1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1960
Rész, Fejezet
1001 I, XXI | hogy gyilkosod legyen? Hogy kiirtson minden ivadékoddal?~
1002 I, XXI | szorította az asztal szélét, hogy hallani lehetett ujjporcai
1003 I, XXI | Tehát nemcsak azt tudják, hogy van, hanem már azt is akarják,
1004 I, XXI | hanem már azt is akarják, hogy ne legyen!~- Beszélj hát! -
1005 I, XXI | Már Naissusban hallotta, hogy az istentelenek fölbujtogatója
1006 I, XXI | Önkéntes vallomásával igazolta, hogy õ az apatei presbiter, s
1007 I, XXI | Mindenütt arról beszélt, hogy a császár az Antikrisztus,
1008 I, XXI | kérdés. De aztán megvallotta, hogy az istentelen bizonyára
1009 I, XXI | gonosztevõ társai közt, hogy maga Valeria volt az, aki
1010 I, XXI | palotát elõször fölgyújtotta, hogy gyûlölt apja a lángok közt
1011 I, XXI | Ebbõl azt lehetne hinni, hogy az orvos elmeháborodott
1012 I, XXI | Anthimus vallomásából kiderült, hogy nagyon is józanul és megfontoltan
1013 I, XXI | igyekezett rávenni a presbitert, hogy szabadítsa meg magát az
1014 I, XXI | presbitert. Erre történt aztán, hogy Anthimus Thesszalonikában
1015 I, XXI | s azzal fenyegette meg, hogy a törvény kezére juttatja,
1016 I, XXI | orvos annyira konok volt, hogy egy szóval se válaszolt
1017 I, XXI | uram. Megfeledkeztél arról, hogy a presbiter a kezem közt
1018 I, XXI | ki a másik istentelennel, hogy magad gyõzõdhess meg az
1019 I, XXI | a hajón, és alig várja, hogy színed elé kerülhessen.~
1020 I, XXI | minden földi gyöngeségtõl.~- Hogy én ki vagyok? Az igazságos
1021 I, XXI | legbûnösebb teremtése. És hogy mit tudok? Azt, hogy nincs
1022 I, XXI | És hogy mit tudok? Azt, hogy nincs az a bûn, amit Isten
1023 I, XXI | caesar. Ne felejtsd el, hogy mikor a császár elõtt állsz,
1024 I, XXI | õneki az a gyanúja volt, hogy amikor az õ ivadéka kiirtásáról
1025 I, XXI | pillanatra se jutott eszébe, hogy Bion lehetett az áruló.
1026 I, XXI | adta mellé. Egyrészt azért, hogy ellenõrizzék egymást, másrészt
1027 I, XXI | meg akart róla gyõzõdni, hogy Constantius fia, akit eddig
1028 I, XXI | küldött érte Salonába. S hogy gyanút ne fogjon a kertész,
1029 I, XXI | szõlõvesszõket is küldött neki, hogy azokat ültesse el a salonai
1030 I, XXI | Õ hozta szóba óvatosan, hogy az orvosnak ezen a napon
1031 I, XXI | beszéltem vele. Azt mondta, hogy sok idõ telik abba, míg
1032 I, XXI | megszûnt, azt ajánlották neki, hogy tegyen hosszabb hajóutat
1033 I, XXI | augusta engedelmet kért, hogy otthon maradhasson. Valeriát
1034 II, XXII | hivatalos szónokok.~Igaz, hogy a Delta néhány városán kívül,
1035 II, XXII | nem futotta többre, mint hogy megszolgálják híveiknek
1036 II, XXII | utakat is vállaltak azért, hogy nevüket belekarcolhassák
1037 II, XXII | embernek, aki elmondhatta, hogy ő etette Arsinoeban a szent
1038 II, XXII | értett papja szavára, s hogy Koptosban látta az oltáron
1039 II, XXII | Azt senki se gyanította, hogy a két fiatalra támaszkodó,
1040 II, XXII | tartotta méltónak arra, hogy különösebben megerőltesse
1041 II, XXII | és azt parancsolta neki, hogy hozassa őt el Tirusból,
1042 II, XXII | templomot építettek neki. Hogy azonban melyik istennő ez,
1043 II, XXII | talapzatába az van vésve, hogy aki azt megteszi, az soha
1044 II, XXII | fátyol, s ez azt állította, hogy a jövendő dolgok istennőjét
1045 II, XXII | szörnyethalt.~A pap észrevette, hogy a társaság összenéz, és
1046 II, XXII | és megsértődve kérdezte, hogy tán nem hisznek neki. Az
1047 II, XXII | öregember megnyugtatta, hogy egy szavát se vonják kétségbe,
1048 II, XXII | Nem titkolta el előttük, hogy a szent bika meg a szent
1049 II, XXII | istennek, akik oly nagyok, hogy a tudatlan emberek föl nem
1050 II, XXII | amelyikben föl van jegyezve, hogy a Nílus vize csak azóta
1051 II, XXII | a harcoló istenek közül, hogy itt újra közéjük keveredjen.
1052 II, XXII | talán arra is lesz alkalma, hogy amikor belekarol, jobban
1053 II, XXII | lágyság nélkül parancsolta, hogy tartson a feje fölé ernyõt,
1054 II, XXII | közt sohasem gondolt arra, hogy a szívek játékait figyelje.
1055 II, XXII | tudhatott volna õ arról, hogy szeme láttára két ifjú szív
1056 II, XXII | igyekezett éreztetni a másikkal, hogy semmi köze hozzá. A lány
1057 II, XXII | csalni. Vele azt hitette el, hogy szemérmes és félénk - hiszen
1058 II, XXII | benne vakmerõség észrevenni, hogy õ „minden ringy-rongy férfiszemélyre
1059 II, XXII | érzett azon a gondolaton, hogy ezt megmondja a princepsnek.
1060 II, XXII | Mert azt merte mondani, hogy minden istenasszony azt
1061 II, XXII | lehetett kiolvasni:~- Látod, hogy nem nevetek rá minden ringy-rongy
1062 II, XXII | is, dacosan is. Érezte, hogy súlyosabb vétket követ el,
1063 II, XXII | akarta tiltani az istennõnek, hogy arra vesse a szemét, akire
1064 II, XXII | peregtek ki a betûk. Igaz, hogy a tollat az õ ujjai fogták,
