Rész, Fejezet

 1       I,  I      |             kerülgette valamikor.~- Szép volt?~- Szép az még most
 2       I,  I      |           valamikor.~- Szép volt?~- Szép az még most is.~- Hát él
 3       I,  I      |            hófehér nem volna, ma is szép Helenának hívhatnák.~- Te,
 4       I,  II     |       salátát kapálni, mint ebben a szép ruhában páváskodni? Igaz,
 5       I,  V      |          álruhás isten vagy? Milyen szép volna az, ha csak nekem
 6       I,  V      |         mégis furcsa név. Nem olyan szép, mint a Maxentiusé. Az azt
 7       I,  V      |             apám nekem küldte, hogy szép legyek benne, mire megjön.
 8       I,  V      |              De hát kinek legyek én szép, Quintipor?~Kacéran megrázta
 9       I,  VI     |            amatricula! Hát kellene, szép fiú, szép virág? A fiút
10       I,  VI     |              Hát kellene, szép fiú, szép virág? A fiút nem bánom,
11       I,  VII    |            nagy istenek, akik olyan szép harmóniában bírták az eget
12       I,  IX     |            mind megcsipdesték azt a szép fekete szõlõt, amit a császárnak
13       I,  X      |          Most arról beszélj, milyen szép, milyen okos, milyen jó!
14       I,  X      |      mûhelyt, vagy egy paraszt, aki szép tanyát és jól kezelt birtokot
15       I,  XII    |            Milyen nagy vagy, milyen szép vagy! Ölelj meg! No, ne
16       I,  XII    |       keljen fel.~- Azt látom, hogy szép vagy - szólította meg. -
17       I,  XV     |           minden ajtón bekiabált.~- Szép Orpheust vegyenek, aki lekíséri
18       I,  XV     |       harapásától! Csak egy as ez a szép kis Kerberosa, aki elugatja
19       I,  XV     |            férfiak, hogy ej, milyen szép kis babát csípett föl magának
20       I,  XV     |         csak a ruhádba, hadd látom, szép keresztény lenne-e belõled.
21       I,  XVIII  |       tudott, megtanította latinra. Szép és okos volt, mint Apolló,
22       I,  XVIII  |            a számoszi Aszklépiadész szép nevetésû babája? Annak is
23       I,  XIX    |       pattintott az ujjaival.~- Nem szép napokat jósolok a keresztényeknek.
24      II,  XXII   | könnyedségével a princepset. Milyen szép volt akkor, haragjában és
25      II,  XXII   |           görögül beszélt, mégpedig szép tiszta kiejtéssel. A császár
26      II,  XXV    |            a császárné. Ami pedig a szép testet és rangot illeti,
27      II,  XXVI   |        viszlek! Te isten, te drága, szép, fiatal isten, te!~Letérdelt
28     III,  XXVII  |           pöreit viszi, a második a szép versenykocsisra, akire mindig
29     III,  XXVIII |         karján ringatni az õ drága, szép, nagy fia, ahogy õ ringatta
30     III,  XXVIII |            Constantiuséknak, milyen szép fia van neki, akirõl senki
31     III,  XXVIII |      búsulni, kisfiú, hogy odavan a szép ruhácskád. Van nekem olyan
32     III,  XXVIII |            selyemvánkosára.~- Itt a szép ruhád, kisfiú! Várj, majd
33     III,  XXIX   |     udvarmesterem elõtt, hogy én is szép akarok még lenni. Megértesz
34     III,  XXIX   |          Öregasszonynak így is elég szép vagyok már én - mondta hálálkodva
35     III,  XXX    |            a búcsúztatóm, ejnye, de szép volt; de aztán többet senkinek
36     III,  XXX    |     rabszolga vagyok. Nekem nem jár szép halál. Nekem csak kötél
37     III,  XXXII  |          erõs, mint a fiú, és olyan szép, mint a lány. Aki Ovidiusnak
38     III,  XXXII  |          ütõdött meg a fiú. - Olyan szép virág ez.~- Gyûlölöm a szép
39     III,  XXXII  |         szép virág ez.~- Gyûlölöm a szép virágot - dobta el a lány
40     III,  XXXII  |              te tükör, mutogattad a szép Chelidonét, ~Már ezután
41     III,  XXXII  |         hagyta a szobrász.~- Milyen szép! - sóhajtotta el magát a
42     III,  XXXIII |    odanézett, és azt mondta, nagyon szép. S azon törte a fejét, minek
43      IV,  XXXIV  |     rákacsintott a rómaira.~- Ez is szép új férj!~- Kiféle ez?~-
44      IV,  XXXV   |      kijelentést tétette vele, mily szép lehet a mennyei Jeruzsálem,
45      IV,  XXXV   |            egy földi város is ilyen szép lehet. Az ugyan némi nyugtalansággal
46      IV,  XXXV   |             is más lett. Ha azelõtt szép volt, mint Antinous, most
47      IV,  XXXVI  |       kecskék legeltek, amelyeket a szép Párisz õrzött, nyúlánk,
48      IV,  XXXVI  |       õrzött, nyúlánk, fehér testû, szép ifjú, keskeny csípõin ezüstbõl
49      IV,  XXXVI  |      Mercurius táncolt be a színre, szép, szõke gyermek, öltözete
50      IV,  XXXVII |             csakugyan nekikészült a szép álomnak. El is aludt mindjárt,
51      IV,  XXXVII |           ez komoly magister. Ilyen szép nagy haja van, õ a mészárosok
52      IV,  XXXVII |            írnok elnevette magát.~- Szép nevet adtak neked.~- Szépet -
53       V,  XXXVIII| vidámságával. - Láttad? Ugye milyen szép volt?~- Igen - bólintott
54       V,  XXXVIII|          Ennek füge volt a kezében, szép, nagy, piros füge. Látod,
55       V,  XXXIX  |            tudja, de majd­nem olyan szép volt, mint Batseba. Rómában
56       V,  XXXIX  |             Rómában már nem látta a szép dominát. A fiatalúr egyedül
57       V,  XXXIX  |       egymást a rómaiak. Elgondolni szép az ilyent, elalvás elõtt,