1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1960
Rész, Fejezet
501 I, XI | a szája sarka, és tudta, hogy neki is eszébe jutott Helena.~
502 I, XI | hozakodott elõ. Nem elég, hogy a dögvész egész tartományokat
503 I, XI | azzal dicsekedett elõtte, hogy Afrikában olyan vadat lõtt,
504 I, XI | érteni, de azt már nem, hogy erre a tiszt szolgája is
505 I, XI | rajta, mikor meghallotta, hogy Sincellus a Tages sógora.~-
506 I, XI | is hallgat.~- Az a baj, hogy a Dominus már öreg, ti pedig
507 I, XI | s én nagyon örülök neki, hogy a fiam tudja, mire való
508 I, XI | egyszer azt jut eszébe, hogy neki csupán csak keresztény
509 I, XI | vagyunk rászorulva arra, hogy cselédszobákból meg pincer
510 I, XI | babáinkat!~Olyan csönd támadt, hogy meg lehetett hallani Constantius
511 I, XI | Titanilla csak azt értette, hogy az apja parancsol. Az egyetlen
512 I, XI | ellenõrizték magukat és egymást, hogy kin mennyire vett erõt Bacchus
513 I, XI | ábrázoltak. A játék abban állt, hogy a játékosok televették borral
514 I, XI | nyakkal úgy köpték a magasba, hogy az egyik csészébe hullott
515 I, XI | alatta álló szobrocskára, hogy visszapattanásától a másik
516 I, XI | karját. - Ismerhetsz már, hogy én úgyse fizetek.~- Ha te
517 I, XI | úgy eltakarta az öreget, hogy csak kisütött parókájának
518 I, XI | mert azt tartotta róluk, hogy vagy rablásra készülnek,
519 I, XI | nézett. Most úgy érezte, hogy õ se fél az apjától. Csókot
520 I, XI | Megindult felé, megmondani neki, hogy õ azért büszke rá, nagy,
521 I, XI | apjára. Meg akarta kérni, hogy kapja a karjára, és emelje
522 I, XI | nagyanyához, és beledobja a kútba, hogy ne ijesztgesse többet.~A
523 I, XI | fölfelé a bort, olyan ügyesen, hogy egy csöppig a csészébe hullott
524 I, XI | hát nem érdemelné ez meg, hogy még egyszer fölgyújtsák
525 I, XII | felelt:~- Mondd meg neki, hogy Theodora nekem jó feleségem,
526 I, XII | s õ azért jött elébünk, hogy rövidebb úton vezessen.
527 I, XII | Látszott a tartásán is, hogy se nem fiatalember, se nem
528 I, XII | letérdelt. Úgy imádkozott, hogy Constantinus jobbját a két
529 I, XII | ájtatoskodó, de tudta, hogy az imádságnak szabályai
530 I, XII | asszony nem mondta neki, hogy keljen fel.~- Azt látom,
531 I, XII | keljen fel.~- Azt látom, hogy szép vagy - szólította meg. -
532 I, XII | hangban annyi gyöngédség volt, hogy a lány át merte ölelni a
533 I, XII | akarta anyja oltalmába adni, hogy rejtse el magánál. Félve
534 I, XII | Félve nézett az ajtóra, hogy kik jönnek még segítségére
535 I, XII | a lánytól kérdezte meg, hogy szereti-e azt a férfit,
536 I, XIII | Máskor is megesett már vele, hogy a bor gõze megszédítette,
537 I, XIII | s úgy megtölti fénnyel, hogy másra nem marad benne hely.
538 I, XIII | néha azon kapta magát, hogy szíve kútjában annak a komoly
539 I, XIII | Gránátvirág. Merne fogadni, hogy a sötétben is elvörösödött
540 I, XIII | rabszolga, amikor odasúgta neki, hogy ezután ez lesz a neve. De
541 I, XIII | kérdezni az apjától. Most, hogy eldöntötték a sorsát, a
542 I, XIII | rámeresztette a szemét a lányra.~- Hogy jut ilyen az eszedbe? A
543 I, XIII | Sajnálom is, kár érte, hogy a Flaviusok megrontották.
544 I, XIII | is megszelídítette. Úgy, hogy megkapta a két szarvát,
545 I, XIII | eddig mindig azt hitte, hogy a szemével csinált mindent.~
546 I, XIII | csinált mindent.~Látta, hogy az óriás szenved, és sejtette,
547 I, XIII | óriás szenved, és sejtette, hogy nem az istenekért szenved.
548 I, XIII | apám. Nem emlékszem.~Tudta, hogy volt valami csata egy ilyen
549 I, XIII | már az is eszébe jutott, hogy a dajkája azt mondta egyszer,
550 I, XIII | volt annyira apja lánya, hogy a pillája se rebbent.~-
551 I, XIII | dühösen -, hát nem érted, hogy nem Maxentiusról van itt
552 I, XIII | tartani. Vagy azt akarod, hogy az öreggel vetesselek el?
553 I, XIII | vetesselek el? Biztosra veszem, hogy a te kedvedért mind a két
554 I, XIII | tanácsolta Galeriusnak, hogy várja meg az erõsítéseket,
555 I, XIII | megesküszöm rá az isteneknek, hogy lesz még ennek friss bíborszíne!
556 I, XIII | lány.~Megkönnyebbedett, hogy nem kell az apjára nézni.~-
557 I, XIV | állandóan lefoglalja, igaz, hogy unalmas dolgokkal, de azért
558 I, XIV | kicsit rosszul is esik neki, hogy olyan örömmel készülnek
559 I, XIV | kicsit búsulhatnának rajta, hogy most talán egész életükre
560 I, XIV | S mivel látta az arcán, hogy nem érti, megmagyarázta,
561 I, XIV | föladta magának a kérdést, hogy benne mért bízik a mindenkivel
562 I, XIV | consistoriumban. Annyit látott, hogy császárnak lenni nem nagyon
563 I, XIV | császár észrevette rajta, hogy nála nem jó helyen van a