1065 II, XXII | tett, legalább mondaná meg, hogy haragszik. Csak ne nézne
1066 II, XXII | megmutatja a caesar lányának, hogy õt nem abból a fából faragták,
1067 II, XXII | akkor elhitték maguknak, hogy õk ellenségei egymásnak.
1068 II, XXII | együttlét azt jelentette, hogy nincs menekülés. Az ellenségnek
1069 II, XXII | egész nap éreznie kell, hogy a másik nem törõdik vele.
1070 II, XXII | az udvarnál úgy kezdték, hogy egy kicsit elfordult egymástól
1071 II, XXII | szellõnek megtaszítani õket, hogy egymásra boruljanak.~A császár
1072 II, XXII | közt. Õ csak arra jött rá, hogy Bionnak nagyon jó szeme
1073 II, XXII | csalódott, amikor azt hitte, hogy a nobilissima majd egy kicsit
1074 II, XXII | fogja a fiút. Most látta, hogy sokkal több elvadító gõg
1075 II, XXII | látna. Nagyon megnyugtató, hogy bíborának örököse ilyen
1076 II, XXII | olyan szótlan, mért olyan - hogy is mondta csak Bion egy
1077 II, XXII | mért olyan aludt vérû? Hogy vele, a császárral szemben
1078 II, XXII | teljesül, s a fiú megtudja, hogy szülõ még nem szenvedett
1079 II, XXII | Nemrégiben még arra gondolt, hogy befogadja õt is a birodalom
1080 II, XXII | Nem adott rá semmi okot, hogy a keresztények életére törjenek,
1081 II, XXII | keresztények istene maga az oka, hogy villámmal nem sújtotta híveinek
1082 II, XXII | megint bebizonyították, hogy õk az erõsebbek. Õk voltak
1083 II, XXII | kötelességévé tették neki, hogy indítsa meg a hadat az emberi
1084 II, XXII | kinyilvánította a földrengés után, hogy az isteneket a keresztények
1085 II, XXII | biztosabbnak érezte magát, hogy a keresztény istennel való
1086 II, XXII | állíthatja maga elé felelõsnek. S hogy Egyiptom leghatalmasabb
1087 II, XXII | barátságot, elhatározta, hogy visszafelé Szaisznak veszi
1088 II, XXII | Mindnyájan elhitték a papnak, hogy ez a hely a világ teremtése
1089 II, XXII | emberformájúak is. Lehet, hogy ezek még ama nagy fáraó
1090 II, XXII | Mert azt állítják magukról, hogy õk csak egy istent imádnak,
1091 II, XXII | pár pillanatig látták, hogy mozgásban van az egész sivatag,
1092 II, XXII | volt annyi lélekjelentét, hogy magához rántotta a fiát,
1093 II, XXII | doboghatott egymáson. Igaz, hogy egészen boldog még itt se
1094 II, XXII | elzsibbasztotta volna, még érezte, hogy a fiú ki akarja magát tépni
1095 II, XXII | szórt. De aztán kiderült, hogy csak éleszti a tüzet, rendes
1096 II, XXII | magát. Azon mesterkedett, hogy a szikrát a démon szakállába
1097 II, XXII | Elõször az tûnt föl neki, hogy a démonnak olyan kiszélesedett,
1098 II, XXII | kívánta. Most azt próbálom, hogy miképp bírom majd ki a pokol
1099 II, XXII | elugrott onnan. Észrevette, hogy az árnyékba fektetett szolgák
1100 II, XXII | megvetõ hangból kiérezte, hogy ez nem tehet valami tiszteletre
1101 II, XXII | föllobbanásán.~- Ha nem nézném, hogy te mentetted meg az életünket,
1102 II, XXII | csúcsáról.~- Ha tudtam volna, hogy titeket temetett az Isten
1103 II, XXII | volna magamra azt a bûnt, hogy megmentselek benneteket.~-
1104 II, XXII | lecsillapodva, mert látta, hogy Quintipor jön fel a patak
1105 II, XXII | érezte, neki köszönheti, hogy elõször ragyognak rá a gyermeke
1106 II, XXII | hirtelen elfordította a fejét, hogy könnyel teleszaladt szeme
1107 II, XXII | Titanilla! - kiáltott, anélkül hogy körülnézett volna.~- Itt
1108 II, XXII | adott az ingó sziklának, hogy maga is utánazuhant, s kiterjesztett
1109 II, XXII | Diocletianusnak minden oka megvolt rá, hogy már az elsõ útba esõ oltáron
1110 II, XXII | megmeneküléséért, hanem azért is, hogy ezzel az istenek félreérthetetlen
1111 II, XXII | Nem lehetett véletlen, hogy ugyanaz a keresztény akart
1112 II, XXII | Szaisz tíz templomában, hogy a papok minden zarándokot
1113 II, XXIII | XXIII.~Egy hét se telt bele, hogy a líbiai sivatag remetéje
1114 II, XXIII | kikötõ-kormányzóság jelentette, hogy a Salonába küldött postahajó
1115 II, XXIII | átok, csak annyit hibázott, hogy a szõlõvesszõkrõl úgy beszélt,
1116 II, XXIII | azt egészen jól eltalálta, hogy a termésükbõl soha nem szakít.~
1117 II, XXIII | Mindig úgy érezte magában, hogy az a legszebb hely a világon,
1118 II, XXIII | sokszor mondta a feleségének, hogy élni nem tudna a békés illír
1119 II, XXIII | az, elejét vették annak, hogy az lehessen. Az asszony
1120 II, XXIII | Galerius azt jelentette, hogy aránylag kevés áldozattal
1121 II, XXIII | azzal lehetett magyarázni, hogy a régi és az új befogadottak
1122 II, XXIII | céltalanságát.~Éppen kapóra jött, hogy Tages, a fõaugur kihallgatásra
1123 II, XXIII | megrendülés érzett.~Azon kezdte, hogy nem szívesen vállalkozott
1124 II, XXIII | A fõpap azt válaszolta, hogy nem ér semmit az olyan parancs,
1125 II, XXIII | börtönök úgy tele vannak, hogy már néhány állami gyárat
1126 II, XXIII | a halandók feje felett, hogy lehetetlen elérni.~- Ki
