Rész, Fejezet

 1       I,  I     |    Naissusban, úgy hívják, hogy a „fehér asszony”. Ha a haja hófehér
 2       I,  I     |            milyen furcsa, hogy õ a fehér asszony, az ura meg a fehér
 3       I,  I     |        fehér asszony, az ura meg a fehér caesar. Constantius Chlorus.~-
 4       I,  I     |          Pyrargus. - Constantius a fehér caesar, Galerius meg a vörös
 5       I,  I     |      széles bíborszegélyt viselnek fehér tógájukon, továbbá fekete
 6       I,  III   |          partra, szokott egyszerû, fehér tógájában, kicsiny kísérettel.
 7       I,  IV    |           vérpiros száj a keskeny, fehér áll felett. A széles, arany
 8       I,  IV    |         meg a lány hangja, míg kis fehér keze a kötelékkel veszõdött. -
 9       I,  IV    |          az eperszín selyemkhiton, fehér bõrén ott vöröslöttek a
10       I,  IV    |           azt a törlõkendõt! Azt a fehér selymet az asztalról!~Megtörölte
11       I,  V     |      erkélyt körülfutó klematiszok fehér bóbitáit fujkálta bele a
12       I,  V     |        szemét. Látta a nobilissima fehér vállát és rajta a perzsa
13       I,  V     |           rátágult a holdra, amely fehér csillámokat tört benne,
14       I,  VI    |        rabszolga, aki elõtte ment, fehér hajú öregember, arcára borult,
15       I,  VI    |            felvette a katechumenek fehér ingét. Miután pedig megkapta
16       I,  VI    |       lógatva a kezében, amelyeken fehér virágcsillagok közt mosolyogtak
17       I,  VII   |          özvegy gyûrûs, karpereces fehér karja kinyúlt a könnyû selyemfüggönyök
18       I,  VII   |           kopasz öregember, akinek fehér szakálla több helyen le
19       I,  X     |       betakarta az oltárra rejtett fehér gyolccsal, és jobb karját
20       I,  XII   |      Hajnalra mi is ott leszünk.~A fehér caesar csöndes szomorúsággal
21       I,  XII   |       támasztott fakereszt. Elõtte fehér hajú asszony térdelt hófehér
22       I,  XII   |   kiáltotta el magát a princeps.~A fehér hajú asszony meg se rezzent.
23       I,  XII   |       kellett sokáig várakoznia. A fehér asszony keresztet vetett,
24       I,  XII   |         fekete fátyollal letakart, fehér haj üde arcot vett körül,
25       I,  XII   |          meghajlította a térdét. A fehér asszony nem mondta neki,
26       I,  XII   |           a lány át merte ölelni a fehér asszony térdeit, és arcát
27       I,  XII   |       Antiochia püspöke lépett be, fehér fejérõl hátravetvén a csuklyát.
28       I,  XIII  |            nyomát az arcán. A bõre fehér volt és friss, a szeme fényes
29       I,  XIV   |         véleményed, Constantius?~A fehér caesar, Helenára és Minervinára
30       I,  XV    |       Akkor láttam ilyent elõször. Fehér volt és ártatlan szemû,
31       I,  XV    |         tûcske tövig beleszaladt a fehér karba, nagy, sötét vércsöppet
32       I,  XVI   |      körülötte a szentek tündöklõ, fehér tógás seregét.~Az ének megnyugtatta
33       I,  XIX   |        sárga cingulussal átkötött, fehér tóga.~- Biztos vagy benne,
34       I,  XXI   |            el Antiochiából a szent fehér asszony anyai karjaiba,
35      II,  XXII  |         temploma karcsú oszlopához fehér hátát Hathor, a szelíd szemű
36      II,  XXII  | mellbimbóit is eltakaró, elvadult, fehér szakállal. Azon kívül nem
37      II,  XXII  |             kegyelmüknek is.~Ötven fehér tinó vérével fizetett nekik
38      II,  XXII  |       neked dicsõség!~Másnap ötven fehér tinót áldoztatott a császár
39      II,  XXVI  |            tût Antiochiában. Olyan fehér volt a karja, mint Batseba
40      II,  XXVI  |       vigasztalódj, nem volt olyan fehér a karja, hogy fehérebbet
41     III,  XXVIII|      parancsot reggel, hogy estére fehér díszruhát öltsön, mert vendégek
42     III,  XXVIII|       mellé öntötte a bort, a maga fehér díszruhájára. Constantius
43     III,  XXVIII|            vagy-e már?~Egy dobozka fehér port hozott be Trulla, egy
44     III,  XXIX  |           csóválta meg Constantius fehér fejét -, neki már hetek
45     III,  XXXI  |         nem tetszik, vakuljon meg.~Fehér márványoltár állt a piac
46     III,  XXXI  |           mint a zafírral borított fehér elefántcsont. Meg hogy virág
47     III,  XXXI  |         ember vagyok - csikorgatta fehér farkasfogait a vállalkozó. -
48     III,  XXXI  |         még.~- Te, mindenütt ilyen fehér a te bõröd? Bona Deára!
49     III,  XXXI  |             piros zsinórja. Alatta fehér selyem­darabkára írva karminnal
50     III,  XXXII |         csípett bele éhesen a lány fehér ujjaiba. Öt fehér és két
51     III,  XXXII |           a lány fehér ujjaiba. Öt fehér és két fekete.~- A feketék
52     III,  XXXII |      jártak, észre se vették, hogy fehér szélû, fekete felhõbástyák
53     III,  XXXIII|          Trullának. Csokrok piros, fehér és kék bogyókból, sárga
54     III,  XXXIII|      Sáfrányszínû ruhában, ~Piros, fehér lovával ~Nem jár az ég keletjén, ~
55     III,  XXXIII|           egyszer Quintus, s a Tit fehér kezét is látta a kertész
56      IV,  XXXIV |          meg, s római ruhájában, a fehér nyakát szabadon hagyó, feltûzött
57      IV,  XXXIV |           messzirõl, de az egy kis fehér árnyék volt, nem az õ aranyfényû
58      IV,  XXXV  |            az arany-ezüst edény, a fehér kenyér, a meleg fürdõ és
59      IV,  XXXVI |            Párisz õrzött, nyúlánk, fehér testû, szép ifjú, keskeny
60      IV,  XXXVI |          mögött. A bokáig érõ, bõ, fehér inget, amit szerepe kívánt,
61      IV,  XXXVI |            patakokban öntötte el a fehér inget. Fejét égnek szegezve,
62      IV,  XXXVII|      rózsaszínûbb, nem ilyen hideg fehér, de valami rokonságnak kell
63      IV,  XXXVII|       isten kertjébe, aki piros és fehér mákvirágok álomtejét csorgatja
64       V,  XXXIX |      fölött a kis cserekereszttel, fehér nyakán a bárdvágás bíborszalagjával