1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1803
Rész, Fejezet
1 I, I | szent madara szomjas volt, és szétnyitott csőrrel tekingetett
2 I, I | állásba is.~Nonnus a címeket és rangokat magyarázta az ásítozó
3 I, I | benneteket, hogy a címeket és rangokat a szentséges Dominus
4 I, I | felségsértést követ el, és megvesszõzéssel bûnhõdik.~
5 I, I | magát hátra a katedrán, és tovább fejtegette az új
6 I, I | biccentette meg madárfejét, és fölemelte bal keze hüvelykujját.~-
7 I, I | elõrenyújtotta, lehajtotta, és pillanatnyi szünetet tartott.~-
8 I, I | kevésbé mély meghajtása és egy lehelettel rövidebb
9 I, I | augustusok fogadott fiai és vejei, azért õk is sacro
10 I, I | tagjai pedig nobilissimusok és nobilissimák. Az adoratio,
11 I, I | háromszoros fõhajtással és a jobb kar felemelésével
12 I, I | Az arany szandálkákról és a bíbor szegésû bissus-tunikáról,
13 I, I | ben érezte, szemtelen volt és vakmerõ. Nemcsak kirántotta
14 I, I | pogácsát is elkapta tõle, és továbbszaladt vele. A gyerek
15 I, I | gyerek letottyant a földre, és ijedten visítozni kezdett.~-
16 I, I | apródok nagy lábcsoszogással és torokköszörüléssel fogadták.~-
17 I, I | fölkapta a kapálózó gyereket és rákiáltott, maga is majdnem
18 I, I | volt. Constantius Chlorus és az elûzött Helena fia. Nonnus
19 I, I | elûzött Helena fia. Nonnus és tanítványai megadták neki
20 I, I | nap, hold, hajnalcsillag és esthajnali csillag vagy
21 I, I | pénzügyminiszter, s végül a lovasság és gyalogság fõparancsnokai.
22 I, I | a szent consistoriumnak, és széles bíborszegélyt viselnek
23 I, I | nagytekintélyûek a patríciusok és a tartományi kormányzók,
24 I, I | méltók az állami fõpapok és clarissimusok, vagyis nagyhírûek
25 I, I | mégis az marad, hogy a címek és rangok rendezésével kivezette
26 I, I | senkinek sem volt biztos címe, és így minden tekintély megingott.~
27 I, I | Hirtelen befejezte az elõadást, és az apródoktól körülzsibongva
28 I, I | szent palota lépcsõihez, és most a paraszt ütötte, vágta
29 I, I | megrágod az istennõ mirtuszát, és nem törõdsz vele, hogy énrajtam
30 I, I | rablóknál!~Újabb parittyázás és újabb átkozódás következett.
31 I, I | egyik kapuõr lándzsáját, és azzal célzott. Nonnus odábblökte.~-
32 I, I | csörrenésre térdre vágta magát, és karjait szétvetve hálálkodott.~-
33 I, I | Összemarkolászta a kis rezeket, és eljajdította magát.~- Mindössze
34 I, I | ért.~A paraszt felugrott, és õ is a piac felé nézett,
35 I, I | gyapjú meg a bõr meg a szög és a kasza, mióta ez az új
36 I, I | hápogott a notarius, és szájon ütötte a rongyos
37 I, I | csalók, máskor igazán tanult és jóhiszemû emberek, akik
38 I, I | amit a könyvek megadhatnak, és okos kémlelõje volt az életnek.
39 I, I | ideges, sovány, barna arcú és villogó, fekete szemû ember,
40 I, I | Bion hallotta a kifakadást, és bátorságot vett magának
41 I, I | kapun belül megcsúszott, és térdre esett egy holttest
42 I, I | fogyott. A mindjobban kiépülõ és megerõsödõ abszolutizmus
43 I, I | megállította Pyrargost, és megkérdezte a notariust: -
44 I, II | Serapis papja volt, józan és tudós ember. De mikor utoljára
45 I, II | talán Memnón, Éosz fia, és meg is kérdezte tõle, miért
46 I, II | Én Christophorus vagyok, és a jövendõt hordozom” - mondta
47 I, II | átlábolta vele a folyót, és letette a sivatagban, ahol
48 I, II | körmükkel ásnak ki a sziklából, és véteknek tartják a mosdást?~-
49 I, II | tartják a mosdást?~- Igen, és a barátod ezek közt élt
50 I, II | mártani az Orontészben, és rád haragítja az isteneket.~-
51 I, II | beszélgetett. Sokat megállva és se látva, se hallva maguk
52 I, II | Háromszor befejeztem, és most negyedszer kezdem újra.
53 I, II | dolgokról beszélni nem mûvészet, és semmi esetre sem az én tehetségemhez
54 I, II | figyelmesen végighallgatta, és aranylánccal tüntette ki.~
55 I, II | fényûzõ, mint a Dominusé, sajt és szilva. De annyival különb,
56 I, II | a világon, csak téged.~- És az anyád? Meg az apád?~-
57 I, II | adott egészen rabszolgának. És Sapricia anyó?~A fiú elpirult.~-
58 I, II | megütögette a fiú derekát, és betaszította az ajtón.~-
59 I, II | bölcsességével, aki élvezet és lázadozás nélkül szereti
60 I, III | ruhával, ingyen gabonával és cirkuszi játékokkal, születésnapján
61 I, III | tékozolta a pénzt a forumon és a vért az arénában.~A határoktól
62 I, III | messze volt az út Rómáig, és nem minden császár jutott
63 I, III | megvesztegetett haruspexek és augurok, akik minden hadsereggel
