Rész, Fejezet

 1       I,  I      |           Melyiknek mondta? - vihogott oda a görög a thrákhoz.~A fiúk
 2       I,  I      |         összefusson.~Bion elõbb került oda. Az egyiptomi hadjáratban.
 3       I,  I      |             Csavargó természete mindig oda vitte, ahol valami látnivaló
 4       I,  IV     |               praepositus, kit küldjön oda.~- A járást se tudom.~-
 5       I,  IV     |             nobilissimus dühösen dobta oda a takarót a magisternek,
 6       I,  V      | ametiszt-csiszolaton egy nimfa kínálta oda keblét egy öreg szatírnak.
 7       I,  VI     |            orvos derült arccal fordult oda.~- Mária is így sírt a kereszt
 8       I,  VII    |            szédítette a föléje hajlót, oda csak ügyes papok kellettek,
 9       I,  VII    |                  Viszem! - mosolyodott oda a szerelmes öreggyerek.~
10       I,  VII    |                is.~- Viszem! - fordult oda is Maximianus, s legyintett
11       I,  XI     |                 de a caesar nem nézett oda. Kiáltani akart neki valami
12       I,  XI     |              Jól van, fiú! - tekintett oda Galerius a csendülésre,
13       I,  XI     |              Fizetsz, caesar? - lépett oda Maxentius a nobilissimához.
14       I,  XI     |               Galerius nevetve fordult oda a bóbiskoló Maximianushoz.~-
15       I,  XIII   |             hoztál, Trullám? - fordult oda a lány.~Megkönnyebbedett,
16       I,  XIV    |                 Caesar, és szállíttasd oda a nagy istennõ szobrát római
17       I,  XV     |           Quintipor félszegen tartotta oda a karját, a másik kezével
18       I,  XVII   |                oly sok év után se állt oda Prema istennõ?~Pantaleon
19       I,  XVIII  |            táncra kerekednének. Te, én oda kiszöktetlek egyszer téged.
20       I,  XVIII  |               s ha egy katonai õrjárat oda nem fut, a dühöngõ tömeg
21       I,  XX     |                diadémra és bíborra, és oda ne kiáltsak neki: Fiam,
22       I,  XXI    |            fáraó-temetõbõl ültettetett oda. Az elsõ nap azt is beszélték,
23       I,  XXI    |              mutatott egy benyílóra.~- Oda menjetek! Mi történt veled,
24       I,  XXI    |                akár a tömlöcbõl viszik oda, akár az utcáról kényszerítik
25      II,  XXII   |                 Mit csinálsz? - ugrott oda a császár, és odábbrántotta
26      II,  XXV    |            hogy Rómában találkozhasson oda útnak indult apjával. Aggodalma
27      II,  XXVI   |                a nobilissima hajójának oda kellett befutni. Átvágott
28      II,  XXVI   |              fölvett egy marék földet. Oda tartotta a lány elé.~- Mintha
29     III,  XXVII  |          triumfus előtt pár héttel már oda fog költözni.~A nobilissima
30     III,  XXVII  |             csak úgy maguktól találtak oda az ujjai, s addig táncoltak
31     III,  XXVII  |               A fiú azonban nem nézett oda. Az érmet vizsgálgatta,
32     III,  XXVIII |               néni, jó? A ruhádat dobd oda az asztalra.~Úgy is maradt,
33     III,  XXVIII |             Nem, szívem. Engem nem vár oda vissza senki. De téged vár
34     III,  XXVIII |              nyomot nem hagytak is, és oda fektette az arcát. Érzései
35     III,  XXIX   |      fenyegetõztek, hogy kivándorolnak oda, ahol életük árán örökkévaló
36     III,  XXIX   |        barátság hangján beszélt. Míg õ oda lesz, rábízza a pohárnokát,
37     III,  XXX    |            hagytuk el? Az acherusi tó. Oda menekülnek a halak a tengerbõl,
38     III,  XXXI   |               félteni, akkor fölkaplak oda az oltárra, és ott csókollak
39     III,  XXXI   |              mit akartok velem - szólt oda csak úgy ültébõl. Úgy látszik,
40     III,  XXXI   |    megbékítette az asszonyt. Maga ment oda a tûzhelyhez, és odább taszigálva
41     III,  XXXII  |                  ellenkezett a lány. - Oda nem kell fürdõruha, mert
42     III,  XXXII  |              csak haragszom - tartotta oda a lány a száját. - Ez nem
43     III,  XXXII  |             Nem mint nagy titán - bújt oda a fiúhoz -, hanem mint egészen
44     III,  XXXII  |          Ezüstkést hozok! - pillantott oda az öreg, és kiszaladt a
45     III,  XXXIII |            maga is térdre ereszkedett, oda mellé, és azt felelte neki,
46      IV,  XXXIV  |            barátságos sugarakat vetett oda, de már lemenõben, s a keleti
47      IV,  XXXV   |                zenehangokat nem sodort oda a szél. Terpnosz és Diodorosz
48      IV,  XXXV   |               Légióid aranyos sasainak oda a dicsõségük. Miben lesz
49      IV,  XXXV   |                 Bion csak most fordult oda Quintiporhoz.~- Hát te,
50      IV,  XXXV   |           mióta a mi kolóniánk. De hát oda nem teheti be a lábát zsidó.
51      IV,  XXXVI  |         könyörgött neki.~- Kis Tit, ne oda nézz, ne oda hallgass! Ide
52      IV,  XXXVI  |               Kis Tit, ne oda nézz, ne oda hallgass! Ide fordítsd a
53      IV,  XXXVII |             hogy elvesztette a szemét. Oda akart kapni a kezével, de
54      IV,  XXXVII |      szárazbetegséget, mikor egész nap oda mászkáltatok valahol Bajaeban,
55      IV,  XXXVII |         vigilek õrháza. Majd én leadom oda a gyereket, és megmondom,
56      IV,  XXXVII |            mert õ is régen készült már oda, megnézni azt a villát,
57       V,  XXXVIII|          irtózás látszott.~- Nem, nem, oda nem! Félek a holdtól.~A
58       V,  XXXVIII|                 A keresztet... tedd... oda... a számra... így... jó...~
59       V,  XXXIX  |               serpenyõt nem állítottak oda ravatalához, se a vestibulumba
60       V,  XXXIX  |              Salonába megyünk, uram?~- Oda, Bion - mondta fáradtan.~-