Rész, Fejezet
1 I, I | esetleg nem haragszik meg érte, ha „celsitudo tua”-nak
2 I, I | vágta a szamarát, ahol érte.~- Te szentségtörõ dög! -
3 I, I | öt zsákkötõtût se kapok érte! Öt gyerekem van, uram,
4 I, II | Nílusba.~- Rosszabb sors érte, beleõrült a halálfélelembe.
5 I, III | ilyen megszégyenítés nem érte akkor se, mikor forumán
6 I, V | valami családi titkot adni érte cserébe? Ó, de jó neked,
7 I, V | hívhatod, én nem haragszom érte. Nagyanyó ma is minden reggel
8 I, V | lófejûre. Egy denevér suhanása érte a homlokát, kinyitotta a
9 I, V | hogy õ két kezét is odaadná érte a nobilissimának, ha kívánná,
10 I, V | egy-két aranyat tán ád érte. S azt juttasd el ahhoz
11 I, VI | mély volt. Mikor elõször érte a császárnét, halottnak
12 I, VI | földön? És meddig fogsz még érte jajgatni? Démétér csak õsztõl
13 I, VII | bosszantóbb, mert nem lehetett érte felelõssé tenni senkit.
14 I, X | ott neveljék addig, míg érte küld. Mire szóbeszéd lett
15 I, X | császár fiát szerencsétlenség érte, õk már rég tengeren voltak,
16 I, XI | még egyszer fölgyújtsák érte Tróját? Csókoljátok meg
17 I, XIII | lehet. Sajnálom is, kár érte, hogy a Flaviusok megrontották.
18 I, XIII | legutolsó katonám is leköp érte. Nem emlékszel, mi?~A lány
19 I, XIV | jóindulatának biztosítása. Nem érte be azzal, hogy maga hintett
20 I, XVII | Azt hiszem, ezzel be is érte volna, ha tovább nem ingerlik.
21 I, XVIII | Tûzbe tudna az ember érte ugrani - lelkesedett Lactantius,
22 I, XVIII | feszülõ bõrön. Odaadta volna érte az életét, ha a szája is
23 I, XVIII | napja külön hajót küldött érte a császár.~- Tudom, de mikor
24 I, XVIII | közbevágott.~- Ne vess meg érte, Genesius, de a szemem a
25 I, XIX | megfertõztesse.~- Félek, valami baj érte az öreget - sietett ki a
26 I, XXI | kiderült, hogy a kriptákat nem érte semmi baj, s a világhódító
27 I, XXI | volt. Villámsújtás gyanánt érte, hogy az orvos azon a napon
28 I, XXI | ropogását. Ha az elõbb villám érte, most a föld nyílt meg alatta.
29 I, XXI | leszámolni. Gyors hajót küldött érte Salonába. S hogy gyanút
30 II, XXII | különösebben megerőltesse érte magát, és többet mondjon
31 II, XXII | hízelgõ pajtás! Meg fogja érte simogatni, mihelyst bocsánatot
32 II, XXIII | jóformán szemeláttára az érte küldött mentõhajónak. Se
33 II, XXV | neki? Õ Apollóhoz imádkozik érte legtöbbet. Alexandriában
34 II, XXVI | egész délutánt elácsorogta érte. Csorgott róla a verejték,
35 III, XXVII | venni. Ha nyíltan harcol érte, akkor biztos, hogy elveszíti,
36 III, XXVII | aranyseprûje már csak a fák hegyét érte.~- Jaj, ezeket meg majd
37 III, XXVII | meg, ha valaki feláldozza érte magát. A kegyenc megtette.~
38 III, XXVIII| eszeveszett fájdalomban õrjöngeni érte. Úgy, ahogy Diocles elõre
39 III, XXVIII| megtudja egyszer, mit kellett érte az anyaszívnek szenvedni.
40 III, XXIX | bogyója. Sok meglepetés érte egyszerre. A császárné puha
41 III, XXIX | is csomagoljon össze. Az érte való rettegés elfelejtette
42 III, XXIX | A császár megharagudna érte.~Egy kicsit akadozva mondta
43 III, XXX | tied volna, ha eljönnél érte. Soha nem töröm meg úgy
44 III, XXXI | öszvérhajtást, és tesznek le érte egy kis biztosítékot, akkor
45 III, XXXI | egyéb munkát nem kívántak érte, együtt kellett imádkozni
46 III, XXXII | sokkal súlyosabb sérelem érte, mint amilyenért Niobénak
47 III, XXXII | akinek arcát éppen akkor érte a tetõrésen becsorgó napsugár,
48 III, XXXIII| fénye? Bizonyosan nem kell érte Alexandriáig szaladnom.
49 III, XXXIII| a bokáját, mert csak azt érte föl, megmondta neki, hogy
50 III, XXXIII| gyaloghintót is küldött érte.~- Gyaloghintót? Nekem? -
51 IV, XXXIV | A császárhoz akart menni érte, de én nem engedtem.~- Te?~-
52 IV, XXXV | A rhetort sok csalódás érte a világ fõvárosában. Gazdagsága,
53 IV, XXXV | matematikus. - Mindjárt jön érte a nikomédiai futár.~- A
54 IV, XXXV | embertársának, ha szeretetbõl adja érte vérét.~Az utcán kezdtek
55 IV, XXXVI | archimímus, már elküldték érte a város leggyorsabb lábú
56 IV, XXXVI | nagyobb lett a nevetés, be érte azzal, hogy megdobta a színészt
57 IV, XXXVI | enyém csak a tiedet. De nem érte el, kis Tit, mert én az
58 IV, XXXVII| csak a kezét nyújtotta ki érte, mikor annak már megdermedt
59 V, XXXIX | búcsúsorait. Tûvé tette érte egész Rómát, a vigilek felkutatták
60 V, XXXIX | semmi nyoma.~- Földúlatom érte az egész birodalmat! - ugrott
61 V, XXXIX | s máris szégyellte magát érte. A maga halott édesanyjára
|