64 I, III | paraszt volt, nyílt eszû és becsületes szándékú, annyira
65 I, III | városban rendezte be, Európa és Ázsia határán, abban a Nikomédiában,
66 I, III | vakmerõ katona, de korlátolt és hiú ember. Ellenségnek veszedelmes
67 I, III | többé el nem kormányozhatja, és olyan beteg, hogy egy orvos
68 I, III | megosszam veled bíborom gondját és dicsõségét. Vedd ezt magadra
69 I, III | birodalom nyugati augustusa, és indulj légióiddal a fellázadt
70 I, III | amelyet én adok neked, és hozzanak vissza abban a
71 I, III | boldogan hajtotta meg térdét, és elment legyõzni a gall parasztok
72 I, III | burgundokon, vandálokon és gepidákon, ellened vannak
73 I, III | fiatal megkapta védelemre és igazgatásra a birodalom
74 I, III | biztosította Diocletianus uralmát és vele a birodalom belsõ békéjét.~
75 I, III | országait, Italiát, Rhaetiát és a két Noricumot. Diocletianus
76 I, III | a megbántott patríciusok és praetorianusok. Székhelyéül
77 I, III | Constantinussal együtt, és személyes felügyelete alatt
78 I, III | természettõl emberséges és szokásaiban egyszerû volt,
79 I, III | sokat bevérezte a kezét, és az emberek elõtt sohase
80 I, III | tetõtõl talpig drágakövekbe és gyöngyökbe öltözve. Uralma
81 I, III | villámokba öltözve ragyog és öl.~Ezért ütõdött meg a
82 I, III | járna az emberek között, és fakupával töltetné magának
83 I, III | szemükben is szégyenletes és megvetendõ. Körülbelül ez
84 I, III | carpusok aranyos páncéljában és bíbortakarós lován meglátták
85 I, III | Engedelmességet ígért, és javulást fogadott.~Egy év
86 I, III | vonalán visszaverte a piktek és skótok támadását, arról
87 I, III | az lett, hogy ami arany és ezüst ékesség található
88 I, III | található volt a Rhenus és a Sequana közt, azt a barbár
89 I, III | baldachinum alatt, gyöngyök és drágakövek szikráiban fogadta.
90 I, III | kapta Galerius jelentését és Constantius levelét, aki
91 I, III | Palotám ma megint szegény és üres, s én ma már újra tábori
92 I, III | amely pillanatban parancsod és a birodalom érdeke kívánja,
93 I, III | birodalom érdeke kívánja, Gallia és Britannia önként felajánlja
94 I, III | magasabb vagy, mint én, és milyen piros az arcod! Nem
95 I, III | szívén a sebet felszaggatni, és remélte, hogy a fia se teszi
96 I, III | anyjától elszakították, és az udvari élet rég elmoshatta
97 I, III | pedig kézzel megfojtotta.~- És mikor a sarmata gladiátorokkal
98 I, III | tisztelgek. Jó asszony, és nagyon szeret téged. Jó
99 I, III | nagyon szeret téged. Jó anya, és nagyon szereti a gyerekeit.
100 I, III | Thessalonikában kikötöttünk. Levéllel és üzenettel.~- Nincs baja?
101 I, III | fel tudja támasztani.~- És mit írt? Mondd, apám. Sohase
102 I, III | keresztények. A praefectusom is az, és szeretem hallgatni, mikor
103 I, III | hatalmas isten lehet az, és nem rossz indulatú. Lehet,
104 I, III | hangosak voltak a sípszótól és a mezítelen körtáncosok
105 I, III | Nem törõdött velem senki, és nem tartoztam számadással
106 I, III | karimájú, könnyû úti pileust, és szemébe szabadult hófehér
107 I, III | Constantius.~A császár makacs, és mindent összetör, ami akaratával
108 I, III | nem fog megtudni semmit.~- És Fausta?~- Ó, apám, õ még
109 I, III | elõfehérlett Juno, Jupiter és Minerva szobra, és befordultak
110 I, III | Jupiter és Minerva szobra, és befordultak a Singon utcába.
111 I, III | indultak a bazilika körül, és ruhájukat derékig leeresztve,
112 I, III | megvadulnak.~Megálltak, és kíváncsian nézték a körmenetet.
113 I, III | A kíséret beérte õket, és az is megállt. Minervianus,
114 I, III | vetett keresztet az altiszt, és meghajtotta fejét a sötétruhások
115 I, IV | zugában régi papyruslapokat és pergamentekercseket talált.
116 I, IV | vette be magát közéjük, és mohón bontogatta egyiket
117 I, IV | a chartát cédrusolajjal, és bekente sáfránnyal, amitõl
118 I, IV | Valeriába, a Danubiuson túlra.~- És mi közöd neked a Danubiushoz
119 I, IV | Elakadt a gabonaszállítás, és mindent megdrágítottak
120 I, IV | Különben az augustusok és caesarok dolga az egész.
121 I, IV | emberek elõléptetéseket és kitüntetéseket, az éhesek
122 I, IV | kitüntetéseket, az éhesek és rongyosak gabona- és ruhaosztogatást,
123 I, IV | éhesek és rongyosak gabona- és ruhaosztogatást, és mindnyájan
124 I, IV | gabona- és ruhaosztogatást, és mindnyájan ünnepeket, mulatsá
125 I, IV | figyelmének fölébredését és hathatósabb támogatását