1127 II, XXIII | megkönnyebbedve vette a lélegzetet, hogy kimondta a két súlyos szót.
1128 II, XXIII | Értsd meg, legszentebb úr, hogy nem az istentelenek azok,
1129 II, XXIII | azok, akik azt kiabálják, hogy kezdjük a császárnén, és
1130 II, XXIII | császár nyugodtan. - Tudom, hogy kötelességed teljesíted,
1131 II, XXIII | teljesíted, és te is tudod, hogy én nem szoktam büntetni
1132 II, XXIII | azzal bocsátotta el a papot, hogy a császárné áldozni fog,
1133 II, XXIII | dolgozószobájában, s rájött, hogy az istenek közt való harc
1134 II, XXIII | kezdõdött meg igazán. Belátta, hogy Tagesnak igaza van, itt
1135 II, XXIII | feleségét is jól ismeri ahhoz, hogy mellé álljon a harcban,
1136 II, XXIII | férfié, nem jelenthet semmit, hogy az asszonyi nádszál merre
1137 II, XXIII | nádszál merre hajlik. Tudta, hogy felesége húz az asszonyoknak
1138 II, XXIII | mikor õ már rájött arra, hogy az új isten, noha a varázslatban
1139 II, XXIII | követett el, de örült neki, hogy az asszony beteg lelke kínzó
1140 II, XXIII | Nem volt benne kétsége, hogy a felesége nem fog ellene
1141 II, XXIII | a legjobb alkalom arra, hogy arra az útra terelje feleségét,
1142 II, XXIII | anyáéval nem. Most már tudta, hogy nehéz küzdelem lesz. Szelíden,
1143 II, XXIII | bántotta meg õket. Szerencse, hogy buzgó áldozatokkal mindig
1144 II, XXIII | halk célzást tett arra, hogy az istenek rossz néven veszik,
1145 II, XXIII | volna. Most már kimondom, hogy temiattad ver bennünket
1146 II, XXIII | az Isten. Te vagy az oka, hogy a lányunk halott unokát
1147 II, XXIII | Pantaleon már Nikomédiában, hogy te vagy az Antikrisztus! -
1148 II, XXIII | kiáltotta a császár, hogy az erek kidagadtak beesett
1149 II, XXIII | józanságával arra gondolt, hogy ha õrültséget tettet, az
1150 II, XXIII | istenekben, Prisca? Érzed-e már, hogy egész életünkben fölöttünk
1151 II, XXIII | bizonyságot tenned arról, hogy nem vagy ellensége az isteneknek?~
1152 II, XXIII | uram, és gondoskodj róla, hogy holnap nálam is fölállítsák
1153 II, XXIII | Téged Bion fog elkísérni, hogy legyen kivel beszélned róla.~-
1154 II, XXIII | sorsát, nemcsak én. Lehet, hogy az az áldozat, ami most
1155 II, XXIII | fáradtabban bólogatott. Belátta, hogy el kell mennie, s találkoznia
1156 II, XXIV | rózsák illatát, s hallotta, hogy amint a haldoklók éneke
1157 II, XXIV | az is meggyõzte arról, hogy csak az igaz Isten lehet
1158 II, XXIV | a halál borzalmát azzal, hogy létrát nyújt le a hozzá
1159 II, XXIV | helyett. Megkérte Mnestert, hogy adja fel neki a keresztséget,
1160 II, XXIV | keresztséget, és most derült ki, hogy a rhetor csakugyan kiválasztottja
1161 II, XXIV | nagy öröm volt a híveknek, hogy magában is megmagyarázta
1162 II, XXIV | érdemeket is szerzett arra, hogy hittársai õt tekintsék igazi
1163 II, XXIV | alexandriai gyülekezet, hogy az elsõ napok megpróbáltatásai
1164 II, XXIV | elõkelõivel meg tudta értetni, hogy ha a gyámoltalanok és együgyûek
1165 II, XXIV | némi megalkuvás árán is, hogy hitsorsosaikra enyhe ítéletet
1166 II, XXIV | ítéletet szabhassanak, s hogy a bálványimádó tisztviselõknél
1167 II, XXIV | igazoló libellust arról, hogy az istentelenséggel vádoltak
1168 II, XXIV | meggyõzte a testvéreket arról, hogy az okosság nem mindig bûn,
1169 II, XXIV | bálványoknak, az méltó arra, hogy úgy Isten, mint a gyülekezet
1170 II, XXIV | készek a megõröltetésre, hogy az egész világ táplálására
1171 II, XXIV | takarékoskodnunk kell magunkkal, hogy el ne fogyjunk mindnyájan,
1172 II, XXIV | legnagyobb érdeme abban, hogy Alexandriában, legalább
1173 II, XXIV | már rég azt rebesgették, hogy Salsula elpártolt az istenektõl,
1174 II, XXIV | varázslókkal adta magát össze, hogy vállalatát felvirágoztassa.
1175 II, XXIV | ugyanis azt tapasztalta, hogy a rabszolgák közül csak
1176 II, XXIV | elnézte, hanem meg is kívánta, hogy rabszolgái vegyék fel a
1177 II, XXIV | õ ismer. De az bizonyos, hogy Isten a Gonosszal is csak
1178 II, XXIV | mondatta el vele magának, hogy ki volt a felesége annak
1179 II, XXIV | abban az elhatározásában, hogy a télen triumfust akar magának
1180 II, XXIV | és szenátusát, de abban, hogy húsz év múltán kíván az
1181 II, XXIV | éppen arra kapott parancsot, hogy a diadalmenet ügyében értekezzen
1182 II, XXIV | valami célja volt azzal, hogy az ördög hatalmába került
1183 II, XXIV | Pathmoszban látott. Tudjátok, hogy a hatodik pecsét feltöré
1184 II, XXIV | sarkáról a szelek négy angyala, hogy erõs leheletükkel szétválasszák
1185 II, XXIV | arra csábította szolgáit, hogy egyenek a bálványoknak áldozott
1186 II, XXIV | az összes gyülekezetek, hogy én vagyok az, aki vizsgálom
1187 II, XXIV | fagyott rémület. Megérezte, hogy fölindulásában többet mondott,
1188 II, XXIV | gyõzedelmesnek megadom, hogy együtt ül velem a trónusomon,
1189 II, XXIV | hanem mosd meg izsópoddal, hogy fehérebb legyen, mint a
