Rész, Fejezet
1 I, IV | nobilissima. - Hidd el, kedves Maxentius, behunynám a szemem, ha
2 I, IV | Vesztettél! - tapsolt Maxentius, s a falon függõ viaszos
3 I, IV | csúsztatta.~- Megfojtasz, Maxentius - húzta oldalra a fejét
4 I, IV | és atyád, az augustus...~Maxentius elõregörnyedt, és megcsippentette
5 I, IV | Quintipor megtette a jelentést. Maxentius derûs arccal hallgatott,
6 I, IV | Arábiai nárdus - mentegetõzött Maxentius, és hozzákente fejét a lány
7 I, IV | igen? Szólhatnál neki, Maxentius, hogy itt is találna munkát.
8 I, IV | imperatort játszik! - zöldült el Maxentius arca. - Gyere, kívánjunk
9 I, IV | már le is hunyta a szemét.~Maxentius odadobta a skarlátot Quintipornak:~-
10 I, IV | párkányra dûlve, és mikor Maxentius kiért a házból, csípõsen
11 I, IV | az üzenetet a rabszolga.~Maxentius már indult is a lepellel.
12 I, V | imádsz engem, rabszolga? Maxentius és Varanes azt mondták,
13 I, VI | Mi is hallottunk róluk. Maxentius nagyon készült rájuk.~Galerius
14 I, VI | Galerius elnevette magát.~- Maxentius derék fiú, mi? De én nem
15 I, VIII | Galerius is megszorította Maxentius karját.~- Látod? Az istentelenek.~
16 I, XI | családunkra!~Visszhangot csak Maxentius adott, aki apjával szemben,
17 I, XI | be tudják a szemét kötni.~Maxentius elmondta az udvari orvos
18 I, XI | gyávák vagytok - kiáltotta Maxentius az öklét emelgetve. - Kérdezne
19 I, XI | a barbár törzsfõnököket.~Maxentius elvörösödve nézett az apjára.
20 I, XI | Énbelõlem? - horkant föl Maxentius, aki nem sértegetést várt
21 I, XI | Titanillát nem eresztette Maxentius. Belekapaszkodott, mint
22 I, XI | érdemes lesz! - biztatta Maxentius. - Venus övére mondom, érdemes
23 I, XI | másik szobrot üsse meg.~Maxentius a szokott szobrocskák helyett
24 I, XI | szántam neked - csípett Maxentius a nobilissima karjába. -
25 I, XI | forralnak.~- Kezdhetem? - nyúlt Maxentius a pohara után. - Akinek
26 I, XI | lenyelek belõle - nevetett Maxentius. - Hanem azért tessék, kezdjed!
27 I, XI | hullott vissza, hanem a Maxentius fejére és vállára.~- Ezután
28 I, XI | tartom elé - rázta le magáról Maxentius a borgyöngyöket, és most
29 I, XI | olyan puha? Nézem a hajad?~Maxentius széket tolt alá.~- Hát mégiscsak
30 I, XI | Fizetsz, caesar? - lépett oda Maxentius a nobilissimához. Átfogta
31 I, XI | princeps, akkorára már aludt. Maxentius hordozószékért tapsolt a
32 I, XIII | te fojtogatásod, mint a Maxentius ölelése - mondta fagyosan.~-
33 I, XV | rangját. Észrevette, hogy Maxentius is ott van a tömegben, amely
34 I, XVIII | csakugyan térdre borult.~Maxentius, Varanes, akikkel látta.
35 I, XVIII | minden percben kereshetnek. Maxentius és Genesius.~- A mimus? -
36 I, XVIII | ismered az államtitkokat. Maxentius kérésére tegnap visszavonta
37 I, XVIII | hangosan valamit, jönnek.~Maxentius nyerítése csakugyan közelebbrõl
38 I, XVIII | megismételhette volna a kérdést, Maxentius már átkapta a derekát.~-
39 I, XVIII | könyveket.~Quintipor kisietett, Maxentius ocsmány nevetéssel nézett
40 I, XVIII | rakom, istennõ - kacagott Maxentius, és egy borzas macskafarkat
41 I, XVIII | követtem el - vallotta meg Maxentius. - Mert macska képében,
42 I, XVIII | Barátom - vonta az ölébe Maxentius a nobilissimát -, ebben
43 I, XXI | ahol a császár megbízásából Maxentius és Constantinus várta, egyenesen
44 I, XXI | Constantinus és mögötte Maxentius kilépett a fülke ajtaján.~
45 II, XXII | férfi féltékenységével, akár Maxentius. Volt benne vakmerõség észrevenni,
46 II, XXII | ujjongott, mikor elképzelte Maxentius dühét, de mindjárt el is
47 II, XXIII | visszabújt a csatornákba. Itt Maxentius princeps nagyon hõsiesen
48 II, XXV | bújta Titanillával, aki Maxentius távollétében és a császárné
49 II, XXV | békéjét jelenti. Varanes - ezt Maxentius fecsegte a császárnak -
50 II, XXV | világszép nõ megõrzésére? Maxentius mellett döntött, akirõl
51 III, XXVIII | a perzsa király lánya. Maxentius hozza, hajójuk már a görög
52 III, XXVIII | amikor a császárné kiejtette Maxentius nevét. Azt ígérte, mikor
53 III, XXVIII | elmosolyodva legyintett:~- A Maxentius gondjai!~Titanilla most
54 III, XXVIII | megjegyzéseiddel, princepsem, míg Maxentius is hallhatja õket.~Quintipor
55 III, XXIX | személyesen kereste volna föl. Maxentius pedig - ettõl a gondolattól
56 IV, XXXIV | Alig csörömpölt be köztük Maxentius a kapun - aranyláncosan,
57 IV, XXXIV | a... minek is hívják?~- Maxentius.~- Leszedte a körmit, mi?~-
58 IV, XXXIV | üdvözletet szuszoghatott volna, Maxentius már megtaszította a vállát
59 IV, XXXIV | legöregebb. Ennyi maradt belõle.~Maxentius megcsörrentette a kardját,
60 IV, XXXIV | Kicsoda? - horkant fel Maxentius.~- Constantinus, a másik
61 IV, XXXIV | méltó gonosztevõ volt! - Maxentius azt hitte, örömet szerez
62 IV, XXXIV | türelmetlenül a királyok királyát.~Maxentius fölpillantott az ablakra,
63 IV, XXXIV | süvöltözted a nevét, caesar!~Maxentius elvörösödött, s hogy zavarát
64 IV, XXXIV | magyarázta aztán tovább Maxentius. - Nagy hiba volna Galeriust
65 IV, XXXIV | akkor a te gyermeked apja?~Maxentius néhányszor végigjárta a
66 IV, XXXIV | nem kívánom - fortyant föl Maxentius. - Én csak azt gondoltam,
67 IV, XXXIV | vércsék vijjogtak, hanem Maxentius nyerített.~- Lehetetlent
68 IV, XXXVII | lepittyesztette a száját.~- Ura? Maxentius? Úgy ura az, mint te! Hiszen
69 V, XXXVIII| közt, mint az õ oldalukról Maxentius. S lehet, hogy amennyit
70 V, XXXVIII| õróluk. S vajon nem éppen Maxentius kotyogott-e valamit, akinek
71 V, XXXIX | indult meg. Titanillának mint Maxentius feleségének, magának is
72 VI, XL | Diocletianusnak Galerius és Maxentius által megfertõztetett trónján,
|