Rész, Fejezet

 1       I,  I     |            Galerius caesar felesége mért oszlatta föl az udvartartását?
 2       I,  I     |      lubickolni - mondta nevetve. - Mért nem viszed vízre a csirkéidet,
 3       I,  I     |    ordította:~- Engem nem etet, hát mért tudnám! Én etetem õt a kullancsaival
 4       I,  I     |           õszinte megbotránkozás.~- Mért sértegetsz, uram? Hát zsidónak
 5       I,  II    |              Máshova vagyok híva.~- Mért mondod ezt ilyen zavartan?
 6       I,  III   |               bámult el a caesar. - Mért ostorozzák magukat?~- Engesztelik
 7       I,  V     |            hát mi vagy te? Kulcsár? Mért hordod ezt a kulcsot?~-
 8       I,  V     |       lecsapatta a bolondos. Tudod, mért vágatta le?~Quintipor ámulva
 9       I,  V     |            piros, mint a szám. Nem? Mért nem felelsz?~- Igen - sütötte
10       I,  V     |       gondolod?~- Nem, nobilissima. Mért gondoltam volna?~- Mert
11       I,  VI    |  lepittyesztett szájjal kérdezte:~- Mért bántasz engem, Valeria?~-
12       I,  VI    |          halottmosogató rabnõnek.~- Mért haragszanak miránk az istenek? -
13       I,  VI    |       istenek? - nyögött a beteg. - Mért vették el az én örömömet,
14       I,  VI    |          mosolygott a szõrcsuhás -, mért figyelmeztetsz rá?~- Mert
15       I,  VI    |       nyújtotta mind a két kezét.~- Mért szaladtál vissza, Quintipor,
16       I,  VII   |      szívvel, de szerény zsoldjához mért áldozattal lépett az oltárhoz.
17       I,  VII   |         szemöldökét a császár. - Ti mért nem szöktetek el?~- Mert
18       I,  IX    | marasztalták. Még azt se tudta meg, mért hívatta a gazdája. Az is
19       I,  X     |         napok elmúlnak. Tudod, most mért hívattalak?~- Tudom, Dominus.
20       I,  X     |          minden órában véget érhet. Mért bízik mégis a Dominus meleg
21       I,  X     |          Dominus meleg szemében, és mért fél az augusta hideg arcától?~
22       I,  X     |            hogy még teelõtted is.~- Mért emlékeztetsz rá? - csattant
23       I,  XIII  |             szólalt meg hirtelen -, mért gyûlölöd te a Dominust?~
24       I,  XIII  |          betegét.~- Tudod most már, mért kell a Titánnak összefogni
25       I,  XIV   |           nem érti, meg­magyarázta, mért nem hozzávalók. Faggatnák
26       I,  XIV   |       magának a kérdést, hogy benne mért bízik a mindenkivel szemben
27       I,  XIV   |            magát, amirõl nem tudta, mért kell megõrizni. Egyszer
28       I,  XIV   |         tély­tisztelõ hívei vannak. Mért ne békítenék össze ezt a
29       I,  XVI   |            bûneidért fenyített meg. Mért nem viselünk mi ilyen sebeket?~-
30       I,  XVII  |       csodálkozni fogsz rajta, hogy mért veszek magamra ennyi kockázatot
31       I,  XVIII |            bocsátok meg, Quintipor. Mért nem felelted azt, hogy mind
32       I,  XX    |             fejét látta maga elõtt. Mért szeretik az emberek mindenbe
33      II,  XXII  |        találta olyan gyûlöletesnek. Mért is volna az? Mert azt merte
34      II,  XXII  |            lányának. Maga se tudta, mért írta, minek írta. A tollból
35      II,  XXII  |             az egész világ elõl. De mért olyan sápadt, mért olyan
36      II,  XXII  |         elõl. De mért olyan sápadt, mért olyan szótlan, mért olyan -
37      II,  XXII  |         sápadt, mért olyan szótlan, mért olyan - hogy is mondta csak
38      II,  XXII  |             idétlen szóval? - igen, mért olyan aludt vérû? Hogy vele,
39      II,  XXII  |           életnek kellene lángolni? Mért nem tud örülni a szerencséjének,
40      II,  XXV   |         ujjahegyét a fiú kezéhez.~- Mért haragszol rá, nobilissima? -
41     III,  XXVII |         pille, te kérded ezt tõlem? Mért csúfolódsz velem, királynõm?~
42     III,  XXVIII|             tudta volna megmondani, mért nem úgy döntött, ahogy a
43     III,  XXX   |             a lány. - S ha kellett, mért nem kérdeztél?~- Én nem
44     III,  XXX   |          fölött szitáltak.~- Ezeket mért irigyled el tõlem, fösvény
45     III,  XXX   |         rajtam. Mondd meg, kis Tit, mért szeretsz?~- Mert ilyen ostoba
46     III,  XXXI  |        bízná akárkire a kocsit. Hát mért nem a fiú jött vele vissza?~-
47     III,  XXXII |         övvel?~- Megvan, kis Tit.~- Mért nem hordod te azt soha,
48     III,  XXXIII|         együtt - morgott a dajka.~- Mért haragszol rá, öreg Párka? -
49      IV,  XXXIV |            Érted most már, istennõ, mért nem szabad azt senkinek
50      IV,  XXXVI |            õt Hormizdához hajtotta? Mért rakatta tele a küszöbét,
51      IV,  XXXVI |             a Via Appia boltjaiban? Mért szerette, ha a ruhája az
52      IV,  XXXVI |        ruhája az övéhez súrolódott, mért örült, ha véletlenül hozzáérhetett
53      IV,  XXXVI |     hozzáérhetett a keze az övéhez, mért leste reggel, hogy nyitva-e
54      IV,  XXXVI |             nyitva-e már az ablaka, mért nem tudta éjszaka elfújni
55      IV,  XXXVI |           volna még meg az elõadás? Mért van akkor ilyen csönd? Elõször
56      IV,  XXXVII|           mondd meg elõbb, Trullám, mért hagytad el a nobilissimát.~
57      IV,  XXXVII|                Azok is pénzt érnek. Mért nem zárod be õket?~- Nincs
58      IV,  XXXVII|    megbilincselt latornak.~- Látod, mért lettél rabló?~A lator, gladiátor