126 I, IV | püspök nemhiába volt tanult és tudós ember Serapis isten
127 I, IV | Lemegyek az Orontész-partra, és a nádasoknak mondom el a
128 I, IV | összecsókolván a magistert és Biont, elszaladt.~- Ezt
129 I, IV | császári palota különbözõ korú és rendeltetésû épületek fallal
130 I, IV | platánligetekkel elválasztva egymástól, és ciprusfasorokkal összekötve.
131 I, IV | szépített rajta a kor divata és saját egyéni passziója szerint.
132 I, IV | szökõkutakkal, Aurelianus és Diocletianus pénzverõ mûhelyekkel
133 I, IV | a cseresznyepiros övét, és gyöngéden rátaszította a
134 I, IV | márvány-hermája volt - megállt, és olvasni kezdte a szoborba
135 I, IV | aranygolyó. Összerezzent, és dobogó szívvel húzta szét
136 I, IV | homlokszalag lehúzva a szemre és az orra, mint mikor bújócskázó
137 I, IV | lófeje volt, szétálló füle és nyerítõ hangja.~- Esküszöm,
138 I, IV | hiányzik. Mély lélegzetet vett, és térdre ereszkedve száját
139 I, IV | padlóra az eltépett szalagot, és oldalra fordulva felkönyökölt
140 I, IV | se elõrelépni, letérdelt, és fölemelt karjával végigsúrolta
141 I, IV | üzent a nobilissimusnak és a nobilissimának.~A lány
142 I, IV | Õistenségeik, a Dominus és atyád, az augustus...~Maxentius
143 I, IV | Maxentius elõregörnyedt, és megcsippentette a fiú állát.~-
144 I, IV | nyakán, de az felugrott, és akkorát lökött rajta, hogy
145 I, IV | feleletül hátat fordított, és kihajolt az erkélyen. A
146 I, IV | Magához szorította a lófejet, és addig cirógatta, míg a princeps
147 I, IV | ide a jazigok királyát, és neked adom eunuchnak, s
148 I, IV | mentegetõzött Maxentius, és hozzákente fejét a lány
149 I, IV | Fölkapta a viaszos táblát, és odatartotta a nobilissima
150 I, IV | Hát most csókolj meg te, és töröld le a tartozásom -
151 I, IV | lány pávatoll-legyezõjét, és bárd gyanánt tette a torkára.~
152 I, IV | torkára.~Az újra ásított, és kelletlen arccal mondta:~-
153 I, IV | meglepte, milyen vékony és kicsi volt. Inkább látszott
154 I, IV | maradt a párkányra dûlve, és mikor Maxentius kiért a
155 I, IV | nobilissima elmosolyodott, és újra lekiáltott a tétovázó
156 I, IV | a takarót a magisternek, és fölkiáltott az erkélyre.~-
157 I, V | leplet, összehajtogatta, és visszanyújtotta a fiúnak.~-
158 I, V | Most pedig bontsd szét, és takard rám. A nyakamon jól
159 I, V | heverõ-vánkost a pamlagról.~- Ülj le, és ide hallgass! Tudod, hogy
160 I, V | feszíttethetett volna. Vad, kegyetlen és alattomos, mint a farkaskölyök.
161 I, V | megharap.~Pajkosan mosolygott, és elandalodott egy kicsit.~-
162 I, V | királyfi más. Szelíd, csöndes, és még szebb meséket tud, mint
163 I, V | mindegy, satrapa volt már, és beárulták az apjának, hogy
164 I, V | meghallotta, levágatta a karját, és elküldte az apjának hûsége
165 I, V | nagyon szerette az apját, és még most is szereti, pedig
166 I, V | miatta. Milyen különös apák és milyen különös fiúk vannak
167 I, V | meghalnak, mint a színek és illatok, de sokkal tovább
168 I, V | elõtte a költõasszony szelíd és komoly márványfeje, és neki
169 I, V | szelíd és komoly márványfeje, és neki az aranybetûs felírással
170 I, V | végigrúgta magát a pamlagon, és szinte sikoltva mondta:~-
171 I, V | hinnék, olyan vagy, mint õk, és csak én tudnám, kit takar
172 I, V | felhõket, hallgatnád a szeleket és a madarakat, és mikor a
173 I, V | szeleket és a madarakat, és mikor a csillagok feljönnek,
174 I, V | leszállnál az oltárról, és verset mondanál nekem a
175 I, V | a felhõkrõl, a szelekrõl és a madarakról.~Az árnyék
176 I, V | embert istennek teszik meg, és erre meg akartak bennünket
177 I, V | magister nagyon hirtelen és nagyon õszintén.~- Ne hazudj.
178 I, V | keverte.~Elnevette magát, és a vállára ütött Quintipornak.~-
179 I, V | faluba Romula nagyanyó mellé, és tyúkot ültethetnék, kaprot
180 I, V | kergeti.~Meghajtotta a hátát, és apró lépésekkel csoszogva,
181 I, V | térde alatt a skarlátot és meghimbálta.~- Huss te,
182 I, V | Hirtelen kiegyenesedett, és hátravetette a fejét.~-
183 I, V | nobilissima fehér vállát és rajta a perzsa ujjainak
184 I, V | forgott körülötte az épületek és ligetek homályos csoportja,
185 I, V | élesen kirajzolódó Silpius és fölötte a hold ezüst paténája.~
186 I, V | ezüst paténája.~Apró csörgõk és csengõk muzsikájára riadt
187 I, V | turbán, nyakában gyöngyökbõl és aranygolyócskákból fûzött
188 I, V | violaszín övig, karjain és bokáin parányi harangocskákkal
189 I, V | engem, rabszolga? Maxentius és Varanes azt mondták, sohase