564 I, XIV | magyarázta Quintipornak, hogy a birodalmat csak a takarékosság
565 I, XIV | mentheti meg. Elmondta, hogy mennyi pénz megy ki Arábiába
566 I, XIV | és ránézett a magisterre, hogy el van-e képedve. A magister
567 I, XIV | észre a fiú zavaros szemein, hogy nem helyeselt, csak elbóbiskolt
568 I, XIV | tõle mindig megkérdezte, hogy aludt, sõt még azt is, álmodott-e
569 I, XIV | Csodálkozott is rajta, hogy ilyen élete van egy hatalmas
570 I, XIV | meglapultak. Egyszer látta, hogy a vézna kis öregember elõtt
571 I, XIV | érzése volt Quintipornak, hogy majdnem olyan egyedül él
572 I, XIV | egyedül él a világban, mint õ. Hogy honnan ez az érzés, azt
573 I, XIV | is szemmel látható volt, hogy megérkezése óta testi erõben
574 I, XIV | magát.~Ez volt az elsõ nap, hogy Quintipor rosszkedvûnek
575 I, XIV | tudatta a praepositusszal, hogy a szent consistoriumnak
576 I, XIV | napot mindig azzal kezdte, hogy áldozatot mutatott be az
577 I, XIV | is annak tulajdonította, hogy az edictumot a naptárfigyelõ
578 I, XIV | évfordulóján adta ki. Természetes, hogy a koronatanács ülései elõtt
579 I, XIV | biztosítása. Nem érte be azzal, hogy maga hintett tömjént az
580 I, XIV | szemével megtekinteni, hogy a belek lyukacsosak, s a
581 I, XIV | Máskor is megtörtént már, hogy beteg állat került az áldozó
582 I, XIV | Az istenek azt is tudják, hogy gyûlölõik babonás jeleket
583 I, XIV | mutatott.~- Távozzatok, hogy jelenlétetek ne ingerelje
584 I, XIV | nemcsak azt fejezték ki, hogy valóban az istentelenek
585 I, XIV | fel õket, hanem azt is, hogy meg fogják áldani, amit
586 I, XIV | alkalmasnak ítélt arra, hogy tökéletessé tegye a birodalom
587 I, XIV | róla, arról gyõzte meg, hogy az hatalmas isten, s méltó
588 I, XIV | hatalmas isten, s méltó arra, hogy befogadják a többiek közé.
589 I, XIV | minden összejátszott abban, hogy ez a gondolat megfoganjon
590 I, XIV | Sokat gondolt arra is, hogy ez az új isten tiltja a
591 I, XIV | lassanként rájött arra, hogy ebben valami különös bölcsesség
592 I, XIV | jutott eszébe. Emlékezett rá, hogy Aesculapiust, akinek õ egész
593 I, XIV | Olümposzra, mert megijedt attól, hogy minden betegség meggyógyításával
594 I, XIV | vajon szükség van-e arra, hogy gyûlölség is legyen az emberek
595 I, XIV | keresztények fogadták. Igaz, hogy szegény embereknek látszottak,
596 I, XIV | a többi halhatatlannal, hogy együtt vigyázzanak a birodalom
597 I, XIV | császár nagyon örült neki, hogy az imperiummal együtt olyan
598 I, XIV | vezetett, s tapasztalhatta, hogy ha az álló ember nem mindig
599 I, XIV | ideig ostoba. Ezért volt, hogy csak a gyorsíró notariusok
600 I, XIV | leglényegesebb változás az volt, hogy kezdetben senki se akart
601 I, XIV | eltartása emésztette fel. Igaz, hogy ezek voltak a legserényebb
602 I, XIV | tisztviselõk. Nekik köszönhetõ, hogy ebben az idõben született
603 I, XIV | született meg az a közmondás, hogy könnyebb az embernek öt
604 I, XIV | készletek halmozódtak fel, hogy a kezelésük többe került,
605 I, XIV | pénzügyminiszter azt javasolta, hogy a bort illõ árban vetessék
606 I, XIV | elõterjesztése arról szólt, hogy bár aranyat és ezüstöt nem
607 I, XIV | magukkal. Arról nem lehet szó, hogy a katonáknak akár a hazájuk
608 I, XIV | indítványért. Attól félt, hogy a kiszolgált katonákat nem
609 I, XIV | Galeriusnak, de hozzátette, hogy nem lát a dologban veszedelmet.
610 I, XIV | birodalom annyira megerõsödött, hogy védelmére a jövõben nem
611 I, XIV | hadseregre. Kéri uralkodótársait, hogy a legközelebbi consistoriumig
612 I, XIV | csökkentésére, már csak azért is, hogy a birodalom pénzügyi terhei
613 I, XIV | Constantius jelentette ki, hogy õ kivihetõnek találja a
614 I, XIV | légiói oly megbízhatók, hogy feladatukat létszámapasztás
615 I, XIV | miniszter felszólalt. Bántotta, hogy pénzügyi kollégája katonai
616 I, XIV | természetû indítványt tett. Azt, hogy az uralkodók tiltsák meg
617 I, XIV | A császár arra gondolt, hogy az illustris katonát minél
618 I, XIV | fölolvasást, magyarázni kezdett. Hogy mit, az nem hallatszott
619 I, XIV | s hálát érzett iránta, hogy az anyát hozzászelídítette
620 I, XIV | erõt vett rajta a vágy, hogy õ is elfoglalja köztük a
621 I, XIV | trónusáról, ami azt jelentette, hogy vége van a tanácskozásnak.
622 I, XIV | jobbja fölemelésével jelezte, hogy beszélni kíván.~- Hallgatunk,
623 I, XIV | föltétlen teljesítõjét. Tudta, hogy ok nélkül nem szólal fel,
624 I, XIV | keresztényekkel. A császárt meglepte, hogy caesarját is azok a gondolatok
625 I, XIV | amelyek õt. Azt felelte, hogy a keresztények dolgát külön
626 I, XIV | Magad láthattad az imént, hogy engedékenységeddel mennyi
