Rész, Fejezet

 1       I,  I      |         hát mért tudnám! Én etetem õt a kullancsaival együtt.
 2       I,  II     | fohászkodott hozzá, hogy vegye fel õt is a karjára, az óriás fel
 3       I,  III    |           csak annyit felelt, hogy õt olyan barbárok közé küldte
 4       I,  III    |           már szabados volt, mikor õt szülte. Az apja az az altiszt,
 5       I,  V      |           csak az apám tudja, hogy õt az öreg Romula magától Mars
 6       I,  V      |            állt elõtte, bizonyosan õt várta vele. De eszébe jutott
 7       I,  VI     |         istenekhez. Annyiban, hogy õt egyáltalán nem lehetett
 8       I,  VI     |         volt, s Isten maga vezette õt az igazság útjára. Már sok
 9       I,  VI     |     elcsodálkozott azon, hogy most õt hívták a császárnéhoz.~-
10       I,  VII    |       elfordulva a méltatlanoktól, õt ültették asztalukhoz, megparancsolva
11       I,  VII    |          errõl a helyrõl indította õt el azon az úton, amely a
12       I,  IX     |         néha elkeserített az, hogy õt hivatala a házasélet lehetõségétõl
13       I,  IX     |          kertész fia. Akarod látni õt is? Hiszen a te rabszolgád,
14       I,  IX     |        Quintus megvakarta a fejét. Õt se nem küldték, se nem marasztalták.
15       I,  X      |             ez a dolog nem érdekli õt - rázta hevesen a fejét
16       I,  X      |          meg. A papok is gyûlölték õt, de nem tehettek ellene
17       I,  X      |           a fiúért tett, és amivel õt szolgálta, a császárt és
18       I,  XII    |            a princepsre. A gyertya õt magát is megvilágította.
19       I,  XIII   |     megrontották. De nem gyûlölöm. Õt nem. Menjen haza Salonába
20       I,  XIV    |           foglalkoztatják, amelyek õt. Azt felelte, hogy a keresztények
21       I,  XIV    |       színed elé, hallgassátok meg õt!~Egy hórihorgas, fekete,
22       I,  XIV    |           fejszékkel szétverték, s õt magát, a szentély papját
23       I,  XVI    |     püspöke is, aki szerette volna õt véleménye megváltoztatására
24       I,  XVI    |        fölkérte Ammoniust, kövesse õt a gyülekezetbe. Úgyis õsi
25       I,  XVII   |         vak püspök nem tudta, hogy õt kereszteli meg. Annál feltûnõbb
26       I,  XVIII  |           papja volt az apjának, s õt, aki csak görögül tudott,
27       I,  XVIII  |           a nobilissima is szereti õt, s hogy azt meg is lehetne
28       I,  XX     |       azzal a lándzsával, amellyel õt felfeszítették. A legveszedelmesebb
29       I,  XXI    |         hogy a birodalom kitagadja õt magából, és kiveszi a törvények
30       I,  XXI    |       Quintus testvére! Ez fogadta õt ezzel a zagyva üdvözlettel
31      II,  XXII   |          találta a rabszolgát, aki õt meg merte csalni. Vele azt
32      II,  XXII   |        széttépdesi a férfiakat. De õt, a rabszolgát nem lehet!
33      II,  XXII   |            a caesar lányának, hogy õt nem abból a fából faragták,
34      II,  XXII   |            gondolt, hogy befogadja õt is a birodalom istenei közé,
35      II,  XXIII  | asszonyoknak való új istenhez, aki õt is majdnem félrevezette,
36      II,  XXIV   |      szerzett arra, hogy hittársai õt tekintsék igazi fejüknek
37      II,  XXIV   |         áldozott húsból: „vetem én õt a betegségnek ágyába szorongattatásának
38     III,  XXVII  |          sújtotta Keüx hajóját, és õt magát a tengerbe halatta.
39     III,  XXVII  |         császár bizalmasának tudta õt; s ezért mindig másra terelte
40     III,  XXVIII |       szenvedni. S akkor úgy fogja õt a karján ringatni az õ drága,
41     III,  XXIX   |       ajánlatot is fog tenni, hogy õt is kiszépíti, mégpedig kedvezményes
42     III,  XXIX   |  Flaviusokat azzal erõsíteni, hogy õt sápadtnak lássák.~Barátságos
43     III,  XXIX   |            Neki el kell utaznia, s õt a nobilissimának bocsátja
44     III,  XXX    |           a szatírral együtt tudja õt elképzelni? Valamikor átcikázott
45     III,  XXXII  |             aki nyílversenyben még õt is legyõzte.~Nem értették
46     III,  XXXII  |       kérte az istennõt, hogy vagy õt tegye férfivá, vagy azokat.~-
47      IV,  XXXIV  |     legjobb volna az, ha adoptálná õt. Maximianus bízik benne,
48      IV,  XXXIV  |           selymeket látott, azokba õt öltöztette, a Vicus Sandalarum
49      IV,  XXXIV  |           a piros-kék anagallisok, õt etette a görög szigetek
50      IV,  XXXIV  |          az Alpesek sajtjaival, és õt itatta az édes chiosival.
51      IV,  XXXV   |      titkos reményt táplálta, hogy õt is rátereli az igazság útjára,
52      IV,  XXXVI  |          vájkálni?~Mi volt az, ami õt Hormizdához hajtotta? Mért
53      IV,  XXXVI  |       emlékeztette kis Titre. Csak õt ette, itta, fülével, szemével,
54      IV,  XXXVI  |       átölelve, hogy tisztítsa meg õt, és lelkét tegye olyan fehérré,
55      IV,  XXXVII |          küldött?~- Dehogy! Hiszen õt magukkal vitték a császárék
56      IV,  XXXVII |           Igaz, hogy Aphrodité nem õt kereste, hanem egy bizonyos
57       V,  XXXVIII|        korával jár, méltóvá teheti õt az asszonyok becsülésére,
58       V,  XXXVIII|    tanácskozott, aki megerõsítette õt elhatározásában. A madár-
59       V,  XXXVIII|           Egyetlenegyszer életében õt is nevezték testvérüknek
60       V,  XXXIX  |       bejutni még neki magának se. Õt se fogadta reggel, amikor
61       V,  XXXIX  |          Nem is gondolt arra, hogy õt is szólíthatja valaki embernek
62       V,  XXXIX  |      követelnek a kormányzásban, s õt akarják rákényszeríteni
63      VI,  XL     |            éveken keresztül láttam õt a salonai palota legelhagyatottabb