Rész, Fejezet
1 I, I | igazán tanult és jóhiszemû emberek, akik csak annyiban nagyképûsködtek,
2 I, III | isteni õsöd tisztelt az emberek között.~Egy új istent nem
3 I, III | bevérezte a kezét, és az emberek elõtt sohase mutatkozott
4 I, III | ha bocskorban járna az emberek között, és fakupával töltetné
5 I, III | bazilika elõtt sötét ruhás emberek tömege álldogált. Mire odaértek,
6 I, IV | nagy forgalmat, a hivatalos emberek elõléptetéseket és kitünte
7 I, V | Jönnél-mennél a világban, az emberek azt hinnék, olyan vagy,
8 I, VI | volt belépni. A régi udvari emberek pedig, akik az elsõ években
9 I, VII | ahová akartok.~Nemcsak az emberek lassították az utat, hanem
10 I, VII | nem törõdnek vele, hogy az emberek jók-e, rosszak-e, csalók-e,
11 I, VII | hogy nekik megadják-e az emberek a magukét áldozatok füstjében,
12 I, VII | Még akkor is, ha azok nem emberek, hanem istenek. Aki õket
13 I, VII | nem is igen tudta, mifajta emberek ûzik ezt a mesterséget.
14 I, VIII | év óta nem járt kint az emberek között, még egyszer visszafordult
15 I, IX | a finom, csiszolt udvari emberek szívesebben dolgoztak méreggel,
16 I, X | A bíborviselõk nem földi emberek többé, az istenek fölöttük
17 I, X | kutakodtak utána. Egyszerû, derék emberek, akik csak arra gondoltak,
18 I, XI | beleugrott a Padusba. Öreg emberek, fiatal gyerekek, asszonyok
19 I, XIV | hogy gyûlölség is legyen az emberek között? Nem járnának-e jobban
20 I, XIV | állottunk. Vad és erõszakos emberek voltak, akik ledöntötték
21 I, XIV | hogy szelíd és békességes emberek lehetnek, mert még eddig
22 I, XIV | mindenütt szelíd és békességes emberek.~Constantius lehorgasztotta
23 I, XV | neki, hogy ilyen értelmes emberek is maradtak még Antiochiában.
24 I, XVI | szentelje meg a békét az emberek között.~A gyülekezet megáldása
25 I, XVII | nyugtalankodva látja, hogy az emberek közt inkább a félelem, mint
26 I, XVII | nekem, forogjak sokat az emberek között, és tegyen neki jelentést
27 I, XVII | dühített, hogy tanulatlan emberek, akik testük ápolására se
28 I, XVII | lerombolását a rossz-szándékú emberek megfélemlítésére. A joviusok
29 I, XVII | állítani, hogy a fekete szemû emberek - én is az vagyok - mind
30 I, XVII | lehet különbséget tenni az emberek közt a hitük színe szerint
31 I, XIX | lárma hallatszott, mintha emberek ezrei ordítoznának bele
32 I, XX | elõtt. Mért szeretik az emberek mindenbe belekeverni a vért?~
33 I, XX | eltekintve jóravaló és munkás emberek, és adósságaikat õk fizetik
34 I, XX | közé a jóhiszemû, korlátolt emberek közé tartozott, akik látták
35 I, XX | Pleromához, mint a földi emberek, ennélfogva több fényt tudnak
36 I, XXI | kollégiuma. Nem tanulatlan emberek, sõt legtudósabb jogászai
37 I, XXI | gyermekek, mint értelmes emberek, sokan élnek mesemondásból -,
38 II, XXII | rómaiak nem voltak mind kegyes emberek; akadtak köztük olyanok
39 II, XXII | völgyében az istenek és az emberek.~A császár szokatlanul bőkezű
40 II, XXII | szemöldök-rántással istenek és emberek sorsa felett dönt. Maga
41 II, XXII | nagyok, hogy a tudatlan emberek föl nem foghatják őket.
42 II, XXII | lesznek többet méltók az emberek.~A császár kedvetlenül hallgatta
43 II, XXIII | és legtisztább szívûek az emberek. Fia székhelyének és maga
44 II, XXVI | halandó módjára jönni-menni az emberek között. Jaj, most meg már
45 III, XXVII | ugyan sohase jelent meg az emberek között, kerti fürdőházába
46 III, XXVII | A jégmadarak valamikor emberek voltak. A nõt Alküonénak
47 III, XXVIII| megborzongatta, hogy ezek a vakmerõ emberek nyílt lázadásra és vérontásra
48 III, XXIX | ennél, Domina. Nemcsak az emberek szívéhez fordulok, hanem
49 III, XXIX | birodalomra nézve a legerényesebb emberek kiirtását.~- Õ a birodalom
50 III, XXIX | vagy a közös fürdõben az emberek kiugráljanak abból a medencébõl,
51 III, XXXI | mit mond, nem olyan rossz emberek azok az istentelenek. Két
52 III, XXXII | egészet benõtte ez az erdõ, az emberek elszoktak innen, s Diana
53 IV, XXXV | bronzokban laknak, hanem az emberek húsában és vérében. Nem
54 IV, XXXV | mindenki hisz neki. Vannak emberek, akikért nem elég az Istennek
55 IV, XXXVII| egészen babona az, amikor az emberek úgy nyújtogatják a kezüket
56 IV, XXXVII| fõzték számára a szurkot. Az emberek közt azonban még e korban
57 IV, XXXVII| alkalmas, hogy mûvelt ízlésû emberek gyönyörködjenek benne. Egyszer
58 V, XXXIX | ne szaladjon az utcára az emberek közé, s bele ne gázoljon
59 V, XXXIX | Mások, alacsonyabb rendû emberek, azért fordultak meg, hogy
|