190 I, V | olyan vén, mint Hekaté, és csak õ tud nekem lepényt
191 I, V | Letette a ládát az asztalkára, és simogatni kezdte arcát,
192 I, V | ernyedten hullatta le a karjait, és kábultan kérdezte:~- Te
193 I, V | magister a láda tetejét, és kihullatta mind a két kezébõl.
194 I, V | odaugrott a megtántorodó fiúhoz, és a hajába markolt. Csodálkozva
195 I, V | mondani. Ettõl ijedtél meg? És te azt mondod, meg tudnád
196 I, V | fiú meghajtotta a térdét, és elhagyta az erkélyt. Nem
197 I, V | félénken elõhúzta az erszényét, és megcsörrentette benne az
198 I, V | magához kapta a fiú fejét, és a fülébe súgta:~- Örülök
199 I, V | pendelyes Titanilláról, és nem tudott jó szívvel gondolni
200 I, VI | Ceresnek mutatták, derült és kegyes vonásokkal, s a birodalom
201 I, VI | megesküdött rá, hogy akit leplekbe és fátyolokba takargatva kivettek
202 I, VI | éltek a világtól. Rajtuk és az orvosokon kívül csak
203 I, VI | Szomorúnak mindig szomorú volt és hallgatag, de mikor a császár
204 I, VI | keresztül magába merülve, és nem véve észre, hogy ápolónõk
205 I, VI | dallamot. Hirtelen leguggolt, és úgy vonszolta magát elõre,
206 I, VI | kínos, kiabálós, hajat tépõ és arcot összemarcangoló felébredéssel,
207 I, VI | De szíve rendesen vert, és lélegzetvétele is olyan
208 I, VI | elefántcsontból faragott kezek és lábak tanúskodtak mellette,
209 I, VI | várhatja nyomorúsága enyhülését és sorsa jobbrafordulását.~
210 I, VI | Nem, mert mindig vak és süket voltál a magad fájdalmában.
211 I, VI | Apollinaris! - sikoltott az anya, és fölvetette magát az ágyban.~
212 I, VI | visszanyomta a vánkosokra, és két tenyere közt maga felé
213 I, VI | megtanult volna járni a földön? És meddig fogsz még érte jajgatni?
214 I, VI | teherbe ejtett rabnõje hasát, és maga vette ki belõle a magzatot,
215 I, VI | beleibõl mondasson jövendõt. És azokkal a véres kezekkel
216 I, VI | szokták. Valeria fölugrott, és kinézett az atriumba. Vértelen
217 I, VI | arca csattanó piros volt, és göndör szakálla fekete.
218 I, VI | egyformán mestersége a nyájõrzés és nyájrablás.~Valeria szótlan
219 I, VI | aztán fölemelte jobbját, és dörgõ hangon szólalt meg.~-
220 I, VI | Az istenek áldása rajtad és házadon, Domina augusta.
221 I, VI | barom kell, meg menyecske és rabszolga. De a keresztények
222 I, VI | belõlük egy csordára valót, és istenük sorsára juttattam
223 I, VI | valahova a tógámra.~A császárné és a caesarné egyszerre sikoltott
224 I, VI | öregember, arcára borult, és reszketve emelkedett fel,
225 I, VI | szabad.~Istent mondott, és nem isteneket. Az öreg rabszolga
226 I, VI | Antiochia gazdag betegeit, és nagy vagyont szerzett, amikor
227 I, VI | jó hírnevét kockáztatni, és magát kollégái gúnyolódásainak
228 I, VI | volt az udvaron, bement, és elmondatta magának, mi történt.
229 I, VI | vetett a gyerek homlokára, és kezét megfogván, rákiáltott:~-
230 I, VI | felnyitotta a szemét, körülnézett, és olyan elevenen pattant fel,
231 I, VI | rögtön a püspökhöz sietett, és felvette a katechumenek
232 I, VI | trécselni.~Az orvos megállt és hallgatózott. Halk sírás
233 I, VI | aki hisz benne. Higgyetek, és nektek is istenetek lesz.~-
234 I, VI | a szõrcsuha csuklyájába, és ujjnyi hosszú keresztet
235 I, VI | nektek, hogy vigyázzon rátok, és vigasztaljon benneteket.
236 I, VI | fejetek alá, mikor alusztok, és õ elûzi tõletek a gonosz
237 I, VI | könnyes lesz a szemetek, és õ mosolygásba öltözteti
238 I, VI | pattintott az ujjával.~- És én még lánynézõbe kínálkoztam
239 I, VI | megsimogatta az öreg állát, és ránevetett a fiúra.~- Látod,
240 I, VII | rá. A tengeri út gyorsabb és kényelmesebb lett volna,
241 I, VII | leselkedett, a legatusok és procuratorok egymást tartották
242 I, VII | voltak a császár szemei és fülei, s közülük a legelõkelõbbek,
243 I, VII | a kisebbeket élelemmel és ruhával látván el, a nagyobbakat
244 I, VII | megfelelõen, ezüst asztalnemûvel és ágyasokkal is. A curiosusok
245 I, VII | csak megjelent a városokban és falvakban, az udvarmesteri
246 I, VII | Ugyanazokkal a szertartásokkal és ugyanazokkal a beszédekkel.
247 I, VII | az iskolák s az egyletek és céhek küldöttségei. Ugyanazzal
248 I, VII | öltözött szabad parasztok és kisbérlõk, akik zsellér
249 I, VII | jut belõlük. Assessorokat és praeseseket nevezett ki,
250 I, VII | Megveregette a földbirtokos vállát, és kegyesen megkérdezte tõle,
251 I, VII | ez császári tartomány, és mentes a katonáskodástól.~-