1190 II, XXIV | mannádban, és engedd meg neki, hogy egyék az élet fájáról, mely
1191 II, XXIV | paradicsomodban!~Ahelyett hogy jobbját emelte volna fenyegetésre,
1192 II, XXV | eddig is azt tartották róla, hogy Augustus óta nem volt nála
1193 II, XXV | örményt arra utasította, hogy készíttesse el a birodalom
1194 II, XXV | magát a döntõ lépésre. Igaz, hogy a megoldás vérbe került,
1195 II, XXV | nyilvánvalóan kimutatták, hogy ez az áldozatot nem kímélõ
1196 II, XXV | része lehetett annak is, hogy a fiúnak most még több szabadságot
1197 II, XXV | magához rendelte félórára, hogy szemét legeltethesse rajta,
1198 II, XXV | legeltethesse rajta, megkérdezhesse, hogy aludt, és mivel fogja tölteni
1199 II, XXV | valószínûnek tartotta a császár, hogy a közös menekülésre való
1200 II, XXV | közeledni. A császár örült neki, hogy legalább egy tagja van a
1201 II, XXV | menni. Inkább attól tartott, hogy a fiú szíve a császárnéban
1202 II, XXV | meg az apát, mint attól, hogy Prisca elárulja magát. A
1203 II, XXV | csakugyan arról tanúskodtak, hogy az a kábulat, amelyben elutazott,
1204 II, XXV | Tulajdonképpen csak Bajaeban jött rá, hogy a boldogtalanság hosszú
1205 II, XXV | elmúltak, s fogadkozott, hogy nyugodtan, okosan fogja
1206 II, XXV | míg az istenek megengedik, hogy boldog anyja lehessen gyermekének.
1207 II, XXV | gyermekének. Bion meggyõzte arról, hogy a legkisebb vigyázatlanság
1208 II, XXV | kisvánkost. Bion azt mondja, hogy a magisternek nincs egyéb
1209 II, XXV | A császár azért császár, hogy mindent megparancsolhasson.~
1210 II, XXV | csak egyet tudott: azt, hogy Quintipor szereti a zöld
1211 II, XXV | majszolták Titanillával, igaz, hogy el is dugták mindjárt a
1212 II, XXV | Diocletianust. Az egyik az, hogy nem volna-e jó megbékíteni
1213 II, XXV | meg van sértve. Nem azért, hogy a szenátoroknak is adót
1214 II, XXV | Abba is belenyugodtak már, hogy nem Róma a székváros. Róma
1215 II, XXV | nem tudják megbocsátani, hogy tizenkilenc éve hiába várják
1216 II, XXV | Béküljön meg az örök város, hogy egy év múlva õ is azok közt
1217 II, XXV | ismert. Az is köztük volt, hogy ha vannak a keresztény foglyok
1218 II, XXV | kellene kérni az isteneket, hogy a Hórák közül küldjék le
1219 II, XXV | apja hazahívott, tudta, hogy van neki egy húga, Hormizda,
1220 II, XXV | elzárt toronyban lakni, hogy szépsége meg ne tébolyítsa
1221 II, XXV | császárnak - azt fogadta, hogy soha asszonyra nem néz,
1222 II, XXV | küldeni a perzsa udvarhoz, hogy a két birodalom urait összefüggõ
1223 II, XXV | bizonyára örülni fog neki, hogy elzárt tornyából kiszabadulhat;
1224 II, XXV | felgyógyulását, s engedélyt kért, hogy Rómában találkozhasson oda
1225 II, XXV | támadt azonban a császárnak, hogy a deli Constantinus ilyen
1226 II, XXV | mellett döntött, akirõl tudta, hogy szenvedélyét Titanilla tartja
1227 II, XXV | Titanilla tartja lekötve. Igaz, hogy a princeps már elhagyta
1228 II, XXV | visszafordíthatja Maxentiust. S hogy a princeps ne csak duzzogás
1229 II, XXV | Quintiporral is csak annyit közölt, hogy tengeri útra kél, s azt
1230 II, XXV | útra kél, s azt megmondta, hogy mikor tér vissza, de arról
1231 II, XXV | hívták. Azt tartották róla, hogy Antonius az alatt ölelte
1232 II, XXV | elõször azt próbálták ki, hogy ketten átérik-e kiterjesztett
1233 II, XXVI | derekát. S csak most jött rá, hogy ez már n em az a fa, amelyhez
1234 II, XXVI | levetette azt a ruháját. - Hogy is tehette? A lehámlott
1235 II, XXVI | magát. Eddig észre se vette, hogy a fasor megtelt sétálókkal,
1236 II, XXVI | hallatszottak, amelyek azt mutatták, hogy Isisnél hatalmasabb istennõt
1237 II, XXVI | elárulta az erõs illat, hogy hol árulják Boldog-Arábia
1238 II, XXVI | ugrott az üzlet reményében. - Hogy is hívnak téged?~Az istenkereskedõ
1239 II, XXVI | aki méltó lett volna rá, hogy Salamon király ezeregyedik
1240 II, XXVI | volt olyan fehér a karja, hogy fehérebbet ne találhatnál.
1241 II, XXVI | Quintipor majd szörnyet halt, hogy elszalajtotta a nobilissimát,
1242 II, XXVI | palotába. Már messzirõl látta, hogy a lány nyolc nap óta sötét
1243 II, XXVI | De nem sokáig bírta ki, hogy ellenálljon szemeinek, amelyek
1244 II, XXVI | úgy fordította a tükröt, hogy a sugárnyaláb éppen Quintipor
1245 II, XXVI | motozott, s Quintipor látta, hogy az úrnõ kezére csap a dajkának.
1246 II, XXVI | után hagyott, bizonyította, hogy csakugyan a császárt kereste
1247 II, XXVI | mert olyan közel kerülni, hogy az ajtónálló megláthassa,
1248 II, XXVI | párától, s nem vette észre, hogy szemébõl már rég csorog
1249 II, XXVI | a fali lámpa fényében, hogy a lányon könnyû, puha háziruha
1250 II, XXVI | magister, mondtam már, hogy egyszer neked is enned kell
1251 II, XXVI | ha te is elhagyod? Tudod, hogy nekem is el kell mennem?
1252 II, XXVI | akit arra kell ránevelnem, hogy tudjon halandó módjára jönni-menni
