Rész, Fejezet
1 I, I | mert farkát veszélyben érezte, szemtelen volt és vakmerõ.
2 I, I | Nonnus a torkához kapott, úgy érezte, mindjárt megfullad.~- Szaladjatok
3 I, III | birodalomnak császára.~Róma úgy érezte, ilyen megszégyenítés nem
4 I, III | sokkal nagyobb volt, semhogy érezte volna, hogy parancsot teljesít,
5 I, III | de õ is könnyebbülésnek érezte, hogy az elûzött elsõ feleség
6 I, III | évében Diocletianus szükségét érezte a személyes összejövetelnek,
7 I, V | nobilissima - mondta dadogva.~Érezte, illene azt mondani, hogy
8 I, V | neki feltûnõ.~Quintipor úgy érezte, mintha megmarkolták volna
9 I, V | csöndes csillagok alatt. Úgy érezte, mintha valamelyik a fejére
10 I, VII | minden tettében-vettében érezte. Nemcsak cselekedeteiben,
11 I, VII | megtették már, akiknél nem érezte alacsonyabbnak magát. Pertinax
12 I, VII | Carinust kellett eltaposni, érezte Diocletianus, hogy az istenek
13 I, VII | volna magát, de eddig sohase érezte, mintha köze volna más emberhez.
14 I, VII | volna a helyében, mégis úgy érezte, nem bírja tovább hallgatni.
15 I, IX | volna megmondani, miért. Úgy érezte, hogy a világ összeszorított
16 I, IX | mondta simogatóan. Most már õ érezte szükségét annak, hogy vigasztalja
17 I, X | ember kényelmetlenségét érezte, ha négyszemközt volt önmagával.~
18 I, XI | ahogy rájuk nézett. Most úgy érezte, hogy õ se fél az apjától.
19 I, XIII | kipihent. A szívét is üresnek érezte, és ennek örült. Szerette
20 I, XIII | torkára tette a kezét. Az érezte a rettentõ ujjak hegyében
21 I, XV | vagyok üvegbõl, Gránátvirág.~Érezte, hogy a fiú karja megrándult
22 I, XVI | pedig még nagyobb szükségét érezte az égi kegyelemmel való
23 I, XVIII | napsütésben az õ aranyfényét érezte. Nemcsak a pálmák, a sirályok,
24 I, XVIII | annál elhatalmasodottabbnak érezte, mentõl többször volt együtt
25 I, XVIII | nobilissimától, csak mindig úgy érezte, hogy sírhatnékja van valamiért,
26 I, XVIII | szorult el a szíve, ha úgy érezte, hogy nem sikerül lenyelni
27 I, XVIII | mint én. Fáj?~Quintipor úgy érezte, meg kell halni a gyönyörûségtõl,
28 I, XIX | Lactantius. Mintha keserûnek érezte volna Heptaglossus hangját.~-
29 I, XX | szorosabban magához ölelte. Érezte szívén a szíve dobogását.
30 I, XX | csak a kegyetlen fájást érezte lábafejében, a notarius
31 II, XXII | szégyenkezõen is, dacosan is. Érezte, hogy súlyosabb vétket követ
32 II, XXII | rettegésnek, és biztosabbnak érezte magát, hogy a keresztény
33 II, XXII | elzsibbasztotta volna, még érezte, hogy a fiú ki akarja magát
34 II, XXII | szemmel láthatóan nagyon jól érezte magát. Azon mesterkedett,
35 II, XXII | Kiáltani akart, de úgy érezte, nem bírja szétnyitni a
36 II, XXII | Tifonnak is mondatik. Úgy érezte, neki köszönheti, hogy elõször
37 II, XXII | keresztény isten adósának érezte volna magát. Így azonban
38 II, XXIII | volt császárnak. Mindig úgy érezte magában, hogy az a legszebb
39 II, XXIII | fiával. A szíve nem jó, azt érezte õ maga is. Az elõbb még
40 II, XXIV | arcokon, nem az égõ hús szagát érezte, hanem mennyei rózsák illatát,
41 II, XXIV | császárnak, ez esetben úgy érezte, kötelessége az engedelmesség.
42 II, XXV | anyát, mint a császárban nem érezte meg az apát, mint attól,
43 II, XXV | merte, a másikat idegennek érezte. Milyen színû ruha áll neki
44 II, XXVI | szívére szorított kezével érezte, mind átnedvesedett a mellén.
45 II, XXVI | válaszolni, pedig keserûnek érezte a ciprusi fügét. Hirtelen
46 III, XXVII | gyászt, mindig támadásnak érezte a lány vidámságát, s csak
47 III, XXVII | ragaszkodott hozzá, mihelyt azt érezte, hogy el akarják tőle venni.
48 III, XXVII | vagy a fiú mer késni, de érezte, hogy a rosszkedv erőt vesz
49 III, XXVIII | osztogatott neki parancsokat. Érezte, hogy elérte a célját, mert
50 III, XXVIII | hálát sugárzott vissza. Úgy érezte, többet kapott, mint várt,
51 III, XXIX | felrakatni. A császárné érezte, hogy még a szíve is elsápadt.
52 III, XXX | a fiú száját a tenyerén érezte, és ujjait belefúrta a hajába.~-
53 III, XXX | könnyeket, mert a szerelem savát érezte bennük. De õ maga sohase
54 III, XXX | holnappal. Fel se nyitom.~Érezte a fiú válla rándulásán,
55 III, XXXI | és szájon csókolta. Úgy érezte, tartozik neki ezzel a jóvátétellel
56 III, XXXI | kisfiú? Édes uram.~A fiú úgy érezte, hogy ezért a percért érdemes
57 III, XXXI | a lejtõsödõ utcán. A fiú érezte, hogy a lány megint reszket.~-
58 III, XXXII | De Quintipor pehelynek érezte volna a ruhát akkor is,
59 III, XXXIII | lefogyott vállait a fiú. Érezte, hogy görcsös zokogás is
60 IV, XXXVII | hanem talán Capitolium.~Érezte, hogy valami bolondot mondott,
61 IV, XXXVII | hermával.~- Szapphó!~Valahogy érezte, hogy ez csak álom lehet,
62 IV, XXXVII | Trulla? - Quintipor a bordáin érezte verni a szívét.~- Ejnye
63 IV, XXXVII | Quintipor. Az ólnak nem érezte semmi szagát; mikor megtudta,
64 V, XXXVIII| lázasan forró kezét. Úgy érezte, ez a rejtélyes, vézna kis
65 V, XXXVIII| maradt ráhajolva, míg azt nem érezte, hogy hidegülõ kezei lecsúsznak
66 V, XXXIX | nobilissima halálát, hogy úgy érezte, elnézheti neki ezt a kis
67 V, XXXIX | szaladván a várt hajónak. Érezte, hogy ha mindent kockára
68 V, XXXIX | is gondolt, de azért úgy érezte, meg tudná fojtani. De ez
69 VI, XL | nevethetnékje. Mindenki érezte, hogy nem egy ember, hanem
|