252 I, VII | császár hátat fordított, és elhatározta, hogy útja további
253 I, VII | császár elé vonszolta magát, és megcsókolta poros úti saruit.~-
254 I, VII | ivadéka ugyanazt a földesurat és annak ivadékait tartozik
255 I, VII | összekeveredtek az újakkal, és sorsuk körülbelül az lett,
256 I, VII | borították el misztikus déli és keleti kultuszok buja folyondárai,
257 I, VII | Paropamisusig, de csak szájjal és nem szívvel. Templomaik
258 I, VII | harmóniában bírták az eget és a földet, elkeseredésükben
259 I, VII | földmûvesek, az ioniai halászok és a latin pásztorok. A csillagoktól
260 I, VII | démonok nyüzsögtek, jók és rosszak, egyformán örökös
261 I, VII | paráznák-e vagy tiszták és igazak. Még azzal se, hogy
262 I, VII | amelyeknek minden ceremóniája, és imádságokban, amelyeknek
263 I, VII | szava meg van szabva. Köztük és a halandók közt szigorúan
264 I, VII | támogatják vállalkozásaiban, és segítik ellenségeivel szemben.
265 I, VII | Eriszt nem hívták meg Péleusz és Thetisz lakodalmára, s Diana
266 I, VII | a bogara volt, hogy írt és olvasott, mikor nem tudott
267 I, VII | tudott aludni. Mint nagy és szerencsés császárt választotta
268 I, VII | kövekbõl a régi mintájára. És ha a kövek összeillesztése
269 I, VII | vadkant, akkor császár leszel, és ha az akarsz maradni, ne
270 I, VII | róla, hanem számolt vele és készült rá. Világépítõ forradalmát
271 I, VII | Philippus pedig tevehajcsár és Septimius Severus átlyukasztott
272 I, VII | kezdte meg az ütközetet, és a férj nem lépett ágyasházába,
273 I, VII | tovább is az a kötelességtudó és lelkiismeretes katona, aki
274 I, VII | Elõször csodálkoztak rajta és kinevették, késõbb megszokták,
275 I, VII | kinevették, késõbb megszokták, és nem beszéltek róla. Minden
276 I, VII | Mindig elejted a vadkant, és mindig más lakik jól a húsával.~
277 I, VII | rebesgették, hogy tulajdon apósa és vezérkari fõnöke, Aper mérgezte
278 I, VII | óráját. Kirántotta a kardját, és átszúrta vele Apert, mielõtt
279 I, VII | tudta õket, akiknek hálával és kötelességgel tartozott.
280 I, VII | udvari fõpapnak, aki augurjai és haruspexei élén közeledett.
281 I, VII | közeledett. A drágaköves mitrát és arannyal szõtt szalagokat
282 I, VII | könnyû selyemfüggönyök mögül, és türelmetlen mozdulatot tett.
283 I, VII | a legjobb ragasztószere, és soha egy pillanatnyi kétség
284 I, VII | engedelmességet fogadva és engedelmességre kényszerítve
285 I, VII | Elõállt egy öreg katona, és valamennyiük nevében ezt
286 I, VII | Hátrahúzódott a gyaloghintóban, és aludni próbált.~Már közel
287 I, VII | zavarodottan tértek vissza, és félrehívatták az udvarmesteri
288 I, VII | ott nem kínozzák õket, és ingyen gabonát kapnak. Nem
289 I, VII | kapnak az oltárokról.~- És hová lettek az elöljáróitok?
290 I, VII | barbárokhoz szöknek át.~- És ti? - húzta össze a szemöldökét
291 I, VII | Lássátok el ezeket ennivalóval és ruhával!~Aztán indulást
292 I, VIII | kitelt a becsülete. Kapzsi és erõszakos ember volt, amilyen
293 I, VIII | Domina kiült az atriumba, és elbeszélgetett Quintusszal,
294 I, VIII | nobilissimákra támaszkodva, Valeriára és Titanillára. Egy Quintipor
295 I, VIII | császárné megsimogatta õket, és azt mondta, olyan színük
296 I, VIII | két caesar a princepsekkel és nobilissimákkal. Hátul a
297 I, VIII | karján vállra való leplekkel és lábtartókkal. Az õszi alkonyat
298 I, VIII | mikor a tubák harsogása és a tympanumok pörgése jelentette
299 I, VIII | alá szorítani a tömeget, és praecok hirdették ki, hogy
300 I, VIII | menet háromezer joviusnak és háromezer herculiusnak,
301 I, VIII | Diocletianus gyaloghintaját és a lovon ülõ Maximianust.
302 I, VIII | adorációikat a papok, az állami és városi hatóságok, a fõrangúak
303 I, VIII | városi hatóságok, a fõrangúak és polgárok s végül a kereskedõk
304 I, VIII | polgárok s végül a kereskedõk és iparosok céhei. Hódolatuk
305 I, VIII | urak, testvérei az istennek és atyái a birodalomnak! -
306 I, VIII | kezdte az üdvözlést, és karját fölemelve, fejét
307 I, VIII | palotái fölé emelkedett, és elöntötte fényével a praefectura
308 I, VIII | Quintipor elõrelépett, és könnyû leplet eresztett
309 I, VIII | Gránátvirág! - súgta a lány, és szeme sarkával nézte a fiúnak
310 I, VIII | rhetor már fölfedte arcát, és szívére szorította mind
311 I, VIII | Idemosolyog - mondta boldogan. És apró kezét meglibbentette
312 I, VIII | amelyeket ifjan tanult, és öregen tanított. A szabályok
