Rész, Fejezet
1 I, I | micsoda megszólítás illet engem a Notitia Dignitatum szerint?~
2 I, I | Fölvágott fejjel ordította:~- Engem nem etet, hát mért tudnám!
3 I, II | haragítja az isteneket.~- Engem ne félts - mosolygott Bion -,
4 I, II | köldökzsinórodat, hogy így elhagyj engem?~A fiú nevetve szaladt föl.~-
5 I, IV | mondom, kis gézengúz, hogy engem még a fiús hangoddal se
6 I, V | nevetve a nobilissima. - Engem is elõbb-utóbb rabnõnek
7 I, V | Az apámék onnan jöttek. Engem csak most hozott ide Bion.~-
8 I, V | ott? Szolgája voltál?~- Engem mindenfelé magával vitt.
9 I, V | akkor én szégyellem magam. Engem senki sem neveltetett. Én
10 I, V | Nem hallottad még, hogy engem a vad nobilissimának hívnak?
11 I, V | emelkedõ holdnak.~- A te Bionod engem is istenkáromlónak mondana.
12 I, V | félrebillentette a fejét.~- Nem imádsz engem, rabszolga? Maxentius és
13 I, V | princeps a szállása körül. Ha engem meglát, az nem lesz neki
14 I, VI | szivárogtak a könnyek.~- Engem biztatnak örömmel? - tördelte
15 I, VI | kérdezte:~- Mért bántasz engem, Valeria?~- Én bántalak?
16 I, VI | kértelek?~- Nem sajnálsz.~- Hát engem ki sajnál?~- Te még fiatal
17 I, VI | életre hoztad. Kövess tehát engem!~Pantaleon az Isten kezét
18 I, VI | Valeria sírt fel.~- Hát engem ki gyógyít meg? Melyik isten?~-
19 I, VI | Melyik isten?~- Az, aki engem ideküldött. A ti isteneitek
20 I, IX | étvágyat.~- Te? Hát én? Engem nem kíván?~- Teveled beéri
21 I, IX | mágusa. Orvos. Õ állított engem lábra. Nem bánod, hogy õ
22 I, X | nemet.~- Pedig te láttál engem, csak nem néztél meg. Én
23 I, XI | emelgetve. - Kérdezne meg csak engem!~Constantius eddig nem szólt.
24 I, XI | fizetek.~- Ha te nyersz, engem nyersz meg. Ha én nyerek,
25 I, XII | Minervinát.~- Ne félj, lányom! Engem azért hagyott el az Isten,
26 I, XII | ördögök elõtt esküdtem. Engem Juno Domiduca oltalma alá
27 I, XV | Titanilla toppantott.~- Engem ne sajnálj, mert nem vagyok
28 I, XVI | Antiochiát.~- Nem, mert vár engem. Csak holnap hajnalban indul
29 I, XVI | a maga fekete kosait.~- Engem az Úr küldött követül püspökötökhöz -
30 I, XVII | nyomta az iszapba: Kövess engem!~Csóválod a fejedet, öreg
31 I, XVII | te voltál. Arra méltatott engem, hogy velem írassa meg az
32 I, XVII | afféle curiosusszá tett engem az isteni dolgokban, s azt
33 II, XXII | keresel. Az öreg kiásott engem, mert én már majdnem elértem
34 II, XXII | odábbrántotta a tûztõl.~- Hagyj engem - szabadította ki magát
35 II, XXII | és mérgesen kérdezte:~- Engem akarsz megjutalmazni az
36 II, XXIII | urára.~- Diocles! Ne bánts engem az isteneiddel, akik elvették
37 II, XXVI | látott rajta.~- Ne félts engem, Trulla a maga meleg pólyájába
38 III, XXVIII | mosolygott keserûen a lány. - Engem csak szeretni kell, gondol
39 III, XXVIII | nem jössz?~- Nem, szívem. Engem nem vár oda vissza senki.
40 III, XXIX | akarok még lenni. Megértesz engem, Maxitanilla?~Olyan zavarban
41 III, XXX | rá.~- És mióta szeretsz engem, kis Tit?~A lány a szájára
42 III, XXX | Mindjárt elfáradok, és akkor engem ölbe kell venni!~- Akkor
43 III, XXX | rézpénzbe kerül? Kinek nézel te engem, hogy ilyen szégyenbe mersz
44 III, XXXI | nobilissima? Nem ajánlom, hogy engem féltegess, kicsi drágám!
45 III, XXXI | most se hiszed el, hogy engem nem lehet félteni, akkor
46 III, XXXI | mozdulatot tett.~- Nézzetek meg engem. Én a Manliusok nemzetségébõl
47 III, XXXI | hagyott az anyámra, meg engem. Beállt kereszténynek, a
48 III, XXXI | haragudj, testvér. Úgy lehet, engem is etettek a vagyonodból.
49 III, XXXI | Tit, hát nem szeretsz már engem? - ölelte át a fél karjával
50 III, XXXII | te is szerettél már akkor engem? Õszintén, kisfiú! Nekem
51 III, XXXII | ha elmégy? Ki melegít föl engem, ha elhagysz? Nem érted,
52 III, XXXIII | hogy ha beeresztem, még engem is megcsókol örömében.~-
53 IV, XXXIV | is centurio volt -, mikor engem ruháztak fel a szõlõvesszõvel.~-
54 IV, XXXIV | az én feleségemnek?~- Nem engem csókoltál. Titanilla nevét
55 IV, XXXIV | És hogy neki kell majd engem Nikomédiába kísérni az udvarhoz,
56 IV, XXXIV | lesz még akkor. Megértesz engem, istennõ?~Hadarva beszélt,
57 IV, XXXV | hogy erre tartogatott. Engem választott ki eszközének
58 IV, XXXVI | az orrod, ne hazudj! Nem engem kerestél, nem engem ettél,
59 IV, XXXVI | Nem engem kerestél, nem engem ettél, nem engem ittál.
60 IV, XXXVI | kerestél, nem engem ettél, nem engem ittál. Húsból és vérbõl
61 IV, XXXVI | ismertelek. Te már ismertél engem, a te szíved már járt egy
62 IV, XXXVI | te azért mégis elárultál engem, aki csak álom vagyok, azért,
63 IV, XXXVII | tudtam, hogy Te hogy szeretsz engem. Most már te is tudod?~-
64 IV, XXXVII | semmit. Akkor aztán megint engem vettek elõ, mit tudok. Megmondtam
65 IV, XXXVII | kimentette a hullámokból, az engem is megsegítene. Más tart
66 IV, XXXVII | is megsegítene. Más tart engem vissza, uram.~A beszéd kifárasztotta.
67 V, XXXVIII| vad nobilissima voltam. Engem mindenki szeretett, de ti
68 V, XXXVIII| tudlak szeretni. És ha te is engem, akkor bizonyítsd be. Mondd
69 VI, XL | csikorgott. De te is érts meg engem, rhetorom. Látod, én is
|