Rész, Fejezet

 1       I,  I      |         folyosókon. Nonnus azonban már megint fönt ült a katedrán.~- A
 2       I,  III    |          gazdagságom volna. Palotám ma megint szegény és üres, s én ma
 3       I,  IV     |                nem tudta olvasni, mert megint csengett az ezüstserlegbe
 4       I,  IV     |          Nemcsak játékból, ugye?~- Már megint kezded, princeps? - most
 5       I,  IV     |                 mit akar a vén eunuch? Megint csípett nekünk valami takaros
 6       I,  V      |                  Furcsa név - kacagott megint a lány. - Ez ugye, Quintus
 7       I,  V      |                 csókolgatni a kezét.~- Megint rajtad a rontás, gyönyörûségem?
 8       I,  V      |              ha kívánná, de nem merte. Megint megképzett elõtte a földön
 9       I,  V      |             majd csak akkor viseld, ha megint Hellaszban élsz.~Körülnézett,
10       I,  VI     |             izgalmaival, a beteg lélek megint elernyedt. A démon a szokott
11       I,  VI     |             orvos vagyok.~Az öregember megint arcra vágta magát, mint
12       I,  VI     |               anyját. - Ugye, most már megint a kislányod vagyok, s ezután
13       I,  VIII   |                 hogy legszebb mondatai megint úgy szállnak el, mintha
14       I,  XIII   |               olyan tiszta gyerekszem. Megint elõvette a tükrét, és egy
15       I,  XIII   |          Nyugodtan kezdte, de most már megint ordítva beszélt, homlokán
16       I,  XV     |               te nem tudsz vért látni. Megint rosszul leszel, mint múltkor?~-
17       I,  XVI    |            odaért volna, akkorra már õ megint az emelvényen állt, és folytatta
18       I,  XVII   |             õket elõlem rejtegetni, ha megint együtt kóborlunk fiatalságunk
19       I,  XVII   |                kubikularius véletlenül megint keresztény kamarás volt,
20       I,  XVIII  |            lány elnevette magát.~- Már megint szeleskedtem, ugye, bölcs
21       I,  XVIII  |           dermed az ember. Félõs, hogy megint elõveszi a régi betegsége.
22       I,  XVIII  |             kobozták el, hogy most már megint van mibõl istápolni a mûvészetet.
23       I,  XIX    |     Heptaglossus. - Halljátok! Ezek ma megint az istenek kedvét keresik.~
24       I,  XX     |                 az augusta szenvedései megint fölébredtek.~Bion látta
25       I,  XX     |            ejtette az ölébe.~- Eh, már megint a keresztények!~Nem érdekelte,
26       I,  XXI    |              elszunnyadtam, s álmomban megint beszéltem vele. Azt mondta,
27      II,  XXII   |           mindig oltalma alatt állott, megint bebizonyították, hogy õk
28      II,  XXII   |                tartozott hálával, akik megint bizonyságát adták erejüknek
29      II,  XXIII  | megkönnyebbülten sóhajtott. Az istenek megint a kezére jártak, sõt megelõzték
30      II,  XXIII  |     kivörösödött szemmel.~- Mi történt megint, Prisca? - ölelte magához
31      II,  XXIII  |            ölelte magához gyöngéden. - Megint gonosz álom kínzott?~A császárné
32      II,  XXVI   |        nobilissimát.~A fiú elfutott, s megint lesbe állt az ablak alatt.
33     III,  XXVII  |              az istenek tiszteletében, megint feléledt volna a régi mendemonda,
34     III,  XXVII  |             pillanatra rá ne nyugtassa megint a fejét. Végighevert a füvön,
35     III,  XXVII  |       jégmadáré. - A kegyetlen istennõ megint elragadta tõled?~A fiú már
36     III,  XXVII  |              Bizonyosan tékozoltál már megint.~A fiú elmagyarázta, hogy
37     III,  XXIX   |                teszik.~A princeps most megint lelkesült az apjáért, és
38     III,  XXX    |            elszálltukban a madarak. Ez megint olyan öröm volt Titnek,
39     III,  XXX    |               Bosszantotta, hogy a fiú megint nem annak örül, ami van,
40     III,  XXX    |             szerethetnéked lesz?~- Már megint a holnapot kergeted? Azt,
41     III,  XXXI   |        féltelek. Mit szólnál hozzá, ha megint meglátna valamelyik Tricongius?~
42     III,  XXXI   |            lány elkacagta magát.~- Már megint megszeged a törvényt, Gránátvirág?
43     III,  XXXI   |             törvényt, Gránátvirág? Már megint a jövõ titkait feszegeted?
44     III,  XXXI   |                fiú érezte, hogy a lány megint reszket.~- Nem felelsz,
45     III,  XXXI   |              eltakarta az arcát.~- Már megint alszol? Akár az én úrnõm.
46     III,  XXXII  |          Kitaláljam, mit gondoltál már megint?~Gránátvirág sohase örült
47     III,  XXXII  |                 A lelkemet? - kérdezte megint a lány.~- A lelkedet nem
48      IV,  XXXV   |      szokásaitól. Most majd következik megint a színes ruha, a buja zene,
49      IV,  XXXVII |        Széttárta a karját, de a szobor megint megszólalt.~- Várj. Hát
50      IV,  XXXVII |               nobilissimát.~A dajkának megint eleredtek a könnyei.~- Nem
51      IV,  XXXVII |               szarvasszív porával, míg megint meg nem indult benne a vér.
52      IV,  XXXVII |            tett vele az a kórságos, de megint csak úgy járt, mint akinek
53      IV,  XXXVII |                ért semmit. Akkor aztán megint engem vettek elõ, mit tudok.
54      IV,  XXXVII |      érdemeltem én tõle?~Könnye indult megint, megtörülgette szemét a
55      IV,  XXXVII |                Ki is ment az ajtón, de megint visszafordult. A lovag már
56      IV,  XXXVII |                feküdt az ágyban.~- Már megint alszol? Akár az én szegény
57      IV,  XXXVII |          együtt akarok sírni a falnál.~Megint elõvette a köhögés. Quintipor
58      IV,  XXXVII |              így köhögsz?~De már akkor megint mosolygott, mikor megindultak,
59      IV,  XXXVII |               Tiberis völgyét elzárta. Megint eszébe jutott kis Tit. „
60      IV,  XXXVII |               az öcsémért. Csakhogy...~Megint az állát dörzsölte. Quintipor
61       V,  XXXVIII|               vele a szégyenfutást. És megint a Sápadtképût látta mögötte,
62       V,  XXXVIII|                 jó...~Köhögött, s most megint megerõsödött egy kicsit