313 I, VIII | homlokráncolást, a kezek tördelését és elõrelendítését, a lábaknak
314 I, VIII | hallotta már, hogy õ oszlop és sarokkõ, kard és pajzs,
315 I, VIII | oszlop és sarokkõ, kard és pajzs, oroszlán és sas,
316 I, VIII | kard és pajzs, oroszlán és sas, minden okosság arzenálja
317 I, VIII | minden okosság arzenálja és minden erény tárháza. Mindent
318 I, VIII | világ napról napra szebb és pompásabb lesz. Nincs már
319 I, VIII | Te átlépted, Világ ura, és a Rhenust kiszárították
320 I, VIII | kõsivatagokban, a Duna forrásainál és a Nílus partjain. A Sagittariust
321 I, VIII | tenyerébõl a levegõbe, idegesen és kétségbeesetten kísérte
322 I, VIII | hogy megszületett a gyermek és vele a dolgok új rendje.~
323 I, VIII | császár figyelmetlenségétõl és a csillag megjelenésétõl.
324 I, VIII | Hirtelen észre tért azonban, és ha beszédje fonalát nem
325 I, VIII | foglalkozik, mûvészetet és ipart tanul, és senki se
326 I, VIII | mûvészetet és ipart tanul, és senki se leli halálát a
327 I, VIII | ordítozás, a sikoltozás és kacagás akkor szûnt egy
328 I, VIII | áldozati pecsenyék szétosztása, és hét kút bugyogtatja a bort
329 I, VIII | bort a márványmedencékbe és vályúkba.~A cataphractariusok
330 I, VIII | ember térdre ereszkedett, és a császár elé fektetve a
331 I, IX | meghívót küld. A kertész úrnak és becses családjának.~- No,
332 I, IX | étvágygerjesztõktõl a tésztákig és gyümölcsökig, de úgy látszott,
333 I, IX | vért, de kevesebb lármával és kockázattal is biztosabb
334 I, IX | megesik, hogy nem vigyáz, és eljár a szája. Ezért nem
335 I, IX | legtöbbször egyszerû volt és szûkös -, de még egyszer
336 I, IX | párnáin is keserûséggel és sértõdöttséggel fog visszagondolni.
337 I, IX | császármadarak, fácánok és tengeri halak legingerlõbb
338 I, IX | vérehagyott kis arcot -, frissnek és szépnek találtalak, anyácska.
339 I, IX | Diocles!~- Enni kérne, és nem tudnád megetetni, mert
340 I, IX | Nyújtaná feléd a kis száját, és nem tudnád megcsókolni,
341 I, IX | felelni, mert csak árnyék. És mikor hajnalban hazamenne
342 I, IX | Ismerte már ezt a kérdést, és gondolkodás nélkül tudta
343 I, IX | Most megkapta az ura fejét, és maga felé fordította az
344 I, IX | valamelyik nimfa a karjába vette és felnevelte?~A császár zavartan
345 I, IX | hökkent meg a császár. - És te tudod a bûnét?~- Gyûlölködõ.
346 I, IX | tudod a bûnét?~- Gyûlölködõ. És Pantaleon azt mondja, a
347 I, IX | akik megbántják õket.~- És kit gyûlöl Valeria? - mosolyodott
348 I, IX | szolgált lépcsõül a trónhoz. És csak azóta gondolt rá, azelõtt
349 I, IX | ura csak olyan csüggedt és boldogtalan ember, mint
350 I, IX | A nomenclator kopogott, és bemondta Quintus kertész
351 I, IX | bemondta Quintus kertész és Quintipor nevét. Úgy mondják,
352 I, IX | kiáltott fel a császár, és izgatottság érzett a hangjában.~
353 I, IX | gyorsan felegyenesedett, és a császárnéhoz fordult.~-
354 I, IX | méreg.~Leült az ágy szélére, és tenyerébõl kínálta egy fej
355 I, IX | szájába a szõlõszemeket, és meg se fordulva kérdezte:~-
356 I, IX | már megfordult a császár, és végignézte Quintiport.~-
357 I, IX | szót egy kicsit vontatottan és halkabban mondta, mint a
358 I, IX | elrontott.~Odaállt a fiú elé, és most elõször nézett a szemébe.
359 I, IX | adok. Megkeresed Biont, és megmondod neki, hogy egy
360 I, IX | Az elfordította a fejét, és bágyadtan intett a kezével.~-
361 I, IX | volt. A császár odaugrott, és föléhajolt a Dominának.
362 I, X | Mindig fegyelmezettnek és hidegnek látta, már elsõ
363 I, X | hajlongott a matematikus -, és ha te azt is be tudod tölteni
364 I, X | szellemeddel, ezt csak szûk és szegényes kalitkának találhatod.~-
365 I, X | Kost érintette. A háromszög és a belsõ kör között a bolygók
366 I, X | könyökével az asztalra dõlt, és leplezetlen izgalommal kérdezte:~-
367 I, X | uram?~- Igen, a Saturnus és a Jupiter együtt álltak.
368 I, X | A Hold kijött a házából, és a Venus oppositióba lépett
369 I, X | lett tizennyolc éves.~- És a Hold?~- A Hold nem õrá
370 I, X | nem tudok tisztán látni.~- És ki az a Venus? Az is meg
371 I, X | maga Venusára találni.~- És eddig még nem volt szerelmes?~-
372 I, X | múltat.~A császár felugrott, és kikiáltott az erkélyre:~-
373 I, X | figyelt. A császár elsápadt, és a fejéhez kapott mind a
374 I, X | rejtett fehér gyolccsal, és jobb karját felemelve imádkozott
375 I, X | Dominus meleg szemében, és mért fél az augusta hideg