1253 II, XXVI | Úrnõm, ne kínozz! Tudom én, hogy nekem nem szabad másra gondolnom,
1254 II, XXVI | Majd én megtanítlak rá, hogy neked minden szabad! Hiszen
1255 II, XXVI | Felrántotta, olyan erõvel, hogy nekitántorodott a fának.
1256 III, XXVII | darabig azzal múlatta magát, hogy „szövés”-t játszott. Térdre
1257 III, XXVII | halastóba, mert észrevette, hogy hozzáértette az arcát az
1258 III, XXVII | Romula nagyanya nem akarta, hogy az ő unokája arcát rabszolgának
1259 III, XXVII | Romula nagyanya, ha megtudná, hogy unokájának nagylány korában
1260 III, XXVII | parancs. Azt rebesgették, hogy az aedilisszel a császárné
1261 III, XXVII | volt neki szétnézni ahhoz, hogy szemét szégyenkezve süsse
1262 III, XXVII | volna az egész birodalomban, hogy a császárné példát mutatott
1263 III, XXVII | volna a régi mendemonda, hogy szívét megmételyezték az
1264 III, XXVII | rendnek. Hamar kiderült, hogy a köpönyeget is lehet ingerlően
1265 III, XXVII | mindenkinél jobban tudta, hogy a Domina valóban szeszélyes
1266 III, XXVII | Az első dolga az volt, hogy mindjárt elválasztotta tőle
1267 III, XXVII | neki, a magános lánynak, hogy Maximianus villájában szálljon
1268 III, XXVII | ráncok. Nem tudhatta azt, hogy az anyai féltésnek milyen
1269 III, XXVII | nyugalom álarca mögött. Igaz, hogy a császárné eddig is csak
1270 III, XXVII | jólelkűsége tartotta vissza attól, hogy nyíltan kimutassa neki,
1271 III, XXVII | őszintén megírta a császárnak, hogy arra a kis időre, míg a
1272 III, XXVII | Nagyon kapóra jött neki, hogy Lactantius meghívta Rómába
1273 III, XXVII | s az engedélyt kért rá, hogy elmehessen a világ fővárosába,
1274 III, XXVII | nevében is fölhatalmazta rá, hogy ott várja be az udvart,
1275 III, XXVII | még arról is hallgatott, hogy a császár lelkére kötötte
1276 III, XXVII | természetet ismerte, tartott tőle, hogy magának a fiúnak is kárára
1277 III, XXVII | ha úrnőjével észrevéteti, hogy ezt a rabszolgát más szemmel
1278 III, XXVII | mint máskor. Nem bizonyos, hogy magától eldobja játékszerét,
1279 III, XXVII | bánhat vele, de kétségtelen, hogy százszor makacsabbul ragaszkodott
1280 III, XXVII | hozzá, mihelyt azt érezte, hogy el akarják tőle venni. Ha
1281 III, XXVII | harcol érte, akkor biztos, hogy elveszíti, s talán annak
1282 III, XXVII | talán még jobban annak, hogy az erkölcsök sehol se számíthattak
1283 III, XXVII | fiú mer késni, de érezte, hogy a rosszkedv erőt vesz rajta.
1284 III, XXVII | magasságát. Elkeserítette, hogy semmit se nőtt egy hét alatt.
1285 III, XXVII | titokban nagyon fájlalta, hogy másfél fejjel kisebb nála.
1286 III, XXVII | szerette volna kipróbálni, hogy ragyogóbb lesz-e a zafír,
1287 III, XXVII | elpirult, ha arra gondolt, hogy járt vele a hajón, mikor
1288 III, XXVII | aztán úgy ölelte magához, hogy még most is elöntötte tőle
1289 III, XXVII | találtak ide már az első nap, hogy a víz-széltől idáig követték
1290 III, XXVII | Titanilla nem állhatta meg, hogy legalább egy pillanatra
1291 III, XXVII | profilja.~- Gránátvirág! Hogy kerülsz te ide?~Az egyik
1292 III, XXVII | A lány bizonyosra vette, hogy az, s azt is tudta, melyik.~-
1293 III, XXVII | Gránátvirág magyarázta el neki, hogy miért olyan rezdüléstelenül
1294 III, XXVII | boldog szerelmesek voltak, hogy azt találták mondani, nem
1295 III, XXVII | tengerbe halatta. Alküone, hogy a halálban se maradjon el
1296 III, XXVII | annyira meghatotta ez a hûség, hogy jégmadarakká változtatták
1297 III, XXVII | annyira szeretik egymást, hogy egyik utánahal a másiknak.~-
1298 III, XXVII | tenyerét. - Ha megígéred, hogy nem röpülsz el, akkor megmondom,
1299 III, XXVII | mondta eddig a lánynak, hogy olyan finom és kecses, mint
1300 III, XXVII | és olyan csapongó.~- Kár, hogy nem vagyok olyan kék - nevetett
1301 III, XXVII | De azért ne gondold, hogy a versemet elengedem. Elhoztad,
1302 III, XXVII | Elhoztad, Gránátvirág?~Hogy az alexandriai epigrammát
1303 III, XXVII | Tudtam, Gránátvirág, hogy egy holdújulásnál nem tart
1304 III, XXVII | viaszos lapot. Bevallotta, hogy õ már délelõtt ideszökött,
1305 III, XXVII | már délelõtt ideszökött, hogy megsimogathassa a füvet,
1306 III, XXVII | lehevert. Azt nem vallotta be, hogy a szájával simogatta meg.~-
1307 III, XXVII | megint.~A fiú elmagyarázta, hogy ez új divat, cera pusilla
1308 III, XXVII | boltban lehet kapni.~- Látod, hogy el vagyok én maradva a világtól! -
1309 III, XXVII | elkomolyodott. Tit észrevette, hogy hibát követett el, és igyekezett
1310 III, XXVII | ahogy ezt hozzátette. Tudta, hogy Tit nem szereti a császárnét.
1311 III, XXVII | törölte vékony ujjait, igaz, hogy nagyon puha érintéssel.
1312 III, XXVII | fogadásokat kötöttek rá, hogy amikor elmegy innét, nem
1313 III, XXVII | mert olyan szerencsétlen, hogy minden gyereke az apjára