627 I, XIV | keresztények tagadják azt, hogy õk istentelenek volnának.
628 I, XIV | volnának. Inkább az a baj, hogy a mi isteneink valóban neheztelni
629 I, XIV | rendeletet fogunk kiadni, hogy áldozatainktól a keresztények
630 I, XIV | azon a véleményen volt, hogy legalább a hadsereget meg
631 I, XIV | alatt -, magad mondtad, hogy a keresztények milyen könnyen
632 I, XIV | hallotta, azt szokták mondani, hogy nekik minden idegen föld
633 I, XIV | befejezte szavait. Nem tudja, hogy az õ országaiban mennyien
634 I, XIV | keresztények, de bizonyos, hogy szelíd és békességes emberek
635 I, XIV | meg, legszentebb augustus, hogy én is föltakarjam családi
636 I, XIV | szenvedett. Aztán elmondta, hogy õ Galerius anyjának, az
637 I, XIV | Rheának, a nagy istennõnek, hogy örökké áldozattal kérje
638 I, XIV | kezét, és megállapította, hogy az istentelenek kegyetlenebbek
639 I, XIV | nem félsz attól, Dominus, hogy az istentelenek egyszer
640 I, XIV | volt ugyan templomuk, de hogy mennyien gyülekeznek abba,
641 I, XIV | szegélyét. Meghagyta nekik, hogy melyikük mely napon jelentkezzék
642 I, XIV | vacsora íze, engedelmet kért, hogy azonnal hazaindulhasson
643 I, XIV | vagytok körülöttem. Kár, hogy neked nincs fiad, Galerius.~
644 I, XV | Másnap már úgy mondták, hogy a keresztényeket írják össze.
645 I, XV | hitet, és tudni akarja, hogy kik tartanak vele.~A keresztények
646 I, XV | keresztények úgy tartották, hogy az antiochiai gyülekezet,
647 I, XV | keresztények se gondolták volna, hogy összeolvashatatlanul nagy
648 I, XV | apjuk meg nem halt volna, hogy õk már kiskorukban üldözést
649 I, XV | lágytojás-keresztények.~Többen látták, hogy a város praefectusa Mnesterrel,
650 I, XV | rabszolgának fizetett azért, hogy levághassa a hajukat. Mindenki
651 I, XV | embere lett a városnak, hogy csak este mert kimozdulni
652 I, XV | amelyekbõl kiviláglott, hogy tekintélyét maguk az istenek
653 I, XV | virradatkor vette észre, hogy Apolló jósdájában töltötte
654 I, XV | kétségbeesve jelentette neki, hogy mióta a templomban hált,
655 I, XV | Arra kérte a püspököt, hogy segítsen valahogy rajta,
656 I, XV | kötelességének tartotta, hogy valamiképp megfizessen
657 I, XV | Sátán, parancsolom neked, hogy szólalj meg! Mnester püspök,
658 I, XV | ijesztgették a bálványimádókat, hogy eljõ az Úr felhõiben, villámlással
659 I, XV | a hivatalos flamenektõl, hogy mitévõk legyenek. A riadt
660 I, XV | püspökhöz küldték a decuriókat, hogy az talán tud rajtuk segíteni.~
661 I, XV | lógatta te, másikat a hátán, hogy akármerrõl látja meg a Dominus,
662 I, XV | zsebébe az öreg, aszerint hogy kivel beszél.~A nobilissima
663 I, XV | ember körül annyi a nép, hogy el kell kerülni a praefectura
664 I, XV | bolondságokat. Azt rikácsolta, hogy egy esztendõ múlva úgyis
665 I, XV | mondják rád a komoly férfiak, hogy ej, milyen szép kis babát
666 I, XV | forgatagában.~- A karodba fogózom, hogy el ne sodorjanak tõled -
667 I, XV | üvegbõl, Gránátvirág.~Érezte, hogy a fiú karja megrándult az
668 I, XV | hozzásimult.~- Örülök neki, hogy értesz még a nevedre. Tudod,
669 I, XV | értesz még a nevedre. Tudod, hogy ezután mindig így szólítalak,
670 I, XV | Evangelium? Az ugye annyit tesz, hogy jó hír? Majd egyszer nekem
671 I, XV | Libentinának. Ketten vegyétek meg, hogy egyformán hálás legyen mindkettõtöknek!~
672 I, XV | De nagyon örülök neki, hogy ilyen értelmes emberek is
673 I, XV | gyönyörû papnõ?~- Honnan tudod, hogy az vagyok? - himbálta meg
674 I, XV | Titanilla.~- Látom a szemedrõl, hogy te is a szent ligetben szolgálsz.
675 I, XV | lánynak nagyon tetszett, hogy a kereskedõ hierodulának
676 I, XV | csak hat ast a jóembernek, hogy ránk ne fizessen - intett
677 I, XV | elõbb. De tartsd a karod, hogy el ne szúrjuk a barátságot.~
678 I, XV | maga karját.~- Tessék. Ni, hogy reszket a kezed! Igaz, te
679 I, XV | Pedig úgy illett volna, hogy a te véred hulljon énmiattam.~
680 I, XV | szegényebb leszek, mint most. S hogy le ne tagadhasd, mit tettél
681 I, XV | Benoni elámulva látta, hogy a bulla aranyból van. Piszkos
682 I, XV | csupán az idegesítette, hogy a kereskedõ felismerte a
683 I, XV | felismerte a rangját. Észrevette, hogy Maxentius is ott van a tömegben,
684 I, XV | Kardot emel a jobb kezében, hogy lekaszáljon benneteket,
685 I, XV | kiönti az ítélet csészéjét, hogy egy csecsszopó se maradjon
686 I, XV | visszapillantva még látták, hogy sisakos rendõrök rohannak
687 I, XVI | Csöndesítette a népet, hogy ne féltsék, mert ha õ akarja,
688 I, XVI | csorgott a vér szegénynek.~- Hogy hívnak? - kérdezte tõle
