor õ okosan teszi, hogy önszántából félreáll.~
496 I, XI | szentségesek, úgy látszott, hogy mire az almára kerül a sor,
497 I, XI | aranyozott J O M betûk mutatták, hogy a legjobb és legnagyobb
498 I, XI | is, akik itt nincsenek!~Hogy legalább Titanilla félre
499 I, XI | matrónáról azt beszélik, hogy rövidre vágatta a haját,
500 I, XI | Constantiusra nézni. Látta, hogy egy pillanatra megvonaglott
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1960 |