1314 III, XXVII | Csókjuknak az vetett véget, hogy egy denevér csapódott a
1315 III, XXVII | fejükhöz. Tit ismert rá, hogy nem denevér volt, hanem
1316 III, XXVIII | császárnét, nem is sejtve, hogy ez a látogatás mennyi gondot
1317 III, XXVIII | azt nem vette biztosra, hogy a társuralkodók ujjongva
1318 III, XXVIII | Õ számot vetett azzal, hogy se Maximianusék, se Galerius
1319 III, XXVIII | akkor se, ha megtudják, hogy az istenek állnak mögötte.
1320 III, XXVIII | gondolat is megborzongatta, hogy ezek a vakmerõ emberek nyílt
1321 III, XXVIII | isteneknek az az akarata, hogy fiuk ne tudja meg, kicsoda,
1322 III, XXVIII | lenni, mint az apáé. Igaz, hogy mindig maga körül tartotta
1323 III, XXVIII | fiút, de meg tudta állni, hogy egy áruló pillantást se
1324 III, XXVIII | õ is észrevehetné. Igaz, hogy minden hajnalt ott sírdogált
1325 III, XXVIII | neki parancsokat. Érezte, hogy elérte a célját, mert a
1326 III, XXVIII | fogta el arra a gondolatra, hogy talán túlságosan is jól
1327 III, XXVIII | aztán megnyugtatta magát, hogy nem lehet az. Ha kõbõl volna
1328 III, XXVIII | vagy rejtse el elõlük úgy, hogy, még mint rabszolgát se
1329 III, XXVIII | fölmerülhetett az aggodalom -, hogy a fiú egyáltalán ne kerüljön
1330 III, XXVIII | ban. A császár megírta, hogy már meg is vásárolta a számára
1331 III, XXVIII | szemelték ki az istenek, hogy császári bíborba öltöztessék.
1332 III, XXVIII | lemondani arról az örömrõl, hogy a fia hajához értethesse
1333 III, XXVIII | akirõl senki se tudja, hogy az õ fia? Egy élet szenvedéséért
1334 III, XXVIII | adott parancsot reggel, hogy estére fehér díszruhát öltsön,
1335 III, XXVIII | Dühét az okozta, mert tudta, hogy ezen a napon nem találkozhat
1336 III, XXVIII | a fiú biztos volt benne, hogy neki egész életében sohase
1337 III, XXVIII | különös kötelességének, hogy részt vegyen a beszélgetésben,
1338 III, XXVIII | használta fel a lány arra, hogy rásüttesse a szemét a fiúra.
1339 III, XXVIII | minden szorongása. Tudta, hogy most már el fogja bírni
1340 III, XXVIII | Keletre ment a légiókkal, hogy majd küldet neki azoknak
1341 III, XXVIII | éppen emelte a kancsót, hogy számoszi vörösbort öntsön
1342 III, XXVIII | kellett öntenem magamat, hogy utánad jöhessek. Csak nem
1343 III, XXVIII | jöhessek. Csak nem gondoltad, hogy lemondok a mai csókodról?~
1344 III, XXVIII | Nem kell búsulni, kisfiú, hogy odavan a szép ruhácskád.
1345 III, XXVIII | vagy úgy megriadva? Mondom, hogy helyrehozzuk a ruhádat.
1346 III, XXVIII | Gránátvirág megígéri neked, hogy énrajtam kívül semmit sem
1347 III, XXVIII | Persze, ez így nehéz lesz, hogy kis Tit térdelve érjen föl
1348 III, XXVIII | szökevényt. Még csak az kellene, hogy itt találjanak! Nem gondolsz
1349 III, XXVIII | Egész este azon tûnõdtem, hogy kire emlékeztet a te Antinous-arcú
1350 III, XXVIII | Volt annyi lelkiereje, hogy legalább egy szót ki tudott
1351 III, XXVIII | kihallgatást, s engedje meg, hogy arra Constantinust is magával
1352 III, XXIX | nyugtalan. Sohase történt meg, hogy ilyen szokatlan idõben látni
1353 III, XXIX | is tartotta valószínûnek, hogy az õ szíve fájdult volna
1354 III, XXIX | az adorációt. Kitalálta, hogy neki rossz éjszakája volt,
1355 III, XXIX | Mindenre elkészülve válaszolta, hogy minden betegségét elmulasztaná,
1356 III, XXIX | volna.~- Arra akarlak kérni, hogy fessél ki engemet. Tudod,
1357 III, XXIX | az udvarmesterem elõtt, hogy én is szép akarok még lenni.
1358 III, XXIX | Maxitanilla?~Olyan zavarban volt, hogy a Maximillából és a Titanillából
1359 III, XXIX | gondolattól volt kacaghatnékja, hogy neki félteni kellene valakitõl
1360 III, XXIX | de csak amikor azt hiszi, hogy õ nem látja!~Ügyes és szelíd
1361 III, XXIX | távozott. Elõre örült neki, hogy el fogja õ mulattatni Gránátvirágot
1362 III, XXIX | ajánlatot is fog tenni, hogy õt is kiszépíti, mégpedig
1363 III, XXIX | katonának. El volt készülve rá, hogy halálos harcot kell vívnia
1364 III, XXIX | Flaviusokat azzal erõsíteni, hogy õt sápadtnak lássák.~Barátságos
1365 III, XXIX | velük az estét, és remélte, hogy õk is jól pihentek.~- Nem -
1366 III, XXIX | hatalmazta föl rá a caesart, hogy beszéljen. Arcát ugyan védte
1367 III, XXIX | a festékpáncél, de félt, hogy a hang árulója lesz. Szemben
1368 III, XXIX | világot. A császárné látta, hogy az õ arca helyett a kép
1369 III, XXIX | megváltás volt végre megtudni, hogy csak ennyirõl van szó. Fölsóhajtott,
1370 III, XXIX | különös gondolata támadt, hogy Krisztus könnyebbedhetett
1371 III, XXIX | rendeletekrõl?~- Tudom, hogy a császár adott ki ilyeneket.~
1372 III, XXIX | Boldog vagy, Domina, hogy nem tudsz többet. De én
1373 III, XXIX | magamnak dicsekedett vele, hogy õ mennyivel emberségesebb
1374 III, XXIX | hallatszottak ki egy piszkos házból, hogy meg kellett állítanom kocsimat.
1375 III, XXIX | itt. Nevetve válaszolt, hogy eleget tesznek a törvénynek.