689 I, XVI | mert õ is hallott róla, hogy készül valami. A kötelességének
690 I, XVI | jelentették neki az emberei, hogy a caesar csakugyan színe
691 I, XVI | Követelte a diaconusoktól, hogy vezessék Mnester püspök
692 I, XVI | megtérõk annyi gondot adtak, hogy még a magábaszállás óráját
693 I, XVI | váratlan megszaporodása. Félt, hogy az ördög konkolyt hint az
694 I, XVI | istenünk nem kívánja azt, hogy a piacon ordítozzuk a nevét,
695 I, XVI | indította meg.~- Lehet, hogy bûneidért fenyített meg.
696 I, XVI | amelyek tudtára adták, hogy elkövetkezett az idõ teljessége.
697 I, XVI | Mnester biztosra vette, hogy a gyanús idegen hamis írással
698 I, XVI | solidusnak az a magyarázata, hogy az istenben is három személy
699 I, XVI | és Fiúval. Úgy találta, hogy a Világosító Lélek gyöngébb
700 I, XVI | Most már restellte Mnester, hogy bizalmatlankodott, s hibáját
701 I, XVI | hibáját azzal tette jóvá, hogy fölkérte Ammoniust, kövesse
702 I, XVI | az apostoli idõkbõl való, hogy idegenben járó testvérek
703 I, XVI | amelyben arra kérte az istent, hogy világítsa meg az elméket,
704 I, XVI | az elméket, bejelentette, hogy a nikomédiai atyafiak követe
705 I, XVI | Nemcsak arra kérte õket, hogy hallgassák meg istenfélelemmel,
706 I, XVI | is mindjárt megtetszett, hogy ma nem lesz nyugalmas estéje
707 I, XVI | mindenfelé híre szaladt, hogy az Isten embere megjelent
708 I, XVI | kezdte, s érezni lehetett, hogy még nem egészen ura fátyolozott
709 I, XVI | szemtanúi voltatok annak, hogy a Sátán mint akarta megakadályozni
710 I, XVI | megrontotta a ti fületeket, hogy ne azt hallja, amit én mondok,
711 I, XVI | Sokan hangosan beismerték, hogy õk is azok közé tartoznak,
712 I, XVI | arcukban megvidámodtak azon, hogy Isten méltónak találta õket
713 I, XVI | jobban erõre kapó Ammoniust, hogy folytassa az ördög mesterkedésének
714 I, XVI | sötétség fejedelme. Megrázott, hogy megfélemlítsen, és megkötözte
715 I, XVI | és megkötözte nyelvemet, hogy el ne mondjam nektek azt
716 I, XVI | hallották gyermekkorukban, hogy apáik és nagyapáik idejében,
717 I, XVI | fölött.~- Én mondom nektek, hogy mire a hold harmadszor megújul,
718 I, XVI | a csöndet. Azzal kezdte, hogy az ördög gyakran ölti magára
719 I, XVI | alakját, és nyíltan megmondta, hogy a Sinai-hegyi látomást ördögi
720 I, XVI | türelemmel elviselhetjük, hogy senki se bánt bennünket.~-
721 I, XVI | fejezte be szavait -, hogy vetése csöndben nõjön, és
722 I, XVI | koronájára.~Mindenki tudta, hogy a császárné megtérésére
723 I, XVI | Senkinek se jutott eszébe, hogy a dallam ugyanaz, amelyen
724 I, XVI | igazság kedvéért mondta el, hogy Isten kegyelmének õket kettõjüket
725 I, XVI | mindenki beszél. Elbeszélte, hogy az õ jelenlétük ijesztett
726 I, XVI | bálványokra, s ennek köszönhetõ, hogy most a császár összeszámláltatja
727 I, XVI | ember - mindenki tudta róla, hogy Anthimius az, az apatéi
728 I, XVI | gyülekezetet. Azt mondta, hogy Diocletianus nagyobb császár,
729 I, XVI | volt, aki arról nevezetes, hogy az õ uralkodása alatt volt
730 I, XVI | Igen, mert írva vagyon, hogy: én õbennök leszek, és õk
731 I, XVI | Trajanus megparancsolta, hogy Ignác Rómába hurcoltassék,
732 I, XVI | presbiter a gyülekezeten -, hogy Isten irgalma még ennek
733 I, XVI | megkegyelmezett. Mert úgy mondják, hogy máskülönben jóravaló ember
734 I, XVI | püspök arra kérte az Istent, hogy az õ kedvéért kegyelmezzen
735 I, XVI | Mármost az Isten megtette azt, hogy angyalaival kiemeltette
736 I, XVI | akkor én hiszem, testvéreim, hogy ez a mi császárunk, aki
737 I, XVI | gyülekezetben. Tudták róla, hogy meghitt szolgája a naissusi
738 I, XVI | lehûtötte a lelkesedést azzal, hogy senki se tudja biztosan,
739 I, XVI | Akármi lesz, az bizonyos, hogy a Dominus igazságos ember.
740 I, XVI | keresztényekhez, s félõs, hogy ezek egyszer a maguk rossz
741 I, XVI | is. Világért se szeretné, hogy az Isten a nagy uralkodót
742 I, XVI | könyörögni kellene az Istennek, hogy valami jellel mutassa meg
743 I, XVI | császár elõtt, és intse arra, hogy forduljon el a bálványoktól.~
744 I, XVI | Mnesteren nem látszott, hogy egyetértene vele. Arra szólította
745 I, XVI | kérje ki-ki az Istent, hogy bölcsességével fordítson
746 I, XVI | kenyebbek arra célozgattak, hogy Isten talán csak erre az
747 I, XVI | sokat látta reggeli sétáján, hogy kis elhajított fakeresztek
748 I, XVI | tudott róla semmit. Se azt, hogy ki volt, se azt, hogy hová
749 I, XVI | azt, hogy ki volt, se azt, hogy hová lett. Arról természetesen
750 I, XVI | természetesen hallgatott, hogy a nikomédiai püspök emberének
751 I, XVI | miért. Ebbõl gondolta, hogy nem lehet fontos a dolog.~
