Rész, Fejezet

 1       I,  IV     |         lánya nem lehet más, mint Titanilla. Titánka pendelyben. De
 2       I,  IV     |    császár életére mondom, látsz, Titanilla!~A fiatalembernek vörös,
 3       I,  IV     |           a pamlagig tántorodott. Titanilla nevetve kapta meg a két
 4       I,  V      |          valami szépet. Megnézed?~Titanilla durcásan vállat vont.~-
 5       I,  VI     |         nem fûzték tovább a szót, Titanilla okosnak hitte érdeklõdést
 6       I,  VI     |          csúszott le a vánkosról. Titanilla rémülten futott egyiktõl
 7       I,  VI     |  köldökére, hát ez melyik grácia?~Titanilla jött be a kapun. Egyenesen
 8       I,  VIII   |   fényével a praefectura tetejét. Titanilla összeborzongott.~- Takarót! -
 9       I,  VIII   |          A princeps fölszisszent, Titanilla rácsodálkozott.~- Hát téged
10       I,  X      |           nem a csillagokat nézi. Titanilla az? Kinek jutna eszébe másnak
11       I,  X      |          õ is azt nézhetné. Tudja Titanilla is, hogy az a nagy arany
12       I,  X      |         szeretett volna örömében. Titanilla kelet felé fordította a
13       I,  XI     |      szemben, az asztal végén ült Titanilla mellett.~- Azokra is, akik
14       I,  XI     |          nincsenek!~Hogy legalább Titanilla félre ne értse, meglökte
15       I,  XI     |      kezdett valósággá sûrûsödni. Titanilla már menekült elõle. Otthagyta
16       I,  XI     |          felelte mogorván. - Majd Titanilla elmegy veled.~A caesarnénak
17       I,  XI     | Kottaboszt akarok veled játszani!~Titanilla kedvetlen volt, és álmosnak
18       I,  XI     |   Teljesíted a kívánságát. Érted?~Titanilla csak azt értette, hogy az
19       I,  XI     |      Eroszt és Anteroszt tartotta Titanilla elé.~A Szerelem felhúzott
20       I,  XI     |          már jócskán italos volt, Titanilla az apjára tekintett. Az
21       I,  XIII   |                             XIII.~Titanilla zúgó fejjel ébredt másnap
22       I,  XIII   |           Ohó, Galerius megfizet!~Titanilla elõtt megképzett az esti
23       I,  XIII   |      hevert a súlyos ezüstkorong, Titanilla tükre. Fölkapta, és két
24       I,  XIII   |          is átnedvesítette rajta. Titanilla a hálóköntöse ujjával törülgette
25       I,  XV     |       Neked nincs még? - kérdezte Titanilla Quintiportól.~A nobilissima
26       I,  XV     |       mondta Quintipor elpirulva.~Titanilla meglegyintette a kezében
27       I,  XV     |           legyen mindkettõtöknek!~Titanilla oldalba könyökölte a fiút.~-
28       I,  XV     |      vagyok? - himbálta meg magát Titanilla.~- Látom a szemedrõl, hogy
29       I,  XV     |         hagynom az evangeliumból.~Titanilla toppantott.~- Engem ne sajnálj,
30       I,  XV     |     akarsz állni isteni véredért.~Titanilla rászorította a bulla fedelét
31       I,  XVII   |         Maga az ifjú nobilissima, Titanilla is sûrûn felkeresi ifjú
32       I,  XX     |      akitõl nem mer elszaladni.~- Titanilla? Örülök neki, hogyha az
33      II,  XXII   |        szeme árulója ne legyen.~- Titanilla! - kiáltott, anélkül hogy
34      II,  XXII   |           se érintette a fátyolt. Titanilla azonban kivárta azt a percet,
35      II,  XXV    |          egymáshoz a két fiatalt. Titanilla engedett gõgjébõl, s Quintipor
36      II,  XXV    |           asszonyra nem néz, mert Titanilla nem volt hajlandó királyné
37      II,  XXV    |          tudta, hogy szenvedélyét Titanilla tartja lekötve. Igaz, hogy
38      II,  XXVI   |      befogta a száját.~- Nem úgy! Titanilla! No, mondjad szépen! Ti-ta-nil-la!~-
39     III,  XXVII  |   ráncokba szedni heverés közben.~Titanilla mindenkinél jobban tudta,
40     III,  XXVII  |        kellett őmiatta szenvedni.~Titanilla engedelmes bókkal mondott
41     III,  XXVII  |    árnyékok már kezdtek nyúlni, s Titanilla még mindig maga volt. Nem
42     III,  XXVII  |        melissákból és salviákból. Titanilla nem állhatta meg, hogy legalább
43     III,  XXVIII |              A Maxentius gondjai!~Titanilla most szólalt meg elõször.
44     III,  XXVIII |    közömbösen.~- Igen, ügyes fiú.~Titanilla, pohárral a kezében, elkacagta
45     III,  XXVIII |  szentségem? Ki az a Gránátvirág?~Titanilla megfricskázta Trulla tömpe
46     III,  XXIX   |         elõször könnyelmû nõkrõl.~Titanilla most már végképp nem tudta,
47     III,  XXX    | kirándulás egészen jól kezdõdött. Titanilla szemébõl csak az élet öröme
48     III,  XXX    |            Lába elé mindháromnak. Titanilla azonban csak akkor fordított
49      IV,  XXXIV  |         ült, háttal az ajtónak.~- Titanilla! - tört ki a meglepetés
50      IV,  XXXIV  |       hogy lecsússzon válláról.~- Titanilla! - most már szinte magánkívül
51      IV,  XXXIV  |              Nem engem csókoltál. Titanilla nevét kiabáltad.~- Ne juttasd
52      IV,  XXXIV  |       Talán nem is kell ellopnod, Titanilla úgyis ide adja, ha az én
53      IV,  XXXIV  |     találsz köztem és a felesége, Titanilla nobilissima közt.~Maxentiusnak
54       V,  XXXVIII|   oszlopcsarnokhoz, s hallatszott Titanilla köhécselése. A hosszú magyarázat
55       V,  XXXVIII|        Kirõl beszélsz? - ámult rá Titanilla.~- Az atyádról, a caesarról.~-
56       V,  XXXVIII|      eljöttem hozzád. Megismersz?~Titanilla levette kezeit a szemérõl.~-
57       V,  XXXVIII|            nincs itt veled senki?~Titanilla szó nélkül mutatott az asztalkáján
58       V,  XXXVIII|        eléje és üdvözöld - mondta Titanilla. A császárné mindennap meglátogatta
59       V,  XXXIX  |     amelyek mögött utoljára látta Titanilla a napot lemenni, s megtiltotta,
60       V,  XXXIX  |         sóról kezdett beszélni. - Titanilla ismerte Gránátvirágot.~-
61       V,  XXXIX  |        fekete fejkendõben, aminõt Titanilla halála óta az udvarhoz tartozó