376 I, X | másnak otthagyni az asztalt, és a csillagokhoz menekülni?
377 I, X | arany solidus a Jupiter, és az a legezüstebb sestertius
378 I, X | nevükön, uram. Quintusnak és Sapriciának. Õk szoktattak
379 I, X | a matematikus sápadtabb és komolyabb volna, mint idejövet
380 I, X | halotti máglyádat meggyújtom, és kísérem szemmel a sast,
381 I, X | amellyel a tiéd érintkezik.~- És azt akarod, hogy én ezt
382 I, X | etetõvályút csináltak az oltárból, és az istenek lesoványításából
383 I, X | mozgást idéz elõ a lélekben, és kitárja titkait.~- Bánom
384 I, X | bíboros ember.” Én láttalak és hallottalak, amikor a gyermeket
385 I, X | fog-e az bíbort viselni, és megéred-e te még azt? És
386 I, X | és megéred-e te még azt? És én még most is látom, amint
387 I, X | tekintete megfényesedik, és hallom, amint vértelen ajkai
388 I, X | elrohantál a gyermekkel, és a haldokló szemében utoljára
389 I, X | a világtól, az anyjától és magamagától is? Amikor álmában
390 I, X | elvéreztek volna összeesküvõk és lázadók tõrétõl - ezt gondolta
391 I, X | veszett volna el az apa és anya számára a pillangókergetõ
392 I, X | kacagása s a gyorsan kicsorduló és gyorsan fölszáradó gyerekkönnyek
393 I, X | munkába a férfikor derekát és korai alkonyát. Ha nem tudta
394 I, X | paraszt, aki szép tanyát és jól kezelt birtokot akar
395 I, X | órájától kezdve minden harcával és minden törvényével ezt a
396 I, X | köszönhette megerõsödését és nyugalmát, hogy valahol
397 I, X | ki karjait a császár -, és akkor belefektethetsz az
398 I, X | egy kertész káposztaágyai és egy tudós könyvei közt nõtt
399 I, X | könyvei közt nõtt fel. Dolgos és emberséges uralkodó lesz,
400 I, X | hogy ha az öreg katonák, õ és Maximianus elmennek is dinnyét
401 I, X | két caesar. Constantius és Galerius karjára és szívére
402 I, X | Constantius és Galerius karjára és szívére mindig számíthat.~-
403 I, X | hódításokra a római birodalomnak, és hol az a hódító, aki a római
404 I, X | meghálálni, amit a fiúért tett, és amivel õt szolgálta, a császárt
405 I, X | õt szolgálta, a császárt és az apát. Akar-e valamelyik
406 I, X | beszélgetni, ha te elhagysz?~- És Quintus, uram?~A császár
407 I, X | teljesíteni kell egy parancsot.~- És a gyermek anyja, uram? Az
408 I, X | legyen az élõ fiához.~- És te, uram, az apa?~- Magamtól
409 I, X | hogy árulója ne legyek.~- És most?~- Magamhoz keltett
410 I, X | részeg táncot járt volna, és a szent palota tetejérõl
411 I, XI | Bort, vizet, mézet, tejet és olajat öntött az oldalán
412 I, XI | mutatták, hogy a legjobb és legnagyobb Jupiternek van
413 I, XI | hidegen köszöntötték egymást, és csöndben fogyasztották el
414 I, XI | rövidre vágatta a haját, és fiúruhában jár. A forumon
415 I, XI | huszonötödik felesége volt és az asszonynak a férfi negyvenhatodik
416 I, XI | pedig lesütötte a szemét, és csak lopva mert Constantiusra
417 I, XI | megvonaglott a szája sarka, és tudta, hogy neki is eszébe
418 I, XI | asszonyok mulattatásával, és államfõi tapasztalataival
419 I, XI | fiatal gyerekek, asszonyok és férfiak minden ok nélkül
420 I, XI | el a falut a többivel.~- És a Dominus nem húzatta fel
421 I, XI | Nem. A Dominus ruhát és kenyeret adatott nekik.
422 I, XI | legbölcsebb ember a világon, és mégis vannak, akik be tudják
423 I, XI | mutogatni.~Galerius pirosan és keményen közbeharsogott.~-
424 I, XI | elõle. Otthagyta az asztalt, és az egyik ablakfülkébe húzódott.
425 I, XI | Maxentiusra nevetett rá, és megfenyegette az ujjával.~-
426 I, XI | Titanilla kedvetlen volt, és álmosnak mondta magát.~-
427 I, XI | ezzel ellenõrizték magukat és egymást, hogy kin mennyire
428 I, XI | játszani. Biztos tartás és jó szemmérték kell hozzá.
429 I, XI | lebegtek, amelyek nimfát és szatírt vagy Eroszt és Pszükhét
430 I, XI | nimfát és szatírt vagy Eroszt és Pszükhét ábrázoltak. A játék
431 I, XI | szobrocskák helyett Eroszt és Anteroszt tartotta Titanilla
432 I, XI | poharat, kortyantott belõle, és szándékos ügyetlenséggel
433 I, XI | hanem a Maxentius fejére és vállára.~- Ezután a számat
434 I, XI | Maxentius a borgyöngyöket, és most már a lány is elnevette
435 I, XI | kérni, hogy kapja a karjára, és emelje fel olyan magasra,
436 I, XI | a holdat, õ majd letépi, és hazaszalad vele Romula nagyanyához,
437 I, XI | vele Romula nagyanyához, és beledobja a kútba, hogy
438 I, XI | kezébõl kiröppent a nyíl, és csengve ütõdött bele az
439 I, XI | Galerius a csendülésre, és fölemelt poharával intett