752 I, XVI | edényeit rézzel és ónnal. Igaz, hogy ilyesmit maga a halhatatlan
753 I, XVI | korbácsra ítélték. Úgy beszélik, hogy aztán mindenfelé csavargott,
754 I, XVI | Egy szót se szólt róla, hogy a templomtolvajnak Galerius
755 I, XVI | Én is mindig mondtam, hogy ezek a legveszedelmesebb
756 I, XVI | keresztet, s örült neki, hogy épp ezért nem kell egymástól
757 I, XVI | Úgy rémlett ugyan neki, hogy régen tûzbe dobta a keresztet,
758 I, XVI | meg nem gyõzõdött róla, hogy nincs sehol, tehát csakugyan
759 I, XVI | ezen a gondon. Hitt benne, hogy a kereszt hozta meg neki
760 I, XVI | szerencsét, de félt is tõle, hogy amennyi mindent hallott,
761 I, XVII | Néha arra kell gondolnom, hogy ez lehetne az a vallás,
762 I, XVII | talán emlékszel még rá, hogy mit mondtam errõl abban
763 I, XVII | vallás alkalmas lehetne arra, hogy örök életûvé tegye az imperium
764 I, XVII | benne. De attól tartok, hogy míg megveti a virágot, és
765 I, XVII | köszönhetnek, addig lehet, hogy szállni tud ismeretlen magasságokba,
766 I, XVII | komor szoba az oka, Bionom, hogy ilyen gondolatokkal untatlak
767 I, XVII | töprengéseimet. Szerencse, hogy az ablak nyitva van, s hogy
768 I, XVII | hogy az ablak nyitva van, s hogy a lovas Hippotadész fia,
769 I, XVII | nyugdíjba küldött matematikus, hogy most én vagyok a császárnak
770 I, XVII | voltál. Arra méltatott engem, hogy velem írassa meg az utókor
771 I, XVII | mint mondja, inkább azért, hogy akire õ fogja hagyni a bíbort,
772 I, XVII | gyönyörûségessé is teszi az, hogy ezt a nagyságot ilyen közelrõl
773 I, XVII | nem volna, megérdemelné, hogy rhetor legyen. Mert ha nagyon
774 I, XVII | szavak mûvészetében nemcsak hogy nem gyakorlott, de fogékonysága
775 I, XVII | halandóknak. Nem is gondolnád, hogy ez az öreg bagoly, aki oly
776 I, XVII | de nyugtalankodva látja, hogy az emberek közt inkább a
777 I, XVII | hátralevõ éveit arra szánta, hogy az istenek kissé összekeveredett
778 I, XVII | kiszámíthatatlan személye, olyanok, hogy magamnak is alig merek róluk
779 I, XVII | alkották meg a halandókat, hogy sóvárogjanak egy olyan igazság
780 I, XVII | megvolt valamikor, s kell hogy meglegyen ma is, mert másképp
781 I, XVII | maradunk magunkkal, érezzük, hogy minden ember külön-külön
782 I, XVII | bennünket vaksággal valamiért, hogy ne lássuk többé õket, vagy
783 I, XVII | és azt látta meg elõször, hogy a semmi feketéllik elõttünk?
784 I, XVII | mást válaszolni, mint azt, hogy õk még boldogok, mert remélhetik,
785 I, XVII | boldogok, mert remélhetik, hogy megnyílik az ég, s csüggedt
786 I, XVII | abból, amit eddig írtam -, hogy az istenkeresés közben elõlem
787 I, XVII | Régebben, emlékezel, dühített, hogy tanulatlan emberek, akik
788 I, XVII | véleményedet is, Bion, bár tudom, hogy te hitetlennek hiszed magadat,
789 I, XVII | Ezért veszem biztosra, hogy akaratodon vagy talán tudtodon
790 I, XVII | Mert bizonyára tudod már, hogy a császár hajója hamarosan
791 I, XVII | Nem csinált belõle titkot, hogy tettre akarja bírni a császárt
792 I, XVII | alap nélkül - azt vitatta, hogy nem szabad a birodalomban
793 I, XVII | többségrõl nyíltan azt hirdetik, hogy örök kárhozat vár rá a császárral
794 I, XVII | tapasztalt bölcsességének, hogy a lakosság huszadrésze olyan
795 I, XVII | nem volt semmi meglepõ, hogy a Domina augusta a császár
796 I, XVII | keresztényekhez, s azt rebesgetik, hogy itt a keresztséget is felvette,
797 I, XVII | a vak püspök nem tudta, hogy õt kereszteli meg. Annál
798 I, XVII | feltûnõbb volt azonban, hogy Valeria, akirõl azt beszélték,
799 I, XVII | orvosnak az a véleménye, hogy Valeria azért gyûlölte úgy
800 I, XVII | adta neki azt a tanácsot, hogy mutassa is ki a szeretetét,
801 I, XVII | igazán nem gondolta volna, hogy a szeretet a keresztény
802 I, XVII | úgy magyarázták a dolgot, hogy a caesar egyszerûen megverte
803 I, XVII | magát is, a császárnét is, hogy az õ istenük mindent jóra
804 I, XVII | Galeriusnak be kellett látnia, hogy tökéletesen kudarcot vallott,
805 I, XVII | császárt csak az mentette meg, hogy zivataros éjszaka volt -
806 I, XVII | mifelénk -, s mivel tudta, hogy a császárné fél a mennydörgéstõl,
807 I, XVII | mennydörgéstõl, átment hozzá, hogy vele legyen, míg a vihar
808 I, XVII | az apja hálószobájában. Hogy a tûz hogy keletkezett,
809 I, XVII | hálószobájában. Hogy a tûz hogy keletkezett, azt nem tudták
810 I, XVII | mondta, biztosra veszi, hogy a keresztények akarták tûzhalállal
811 I, XVII | figyelmeztetni akartak. Hogy mire, azt nem tudta megmondani
812 I, XVII | emlékeztette rá Urunkat, hogy õ ezt elõre megmondta neki.
813 I, XVII | könyörgött a császárné ajtajában, hogy engedje be búcsúzásra -
