Rész, Fejezet
1 I, II | fogsz nevetni - fordult vissza a rhetor. - Mnesterhez megyek
2 I, III | adok neked, és hozzanak vissza abban a dicsõségben, amelyet
3 I, III | vadászni, s fakupával köszönt vissza az áldomásiváson.~- Nincs
4 I, III | akasztanak a nyakába - íratta vissza a császár. - Ne felejtsd
5 I, III | félt, hogy a fia azzal vág vissza: „amikor te az anyámat elvetted,
6 I, IV | kóchajához, de mindjárt vissza is kapta.~- Hol veszi a
7 I, IV | tétovázó Maxentiusra.~- Küldd vissza a leplemet!~- Vigyem én
8 I, IV | magam?~- Azt mondtam, küldd vissza. Az hozza föl, aki levitte.
9 I, V | akkor lennék boldog, ha visszaeresztenének a faluba Romula
10 I, V | csüngõ, kerek füstölõvel tért vissza, s körülfüstölte vele a
11 I, VI | elûzni, többet nem térne vissza. Mindent elkövettek az elûzésére.
12 I, VI | atriumba. Vértelen arccal jött vissza.~- Galerius jön, anyám.
13 I, VI | kezét.~- Mért szaladtál vissza, Quintipor, a virággal?
14 I, VII | emlékeztette.~Futárt küldött vissza Dorylaeumba. Megkegyelmezett
15 I, VII | szót, zavarodottan tértek vissza, és félrehívatták az udvarmesteri
16 I, VIII | szigettõl, ki tántorodnék vissza valamely szirttõl? Mindenütt
17 I, IX | parancsolgass! - feleselt vissza a kertész, régi hadi bakancsba
18 I, IX | hogy mire az anya fölébred, vissza is érnek. De nem jutottak
19 I, X | várt még, mert tudta, hogy vissza fogsz jönni. Látott elindulni
20 I, XI | az egyik csészébe hullott vissza, s azt úgy süllyesztette
21 I, XI | Nem a csészébe hullott vissza, hanem a Maxentius fejére
22 I, XI | csöppig a csészébe hullott vissza. A színig telt csésze lerántotta
23 I, XIII | elfakult bíborszandállal tért vissza.~- Látod, ez a carrhaei
24 I, XIV | római aranyuk miatt fogadják vissza szívesen; azt, aki csak
25 I, XIV | Hallgatunk, Caesar - ült vissza a helyére a császár. Szerette
26 I, XIV | fekete, szõrmók emberrel tért vissza, aki a falusi papok kopott
27 I, XV | istenkereskedõnek. De az nem vette vissza, csak az egyiket. A másikat
28 I, XVIII | öntudatlan szeméremmel göngyölte vissza azokat a pergamentekercseket,
29 I, XVIII | Tudom, de mikor ér az ide vissza? Képzeld, addig nekem kell
30 I, XX | felbujtásában. A papjaikat követelik vissza, majd vissza fogják õket
31 I, XX | papjaikat követelik vissza, majd vissza fogják õket kapni, csak
32 I, XXI | kezére juttatja, ha asszonyát vissza nem adja neki. S mivel az
33 II, XXII | ajakkal a pap. - Fojtsátok vissza lélegzeteteket, és ösztökéljétek
34 II, XXII | aládugott fejét mindjárt vissza is kapta, amint jövendõjét
35 II, XXIII | csak betegeskedése tartotta vissza az istenek elõtt való megjelenéstõl.~
36 II, XXV | megmondta, hogy mikor tér vissza, de arról hallgatott, hová
37 III, XXVII | csak jólelkűsége tartotta vissza attól, hogy nyíltan kimutassa
38 III, XXVIII | imádságos hálát sugárzott vissza. Úgy érezte, többet kapott,
39 III, XXVIII | ruhádból a foltot, és most vissza fogsz menni a császárnénak
40 III, XXVIII | szívem. Engem nem vár oda vissza senki. De téged vár az úrnõd.
41 III, XXIX | volt, lányom - tartotta vissza a Domina a letérdeléstõl. -
42 III, XXIX | belép; volt, aki azért tért vissza a régi hitre, mert nem akarta,
43 III, XXX | füle már hallotta is, ahogy visszahulltukban megzördítették
44 III, XXX | bírta ki. Nem fordult ugyan vissza, de az egyik kezét hátranyújtotta,
45 III, XXXI | egyedül megy, nagyon soká jön vissza. Tehát vagy velem, kisfiú,
46 III, XXXI | hajnalban bejött, máris vissza kellett volna menni, de
47 III, XXXI | azért a fület mégiscsak vissza kell varrni a helyére, így
48 III, XXXI | mért nem a fiú jött vele vissza?~- Most nem jöhetett, mert
49 III, XXXI | Hajánál fogva rángattam vissza a tûzhelyvédõ jó öreg Lateranus
50 III, XXXI | dülleszkedett.~- Gránátvirág, eredj vissza!~- Minek, kis Tit?~- Vedd
51 III, XXXI | paplana.~- Most már forduljunk vissza, és keressünk egy öszvérfogatot.
52 III, XXXII | Tit, ha azt mondom, hogy vissza kell fordulnunk?~- Nagyon
53 III, XXXII | nemcsak hogy magam nem megyek vissza, de még téged se eresztelek
54 III, XXXII | Hogyne akarta volna, súgta vissza. Hiszen ha itt a titánok
55 III, XXXII | tõlük. Most a fiú ébredt vissza elsõnek erre a világra.
56 III, XXXII | hallották a füttyögést, amellyel vissza próbálta csalogatni az istennõ
57 III, XXXII | Félsz, kis Tit? - kuporodott vissza a lányhoz.~- Kicsit - vacogta
58 III, XXXII | Hát nekem van? - kapta vissza a lány a kezét. - Mit gondoltál,
59 III, XXXIII | örömében.~- Akkor jó - feküdt vissza a lány. - Nem kell beereszteni.
60 III, XXXIII | benne. Kérte a fiút, kísérje vissza, s ne haragudjon, hogy az
61 III, XXXIII | szája szélén. Ijedten kapta vissza a fejét. A lány lezárt szemhéja
62 IV, XXXIV | elbánni Galeriusszal, akinek vissza fogja adni a lányát. Õ azt
63 IV, XXXIV | princeps kívülrõl pöfögött vissza:~- Ne féltsd, lesz benne
64 IV, XXXV | hullott. A kereszténység vissza fog hanyatlani abba az elernyesztõ
65 IV, XXXV | Az azonban nem mosolygott vissza. Felállt, és keményen megszorította
66 IV, XXXVII | felelte rá. „De nem is jövök vissza többet, Aranymadaram.” „
67 IV, XXXVII | megsegítene. Más tart engem vissza, uram.~A beszéd kifárasztotta.
68 V, XXXVIII| kérdeztem! - hanyatlott vissza bosszúsan. - A kisfiút láttad-e?~
69 V, XXXIX | átfogta a vállát.~- Add vissza a fiamat, kérlek, Bion.
70 V, XXXIX | istenek adtak. Vegyenek vissza mindent, amit tõlük kaptam...~
71 V, XXXIX | eldobta magától.~- Vegyétek vissza ezt!~Az egész tömegnek egyszerre
72 V, XXXIX | keresztényekre!” Erre fordultak vissza, lóhalálában menekülve.~
|