1376 III, XXIX | régi Rómának az a törvénye, hogy szüzet nem szabad kivégezni.
1377 III, XXIX | hitte, akkorát kiáltott, hogy kihallatszik a palotából.
1378 III, XXIX | Azért megyünk Alexandriába, hogy beszámoljunk neki.~- Te
1379 III, XXIX | tomból. Megmondtam nekik, hogy aki istenét az elsõ szóra
1380 III, XXIX | messze voltam is tõled, hogy a te kezeid tiszták a vértõl.~
1381 III, XXIX | keresztények beérni azzal, hogy templomaikat bezárattam,
1382 III, XXIX | meg. Ugyan az is lehet, hogy csak a kapzsiság bántotta
1383 III, XXIX | és azzal fenyegetõztek, hogy kivándorolnak oda, ahol
1384 III, XXIX | ijedten kérték az utasítást, hogy mit csináljanak ezekkel
1385 III, XXIX | gokkal. Azt üzentem nekik, hogy kergessenek el mindenkit,
1386 III, XXIX | nem akarta kitenni magát, hogy barátai elforduljanak tõle
1387 III, XXIX | hitre, mert nem akarta, hogy iskolás gyerekét a többiek
1388 III, XXIX | tudott lemondani arról, hogy valami nagy gladiátormérkõzésre
1389 III, XXIX | gabonaszemeket. A bíró kijelentette, hogy a törvénynek elég tétetett,
1390 III, XXIX | hallgatóságra. Erre úgy végezték ki, hogy lábánál fogva füst fölé
1391 III, XXIX | nem bírtak rávenni arra, hogy többet mondjon annál a két
1392 III, XXIX | hanem legyen rá büszke, hogy feleségét Isten méltónak
1393 III, XXIX | húzta elõ, mert nem akarta, hogy legkedvesebb gyereke ne
1394 III, XXIX | azt akarta bizonyítani, hogy ilyen elszántságot nem lehet
1395 III, XXIX | kellett fogódzania a székébe, hogy meg ne tántorodjon.~- Mi
1396 III, XXIX | véve. Abban reménykedett, hogy hátha nem az, amit õ sejt.~-
1397 III, XXIX | hozzájuk. Arra kérte õket, hogy gyógyítsák meg a beteg fiát.~-
1398 III, XXIX | felrakatni. A császárné érezte, hogy még a szíve is elsápadt.
1399 III, XXIX | elsápadt. De azt is tudta, hogy most erõsebbnek kell lennie,
1400 III, XXIX | vérontásnak. Bocsássatok meg, hogy most már elbocsátlak benneteket,
1401 III, XXIX | leszek.~Hívatta Quintiport, hogy õ is csomagoljon össze.
1402 III, XXIX | jutott minden veszedelem. Hogy is gondolhatta egy pillanatra
1403 III, XXX | Annyira váratlanul kapták, hogy elõször szinte azt se tudták,
1404 III, XXX | tudtak róla semmit. Igaz, hogy nem is volt kitõl kérde
1405 III, XXX | kötõjét, és nevetve mutogatta, hogy az õ combjának csak a töve
1406 III, XXX | azzal kárpótolta magát, hogy az augusta fogadószobájába
1407 III, XXX | Hadrianus-romokhoz. Biztosra vette, hogy ha mindenki a szíve után
1408 III, XXX | Bocsásd meg, Apolló, hogy éppen akkor zavarlak, mikor
1409 III, XXX | ajkait. - De nagyobb baj az, hogy ez csak magadforma isteneknek
1410 III, XXX | és behunyt szemmel várta, hogy megitassák a mámor hosszú
1411 III, XXX | Megengedi a császár, hogy rabnõje megvendégelje?~Fügét,
1412 III, XXX | szedegetett elõ, anélkül hogy levette volna szemét a fiúról.
1413 III, XXX | úgy evésnél a kenyeret, hogy az elsõ falatot külön ne
1414 III, XXX | mindig elhitetem magammal, hogy te is ott vagy.~A fiúnak
1415 III, XXX | eléje hullott.~- Ó, de jó, hogy megmondtad! Igaz, igaz?
1416 III, XXX | Sohase mondtad még szóval, hogy te is szeretsz.~- Kellett
1417 III, XXX | nézz olyan csúnyán! Lehet, hogy már a gyermekcipõmben is
1418 III, XXX | tudok. És ne törõdj vele, hogy mi volt tegnap, semmivel
1419 III, XXX | volna, akkor észrevenné, hogy a kinyitott tenyér is kérõ
1420 III, XXX | mondani, mit kívántam. Azt, hogy legyél te csak egy órára
1421 III, XXX | ült föl a lány.~- Igen. Hogy bárcsak a te igazi rabszolgád
1422 III, XXX | filozófusokat, te még most se tudod, hogy okos ember az örökkévalóságot
1423 III, XXX | és nézz körül a világban, hogy mit adhatnál kis cselédednek,
1424 III, XXX | amit úgy adhatsz nekem, hogy te is jól jársz vele.~Hosszú
1425 III, XXX | pentelikoni márványból.~- Hogy is hívják õket? - kérdezte
1426 III, XXX | Én csak az elsõrõl tudom, hogy az Pitho, a szerelmi rábeszélés.
1427 III, XXX | epedés.~Az jutott eszébe, hogy a körülöttük pirosló lychnisekbõl
1428 III, XXX | pocak.~- Áldom az isteneket, hogy megengedték látásod, isteni
1429 III, XXX | gõgös lett. Bosszantotta, hogy a fiú megint nem annak örül,
1430 III, XXX | vágy, mint Galerius lányán, hogy a tengerbe kellene dobatni
1431 III, XXX | büntetést kigondolni, mint hogy hazáig nem szól hozzá. Nem,
1432 III, XXX | kikorbácsoltatta másnap a villájából.~- Hogy mersz nekem olyan orvosságot
1433 III, XXX | kerül? Kinek nézel te engem, hogy ilyen szégyenbe mersz keverni?
1434 III, XXX | mersz keverni? Tudd meg, hogy az én rangombelinek a gyomra
1435 III, XXX | De az a jó volt benne, hogy a szomorúság elhessegetésére
1436 III, XXX | annyira kedvesnek találta, hogy elfogadta feleletnek.~-
1437 III, XXX | ilyen ostoba kisfiú vagy. Hogy kérdezhetsz ilyent? Azért
1438 III, XXX | beledobta a vízbe.~- Látod, én hogy bánok a holnappal. Fel se
