Rész, Fejezet

 1       I,  III    |         pillangószárnyú emlékeit.~Mire a lovakat kivezették a hajóból,
 2       I,  III    |         fog játszani! S ki tudja, mire felnõ, mit határoz akkorra
 3       I,  III    |         emberek tömege álldogált. Mire odaértek, párosával egymás
 4       I,  V      |                                V.~Mire Quintipor fölért, a nobilissima
 5       I,  V      |      Quintipor ámulva hallgatott. Mire meg tudott volna szólalni,
 6       I,  V      |   értelmes fiú vagy! Hadd hallom, mire mondtad, hogy igen? Az övedre,
 7       I,  V      |           hogy szép legyek benne, mire megjön. De hát kinek legyek
 8       I,  VI     |         cihelõdött le a létráról.~Mire leért, már hallotta a magister
 9       I,  VII    |    senkinek sem szólt arról, hogy mire van kijelölve, fecsegéssel
10       I,  VII    |       Lehet, hogy nem lesz fogam, mire az igazi vadkant elejtem.
11       I,  VII    |      kézbõl kicsúszott a tojás, s mire Tages odaugrott, már szét
12       I,  VIII   |          a lovon ülõ Maximianust. Mire félkörben felsorakoztak
13       I,  IX     |            s arra számított, hogy mire az anya fölébred, vissza
14       I,  IX     | szakadékos parton a mély patakba. Mire õ kiszabadította magát a
15       I,  X      |    neveljék addig, míg érte küld. Mire szóbeszéd lett belõle, hogy
16       I,  X      |        simogatni, hogy megszokja, mire az övé lesz.~- Éppen ettõl
17       I,  XI     |  szentségesek, úgy látszott, hogy mire az almára kerül a sor, nem
18       I,  XI     |          neki, hogy a fiam tudja, mire való az ököl, s kinek kell
19       I,  XI     |       apja elé. Kicsit fújtatott, mire odaért vele.~Galerius nevetve
20       I,  XI     |          aztán lehunyta a szemét. Mire rászorította pióca-száját
21       I,  XII    |        világosodott az ég eresze, mire beértek az elhagyott faluba.
22       I,  XII    |          mi Urunk Jézus Krisztus!~Mire a nap fölkelt, a princeps
23       I,  XIV    |    elmondta neki, mit végeztek és mire készülnek a szent consistoriumban.
24       I,  XIV    |          se akart adót fizetni, s mire a chaos megszûnt, senki
25       I,  XVI    |         az isten emberét, úgyhogy mire bevitték a praefecturára,
26       I,  XVI    |     vonaglásai rögtön megszûntek. Mire Pantaleon odaért volna,
27       I,  XVI    |            Én mondom nektek, hogy mire a hold harmadszor megújul,
28       I,  XVII   |           benyitni a hálószobába, mire pedig az elõkerült, akkorra
29       I,  XVII   |      figyelmeztetni akartak. Hogy mire, azt nem tudta megmondani
30       I,  XVII   |      kelleténél tovább kereste, s mire visszatért, már megtörtént
31       I,  XVIII  |          fölkapta a papiruslapot. Mire észrevette tévedését, már
32       I,  XVIII  |      elsápadva a festék alatt is.~Mire megismételhette volna a
33       I,  XVIII  |          rekedt bõgését hallatta, mire a tehén odakullogott a kerítéshez.
34       I,  XIX    |    Odalent kellemes hûvös van, és mire feljövünk, akkorára elmúlik
35       I,  XX     |           kiáltotta királynak, de mire emberkort ért volna, akkorára
36       I,  XX     |           érchang elhalt volna, s mire ráadták a császárra a drágaköves
37      II,  XXII   |           még tele volt homokkal.~Mire kikrákogta magát, s lány
38      II,  XXIV   |     minden ajtót és ablaknyílást.~Mire a szertartást elvégezte,
39      II,  XXVI   |         Csorgott róla a verejték, mire hazaért a palotába. Már
40      II,  XXVI   |       egyik puszpáng-hattyú mögé. Mire föl mert egyenesedni, a
41     III,  XXVII  |          csúszkálást választotta. Mire leért, a fiú izgatottan
42     III,  XXVIII |        Ezt még nevetve mondta, de mire a fiú felöltötte a tógát,
43     III,  XXVIII |    Becsukta az ajtót retesszel, s mire Quintipor az ablak alá ért,
44     III,  XXIX   |    szívében ez a gyilkos indulat, mire visszaért a szépítõszeres
45     III,  XXX    |       lefelé a törmelékes lejtõn. Mire a lány jajgatva utánaszaladt,
46     III,  XXXI   |     csillagot?~- Majd megmutatom. Mire hazaérünk, feljön. Hat csillagból
47     III,  XXXI   |          tenyerébe a Cassiopeiát.~Mire beértek Bajaeba, csakugyan
48     III,  XXXII  |     valamit, de azért van még itt mire vigyázni. Ajánlta, nézzenek
49     III,  XXXII  |          lánnyal, és odaért vele, mire a fejük felett kigyúlt az
50     III,  XXXII  |           vadul, mint még sohase. Mire megszólalt, már el is ernyedt
51     III,  XXXII  |             Segítsek?~Lehajolt, s mire fölemelkedett, kis Tit már
52     III,  XXXII  |         benne más, csak fájdalom.~Mire beértek Bajaeba - hallgatagon,
53     III,  XXXII  |           mondta a fiú habozva.~- Mire van késõn? - törleszkedett
54     III,  XXXIII |           térdig elkopott a lába, mire elért egy falusi házhoz,
55     III,  XXXIII |       hogy ide nem jönnek többet. Mire leértek, teljesen elakadt
56     III,  XXXIII |  Megnézzük?~- Ha akarod, kis Tit.~Mire odaértek, már oszladozott
57     III,  XXXIII |           padra. Már hajnalodott, mire magához tért, és hazavánszorgott.~ ~
58      IV,  XXXIV  |        fátyol ellebbenését látta. Mire fölért, Hormizda már tükre
59      IV,  XXXIV  |       örülnöd kellene annak, hogy mire kikiáltanak caesarnak, akkorra
60      IV,  XXXIV  |          közt. Minden attól függ, mire szánta rá magát a császár,
61      IV,  XXXV   |    istenek haragja ne fenyegesse. Mire a jóslat beteljesedik, talán
62      IV,  XXXVI  |          rakatta tele a küszöbét, mire fölébredt, Egyiptomból hozatott
63      IV,  XXXVII |          víz. Kopp, kopp, kopp... Mire rájött, hogy a vánkosban
64      IV,  XXXVII |          libellust húzott elõ, de mire szétnyithatta volna, Quintipor
65      IV,  XXXVII |        még, s jól elhaladt a nap, mire Róma legrégibb hídján, a
66      IV,  XXXVII |  rablóvezér állt a praetor elõtt.~Mire befurakodott a terembe,
67       V,  XXXVIII|        kérdésbõl állt, hogy ugyan mire is akart gondolni az elõbb?
68       V,  XXXVIII|         letérdelve köszöntötte.~- Mire a hold feljõ, legszentebb
69       V,  XXXIX  |        rohantában találkozott. De mire hazaért, fájdalma lecsillapult,
70      VI,  XL     |        gyilkosán, a sötétségen, s mire neki is meg kell halni,