Rész, Fejezet

 1       I,  I      |           Constantius Chlorus.~- Igen, az utolsó éjszaka fehéredett
 2       I,  II     |    véteknek tartják a mosdást?~- Igen, és a barátod ezek közt
 3       I,  III    |    faragnak maguknak Jupitert.~- Igen, de aranykarikát akasztanak
 4       I,  III    |        árvaságra. Az anya halála igen rövid tartamú gyászba borította
 5       I,  IV     |       élet képét, s ezért nem is igen érdekeltek mást, csak a
 6       I,  IV     |        istennel aludt? Vulcanus, igen? Szólhatnál neki, Maxentius,
 7       I,  V      |         Nem? Mért nem felelsz?~- Igen - sütötte le Quintipor a
 8       I,  V      |       hallom, mire mondtad, hogy igen? Az övedre, a számra vagy
 9       I,  V      |          szóltál, nobilissima.~- Igen, igen. Én nem ismertem az
10       I,  V      |    szóltál, nobilissima.~- Igen, igen. Én nem ismertem az anyámat,
11       I,  VI     |          asszony kifakadásain.~- Igen, de azért ölték meg, mert
12       I,  VII    |         filozófus volt, s nem is igen tudta, mifajta emberek ûzik
13       I,  IX     |          gõgjét, a nyugodtságát, igen, egy kicsit még a szívtelenségét
14       I,  X      |          múlt évi képre, uram?~- Igen, a Saturnus és a Jupiter
15       I,  X      |       emberi ésszel megfoghatók, igen. A legnagyobbra, a láthatatlanok
16       I,  X      |    birtokot akar hagyni a fiára. Igen, Bion elõtt nem csinált
17       I,  X      |      rhetor barátod, Lactantius, igen? Mi szüksége volna új hódításokra
18       I,  XIII   |         Mikor is látta utoljára? Igen, mikor Quintiportól a virágot
19       I,  XIV    |     zsoldosokból áll. Ezek közül igen sokan hazamennek a maguk
20       I,  XV     |         és verték a mellüket. Õk igen, bizonyítani is tudnák,
21       I,  XVI    |  hordozza.~- És te olyan vagy?~- Igen, mert írva vagyon, hogy:
22       I,  XVII   |          volt avatva. Urunk, aki igen megkedvelte az orvost, mióta
23       I,  XVIII  |       nevetésre szaladt a szája.~Igen, a magister sokat gondolt
24       I,  XVIII  |        velejártak hivatásával.~- Igen, a mimus - mondta a lány
25       I,  XX     |      korához illõ fiatalok közt. Igen, vettél észre valamit? Hiszen
26       I,  XX     |              tûnõdött a császár. Igen, az a falu, amelynek népe
27       I,  XXI    |      szerencsét jósol, Prisca.~- Igen, ez a pillangó igen - sütött
28       I,  XXI    |    Prisca.~- Igen, ez a pillangó igen - sütött föl az asszony
29      II,  XXII   |  provincia többi részében nem is igen volt hivatalos római élet.
30      II,  XXII   |       szólította Gránátvirágnak! Igen, ha még egyszer úgy néz
31      II,  XXII   |       Bion egy idétlen szóval? - igen, mért olyan aludt vérû?
32      II,  XXII   |     magister már magához tért?~- Igen, fölnyitotta a szemét, ahogy
33      II,  XXIII  |          meg az asszony.~- Volt, igen! Volt! Kérdezd meg Galeriust.
34      II,  XXVI   |    kérdezek. Érted, Quintipor?~- Igen, nobi...~- Szoktál rám gondolni?
35     III,  XXVIII |     ennyit mondott közömbösen.~- Igen, ügyes fiú.~Titanilla, pohárral
36     III,  XXIX   |      találsz nagyon sápadtnak?~- Igen, augusta - ismerte be a
37     III,  XXX    |          is? - ült föl a lány.~- Igen. Hogy bárcsak a te igazi
38     III,  XXX    |      amelyikkel téged ölellek.~- Igen, Domina. Nem baj, Domina.
39     III,  XXXI   |     mártott gagát a vadászatban. Igen kapós volt a holttengeri
40     III,  XXXI   |         az istenekre gondolni?~- Igen, mikor dörög az ég. Hát
41     III,  XXXII  |        ne mondd! Bolondformának? Igen? Ezt mond­hatod, mert vállalom.
42     III,  XXXII  |       nem láthattam. Az arcod se igen.~- A karom láttad. A lábam
43     III,  XXXII  |        is nézted? Ne mondd, hogy igen, mert akkor én szúrom ki
44     III,  XXXII  |        ijesztettél.~- Az erdõben igen, mert ott nem tûri Latona
45     III,  XXXII  |    mérget facsart a gondolatból. Igen, az õ versérõl csak véletlenül
46      IV,  XXXIV  |         az apja résen vannak, és igen, természetesen Galeriusban
47      IV,  XXXIV  |      feleségedre.~- Quintipor?~- Igen, a lovag. Aki a palota másik
48      IV,  XXXIV  |   körülötted, és látnák veled.~- Igen, caesarom. Te magad is mindjárt
49      IV,  XXXV   |       rezzent össze Quintipor.~- Igen, uram. Az a híres mímus,
50      IV,  XXXVI  |        hallott valami cincogást. Igen, mindenki a helyén ül, és
51      IV,  XXXVII |      figyelt meg. Hozzá hasonlót igen, egyetlenegy arcon, nem
52      IV,  XXXVII |           mit ígértél neki. Vagy igen? Ej, ej, már látom az arcodon,
53      IV,  XXXVII |         rabszolgája volt, de nem­igen tudták hasznát venni, mert
54       V,  XXXVIII|         Ugye milyen szép volt?~- Igen - bólintott az orvos, és
55       V,  XXXVIII|        van benne, megtaláltad?~- Igen - felelte a császárné szorongva.~-
56       V,  XXXIX  |         szigorításáról. Szerinte igen nagy hiba volt az, hogy
57       V,  XXXIX  |         ismerte Gránátvirágot.~- Igen, a zsidó is a nabilissimához
58       V,  XXXIX  | Titanilláért való gyászt. Azt se igen értették meg, amikor a császár
59       V,  XXXIX  |       kérdezte Bion a kapuban.~- Igen, Bion. Le kell hoznunk õket.
60      VI,  XL     |    névrõl se ismert isteneknek - igen, az istenek halandók, de
61      VI,  XL     |         lágyítani: az Anankénak. Igen, én tartoztam neki azzal,