1439 III, XXX | a fiú válla rándulásán, hogy szeretne utánaugrani a levélnek,
1440 III, XXX | látszott kivörösödött szemein, hogy hajnalig nézte a csillagokat,
1441 III, XXX | A lánynak jutott eszébe, hogy jó volna már együtt olvasni
1442 III, XXX | penészeseknek? Csak arra gondoltam, hogy te majd mesélsz belõlük
1443 III, XXX | hiányzott a kezébõl ahhoz, hogy tökéletes bacchánsnõ legyen
1444 III, XXX | szeretnék meghalni, Gránátvirág, hogy egy porszem se maradjon
1445 III, XXX | se jusson eszébe az se, hogy voltam. Látod, ezért nem
1446 III, XXX | olvasni az Acta Diurnában, hogy Galerius caesar õszentségének
1447 III, XXX | vágtam föl az ereimet. Nézd, hogy lüktet az ér abban a karomban,
1448 III, XXX | Nem baj, Domina. Tudom, hogy én csak rabszolga vagyok.
1449 III, XXXI | Trulla ajánlotta ugyan, hogy meghúzogatással és ráolvasással
1450 III, XXXI | Titanillának nem tetszett, hogy le akart sántikálni valamelyik
1451 III, XXXI | az egyben egyezett meg, hogy asszonyt maga választ magának.~-
1452 III, XXXI | nem gondoltam volna, hogy ilyen kitartó akarat legyen
1453 III, XXXI | velem!~- Jaj, de szégyellem, hogy ilyen gyáva vagy, Gránátvirág -
1454 III, XXXI | csúfolódj, kis Tit. Tudod, hogy féltelek. Mit szólnál hozzá,
1455 III, XXXI | látod. Hát nem tudod már, hogy én vagyok a vad nobilissima?
1456 III, XXXI | nobilissima? Nem ajánlom, hogy engem féltegess, kicsi drágám!
1457 III, XXXI | ha még most se hiszed el, hogy engem nem lehet félteni,
1458 III, XXXI | beugrott a keskeny ajtórésen, hogy egy-két láda félretolásával
1459 III, XXXI | uram.~A fiú úgy érezte, hogy ezért a percért érdemes
1460 III, XXXI | nevetés nélkül megállni. Hogy okát adják a nevetésnek,
1461 III, XXXI | kellett. Herculesre mondta, hogy olyan véreshurkát az Olümposzon
1462 III, XXXI | olyan becsületes nõszemély, hogy csak egytõl kell félteni,
1463 III, XXXI | egytõl kell félteni, attól, hogy ha az istenek egyszer be
1464 III, XXXI | ellent, mert arra gondolt, hogy a mélyen lehúzott kalapkarima
1465 III, XXXI | Nyugodj már bele abba, hogy egyikünket se érheti baj,
1466 III, XXXI | s nem hozta ki sodrából, hogy Amor a kocsis, aki ostor
1467 III, XXXI | Bajaeban boltot tartani, hogy saját gyermeke fülén adhassa
1468 III, XXXI | három vendége volt.~Igaz, hogy azok hat emberre való hangon
1469 III, XXXI | amibõl ki lehetett olvasni, hogy az isten kedvelte a füstölt
1470 III, XXXI | fiúnak. - Mernék fogadni, hogy Septumánának hívják.~Nyilván
1471 III, XXXI | Úgy látszik, azt tartotta, hogy az udvariasságot odakint
1472 III, XXXI | mosolygott kedveskedve Tit, hogy behízelegje magát az Olajbogyó
1473 III, XXXI | esze annak a vén szamárnak, hogy nem bízná akárkire a kocsit.
1474 III, XXXI | összeszedni, annak bizonyságául, hogy hitvesi lelkének egyensúlya
1475 III, XXXI | minden kíváncsiság nélkül -, hogy a három ember közül az egyik
1476 III, XXXI | sikoltott.~- Juno fejére mondom, hogy én ezzel a két kezemmel
1477 III, XXXI | uramét, mikor rajtakaptam, hogy õ is az istentelenek közé
1478 III, XXXI | azzal hõsködött Septumanus, hogy az õ haja a szolgálók miatt
1479 III, XXXI | bolondozz, copa. Tudod, hogy most fejébe kerülhet az
1480 III, XXXI | asszony. - De fogadok veled, hogy favágó létedre se tudod
1481 III, XXXI | bajuszát.~- Sose hallottam, hogy a favágásnak is van istene.~-
1482 III, XXXI | öregek. Hát azt tudjátok-e, hogy még az ajtósaroknak is volt
1483 III, XXXI | Unxia. Én még azt is tudom, hogy mikor a gyerekem járni tanult,
1484 III, XXXI | a pénzt a papokra bízta, hogy étessék belõle a szegényeket.
1485 III, XXXI | akkorát ütött az asztalra, hogy a poharak összezörrentek
1486 III, XXXI | koldultam Rómában, meghallottam, hogy az istentelenek nagy istápolói
1487 III, XXXI | Én is mindig úgy vagyok, hogy inkább a lábam ujját vágja
1488 III, XXXI | Nézd, testvér, elhidd, hogy megmondanám, de akkor se
1489 III, XXXI | olyasféle. Õk úgy hívták, hogy ótestamentum. Az sokkal
1490 III, XXXI | megmaradt a fejemben. Megállj, hogy is van csak? Benne van,
1491 III, XXXI | is van csak? Benne van, hogy a lánynak olyan a hasa,
1492 III, XXXI | fehér elefántcsont. Meg hogy virág hált a kebele közt.
1493 III, XXXI | virág hált a kebele közt. Hogy is csak? Várj, mindjárt
1494 III, XXXI | üres bõrzsák lógott.~- No, hogy megy az üzlet, Cimessor? -
1495 III, XXXI | Cimessor. - Éppen az a baj, hogy minden kivégzett tíz újat
1496 III, XXXI | fel. A baj éppen az volt, hogy nagyobb lármát csapott,
1497 III, XXXI | s a dolog vége az lett, hogy a keresztények maguk váltották
1498 III, XXXI | arénában, a vesztõhelyeken, hogy még a földre se jusson a
1499 III, XXXI | megvesztegetik a pribékeket, hogy üvegekbe foghassák fel az
1500 III, XXXI | copa.~- Egy ujjperc. Igaz, hogy fõszentbõl való. Valami
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1960 |