Rész, Fejezet

 1       I,  I     |          kétségbeesett küzdelem után csakugyan megadta magát. A császár
 2       I,  II    |                                II.~- Csakugyan, mibõl gondoltad? - kérdezte
 3       I,  IV    |            hízelegjen vele apósának, csakugyan messze volt ahhoz, hogy
 4       I,  IV    |        vesztenek.~Ez esetben azonban csakugyan nyugtalankodott Antiochia.
 5       I,  V     |              orrával. - Az az ostoba csakugyan levágatta a borbélya kezét.
 6       I,  VI    |             neked az utat.~Pantaleon csakugyan keresztény orvos volt, s
 7       I,  VIII  |          hûvös estébe is belenyúlik.~Csakugyan az ég peremére szállott
 8       I,  XIII  |            ezután ez lesz a neve. De csakugyan olyan halvány rózsaszín
 9       I,  XIV   |             hét illustrishez, s azok csakugyan helyeslõ morgást hallattak,
10       I,  XV    |          viasztáblát, és erre Apolló csakugyan megszólalt.~Esténként a
11       I,  XV    |                Gyerünk, Gránátvirág! Csakugyan okosabb lett volna ide nem
12       I,  XVI   |            az emberei, hogy a caesar csakugyan színe elé bocsáttatta Ammoniust,
13       I,  XVI   |              hogy nincs sehol, tehát csakugyan elpusztította.~Nonnus már
14       I,  XVII  |              csillagok a földhöz, és csakugyan leléptek róluk az istenek
15       I,  XVII  |           nélkül is bevallotta, hogy csakugyan hibát követett el. Olvasmányába
16       I,  XVII  |              antiochiai gyülekezetet csakugyan fel akarta izgatni valami
17       I,  XVIII |              nevezte mûvét, amelybõl csakugyan mezõk és kertek illata áradt.
18       I,  XVIII |     meggyûlölte volna, mint azt, aki csakugyan térdre borult.~Maxentius,
19       I,  XVIII |            szépianedvet, és most már csakugyan látható betûket írt, keze
20       I,  XVIII |          jönnek.~Maxentius nyerítése csakugyan közelebbrõl hallatszott.
21       I,  XIX   |        beszélgetve követték.~Mnester csakugyan olyan volt, mintha valami
22       I,  XIX   |           mondani az igazat.~- Tehát csakugyan keresztény vagy?~- Csak
23       I,  XX    |      Fölemelte a pergament, s szemét csakugyan odakapta az aláhúzott szó.
24       I,  XXI   |               ezzel az intézkedéssel csakugyan kedvükben járt Diocletianus
25       I,  XXI   |             Thesszalonika felé, ahol csakugyan föl is lázította az istenteleneket,
26       I,  XXI   |          fenyegetésekre, a presbiter csakugyan kiszolgáltatta a caesarnak.~-
27       I,  XXI   |            neked. Az istenteleneknek csakugyan nem törvény kell, hanem
28       I,  XXI   |  megborzongott. A fejét fájlalta, és csakugyan rosszul töltötte az éjszakát.
29      II,  XXII  |           elõrehulló sörényével most csakugyan olyan volt, mint egy démon,
30      II,  XXIV  |             derült ki, hogy a rhetor csakugyan kiválasztottja volt az Istennek.
31      II,  XXIV  |           állhatatosságot követel. S csakugyan a bíróság tagjai közül többen
32      II,  XXV   |              megerõsödött, s levelei csakugyan arról tanúskodtak, hogy
33      II,  XXVI  |          hagyott, bizonyította, hogy csakugyan a császárt kereste fel.
34     III,  XXIX  |           adott ki ilyeneket.~Többet csakugyan nem tudott. A császár feleségéhez
35     III,  XXIX  |              teszi õket, akkor talán csakugyan elvész miattuk a birodalom.
36     III,  XXX   |           csak ott találhatja.~A fiú csakugyan ott ült a tisztáson, a cserjék
37     III,  XXX   |             csókpróbát játszották!~Õ csakugyan nem csalt, mikor hátradobta
38     III,  XXX   |             azt mondta, vihart érez. Csakugyan erõsen villámlott Nápoly
39     III,  XXX   |            úgy megmerevedett, mintha csakugyan megütötte volna a villám.
40     III,  XXXI  |              másiknak fogja a kezét.~Csakugyan baj nélkül elérték Puteolit.
41     III,  XXXI  |         Septumánának hívják.~Nyilván csakugyan annak hívták, és jó füle
42     III,  XXXI  |    Gránátvirág. Én úgy félek.~A lány csakugyan halálsápadt volt és reszketett.
43     III,  XXXI  |   Cassiopeiát.~Mire beértek Bajaeba, csakugyan ott ragyogott a fejük felett
44     III,  XXXII |          hullott a két vállára.~- És csakugyan mertél már te nõre nézni,
45     III,  XXXII |       nyitott oszlopcsarnok végében, csakugyan nagyon régi lehetett, talán
46     III,  XXXII |       kergetõdztek már, mikor a lány csakugyan kifáradt. Lihegve támaszkodott
47     III,  XXXII |      mennydörgésnek, mint most. Mert csakugyan az antiochiai vers jutott
48     III,  XXXII |             Kicsit - vacogta a lány. Csakugyan nem lehetett nagyon megijedve,
49     III,  XXXIII|         nyelette le a beteggel, s ez csakugyan használt neki. Bár lehet,
50     III,  XXXIII|           megvehetik valamelyik nap.~Csakugyan nagyon sápadt volt, és a
51      IV,  XXXIV |            feltûzött hajjal hátulról csakugyan össze lehetett téveszteni
52      IV,  XXXV  |              gondolod, hogy most már csakugyan megszûnt a harc?~A rhetor
53      IV,  XXXVI |            ünnepelt színész most már csakugyan ott állt a színfalak mögött.
54      IV,  XXXVI |              hogy a színész szemében csakugyan könnyek csillogtak, s arccsontjairól
55      IV,  XXXVII|                        XXXVII.~A fiú csakugyan feküdt már akkor, de még
56      IV,  XXXVII| bronzasztalba.~Fölriadt, és most már csakugyan fölült. Eddig feküdt, és
57      IV,  XXXVII|          elfújva a mécsest, most már csakugyan nekikészült a szép álomnak.
58      IV,  XXXVII|             valami kalauzféle lehet.~Csakugyan olyan beszédes volt, mint
59      IV,  XXXVII|           házát.~A rozsdás vaslámpás csakugyan ott állt márványemelvényen