814 I, XVII | kellett anyját elhagynia, hogy nem is láthatta.~Különös
815 I, XVII | testvérükért, s kérték az istent, hogy adjon neki erõt a kínzások
816 I, XVII | Ekkor azonban az történt, hogy újra tûz támadt a szent
817 I, XVII | kínoztatás nélkül is bevallotta, hogy csakugyan hibát követett
818 I, XVII | Tartásáról azt hiszi, vallotta, hogy katona volt. Rákiáltott,
819 I, XVII | azzal követte el a hibát, hogy nem az õrségért kiáltott,
820 I, XVII | palotában. Nem is tagadta, hogy ott járt, de hogy mi céllal,
821 I, XVII | tagadta, hogy ott járt, de hogy mi céllal, azt nem vallotta
822 I, XVII | vallotta ki. Megmondta azt is, hogy semmi kínzással nem vehetnek
823 I, XVII | gonosztevõkrõl.~Gondolhatod, hogy ezek után inkább a nyelvemet
824 I, XVII | uralkodókat, azzal az utasítással, hogy a maguk országaiban õk
825 I, XVII | tudott meggyõzni arról, hogy a keresztények ellenségei
826 I, XVII | tisztázta magát. Elmondta, hogy az antiochiai gyülekezetet
827 I, XVII | parancsuk, de tudod, Bionom, hogy a katonák hogy szoktak bánni
828 I, XVII | Bionom, hogy a katonák hogy szoktak bánni a könyvekkel.
829 I, XVII | történt, arra magyarázták, hogy a császár ezzel határt akar
830 I, XVII | terjedésének. Tudod, Bionom, hogy a tömeg akármelyik istent
831 I, XVII | ki, amelyben megtiltotta, hogy a keresztények istenük tiszteletére
832 I, XVII | sauromatákkal!~Mindjárt tudtam, hogy ebbõl nagy baj lesz. Nem
833 I, XVII | lesz. Nem arra gondolok, hogy a botor embert, aki különben
834 I, XVII | veszedelemnek ítéltem, hogy másnap új edictum jelent
835 I, XVII | vetését parancsolta meg, hogy a vezetõ nélkül maradt nyájak
836 I, XVII | elszéledjenek. Talán emlékszel rá, hogy Manes követõinek kiirtása
837 I, XVII | de ez csak azt jelenti, hogy sokkal több vér fog elfolyni.
838 I, XVII | tettek. Ezért határozta el, hogy elhagyja ezt a várost, melyet
839 I, XVII | Urunk nagy szívére vall, hogy mindennap õ maga is megjelenik
840 I, XVII | ifjú barátunkat, akire, hogy nagy jövõ vár, mint a császár
841 I, XVII | utánanézni, írtam-e már, hogy magam is életmentésben járok
842 I, XVII | de talán rá tudom venni, hogy mint rabszolgám kísérjen
843 I, XVII | csodálkozni fogsz rajta, hogy mért veszek magamra ennyi
844 I, XVII | volt. Az egyik ok éppen az, hogy régi vitatkozó társamat
845 I, XVII | botorság volna azt állítani, hogy a fekete szemû emberek -
846 I, XVIII | szívek mindig úgy érezhették, hogy az õ vérük élteti ezeket
847 I, XVIII | már rég tisztában volt, hogy szereti a nobilissimát,
848 I, XVIII | mindig tudatta az anyákkal, hogy kicsinyeik merre járnak:
849 I, XVIII | elfogódottság, amelytõl nemcsak hogy szabadulni nem tudott, hanem
850 I, XVIII | császárnénak is tudott hízelegni, hogy közelébõl egy-egy mosolygást
851 I, XVIII | csak mindig úgy érezte, hogy sírhatnékja van valamiért,
852 I, XVIII | a szíve, ha úgy érezte, hogy nem sikerül lenyelni könnyeit.
853 I, XVIII | Quintipor arra már rájött, hogy szeretetreméltóság volt
854 I, XVIII | egyszer azt mondta neki, hogy ha fiú volna, mindig a lábánál
855 I, XVIII | hûtõzni.~Noha Quintipor tudta, hogy Bion ezt csak tréfából mondja,
856 I, XVIII | érzett benne, és örült neki, hogy a matematikus nem úgy beszél,
857 I, XVIII | Elképzelhetetlennek tartotta, hogy legyen valaki a világon,
858 I, XVIII | Galerius egyszer észrevette, hogy a centurio, mikor tenyerét
859 I, XVIII | akarta volna meggyõzni, hogy ködképet ölel, mint Ixión,
860 I, XVIII | se jutott el soha odáig, hogy talán a nobilissima is szereti
861 I, XVIII | nobilissima is szereti õt, s hogy azt meg is lehetne kérdezni
862 I, XVIII | Ixión nem azzal vétkezett, hogy beleszeretett az Olümposz
863 I, XVIII | királynõjébe, hanem azzal, hogy ezt nem titkolta el elõle.~
864 I, XVIII | is nevetett mindenkire, hogy senkié se kelljen lenni?
865 I, XVIII | teríteni, mikor észrevette, hogy a calamus nincs is bemártva.
866 I, XVIII | Úgy belemerült az írásba, hogy nem hallotta meg a selyemsuhogást.
867 I, XVIII | Mért nem felelted azt, hogy mind a három Khárisz egyszerre?
868 I, XVIII | Rosszkedvû még a császár? Igaz, hogy valahol Szíriában katonai
869 I, XVIII | katonai lázadás volt? Tudod, hogy egy hónapja itt vagyunk
870 I, XVIII | magister? De tudod, olyan jó, hogy kibeszélgethetem magam egy
871 I, XVIII | dermed az ember. Félõs, hogy megint elõveszi a régi betegsége.
872 I, XVIII | Kérdezhetek valamit?~- Jaj, hogy ezt is megértem! - csapta
873 I, XVIII | színésznek az a híre volt, hogy az esztendõ minden napjára
874 I, XVIII | a vagyonát kobozták el, hogy most már megint van mibõl
