Rész, Fejezet

 1       I,  I     |      alapja a római birodalom­nak. Elõször van a legszentebb szentséges
 2       I,  I     |             vagyis jupiterinek is. Elõször azért, mert eredetét az
 3       I,  IV    |              Az aranyamat, drágám! Elõször nem Varanes csókolt meg,
 4       I,  V     |            mi történt vele, amikor elõször hallotta. A barnuló alkonyatban
 5       I,  V     |       lábujjhegyen suhant el. Most elõször nem volt kedve beszélgetni
 6       I,  VI    |         ijesztõen mély volt. Mikor elõször érte a császárnét, halottnak
 7       I,  VI    |  Mnesterrel, a püspökkel. Az orvos elõször kuruzslónak gondolta a püspököt,
 8       I,  VII   |         akkor Diocletianus, amikor elõször járt itt minden sejtelme
 9       I,  VII   |          más vadra, csak vadkanra. Elõször csodálkoztak rajta és kinevették,
10       I,  VII   |         égették le, szentséges úr. Elõször elvitték az olajütõmet,
11       I,  IX    |            szívtelenségét is. Most elõször életében szánta, bár nem
12       I,  IX    |       mondja, hanem kereszténynek. Elõször azt hittük, részeg, de aztán
13       I,  IX    |         Odaállt a fiú elé, és most elõször nézett a szemébe. Quintiport
14       I,  X     |            amikor tizenhat év után elõször érezhette a fiú mellett,
15       I,  XI    |        nõcselédet vezetett be, aki elõször arcra borult Theodora elõtt,
16       I,  XI    |     asszonnyal? Mióta ideérkezett, elõször szólt hozzá maga jószántából.~-
17       I,  XII   |            akivel most találkozott elõször közelrõl.~Mnester és Minervianus
18       I,  XIV   |           ember feltápászkodott, s elõször is hálát adott az isteneknek,
19       I,  XV    |        voltam. Akkor láttam ilyent elõször. Fehér volt és ártatlan
20       I,  XVI   |        kötelessége teljesítésében. Elõször, láttam, megrontotta a ti
21       I,  XVI   |     érdemesnek az Isten. Legtöbben elõször láttak olyan embert, akit
22       I,  XVII  |          szemünk, és azt látta meg elõször, hogy a semmi feketéllik
23       I,  XVII  |            még a császár volt, aki elõször is a soros kubikulariust
24       I,  XVIII |     tetején aranykorong ragyogott. Elõször azt hitte, valamelyik halhatatlan
25       I,  XX    |     bocsátani a kegyelmét kérõket. Elõször Lactantiust parancsolta
26       I,  XX    |          az antiochiai este, mikor elõször látta a hihetetlent, a síró
27       I,  XX    |        csöndben várták, kit szólít elõször a nomenclator. Õ maga is
28       I,  XXI   |   megkötözve közös rejtekhelyükön. Elõször azt mondta, a lelkiismerete
29       I,  XXI   |           aki a nikomédiai palotát elõször fölgyújtotta, hogy gyûlölt
30      II,  XXII  |           semmi köze hozzá. A lány elõször arcátlannak találta a rabszolgát,
31      II,  XXII  |           volt igaza! Akkor, mikor elõször szólt a titán lányáról,
32      II,  XXII  |        nehezen nyiladozó szemével. Elõször az tûnt föl neki, hogy a
33      II,  XXII  |      érezte, neki köszönheti, hogy elõször ragyognak rá a gyermeke
34      II,  XXIII |           végig az egész váro­son. Elõször csak azt zúgták, hol a császárné.
35      II,  XXIV  |       könnyeit, békecsókot váltott elõször a püspökkel, aztán mindazokkal,
36      II,  XXV   |           De kit küldjön követnek? Elõször Constantinusra gondolt,
37      II,  XXV   |       Antonius az alatt ölelte meg elõször végzete asszonyát. Háromszáz
38      II,  XXV   |       szerelmest összehozott, akik elõször azt próbálták ki, hogy ketten
39      II,  XXVI  |           megállt, belátott rajta. Elõször elkapta a fejét, a nobilissima
40     III,  XXVII |        Róma praefectusa. Most jött elõször Bajaeba, s már nagy fogadásokat
41     III,  XXVIII|       indokolatlan. A caesar lánya elõször fogja látni, amint rabszolga­
42     III,  XXVIII|         Titanilla most szólalt meg elõször. Csak aki a szeme hideg
43     III,  XXVIII|           egészen betelem? Nézzem!~Elõször a tenyerét, aztán a száját
44     III,  XXIX  |          jeges vizet csepegtettek, elõször lábait, azután karjait vágták
45     III,  XXIX  |   császárné, aki eznap festette ki elõször magát, ezen a napon beszélt
46     III,  XXIX  |        magát, ezen a napon beszélt elõször könnyelmû nõkrõl.~Titanilla
47     III,  XXIX  |           de leborult, és életében elõször megcsókolta az augusta lábát,
48     III,  XXX   |            váratlanul kapták, hogy elõször szinte azt se tudták, mit
49     III,  XXX   |       mindenkinek megmutatták, aki elõször érkezett Bajaeba. Elrontotta
50     III,  XXXI  |         lehet egyedül leereszteni. Elõször azért, mert eltéved akkora
51     III,  XXXII |      szék-csillag. Kinek szánta az elõször trónusul? Maxentiusnak?
52     III,  XXXII |      verset írat? Fölháborodásában elõször nem jutott eszébe, hogy
53     III,  XXXII |            színébõl? Ki látta tõle elõször azt a mozdulatot, amellyel
54     III,  XXXIII|     skarlát takarónak, amely alatt elõször látta az antiochiai szent
55     III,  XXXIII|            alól patakzott a könny. Elõször, amióta ismerték egymást.~-
56      IV,  XXXIV |       leereszkedés se zavarta meg. Elõször a barátságosan mosolygó
57      IV,  XXXV  |      szaporodott a szentek serege.~Elõször görnyedve elhallgatott,
58      IV,  XXXV  |   asztalánál.~Hosszú idõk óta most elõször játszott valami mosolyféle
59      IV,  XXXVI |        Mért van akkor ilyen csönd? Elõször hátranézett, mert a felsõ
60      IV,  XXXVII|           hermának elevenedett meg elõször a szeme, azután a szája
61      IV,  XXXVII|          hogy el ne tántorodjon, s elõször hervadt le szájáról a mosoly.~-
62      IV,  XXXVII|        Csak száraz ajkai mozogtak. Elõször harminc aureusra becsülte
63       V,  XXXIX |        ágyára kényszerítelek, ahol elõször láttad.~De csak könyörgés
64       V,  XXXIX |      tõrével - õ már régen ismeri. Elõször Antiochiában találkozott
65       V,  XXXIX | megzörgették az ajtót, nyilván nem elõször már.~A matematikus odaugrott.
66       V,  XXXIX |        hoznunk õket. Segíts nekem.~Elõször a dolgozószobába mentek.
67       V,  XXXIX |           A császárné most öltötte elõször magára a gyászt.~- Prisca! -