440 I, XI | augustus nyiladozó szemmel, és megcsókolta a lányt jobb
441 I, XI | megcsókolta a lányt jobb és bal arcán. - Ez az apa csókja.
442 I, XII | Theodora nekem jó feleségem, és én jó ura vagyok a második
443 I, XII | öregember Minervianus mögül, és kétfelé taszította a rossz
444 I, XII | hordó, azon égõ gyertya és koponya közt a falnak támasztott
445 I, XII | háromszor a mellére ütött, és lehajtotta a fejét, két
446 I, XII | Imádkozik - súgta Minervina, és õ is letérdelt. Úgy imádkozott,
447 I, XII | kezébe vette a gyertyát, és rávilágított vele a princepsre.
448 I, XII | elkezdte leltározni szemével és szájával, engedett föl a
449 I, XII | ki karjaiból a princeps, és átölelte a lány vállát -,
450 I, XII | a fehér asszony térdeit, és arcát az ölébe rejteni.~-
451 I, XII | Helena ereszkedett térdre, és fölemelte a lány állát,
452 I, XII | hitszegõ lesz?~Fölugrott, és megragadta a princeps karját.~-
453 I, XII | a világ minden hatalmát és dicsõségét ígéri neked a
454 I, XII | Domiduca oltalma alá helyeztek, és malacepét áldoztak értem,
455 I, XII | malacepét áldoztak értem, és förtelmes babonákkal avattak
456 I, XII | fogja világítani szívedet és elmédet. Áldása addig is
457 I, XII | veled!~Kinyitotta az ajtót, és kikiáltott az udvarra.~-
458 I, XII | menyasszonyt háza küszöbén, és ráállítja a frissen nyúzott
459 I, XII | benneteket az egy igaz Isten és az õ egyszülött fia, a mi
460 I, XII | fölkelt, a princeps felesége és anyja már útban voltak azon
461 I, XII | elõször közelrõl.~Mnester és Minervianus azonban kellõ
462 I, XIII | magát a kerek tükörben, és nem találta a tivornyának
463 I, XIII | arcán. A bõre fehér volt és friss, a szeme fényes és
464 I, XIII | és friss, a szeme fényes és kipihent. A szívét is üresnek
465 I, XIII | szívét is üresnek érezte, és ennek örült. Szerette alvó,
466 I, XIII | Megint elõvette a tükrét, és egy kicsit fanyarul nevetett
467 I, XIII | eszébe jutott a kottabosz, és megelevenedtek elõtte a
468 I, XIII | suttogásokat, a fenyegetõzéseket és fogadkozásokat.~- Apám -
469 I, XIII | eldöntötték a sorsát, a dac és kétségbeesés vakmerõvé tette.~
470 I, XIII | eszedbe? A Dominus öreg lett és tehetetlen. Dühös vagyok
471 I, XIII | Salonába káposztát ültetni, és éljen száz esztendeig, azt
472 I, XIII | Titanilla tükre. Fölkapta, és két hüvelykujjával szét
473 I, XIII | megkapta a két szarvát, és kicsavarta a nyakát. Lovak
474 I, XIII | hogy az óriás szenved, és sejtette, hogy nem az istenekért
475 I, XIII | császárt, elevenen megnyúzatta, és pirosra festett bõrét kitömetve
476 I, XIII | le az egyiptomi lázadást, és Constantius, aki Britanniát
477 I, XIII | mondta a lány csendesen, és mindkét kezét rászorította
478 I, XIII | jelentette. Tages, a haruspexek és augurok tisztelendõ fõnöke
479 I, XIII | augurok tisztelendõ fõnöke és az érdemes Sincellus, az
480 I, XIV | elmondta neki, mit végeztek és mire készülnek a szent consistoriumban.
481 I, XIV | a fényûzés ellen hoztak, és azt magyarázta Quintipornak,
482 I, XIV | eunuchokért, Sericába selyemért és Indiába asszonyi holmikért.~-
483 I, XIV | gyöngyökért, szájpirosítóért és bíbor takaróért - olvasta
484 I, XIV | takaróért - olvasta egy írásból, és ránézett a magisterre, hogy
485 I, XIV | álom a szemébõl. Felugrott és felelt.~- Nem, uram. A piros
486 I, XIV | drágák.~A császár ránézett, és aludni küldte, de egy pirongató
487 I, XIV | olyan beszédes, mint Bion, és a birodalom ügyein kívül
488 I, XIV | városokról, amelyeket látott, és emberekrõl, akikkel megismerkedett.
489 I, XIV | éjszaka is sokat hallotta le és fel sétálni. Csodálkozott
490 I, XIV | környezetérõl, arca mindig nyugodt és tartása méltóságos volt.
491 I, XIV | fejbólintással fogadta a köszöntését, és párszor végigmenve a szobán,
492 I, XIV | záróülésén a társuralkodókon és a hét miniszteren kívül
493 I, XIV | még szállongott a tömjén és a megégetett húsdarabok
494 I, XIV | szolgálattevõ kamarások, Dorotheus és Gorgonius.~- Ti is istentelenek
495 I, XIV | aki fizette a zsoldot, és villogtatta a pallost. Nem
496 I, XIV | fizetett nekik zsoldot, és nem villogtatott mögöttük
497 I, XIV | tartani, nagy hadvezér lehet, és Marsnak nem válik szégyenére,
498 I, XIV | ha nem gyûlölnék egymást, és nem jelentené-e az az örök
499 I, XIV | de nem kértek kenyeret, és nem követeltek cirkuszt.
500 I, XIV | követeltek cirkuszt. Ujjongtak, és ruháikat teregették eléje,
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1803 |