875 I, XVIII | mûvészetet. Látod, magister, hogy nem vagyok én olyan tudatlan
876 I, XVIII | férfiszemélyre nevet.~- Hogy hívják ezt a költõt? - kérdezte
877 I, XVIII | Aphrodité-szemû istennõ, hogy midõn tanújává tettél Mars
878 I, XVIII | magisterhez.~- Mondtam már, hogy keríts egy könyvtárost,
879 I, XVIII | nevetéstek, engedjétek, hogy én is részt vehessek benne.~-
880 I, XVIII | Csak aztán tudtam meg, hogy valóban hõstettet követtem
881 I, XVIII | kikötõnegyedben tanulta meg, hogy Egyiptomban az istállóban
882 I, XVIII | kitüntetéshez. Elmondta, hogy ez a tehén szülte a holdfénytõl
883 I, XVIII | könyvet hozott a városba, hogy azt mutassa be a nagy könyvtárban,
884 I, XIX | hordott, nemcsak azért, hogy az isteni Platónhoz jobban
885 I, XIX | jobban hasonlítson, hanem hogy gyér haját is takarja vele,
886 I, XIX | semmivel se emlékeztetett arra, hogy pályáját mint gubacstörõ
887 I, XIX | vállat. - Rendeletet kaptam, hogy szolgáltassam be a praefecturára
888 I, XIX | valamelyik podvásfejûnek, hogy el kell kobozni Cicerót.~
889 I, XIX | Bion nem állhatta meg, hogy el ne köhögje magát, rámosolyogva
890 I, XIX | Csak most jutott eszébe, hogy Mnester már az elsõ kriptától
891 I, XIX | sejtette, miért. Nem akarta, hogy a bálványimádók tömjénfüstje
892 I, XIX | elképedve a rhetor. Tudta, hogy a keresztényeknek szoktak
893 I, XIX | szemivel.~Bion rábólintott, hogy most már érti. Az õ anyja
894 I, XIX | Lactantius elcsodálkozott rajta, hogy a múzeumigazgató ilyen könnyedén
895 I, XIX | Csak mostanában jöttem rá, hogy az vagyok. Mióta üldözik
896 I, XIX | lehet. Ne kívánják tõlem, hogy a dolgukba ártsam magam,
897 I, XIX | eleget tenni, mert félek, hogy Osiris nem végezné el helyettem,
898 I, XIX | hanem mert nem akartam, hogy elvesszen valami, amiben
899 I, XIX | mindig jajgatnak. Bámulatos, hogy még mindig gyõzik tüdõvel.
900 I, XIX | tüdõvel. Mondhatom nektek, hogy az a Pál nevû keresztény,
901 I, XIX | Püthagorász. Azt merném mondani, hogy az ölébe ült az istennek.~
902 I, XIX | Heptaglossus sajnálta, hogy idõbeosztása aznap nem engedi
903 I, XIX | római tekintélyt. Szerencse, hogy itt vannak a zsidók.~- Nem
904 I, XIX | veregetett.~- Most már elhiszem, hogy kiváló történetíró lesz
905 I, XIX | Barátunk azt akarja mondani, hogy Alexandriában állandóan
906 I, XIX | ha nem volnának zsidók, hogy az egyiptomi nemzet ezeken
907 I, XIX | Már délelõtt hallottam, hogy ma készül valami, mert tegnap
908 I, XIX | egy tökhajban. Ez mutatta, hogy az szentelt víz, és valami
909 I, XIX | helytartótól, adja ki a katonát, hogy õk azt engesztelésül megetethessék
910 I, XIX | nem tehetett mást, mint hogy azt mondta, a legionárius
911 I, XX | még mindig nem adott jelt, hogy be lehet bocsátani a kegyelmét
912 I, XX | azt kérdezte a császár, hogy volt-e Nagy Sándornak fia,
913 I, XX | lepte meg a kérdés. Tudta, hogy a császár a kriptákban járt,
914 I, XX | hiányosak, de az bizonyos, hogy legalább egy fia volt a
915 I, XX | jókedvû mosolygással -, hogy nagyon hamar meg kell gyújtanod
916 I, XX | valahogy a szenvedéseit. Most, hogy bizonyos közbejött kellemetlenség
917 I, XX | látta a császár arcáról, hogy mit ért a közbejött kellemetlenség
918 I, XX | nehéz magamon erõt venni, hogy bízzak akkor titkot az anyaszívre?~-
919 I, XX | vagyok! Amikor úgy érzem, hogy fiam szemében csak a császárnak
920 I, XX | bírok erõt venni magamon, hogy rá ne tapossak diadémra
921 I, XX | elfátyolosodni, amikor látta, hogy az apai szeretet gyámol
922 I, XX | bátorságot vett magának arra, hogy mint akkor, most is kérdezetlenül
923 I, XX | Hiszen azért hívattalak, hogy számot adj. Erósz célba
924 I, XX | érkezett, azzal bízta meg, hogy észrevétlenül figyelje meg
925 I, XX | horoszkóp azzal jelentett be, hogy Venus kilépett házából,
926 I, XX | Alexandriában, de nem hiszem, hogy az övé rácsillant volna
927 I, XX | valamelyikre. Az bizonyos, hogy még nem láttam visszafordulni
928 I, XX | ezt mondta. Arra gondolt, hogy az õ fiának Venusa a Szûz
929 I, XX | felejtetni a matematikussal, hogy a császári család egyik
930 I, XX | már maga is mert örülni, hogy urát földerülni látta.~-
931 I, XX | közben nem vette észre, hogy a császár tekintete hirtelen
932 I, XX | keresztények!~Nem érdekelte, hogy hány templomot romboltak
933 I, XX | birodalomnak nem érdeke, hogy éppen itt, a keleti határ
934 I, XX | el nem tapossák, félõs, hogy a különben is erõsen megméte
935 I, XX | uram - írta a caesar -, hogy ide fog vezetni a halhatatlan
936 I, XX | istentelenek magasrangú pártfogói, hogy ezek a gonosz varázslók
937 I, XX | egyesül, s úgy mondják, hogy benned, legkegyelmesebb
938 I, XX | pergament, s most vette észre, hogy annak utóirata is van, melynek
939 I, XX | Biztos tudomásom van róla, hogy nem istenek ellen megy itt
940 I, XX | is értesülést szereztem, hogy az államfelforgató mozgalmak
941 I, XX | jelentésébõl régen tudta, hogy Helena, Constantius caesar
942 I, XX | szüntelen mozgása mutatta, hogy a császár izgalomban van.~
943 I, XX | marhakereskedõk azt állították, hogy nemcsak Alexandria, hanem
944 I, XX | adót. Be kell jelenteniök, hogy kénytelenek lesznek más
945 I, XX | Az utóbbiak kimutatták, hogy tíz év alatt nem adtak el
946 I, XX | vallásukat úgy módosítanák, hogy az õ istentiszteletük is
947 I, XX | poharakra, csak azt kívánják, hogy azok kereszttel, báránnyal
948 I, XX | végig a panaszokat, anélkül hogy akár a felháborodásnak,
949 I, XX | elérkezettnek látta az idõt, hogy a hosszú évek munkájával
950 I, XX | méltatni.~Intett notariusának, hogy vegye magához a tekercseket.
951 I, XX | engedélyt kért a Dominustól, hogy röviden ismertethesse elõterjesztése
952 I, XX | vádolták õket. Nem igaz, hogy lisztbe takart gyermek húsát
953 I, XX | bár azt nem lehet tagadni, hogy vannak ostoba babonáik,
954 I, XX | igazában az állam ellenségeivé, hogy istenüket, aki tulajdonképp
955 I, XX | azzal bolondítja magához, hogy egyenlõ az urával, sõt ha
956 I, XX | jelentõségét, csak azért tette, hogy evvel tüntesse fel, milyen
957 I, XX | hangján, mozdulatain érzett, hogy ez az ember most tele van
958 I, XX | Pleromával, de annyira tele, hogy önmagán kívül semmirõl se
959 I, XX | Alexandriába érkezte óta tervezte, hogy maga elé állíttatja a keresztények
960 I, XX | elõadása csak arról gyõzte meg, hogy ezek a kérdések disputával
961 I, XX | most akarta bebizonyítani, hogy az õ vallási rendszerével
962 I, XX | annál az együgyû mesénél, hogy Jupiter számára Vulcanus
963 I, XX | notarius azonban arra gondolt, hogy az istenek haragja ingatta
964 I, XXI | elsõ nap azt is beszélték, hogy a kriptákat elnyelte a föld,
965 I, XXI | eléje. Másnapra kiderült, hogy a kriptákat nem érte semmi
966 I, XXI | kellett érni azzal a csodával, hogy Serapeum udvarán egyedül
967 I, XXI | nyilvánvaló volt belõle, hogy az istenek kegyelme, akik
968 I, XXI | Csakhamar az a hír terjedt el, hogy a fenyegetések az istentelenektõl
969 I, XXI | keresztények azzal védekeztek, hogy a firkálásokkal a zsidók
970 I, XXI | leszaggatták róluk a ruhát, hogy meztelen testüket vas-horgokon
971 I, XXI | utcákon, akkor kiderült, hogy nem a laskarágók közül valók.
972 I, XXI | is, akik kérkedtek vele, hogy igenis az õ istenük állt
973 I, XXI | kárvallottak, azt hirdették, hogy a bálványimádók bûnei miatt
974 I, XXI | ejtett a földrengés. Azt, hogy a neki szentelt oszlop épségben
975 I, XXI | kötelességének tartotta, hogy megengesztelésükben maga
976 I, XXI | megadta az engedélyt arra, hogy cerebrospicium útján kérdezzék
977 I, XXI | keresztényeket. Nemcsak hogy minden keresztény szabad
978 I, XXI | a keresztényekrõl. Igaz, hogy a törvényt ötven év óta
979 I, XXI | felségsértõ, s megérdemli, hogy feje Jupiternek, vagyona
980 I, XXI | büntetés, ami érheti, az, hogy a birodalom kitagadja õt
981 I, XXI | hasítani, most bûnhõdjön azzal, hogy a lelkét is megnyúzzák,
982 I, XXI | törvénnyel tiltják meg, hogy a keresztény rabszolgát
983 I, XXI | annyi változást kívánt, hogy a keresztényekre még csak
984 I, XXI | észretérítésére is anélkül, hogy határozott beavatkozás volna
985 I, XXI | ellenségeik is láthatják, hogy a birodalom rendje fölött
986 I, XXI | õrködik, amely nem engedi, hogy az isteneket tekintélyük
987 I, XXI | favágó szemtanúja volt annak, hogy egy égõ erdõbõl kirepült
988 I, XXI | is boldogabbá tette az, hogy felesége állapota jobbra
989 I, XXI | arról sejtelme sem volt, hogy felesége felvette a kereszténységet,
990 I, XXI | kereszténységet, tudta, hogy az újhitûek szent könyveibõl
991 I, XXI | Alexandriában se jutott eszébe soha, hogy a felesége tilalmas könyvet
992 I, XXI | vádolhatta senki azzal, hogy az õ életére vagy a római
993 I, XXI | élettársa szíve. Örült neki, hogy kedvét találja a keresztények
994 I, XXI | Sõt arra is gondolt már, hogy valami egyiptomi mesemondót
995 I, XXI | asszony szeme. - Nem látod, hogy ez az üdvösség jele?~A császár
996 I, XXI | Magától is gondolt már rá, hogy szóba ereszkedik a mágussal,
997 I, XXI | õ is az augusta álmának, hogy Galerius megjelenése is
998 I, XXI | be az isteneknek, uram, hogy idejében a kezembe adták.~
999 I, XXI | Villámsújtás gyanánt érte, hogy az orvos azon a napon jelent
1000 I, XXI | Én hívattam.~- Azért, hogy gyilkosod legyen? Hogy kiirtson
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1960 |